Symposium

 A múlt szombati múzeumi rendezvényen elhangzott rövid előadásom (22-24 perc; 1 előadó: 20 perc + 5-10 perc beszélgetés, kérdések volt a formátum).

 

Mit adhat a sportvívás a HEMA-vívásnak?

A szakemberek számára teljesen nyilvánvaló a válasz, csupán 1 példával (szablyavívás) illusztrálnám: Domján (1839)  – nagyon könnyű hasznosítani a XX. sz. kardvívás oktatási módszertanát. Tkp. hogyan tanítsuk a Domján-féle vívást. Az oktatás során a jól alkalmazható az alaposan kidolgozott, modern víváselméletet.

Mit tud adni a HEMA-vívás a sportvívásnak?

Itt már nem annyira egyértelmű válasz, hisz pl. a mai kardvívás jelentős mértékben eltávolodott a történelmi gyökereitől. Elég kézbe venni egy 350–365 g-os száraz sportkardot (a titánkosaras Szilágyi-kard még könnyebb).

 Mivel lesz kardsimogató: egy érdekes adatmorzsa, hogy 100+ évvel korábbi szabályok (1908, 1912) milyen tömegű vívóeszközöket engedélyeztek az olimpiai pástokon. (A londoni olimpián engedélyezett vívókardok tömege: 470–780 g, a következő olimpián (1912): 470–770 g.) A korabeli párbajszablyák tömege nagyon közel volt ezen tartományok felső határához. (Arlow-határ: 750 g) Adatok a múzeumi kardról: p+: vastag. 6,7 mm; széles: 17 mm; közepe: 4 mm; 14,5 mm; p0: 1,7–1,8 mm; 12 mm; p = 853 mm; ívmagasság.: 20–21 mm.

Kibővített narratíva

 Egy átlagos mai kardvívó talán az 1908-as olimpiai aranyérmekhez tudja kötni sportjának dicsőséges kezdetét, egy ~115 éves vívómúlt lebeghet lelki szemei előtte: olimpiai aranyak özöne, a kardhegemóniánk évtizedei stb. Vajon tud-e valamit a korábbi dolgokról (szablyavívás, párbajozás)? Esetleg még fel tudja idézni az ismert tételt, hogy Radaelli olasz vívómester megreformálta a XIX. sz. kardvívást és „a még mindig nehéz kardpengét egyenes, könnyű vasvesszővel cserélték fel, amivel már nemcsak vágni, hanem szúrni is lehetett.” [Kun, 1963] Talán ennyi. Gábor előadásából tudjuk, hogy a Walpurgis kódex (I.33) keletkezése valamikor 1270 és 1320 közé tehető. Ezzel ez a legkorábbi – megmaradt – európai vívókódexünk, így kontinensünk teljes vívómúltja rögtön akár egy 750 évet felőlelő, szövevényes történetté válik (narratíva). Ugyanakkor fontos tudni, az európai vívástörténet nem a szépen illusztrált vívókódexek megjelenésével kezdődik! 

 Csak 2-3 példával igazolnám: 1285-ben London városa rendeletben tiltja a vívóiskolák működését  (csak ezt lehet tiltani, ami a városatyák számára zavaró volt: kijárási tilalom után működő kocsmák, részegen mászkáló kardos emberek, meg a vívástanulásra alkalmas helyek) ; 1208-ben egy bizonyos Sir Jordan engedély kap arra, hogy vívás miatt naponta 2x  kijárjon a börtönből, felkészülve az istenítéletes bajvívásra. 1220-ból is lehetne ilyen példát hozni: Walter de Stewton, „could learn fencing (et discere eskirmire)” (Sydney Anglo).  Szóval, már a XIII. sz. elejétől számíthatjuk az európai vívóélet kezdetét: 820-830 év a korábbi 115 helyet!

 Egy ilyen kult. narratíva akkor lehet különösen értékes, ha 2 olyan vívó beszélget (keleti és európai). Fontos, hogy az európai vívó tisztában legyen a kontinens sok száz éves vívástörténetével és ne érezze azt, hogy a kendó valami élképesztő múlttal rendelkezik, miközben Európában még...

Hitelesebb vívástörténet

 Nézzük a magyar vívástörténeti forrásokat. Nincs belőlük túl sok, mivel a XIX-XX. sz. vívókönyvek szerzői – Sebetic (1886), Murz (1890), Chappon (1892-1911), Arlow (1902) – nem foglalkoztak a letűnt korok vívásával. A jelenlegi választék: GE László – A vívás és a vívómesterség rövid históriája (1928); A modern kardvívás c. főművének egy 60 oldalas fejezete (1944); Kun László – Vívástörténet (1963); Egyetemes és magyar vívástörténet (1969), végűl a Dávid Sándor-féle Arany évtizedek (1988), ami inkább egy kellemesen megírt, sztorizgató újságírói munka, mint egy átfogó vívástörténet.  Kiderült, mind Kun, mind pedig Dávid Sándor jelentős mértékben támaszkodtak GE korszakos művére, így nyugodt szívvel kimondható, hogy a GE-féle vívástörténet még mindig a legalaposabban megírt, leghasználhatóbb forrás ebben a témakörben. Persze nem mentes a hibáktól. 

 A BEAC vívómestere a XX. sz. 20-as éveiben kezdte el írni tanulmányát, így számos fontos forrásról nem is tudhatott: a Walpurgis-t csak 1950-ben vásárolta meg a leedsi Királyi Fegyvertár; a Döbringer-kódexet egészen 1985-ig nem is kutatták alaposabban stb. GE korában úgy tűnhetett, a szofisztikált vívás tényleg a XVI. sz. olasz vívókönyvek megjelenésével kezdődött. Különösen a viktoriánus szerzők voltak hajlamosak arra, hogy szinte kizárólag néhány itáliai szerző? Marozzo, Agrippa, Di Grassi ? műveire fordítsák minden figyelmüket. Leginkább Egerton Castle brit szerző felelős e tévhit széleskörű elterjedésért. A Schools and Masters of Fence (1885) c. művében vázolta fel azt a gyakran idézet elképzelést – az európai vívás leírható egy végtelenül leegyszerűsített fejlődési ívvel: „a középkor durva, iskolázatlan küzdelmeitől” a XIX. századi vívómesterek precíz gyakorlásáig. Sajnálatos módon ez a szemlélet GE egyébként alapos vívástörténetében is megjelenik. Természetesen a modern lehetőségeinket felhasználva könnyű beazonosítani és kijavítani ezeket a hibákat.

