2019-12-28

Keglevich

  Keglevich gróf híres párbajáról már volt egy bejegyzés 2015-ben, de most véletlenül megtaláltam az eset szépirodalmi feldolgozását egy másik gróf regényében. [1]

Komor esemény. Egy tragikus végű párbaj.

 Egyik újonnan választott kormánypárti képviselő az öreg Keglevich István volt. Úgy tudta mindenki: őt ültette volna Tisza az elnöki székbe, ha a választások többséget hoznak neki. Ő lett volna az, aki ama novemberben erőszakkal kikiáltott házszabályoknak érvényt szerzett volna. Ezért vállalt mandátumot először életében.

 Valóban alkalmas volt erre a szerepre. Vakmerő és erőszakos. Igen nagyeszű és parancsoló egyéniség. Kegyetlen, mint valami reneszánsz „tiranno”, és nagyúr is, bár számos gazdasági és művészeti vállalkozásaiban tönkrement. Tönkrement jórészt azért, mert a korát tíz-húsz esztendővel mindig megelőzte, akár erdőt ültetett, akár konyakgyárat alapított, vagy színházat, mindig ráfizetett. És mindaddig fizetett mindenki helyett is, míg végül semmije sem maradt egykor nagyon nagy vagyonából. Sok éven át intendánsa volt az állami színházaknak; ott is kiváló volt, és ezt honorálta Ferenc József, midőn kegydíjat rendelt neki, tekintve, hogy ez állami szolgálat, de nincsen nyugdíja. – Ebbe kaptak bele az embervadászok.

 Az igazoló jelentések során egyik szélsőbali szót kért. Megvádolta összeférhetetlenséggel, hogy a király bérében áll, hogy Bécs fizeti. Hát ez nagy öröm volt! Óriási hajrá! Senki sem gondolt arra, hogy az összeférhetetlenség megszűnik azonnal, ha a kegydíjáról lemond. De itt hecc kellett. Megbélyegzés kellett. Százan szörnyülködtek, kiabáltak, harsogtak az öregúr felé, akiből nem lett házelnök, aki nem ült föléjük, de ülhetett volna. Roppant örömet találtak abban, hogy a közel hetvenéves, nagy múltú aggastyánt becsmérelhetik és gyanúsíthatják. Száz torok üvöltött feléje. Ő pedig ült a legelső jobb oldali padban, még kifeszítve díjbirkózó szabású mellét. Olyan volt, mint valami hatalmas vadkan, melyet körülugat a kopófalka. Kihívóan előretolta amúgy is kiugró állát, szúró szemeivel kémlelte, hogy elkapja az első személyes sértést, amelyért elégtételt kérhet.

  Végül megjött az is. Egy újdonsült képviselő azt kiáltotta feléje: „Kegydíjas marha!” Azonnal kihívatta súlyos föltételű párbajra. Most is érvényesült az ő tirannus volta. Ezúttal a segédeivel szemben. Kikötötte, hogy csak a saját kardjaival verekszik, merev, széles kardokkal, melyek olyan hegyesek, mint a nyárs, és hogy bandázs nélkül és szúrással, bár ő régi magyar kardvívó volt – ezek csakis vágást ismertek –, míg az ellenfele olasz iskolát végzett, ahol a karddal való szúrást, a „punto d’arresto”-t tanítják. – Másnap az öreg Keglevichet holtan hozták el a vívóteremből. A „rajtá”-ra ifjúi lendülettel támadott. Az ellenfele hátrált, azután hirtelen általszúrta olyan erővel, hogy a kard a lapockája alatt jött ki túlfelől – leszúrta őt az a névtelen másik, aki kora szerint akár a fia lehetett volna.”

  Érdekes leírást kapunk Bánffytól a párbaj előzményeiről, Claim Vilmos nem írt ennyire részletesen az esetről, ő inkább a tényleges vívásra koncentrált. Próbáljuk elemezni az utolsó bekezdést:

a) a párbaj feltételei tényleg súlyosak voltak;
b) a használt kardok nem voltak különösen szélesek, merevek 
    (lásd a linkelt bejegyzés adatait);
c) az ellenfelén volt nyakbandázs („...az első vágást Hencz be is kapta 
    nyak-bandázsára...”);
d) az öreg gróf nem volt tirannus -- értsd makacs akarnok --, hanem teljesen 
    racionális megfontolásból választotta meg feltételeket (lehessen szúrni); [2]
e) nem az ellenfele volt rendkívül ügyes vívó, és szúrt hatalmas erővel, hanem
    a gróf veszítette el egyensúlyát és gyakorlatilag rádőlt a másik kardra;
f) természetesen a másik sem volt egy névtelen senki, hiszen parlamenti
   képviselő volt; Hencz Károlynak hívták, de kétségtelen hogy az 1877-es
   születésű néppárti honatya 37 évvel volt fiatalabb, mint Keglevich. 

  Kimondottan érdekes összehasonlítani egy szemtanú vívómester (Fodor Károly) beszámolóját és a párbaj szépirodalmi feldolgozását.

Summary:
  In 2015 I quoted a long description of the famous sabre duel between two Hungarian MPs in 1905. An eyewitness -- well-known fencing master Károly Fodor -- gave a detailed account of the deadly duel. A few days ago I found out how the same duel -- and its context (a heated debate in the parliament) -- was described in a novel by Count Miklós Bánffy. It is interesting to compare these two texts.
______________________________
  1. Gróf Bánffy Miklós: Erdélyi történet. Helikon, 2012.
  2. „...Holott ha bandázs nincs, és a kardhegy tiszteletre tanítja a handabandázót, biztosra vehetik sérthetetlenségüket. Teljesen érthető tehát, ha minden jó vívó ragaszkodik a szuráshoz. Ebből tehát Keglevichre nézve nem lehet semminemű konzekvenciákat elvonni” - írta egy újságcikk 1905 júniusában.

