2017-12-30

Évzáró


   Korábban még soha nem írtam évzáró bejegyzést. 

   A 2016-os utolsó írás az általam ismert magyar nyelvű vívókönyvek listáját közölte; az egy évvel korábbi bejegyzés pedig bemutatta, hogy milyen mókás dolgokat - „vallásos ceremóniák”, „két kézre fogják a bambuszt” - írt le magyar szerző 1969-ben a kendóról. Abban a szövegrészben a személyes kedvencem a rontásüző csatakiáltás! :-D

   2014-ben az olasz vívásról mint aktuális ellenségképről írtam pár sort.

  Tervezgettem, összefoglalom az elmúlt év történéseit, a Maslow-piramisom tetején végzett munka néhany apró, látható eredményét. Aztán - némi töprengés után - úgy döntöttem, bőven elég ez a kép, ebben minden benne van, ami izgalmas volt számomra 2017-ben.

   Minden kedves olvasómnak B.ú.é.k.!

2017-12-29

Kárpátalja


  Témaként Kárpátalja már régen ott motoszkál az agytekervényeim közt. A hazai híradásokból általában csak az ottani kisebb-nagyobb bajokról értesülhet az átlag hírfogyasztó: a tiszai árvizekről, a szegénységről, az értelmiseg, munkaképes fiatalok elvándorlásáról, a kelet-ukrán háború okozta szenvedésről, mostanában pedig a botrányos nyelvtörvényről. Szerencsére néha jobb hírek is érkeznek a kárpátaljai végekről.

  Pl. arról, hogy a Nagyszőlősi járásban található egyik apró községben - a 400 lelkes Karácsfalván - elindult a baranta edzés a helyi középiskolában (Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumban).

   Pár kép az edzésről: Kör | Támadás | Csoportkép |

  Meg arról, hogy februárban ebben a falucskában lesz megrendezve jövőre a XI. Balassi Kupa, ami egy nyilt szablyavívó verseny az OBSz szervezésében. Hajrá szablyavívók!

  Jó látni, hogy számos oldalletöltés történik ukrajnai IP-címekről, ami azt valószínűsíti - kárpátaljai olvasai is vannak ennek a blognak. :-)) Ennek egy érdekes bizonyítéka a Kárpátalja Baranta FB-csoport novemberi borítóképe, ahol az idei miskolci Bors Kupáról látható egy kép. ;-)
________________

1. Egy szovjet képeslap 1986-ból. (Régi kárpátaljai emlék.)

2017-12-27

Tercállás



  A topikban pont ez a téma került terítékre. A felső képen a két véglet látható: a teljesen nyújtott karú terc vívóállás Del Frate 1868-as könyvében és egy másik változat Parise 1884-es művéből. Az alsó kép pedig azt mutatja, amikor az olaszok már kialakították az egységes kardvívásukat, és azt kezdték el tanítani világszerte: Britanniától a cári Oroszországig.

  Két kép szemből mutatja a terc vívóállást (Fig. 3), valamint terc meghívást (Fig. 19). Az ábrák Barbasetti 1899-es könyvéből lettek kiollózva. (Érdekes, hogy a 19. ábra teljesen megegyezik a 24. ábrával, ami tercvédést mutatja). A kicsi képeken Leszák (1906), Arlow (1902) és Barbasetti (1899) könyveiben bemutatott tercállás látható oldalról. Határozottan meglepő, hogy milyen mértékben azonos a könyök és a törzs közötti távolság ezekben a könyvekben.

BA:  távolság a könyök és a felsőtest között pont 1 talpnyi (legyen 1 talp = 25+ cm), 1899
AR:  némileg - 5-6%-al - több, mint egy talpnyi távolság, 1902
LE:  ~1 talp, nem lehet pontosan kimérni, a vívóruha miatt nem azonosítható a könyök
GE:  pontosan 1 talp (68. ábra, Gerevich Aladár terc vívóállásban), 1944

2017-12-20

Zrínyi II.

  Magyarul Szendrei János (1857-1927) történész, régész készítette az első alaposabb összegzést a szablyáról: „Zrínyi Miklós szablyája, gyöngén görbülő aczélpengével, a melynek hosszú fokéle van. Vastagon aranyozott, egyenes keresztvasa végei felé vékonyodik és karimával ellátott gömbben végződik. A keresztvas végei felé többszögletű. A nagyon gyengén hajló, csaknem egyenes, – vászonnal és e fölött barna selyemmel bevont markolat fája két helyen át van fúrva. E lyukak szélei ezüst boglárkával vannak beszegve. A két lyukon a kardzsinor volt keresztülfűzve. Az ezüst markolat kupakján a Zrínyi-család czimere van bevésve, a melyen érdekes az, hogy az eddig ismert czimerektől eltérőleg a sisakoromdísz egy koronás növekedő sárkány. A czimer körül N C de Z (Nicolaus Comes de Zerin) és 1567 van bevésve. A fahüvely elvágott végű és aranyozott ezüst foglalványokkal bír. A csúsztató mindkét oldalán művészi arabeszk vésetekkel diszített. A vászonnal és fekete bársonynyal bevont hüvely négy hordkarikával bír. Alakja tiszta magyar, mint a minő a XVI. és XVII. században nálunk és Lengyelországban divatos volt. E kard, a hagyomány szerint Zrínyi Miklós tulajdonát képezte s mint ilyen legbecsesebb hadtörténeti ereklyéink egyike. Azonban, ha csak a markolat végébe vésett czimer volna e részben az irányadó, úgy kételyeink merülhetnek fel, mert ott az 1567. évet látjuk bevésve, már pedig Zrínyi Miklós Szigetvárnál 1566-ban esett el és így a czimer e kardba egy évvel később vésetett be, a mikor a család valamely más tagjáé volt. A bécsi udvari fegyvergyűjteményből kiállította: Ő csász. és apost. kir. Felsége.” [Arcanum] [1] [2]

 A szablyát 2016-ban - a szigetvári ostrom 450. évfordulójához kapcsolodó rendezvények keretében - állították ki a Csáktornyai Múzeumban. 1896 óta a nagyközönség nemigen láthatta Zrínyi eredeti sisakját és kardját. „- E két ereklye a harciasság és a bátorság jelképe - mondta Vlado Kalsan, a múzeum igazgatója, hozzátéve: - Mindkettőt a bécsi Művészettörténeti Múzeum kölcsönözte nekünk két hétre. Zrínyi nem pont ezekkel harcolt Szigetvárnál, ám eredetiségükhöz nem fér kétség, bizonyítottan hozzá tartoztak.
  A történet a 16. század közepéig nyúlik vissza, amikor II. Ferdinánd tiroli főherceg elhatározta, összegyűjti a kor legjelentősebb hadvezéreinek és hőseinek személyes, harci tárgyait.
[3] Majd’ másfél száz egykori harcossal lépett kapcsolatba, s kérése legtöbbjüknél meghallgatásra talált. Így Zrínyi Miklósnál, illetőleg annak családjánál, merthogy ők küldték az Innsbruck melletti udvarba a szóbanforgó tárgyakat. Hogy célba értek, az 1577-es keltezésű udvari leltár is igazolja, külön említve Zrínyi vértezetét. (...)
  Zrínyi Miklós kardjának eredetiségére vall a markolatán látható családi címer, a csáktornyai vár képével, valamint a jellegzetes sas szárnyakkal. És ott az ominózus évszám, 1562, mellette az öt gravírozott latin nagybetű: NCPPZ. Feloldásuk: „Nicolaus comites perpetui (de) Zerin” (...) Ugyancsak a tiroli főherceg érdeme, hogy Zrínyi Miklós palástja fennmaradt, amely szintén a bécsi múzeum raktárába került. A mente azonban meglehetősen rossz állapota miatt egyelőre nem állítható ki. A selyemből szőtt ruhát levél alakú, keleties motívumok díszítik. A ruhadarabot a 19. században az akkori technikai lehetőségeknek megfelelően konzerválták, ám még sokat kell dolgozniuk rajta a restaurátoknak. Bécsben tervezik, hogy mindhárom tárgyat egy ottani állandó kiállításon mutatják be.
” [Zaol] [4]

A csáktornyai kiállításon készült két kép (Wikipédia Commons):  
Szablya | Szablya és sisak | [5]

Armamentarium heroicum
  „A Habsburgok családi és uralkodói reprezentációjában írott és képi eszközök mellett nagy szerepet kapott a dinasztia műpártoló és műgyűjtő tevékenysége is. Ferdinánd főherceg az 1560-as években kezdte kialakítani az ambrasi kastély hatalmas gyűjteményét, melyben igen hangsúlyos szerepet kapott a törökellenes program; igyekeztek megszerezni a nagy csatákhoz, híres hadvezérekhez kötődő ábrázolásokat és relikviákat. A gyűjtemény alapítója kezdte előkészíteni az Armamentarium heroicum című összeállítást, mely a kincstárban őrzött páncélokat és azok egykori viselőit örökíti meg 125 metszeten. A kiadvány, amely végül csak 1601-ben jelent meg latinul, majd két év múlva német fordításban” Zrínyi Miklóst ábrázoló metszetet is tartalmazott. A rézmetszeteket Domenicus Custos – a Giovanni Fontana által készített előképek alapján – készítette. Zrínyit, a többi hírességhez hasonlóan egy szoborfülkében, alatta névtáblával ábrázolta a németalföldi művész. [Turul] [6]

Zrínyit ábrázoló rézmetszet a British Muzeum gyűjteményében.
 
A metszet leírása:
  „Portrait of Count Miklós Zrínyi; whole length, standing to left, stepping forward with his left foot, looking to left, holding axe in his right hand and sword with the left, wearing plumed, jewelled turban, ornate cloak, braded doublet, kilt and high-healed shoes, helmet lying at his foot; in ornate niche supported by pillars decorated with putti and acanthus leaves, surrounded by festoons; verso with letterpress Latin biography of the sitter, within ornate woodcut border, featuring putti holding fruits, allegorical heads, and various military objects; after Fontana. Etching and engraving

Date: ......................... 1600-1615 (c.)
Dimensions: .............. Height: 425 millimetres; Width: 292 millimetres
Purchased through:   Sotheby's (sale June 1871, lot 4486)


További olvasnivaló: Legendák és valóság: Zrínyi Miklós és Szulejmán halála

Vicces mellékszál
  „Esetleg Csontváry groteszkbe hajló képe az etalon, amelyen „a szigetvári hős egy parasztbarokk kúria előtt álldogál kényelmes testtartásban, csípőre tett kézzel, egymagában. Másik karja előrenyújtva, hihetnők, amerre a pogányt sejti, markában kurta pengéjű szablya, ám e szabja inkább tőr, sőt még inkább papírvágó kés, annál is inkább, mert ha figyelmesen vesszük, egy papírfecnit látunk a hegyére tűzve, ami ugyanúgy lehet a megboldogult Szulejmán utolsó ultimátuma, mint a mennyország térképe, és a kés nem is a törökre, hanem egy gondosan ápolt egzotikus növényre mutat az udvar közepén.” [7]
________________________________________

1.  Dr. Szendrei János: A XVI. és XVII. század hadtörténelmi emlékei. Magyarország történelmi emlékei az 1896. évi ezredéves országos kiállításon. Habsburgok kora.