Lássunk néhány érdekesebb példát ezekből a hibákból:

Összevethetjük GE művét Kun László vívástörténeti könyveivel. Csak egy rövid ízelítő a Kun- könyv számos tévedéséből:

 Nem tudhatjuk, hogy a szerző látta-e azt vívókönyvet, amit Radaelli egyik tanítványa, Del Frate százados adott ki Firenzében 1868-ban, és amely részletesen megadja a korabeli katonai vívószablya paramétereit: teljes tömeg: 720 g. Jól látható, hogy a vívószablya pengéje nem volt egyenes, plusz kétszer nehezebb, mint egy átlagos modern sportkard.

 Ezzel az a gond, hogy a szerző nem veszi figyelembe a történelmi tényeket. Csak 110 évnyi következetes állami tiltás (!) után sikerült véglegesen megszüntetni ezeket a véres játékokat: gladiátorküzdelmeket tiltó vagy korlátozó császári rendeletek: 325–438, 6 db. A gladiátorvívás elsősorban nem valami történelmi szükségszerűség miatt tűnt el, hanem azért, mert közben az egész birodalomban államvallássá vált a kereszténység és az uralkodók törvényileg korlátozták ezt a fajta vívást.

 Ezek csak kiragadott példák, a részletesebb elemzést egy tanulmányban végeztem el. Címe: Észrevételek A vívás története c. tanulmányhoz (2023) Megtalálható a MEK-ben. Tartalomjegyzék. Kun 2 művével egy egész fejezet foglalkozik a tanulmányomban, közben nem is akartam az összes tévedésének utánajárni, mivel számomra Gerentsér vívástörténete volt a fontos. Egyértelmű, a sok hibát tartalmazó Kun-féle vívástörténet (1969) felett meglehetősen eljárt az idő. Ennek ellenére még mindig ott szerepel a TE tananyagának kötelező irodalmában. Ideje lenne írni egy sokkal jobb vívástörténet, amely felhasználná pl. a GE-féle változatot, hozzáadva a pontosabb jelenkori ismereteinket. Az ilyen vívástörténet megírása során érdemes emlékezni arra a vívómesterre, akit – némi túlzással – az első magyar HEMA-kutatónak nevezhetünk (párbajozott, oktatta, könyvtár, kardok gyűjtése, szenvedélyes érdeklődés a vívás története iránt). És a híres könyvtárára.

Összefoglalva

 A HEMA egy kibővített narratívát (800+ vs 110 év), egy hitelesebb vívástörténetet, meg egy különleges vívásélményt biztosíthat a sportvívás részére. Élmény: nehezebb vívóeszközök, nehezebb védőfelszerelés, fájdalmasabb vívás. A HEMA és a sportvívás hatékony együttműködése csak további eredményekkel gazdagíthatja az európai vívást.

________________________________________

Egy lelkes előadó

Gyakorlati tapasztalatcsere az előadás után

 – a műanyag szablyák kipróbálása

Elegancia –

vívórendszerek találkozása [5]

________________________________________

1. Senki nem köszönte meg Király (Németh) Sándornak a Domján-könyv feltöltését.
2. Statuta Civitavis London, 13 Edwardi I. AD 1285: Cobbett's Parliamentary Debattes, Vol. 22 (1812), 77-78. o. Plusz tiltások: None shall walk the Streets armed, after Curfew; Taverns shall not be open after Curfew.
3. Vagy még korábban: „the maintenance of fencing schools had been officially prohibited in the City from at least as early as 1189.” (Anglo, 2000)
4. A bejegyzésben szereplő fényképeket Honti Szabolcs és Zölde Krisztián (HOM) készítették.
5. Szablya Iskolája (Bp.) vs grundvívás.

Del Serpente

  Wiktenauer lists this supposedly 13th century manuscript (Die Art und Weise, anzugreifen und zu verteidigen) in Treatises Morgue. [1] Meanwhile we have rather solid hits that this treatise may not existed at all!

 „The earliest supposed fencing literature in Italy is a tradition of a manuscript written by a „del Serpente” and dating to the last decade of the thirteenth century. The most detailed reference to this is by Karl E. Lochner...” [2]

 „Following Anglo, we must take this tradition as spurious, perhaps a conflation of the French Phelippe and Novati's edition of the Pisani-Dossi manuscript of Fiore dei Liberi, which was published in 1902 by the Instituto Grafico.” [4]

So RIP 

del Serpente's manuscript (~1295)!

________________________________________________________

1. „The Manuscript Morgue is for manuscripts that seem to have existed at one time, but for which we currently have no solid information or leads.”
2. Late Medieval and Early Modern Fight Books: Transmission and Tradition of Martial Arts in Europe (14th-17th Centuries). Brill, 2016, pp 291-293
3. About the above book: „Late Medieval and Early Modern Fight Books offers insights into the cultural and historical transmission and practices of martial arts, based on interdisciplinary research on the corpus of the Fight Books (Fechtbücher) in 14th- to 17th-century Europe.”
4. Page 293, in the section: The Italian Schools of Fencing: Art, Science, and Pedagogy
5. Footnotes (page 292): 

   

   
   

Splendid collection

 Readers, who – due to their circumstances (financial limitations etc.) – cannot collect or own practice (or sharp) sabres, will be delighted to browse this excellent collection. Fencing Arms & Artifacts provides a unique set of photos for each exhibited sword, together with a really valuable specification.

 

 Let's have a look. Clemen & Jung fencing sabre:

And the detailed specification:

„Sabre: steel, iron, wood, cord, shagreen, brass wire.

Overall length: ................. 96.7cm

Blade: .............................. 83.7cm long in front of guard, 

                                                6.11mm x 21.6mm thick at forte, 

                                                4.13mm x 18.07mm at middle, 

                                                1.87mm x 15.12mm at foible.

Hilt: ................................. 13cm total length

Guard: ............................. 11.18cm x 13.23cm, 2.4mm thick plate

Grip: ................................ 12.5cm long including ferrule and backstrap, 

                                                10cm visible shagreen, 20.54mm x 30.22mm thick 

                                                at middle,

Backstrap: ....................... 11.2cm visible length, 2.45cm at widest

Weight: ............................ 649 grams”

„Blade is fullered on both sides from the forte until the foible and the point is rounded. Peened hilt.”