2019-12-16

...do szabli

  On Tuesday a long-awaited Polish film -- Zrodzeni do szabli (Born for the Sabre) -- will be shown on History Channel. Hungarian viewers will also have the possibility to watch this interesting documentary-drama about sabre fighting, the Polish-Lithuanian Commonwealth.

From IMDb (3 of 16 photos)

  It is very easy to find -- at least -- two trailers for this film, however in this entry I wouldn't like to discuss those excellent trailers, but rather I would prefer to share several nice drawings of painter-reenactor Anatoly Telenik, who worked on the film's concept.


And at this time we invite you to familiarize yourself with the conceptual drawings of Anatoly Telenik. Among other things, this is how it started! Everyone who wants to see the final effect are welcome in front of TV!” [1]


  First I saw these drawings in the YT video -- Zrodzeni do szabli | Fakty o polskiej szabli --, which explains the basic facts about the Polish sabre, but later I have found them on the film's FB-page. For the readers it might be interesting to find out more about Telenik, and see more of his excellent drawings.

Anatoly Telenik [2]

Update:
  After having watched the film it is really entertaining to re-examine the photo from IMDb.

 There we can see -- from left to right -- the several major characters: the protagonist, Blazej Wronowski (played by Bartosz Sieniawski),  Jan Jerlicz, war veteran and Blazej's fencing teacher (played by Pawel Delag, who also directed this film), and the antagonist, Russian bad guy, Dymitr Repnin (played by Krzysztof Sieniawski, identical twin brother of Bartosz). One would say it is completely charming how a little disguise -- some hair there, a shaved head here -- could make identical twins look so different. Well done!

  Bartosz holds in his left hand the upper part of the broken sabre from one of the last scenes.
________________________________________
  1. From the FB-page of Zrodzeni do szabli.
  2. Source.

2019-12-11

Sailors

  While watching Matt Easton's video on British gymnasium sabres I got curious when I saw this photo depicting sailors fencing with singlesticks.

Sailors & singlestick [10:35]

  It is a fairly unremarkable picture: just sturdy fencing masks and proper torso & groin protection, absolutely suitable for this type of fencing. We can see almost the same equipment here: in an article from Chris Amberger's site: „This British “Oilette” postcard depicts young British sailor practicing with singlesticks aboard their ship, the H.M.S. St. Vincent, in 1896. The weapons consist of stout ash sticks with a semicircular guard made of stiff boiled leather. While the sword arm remains unprotected, head gear and plastron closely resemble that worn by German students for Schläger practice. The pad on the advanced knee indicates that the leg at that point was still considered a valid and worthwhile target.” [1] The only visible difference between the picture in Matt's video and the postcard from Chris' site: a knee pad on the front leg.

  But this unremarkable photo has reminded me of a discussion that we had roughly two years ago at our Hungarian fencing forum about the difference between current HEMA equipment and the protective equipment which sailors used at the beginning of the 20th century. Based on this photo a Hungarian guy claimed that the sailor's equipment was at least four times thicker than the current HEMA equipment used at fencing competitions. [2] The most prominent difference could be observed at the shoulders. He also linked a video showing the training of Danish sailors. So I have decided to see again that video and analyse it in a more careful way.

  The video shows us the bayonet & sabre fencing of Danish sailors in 1910 on the board of Herluf Trolle [3]. After the careful examination of several still frames from the video it is rather obvious that four times difference is highly unlikely. The apparent „thickness” of shoulder pads is absolutely clear from the following still frames.



  From a certain angle the vertical flap of shoulder protection -- marked with a red star -- could be seen as a very-very thick and bulky thing, but in reality it is not the case, as we can clearly see from the above pictures. So the protective equipment of Danish sailors in 1910 wasn't too different from the current HEMA gear; to be precise the fencing equipment of current HEMA sabre competitions is definitely sturdier and offers better protection than the sailors' equipment back in the 1910s.
_______________________________________________
  1. C. Amberger: Singlestick drill (1896)
  2. Szerintem csak úgy 4x akkora, mint bármilyen jelenlegi hemás versenyen látható cucc.” Post from the topic.
  3.  I am not completely sure is it the name of this ship or just a class of Danish naval ships.

2019-11-28

Testing II

 In a previous post we had an opportunity to compare Russian blade testing methods from the time of Tsar Nicholas I (1827) with the modern ways of doing such tests. Now I would like to share the way that blades were tested in Britain in the 1830s.

Fig. 23

  The description: „As so much is presumed to depend upon the goodness of a sword, every blade is submitted to a series of tests, much more violent than any service to which it is likely it can ever be really submitted. For instance. the point of a stout cavalry sabre, being placed against a pin in a board, containing six or eight spike nails, inserted at distances so as to form the segment of a circle, the blade is bent until it comes in contact with the spikes, when the flexure towards the middle amounts to six or seven inches from a line drawn from the point to the hilt. Fig. 23.

 The point of the sabre is then placed upon a board, from which an upright piece rises, forming together a test-frame somewhat in the shape of an inverted F (thus JL): the hilt is then pressed down until the blade bend away from the upright piece about five inches, the amount of flexure being indicated by a projecting peg in the front of the frame. The sabre is likewise tested by striking it on both sides, as severely as possible, upon a stout table; and, afterwards, by smart strokes of both back and edge upon a block kept for the purpose. A sword that has sustained this fourfold ordeal will not be very likely to give way under any usage to which, as a hand weapon, it may be subjected.