2. Szendrei még 1567-es számot látott a Zrínyi-címer mellett. Kovács S. Tibor könyvében a 36. ábrán látható a szigetvári hős fegyvere. [KST, 89]

3. Az Armamentarium heroicum nevet viselő dokumentációt.

4. Mihovics József: Zrínyi kardja és sisakja - Bécsből érkeztek a szigetvári hős gróf 
    katonai ereklyéi (2016. szeptember 21.)

5. Commons összefoglaló: „Sabre of Nikola IV Šubić Zrinski (1508-1566), Ban (Viceroy) of Croatia, national hero who fell at the end of the battle of Szigetvár in Hungary, at an exhibition in Čakovec County Museum on the 450th aniversary of the battle.” A felvételeket Silverije wikipédista készítette 2016 szeptemberében a csáktornyai Muraközi Múzeumban. A sisak részletes leírása megtalálható Kovács S. Tibor könyvében.

6.  Erdős Zoltán: II. Lajos ikonográfiája a 16. században. Turul, 2014.

7. Csontváry Kosztka Tivadar: Zrínyi kirohanása Forrás: www.hung-art.hu

2017-12-19

Dusägge


Egy másik szép Dusägge (Sword Site kép).

  A Carl Beck gyűjteményben található egyik stájer szablyáról (Dusägge) már volt szó a VMH topikban (2016). A Kovács S. Tibor könyvet lapozgatva láttam meg a kard ikertestvérét. A MNM Fegyvertárában található kard annyiban különbözik a svájci gyűjteményi darabtól, hogy kissé rosszabb állapotban van, nem annyira tiszta a pengéje és kiugró fokéllel rendelkezik.

  „A 16. század második felében, elsősorban osztrák (stájer) területen nagy számban bukkantak fel dusák nevű fegyverek, amelyek többnyire sima, fokéles szablyapengével és bonyolult, a nyugati (tőr)kardokon ismeretes markolatkosárzattal voltak ellátva. A grazi tartományi hadszertárban az 1581-es évben 262 dusákat írtak össze, amelyből 200 Passauban készítettek. (...) A műtárgy kiugró fokéles pengével szerelt, amely a fok alatt futó két széles pengevájattal rendelkezik. Laposra kovácsolt keresztvasa egyik oldalt lefelé, míg a másikon felfelé hajlik. Ívelt markolatpánttal, széles, négy szív, és egy kör alakú nyílással áttört markolatvédő lemezzel, valamint hüvelyujjvédő gyűrűvel ellátott. A dusák azért is fontos szablyatípus, mert a 16. század végén, a 17. század első felében a magyar szablyán felbukkanó újítások, mint az ívelt markolatpánt (markolatkengyel), vagy a hüvelykujjgyűrű ebből a fegyvertípusból származnak.” [KST, 93]

  Az ikertestvér adatai: hossza: 90 cm, penge szélessége 3,5 cm, tömege: 1,36 kg. (A Lugosi-Temesváry könyvben is szerepel.)

  Kimondottan hasznos, hogy Beck-féle stájer szablya markolatának külső oldalát mutatja a kép, míg az ikertestvér markolatának belsejét láthatjuk. A képek alapján megállapítható, a markolatkengyel nincs összeszerelve a jellegzetes négyzet alakú markolatgombbal. (Ez leginkább a norvég képen látszik majd.) Az is jól kivehető, hogy hüvelyujjgyűrű még teljesen más, mint későbbi lengyel változat.

  Egy másik szép példány a svájci gyűjteményből: belső oldal [3]
  Két további képet sikerült találni: Dussack (Styria) [1] | Norvég tessak [2] |

Megfigyelhető, hogy norvégok számára készített változat mennyire elveszítette műtárgy jellegét, minden nagyon alapszintű és a lehető legolcsóbban elkészíthető.

Stájer szablya

  „Säbel, «Dusägge», deutsch Ende 16.Jahrhundert. Klinge mit unbekannter Meistermarke und originaler Wolfsmarke, Passau. (...) Volle Rückenklinge ( Länge 90,2 cm, Breite 3,9 cm), im Rückenbereich ein schmaler Hohlschliff, im Ort zweischneidig. (...)

Gesamtlänge: 105,3 cm Gewicht: 1340 g

Kommentar
Im 15.Jahrhundert wurde für die bei der hussitischen Volksarmee allgemein als Seitenwehr gebräuchlichen langen, hirschfängerartigen Messer oder sogenannten Krummschwerter die tschechische Bezeichnung «tesak» verwendet. Von dieser lässt sich in der im deutschen Sprachraum in der 2. Hälfte des 16. Jahrhunderts feststellbare Begriff «Dusägge», «Dussack» usw. ableiten. In dem 1570 in Strassburg erschienenen, reich illustrierten Buch des Joachim Meyer über die Fechtkunst wird eine eigentümliche Fechtwaffe mit breiter etwas gekrümmter Klinge und einem einfachen ovalen, offenen Griff, als «Dusacke», vorgestellt. Das Fechten mit dieser Waffe scheint eine deutsche Spezialität gewesen zu sein.

Neben dieser einfachen Fechtwaffe haben wir seit dem letzten Viertel des 16. Jahrhunderts Kenntnis von einem Griffwaffentyp mit einer kräftigen, säbelartigen Klinge, der mit einem Degengefässen ausgestattet in zeitgenössischen Inventaren als «Dusägge» oder «Säbel auf Teutsch gefasst» aufgeführt wird. Es war die Steiermark, die im Zeichen der Türkenabwehr unter Erzherzog Karl II. (reg.1564-1590) u.a. in Graz ein neues Zeughaus erhielt, Waffen aller Art ankaufte, darunter auch zahlreiche Dusäggen. Bis auf eine Lieferung von 40 Dussägen aus Passau, welche 1579 den dortigen Messerschmieden Conrad Meisgen und Michel Eckhart bezahlt wurden, traten als Dusäggen-Lieferanten des Grazer Zeughauses ausschliesslich ansässige Klingenschmiede und Schwertfeger in Erscheinung. Von der Hand steirischer Klingenschmiede stammen nachweislich gegen 700 in obrigkeitlichem Auftrag hergestellte Dusäggenklingen. Das Grazer Zeughausinventar von 1594 erwähnt 1370 «Gemeine Seitenwehr»,, es dürfte sich um dabei um Dusäggen gehandelt haben.
 
Die vorliegende Waffe weist sich dank der typischen, «gemeisselten» und tauschierten Wolfsmarkentauschierung als ein Passauer Produkt aus. Eine gleiche Marke, ein Wappenschild mit ungedeutetem Zeichen, erscheint auf einem Zweihänder um 1590 aus dem Zeughaus der Stadt Wien. Auf steiermärkischen Dusäggen deren Klingen zumeist einen verbreiterten, zweischneidigen Ort, einen sog. «Jelman» aufweisen, findet man keine Nachahmungen der Passauer Wolfsmarke.

Die Klingenschmiede, Messerer und Schwertfeger des exportorientierten Passau nahmen in Kenntnis der Nachfrage die Dusägge als eine eher bäuerliche Waffe im letzten Viertel des 16. Jahrhunderts in ihr Produktionsprogramm auf. Durch Einkäufe Dänemarks 1617/18 unter König Christian IV. (reg. 1588-1648) in Deutschland verbreitete sich die Dusägge in grosser Zahl bis nach Norwegen. Als Waffe der norwegischen Bauern behielt die Dusägge mit der norwegischen Bezeichnung « thisack, tesack» ihren angestammten Namen. (...)
” [Beck]
__________________________________________

1. Az olasz wikipédia dussack szócikkében található a kép, és szintén stájeországi a kard.

2. Commons kép: „A German-style sabre or dusack (tessak), dated to the late 16th century (c. 1570-1590), kept in the Nordic Museum, Stockholm (image no. NF.2010-0624). Norsk Folkemuseum, via digitaltmuseum.no.” A Beck-gyűjtemény fenti német szövege is említi a norvég tesack nevű kardokat.

3. Ha jól látom, akkor a pengén felfedezhető a passaui farkas.

2017-12-15

Zrínyi-szablya

Ezzel a véletlen találattal kezdődött a történet. "Már a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tulajdonában van a Zrínyi-szablya hiteles másolata, amelynek eredetijét évszázadok óta a bécsi Szépművészeti Múzeum őrzi."

És így folytatódott.
  "A következő tanévtől már a Zrínyi-szablya hiteles másolata is szerepel majd azon egyetemi jelképek között, amelyek előtt leteszik a fogadalmat a Nemzeti Közszolgálati Egyetem új doktorai. A szigetvári Zrínyi Miklós nevéhez köthető kézifegyver eredeti változata a bécsi Szépművészeti Múzeumban található, a nemrég elkészült, egyetlen magyarországi hiteles másolat már az NKE tulajdona. 

  Az egykori várvédő hősnek tulajdonított szablya évszázadok óta az osztrák fővárosban található. Hosszú tárgyalások és szakmai egyeztetések után tavaly sikerült a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szakmai küldöttségének megtekinteni és kézbe is venni az értékes relikviát. „A fotósból, hadtörténészből, kovácsból és fegyverszakértőből álló szakértői gárda munkája és a bécsi magyar nagykövet, valamint a katonai attasé segítsége révén nyolc hónap alatt készült el az eredeti fegyver méretében, tömegében is szinte teljesen hiteles másolata”- mondta el (...) a szakértői csoport vezetője. Az NKE tudományos rektorhelyettese hozzátette, hogy az egyetem vezetése döntött a hiteles másolat elkészítéséről. (...) „Az egyetem birtokába került Zrínyi-szablya csupán abban különbözik a mintegy 400 éves eredetijétől, hogy ezen a díszítések nem nemesfémből készültek”- teszi hozzá Padányi József. A rektorhelyettes elmondta azt is, hogy az eredeti szablya díszfegyvernek készült: valószínűleg egy ünnepélyes alkalomra csináltatta Zrínyi, aki nem is használta azt a csatákban. Megtudtuk azt is, hogy az eredeti relikvia vizsgálatakor a szakértők számos érdekes felfedezést tettek, amelyek alapvetően változtathatják meg a korszakkal kapcsolatos had- és művészettörténeti elképzeléseket. Az új tudományos eredmények a Hadtörténelmi Közleményekben jelennek majd meg, várhatóan az ősszel.
" [NKE cikk]

Képek: Másolat | Eredeti | Rövid videó (látszik a markolat és a hüvely) |

A Bécsi Szépművészeti Múzeum (Kunsthistorisches Museum) adatlapja:

"Säbel samt Scheide
Objektbezeichnung .............  Blankwaffe: Säbel
Kultur ................................... Ungarisch
Datierung ............................. datiert 1562 [2]

Künstler [1] ......................... Nikolaus Zrínyi (1508 - 1566) - GND
Material/Technik ................ Eisen, feuervergoldetes Silber, Leder, Haut, Textil, Holz
Bildrecht .............................. Kunsthistorisches Museum Wien
Inv. Nr. ............................... Hofjagd- und Rüstkammer, A 421b"

  Szablyásoknak érdekes adatok: tömege 1,15 kg, a penge hossza 83 cm, szélessége 3,8 cm. Nincs rajta pengevájat, viszont jellegzetes törökös, a fok síkjából kiemelkedő fokél rendelkezik (itt szélesebb a penge, mint a keresztvasnál). (NKE, Új megvilágításban...)