And another nice fencing sabre (Broqua & Scholberg):  

In this case we also have a really detailed specification.

„Sabre. Steel, iron, wood.

Overall length: ................. 98.5 cm.

Blade length: ................... 84.0 cm in front of guard, fuller length 81 cm.

Blade thickness: .............. 5.82 x 18.22 mm at guard, 4.36 x 15.88 mm at strong, 

                                               4.06 x 13.66 mm at middle, 3.40 x 13.26 mm at weak, 

                                               2.27 x 12.77 mm at point.

Blade curvature: .............. 8.50 mm at strong, 9.11 mm at middle, 6.15 mm at weak.

Hilt: ................................. 14.8 cm total length.

Guard: ............................. 10.7 x 15.3 cm; 1.78 mm thick material, 6.1 cm between 

                                               knucklebow and grip.

Grip: ................................ 14.3 cm total length, 11.8 cm visible wood, 

                                               24.04 x 32.05 mm thick at middle.

Point of balance: ............. 9.6 cm from guard.

Weight: ........................... 666 grams.”

Even a PoB is provided. 

______________________________

Mod. Parise

 An excellent set of photos depicting an Italian fencing headgear (secondo mod. Parise) and also a fencing glove, manufactured in Germany. [1] On the leather forearm protection there is the manufacturer's name „Baviera”. Now we can study this headgear from angles rarely seen in the previously available pictures.

Stuffed with horsehair

_________________________________________

1. From Italian catawiki: 53 photos.
2. Description: „Casco e guanto da scherma in cuoio - sciabola o scherma - XIX secolo - Germania XIX secolo, Germania - Il guanto presenta una firma "Baviera" - in condizioni d'uso Casco e guanto da scherma in cuoio di produzione tedesca. Probabilmente del XIX secolo. Le condizioni sono buone con segni di usura (vedere foto) Il guanto presenta una firma "Baviera". Dimensione guanto: 46 x 15 x 10 (cm) ... Dimensione casco: 30 x 35 (cm)”

Benedek Gyula

  Ez a bejegyzés idősebb Szigeti Benedek Gyula vívómesterről szól. [1] 

Gyászjelentése [2]

  Az országosan ismert vívómester 1908. február 18-án halt meg Debrecenben. Feleségét (szül. Rehacsek Ernesztint) alig két évvel korábban -- 1906. augusztus 8-án -- veszítette el, így meglehetősen pontatlan az „özvegységének 3-ik évében” szöveg, ezt érdemes tudni, amikor gyászjelentések alapján próbálunk kiszámolni dolgokat. Az idősebbik fia, Gyula és a fiatalabbik fiúgyermeke, Sándor is vívómesterek voltak; Gyula Miskolcon oktatott, Sándor meg Debrecenben.

Az 1901. április 20-i verseny hirdetménye [3]

  Az I. világháború kitörésekor mindketten önként jelentkeztek harctéri szolgálatra. Sándor népfelkelő tizedesként 1914. szeptember 9-én járőrszolgálat közben halt hősi halált a szerb fronton, 39 éves volt (1875?–1914). Az öt évvel idősebb Gyula mint tanárember besztercebányi 16. népfelkelő gyalogezred kötelékében szolgált, túlélte a világháborút, 1919-ben a cseh légiósok előrenyomulását akadályozta meg Rimaszombat környékén. [4]

  De lássunk az idősebb Szigeti Benedek Gyula igen színes életútját!

  1841-ben született Torontál vármegyei Nagybecskereken, 39 évesen pompás formában volt: „közép magas, szívós testalkattal: súlya 78 kg. mellbősége 105 cm., karvastagsága 40 cm.; 10 percz alatt 1000 moulinét képes kivágni; a vívásban kitartása átlag folyton tartó küzdelmekben 30 percz”. Már gyermekkorában kedvelte a vívást, 1861-ben jelentkezett bécsújhelyi központi vívóintézetbe (Militär-zentralfechtschule), egy évnyi tanulás után, még két éven keresztül segédvívómesterként tanított az intézményben. [5] Megpróbáltam további adatokat találni Benedek katonai pályafutásáról, és arról, hogy ténylegesen mikor volt katonai oktató Bécsújhelyen (Wiener Neustadt). Annyit sikerült kideríteni, hogy 1860-ban már kadét volt az IR. Nr. 37-ben, vagyis a 37. gyalogezredben, és még abban az évben átkerült a 6. gyalogezredhez. [8] 1861 és 1863 között az ezred kadétja („Cadeten. [...] Benedek, Julius v.”), [9] majd 1864-ben eltűnik a névsorból, közben nem jelenik meg az 1853-ban alapított, bécsújhelyi Militär Lehrer Institut névjegyzékében, [10] igaz abban csak a vívómesterek szerepelnek. Úgy érzem, néhány komolyabb kérdőjel merült fel Benedek katonai éveivel kapcsolatban. Tényleg tiszt volt? A huszároknál??

 Számos ismert küzdelme volt a kor nevesebb vívómestereivel. Erről több érdekes hozzászólás született a vívótopikban: Valami a vívásról, Hartl, Kiterjesztett keresés stb. Most ezeket nem akarom részletesebben átvenni és kiértékelni, inkább egy rövidebb összefoglalóval zárnám a bejegyzést.

Vívó Híradó (1974) [7]

Summary:
 A short biography of a lesser-known Hungarian fencing master Gyula Szigeti-Benedek (1841–1908), his sons – Sándor and Gyula – who were also fencing masters.
________________________

1. Nem tévesztendő össze az azonos nevű fiával: ifjabb Szigeti Benedek Gyulával. Sajnos számos helyen az ő fényképe került az apjáról szóló cikkekbe. Még 2016-ban az unokája többször írt a honlapot üzemeltető társaságnak, de még tegnap is ez a kép szerepelt az életrajzokban. :-(
2. Hungaricana (Gyászjelentések).
3. Benedek Sándor Debrecenben szervezett egy országos versenyt. A Debreceni Városi Színház plakátja.
4. Unokája adatgyűjtése. Elképzelhető, hogy ez az unoka írt a topikba is.
5. A topik egyik hozzászólásában idézett Vadász és Versenylap.
6. Militärzentralfechtschule (1853–1868).
7. Klell Kálmán: Egy híres vívómester a múlt század végén. Vermes Lajos tündöklése és hanyatlása.
8. Militär-Schematismus des österreichischen Kaiserthumes (1860) Kiegészítés: „Veränderungen während des Druckes.” (Nyomtatás közben történt változások.)
9.  Schematismus (1861-1862), 145. o.
10. Az intézmény teljes neve: Militär-Lehrer-Institut und Central-Fechtschule .
11. „6. Infanterie-Regiment (Neusatz), 1762 als zweites Szekler Grenz-Infanterie-Regiment Nr. 15 neu errichtet.”

