2018-12-10

Küzdőszellem

  Úgy éreztem, ez a történet megérdemli, hogy egy külön bejegyzésben legyen megírva.

 A Zrínyi Kupa B-csoportos szablyavívói csörtéit néztem, amikor felfigyeltem egy miskolci barantás ismerős (Zénó) és egy magas agresszív srác küzdelmére. A srác szinte folyamatosan magas prím- vagy szekondállásban volt, és innen hatalmasakat csapott lefelé polifoam kardjával az ellenfelére. Se a nézőközönség, de a bíró sem vette túl komolyan a dolgot, nem figyelmeztette a fickót, hogy ennek a fele is bőven elég lenne egy barátságos virtuskodás közben. Inkább humorosan fogtak fel az egészet, azzal a viccesnek szánt megjegyzéssel, hogy nem lehet eléggé (!) hallani a becsapódás hangját. A srác később sem fogta vissza magát. Mivel a mostani szabályok szerint 5 pontig tartanak a küzdelmek [1], így bőven volt együttes találat és jó sokáig tartott a küzdelem. 

 Végül Zénó győzött, és 5 megnyert asszóval csoportelső lett!

 Viszont látni kellett volna a jobb alkarját... Két hatalmas, vöröses dudor éktelenkedett az alkar külső felületén, alig tudta mozgatni a kezét. A Végek Művészete Vívóiskola egyik tagja nagyon előzékenyen segített: fagyasztó szprével valahogy sikerült rendbe tenni Zénó kezét, később valami bandázst is szerzett, így folytatni tudta a két másik fegyvernem küzdelmeit (hosszúkard, lándzsa + pajzs).

 Már az is kész csoda, hogy nem adta fel, nem lépett vissza, amikor elkezdődtek az említett fegyvernemek küzdelmei. Ezeket már nem annyira figyeltem, mivel akkor már a C-csoportban vívtam, csak később. a feltöltött fényképeken szembesültem a végeredménnyel:
  • Zénó megnyerte a IX. Zrínyi Kupa szablyavívás versenyszámát!!
  • összetettben pedig olyan jól szerepelt, hogy harmadik lett!

  Mindezt olyan kézzel, amiről egész verseny alatt nem merte levenni a kesztyűt, mert nem volt benne biztos, hogy vissza tudja-e húzni a sérült kezére. Ha a versenyen lett volna Küzdőszellem-díj, mint például nagyobb kendóversenyeken, akkor biztosan megkapta volna a példás sportemberi magatartása miatt.

Hatalmas gratuláció a miskolci barantásnak!
____________________

  1. Eltörölték a küzdelem befejezését 5 db - egymást követő - együttes találat után.
  2. Sok apró hiányosság vezetett ehhez a teljesen felesleges sérüléshez, talán a legfontosabb az volt, hogy nem lettek alaposan átvizsgálva a vívóeszközök. Nekem is került a kezembe olyan szablya, amin teljesen új volt a külső textil réteg, viszont alatta teljesen szét volt verve a polifoam. Tehát gyakorlatilag semmit nem védett!
  3. Még egy apró részlet: tavaly a helyi Bors Kupán bíráskodott nagyon hatékonyan Zénó. Kiválóan meg tudta különböztetni az együttes találatokat, a követő találatokat stb. Szóval, bíróként is nagyon jó teljesítményt mutatott.

2018-12-04

Olajfestmény

  Októberben volt időm és lehetőségem megnézni az OSC vívótermét, ami a Puskin mozi felett található. Ez az ország legrégebbi, folyamatosan működő vívóterme. Pont az idén volt 88 éve, hogy átadták a felújított - akkor rendkívül modernnek számító - termet.

  Mostanság már nincs túl jó állapotban, maga a sportegyesület is tetemes adósságot görget maga előtt. Ennek ellenére rendkívül hangulatos az egész hely: elképesztő maga a főbejárat, rögtön egy volt hercegi palotában érzi magát az ember, amit 30-40-50 éve proletárok használnak. :-((


Gerentsér László (1873-1942) [1]

  Pont edzés előtt érkeztem. Volt lehetőségem egy picit körbenézni, elbeszélgetni a gyerekek erőnléti edzését tartó idősebb úriemberrel. Tulajdonképpen az olajfestmény miatt jöttem, hiszen már jó ideje tudok a létezéséről, de eddig nem láttam róla egyetlen képet sem. Most a terem vívómúzeum részében látható.