  Pár részlet a fenti cikkből.
  "Zrínyi Miklós hagyatékáról először Tiroli II. Ferdinánd főherceg leltárában találunk adatokat 1595-től, ennek részét képezte egy díszes katonai sisak, egy mente, valamint a szablya. Részletes tudományos leírást Szendrei János készített 1886-ban, amely egy évszázadon át meghatározta a hazai hadtörténeti gondolkodást. A történelem során a szablya visszaszerzésére számos kísérletet tett a magyar fél, azonban mind kudarcba fulladt. (...)

  Az NKE rektorhelyettese ismertette, hogy a szablya sorsa kiemelten fontos számára, valamilyen formában történő hazahozataláról a mai napig nem tett le. Kutatócsoportot állítottak fel annak érdekében, hogy a közel 100 évvel ezelőtti vizsgálat után újra elővegyék a Zrínyi szablya kérdéskörét, hiszen Szendrei János elméleteivel kapcsolatban kétségek merültek fel. A kutatások több érdekességet is feltártak.

  A Zrínyi szablya jelenleg a Habsburg gyűjtemény részét képzi, azonban nincs kiállítva, csupán egy leltári tárgy. Padányi József kifejtette, hogy egy magyar típusú szablyáról van szó, amely valószínűleg török eredetű lehet, ezt Zrínyi alakíthatta át a magyar jellegzetességek szerint."

  "„A markolat kupakja egy gyönyörű, vésett, a Zrínyi család címerét tartalmazó ezüst foglalatban elhelyezett fém névjegy.” A vésetben megláthatjuk a csáktornyai tornyot, a várfalat, valamint egy ebből előbúvó sárkányt. Emellett tartalmaz még öt betűt: N-C-P-P-Z, azaz Nicolaus Comes Perpetuus de Zrinio. [4] „Miklós gróf Zrínyi örökös ura” – fordított a rektorhelyettes. Szendrei azonban a karcolatok tanulmányozásánál újabb hibát véthetett, az 1567-es számot vélte felfedezni. Ebből következtetett arra, hogy a szablyát valószínűleg a gróf 1566-os halála után készítették. Ez azonban nem így történt: Padányi József csapata a részletes kutatás során felismerte, hogy a véset az 1563-as évszámot rejti. Így új megvilágításba került a szablya története. Valószínűsíthető, hogy díszessége okán díszszablyaként szolgált, a pengéje kitűnő állapotban van.

  Miért készíttetett magának Zrínyi Miklós egy drága aranyozott szablyát? A kutatócsoport itt fedezte fel a hiányzó láncszemet: 1563-ban koronázták meg I. Miksa Habsburg uralkodót, amikor hősünk vezette a magyar bandériumot, személyesen ő vitte az országalmát a király elé. „Azt gondoljuk, hogy ez a díszszablya egy nagyon tudatos és az eseményhez kötött eszköz.” A család végül miért adta át ezt a díszszablyát a gróf halála után a Habsburgoknak? Hogy emlékeztessék az uralkodót, az elhunyt hős ezt viselte a koronázáson és később a vérét áldozta a hazáért."

További háttéradatok a szablyáról egy következő bejegyzésben lesznek.
_______________________________

1. Szerencsésebb lett volna a Besitzer (tulajdonos), mivel nem Zrínyi készítette magának.

2. Egy másik NKE cikk szerint az 1563-as évszámot találták meg a markolatok.

3. Kanizsa TV Híradó: Új megvilágításba került a Zrínyi szablya (YT, 2017)

4. Egy másik cikkben Zerin szerepel.

2017-12-04

Átlagok

   Damjanich János egyik hatalmas kardja kapcsán jegyezte meg az egyik kollega: „Valahogy nem lep meg, hogy soha nem vesztett csatát, eléggé felemelő lehetett egy ekkora vaddisznó ember mellett harcolni :) Meg elég demoralizáló lehetett az ellenfélnek, amikor repkedtek a végtagok körülötte :)

  Még mielőtt túlságosan beleélnénk magunkat a csatában repkedő végtagok vizionálásába, érdemes szembesülni azzal a ténnyel, hogy a konkrét kard az egy díszkard, amit Damjanich özvegye adományozott egy múzeumnak, és amit a tábornok soha nem használt csatában, legalábbis a nyilatkozó múzeumi kurátor szerint. Ez a szablya az Aradi Emlékmúzeumban található, és a riport időpontjában egy időszaki kiállításra érkezett Gyulára. [1]

Képek: penge | teljes kard |

  Amikor ilyen extrém méretekkel rendelkező szablyákat lát az ember, akkor hasznos lehet felidézni, hogy milyenek voltak az átlagos kardok egy-egy korszakban. Ehhez Kovács S. Tibor kiváló könyvében - Huszárfegyverek a 15-17. században (2010) - találunk hasznos adatokat:

A magyar szablya tömege fokozatosan csökkent, a 16. század közepi 1 kg-ról a 17. század első felében 0,8 kg-ra, míg a század végén 0,6-0,7 kg lett a szablyák átlagos súlya. A 16. század közepe táján alakult ki a jellegzetes magyar huszárszablya, amely formáját - kisebb változtatásokkal - egészen a 18. század elejéig megőrizte.” [KST, 111]

Példák:  
  • 16. század közepe: Zrínyi szablya (1563, 1,15 kg); Bebek György (+1567) szablyája:  hossza 94 cm, penge szélessége 3,3 cm, tömege 1,01 kg [KST, 89];
  • 17. század első fele (inkább közepe): hossza 94 cm,  penge szélessége 3,7 cm, tömege 0,78 kg [KST, 95]; Rákóczi László (1633-1664) oldalfegyvere: hossza 101 cm,  penge szélessége 4,4 cm, tömege 0,84 kg [KST, 95]
  • 17. század vége: hossza 98 cm,  penge szélessége 3 cm, tömege 0,69 kg;  hossza 92 cm,  penge szélessége 2,9 cm, tömege 0,69 kg [KST, 107].
___________________________________________

1. Az egyik riport a gyulai kiállításról

2. Egy másik riport (Két hét alatt kétezren nézték meg..., YT)

2017-11-16

Mozaikdarabka

Egy újabb, apró mozaikdarabka került a helyére.

  Az 1917-es huszárszabályzatban ilyet olvashatunk: „135. A vívó oktatásnál könnyű, 2 cm. széles pengével bíró kardot kell használni.” Ezt összekapcsolhatjuk az Arlow könyv megfelelő passzusával: „Egyébiránt ott, ahol a segédek lovassági kardban állapodnak is meg, nem szoktak a felek kezébe 20 mm.-nél szélesebb és 1 klgr.-nál nehezebb kardot adni.” [AR, 228] (A szerző megjegyzi, hogy lovassági kard 39 mm széles.)

  Így teljesen reálisnak tűnik az az elképzelés, hogy lovassági karddal történő párbajoknál kiköszörűlt, de nem kifent - azaz borotvaéles - lovassági gyakorlókardokat adtak a felek kezébe. Ezzel teljesült az elvárás, hogy lovassági eszközökkel történjen a kardpárbaj, ugyanakkor a viszonylag könnyű fegyverek nem okoztak túl veszélyes sérüléseket. Azzal, hogy milyen sebeket lehetett ejteni a nehezebb huszárszablyákkal, Arlow kimondottan tisztában volt, nem véletlenül említette az 1902-es könyvében a 750 gr-os határt.

  De arról, hogy Arlow Gusztáv pontosan mit is tapasztalt meg, egy másik bejegyzésben szeretnék írni. ;-)

2017-11-09

Világrangadó

  Egy korabeli láp - a Sporthirlap - egyszerűen világrangadónak nevezte az 1940-es Terstyánszky-emlékversenyt, hiszen az akkori olimpiai kardvívás két legjobb csapata küzdött meg egymással.[1] Az akkori újságcikkek rövid átfutása után teljesen világos, hogy miért volt ilyen fontos az emlékverseny. Javában tombolt a II. vh, abban az évben nem volt se olimpia (előző 1936, következő 1948), se vb (előző 1938, következő 1947), se Eb, tehát  1940-ben semmilyen komolyabb nemzetközi versenyt nem rendeztek. Továbbá azért nevezhette - teljes joggal - világrangadónak az emlékversenyt a Sporthirlap, mert előtte három, egymást követő olimpián (1928, 1932, 1936) a magyar és az olasz kardcsapat küzdhetett az aranyéremért.[2]

A verseny során született eredményekről korábban már írtam egy bejegyzést (Bay & kard).

  A VMH topikban egy kollega az alábbi módon próbálta magyarázni Bay Béla bekerülését a hátfős csapatba: „A Terstyánzsky emlékversenyen győztes magyar kardcsapat tagjait, például tilos volt az országhatáron kívülre küldeni katonai szolgálatra. És ez a parancs többek között azt a Bay Bélát entette meg vívósportunk számára, aki a legnagyobb ellenlábas a BEAC egyik vezetője "polgár" volt.”[3] A kollega így folytatja: „Így már érted Ulrich von..., hogy miért került be a kardcsapatba Bay O Béla??????? Hát ahogy elnézem a védelem utolsó palánkfala már csak a Horthy Kupa maradt, de azt nem akarom megírni. Valami maradjon neked is.” [6337. hsz.]

  Ezzel a magyarázattal csupán az a gond, a verseny 1940 márciusában volt, még előttünk van Észak-Erdély visszafoglalása (szeptember), Jugoszlávia német lerohanása és Teleki Pál öngyilkossága (1941 áprilisa). Szóval, kimondottan nehezen értelmezhető „az országhatáron kívüli katonai szolgálat”, ami általában háború esetén jelenik meg lehetőségként. De képzeljük el egy pillanatra, hogy Piller György katonaemberként felmérte az egyre fokozódó geopolitikai helyzetet, és már jó előre védelmet akart biztosított Baynak a csapattagsággal.

  Viszont a történetnek itt még nincs vége! 
  Bay Béla sokat kritizált könyvét olvasgatva rábukkanhatunk arra a részre, ahol Bay bá' Piller hihetetlen taktikai érzékét illusztrálja két példával: „Mindkettő az 1935-ös cremonai Terstyánszky-emlékversenyen történt. (...) Pintonnak azon a versenyen nagyon jól ment, már öt győzelme volt, én következtem ellene. Egy többcseles támadásába én elővágtam, találtam...”[4] A szerző részletesen leírja, hogy mit tanácsolt neki Piller. Az egészben az az érdekes, hogy Bay megemlíti saját szereplését az 1935-ös emlékversenyen. Ezt a korabeli újságcikkek is teljes mértékben igazolják.