Testing II

 In a previous post we had an opportunity to compare Russian blade testing methods from the time of Tsar Nicholas I (1827) with the modern ways of doing such tests. Now I would like to share the way that blades were tested in Britain in the 1830s.

Fig. 23

  The description: „As so much is presumed to depend upon the goodness of a sword, every blade is submitted to a series of tests, much more violent than any service to which it is likely it can ever be really submitted. For instance. the point of a stout cavalry sabre, being placed against a pin in a board, containing six or eight spike nails, inserted at distances so as to form the segment of a circle, the blade is bent until it comes in contact with the spikes, when the flexure towards the middle amounts to six or seven inches from a line drawn from the point to the hilt. Fig. 23.

 The point of the sabre is then placed upon a board, from which an upright piece rises, forming together a test-frame somewhat in the shape of an inverted F (thus JL): the hilt is then pressed down until the blade bend away from the upright piece about five inches, the amount of flexure being indicated by a projecting peg in the front of the frame. The sabre is likewise tested by striking it on both sides, as severely as possible, upon a stout table; and, afterwards, by smart strokes of both back and edge upon a block kept for the purpose. A sword that has sustained this fourfold ordeal will not be very likely to give way under any usage to which, as a hand weapon, it may be subjected.

 The test to which the celebrated "Toledo blades" were submitted at the manufactory on the Tagus, when visited by Mr. Inglis, in 1830, is thus described: — "The flexibility and excellent temper of the blades is surprising: there are two trials which every blade must undergo before it be pronounced sound, — the trial of flexibility, and the trial of temper. In the former, it is thrust against a plate in the wall, and bent into an arc at least three parts of a circle: in the second, it is struck edgeways upon a leaden table, with the whole force which can be given by a powerful man holding it with both hands.” (Page 81) [1]

_____________________________

1. John Holland: A Treatise on the Progressive Improvement and Present State of the Manufactures in Metal, Vol. 2 (1833) (online)

Szótár

  Ami tulajdonképpen nem is szótár, hanem csak egy érdekes szószedet 1890-ből.

„A vívás magyar műszavai. 
   Mióta az olaszos vívás divatossá lett nálunk, mindinkább beférkőznek a magyar vivó-nyelvbe az idegen műszavak. Pedig van nekünk magyar kifejezésünk ezekre a műszavakra. Hentaller Lajos így állította össze a vívás magyar szótárát (Pesti Napló 1890. IV. 14): 

Appel Jelzés, dobbantás. Assaut Ütközés, mérkőzés, összecsapás. Ausfall Kiesés. (Van ezenkívül: Félroham és Egész roham.) Attaque Támadás. Battement Vascsapás. Cavation Kitérés. Cercle Körvágás. Céder Engedni. Changement Átmenet. Coup d'arret Elővágás. Coup de figure. Belső nagy arcvágás. Coup double Kettős találás; egyidejű vágás. Coup de téte Fejvágás. Coup de flanc Oldalvágás. Coupée Lökvágás [!] Croissé Csavarintás. Corps á corps Kéztusa vagy Test-testen. Derangée Lejegyverezni. Distanz Távolság. Engagement Kardérintés, kardnyomás. Feinte vagy finte Cselezés, cselszurás vagy cselvágás. Fintiren Cselezni. Froisse Surlás vagy kötés. Garde Viállás  (Van ezenkívül: Első, második, harmadik, negyedik állás.) Halt! Állj! Los! Rajta! Manchette Karvéd. Manchetter Karvivás. Mask Álarc. Marcher Járás. (Van: Előjárás és visszajárás.) Moulinet Kardforgatás, csuklázás. Plastron Mellvéd. Parade Háritás-védés. Prime Első (Első állás; első vágás; első védés. Quarte Negyedik. Rapier Vitőr [!]. Reprise Ismétlés, vagy ?? Rompre vagy retiriren Visszajárás, visszamenés, visszalépés. Salut Tisztelgés. Seconde Második. Touché, toccato Találva! Volt! Voltam! Érintve! Érintett! Terz Harmadik. Tempó Elővágás. Volté Kanyarulat. Mi magyarok ismerünk vágásokban még mell-, kar-, csukló-, kéz-, nyak-, hónalj-, belsó-, külső-, alsó-, felső-, oldal-, ellen- és fokvágást. Csinálunk kardunkkal oldalnyomást, oldalcsalást, oldalütést és ellenütést. Vágunk éllel és fokkal; vívunk egész testre, az ellen vágásait pedig védjük [kivédjük] vagy hárítjuk.”

  A szószedetet Hentaller Lajos készítette, és a Pesti Naplóban jelent meg 1890-ben, sajnos az ADT csak 1893-tól mutatja a cikkeket, így nem tudtam tanulmányozni az eredeti változatot. Viszont a Magyar Nyelvőr 1912-ben újra lehozta a szöveget. [1] Majd érdemes lesz alaposabban kielemezni.

Summary:

  In 1890 Lajos Hentaller (1852–1912) proposed a list of Hungarian fencing terms to replace German, French and Italian technical terms, widely used in Hungary at that time.

____________________________________________________

1. Magyar Nyelvőr – 41. évfolyam – 1912. A vívás magyar műszavai.
2. A szövegben meghagytam az eredeti helyesírást, néhol pedig olvashatatlan az OCR miatt.

Testing

  In 2016 I found an informative picture showing how Russian bladesmiths tested finished products in 1827 at the famous Zlatoust weapon factory. A short Hungarian post was written about it.