  Meg persze a vívóterem hangulatát is szerettem volna érezni. Közben lemértem a hosszát is: 18 lépés. (Összehasonlításként a modern vívópást fele (7 m) nekem 10 lépés.)
______________________________________

  1. Egy nem túl jó minőségű felvétel az olajfestményről.

2018-12-02

Duronelly

  Az előző bejegyzésben említett baranta verseny a róla elnevezett vívóteremben lett megrendezve. [1] 2007-ben egy kisebb ünnepség keretében a terem falán lettek elhelyezve a vívóeszközei (régi típusú, rácsos fejvédje, párbajtőre, kardja, egy francia és egy olasz markolatú vívótőre). [4]


Az emlékhely, amit 
Szepesi László vívóedző kezdeményezett 2007-ben [5]


  Mit kell tudni Duronelly László vívómesterről?

Francia eredetű családból származott, a Du’Rosnell család a 16. század táján telepedett le hazánkban. A családi név időközben Duronellyre változott, 1907. február 12-én, Monoron egy kishivatalnok egyetlen gyermekeként pedig megszületett Duronelly László. 

Kitűnő tanuló, jó sportoló volt a már igen korán önálló és céltudatos ifjú, zsúfolt napirendjébe már nemigen fért bele az olvasás szenvedélye, éjszakánként titokban olvas, ezért szeme fokozatosan romlik, erősen rövidlátó lett. A ciszterci gimnáziumban találkozott először a későbbi életét betöltő vívással. 1925-ben jelesen érettségizett, apja ekkor már nyugdíjas, ezért csupán szegénység és munkanélküliség várta az ambiciózus fiatalembert. Fogta a vívókardját és jelentkezett Santelli Italonál, aki a törekvő, korához mérten érett fiatalembert a vívómesteri oklevél megszerzésig ingyenes gyakornokként alkalmazta és oktatta. Duronelly tanult, hogy tanulhasson és tanított, hogy tanulhasson, karddal, tőrrel, párbajtőrrel. Mestere nyomán magas intelligenciával a vívás „velejéig” hatolt, elméletben, gyakorlatban egyaránt. Kitartására, módszerességére utalva a Maestro tréfálkozva ezt mondta róla: „Fiú, neked van german féj, olasz név, és mondod, vagy té magyar! Furcsa.” 

1928-ban a Magyar Vívómesterek Országos Szövetsége „tőr- és kardvívás tanítására alkalmasnak találja”. Időközben beiratkozott a Pázmány Egyetem Jog- és Államtudományi Karára, és a főiskolások részére kiírt patinás József nádor versenyen első helyezést ért el. Ezzel azonban megsértette az akkori amatőr szabályokat, mely szerint professzionálisnak nem csak az tekintendő, aki anyagi juttatásért tanít, hanem az is, aki azért tanít, hogy tanítsák […]

1950-ig (43 éves már ekkor) nem indulhatott tehát amatőr versenyen, azonban 20 éven keresztül minden mesterversenyen elindult, és egy kivételével mind megnyerte. 

Reneszánsz ember volt, az 1930-ban megszerzett vívómesteri oklevélen kívül államtudományi diplomát is szerzett, de egyaránt érdekelte a csillagászat, az atomfizika, irodalom, bölcsészet, biológia és a történelem is. Szenvedélyes vadász volt, hosszú évekig versenyzett sportlövészetben (1934-ben csapatbajnoki címet szerzett, 1948-ban pedig tagja volt a londoni olimpiai keretnek). Motorozott, kedvelte a természetjárást, hosszú túrákat tett télen-nyáron, kiváló úszó volt, lovagolt. 

22 éves korában, 1929-ben nősült, esküvői tanúja mestere és atyai barátja, Santelli Italo volt. A család életét az első években két tragédia is beárnyékolja, 24. születésnapján megszületik első gyermeke, de még aznap meg is hal, öt év múlva pedig alig négy éves gyermekét ragadja el az agyhártyagyulladás. 

Több klubban is tanított mint egyetemi vívómester: a BEAC-ban és a MAFC-ban, de majd mindennap ott van a Santelli teremben is, ott érzi igazán otthon magát [...] Emellett 1941-ben a Vallás- és Közoktatási Minisztérium testnevelési előadójaként is dolgozott. A háború rémuralma alatt pedig Kázmér utca lakásában két üldözött családot is rejtegettek. 

A háború után részt vett a Testnevelési Főiskola újjászervezésében, és régi vágya teljesült: megbízták a TF vívás tanszékének vezetésével. Mindezek mellet vívást oktatott a MAFC, az FTC, a Postás és a Lokomotív (a BVSC elődje) vívóinál, a Színművészeti Főiskolán, előadásokat tartott, edzője volt az olimpia és világbajnoki vívókeretnek, valamint örök érvényű tételeket is megfogalmazó szakkönyveket írt: „A csel legyen határozott, szuggesztív, hogy az ellenfél tényleg érezze a fenyegetést, belőle a védőreflexet – szinte akarata ellenére is – kiváltsa.” „A jó vívó mindig elég közel van ellenfeléhez, ahhoz, hogy találhasson, s valahogy mindig távol ahhoz, hogy őt eltalálják.” „Mi kell a víváshoz? Szorgalom, tehetség és a küzdelem szeretete. És ami a küzdelmet illeti: versenyben csak remélni lehet, számítani soha! 