  „A magyar csapat nyerte az első olasz-magyar Terstyánszky emlékversenyt” - számolt be a cremonai versenyről a Pesti Hírlap 1935. április 9-én. És közli a magyar csapat eredménylistáját:

1. Kabos _________________ 5 gy., 1 v.
 2. Rasztovics ______________ 4 gy., 2 v.
 3. Bay __________________ 3 gy., 3 v.
[5]
 4. Kovács ________________ 2 gy., 4 v. [6]
 5. Rajcsányi ______________ 2 gy., 4 v.
 6. Erdélyi ________________ 2 gy., 4 v.


Összegzés
  Jelen ismereteink szerint Bay Béla kétszer vett részt a Terstyánszky-emlékversenyen: 1935-ben és 1940-ben.[7] Mindkétszer határozottan jól szerepel (1935: 3 gy., 3 v.; 1940: 4 gy., 2 v.), ezzel a magyar eredménylista 3. helyezettjeként bizonyította kardvívói képességeit egy rangos nemzetközi versenyen. Így - véleményem szerint - nem helytálló az a feltételezés, hogy Bayt szánalomból, netalán haveri alapon, vagy csupán a külhoni szolgálattal szembeni védelemből vették be a csapatba.
_____________________________________

1. „A csapatot egyébként mindenki jónak tartja. Ennél jobbat jelenleg nem tudnánk kiállítani” - írta a Nemzeti Sport 1940. március 8-ai száma.

2. Olimpiai eredmények (kard, csapat):

1908: HUN, ITA, BOH
1912: HUN, AUT, HOL
1920: ITA, FRA, HOL
1924: ITA, HUN, HOL
1928: HUN, ITA, POL
1932: HUN, ITA, POL
1936: HUN, ITA, GER
1948: HUN, ITA, USA

3. Dávid Sándor Arany évtizedek c. munkája, 72. o.

4. Páston és páston kívül (1979), 55. o.

5. Marzi ellen 5:3-ra, Pinton ellen 5:3-ra, Purcaro (?) ellen 5:3-ra nyert;
   Gaudinitől, az olasz óriástól pedig 5:2-re kikapott. Annál nagyobb fegyvertény, hogy 
   1940-ben nyerni tudott vele szemben.

6. A későbbi sokszoros olimpiai bajnok Gaudinitől 5:2-re, Marzitól 5:4-re, 
   Pintontól 5:3-ra kapott ki.

7. Bay nem szerepelt az 1938-as velencei emlékversenyen.

2017-11-05

Bay (1935)

   A VMH topikban lefolytatott II. Nagy Vita során írtam, hogy egy konkrét versenyen [1] Bay olyan olasz vívót győzött le, aki azon a napon 5:3-ra verte Gerevichet, és 5:2-re Berczellyt. Béla bá' meg további 2 olasz olimpiai ezéstérmessel szemben tudott győzni. Az egyik újság közölte a magyar vívók eredménylistáját:

2. Maszlay _______________ 4 gy., 4 kapott tus,
3. Rajczy dr., _____________ 4 gy., 10 k.t.,
4. Bay dr. _______________ 4 gy., 11 k.t.,
5. Gerevich ______________ 4 gy., 13 k.t.,
6. ...
” [2]

   Az egyik vitapartnerem ilyen szellemesen reagált erre a listára, meg arra megállapításra, hogy egy konkrét dologban Bay megelőzte a nagy bajnokot: "Mikor Gerevich - ez a hatszoros olimpikon "kis amatőr" - meglátta Bay:O Béla görög atlétákhoz hasonlatos atletikus termetét a pást közelében feltűnni, remegve leszaladt a pástról elbújt, az anyja után sírt. :) Gerevich érezte, hogy olyan kevés, Bay:O Bélához a daliás penge zsonglőrhöz, mint pilótakekszben a katapult. :) A MVSZ anyagi megingása is Gerevich, napi 1000-as papír zsebkendő felhasználásához köthető a non-stop sírógörcsei miatt. :)" [6381. hsz.]

   Az ilyen „frappáns” beszólások mindig arra inspirálnak, hogy alaposan utánanézzek a dolgoknak. Ebben a listában még nem arról volt szó, hogy Bay netalán legyőzte volna Gerevichet, hanem csupán arról, hogy a verseny napján eredményesebben szerepelt, konkrétan kevesebb tust kapott az olasz ellenfeleitől. Tudtam, 1935-ben Bay 3. lett kardban az országos vívóbajnokságon, így logikusnak tűnt ott kezdeni a kutatást.

Az eredmény teljesen megdöbbentett!

   Először az egyik cikk végén figyeltem fel egy bekezdésre: „A bajnoki küzdelmek során nagyszerű formáról tett tanuságot Maszlay Lajos főhadnagy, valamint Bay Béla, Gerentsér mester kiváló tanítványa, aki a kardbajnokságban szerzett harmadik helyével beigazolta, hogy ez idő szerint a legjobb all round vívónk, aki mindhárom fegyvernemben az elsők közé tartozik.” [3]

   Az igazi csemege csak később következett. A kardbajnokságon 28 fő indult, csoportokba osztva, ebből 9 versenyző jutott be a (közép)döntőbe. Itt már mindenki mindekivel vívott. „...Maszlayt Bay és Gerevich győzte le...” [3], tehát a kardvívni „nem tudó” Bay legyőzte a későbbi 2. helyezett is. Később „a döntő eredményeként holtverseny alakult ki... a 3. helyen Gerevich és Bay között...”; „Elsőbben a 3. helyezést döntötték el. Bay Béla magas színvonalú küzdelemben 8:6 arányban legyőzte Gerevichet és biztosította 3. helyezését.

Végeredmény:
1. Kovács A. Pal (LASE) ___________ 6 gy., 2 v.
2. Maszlay Lajos (HTVK) __________ 6 gy., 2 v.
3. Bay Béla (BEAC) ______________ 5 gy., 3 v.
4. Gerevich Aladár (MAC) _________ 5 gy., 3 v.
6. Berczelly Tibor (HTVK) _________ 4 gy., 4 v.
” [3]

Egy másik cikkből megtudjuk, hogy Bay - Maszlay: 8:6, Bay - Gerevich: 5:3. [5]

Összegzés
  Az 1940-es verseny végeredménye nem volt véletlen, korábban, az 1935. évi  országos kardbajnokságon Bay kétszer győzte le Gerevichet (először 5:3-ra, utána a holtverseny eldöntése során pedig 8:6). Kívácsi leszek arra, hogy meddig fogják folytatni a Bay:0 Béla mantrázást a kollegák.
______________________________________________________

1. Az 1940-es Tersztyánszky emlékverseny.

2. Sporthirlap, 1940. március 13. A cikk alcíme: "BAY BÉLA csodát művelt."
   <eredeti kiemelés!>

3. Kovács Pál Magyarország kardbajnoka. Budapesti Hírlap, 1935. május 7.

4. „A két tusskülönbözetű rendszer, amelyhez a Vívó Szövetség oly makacsul ragaszkodik, annyira igénybevette a vívók erejét és kitartását, mint még soha.” [3]

5. Nemzeti Sport, 1935. május 6. (Itt csoportbeosztásokat is találunk.)

2017-10-30

Santelliről

  „The Hungarians combined the spectacular Italian saber style with the older Hungarian wrist-fencing, creating an economical, simple, and fast athletic, rational approach to fencing. Halasz, Locas, Visy, Arlow, and Rakossy were the outstanding masters at the beginning of the century. Rakossy's pupil Fuchs won the first Olympic title in saber fencing for Hungary in 1908, and repeated his feat in 1912.

After World War I, Santelli, Borsody, Geller, Gerentsér, Gerevich, Schlotzer, and Tusnády were the top masters. The most remarkable of these men were Santelli and Borsody whose pupils long dominated saber fencing in the Olympics and World Championships. Santelli, the most distinguished of all masters, was adaptable enough to adjust his Italian style to the Hungarian temperament. He taught for almost fifty years in Budapest and was beloved by all with whom he came in contact. His service to Hungarian fencing was recognized with the award of knighthood.” [JPA, 21-22. o.]

Julius Pálffy-Alpár: Sword and masque (1967) 
alias Pálffy Alpár Gyula (1908-2001) katonai vívómester

2017-10-28

1001 nap

A VMH topik 1001 napja

  Valamikor október 18-án lett meg a 1001-ik nap a topik életében. Közben kiderült, hogy a vívással kapcsolatos netes társalgásunk valami egészen különleges statisztikát produkált. Az adathalmazból kiderül, hogy az indexes fórum Kultúra rovatában mely topikok indultak egyidőben a VMH topikkal (2015. január 23.). Jól látható, hogy témánként átlagosan 2-3 hozzászóló 20-30 db választ írt, szemben a VMH 6100+ darabjával, amit 31 hozzászóló hozott össze 1000 nap alatt.
A lista legfrissebb oldala (a nyitó hozzászólás dátuma szerint rendezve).

A VMH topik indulása óta a Levendulaszoba topik tudta produkálni a legtöbb hozzászólást: 636 db, 12 hozzászóló; október 28-i állapot).

Jelenleg - a hozzászólások alapján - a VMH a Kultúra rovat 29. legnépszerűbb topikja (3. lap (21-30.)).

A rovatban 1998 novemberében indult az első topikot, összesen 5300+ db topik van, ebből 97 db rendelkezik 1000 feletti hozzászólással (a Történelem rovatban ilyenből 40 db van, a Cinematrixban pedig 30+ db). Évente átlagosan ennyi hozzászólást írnak témánként:

Harcművészetek: ............... 4200 db /év
VMH
: .................................. 2272
Numizmatika: .................... 1952
Rác N. Kft.: ......................... 1597
Fordító: ............................... 639

2005-ben 400 ezer olvasója volt az Index.hu-nak, ebből 60 ezer fórumlátogató (~15%).

  A Schola Gladiatoria fórum adatai alapján lehetne megbecsülni, hogy kb. mennyien néznek meg egy hozzászólást. Az Early history of the modern fencing topik egy hozzászólását átlagosan 234-szer nézik meg, a Knight Shop... témánál ez a szorzó 109, egy másiknál 129. Náluk ez a szám valahol 15 és 50 között lehet valahol.

  Nagyon jó tudni, hogy a viszonylag objektív számok is alátámasztják: a Facebook hatalmas térnyerése ellenére bizonyos szaktémákban igenis lehetséges létrehozni és működtetni egy sikeres topikot. Ehhez csak egy jó témára van szükség, meg 5-6 lelkes vívóra, aki hozzászólásaival gazdagítja a hazai szakmai életet.

2017-10-18

Lengyel-magyar

...avagy A lengyel-magyar kardbarátság

  Az egyetemi grundvívás egyik legkellemesebb meglepetése a wolini csatákat megjárt viking harcos felbukkanása a közös gyakorláson. Személyében egy nagyon szimpatikus lengyel fiatalembert ismertem meg, aki az ottani rusz-viking hagyományőrző találkozókon kerek pajzs + egyenes kard, pajzs + szablya, meg dánbaltás változatban szokott vitézkedni, különböző versenyszámokban: 300vs300, hídcsata, 1vs1 verseny.