 A few days ago I stumbled across a Russian video on blade testing at a factory in Ivanovo (Russian Federation, ~250 km from Moscow). [1]

A very bad method of testing blade flexibility [2]

The appropriate test [3]

  During this test the tang is fixed, the blade itself is positioned along a straight line, and the position of the tip is marked by a nail, then the tip is moved 100 mm away from the line (a GOST requirement), after this bending it should return to the original position, when the tip is released. At the factory they perform more severe tests than the one required by the relevant state standard, for example they bend the tip almost to 30⁰.

  It was really interesting to see real similarities between the old and contemporary testing methods.

___________________

1. General description of things that will be shown, then measuring the hardness of a blade (~56-58 HRC) [3:38-5:04], then hitting several times a sturdy table with the flat of the tested blade [5:44], bending the blade [9:39] etc.
2. As the Russian engineer has explained in the video: this is a really bad method to test the flexibility. It has only one purpose, namely to impress non-specialists. Nevertheless they performed this test to show us that the their blade can withstand even this kind of abuse, without any deformation.
3. GOST 2002 (State standard): Bladed weapons for Cossacks... [7:51]

Matrak

   Around 1574 a German botanist and traveller called Leonhart Rauwolf met with an Ottoman pasha along with hundreds of sipahis marching toward Damascus. Later in his book Rauwolf mentioned the Ottoman cudgel fencing (known nowadays as the game of matrak).

  The excerpts are from the English translation of Rauwolf's book - entitled A Collection of Curious Travels & Voyages in two tomes, the first containing Dr. Leonhart Rauwolf's Itinerary into the eastern countries...., compiled and translated by John Ray in 1693, 111 years after the German publication. 

Excerpts from Page 110 [2]

   Modern transcription of the 1693 text: „The Sipahis which came with the Basha, took (because they would not be idle) their diversion in running, shooting with arrows, and in fencing, or cudgel-playing, and sometimes the country people came in with them, and play with them, but not in so many sorts of arms as the fencing-masters do in our country, viz. with daggers, swords or halberds, for these are not in fashion in these countries. 

   They take instead thereof only cudgels, with them they approach towards one another three times, let not with such flourishes and neatness as our fencers do before they begin, for their long cloths hinder them. In their left hand they have a buckler which is about a foot diameter round, covered with leather and stuffed out with hair; in their right hand they have a cudgel, wherewith they strike at one another in the first bout, as the boys do in our country, but in the second and third bout, they strike cross-wise, chiefly in the third which is the last, which they take off cleverly with their bucklers and sometime they strike at one others legs, but never to hurt one another; when this is done they turn back and march off. This manner of fencing is very common in these countries.” (FB)

  A fascinating first-hand account about matrak.

__________________________________________

1. I have found the first citation of Rauwolf's visit of the Ottoman Empire on Silkfencing Team FB-page.
2. Online version.

Huszár rapier?!

  Úgy néz ki, hogy nem a hatvágásról szóló bejegyzés lesz ebben az évben az utolsó írás.

  A vívás mint harcművészet c. topikban folyó társalgás inspirált egy keresést, aminek az eredményét lentebb láthatják az olvasók. A Nádasdy Múzeum [1] egyik érdekes tárgyát (NFM - HuT 95.3.1) tanulmányozhatjuk a képen:

Huszár rapier (?)

A többi kép: teljes kard | markolat belseje

  A leírás szerint a Horthy-korszakból származó fegyvert - huszár rapírt - ábrázol a kép. Itt a tapasztaltabb olvasó némileg elbizonytalanodik. Tényleg rapír lenne ez az eszköz? Eleve tudjuk, hogy a klasszikus huszárok nem használtak rapírt. [3] A XVI-XVII. században a páncélos ellenfelek leküzdésére alkalmaztak ugyan egy speciális fegyvert - a hegyestőrt -, ami némileg hasonlított a rapírhoz, de természetesen a Horthy-korszakban már géppuskákkal kellett megküzdenie a legvitézebb lovasságnak, nem pedig páncélos katonákkal.

  A fényképen látható kard biztosan nem rapír. Ha nem az, akkor vajon mi lehet?

 Szerintem a blog rendszeres olvasói már régen felismerték a kardot, a többiek részére ez maradjon egy megfejtendő rejtvény, aminek a megoldását jövőre osztanám meg az érdeklődőkkel.

  Sikeres kutatást!

Summary:
  The above sword is identified by the Nádasdy Museum as a Hussar rapier. I have very serious doubts about that. 

____________________________________

1. Nádasdy link.
2. Az eredeti kép. 
3. Hosszú egyenes pengével ellátott, nehéz egykezes kard, mely hosszú keresztvassal, kosárral és számos hárítógyűrűvel rendelkezett.

Pengék (1763)

  Az utóbbi időben társalgás közben többször felmerült Angelo neve. Kedves pesti vívóbarátom büszkén mutatta legújabb szerzeményét L’École des armes (1763) c. könyv reprint kiadását. A beszélgetés során még olyan ritka angol szavak értelmezésébe is elmerültünk, mint a dark lantern. [1]  Közben azt is megvitattuk, hogy az egyik képen a huszár kezében egy eléggé szokatlan pengéjű szablya látható (Fig. 47). 

  Aztán pár napja az egyik miskolci vívópartnerem is említette a könyvet, azzal, hogy ő Velencében vette és abban az Encyclopédie képei vannak. [2] Ennyi már bőven elég volt ahhoz, hogy újra megnézzem a régről ismert képeket. És ilyen pengéket találtam!

Pengék a III. kötetből [3] [4]

  Érdemes tanulmányozni az ívelt pengék fokát, ezeken is kialakítottak egy pengevájatot. A korábban említett huszár pengéje fentről a második. Az enciklopédia III. kötetében a vívás mellett a kardcsiszárok (fourbisseur fr.) munkáját ismerteti. Két vívótőr is láthatunk a képeken, ami kiegészíti a badogmaszkos képen látható vívótőrt.