 The test to which the celebrated "Toledo blades" were submitted at the manufactory on the Tagus, when visited by Mr. Inglis, in 1830, is thus described: — "The flexibility and excellent temper of the blades is surprising: there are two trials which every blade must undergo before it be pronounced sound, — the trial of flexibility, and the trial of temper. In the former, it is thrust against a plate in the wall, and bent into an arc at least three parts of a circle: in the second, it is struck edgeways upon a leaden table, with the whole force which can be given by a powerful man holding it with both hands.” (Page 81) [1]
_____________________________
  1. John Holland: A Treatise on the Progressive Improvement and Present State of the Manufactures in Metal, Vol. 2 (1833) (online)

2019-11-23

Shinai vs plastic II

 Back in March I reviewed a nice video about the elegant encounter between a kendoka and a practitioner of the Bolognese swordsmanship (HEMA). Three days ago I found another really pleasant example of cross-discipline fencing. This time two Canadian fencers -- kendoka Wilson Humphries and Phil Swift, practitioner of Fiore's longsword tradition -- showed us the value of meeting people of different fencing traditions.

0:51 - A decisive thrust. 

1:14 [1]

  A lot of background information is available about the participants. Phil trains at Maritime Sword School (Charlottetown, Prince Edward Island), while Wilson teaches kendo at the Rock Kendo Club (St. John's, Newfoundland and Labrador), the only kendo dojo of the island. More about this club might be found in this article

2:31 - Just missed by 1-2cm

2:32 - But not this time!

 Also there are some interesting comments below the YT-video [2]:

Wilson Humphries (Kendo) vs Phil Swift

 I have really enjoyed this video, also it has been fun to watch it in slow motion, and try to figure out the exact number of clean hits for both fencers.
________________________________________________
  1. One could argue that Phil's blade hit the kendoka with the flat.
  2. Phil: „Yes Humphries is strictly Kendo, however he is willing to experiment. Problem is we don't have anyone well versed in Kenjitsu here in Newfoundland. Being on an island it's tough to travel and visit experts.” „I felt like it was respectfully even. It wasn't a match to see who wins, it was more of a conversation of blades or technically wood and synthetic lol. We were examining each other's technique and mainly testing the watersWilson: „I was indeed slower than usual, partly because this was only our second time inter-sparring. I hesitated often as I had to concern myself with the false edge of his longsword and how maai and measure would change sometimes dramatically, we were trying to commensurate styles best we could. Though as you saw with the first solid thrust, hesitation got me a good clean thrust to the face. It was really enjoyable to go against such a different style and I learned a lot while doing so.”

2019-11-15

Szótár

  Ami tulajdonképpen nem is szótár, hanem csak egy érdekes szószedet 1890-ből.

A vívás magyar műszavai
   Mióta az olaszos vívás divatossá lett nálunk, mindinkább beférkőznek a magyar vivó-nyelvbe az idegen műszavak. Pedig van nekünk magyar kifejezésünk ezekre a műszavakra. Hentaller Lajos így állította össze a vívás magyar szótárát (Pesti Napló 1890. IV. 14): 

Appel Jelzés, dobbantás. Assaut Ütközés, mérkőzés, összecsapás. Ausfall Kiesés. (Van ezenkívül: Félroham és Egész roham.) Attaque Támadás. Battement Vascsapás. Cavation Kitérés. Cercle Körvágás. Céder Engedni. Changement Átmenet. Coup d'arret Elővágás. Coup de figure. Belső nagy arcvágás. Coup double Kettős találás; egyidejű vágás. Coup de téte Fejvágás. Coup de flanc Oldalvágás. Coupée Lökvágás [!] Croissé Csavarintás. Corps á corps Kéztusa vagy Test-testen. Derangée Lejegyverezni. Distanz Távolság. Engagement Kardérintés, kardnyomás. Feinte vagy finte Cselezés, cselszurás vagy cselvágás. Fintiren Cselezni. Froisse Surlás vagy kötés. Garde Viállás  (Van ezenkívül: Első, második, harmadik, negyedik állás.) Halt! Állj! Los! Rajta! Manchette Karvéd. Manchetter Karvivás. Mask Álarc. Marcher Járás. (Van: Előjárás és visszajárás.) Moulinet Kardforgatás, csuklázás. Plastron Mellvéd. Parade Háritás-védés. Prime Első (Első állás; első vágás; első védés. Quarte Negyedik. Rapier Vitőr [!]. Reprise Ismétlés, vagy ?? Rompre vagy retiriren Visszajárás, visszamenés, visszalépés. Salut Tisztelgés. Seconde Második. Touché, toccato Találva! Volt! Voltam! Érintve! Érintett! Terz Harmadik. Tempó Elővágás. Volté Kanyarulat. Mi magyarok ismerünk vágásokban még mell-, kar-, csukló-, kéz-, nyak-, hónalj-, belsó-, külső-, alsó-, felső-, oldal-, ellen- és fokvágást. Csinálunk kardunkkal oldalnyomást, oldalcsalást, oldalütést és ellenütést. Vágunk éllel és fokkal; vívunk egész testre, az ellen vágásait pedig védjük [kivédjük] vagy hárítjuk.”

  A szószedetet Hentaller Lajos készítette, és a Pesti Naplóban jelent meg 1890-ben, sajnos az ADT csak 1893-tól mutatja a cikkeket, így nem tudtam tanulmányozni az eredeti változatot. Viszont a Magyar Nyelvőr 1912-ben újra lehozta a szöveget. [1] Majd érdemes lesz alaposabban kielemezni.

Summary:
  In 1890 Lajos Hentaller (18521912) proposed a list of Hungarian fencing terms to replace German, French and Italian technical terms, widely used in Hungary at that time.
____________________________________________________
  1. Magyar Nyelvőr – 41. évfolyam – 1912. A vívás magyar műszavai.
  2. A szövegben meghagytam az eredeti helyesírást, néhol pedig olvashatatlan az OCR miatt.

2019-11-13

Pringle Green (1812)

 Back in 2016 at our Hungarian forum we discussed at length this source -- Instructions for Training a Ship’s Crew to the use of Arms in Attack and Defence (1812) -- written by Lieutenant William Pringle Green. At that time it was painfully obvious - we had only 2-3 images from this handwritten source, and the text itself was not available at all. [1]

  Fortunately the situation has changed drastically!