1951-ben Bay Bélával és Rerrich Bélával az addig nálunk „mostohagyerekként” kezelt párbajtőrvívás fellendítésére és magyar párbajtőriskola kialakítására fordított komoly és sikeres erőfeszítéseket. Dolgozott a vívás oktatásának korszerűsítésén is, kidolgozta a csoportos vívásoktatás módszertanát. 

Legsikeresebb tanítványait felsorolni is nehéz, Balthazár Lajos 18 évig volt a tanítványa, de mestere volt Sákovics Józsefnek is. Egyik fia, dr. Duronelly Róbert (1934-2009) szintén kiváló vívómester lett, 19 éves koráig Gábor fia is versenyzett. 

Fiatalon, 48 éves korában súlyos betegség támadta meg, barátai, köztük Nedeczky László még vért is adtak, hogy megmentsék, de már nem lehetett rajta segíteni, 1955. november 26-án életét vesztette. Emlékét sokáig emlékverseny őrizte, mesterfegyverét és -plasztonját a TF raktárában őrzik (talán lenne méltóbb helye is).” [3]
________________________________________

  1. Egyes versenyszámok (pl. lándzsa+pajzs szabadvívás) a szomszéd tatamis teremben lettek lebonyolítva.
  2. Dédunokái (Róbert fia unokái) pedig néhány hónapja a Vasasban tanulják a kardvívás fortélyait. (Vívómúzeum FB-oldala.)
  3. Syposs Zoltán: Villanó pengék.
  4. Vívótanárra emlékeztek: Dr. Duronelly Lászlóra emlékeztek március 18-án este 18 órakor a TF „D” épületének vívótermében. Dr. Duronelly László a háború után, 1948-55 között, volt az intézmény vívótanára. A közelmúltbeli rendezvényen, leánya felajánlásával, a vívómester édesapa nevét viselő terem falán helyezték el egykori fegyvereit és vívósisakját. Az ünnepségen a család tagjain kívül részt vett Németh Árpád, a Santelli Alapítvány titkára, dr. Kamuti Jenő, az Európai Vívószövetség első alelnöke, MOB főtitkár, valamint a kar Küzdősportok Tanszékének vívótanárai és a Kárpáti Rudolf Vívó Klub versenyzői.TF
  5. A képrészletet a Kapos Baranta csapat FB-oldalára feltöltött fényképből vágtam ki. (Készítette: Drávecz László.) Sajnos a látványt rontják a belógó pástvezetékek.

2018-11-25

IX. Zrínyi Kupa

  Kell még egy-két nap, hogy teljesen letisztuljanak a versennyel [1] kapcsolatos benyomások. Addig csak egy gyors összefoglaló. Kimondottan jó volt a sorsolás, a C csoportba kerültem. [2] A csoportkört 5 győzelemmel zártam (25 db adott találat, 3 db kapott találat) valamikor 13 óra körül. Nagyon kellemesen felpörögtem!


A felpörgés eredménye [3]

  Aztán vagy 4 órát kellett várni a következő szakaszra, addig a hosszúkard meg a pajzs + lándzsa versenyszámok folytak. 17:25 következett az első szablyás asszóm az egyenes kieséses szakaszban. Vezettem, de valahogy már nem úgy kattogott az agyam, mint korábban. Kiestem...

 Most - négy nappal a verseny után - folytatom a bejegyzést.

A helyszín

  A versenyt a TF Duronelly vívó- és ökölvívó termében (D épület, legfelső szint) rendezték meg. Számomra eddig ez volt a leghangulatosabb barantás helyszín. [4] Nem nehéz kitalálni, hogy miért: a) ez egy igazi vívóterem (rendes világítás, kiváló minőségű padló, felfestett pástok stb.), b) a falakon rengeteg érdekes vívórelikvia van elhelyezve (fényképek, régi vívókönyvekből kimásolt képek, pár régi vívóeszköz). Egyszóval, hangulata van a teremnek!

Lebonyolítás

  Eddig kétfajta barantás vívóversenyen vettem rész: a) egyenes kieséses változat (pl. Bors Kupa, Kárpát Kupa), b) csoportkörös változat - a csoportkörök mérkőzései alapján felállításra kerül egy rangsor, csoportonként az első 1-2 versenyző mehet tovább az egyenes kieséses szakaszba. Most egy olyan új változattal szembesültem, amit eddig csak az olimpiai vívás szabálykönyvéből ismertem. (Erről majd később.)