__________________________________________________________

1. Ez egy olyan képen szerepel, ahol lámpás van a vívó bal kezében. Fig. 45.
2. A francia változatban fekete-fehér képeket láthatunk, az angolban pedig egy kiváló brit művész színes rajzait.
3. Planches de l'Encyclopédie de Diderot et d'Alembert (eredeti)
4. A magyarázó szövegben csak annyi adatunk van: 6. sz. tabla - 71, 72: Lame de sabre coudé. AA: le tranchant cannelé; (még folytatom)

Duronelly

  Az előző bejegyzésben említett baranta verseny a róla elnevezett vívóteremben lett megrendezve. [1] 2007-ben egy kisebb ünnepség keretében a terem falán lettek elhelyezve a vívóeszközei (régi típusú, rácsos fejvédje, párbajtőre, kardja, egy francia és egy olasz markolatú vívótőre). [4]

Az emlékhely, amit 

Szepesi László vívóedző kezdeményezett 2007-ben [5]

  Mit kell tudni Duronelly László vívómesterről?

„Francia eredetű családból származott, a Du’Rosnell család a 16. század táján telepedett le hazánkban. A családi név időközben Duronellyre változott, 1907. február 12-én, Monoron egy kishivatalnok egyetlen gyermekeként pedig megszületett Duronelly László. 

Kitűnő tanuló, jó sportoló volt a már igen korán önálló és céltudatos ifjú, zsúfolt napirendjébe már nemigen fért bele az olvasás szenvedélye, éjszakánként titokban olvas, ezért szeme fokozatosan romlik, erősen rövidlátó lett. A ciszterci gimnáziumban találkozott először a későbbi életét betöltő vívással. 1925-ben jelesen érettségizett, apja ekkor már nyugdíjas, ezért csupán szegénység és munkanélküliség várta az ambiciózus fiatalembert. Fogta a vívókardját és jelentkezett Santelli Italonál, aki a törekvő, korához mérten érett fiatalembert a vívómesteri oklevél megszerzésig ingyenes gyakornokként alkalmazta és oktatta. Duronelly tanult, hogy tanulhasson és tanított, hogy tanulhasson, karddal, tőrrel, párbajtőrrel. Mestere nyomán magas intelligenciával a vívás „velejéig” hatolt, elméletben, gyakorlatban egyaránt. Kitartására, módszerességére utalva a Maestro tréfálkozva ezt mondta róla: „Fiú, neked van german féj, olasz név, és mondod, vagy té magyar! Furcsa.” 

1928-ban a Magyar Vívómesterek Országos Szövetsége „tőr- és kardvívás tanítására alkalmasnak találja”. Időközben beiratkozott a Pázmány Egyetem Jog- és Államtudományi Karára, és a főiskolások részére kiírt patinás József nádor versenyen első helyezést ért el. Ezzel azonban megsértette az akkori amatőr szabályokat, mely szerint professzionálisnak nem csak az tekintendő, aki anyagi juttatásért tanít, hanem az is, aki azért tanít, hogy tanítsák […]

Vívómesteri oklevele (1930) [6]

1950-ig (43 éves már ekkor) nem indulhatott tehát amatőr versenyen, azonban 20 éven keresztül minden mesterversenyen elindult, és egy kivételével mind megnyerte. 

Reneszánsz ember volt, az 1930-ban megszerzett vívómesteri oklevélen kívül államtudományi diplomát is szerzett, de egyaránt érdekelte a csillagászat, az atomfizika, irodalom, bölcsészet, biológia és a történelem is. Szenvedélyes vadász volt, hosszú évekig versenyzett sportlövészetben (1934-ben csapatbajnoki címet szerzett, 1948-ban pedig tagja volt a londoni olimpiai keretnek). Motorozott, kedvelte a természetjárást, hosszú túrákat tett télen-nyáron, kiváló úszó volt, lovagolt. 

22 éves korában, 1929-ben nősült, esküvői tanúja mestere és atyai barátja, Santelli Italo volt. A család életét az első években két tragédia is beárnyékolja, 24. születésnapján megszületik első gyermeke, de még aznap meg is hal, öt év múlva pedig alig négy éves gyermekét ragadja el az agyhártyagyulladás. 

Több klubban is tanított mint egyetemi vívómester: a BEAC-ban és a MAFC-ban, de majd mindennap ott van a Santelli teremben is, ott érzi igazán otthon magát [...] Emellett 1941-ben a Vallás- és Közoktatási Minisztérium testnevelési előadójaként is dolgozott. A háború rémuralma alatt pedig Kázmér utca lakásában két üldözött családot is rejtegettek. 

A háború után részt vett a Testnevelési Főiskola újjászervezésében, és régi vágya teljesült: megbízták a TF vívás tanszékének vezetésével. Mindezek mellet vívást oktatott a MAFC, az FTC, a Postás és a Lokomotív (a BVSC elődje) vívóinál, a Színművészeti Főiskolán, előadásokat tartott, edzője volt az olimpia és világbajnoki vívókeretnek, valamint örök érvényű tételeket is megfogalmazó szakkönyveket írt: „A csel legyen határozott, szuggesztív, hogy az ellenfél tényleg érezze a fenyegetést, belőle a védőreflexet – szinte akarata ellenére is – kiváltsa.” „A jó vívó mindig elég közel van ellenfeléhez, ahhoz, hogy találhasson, s valahogy mindig távol ahhoz, hogy őt eltalálják.” „Mi kell a víváshoz? Szorgalom, tehetség és a küzdelem szeretete. És ami a küzdelmet illeti: versenyben csak remélni lehet, számítani soha!” 

Egy sokkal jobb kép [7]

1951-ben Bay Bélával és Rerrich Bélával az addig nálunk „mostohagyerekként” kezelt párbajtőrvívás fellendítésére és magyar párbajtőriskola kialakítására fordított komoly és sikeres erőfeszítéseket. Dolgozott a vívás oktatásának korszerűsítésén is, kidolgozta a csoportos vívásoktatás módszertanát. 

Legsikeresebb tanítványait felsorolni is nehéz, Balthazár Lajos 18 évig volt a tanítványa, de mestere volt Sákovics Józsefnek is. Egyik fia, dr. Duronelly Róbert (1934-2009) szintén kiváló vívómester lett, 19 éves koráig Gábor fia is versenyzett. 