 The members of the Academy of Historical Fencing -- Nick Thomas, Alex Timmerman & Esther Gibson -- transcribed the text and put together a really nice book containing the whole source, with all images, and also with a good introduction about W. Pringle Green, weapons relevant to this work (cutlass, pistol, musket, boarding pike). And they made it available online for free, in the true spirit of genuine HEMA research. Well done!!

Plate No. 2

  This drawing is probably the most interesting thing in the whole source, and till now it was not widely available to those who are interested in sabres, cutlasses etc. It shows an ingenious and very practical idea of Pringle, namely how to protect your head against the most common attack. Lieutenant wrote: „...as it has been already noticed, that the only cut an untrained man can make is a downright blow at the head, the Note No.2 will show the manner in which the sword should be held to guard against it; in this instance the pistol is also used as a guard, and is a sufficient guard against any man of the present mode of using the cutlass.” 

  Prior to that he remarked: „To obviate these difficulties, it is proposed, that the men should reserve their pistols in their belts when attacking until they gain the gunwale or deck of the enemies ship using the cutlass for their defence; this leaves the left hand disengaged to assist their movements and to secure a footing. 
   Having gained the deck or a footing, the pistol can be drawn from the belt with the left hand, and being thrown across the arm, as is shown in Plate No.1 letter B. serves as a guard, preserves a formidable weapon in case of any accident depriving a man of his cutlass or right hand, and if attacked by an untrained man it is only for him to receive the blow (aimed at his head) on the pistol, and with the cutlass dispatch his opponent, who has thrown himself quite open to that blow, or thrust.”

  Many other interesting details can be found in this book. Enjoy it!
__________________________
  1. One of our members obtained this source as pdf from the Royal Maritime Museum, but he was not too keen to share it with us. How sad!
  2. I came across this new book by AHF on Matt Easton's YT channel: Napoleonic Naval Close Combat with Cutlass, Pistol & Bayonet (12 November 2019).

2019-11-11

Gothic

  A relatively rare, German fencing book -- Säbelfechten: Schule und Kampf -- was published in 1938, printed in Fraktur (Gothic script). Its author was Carl Stritesky, a well known fencing master at the Münich University; he was still active in the 60s in the capital of Bavaria. The following collage provides a general overview of this book.


  The most interesting tidbits are:

  • the type of fencing headgear used around 1938;
  • a German fencing sabre (basically a Glockenschläger), compared to an Italian one;
  • how to hold properly the grip of an Italian fencing sabre [1].

Page 8-9

  On page 9 we can see for example the depiction of a correct and an incorrect way to perform step forward. For those visitors who can read German, it might be interesting to see the indexed content of the book, this gives us an insight which fencing topics (concepts) are covered in this book.



  In 1934 several other fencing masters were active at the Münich University. [3] 
___________________________________________

  1. It is a little difficult to read text (Erfassen der Waffe = holding the weapon), but it is possible to decipher the low-resolution text (upper image: richting = the right way, lower image: falsch).
  2. The last 3 images are from Ebay.
  3. BENEDIKT BARTENSCHLAGER Universitäts-Fechtmeister, Türkenstraße 33, SeItenb. I/I. ---- BRUNO NEY, Universitäts-Fechtmeister, Irschenhauser Straße 14. --- LUDWIG GERNGROSS, Universitäts-Fechtmeister, Schwanthalerstraße 70/2. --- OTTO ALBRECHT d. jung., Universitäts-Fechtmeister, München 13, Türkenstraße 60. --- Diplomfechtmeister CARL STRITESKY, Universitäts-Fechtmeister, München 13, Görresstraße 8/1.” List of the University Personnel (1934)

2019-11-06

Russ Mitchell

  It is always a pleasure to find out that a nice new fencing treatise has been written. I felt this when I came across Russ Mitchell's new book, entitled Hungarian Hussar Sabre and Fokos Fencing. [1] There is a really detailed YT review of this book, I'm going to use it as a template for this post. [2]

  From the back cover copy of the book:
Hungarian Hussar Sabre and Fokos Fencing provides a heavily-illustrated, step-by-step guide for how to fence — and how to teach! — Hungarian sabre fencing, as well as how to use the “fokos,” or long-handled axe traditional to Hungary and East-Central Europe.  It covers everything from basic stance work and tactics to complete synoptic tables and how to troubleshoot students who are having difficulty with the material.  The manual also provides translated comparative material in order to demonstrate how the lineage the author learned is — and is not — like other methods of fencing taught in Hungary and at the Wiener-Neustadt cadet school in the mid-to-late 19th century up through World War One.

  Unfortunately I don't have this book at my disposal, nevertheless one could have a rather detailed impression of it from many different sources (YT, other reviews). Probably the most obvious thing about Hussar Sabre & Fokos is the quality of illustrations, and the really nice general layout of the book.

Countercut [3]

  Some additional pages [6]:

Page 15

Page ? [4]

Page ?

   There are some additional drawings shown in the video [sabre: 3:10; 3:31; 3:43; fokosh: 5:02].

  After this general overview of the available images, let's return to the content of the book (~200 pages). It has three main sections: a) older style Hungarian sabre fencing with a heavily curved sword; b) fokosh fencing and c) late Hungarian sabre, the late 19th century [6:42]. The reviewer says that the sabre fencing described in the book is from the 15th or 16th century. [1:07] To be honest I have serious doubt about this claim... He explains that it isn't a recreation of an existing treatise, basically it is a book that Russ Mitchell wrote based on what he learned from Csaba Hidán (1963), a Hungarian archaeologist and historian from the Károli Gáspár University in Budapest.

  A short remark regarding the last section of the book: from the pictures it is obvious that Russ translated the sabre section of a Hungarian book written by Samu Chappon in 1892 (a rough translation of the title: Theory of the Art of Fencing). [5] The drawings were made by Chappon himself, and unfortunately they are not very good. A well known Hungarian HEMA fencer and researcher started to translate part of this book in 2011, and published some  excerpts on his blog.