Érdekességek
  • A vívóversenyere két kárpátaljai barantás is eljött.
  • A 24 fős felnőtt mezőnyben 3 külsős is szerepelt: 2 fő képviselte a Végek Művészete Vívóiskolát, 1 fő pedig a grundvívást. A versenyzők 12,5% volt külsős, ami kimondottan jó arány.
Értékelés
  • Annak ellenére, hogy a verseny második szakaszában kiestem, egy nagyon kellemes vívóélménnyel lettem gazdagabb!
  • Ha a korábban alkalmazott b) változat szerint folyt volna a kupa, akkor benne lettem volna a legjobb nyolcban. (Országos barantás versenyen ez lett volna az eddigi legjobb eredményem!)
  • Nagyon jól tudtam koncentrálni a csoportkörben. Teljesen bevált a némileg finomított mentális felkészülés. Az első - némileg nehezebb - asszó (5:3) után már kimondottan élveztem a vívás és kellőképpen felszabadultan tudtam vívni. [5]
________________________________

  1. A kupán 24 fő felnőtt férfi (öskü), 6 hölgy, 6 ifjú és pár gyerek indult.
  2. A felnőtteket 4 csoportba osztották (4*6 fő).
  3. A bírói lap másolata. Kitakartam a többi vívó vezetéknevét, hogy még véletlenül se hozzam őket kellemetlen helyzetbe.
  4. Versenyeztem már miskolci sportcsarnokban, iskolai tornateremben, kint a nagy semmi közepén (Hun-tanya), a budapesti OBSZ központban, de a TF vívótereme varázsolt el a leginkább.
  5. Legalább 1 mérkőzést kellett nyerni ahhoz, hogy az ember továbbjusson a következő körbe. És pont egy tapasztaltabb barantás vívót kaptam első ellenfélnek.

2018-11-01

Mestervizsga

  Egy nyíregyházi vívóismerős FB-oldalán láttam meg a Vívómester Vizsgáló Bizottság szervezeti szabályzatát és ügyrendjét. [1] Ennek nagyon megörültem, mert korábban már olvastam erről a bizottságról Gerentsér László könyvében, sőt írtam is róla a vívómester szócikkében:
1928. január 31-én Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter létrehozta a Vívómester Vizsgáló Bizottságot, amely rendezte a vívómesteri diplomák kérdését, megállapította a vizsgáztatás módját, ennek a bizottságnak volt Gerentsér az előadója. A bizottság tevékenységének egyik legfontosabb eredménye volt az a miniszteri rendelet, amely alapján 1929. október 1-től az ország területén, nyilvánosan csak olyan egyén taníthatta a vívást és nyithatott vívóiskolát, akinek mesteri oklevelét a fenti bizottság állította ki. [Gerentsér 1944, 346-348. o.]
  De eddig nem ismertem a pontos részleteket. A szabályzat 1929-ben számos helyen jelent meg: a Budapesti Közlönyben (augusztus 17.), a Belügyi Közlönyben (szeptember 1.), a Hivatalos Közlönyben (szeptember 1.), valamint a Honvédségi Közlönyben (október 1.). [2]


  Ennek a bizottságnak volt az előadója Gerentsér László vívómester. A grémiumba 3 tagot, továbbá az alelnököt meg az előadót a Magyar Vívómesterek Országos Egyesülete (MVOE) delegálta, a Vívószövetség pedig 2 tagot. Gerentsér az MVOE-t képviselte a bizottságban. 

  A Nemzeti Sport 1929. szeptember 25-i száma írt arról, hogy ülésezett a vizsgáló bizottság Rákosy Gyula elnökletével; ő és Gerentsér képviselték a vívómesterek szövetségét, a Testnevelési Főiskolát Szukováthy Imre dr., igazgató, a Honvéd Sportoktatói Tanfolyamot pedig Borsodi László katonai fővívómester. A grémium „hosszas megbeszélés után 65 vívómestert talált alkalmasnak az önálló működésre s a vívómesteri címre.” [3]


 Izgalmas olvasmány az elméleti és a gyakorlati tárgyak pontos felsorolása (pl. „előkészítés az önvédelemre”). Érdekes kikötés, hogy a segédmesteri vizsgára csak olyan vívó jelentkezhetett, aki „legalább három éven keresztül szakszerű vívásoktatásban” részesült, vagy a mestervizsga kikötése, hogy „legalább két nyilvános országos versenyen” vegyen részt a mesterjelölt. [4] 
 
  Jó tudni! ;-))

  Akit érdekelnek a további részletek, az könnyen megtalálja a fenti szabályzat többi oldalát az ADT-en. „”
________________________

  1. Sajnos egy teljesen felesleges fórumos vita után nem tartjuk a kapcsolatot.
  2. A képeken a Honvédelmi Közlönyben megjelent szabályzat látható.
  3. Névváltozatok Rákossy Gyula, Borsody László.
  4. Saját kiemelés.