  „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli...” Ennek a rímbe szedett közmondásnak az egyik legjobb magyar fordítása: „Lengyel, magyar – két jó barát, együtt emel kardot, kupát.” [1] Per pillanat a közös kupaemelés nem annyira fontos, viszont a közös szablyavívás rendkívül élevezetes.

  Lássuk a részleteket. A srác balkezes, nem túl nagydarab - valahol a nagyváltósúly és a középsúly határán van -, és igen elegánsan, gyorsan, technikásan vív, már vagy 7 éve. Saját elmondása szerint defenzív a stílusa, főleg a védés + visszatámadásra épül. Ebben a stílusban nincs lerohanás, izmozás stb., hanem inkább a finom tempókeresés a jellemző. Gyakran panaszkodik, hogy egyes akcióknál mennyire hiányzik a megszokott viking pajzs. Megbeszéltük, hogy egyszer majd viszek egy ökölpajzsot, így valamennyire pótolni lehet a 80-90 cm-es kerek pajzs hiányát. Néha problémát jelent, hogy az ő rendszerükben nem jár pont a könyök és a térd alatti találatokért, de megbeszéltük, hogy mindenféle pontozási rendszerben fogunk vívni. A szablyavívással kapcsolatban nem igazán tudott új forrásokat mondani, az általam már ismert két lengyel forráson kívül.

  Annak ellenére, hogy a teremben viszonylag bőven van hely (7,5 x 3,5 m) nem nagyon tér le a vívóvonalról. A múltkori edzésen a kenjutsuról beszéltünk, kiderült - valamennyi ideig azt is művelte. Szerinte egy fontos dolgot köszönhet a japán vívásnak: „Kenjutsu gave me perfection!” Azt mondanom sem kell, hogy a társalgás angolul folyik. Megállapodtunk, hogy főleg a szabadvívásra fogunk koncentrálni, néha kielemezve a találatok miértjét. A páros (konvencionális) gyakorlatokat csak módjával fogjuk végezni. (Mellesleg kiderült, nagyon szépen és gyorsan vág fejet kitöréssel, az eddigi partnereim közül talán ő a leggyorsabb. És jelenleg csak megpróbálja visszanyerni a csúcsformáját, amiben 2014 és 2015 körül volt :-))

  Szóvál, annak ellenére, hogy „egy viking harcosról” van szó - minden szükséges kellékkel: tetoválás, megfelelő frizura -, egy rendkívül kellemes embert és kiváló vívót ismertem meg a lengyel kollega személyében.   
________________________________________
Pár kép a wolini viking hagyományőrző találkozóról:


Ui.:
Ki tudja, lehet, hogy pont ezen a csataképen is ott van valahol a helyi vikingem. Elmondása szerint jellegzetes, láncfátyolos viking sisakban, gyakran dánbaltával szokott naponta háromszor részt venni ebben a kavarodásban.
_____________

1. Egy lehetséges változat: „Lengyel, magyar – testvér-barát, együtt lendít szablyát, kupát.” Ez miben jobb, mint a wikis szócikk többi fordítása? Legalább három dolog miatt: a) van utalás a vérszerinti kapcsolatra (bratanki lengyelül unokatestvért jelent); b) a lengyel szövegben egyértelműen szablya szerepel; c) ha valaki lendíti a szablyát, abban valahogy több erőt, dinamizmust érzek, mint a sima emelésben. (Egy további változat: „Lengyel, magyar – testvér s barát, együtt lendít szablyát s kupát.”)

2017-10-04

Bibliográfia II.

A vívástörténettel kapcsolatos, magyar nyelvű könyvek megközelítőleg teljes listája, 1837-től napjainkig. (Az aláhúzott szerző jelöli, hogy már olvastam az adott könyvet, az aláhúzott évszám pedig, hogy írtam róla bejegyzést.)

1837: ***                    A 'Nemzeti Vívó-Intézet' alapítóinak névsora betűrenddel... [0]
1838: ***                    A 'Nemzeti Vívó-Intézet' alapítóinak névsora beturenddel...
1892: ***                    Keresztessy József emlékkönyv           
1895: Sztrakay N.:     Magyar kardvívás mint női testgyakorlat
1901: Cseresnyés Z.:  A kardpárbaj veszélytelen kimenetele és annak eshetőségei
1906: ***                    Fodor Károly vivó- és testedző intézetei; Bp.; 15 p. 
1928: Gerentsér L.:    A vívás és vívómesterség rövid históriája: Történeti tanulmány
1933: Posta Sándor:   Huszonöt év
       :  Gellér A.:          A vívás története
1934: Gerentsér L.:   Jean Louis, a modern francia vívóiskola megalapítója élete... [1]
       :  Somogyi E.:     A Honvéd Tiszti Vívó Klub tízéves története / 1924-1934
1937: Dezső Gyula:    Magyar kard, magyar kar
       :  Mező Ferenc:   A kolozsvári viadaliskola (1824-)
1943: Hepp Ferenc:   A M. Kir. TF Múzeumi Könyvgyűjteményének leírása [2]
1944: Somogyi E.:     A Budapesti Honvéd Tiszti Vívó Klub 20 éves története 
1951: Vajda Emil:      A diadalmas penge;  Sport Kiadó, 1951; 41 p. 20 cm
1963: Kun László:      Vívástörténet
       :  Sákovics J.:      Három világbajnokság Amerikában; Sákovics József (1927-2009)
1965: Kárpáti R.:       Karddal a világ körül (sajtó alá rend. Örvös János)
1968: Elek Ilona:       Így vívtunk mi
1969: Kun László:      Egyetemes és magyar vívástörténet; 154 p. 
1971: Syposs Z.:         Vívó ABC (társszerző: ...)
1975: Syposs Z.:         Villanó pengék: arcok, riportok vívósportunk történetéből
1979: Bay Béla:         Páston és páston kívül (társszerző: L. Réti Anna)
198?: Syposs Z.:         A budapesti egyetemi vívósport fél évszázada, 1930-1980
1983: Hámori Ottó:    Egy kardforgató élete: Filmnovella Petschauer Attiláról
1985: ***                    Diósgyőri Vasgyárak Testgyakorló Köre (Miskolc) 75
1986: Kő András:       Kardélen kardhegyen. Bp.
1988: Eszes Tamás:    Híres bajvívások, hírhedt párbajok. Bp.
1988: Dávid Sándor:  Arany évtizedek (...) A MVSZ 75 éves jubileumára
1992: Nedeczky L.:    Az óra mutatta az utat: hazánk egy életút tükrében
1998: ***                    Három évtized avagy A zalaegerzsegi pengeforgatók   
2004: Kő András:      Pengevilág: a MVSZ megalakulásának 90. évfordulójára
2006: Kovács Dénes:  A vívók apostola és a vadászat szerelmese (Bay Béláról)
2009: Móna István:   Élettusa három tételben; Móna István (1940-2010)
       :  Killyéni A.:        A kolozsvári vívás képes története, 1818-1976; [3]
       : ***                     Fénymagasban, fönti mélyben: Pongrácz Antal-emlékkönyv [4]
2012: Szilágyi M.:      Áron olimpikonnak született; Szilágyi-Repetics Magdolna
2013: Gaborján R.:    Vívókönyv (társszerző: Selmeczi Tibor)
       :  Kovács T.:        Kovács Tamás parádriposzt; (lejegyezte: Serényi Péter); 155 p.
2014: Horváth G.:     Ide veled, régi kardunk!
2014: Máday N.:       Edzett pengék
2016: Máday N.:       Borsody László, a géniusz (2. kiadás: 2017)
________________________________________

0. ...annak szabályai, számadása és egyébb tudnivalói kiadatott 1837-ben Pesten 
    február 5-kén tartott közgyülés határozásábul. A másik: 1838. jún. 9.
1. ... és iskolája [Vigeant]; ismerteti és jegyzetekkel ellátta Gerentsér László
2. Írta és összeáll. Hepp Ferenc; közrem. Misángyi Ottó, Bp., M. Kir. TF., 88, [6] p. 
3. Killyéni András (1979-)
4. [összeáll. Pongrácz Mária]; 163 p. ill., 24 cm
5. Vajda Emil (1858-1916)
6. Hámori Ottó (1928-1983)

2017-09-23

Fejvédelem


1. Bascinet (~1450); 2. Kolbenturnier sisak
3. Tornasisak gyalogos küzdelemhez (1510)
4. Kolbenturnier sisak
5. Sisak hídcsatához, Pisa (~1590) [Gioco del ponte Pisa]
6. Tornasisak: fémrács, plusz drótfonat, valószínűleg bőr (1480)

  Már egy ideje gyűjtögetem a képeket a középkori vagy kora újkori fejvédőkről, amelyek tornákon meg egyéb sportrendezvényeken stb. használtak. A konkrét bejegyzést Sch.... kollega (VMH) megjegyzése inspirálta: „A Meyer kódexben már rogyásig vannak federek, illeve ekkor már létezik a bőr dussack is, ergo a biztonságos gyakorlás gondolata már erősen dokumentálva megjelent a XVI század derekán Európában. Ez annyiból fontos, hogy erősen vonatkozik a dolgozat témájához, a sportvíváshoz.” Ezt szerettem volna további adatokkal alátámasztani.

  Kimondottan érdekes a (3) tornasisak, amit nem kopjatöréshez használtak, hanem gyalogos küzdelemhez. Nem kevésbé érdekes az (5) fejvéd, amit olaszországi hídcsatáknál vettek fel. A korabeli „játék” lényege - adva van egy híd, a két végén két csapat, a feladat: elfoglalni a hídat. A küzdelem közben köveket dobáltak, bunkós botokat és pajzsokat használtak (XVI. sz. Wolin ;-)) Egy külön izgalmas történet a Kolbenturnier.

2017-09-15

Egyetemi grundvívás


A szeptemberi plakáton felhasznált kép

   A héten - a sikeres májusi „tesztüzem” után - végre hivatalosan elindult az egyetemi grundvívás. Kiváló helyszínen, egyelőre korlátozott létszámmal. Az első gyakorlásra ketten jöttek el: egy külföldi diák, aki 5-7 évig vívott mindenféle hagyományőrző csoportokban és egy magyar egyetemista, aki teljesen kezdőként próbálta ki a szablyás mókát. (Idővel talán részletesebben is beszámolok erről.)