  It might be that in the future I will expand this post with additional stuff from the book and about the book.
________________________
  1. It is worth noting that fokosh is a more correct version of spelling, because this way you can ensure that foreign readers pronounce this Hungarian word properly.
  2. The book was published in April 2019, and the review was written in August.
  3. Illustrator: Kat Laurange [7]; (New book
  4. I think it is an absolutely nice feature of this book: the head of Csaba Hidán together with some remarks about important issues.
  5. There is a much better version of Chappon's book, the third edition, published in 1911 with the same text, but with photographs. It is available online at the National Library"s site.
  6. https://www.woodenswords.com/Hungarian_Hussar_Sabre_and_Fokos_Fencing_p/book-hun01.htm
  7. Illustrator's post: „Introducing ... THE PROJECT THAT ATE MY LIFE. --- Hungarian Hussar Sabre and Fokos* Fencing is a book by Russ Mitchell, detailing the specific style of sabre fencing he picked up as a student in Hungary, learning from one of the holders of the Hussar Sabre tradition passed down from father to son in a very long line. I've been studying with Russ for several years, and when he said he wanted to write an illustrated book to teach others the style, I agreed to do the illustrations. --- It took A VERY LONG TIME. --- In part because of many things that happened in my personal life (including having a baby right in the middle of when I was supposed to be finishing the work), in another part because this is seriously one of the biggest, and hardest, projects I have taken on as a freelancer. In days to come I'll be sharing some of my favorites of the illustrations, but for now, here's the cover. --- And if it sounds like a book you might be interested in, you're in luck! It's live and on Amazon right now, so gallop on over and have a look-see!” (Source)

2019-11-04

Testing

  In 2016 I found an informative picture showing how Russian bladesmiths tested finished products in 1827 at the famous Zlatoust weapon factory. A short Hungarian post was written about it.


 A few days ago I stumbled across a Russian video on blade testing at a factory in Ivanovo (Russian Federation, ~250 km from Moscow). [1]

A very bad method of testing blade flexibility [2]

The appropriate test [3]

  During this test the tang is fixed, the blade itself is positioned along a straight line, and the position of the tip is marked by a nail, then the tip is moved 100 mm away from the line (a GOST requirement), after this bending it should return to the original position, when the tip is released. At the factory they perform more severe tests than the one required by the relevant state standard, for example they bend the tip almost to 30⁰.

  It was really interesting to see real similarities between the old and contemporary testing methods.
___________________
  1. General description of things that will be shown, then measuring the hardness of a blade (~56-58 HRC) [3:38-5:04], then hitting several times a sturdy table with the flat of the tested blade [5:44], bending the blade [9:39] etc.
  2. As the Russian engineer has explained in the video: this is a really bad method to test the flexibility. It has only one purpose, namely to impress non-specialists. Nevertheless they performed this test to show us that the their blade can withstand even this kind of abuse, without any deformation.
  3. GOST 2002 (State standard): Bladed weapons for Cossacks... [7:51]

2019-10-29

Hej sokoly

 Recently I saw a nicely choreographed YT-video (2016) about Polish sabre fencing. [1]


 The whole fight choreography was very decent and pleasant, but the most enjoyable part of it was the song of a Polish poet-songwriter, Tomasz Padura. His song -- Hej Sokoly -- is still popular in Poland, Ukraine, Slovakia, Belarus and eastern Czech Republic. (Literally: Hey Falcons.)

Grand finale

  There is another, also very pleasant rendition of this famous song by AnnaLu. 
__________________________________________________________
  1. While watching the video one would assume that they took somewhere in the Ukraine. In reality it was shot in Siberia by a Russian club of historical fencing in Irkutsk.

2019-10-24

Blaskovich

 Már elég régen tudok erről a kiadványról, és most végre sikerült beleolvasni, mivel az felkerült a Hungaricana gyűjteménybe. Hidán Csaba és Szőllősy Gábor közös, 2008-as munkájáról lesz szó: a tápiószelei Blaskovich Múzeumban található fegyver-gyűjteményről. [1]

  A bemutatott tárgyak között vannak kardok, szablyák (19 db), jatagánok (4 db), kések, szuronyok, fokosok, balták, buzogányok, dzsidák (2 db), alabárdok és még sok minden más. Természetesen mi elsősorban a szablyákkal kívánunk foglalkozni.

  Hidán Csaba nemcsak ismertette a szablya alapvető részeit (penge, fokél, keresztvas stb.), kitérve annak fejlődésre is, részletes leírást adva az egyes fegyverekről, hanem számos fénykép segítségével bemutatta a szablya használatát.

A fokél használata [2]  

A fokél lentről hasítja az ujjakat

 A következő képen a láncinget és sisakot viselő régész-történész egy érdekes kombinációt mutatott be: pengével, annak erősével védi az ellenfele külső arcvágását, utána a bal kezében lévő fokossal elvezeti a megállított fegyvert, megakadályozza annak használatát és visszatámad. (Az érdeklődő további képeket is talál a kiadványban.)

Egy érdekes kombináció

   Kellemes tanulmányozást!

Summary:
   Photos from the following book: Csaba Hidán Weapon Collection in the Blaskovich Museum (2008). The historian provides detailed description of many swords, among them 19 sabres.
   „One of the most beautiful and best side-arms of the Blaskovich collection is an 18th century carabella-type sabre. This weapon with a characteristic bird's head shape handle was popular both in Hungary and East Europe in the 17-18th centuries. The blade of the sabre Inv. No. 67. 7. 1-2. is medium bent and its false edge is slightly widened. Its cross-piece is made of silvered copper and in the centre of one side there is a female portrait while the other side is decorated with foliation...” (Abstract in English | Abstract in German )
______________________________________
  1. A kiadvány lószerszámokkal is foglalkozik, de az a része teljesen hidegen hagy.
  2. Ráfordítás után az ellenfél csuklóját hasítja. Hidán kézében T-gerinces kilidzs, az ellenfele pedig egy karabelát használ.
  3. A szablya használatát hasonló részletességgel a szerző egy másik könyve mutatja be: Fegyverek magyar kézben (2015). 