2018-10-23

Kardsors

  Valamikor réges-régen - talán 2012-ben - egy baranta verseny után, úgy döntöttem: kellene készíteni egy olyan vívóeszközt, amit az OBSZ versenyeken használnak; legalább egyet, hogy valamelyest szokja a kezem a vívószablya súlypontját, miközben barantás versenyre készülök. 

  Pár hónappal később sikerült elkészíteni  az eszközt, ami nem lett egy különösebben míves darab, de a célnak pont megfelelt. Közben a versenyeken egy sokkal jobb vívószablyát (BSZ-4) kezdtek el használni a barantások, aminek nagyon örültem, mert nagyon nem mindegy, hogy a szablya keresztvasától számítva 25-26 cm-re van a vívóeszköz súlypontja, vagy 6-7 cm-re!

  Az elkészült fakard bekerült a többi félkész prototípus közé és jó sokáig nem történt vele semmi. Végül levágtam róla egy felesleges nyúlványt, amihez eredetileg keresztvasat akartam rögzíteni, húztam a pengére egy polifoam réteget és ajándékként megkapták a helyi hagyományőrzők.

  Pár napja épp a FB-oldalukat akartam megnézni és megláttam a rég elfeledett szablyát. Jó, hogy használják!


Részlet

  A teljes kép itt látható. Pont a szablya előtt egy elegáns vívólándzsa lett letámasztva, amit barantás minta után készítettem el, kipróbáltuk a párommal, aztán úgy döntöttünk: mi nem akarunk lándzsavívni. Így az egyiket megkapták a hagyományőrzők, hogy legyen mintájuk, a másikat pedig a Nimród Baranta, mivel akkor nekik még nem volt lándzsájuk. (Az ő vívólándzsájukra még rovásírás felirat is készült, hogy teljesen autentikus legyen ;-)) )  

  Érdemes megfigyelni, hogy milyen vívóeszközöket használnak mostanság a várbeli lovagok: láthatunk két sportkardot, meg két olimpiai tőrt (ezekkel megy fejvédben a szabadvívás), a többi kardot a látványvívás bemutatásához alkalmazzák. (A fénykép valamikor 2016-ban készült.)

2018-10-10

Korai fejvédek

  A Schola Gladiatoria egyik topikjában láttam meg a képen bemutatott, tőrvíváshoz használt fejvédét. Utána előbányásztam egy ősrégi képet, amin a vívómaszkok fejlődését mutatta be a szerző. [1] Az eredeti képen csak öt vívómaszk volt látható, ezt egészítettem ki a 6. típussal. Ennek már volt olyan része, ami a fejtetőt védi, továbbá egy külön rész a fülek védelmére.


Az arcvédelem fejlődése [2], [3]


Egy részletgazdagabb kép
a fenti fém vívómaszkról

  Ezen jobban észre lehet venni a homlokrészen felső peremén található lyukat, ezzel egy további rögzítési pontot lehetett biztosítani a vívómaszknak.
____________________

  1. Eredeti kép, http://www.fencingmaster.com/history/history_1.htm (Bac H. Tau, Maître d'Armes)
  2. 1765: Domenico Angelo: Escrime. Published in Volume 21 of L’Encyclopedie (1765) of Diderot and D’Alembert, Plate XV, Fig. 52. (52. ábra)
  3. 1782: Alexandre Picard Brémond: Traité en Raccourci sur l’Art des Armes . Turin, 1782. A könyv borítóján látható a dróthálós vívómaszk, amit két zsineggel rögzítettek a vívó fejéhez. Nem lehetett egy túl kényelmes rögzítési mód!

2018-09-14

Törökvész

  Az egyetemi könyvtár újdonságok polcáról nézett rám Zrínyi Miklós, a szigetvári hős, jobb kezében szablya volt, baljával épp a vállából kiálló török nyílvesszőt készült eltörni, nyakában vastag aranyláncot viselt, díszes ruháját itt-ott már vérfoltok borították, tekintetében a halálba indulók végső elszántság láttam. „Deus, morituri te salutant!” - olvashattam ki a szeméből. Elkezdődött a szigetvári kitörés...

 104 oldalas könyvecske (bookazine) az 1566 - Dzsihád Magyarország ellen. Zrínyi kora és a hódoltság címet viseli és öt fejezetből áll:
  • A dzsihád ideológiája
  • A hódítók
  • A Zrínyiek
  • Az ostrom
  • A hősök emlékezet
  Az ütős borítót és fejezetnyitó illusztrációkat Mező Imre Zsolt rajzolta. Csupán két apró hibát kellett volna korrigálni: 1) a borítón Zrínyi szablyáján fordítva van markolat, felfelé kunkorodik a keresztvas penge felőli része, nem pedig lefelé; 2) egy olyan török szablyát ábrázol, amit két kézzel markol a gyalogos török harcos, miközben a feje mögül a lovon ülő keresztény vitéz felé készül vágni (37. o.) Látványos, jól megrajzolt kép, csak éppen nem nagyon tudunk ilyen eszközről.