  Májusban, az elkezdődött vizsgaidőszak miatt, gyakorlatilag csak egyetemi munkatársak jöttek el a közös gyakorlásokra. Az egyik dolgozóval nyaron is folytattam a grundvívás gyakorlását egy kültéri helyszínen. (Munkahelyi átszervezések miatt ő még nem tudott csatlakozni a csoporthoz.) Az egyetem munkatársai kimondottan lelkesen támogatták az új módszer bevezetésének ötletét, ők készítették el és helyezték ki a plakátokat. Arra is lehetőséget biztosítottak, hogy az idei gólyatábor két, kari csoportjának mesélhessek a selmeci vívóhagyományokról. Hogyan némileg érdekesebb legyen az egész, még igazi szablyákat is sikerült kölcsönkérni, így augusztus végén egy XIX. sz. csendőrszablyát, egy 1904M rövidített, zsinórgerinces, altiszti huszárszablyát és egy tiszti díszkardot (1908) láthattak a gólyák. Kimondottan érdekes és megindító volt látni egy kerekesszékes diáklány érdeklődését a kardok iránt. Neki elmeséltem, hogy nincs kerekesszékes grundvívás, viszont a helyi vívóegyesületben szívesen foglalkoznak mozgássérültekkel is. Meg beszámoltam a saját élményeimről. (A Nők Lapja valamelyik nyári számában Szilágyi Áron részletezi a kerekesszékes vívással kapcsolatos tapasztalatait - milyen magas szintű koncentrációt igényel ez a fajta vívás, amikor folyamatosan kardtávolságra van az ellenfél.)

Közben újabb tervek szövögetése folyik ;-)

2017-08-23

Párbajról romantikusan

A VMH topikban említette meg az egyik hozzászóló az alábbi kiváló bejegyzést.

Újraolvastam a blogbejegyzést és lenne pár apró megjegyzésem.

"...hanem íratlanul szorították keretek közé a duellum minden részletét."

Számtalan magyar párbajkódex jelent meg abban az időben. Az egyik legelső - talán a legelső - Chappon Lajos A párbaj szabályai, mellyeket gyakorlatból meritve összeszedett Chappon (Buda, 1848) c. munkája volt [1] és Clair Vilmos Párbaj-codexének (1897) a 29-ik kiadása (1944) zárja a sort. (A külföldieket szándékosan nem említem.)

"A karddal történő vívás esetében a nehézkarddal, szúrást is engedélyezve, bandázs nélkül bonyolított és a végsőkig tartó küzdelem volt a legveszélyesebb típus. Ilyen esetekben a harc általában az élet kioltásáig tartott."

Tévedés! Még az ilyen súlyos esetekben is, a szabályozott küzdelem csak harcképtelenségig tartott. Ami lehetett egy súlyós nyak-, honaljvágás, amibe percek alatt belehalt a sérült, egy komolyabb könyökvágás, ami után az illető már nem tudta folytatni a küzdelmet, vagy akár a túlságosan megemelkedett pulzus, amikor az orvos leállította a párbaj folytatását. Persze ilyenkor előfordultak balesetek is (lásd a Hencz vs Keglevich párbajt).

"A teljes bandázs esetében a nyakat, a hónaljat és a hasat is körbetekerték, így ebben az esetben egy alkarvágás lehetett a legkomolyabb sérülés..."

Kimaradt a csuklóbandázs, ez szinte alapkötés volt.

"A simacsövű pisztolyok – kis túlzással – furkósbotként veszélyesebb fegyverek voltak, mint elsütve, ugyanis pontosságuk a töredéke sem volt a vontcsövűekének."

Azért tapasztalt céllövők még egy ilyen kezdetleges pisztollyal is képesek voltak 10-20 vagy annál több lépésről eltalálni egy kártyalapot (!). Még akkor is, ha nem a saját fegyverűket használták. Persze pisztolypárbajoknál trükköket is alkalmaztak: a segédek szándékosan kisebb golyót töltöttek,[2], esetleg csökkentett lőportöltetet használtak, így aztán garantáltan nem lehetett pontosan célozni.

Most ennyit vettem észre.
______________________
1. Egy francia szakmunka szabad feldolgozása.

2. A pisztolycső űrméretéhez képest kisebb golyót.

2017-08-11

Francia katalógus

A VMH topikban egy kedves vívóismerős hívta fel a figyelmem egy francia gyakorlószablyára, utána kerestem rá „sabre d'instruction en bois” kifejezésre, és találtam meg Souzy & de Lacam cég 1911 körüli katalógusának egyik oldalát. Némi bűvészkedéssel a többi, 30-40+ oldalt is meg tudtam nézni. Teljesen ledöbbentem!

Vívókardok választéka (27. o.)

Francia, olasz és egyéb kardkosarak (12. o.)

(Folytatás következik)

2017-07-14

Terckvartos

Érdekes cikk egy 1911-re tervezett, olaszországi mesterbajnokságról, ami - a legjobb tudomásom szerint - végül sajnos nem valósúlt meg.

"Magyar mester-vívócsapat Rómában

Úgy hírlik, hogy Magyarországból két négyes csapat is indul, amelynek első kard-csapatját a következő összeállításban tervezik: Berty László, Borsody, dr. Gerentsér László és Rákossy Gyula.

A csapat minden egyes tagja nemcsak elméleti képzettségben, hanem tusserőre is olyan kitűnő, hogy velük szemben egyetlen ellenfél győzelme sem valószínű. Berty százados folyton traíningben van, állóképességét, rutinját s jelenlegi grandiózus formáját kollegái is csodálattal szemlélik. Borsody tempó-akcióival, energiájával és szúróriposztjaival nélkülözhetetlen a csapatban.

Gerentsér a terckvartos iskola nagymestere, az ő vaskeze csak diadalt kaszálhat.

Hogy Rákossy egész vívómodora, parádjai, riposztjai s támadásainak varázslatos színszerűsége majd a világ legjelesebbjei előtt is bámulatot kelt, az is holtbiztos
." (Pesti Napló, 1911. január 22.)

Ezt az újságcikket érintőlegesen Gerentsér is megemlíti a könyvében: „A kvart-terc iskolának kezdeményezője és terjesztője hazánkban e könyv szerzője volt. Amikor 1910 körül arról volt szó, hogy egy magyar mester-kardcsapat megmérkőzik az olasz mestercsapattal, és Nagy Béla felsorolta lapjában a magyar csapat tagjait (Berti, Borsodi, Gerentsér, Rákosi), személyem jellemzésénél főkép azt emelte ki, hogy a kvart-terc iskola főképviselője vagyok.

A világért sincs szándékomban azonban magamnak vindikálni azt az érdemet, hogy ezt az iskolát én találtam fel. Hiszen a múlt század vége felé a híres bécsi mester, Hartl is a kvart-terc iskolát vívta és tanította. De nálunk is voltak ennek az iskolának kiváló képviselői: Balogh Bódog (szerintem minden idők legjobb magyar amatőr-vívója), Mészáros Ervin, Gerde Oszkár dr., Werkner Lajos, Tersztyánszky Ödön, stb
.” [GE, 126]

2017-07-06

Betegen...

Betegen és egyedül

Sztrakay Norbert vívómesterről annyit sikerült kideríteni, hogy már 1871-től oktatott. (A saját könyvében hivatkozik egy 1895. május 9-én megjelent cikkre, ami a Hazánk c. újságban lett közreadva. „Ellenben Sztrakay Norbert - köztudomás szerint - a nemrég elhunyt Keresztessy József [1] után a legöregebb vívómester az országban, a kinek már 24 évi mesteri mult áll a háta mögött.”) Egy 20+ éves fiatalembert feltételezve, akkor - nagy valószínűséggel - 1850 körüli születési év jön ki. [2]

Aztán azt is tudjuk, hogy "1905-ig a collegisták Sztrakay Norbert vívótermébe járhattak a párbajképesség megszerzése érdekében..." Gerentsér 1907-ben költözik fel Budapestre, és egy másik forrás szerint átveszi a Sztrakay-térmét. ("Sztrakay Norbert (kinek vívóterme dr. Gerentsér László egyetemi vívómester vezetése alatt ma is fennáll Lónyay-u. 7. sz. alatt...") És Gerentsérnek tényleg itt volt az első vívóterme.
Végül egy izgalmas újságcikk!

"Sztrakay Norbert. Nem halt meg! Él!

E soroknak ép az a czélja, hogy életét könnyítse, ha lehet, meghosszabbítsa. E lap az egyéni érdemet nem kisebbíti, de alapítása óta az egyénekkel csak annyiban foglalkozott, amennyiben ezzel az ügynek használt. Mikor az érdemes vívómester neve kerül a lap élére, ennek a hála az oka; hála azért a munkáért, mit Sztrakay a ma oly magas fokon álló vivósportért tett. Csak az idősebb sportbarátok tudják, hogy mikor Chappon, Claire halálával [3] csak a két Keresztessy tanította [4] a vívást nálunk, mily lendületet adott e sportnak Sztrakay munkálkodása. Innen került ki a mai nemzedéket nevelők legtöbbje; a Sztrakay iskolája volt a vívás népiessé tételében a legfontosabb. A mester nemcsak mester volt, hanem valóságos apostol, ki állását, egészségét, mindenét feláldozta a vívásért. Tettel, szóval és írásban egész máig nem volt nála lelkesebb hive a vívás szép sportjának. És most, az erős ember, a lelkes apostol bénán, elhagyatva, 70 éves öregen, attól is félhet, hogy másik lábát is levágják. A mi ügyünk az edzett, erős ifjúság ügye, de épen ezért érzékkel kell, hogy bírjunk (...?) és a betegség iránt is. Illik, hogy azok, kík a testi épség emberei, ne legyenek hálátlanok az iránt, ki a szép ügyért való küzdelemben öregedett meg s veszíti el testi épségét. Tehát azt reméljük, hogy a sportok mai vezetőit aláírásra szólítják fel a közönséget, hogy Sztrakayn segitsen. Segítsen pedig úgy, hogy nagyobb összeg egybegyűjtésével lehetővé tegye a beteg öreg ember kellő ápolását és jobb életmódját. A mi olvasóinkat, főleg tornatanárainkat kérjük, hogy amennyiben lehet, apró összegek gyűjtésével maguk is segítsenek a szegény emberen. Most, a hires erejű mester betegen fekszik Krisztina-körut 34. sz. alatti lakásán. Sztrakay a 70-es évek elején, az „öreg Keresztessy után tűnt fel mint első magyar vívómester. Tanítványai csakhamar megkedvelték sima, előzékeny modorát s tanítási módszerét; 100—159 tanítványa volt havonkint. Különösen kapósak és sikeresek voltak az ő párbaj-előkészitő órái és a saját készítményű has-, nyak-, hónalj-és csukló-bandázsai..." [5] Herkules, 1912. február 29.

Tehát kb. 63 éves korában - 1905 környékén - hagyja abba az oktatást.

A vívómester nyomait megtaláljuk a budapesti címjegyzékben: pl. 1912-ben ("Sztrakay Norbert, magánzó, I, Krisztina-krt 34.", ez a cím pontosan egyezik a Herkulesben megjelent címmel), vagy 1914-ben ("Sztrakay Norbert, nyug. táv. tiszt., I, Maros-u. 7."). Utána már túl nagy a csend.