2019-10-16

Grundvívók

  Úgy gondoltam, az őszi félév elején meglepem a lelkes edzőtársakat egy aprósággal.


 Egy olyan kis csapatnál, mint a miénk nem annyira fontos a vívótudás formális elismerése, hiszen mindenki mindenkivel vív, így elég reális kép alakulhat ki arról, hogy ki milyen vívó. Ugyanakkor remélem, kellemes meglepetés volt számukra ez az apró visszajelzés!

  Két egyetemista kapott ilyen oklevelet, amit elsőként egy olyan sportvívó írt alá, aki 17 éven keresztül vívott, versenyzett (pl. még Pézsa Tiborral is megküzdött), utána egy másik kardvívó, aki 6 éven keresztül vívott egy igen neves mester keze alatt [1], végül én következtem mint I. osztályú grundvívó. [2] Egy idősebb edzőtárs - akivel a várban szoktunk vívni - megkapta a II. osztályú minősítést. Az ő oklevelét rajtam kívül a párom írta alá, aki 2014 óta rendelkezik I. osztályú minősítéssel, egy országos baranta vívóversenyen szerepelt kiválóan és akkor érte el ezt a szintet.

  Korábban úgy gondoltam, hogy 120 órányi grundvívás után kaphatja meg a kezdő vívó ezt a minősítést: kissé viccesen az első 40 óra alatt egy kezdő még csak statikus „vívóbábu” egy haladó vívó számára, a következő 40 óra során már dinamikus „vívóbábu”, de utána (80-120 óra) megtörténik az áttörés, a „vívóbábu” ténylegesen visszavág és megkaphatja a III. o. minősítést. További 200 óra után lehet egy szorgalmas vívót II. o. grundvívó fokozattal elismerni (320 óra), végül újabb 200 óra abszolválása után megkaphatja az I. osztályú minősítést (520 óra). 

  Az elmúlt 2-3 év tapasztalata felírta ezt az elképzelést. Volt olyan srác, aki 135-137 óra levívása után is a III. szinten maradt, ugyanakkor a tehetségesebb - és kimagasló fizikai adottságokkal rendelkező - vívótársak sokkal hamarabb kiérdemelték a minősítést.

Summary:
  Three fencers have received this qualification certificate. In a small fencing group it is not absolutely necessary to award people with a formal recognition of their fencing skills. Nevertheless I thought it would be nice to give them such a formal recognition. Congratulation to all recipients!
_________________________________
  1. Jómagam a 2017-es Bors Kupát követően, és 530 óra levívása után éreztem úgy, hogy egyértelműen sikerült elérni az elvárt szintet.
  2. Rohonyi Lászlóról majd lesz a külön bejegyzés. 

2019-10-11

Királyi vívás

  Miközben anyagokat kerestem Lénárt Attilával kapcsolatban, akkor találtam az alábbi képet.

Fénykor...

 A képen egy várbeli bemutató egyik vívása látható: király urunk Gábor lovaggal mérkőzik meg egykezes karddal. A fénykép valamikor 2016-ban készült, amikor a diósgyőri vár lovagtermében volt kiállítva Tóth Sándor fegyvergyűjteményének egy része. [1]

  Kimondottan tetszetős a vívóakció: a király kitöréssel egy szép belső vágással támad, ami kb. az ellenfél nyakán, esetleg bal vállán landolna, ha a lovag nem védené magát egy jó kvarthárítással. Szép a pengeélek elhelyezkedése. Még a kissé túlnyújtott kvartvédésre is lehet találni magyarázatot: látványvívásról van szó, és mindkét hagyományőrző arca védtelen, így mindig jól jön némi vésztartalék (20-25 cm), arra az esetre, ha az akció során netalán hibázna a vívópartner. Mindketten normál vívóállásból (3g3g) indultak. Jól követhető, miként hatott Arlow ismert, 1902-es könyvének a tanulmányozása a diósgyőri lovagok vívására.

  Gábor lovag felszerelését érdemes alaposabban is megnézni. Ő kimondottan odafigyel a részletek történelmi hitelességére (XIV. század közepe): nagyon jó a fegyverkabát, a sisak, a lánccsuklya, a brigandin, a lábvértek és a saját kard összhatása.

Summary:
  A nice fencing action between King Louis (re-enactor Attila Lénárt) and one of his knights.
____________________________________

  1. A Diósgyőri várba kerülhet egy kivételes fegyvergyűjtemény. (2016. március)
  2. A márciusban megnyitott kiállítást - emlékeim szerint - szeptember végig nézhették meg az érdeklődők.

2019-10-09

Kassai

  A helyi hagyományőrzők öregfiú-edzésén említette az egyik vívó Kassai Lajos új könyvét. A Levelek c. mű csak nekem volt új, mivel a könyvet még tavaly júniusban mutatták be az érdeklődőknek. A veterán vívókolléga igen dicsérte a híres lovasíjász új szerzeményét, így viszonylag gyorsan kikölcsönöztem és elolvastam. Ebből szeretnék idézni.

  „Erőnléti edzések

A korábbi edzőtáborokhoz képest újdonság volt a feladatok jellege. A fedelesben kilenc helyszínen, négy különböző gyakorlat zajlott egy időben. Párokban dolgoztunk, egy perc küzdelem, egy perc szünet [...]
  Birkózás: [...] A cél a másik földre vitele vagy a körből való kitolása. [...] Ahol kialakult az igazi küzdelem, ott a gongszó nem állította le a mérkőzést, hasadt a ruházat, szakadt a térdszalag.
 Egyensúlygyakorlat gerendán: az egy perc alatt egy zsákkal kellett a másikat kibillenteni az egyensúlyából. [...]
  Kard: polifoam karddal kellett találatot bevinni az ellenfélnek. A jó reflexek és a gyors karok nagy előnyt jelentettek.