  Külön ki kell emelni a könyv részét képező képregényt, amit gimnazisták rajzoltak. Az egyik rajz kimondottan jól sikerül: madártávlatból mutatja Szigetvár ostromát. Láthatjuk az egész várat, csupán néhány felhőfoszlány meg némi felszálló füst érzékelteti a magasságot, meg az óváros felett lebegő madár, miközben ég az újváros, a törökök meg ostromolják az óvárost.

   További két alfejezetben láttam izgalmas dolgokat:
  • Szulejmán-emlékhely kérdőjelekkel. 10 protest érv (86. o.) ; [1]
  • Budapest felülnézetből (92. o.) - egy régi, 1605-ös metszeten kiszínezték a muszlim imahelyeket (Evlia Cselebi 1663-ban Budán 46, Pesten 5 muszlim templomot írt össze). A metszet alatt pedig a mai Budapest látképére helyeztek el muszlim imahelyeket ;-))
 Élvezetes volt böngészni a régi ábrázolásokat, sajnos nem mindegyik képhez tartozott forrásjelölés. Szerencsére egy-egy metszet felirata sokat segített a kutakodásban. A 98. oldalon látható:

„Die gefangen klagen” [2]

  Mivel könnyen olvasható a „Die gefangen klagen” szövegcím, így gyorsan meg lehetett találni a kép eredetijét a Wikipédián, a metszetkészítőt (Erhard Schön), aki Dürer kortársa volt, a nyomdászt (Hans Guldenmund), végül a verset jegyző nürnbergi mesterdalnokot, Hans Sachs-ot [3].

Sachs német verse:

O Herre Gott, laß dich erbarmen
Unser Ellend - gefangen, armen,
Erwürgen sech wir unser Kinder,
Genummen sind uns Schaf und Rinder,
Haus unde Hof ist uns verbrennt,
Und wir geführt in das Ellend.

Weh daß uns unser Mutter trug,
Erst müß wir ziehen in dem Pflug
Und Gersten essen, wie die Pferd,
Mit unserm Munde von der Erd.
Kumm, grimmer Tod, und uns erlös
Von dem grausamen Türken bös. [4]

 Ebben az egy képben összesűrítve láthatjuk a korszak egészét: a török által végzett dúlást, az elhurcolt foglyokat, és a török fenyegetéstől („grausamen Türken”) való rettegés visszatükröződését a korabeli európai kultúrában (fametszeten, versben), mindezt a kor „internetével” - a nyomtatással - sokszorosítva, az egyszerű  néphez hatékonyan eljuttatva.

  Érdemes lenne kielemezni a török lovas felszerelését is.
______________________________________________
  1. Gondolom, ezt nem kell különösebben magyarázni.
  2. Die gefangen klagen. Türkischer Krieger verschleppt Gefangene in die Sklaverei. 303 x 197 mm. woodcut, watercolour and letter press. Entwurf: Erhard Schoen Druck: Hans Guldenmund (died 1560)
  3.  A mesterdalnok, aki egész életében cipészként kereste a betevőt, jó sokáig élt, 81 éves (LXXXI) korában készült róla egy metszet, amin az alábbi latin felirat olvasható: „Musas teutonicam videor docuisse latinas Linguam, plectro vti dum voluere meo.
  4. Viszonylag pontosan fordítható a Google segítségével.
  5.  A 28. oldalon található Schundi kedvenc martalóc-ábrázolása.

2018-09-06

Brit gyakorló

Egy kitűnő angol cikkre szeretném felhívni az első őszi  edzésekre készülő blogolvasok figyelmét: British Army 1864 Pattern Practice, or Fencing Sabre (2018), amit Matt Easton írt még augusztusban.

3 db 1864-es mintájú vívókard
és egy kakukktojás [1]

  Matt kimondottan részletesen foglalkozik:
  • a brit gyakorlóeszközök előtörténetével, külön kiemeli a singlestick (kosaras vívópálca) használatát; elemzi annak okait, hogy a vívópálca sokáig a legnépszerűbb gyakorló volt arrafelé, az eszköz előnyeivel és hátrányosabb tulajdonságaival;
  • az ottani sereg 1864-es mintájú vívókardjának bevezetésével;
  • az eszköz pengéjével, kosarával, fogantyújával, külön kitér a kosár tervezési hiányosságaira.
  Összegzésként a szerző megjegyzi: „Generally though, these 1864 patterns handle wonderfully and the blades are a superb design. The hilts are simple, but effective.” Meg: „The 1864 pattern practice sabre may not be perfect, but it has many good features, particularly the blade cross-section, and was a realistic analogue for fencers to simulate the use of the real service sword used by infantry officers in the second half of the 19th century. If you find one, give it a good home - they deserve more recognition than they have so far received.