Sztrakay Norbert (1842-1913 után)
_______________________________
1. Keresztessy 1895. április 16-án halt meg.
2. Ebben tévedtem: a Herkulesben megjelent cikk szerint 1912-ben 70 éves volt (1842).
3. Chappon Lajos 1878-ban halt meg, Clair Ignác pedig 1866-ban, Keresztessy 1842-ben
    lett mester.
4. A két Keresztessy: az apa (1833-1842 segéd-vívómester, 1842-1895 mester),
   Sándor fia pedig ~1877-től dolgozott vívómesterként (szintén Sztrakay könyve szerint).
5. A cikk még folytatódik az újság következő oldalán; ebből már nem volt tárolt változat.

2017-06-30

Mozdulatlanul...

Az Orbán Janos és báró Maasburg közötti parbaj.

Ezen párbaj előzményeit lapunk korábbi közleményeiből már ismerik olvasóink, most annak lefolyásáról, mint párját ritkító esetről, — adunk hirt.

A segédek tudomással bírván arról, hogy szemfüles rendőrségünk legfőbb ambicziójának a párbaj megakadályozását tekinti s a párbaj megvívása előtti napon a segédek lakása, sőt Tóth Kálmán tanyája is szemmel tartatik, egyhangúlag abban állapodtak meg, hogy a „rettentő” főkapitány kijátszására a párbaj Budapesten, Fodor Károly vivótermében vívassák meg. S ez alkalommal a segédek báró Maasburg részéről Melczer nyug. kapitány és Zsoldos Ferencz, Orbán János részéről pedig Rákossi Gyula és Tóth Kálmán voltak.


Ezen párbajeset talán unikum a maga nemében. Mert az többször megesett már, hogy vivni nem tudó ember tüzes kirohanással zavarba hozván ellenfelét, azt levágta, de hogy egy magát nem is védő egyén győzedelmesen kerüljön ki a kardpárbajból, olyat nem hallottunk soha.

Az eset így esett meg.

A felek szokás szerint egymástól pár ölnyi távolságban felállíttatván, tudtukra adatott, hogy az „en garde” és „rajta” vezényszavakra előlépni ós összecsapni tartoznak. Az első vezényszó elhangzása után Orbán ur hevétől elkapatván, beugorva, ellenfelét hevesen megtámadni készült s miután a „rajta” vezényszó még nem lett kimondva, állásába visszarendeltetett. Orbán urat ezen eset ugy látszik, kihozta phlegmájából, mert midőn másodszor elhangzott a vezényszó, kardját szurási tempóban tartva, oly hevesen rohant előre, hogy a vezető párbajsegéd attól tartva, hogy báró Maasburg az eltiltott szúrás áldozata lehet, Orbán ur kezéből a kardot kiütötte.

Ez nem tudván mire vélni a dolgot hogy fegyvertelen létére ellenfele által le ne kaszaboltassék Maasburgot megrohanta s annak kardiát a markolat felett elkapta, s ez alkalommal fejével annak kardjába rohant. Erre a segédek s egyik orvos közbelépvén, Orbánt elvezetni akarták, de ez az első pillanatban sebesülést nem érezvén, kardját s a küzdelem folytatását követelte. Csak nagy nehezen lehetett vele megértetni, hogy fején egy csontig ható szúrással, súlyosan megsebesült.

Megjegyzendő, hogy az egész eset alig egy másodpercz müve volt s báró Maaszburg a kardját még csak meg sem mozdította.Tartozunk annak a kijelentésével, hogy báró Maasburg a párbaj egész lefolyása alatt a lehető legkorrektebbül viselkedett s tudtunkkal ezen ügy a lovagiasság követelményeinek értelmében végkép elintézettnek tekintendő
.”

Szentesi Lap, 1892. december 16. (3. old.)

Az előzmények nem túlságosan érdekesek, de azért legyenek meg.
(Az OCR-es szöveg korabeli helyesírásán nem változtattam.)

"A minap a nagyvendéglő éttermében mulatott ifj. Maasburg Sándor báró, többed magával, czigányzene mellett. Ugyanezt cselekedte egy mellék helyiségben Orbán János báró gyógyszerész; aki azonban — mellesleg megjegyezve — van akkora demokrata, hogy bárói czimét nem szokta használni.

Orbán úrhoz bement a Maasburg báró társaságában lévő Füsti Molnár Sándor ur, és felkérte őt, hogy menjen át hozzájuk mulatni, hol szívesen látott vendég lesz. Orbán ur engedve e felhívásnak, bement az étterembe; hol azonban a szokásos bemutatások alkalmával ifj. Maasburg Sándor báró által otromba módon meg lett sértve.

Orbán ur a helyiségből eltávozván, másnap Tóth Kálmán és Novobáczky Győző urak által mind Maasburg bárót, mind Füsti Molnár Sándort kihivatta; az előbbit az általa elkövetett durva sértésért, az utóbbit pedig azért, mivel őt annak a sértésnek kitette Füsti ur készséggel beismervén Orbán ur fellépésének jogosultságát, hajlandónak nyilatkozott tőle oocsánatot kérni; ami tényleg meg is történt. De ugyanakkor Füsti ur kinyilatkoztatta, hogy Maasburg bárótól, illetlen viselkedéséért, most már ő is elégtételt kér. Ez eljárást és felfogást teljesen korrektnek és férfiasnak kell elismernünk; s csak helyeselhetjük, hogy az ügy Orbán és Füsfi urak között ily elintézést nyert. Hátra van most már a párbaj egyrészről Orbán ur és Maasburg báró, másrészről Füsti ur és ugyancsak Maasburg báró között.

Lapunk zártáig nem sikerült értesülést szereznünk az ügy fejlődése felől. Minden oda mutat azonban, hogy békés elintézésről alig lehet szó
.”

Szentesi Lap, 1892. december 9.

2017-06-28

Borsody családja

A Geni-adatbázisban rengeteg adatot találtam Borsody László vívómester családjáról.

"Béla László Borsodi (Pfeffer Béla László)

Birthdate: .................. September 6, 1878
Birthplace: ................ Farmos, Nagykátai (járás), Pest County, Hungary
Death: ......................  January 25, 1939 (60), Budapest, Hungary
Place of Burial: .........  Budapest

Immediate Family:    

Son of Samuel Borsodi (1849-1909) [1] and Fuchs Rozália (?-1938)

Brother of:
István Borsody ............ (Pilis, 1871 - Budapest, 1947), ő a gyószerész [2]
Sándor Borsodi ........... (Pilis, 1874. április 7.- ?)
Erzsébet Júlia Borsody  (Tápiószele, 1879 - ?; Horváth Ferencné sz. Pfeffer Erzsébet)
Ilona Julianna Borsody  (Tápiószele, 1885. november 1.- ?; Kolumbán Istvánné)

Managed by:     Mária Hegyessy
Last Updated:     April 29, 2017
__________________________________________

1. Apja, Samuel Borsodi (Pfeffer)

Birthdate: .................. 1849
Birthplace: ................ Úri, Hungary
Death: ...................... 1909 (60), Budapest
Place of Burial: .........  Budapest, 28parcella 41sor 79sir, Hungary

Immediate Family:    
(A nagyapáról is vannak adatok, az egyik forrásban Salamon Pfeffer van megadva, egy másik változatban pedig Ignatz. Idővel majd kiderül, hogy melyik a helyes változat.)

Ex-husband of Fuchs Rozália. Father of Sándor Borsodi; Béla László Borsodi; Erzsébet Júlia Borsody; Ilona Julianna Borsody and István Borsody

Managed by:     Mária Hegyessy
Last Updated:     April 29, 2017

2. Róla tudunk a legtöbbet, 3 fénykép a Máday könyvben, plusz élettörténet. István

István Borsodi (Pfeffer Márton Ernő)

Birthdate: .......... September 20, 1871
Birthplace: ........  Pilis, Monori, Pest County, Hungary
Death: ............... March 21, 1947 (75) Budapest, Hungary
Place of Burial:    Budapest

(...)

Brother of Sándor Borsodi; Béla László Borsodi; Erzsébet Júlia Borsody and Ilona Julianna Borsody
Occupation: .......  pharmacist
_______________________________

Törölt rész (2017. augusztus 29.)

Miután konzultáltam egy szakemberrel: „A 20-30 éve elhunyt emberek még pont beleeshetnek a szabályozásba, általános jogszabályt nem találtam, csak a levéltári törvényt ismerem, ami szerint (levéltári anyagban) a 30-60-90-es szabály az általános (...) azaz személyes adatot tartalmazó irat kutatható az illető halála után 30 évvel, ha nem ismert, az illető születése utáni 90 évvel, ha egyik sem ismert, az irat keletkezésétől számított 60 év után”, úgy döntöttem, hogy törölni fogom a bejegyzés utolsó részét.

2017-06-05

Fechtirozás (1821)

Szinte biztos, hogy erről még nem társalogtunk a VMH topikban. A szomszéd témában - Harcművészetek - Wesselényi (1796-1850), mint az egyik első magyar ökölvívó lett említve, aki Angliában tanulta az ökölvívást. (Közben pedig Rákóczi Ferencről is kiderült, hogy tanították öklözni.)

Bécs, 1821. október 30.
   „30-án. Reggel ujra 1 és fél órát játszám a Ball-házban, mentől tovább, annál szebbnek, de an­­nál nehezebbnek is tanálom ezt a játékot. Csereynél egy Amár nevü szerecsen Fechtmeister­­rel assaut csináltam. Már olyan rég nem fechtiroztam, hogy ugyan gyalázatos rosszul ment a viaskodás. Szinte semmi döfés nem akart eszembe jutni. Annyira „Steif” valék és döféseim oly gyengék, hogy a néger többször legyőzött, mint az velem megtörtént, a mióta fechtiero­zom. Nem hozott volt maskokat s azt proponálá, viaskodjunk anélkül. Ez eléggé genieroza s szinte rosszul ütött ki, mert egy rossz védőmozdulatom által arcba kapám döfését s szemem csakhogy nem kifolyt. Fechtirozó modora kemény és keze erős, gorombán markiroz s pozitiója rossz! Nem lehet jó fechtirozónak nevezni. Ily erős mozgás után jól ebédelék s nem takarékoskodva többet költék egy forintnál.”

Báró WESSELÉNYI Miklós útinaplója
1821-1822.
(MEK)

Ui.:
   Ha azt vesszük figyelembe, hogy ifj. zsibói bölény háromszor használja a döfés kifejezést, akkor nagy valószínűséggel tőrvívás csörtéről lehetett szó. Abban az időben a magyar kardvívásban viszonylag keveset szúrtak. A „gorombán markiroz” talán azt jelenti, hogy az ellenfél (túl) erősen szúr. Milyen érdekes, hogy még nem használja a vívás szót, helyette a viaskodás jelöli a küzdelmet.

Fechtmester (német) = vívómester,
Assaut (francia) = asszó, csörte, szabadvívás,
Steif (német) = merev,
Genieroz = zseníroz (feszélyez).

2017-05-26

Képlista

Az előadás képei

Mivel az előadásról nem készült videó, így felsorolnám, milyen képek segítségével mutattam be a könyvet és a grundvívást. A közeljövőben elérhetővé válik az előadás teljes szövege, ezzel könnyebb lesz megérteni a bemutató lényegét. (A szövegben jelölöm majd, hogy kb. mikor váltottam az adott képre). 