Fiatalon, 48 éves korában súlyos betegség támadta meg, barátai, köztük Nedeczky László még vért is adtak, hogy megmentsék, de már nem lehetett rajta segíteni, 1955. november 26-án életét vesztette. Emlékét sokáig emlékverseny őrizte, mesterfegyverét és -plasztonját a TF raktárában őrzik (talán lenne méltóbb helye is).” [3]

________________________________________

1. Egyes versenyszámok (pl. lándzsa+pajzs szabadvívás) a szomszéd tatamis teremben lettek lebonyolítva.
2. Dédunokái (Róbert fia unokái) pedig néhány hónapja a Vasasban tanulják a kardvívás fortélyait. (Vívómúzeum FB-oldala.)
3. Syposs Zoltán: Villanó pengék.
4. „Vívótanárra emlékeztek: Dr. Duronelly Lászlóra emlékeztek március 18-án este 18 órakor a TF „D” épületének vívótermében. Dr. Duronelly László a háború után, 1948-55 között, volt az intézmény vívótanára. A közelmúltbeli rendezvényen, leánya felajánlásával, a vívómester édesapa nevét viselő terem falán helyezték el egykori fegyvereit és vívósisakját. Az ünnepségen a család tagjain kívül részt vett Németh Árpád, a Santelli Alapítvány titkára, dr. Kamuti Jenő, az Európai Vívószövetség első alelnöke, MOB főtitkár, valamint a kar Küzdősportok Tanszékének vívótanárai és a Kárpáti Rudolf Vívó Klub versenyzői.” TF
5. A képrészletet a Kapos Baranta csapat FB-oldalára feltöltött fényképből vágtam ki. (Készítette: Drávecz László.) Sajnos a látványt rontják a belógó pástvezetékek.
6. Egy miniszteri rendelet 1930. január elsejétől csak olyan személy oktathatott vívást Magyarországon, aki a M. királyi állami Vívómester Vizsgáló Bizottság által kiállított oklevéllel rendelkezett. Duronelly január 6-án sikeresen levizsgázott és megkapta oklevelét. Elég nehéz elolvasni a vizsgán részt vevők nevét: csupán két ember nevét sikerült egyértelműen megállapítani -- a vizsgabizottsági tagok között találjuk Rákossy Gyula vívómestert és Gerentsér László vívómestert (ő a wikis szócikkben látható aláírása alapján lett azonosítva). Az okleveléről készült fényképet a Vívómúzeum FB-oldalán találtam.
7. Jól látszik a régi típusú olasz fejvéd, pontosabban az, ami megmaradt belőle. 

IX. Zrínyi Kupa

  Kell még egy-két nap, hogy teljesen letisztuljanak a versennyel [1] kapcsolatos benyomások. Addig csak egy gyors összefoglaló. Kimondottan jó volt a sorsolás, a C csoportba kerültem. [2] A csoportkört 5 győzelemmel zártam (25 db adott találat, 3 db kapott találat) valamikor 13 óra körül. Nagyon kellemesen felpörögtem!

A felpörgés eredménye [3]

  Aztán vagy 4 órát kellett várni a következő szakaszra, addig a hosszúkard meg a pajzs + lándzsa versenyszámok folytak. 17:25 következett az első szablyás asszóm az egyenes kieséses szakaszban. Vezettem, de valahogy már nem úgy kattogott az agyam, mint korábban. Kiestem...

 Most - négy nappal a verseny után - folytatom a bejegyzést.

A helyszín

  A versenyt a TF Duronelly vívó- és ökölvívó termében (D épület, legfelső szint) rendezték meg. Számomra eddig ez volt a leghangulatosabb barantás helyszín. [4] Nem nehéz kitalálni, hogy miért: a) ez egy igazi vívóterem (rendes világítás, kiváló minőségű padló, felfestett pástok stb.), b) a falakon rengeteg érdekes vívórelikvia van elhelyezve (fényképek, régi vívókönyvekből kimásolt képek, pár régi vívóeszköz). Egyszóval, hangulata van a teremnek!

Lebonyolítás

  Eddig kétfajta barantás vívóversenyen vettem rész: a) egyenes kieséses változat (pl. Bors Kupa, Kárpát Kupa), b) csoportkörös változat - a csoportkörök mérkőzései alapján felállításra kerül egy rangsor, csoportonként az első 1-2 versenyző mehet tovább az egyenes kieséses szakaszba. Most egy olyan új változattal szembesültem, amit eddig csak az olimpiai vívás szabálykönyvéből ismertem. (Erről majd később.)

Érdekességek

• A vívóversenyere két kárpátaljai barantás is eljött.
• A 24 fős felnőtt mezőnyben 3 külsős is szerepelt: 2 fő képviselte a Végek Művészete Vívóiskolát, 1 fő pedig a grundvívást. A versenyzők 12,5% volt külsős, ami kimondottan jó arány.

Értékelés

• Annak ellenére, hogy a verseny második szakaszában kiestem, egy nagyon kellemes vívóélménnyel lettem gazdagabb!
• Ha a korábban alkalmazott b) változat szerint folyt volna a kupa, akkor benne lettem volna a legjobb nyolcban. (Országos barantás versenyen ez lett volna az eddigi legjobb eredményem!)
• Nagyon jól tudtam koncentrálni a csoportkörben. Teljesen bevált a némileg finomított mentális felkészülés. Az első - némileg nehezebb - asszó (5:3) után már kimondottan élveztem a vívás és kellőképpen felszabadultan tudtam vívni. [5]

_______________________________________

1. A kupán 24 fő felnőtt férfi (öskü), 6 hölgy, 6 ifjú és pár gyerek indult.
2. A felnőtteket 4 csoportba osztották (4*6 fő).
3. A bírói lap másolata. Kitakartam a többi vívó vezetéknevét, hogy még véletlenül se hozzam őket kellemetlen helyzetbe.
4. Versenyeztem már miskolci sportcsarnokban, iskolai tornateremben, kint a nagy semmi közepén (Hun-tanya), a budapesti OBSZ központban, de a TF vívótereme varázsolt el a leginkább.
5. Legalább 1 mérkőzést kellett nyerni ahhoz, hogy az ember továbbjusson a következő körbe. És pont egy tapasztaltabb barantás vívót kaptam első ellenfélnek.
6. Az eredmények rövid összefoglalója a FB-ra feltöltött fényképek alapján: Szablya: 1. Pasztuha-Tocsek Zénó; 2. Számomra ismeretlen vívó; 3. Berkes László; Hosszúkard: 1. Botos Zoltán; 2. Számomra ismeretlen vívó; 3. Kozma (?); Összetett: 1. Ismeretlen (megnyerte a lándzsa+pajzs versenyszámot); 2. Botos; 3. Zénó; 4. Berkes.