 Érdekes olvasni azt az észrevételt, hogy a gyakorlókardok eddig nem kapnak elég figyelmet. [2]

 Számomra igen hasznos volt az egész cikk, kellemes élményt jelntett a Matt-féle hozzáállás, és úgy általában a HEMA-ra jellemző adatközlési hajlandóság.

Kardok és adatok

A: Blade length 83.0cm, balance 11.5cm from guard, mass 820g (made by Mole)

B: Blade length 82.5cm, balance 12.2cm from guard, mass 800g (made by Mole)

C: Blade length 82.0cm, balance 12cm from guard, mass 785g (sold by Garden)

D: Blade length 82.3cm, balance 12.5cm from guard, mass 800g

E: Blade length 82.6cm, balance 11.0cm from guard, mass 800g

F: Blade length 85.9cm, balance 10.0cm from guard, mass 680g (made by Wilkinson)

  A fenti adatokat a szerző a saját gyűjteményében található gyakorlókardokon mérte. Különösen az utolsó vívókard érdekes, nemcsak azért, mert ennek a pengének van leginkább szablya formája, hanem a penge hossza, íveltsége miatt is, valamit a tömege is jelentősen eltér az akkori brit átlagtól.
_____________________________

  1. Matt cikkéből természetesen az is kiderül, hogy miért került a képre.
  2. For these reasons, practice swords are not very common survivors to the present day. They were made to lower costs, abused heavily, until they broke in many cases, and once they were put out of service they were cast aside and not valued in the way that a service sword was. Even when they have survived to the modern day, they are often overlooked or misunderstood, and allowed to degrade further. *** We often see this dismissive attitude to practice swords in the world of antiques and, despite being quite rare, they usually sell quite cheaply. Very few people are interested in collecting them, though this is perhaps now starting to change with the rise in the historical fencing movement.
  3. Némi adat a kakukktojásról: „For interest, I also measured this single 1895 pattern. It has a blade length of 86.5cm, a balance only 6cm from the guard and a total mass of 830g. *** The irony should be noted that this is actually heavier than any of the 1864 pattern sabres I measured, yet this 1895 model of sword, and the variations of it, has the reputation of being 'lighter' than the sabres that went before it. *** Holding the sword in hand and going through some exercises with it explains this clearly though - while the 1895 is heavier in literal terms, it feels lighter due to the mass distribution, with a heavy hilt and a light tip. Having more mass towards the hand means that it moves more deftly in the hand and hits the target with less force.
  4. Indeed, mass alone is a poor way to predict the qualities of a sword in the hand and mass distribution is very much more relevant to how a sword will move and feel.

2018-08-19

Kitörés

Capoferro vs Nadi [1]

  Érdemes alaposabban kielemezni a fenti képet. Ami talán a legszembeötlőbb, az a következő mondat: „Nadi's guard stance is much more centered, so the front foot moves much further when lunging - about 3.5 footlengths”.

Nos, ezzel több gond is lenne:
  • nem 3,5 lábfejnyi, inkább csak 3,22, de ezt fogjuk rá arra, hogy a mondatban szerepel a körülbelül kitétel,
  • viszont az biztosan nem jó, hogy az előrehaladás mértékét a kiindulási helyzet (A, jobb sarok) és a véghelyzet (a jobb lábfej nagyujja) között méri a szerző, sokkal helyesebb lenne az AB távolságot számítani, ez 2,27-2,3 lábfej (lf).

  Máskülönben a kép kiválóan szemlélteti a XVII. sz. kitörés (Capoferro, 1610) és a modern felfogás közötti különbséget. (A modern klasszikus változatban a bal lábfej merőleges a vívóvonalhoz képest, tehát a zöld vívó bal lábát is abban a véghelyzetben kellene látnunk, mint a kék vívóét. Nadi lába valamiért más helyzetben van.)

  További mérések a képen: zöld VA = 1,66 lf, kitörés hossza (k) = 3,77 lf; 
                                                                            kék (Capoferro) k = 4,1 lf.

  Gyorsan megnéztem a Grundvívás könyvben található ábrák kitöréshosszát: az átlag valahol 4 és 4,1 lf között van. [2]
___________________________

  1. A kép eredeti változata.
  2. 41., 42. o.: 4 lf; 49. o.: 4,14 lf; 72. o.: 4,12 lf (Bay Béla kitörése); 104. o.: 4,12 lf; 133. o.: 3,93 lf;  135. o.: 3,73 lf; 142. o.: 4,14 lf.