  Boksz: Lajos küzdött mindenkivel két kört. 
Bokszkesztyűt viseltünk. Soha nem bokszoltam senkivel, nagyon furcsa volt, amikor odatartotta elém a fejét, és felszólított, hogy üssem meg. „Erősebben. Még erősebben. Jó lesz, most bal kézzel...” Mivel előttem máűr jó páran mérkőztek, láttam, hogy ez nem egy kirakatmeccs. Igazi pofonok csattantak, igazi könnycseppek és véraláfutások keletkeztek. Tartottam tőle, hogy belefutok egy komolyabb ütésbe, így főleg a védekezésre koncentráltam, bár nem tudtam pontosan, mi is az a kettős fedezék. Többen csak a Rocky I-V-ből ismerjük ezt a sportot, de itt ez nem sokat segített. [...] 

  A fenti gyakorlatokkal kapcsolatban a Mester megjegyezte:
- mivel harcművészeti iskola tagjai vagyunk, szükséges a test-test elleni kontaktus,
- nincsen eszköztárunk, ha nem gyakoroltunk, tanultunk egy-egy sportágat,
- a különböző küzdelmek fejleszti a kondíciót, erőnlétet, koncentrációt, gyorsaságot, egyensúlyt, testtudatosságot, reflexet. Az eredmény, hogy jobb harcossá, jobb lovasíjásszá válunk.”  Levelek, 139-140. o., [1]

  Eddig nem is tudtam, hogy ilyen gyakorlatokat is végeznek Kassainál. Főleg a kardos rész érdekelt. Némi keresgélés után találtam olyan videót, ahol lóháton gyakorolnak igen hajlékony karddal (A Lovasíjász testközelben, 2019, YT).

6:15

  Később az is kiderült, hogy pontosan milyen eszközt használnak a lovasíjász iskolában. „Felnőtt kard” termék leírása: „Ezek a kardok ugyanazt a hézagot pótolják a vívásban, mint a bokszkesztyű az ökölvívásban. Gyorsan és tisztán lehet végrehajtani az ütéseket, életszerűvé téve a küzdelmet anélkül, hogy komolyabb sérülést okoznánk edzőpartnerünkben. Népszerű eszköz mind talajon, mind lóháton, mind a gyerekek, mind a felnőttek körében. Ha nagy sebességgel, viszont mérsékelt erővel használjuk, hosszú élettartamot biztosítanak, de nagy erővel, kemény tárgyakat ütve, tönkre lehet tenni. Két színben (piros vagy fekete) rendelhető.

Kard hossza: ............ 75 cm
Fanyél hossza: ......... 27 cm, átmérő 4 cm.”

Summary:
  A short excerpt from Lajos Kassai's book, in which his student describes diffrent training activities: wrestling, boxing, fencing with padded swords. There is a short part of the linked video, where such fencing could be viewed. Also the description of a padded sword from Kassai's webshop is added.
______________________________________
  1. Piroska Péter írása a 2016-os téli edzőtáborról.

2019-10-06

Falchion II.

  A szokásos véletlen találat, és az azt követő kutakodás.

Egy szép falchion

  A fénykép az Alba Societas 10. születésnapját megünneplő rendezvényen készült, a visegrádi Mátyás Király Múzeumban. Kismártoni Péter [1] kezében láthatjuk az érdekes formavilágú kardot, amin jól kivehető a fok alatt futó pengevájat, és igen: a kard éle lefelé néz!

 Angol neve: reverse-edge falchion. Számos helyen találunk róla adatokat, pl. a myarmoury oldalon (Falchion edges). Ott egy francia úriember – Mathieu Harlaut – a következő adatokat osztotta meg a többiekkel: „It is kept in the Musée de l'Armée in Paris and it seems that it would be a knightly weapon since the pommel seems to be gilded. It is dated from the 14th century." Mathieu két részletgazdag képet is feltöltött, az egyik látható alább:

A párizsi Musée de l'Armée

  Az egyik gyártónál láthatunk kiváló képeket egy ilyen kard másolatáról. Náluk a következő adatokat találjuk: „Reverse-edge Falchion, late 13thC based on original one from Musée de l'Armée in Paris, France. Measurements:

total length ................ 830mm
blade lenth ................ 680mm
grip .......................... 97mm
balance ca. ............... 130mm
weight ca. ................ 1000g

  Így az embernek már egész jó elképzelése lehet egy ilyen fajta kardról. De vajon hogyan vág ez a furcsa kialakítású falchion?

Hát így!!!
Frissítés:
 A születésnapi rendezvényről egy kellemes videó (YT, 6:15) is készült.

Bravó!! (4:33)

Summary:
  A nice reverse-edge falchion was shown to the public, during an event at King Mathias Museum in Visegrad. Further details about this type of sword can be found at different links in this entry. A visually pleasant short clip on the 10th birthday party of Alba Societas re-enactor group can be viewed here (including the actual cutting with the falchion, performed at 4:33).
_________________________________________

  1. Péter a diósgyőri várban volt egy ideig várkapitány. Erről is számos újságcikket találhat az érdeklődő.

2019-09-30

Kutatók Éjszakája

 Nem kérdés, ha megszervezik az egyetemi Kutatók Éjszakája, akkor egy igazzyyy víváskutatónak ott a helye. Így volt ez az idén is. 