 Az egyetemi plakát részlete
 
Vetített képek listája:

1. Grundvívó kitörésben (ez lett felhasználva a plakáthoz)
2. A grundvívásról szóló könyv címlapja
3. A könyv címlapja + egy sáv a MEK honlapjáról + a pdf URL-je
4. A Sztrakay könyv címlapja (1895)
5. Csoportkép a könyvből („Az első magyar vívónők”)
6. Belső arczvágás és védése
7. Saját készítésű BSZ-4 (párnázott gyakorlószablya)
8. Hegylakó (oktató jelenet: a spanyol hallhatatlan japán karddal oktatja a skót társát)
9. Hegylakó (New-York-i mélygarázs, katana a földön)
10. Régi kendósok

11. Japán vívók bokkennel
12. Bambusz vágása katanával
13. Thury György + 2 fő (1560-1570) (a wikipédiás szócikkből)
14. Francia HEMA-sok
15. Ars Ensis, féderes vívás az edzőtáborban
16. Ars Ensis, edzőtábor, csoportkép (2012)
17. HEMA-felszerelés (vívó kitörésben)
18. HEMA-felszerelés (szemből)
19. Guntherod, szablyás (1579)
20. Heussler, szablyás (1615)

21. Török múzeum kilic gyűjteménye
22. Török szablya, hüvely, bőrtok az egésznek
23. Schundi két gyakorlója
24. A grundvívás könyv irodalomjegyzéke
25. Arlow Gusztáv (1902-es könyvből)
26. Arlow 53. ábrája: „Vívó az összes kötésekkel magyar gardban
27. Gerentsér, épée (1930)
28. Gerentsér portré (1944)
29. Gerentsér kvarthárítása
30. Gerentsér és Gerevich Aladár

31. 2 db huszárszablya (~1823) (Az álom)
32. Saját készítésű BSZ-4 (A valóság)
33. Ars Ensis karácsonyi edzése (körben)
34. Miskolci barantások vívása (2009)
35. Balassi Kupa (Erdély, 2013, Kopecsni vs Falatovics)
36. Látványos akció (ugrásból fejvágás bal kézzel, kvint hárítás)
37. Állások (alsó, hátsó, fordított) a barantás szablyakönyvből (Falatovics) (2016)
38. Markolatütés a könyvből (Litkei vs Falatovics)
39. Vívóállás a Szablya Iskolája könyvéből (2015)
40. Kendósok egymással szemben (p3p3 helyzet)

41. Patócs Béla és az egyik legsikeresebb tanítványa
42. Patócs Béla és a legidősebb (!) tanítványa (2017. április, könyvbemutató)
43. Kendo vs Fencing (YT)
44. A 2013-as előadás plakátja
45. A vezetőedző visszajezései
46. Címlap + MEK-es elemek
47. Címlap (187 oldal)
48. Tartalomjegyzék
49. Köszönetnyilvánítás
50. Kardírás példa: lk(;f) E:3)

51. Kardírás: egy oldal a mellékletből
52. Meyer-kör (eredeti kép + átdolgozott változat)
53. Meyer-kör (a grundvívás könyv 15. ábrája)
54. Kit érdekelhet? [GU, 7]
55. Arlow 2. ábrája: „Az olasz vívókard...”
56. Törött BSZ-4
57. Saját készítésű BSZ-4 (BSZ-4M)
58. Saját készítésű egyenes PK-8
59. A keszthelyi gyűjtemény: 4 vívókönyv
60. Csodás rapírmarkolat + elérhetőségek: blog, topik

2017-05-24

Grundvívó a Várban

Az OSZK dísztermében a könyvtár egyik osztályvezetője múlt csütörtökön úgy vezette fel a grundvívásról szóló előadást, hogy a Széchényi Könyvtárban eddig még nem mutattak be e-könyvet, de még vívókönyvet sem. Legalábbis emberemlékezet óta erre nem került sor a budavári palota sokat látott falai közt. Némi öniróniával azt mondhatnánk, hogy pont a kivételes vívástörténeti esemény súlyát átérezve döntöttek sokan úgy, hogy távol maradnak. ;-D Így kimondottan értékessé vált a hallgatóság minden egyes tagja, aki jelenlétével, kérdéseivel, közreműködésével, vagy támogató megjegyzéseivel járult hozzá a könyvbemutató sikeréhez. Különösen jól esett az egyik kedves vívókollega jelenléte, akivel az elmúlt években kifejezetten jókat tudtam beszélgetni, vívni, versenyezni. (Csak azt sajnálom, hogy a távolság miatt nem tudott kialakulni egy szorosabb baráti kapcsolat.)

Mivel kiváló volt a szervezés, meg az előkészítés, így az előadás teljesen zökkenőmentesen zajlott. Korábban már három helyen - egy miskolci fiókkönyvtárban, a Miskolci Bölcsész Egyesületben, meg az egyetemi könyvtárban - próbáltam el az egészet. Nagyon kellemes flow állapotban voltam, jól tudtam figyelni a hallgatóság apró válaszreakcióira.

A végén volt egy rövid, pár perces rész, amikor a bátor jelentkezők kipróbálhatták - milyen érzés megtapasztalni a grundvívás alapjait. Erre kitaláltam egy hasonlatot: „Kedves Hallgatóság! Amit most fognak látni, az kb. olyan, mintha valakinek megmutatnák a sakkbábuk helyét a táblán, ismertetnék a szabályokat, esetleg egy-két klasszikus megnyító lépést. Ehhez képes maga a játék egy végtelenül összetett élmény! Megközelítőleg így viszonyúl egymáshoz ez a játékos „vívólecke” meg a grundvívás tényleges komplexitása és élvezeti szintje.” Végül olyan élvezetesre sikerült a rövid bemutató, hogy teljesen felesleges volt bármit is magyarázni. Ez csak azért sikerülhetett, mert partnerként egy nagyon lelkes srác jelentkezett, aki 3 éve gyakorolja az olimpiai kardvívás. Így neki nem kellett elmagyaráznom alapdolgokat (vívóállás, lépés, kitörés), hanem rögtön az érdekesebb akciókra koncentrálhattunk. Mutattam pár - számára is - szokatlan akciót (lábtámadás, sikeres hárítás utáni penge beforgatást), amivel egyáltalan nem találkozhat az olimpiai változat gyakorlása során.

Számomra szokatlan módon kimondottan sokat kérdezett a hallgatóság. Erről majd egy másik írásban szeretnék beszámolni.

A rendezvényről írtam egy rövid összefoglalót a vívótopikba, illetve a kedves vívókollega visszajelzése is megjelent ott. Az előadás során felhasznált képek felsorolását egy külön bejegyzés tartalmazza majd.

http://www.oszk.hu/rendezvenyek/tortenelmi-kardvivas-alapjai-konyvbemutato

2017-05-03

Bors Kupa

   Szablyavívás szempontjából igen érdekesen alakult április vége, május eleje, mivel vasárnap Győrben lett megrendezve a HEMAjális, kardos-szablyás vigadalom, hétfőn pedig Miskolcon a Bors Kupa, egy regionális meghívásos verseny. [0] A kupán több versenyszámban is lehetett indulni: pl. távfutásban (3300 m), kelevéz meg csatacsillag dobásban, futópályás íjászatban, meg számos lovas versenyszámban. Engem kizárólag az Országos Baranta Szövetség (OBSZ) szabályai szerint lebonyolított szablyavívás érdekelt. A versenyt a Hejő Törzs Hagyományőrző Egyesület rendezte meg a Hun-tanyán. [1]

Az első küzdelem

  A vívást 20 résztvevő választotta. (A rendezvényen legalább 100-120 fő vett részt, versenyzőként, családtagként stb.) A küzdelmek egyenes kieséses rendszerben folytak szabványos OBSZ párnázott eszközökkel. [2] Miután megtörtént a sorsolás, kiderült, hogy az egyik társszervezővel fogok vívni az első körben. Kimondottan izgalmas, kellőképpen hosszú és fárasztó küzdelem volt, egy-két néző meg is jegyezte később, hogy úgy tűnt, soha sem lesz vége az egésznek (2:0, 2:2, 4:2, 5:2, és kimondottan sok volt az együttes) [3] Az igazlátó úgy vezette fel az egészet, hogy most következik a „gigászok csatája”. A következő körben már jobban ment a vívás, 5:1-re nyertem, annak ellenére, hogy egy kéztalálat után - a szabályok szerint - bal kézzel kellett folytatnom a küzdelmet. 2 kör után öten maradtunk. A bíró úgy döntött, hogy nekem nem kell vívni, mivel az előző vívások eredménye alapján felállított egy rangsort. „A legrosszabb esetben 3. leszek!” - futott át az agyamon. Most már csak azzal foglalkoztam, hogy megfigyeljem a potenciális ellenfeleket. Némi pihenő után következett a két utolsó vívásom: 2:0 és 2:1. Mindkettőt viszonylag gyorsan nyertem, kéztalálatokkal. Percekig nem akartam elhinni, hogy megnyertem a versenyt. Valamikor akkor tudatosult az egész, amikor az igazlátó bemondta, hogy most következik a 2. és 3. helyért folyó küzdelem, és nekem már nem kellett vívnom. ;-)


  Hatalmas köszönet a szervezőknek, a közreműködő igazlátónak (Zénónak). Kiváló volt a szervezés és nagyon jó volt a bíráskodás. Jók voltak az ellenfelek, közülük kettő a Tiszamente Baranta Egyesületet képviselte (Orosz Tamás, 3. helyezett). Béla pedig a helyi barantások sorait erősítette, nem is akárhogy, hiszen a vívás előtt lefutott 3,3 km-t, meg teljesítette a futópályás íjászatot, és - nem mellesleg - végül összetettben hatodik lett! (Megnyerte a csatakereszt számot, íjászatban 4., futásban pedig 5. lett. Gratulálok!!)
______________________________________
0. A szervezők adatai szerint 70 versenyző vett részt a Bors Kupán, beleértve a gyerekeket.

1. Hejő Törzs HE: Szemán János, elnök; dr. Pasztuha Tocsek Zénó, titkár; dr. Somosvári Béla Márton, elnökhelyettes.

2. Nekem is van ilyen gyakorlószablyám, amit némileg átalakítottam, hogy jobban bírja a szabadvívást. Miután kézbe vettem a szervezők által biztosított eszköz, úgy döntöttem, hogy inkább ezzel fogok vívni, mert úgy éreztem legalább 100 g könnyebb, mint a sajátom. Nem bántam meg a döntést!

3. Ez volt az első alkalom, hogy a némileg módosított OBSZ szabályrendszer szerint vívtam. A legfontosabb változás: nem számolják az együtteseket. Korábban 5 db egymást követő együttes találat után, ha volt pontkülönbség, akkor vége lett mérközésnek, egyenlő állásnál az első tiszta találat döntött. Tehát korábban szabályos taktikai megoldás volt a pontelőny megszerzése, illetve szándékos együttesekkel befejezni a küzdelmet.