Mestervizsga

  Egy nyíregyházi vívóismerős FB-oldalán láttam meg a Vívómester Vizsgáló Bizottság szervezeti szabályzatát és ügyrendjét. [1] Ennek nagyon megörültem, mert korábban már olvastam erről a bizottságról Gerentsér László könyvében, sőt írtam is róla a vívómester szócikkében:

1928. január 31-én Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter létrehozta a Vívómester Vizsgáló Bizottságot, amely rendezte a vívómesteri diplomák kérdését, megállapította a vizsgáztatás módját, ennek a bizottságnak volt Gerentsér az előadója. A bizottság tevékenységének egyik legfontosabb eredménye volt az a miniszteri rendelet, amely alapján 1929. október 1-től az ország területén, nyilvánosan csak olyan egyén taníthatta a vívást és nyithatott vívóiskolát, akinek mesteri oklevelét a fenti bizottság állította ki. [Gerentsér 1944, 346-348. o.]

  De eddig nem ismertem a pontos részleteket. A szabályzat 1929-ben számos helyen jelent meg: a Budapesti Közlönyben (augusztus 17.), a Belügyi Közlönyben (szeptember 1.), a Hivatalos Közlönyben (szeptember 1.), valamint a Honvédségi Közlönyben (október 1.). [2]

  Ennek a bizottságnak volt az előadója Gerentsér László vívómester. A grémiumba 3 tagot, továbbá az alelnököt meg az előadót a Magyar Vívómesterek Országos Egyesülete (MVOE) delegálta, a Vívószövetség pedig 2 tagot. Gerentsér az MVOE-t képviselte a bizottságban. 

  A Nemzeti Sport 1929. szeptember 25-i száma írt arról, hogy ülésezett a vizsgáló bizottság Rákosy Gyula elnökletével; ő és Gerentsér képviselték a vívómesterek szövetségét, a Testnevelési Főiskolát Szukováthy Imre dr., igazgató, a Honvéd Sportoktatói Tanfolyamot pedig Borsodi László katonai fővívómester. A grémium „hosszas megbeszélés után 65 vívómestert talált alkalmasnak az önálló működésre s a vívómesteri címre.” [3]

 Izgalmas olvasmány az elméleti és a gyakorlati tárgyak pontos felsorolása (pl. „előkészítés az önvédelemre”). Érdekes kikötés, hogy a segédmesteri vizsgára csak olyan vívó jelentkezhetett, aki „legalább három éven keresztül szakszerű vívásoktatásban” részesült, vagy a mestervizsga kikötése, hogy „legalább két nyilvános országos versenyen” vegyen részt a mesterjelölt. [4] 
 
  Jó tudni! ;-))

  Akit érdekelnek a további részletek, az könnyen megtalálja a fenti szabályzat többi oldalát az ADT-en. „”

________________________

1. Sajnos egy teljesen felesleges fórumos vita után nem tartjuk a kapcsolatot.
2. A képeken a Honvédelmi Közlönyben megjelent szabályzat látható.
3. Névváltozatok Rákossy Gyula, Borsody László.
4. Saját kiemelés.

Korai fejvédek

  A Schola Gladiatoria egyik topikjában láttam meg a képen bemutatott, tőrvíváshoz használt fejvédét. Utána előbányásztam egy ősrégi képet, amin a vívómaszkok fejlődését mutatta be a szerző. [1] Az eredeti képen csak öt vívómaszk volt látható, ezt egészítettem ki a 6. típussal. Ennek már volt olyan része, ami a fejtetőt védi, továbbá egy külön rész a fülek védelmére.

Az arcvédelem fejlődése [2], [3]

Egy részletgazdagabb kép

a fenti fém vívómaszkról

  Ezen jobban észre lehet venni a homlokrészen felső peremén található lyukat, ezzel egy további rögzítési pontot lehetett biztosítani a vívómaszknak.

____________________

1. Eredeti kép, http://www.fencingmaster.com/history/history_1.htm (Bac H. Tau, Maître d'Armes)
2. 1765: Domenico Angelo: Escrime. Published in Volume 21 of L’Encyclopedie (1765) of Diderot and D’Alembert, Plate XV, Fig. 52. (52. ábra)
3. 1782: Alexandre Picard Brémond: Traité en Raccourci sur l’Art des Armes . Turin, 1782. A könyv borítóján látható a dróthálós vívómaszk, amit két zsineggel rögzítettek a vívó fejéhez. Nem lehetett egy túl kényelmes rögzítési mód!

Kitörés

Capoferro vs Nadi [1]

  Érdemes alaposabban kielemezni a fenti képet. Ami talán a legszembeötlőbb, az a következő mondat: „Nadi's guard stance is much more centered, so the front foot moves much further when lunging - about 3.5 footlengths”.

Nos, ezzel több gond is lenne:

• nem 3,5 lábfejnyi, inkább csak 3,22, de ezt fogjuk rá arra, hogy a mondatban szerepel a körülbelül kitétel,
• viszont az biztosan nem jó, hogy az előrehaladás mértékét a kiindulási helyzet (A, jobb sarok) és a véghelyzet (a jobb lábfej nagyujja) között méri a szerző, sokkal helyesebb lenne az AB távolságot számítani, ez 2,27-2,3 lábfej (lf).

  Máskülönben a kép kiválóan szemlélteti a XVII. sz. kitörés (Capoferro, 1610) és a modern felfogás közötti különbséget. (A modern klasszikus változatban a bal lábfej merőleges a vívóvonalhoz képest, tehát a zöld vívó bal lábát is abban a véghelyzetben kellene látnunk, mint a kék vívóét. Nadi lába valamiért más helyzetben van.)

  További mérések a képen: zöld VA = 1,66 lf, kitörés hossza (k) = 3,77 lf; 

                                                                            kék (Capoferro) k = 4,1 lf.

  Gyorsan megnéztem a Grundvívás könyvben található ábrák kitöréshosszát: az átlag valahol 4 és 4,1 lf között van. [2]

___________________________

1. A kép eredeti változata.
2. 41., 42. o.: 4 lf; 49. o.: 4,14 lf; 72. o.: 4,12 lf (Bay Béla kitörése); 104. o.: 4,12 lf; 133. o.: 3,93 lf;  135. o.: 3,73 lf; 142. o.: 4,14 lf.