A teljes program

  A tavalyi tapasztalatok alapján nem számítottam valami hatalmas tömegre. Szándékosan nem vittem fejvédet, mert úgy voltam vele: csak mesélni fogok a grundvívásról, válaszolok a kérdésekre, esetleg megmutatóm az alapokat, utána pedig a potenciális vívójelöltek - ha igazán érdekli őket a vívás - eljönnek az edzésre, ahol ténylegesen ki tudják majd próbálni a grundvívást. Vittem két gyakorlót (BSZ-5) és érdeklődve vártam a jelentkezőket.

A legaktívabb résztvevő [1]

 18:35 és 19:10 között két egyetemista lány próbálta ki a grundvívás alapjait, utána pedig egy LARP-os sráccal vívtam egy játékosat. Kellemes volt az egész! A „pást” (egy 2 m x 20 m vörös szőnyeg), a hangulat, a társalgás, a zene, szóval az egész könyvtári rendezvény. 19:15-kor pedig kezdődött a barokk furulya-hangverseny második része.
_____________________________________________
  1. A teljes kép. (Fotó: Sipos Zsolt, FB)
  2. A fényképen jól látszik, hogy a bal oldali BSZ-5 hárítólapja át van fúrva, és egy sarokvas rögzíti a harítólapot a műanyag csőhöz (ennek a csavarja látható); fekete szigetelőszalag rögzíti a műanyag borítást a csőhöz (ez a legegyszerűbb és leghatékonyabb megoldás).

2019-09-26

Übernehéz

 Valamikor réges-régen – egész konkrétan 2017 novemberében – a szupernehéz kínai szálfegyverekről társalogtunk a topikban. [1] Akkor írtam: „Amikor meglátok egy ilyen adatot (60 kg bármi, legyen az kard, balta, alabárd stb.), akkor azonnal szkeptikus üzemmódba kapcsolok.” Két évvel ezelőtt ez inkább csak megérzés volt, de a napokban láttam egy kiváló videót, ami elég látványosan igazolja a fenti sejtést.

 Van egy amerikai kardkészítő, aki viccből legyártja a különböző videojátékok, képregények gigantikus méretű kardjait. Egy ottani erősember kezébe adtak egy ilyen – 120 font (54,4 kg) tömegű – fantáziakardot, és megnézték, hogy miként tudja használni ezt az übernehéz eszközt. Mellesleg az amerikai erősember (Robert Oberst) adai is elég impozánsak: 201 cm magas, 186 kg, tehát nem éppen egy átlagemberről van szó.

Az ottani „Toldi” és az überkard

  A kard megemelésével nem is voltak különösebb problémák.

Ez nem is nehéz!

  Aztán, amikor a kardot rendeltetésszerűen kell volna használni: rendesen megfogni a markolatát, suhintani vele egyet-kettőt legényesen, majd könnyed mozdulattal kettészelni egy arra tévedő, hétfejű sárkányt, na itt kissé megakadt a tudomány.

Srácok, kellene egy kis segítség...

Talán így menni fog...

 Most az erősember arra készül, hogy a hatalmas überkardjával megtámadjon egy arra kószáló sárkányt, akarom mondani egy kiszuperált fehér kocsit.

Lendül a nehéz kard: 
ki tudja, hol áll meg?!

   Szerintetek meddig vágott bele a kard? Félig átvágta a gépkocsit? Talán tovább??
  Akit érdekel, itt nézheti meg a folytatást (Giant Man with World’s Biggest Sword).

Summary:
  How easy can a really strong man handle a giant fantasy sword? BTW 54 kg.
  What damage could such a sword do to a car?
__________________________________________
  1. A konkrét hozzászólás.

2019-09-13

Király urunk

...„nyugdíjba” vonult. 25 évnyi hagyományőrzés után Lénárt Attila, a Diósgyőri Aranysarkantyús Lovagrend egyik alapítója és vezető oktatója (vívás, birkózás, közelharc, látványvívás stb.) úgy döntött, hogy végleg átadja a stafétabotot a lovagok következő nemzedékének. [1] Sok-sok éven keresztül ő személyesítette meg Nagy Lajos királyunkat a különböző diósgyőri rendezvényeken: méltóságteljesen vonult az itteni várnép élén, trónjából érdeklődve figyelte a lovagi játékokat, maga is számtalan alkalommal - nagy szakértelemmel - forgatta kardját a várudvarban vagy máshol folyó látványos vívások során.

Tisztelgés

 A diósgyőri lovagok azzal lepték meg a XX. Középkori forgatagon már csak inkognitóban megjelenő királyt, hogy megajándékozták egy 1830 Napoleon típusú míves szablyával meg egy hordócskányi finom pálinkával. Szép gesztus volt, fiúk!

A Király s kísérete

 Szerencsére a főlovag visszavonulása csak a „királykodásra” meg az edzésvezetésre vonatkozik, a diósgyőri vívóedzésekre továbbra is rendszeresen eljár. Így - remélhetőleg - nyugdíjas hagyományőrzőként is sokáig kiváló formában tud majd maradni.

Summary:
  After 25 years of reenactment activities at the Diósgyőr Castle Attila Lénárt „retired” as King Louis the Great. There was a short ceremony at which local reenactors paid tribute to Attila's efforts to establish and  develop a successful group dedicated to knightly traditions of the XIV century.
________________
  1. Július 30-án Lovász Emese ezt írta FB-oldalán: „Nagy Lajos király elbúcsúzik... 25 év alatt egy generáció nőtt fel a keze alatt, akiknek példát adott egy olyan korról, amikor még tiszta volt a szív, erős volt a lélek, és volt annak a szónak jelentése, hogy becsület...” (FB)
  2. A képeket Végh Csaba (Minap) készítette.
  3. A maga 1067 g tömegével ez a szablya pont egy ilyen erős ember kezébe való.
  4. Öregkori morgás: talán a vár mostani vezetőségének, vagy akár a várnépnek is illett volna egy külön posztban, vagy akár egy újságcikkben megemlékezni erről a 25 évről, amit Attila a vár kötelékében töltött el. (Eddig ilyet nem találtam.)