2018-08-12

Radaelli

  A modern olasz kardvívás - értsd szablyavívás - megszületésében közreműködő Radaelli mestert nem szükséges bemutatni a XIX. századi vívás iránt érdeklődőknek. Az ő nevével fémjelzett gyakorlót szeretném ismertetni pár kép segítségével.

1868-ban még így nézett ki a Radaelli-féle  katonai gyakorlószablya.

Olasz vívószablya
(Modello di Sciabola per la Scherma)

  A képet Del Frate százados könyvében (1868) találjuk meg, jól látszik, hogy itt még igen vastag a kard markolata, alig különbözik a tényleges lovassági szablyától, amit a felette lévő képen ábrázolt a szerző (lásd a könyvet). Már a jellegzetes oldalgyűrűvel van felszerelve. Korábban már bemutattam 1-2 db rosszabb minőségű képet a Radaelli-féle vívókardról.

Masiello és Radaelli vívószablyák

  Szerencsére sokkal jobb minőségű, részletgazdagabb képet is találhatunk a neten.

A legfelső R. mester vívóeszköze,
a következő Parise mester 
által kifejlesztett kard (M2) [1]

  Egyszer érdemes lenne alaposan megvizsgálni ezeket a vívószablyákat, de most következnének a modern másolatok. Pl. a Darwood Armory kardján - a jobb oldali gyakorlón - jól látszik a kosár merevítő gerince, az oldalgyűrű rögzítése, meg az, hogy milyen könnyen szétszerelhető az egész, ami nem mellékes szempont egy pengecserénél. [2]


 A CAS-Hanwei termékén szintén jól kivehető a kosár merevítése és nagyon jól elemezhető a markolatgerinc recézettsége: külön a hüvelykujjnak és a tenyérnek. [3]

CAS-Hanwei

  Ha az ember veszi a fáradságot és begépeli a 3. képen található francia szöveget („8434 Sabres modele Radaelli, garde acier nickelée, avec fils de renfort (garantis d'origine italienne) ... ”), akkor további érdekességet talál, de erről majd egy másik bejegyzésben lesz szó.
______________________
  1. Eredeti kép.
  2. DA eredeti kép. Apró hiba a képen: Radaellian guard.
  3. Eredeti kép.

2018-08-07

Versus

Ando vs Zablocki (1976) [1]

  A West vs East téma folytatása: sikerült találni egy új fényképet, amely az 1976-as vívás során készült. Erről a találkozóról korábban már írtam egy viszonylag részletes bejegyzést.

  A korábbi fényképekhez képest jól látszik a japán kendós neve (Ando), aki most már európai fejvédet visel, a lengyel kardvívó pedig kendós mellvédőt (do). Így valószínű, hogy a szabadvívásuk egy pillanatát rögzítette a fényképész. A lengyel szöveg szerint a mérkőzés során egy döntetlent vívtak. [3] Zablocki egy XIX. századi, szélesebb pengéjű (20 mm-es) vívókardot használt a szabadvívás során.

  Kár, hogy erről a rendkívül izgalmas találkozóról nem készült filmfelvétel, vagy ha készült, akkor a mai napig nem vált közkincsé.
_________________________________

  1. A kép eredetije egy lengyel kendó klub FB-oldalán található (Sopocki Klub Kendo). És a Lengyel Kendó Szövetség archivumából származik.
  2. Lengyel szöveg: „HISTORIA KENDO W POLSCE: Ando Kozo vs Wojciech Zabłocki W maju 1976 r., na zaproszenie Ambasady Japonii, gościła w Polsce grupa przedstawicieli Wszechjapońskiej Federacji Kendo w celu wizytacji i wspólnego treningu z polskimi kenshi. Na keiko zaproszono także słynnego polskiego szermierza, Wojciecha Zabłockiego - medalistę olimpijskiego z Melbourne, Rzymu oraz Tokio. Zgodnie z relacjami świadków pojedynek zakończył się remisem. Oto jak, wiele lat później, Wojciech Zabłocki opisuje swoje doświadczenia z japońską szermierką: "Zostałem zaproszony na wspólne treningi w celu analizy zasadniczych akcji zaczepno-obronnych bambusowym mieczem shinai. Oprócz ćwiczeń prowadziłem walki z najlepszym japońskim zawodnikiem, Ando, przy czym oprócz starć „miecz na miecz”, udało mi się doprowadzić do walki „japoński miecz kontra europejska szabla” (wybrałem szablę szermierczą z końca XIX wieku, cięższą, o głowni szerokości 20 mm, lekko zakrzywionej). Sztuka władania mieczem bambusowym shinai jest podobna do szermierki prawdziwym japońskim oburęcznym mieczem. Szybkość i skuteczność cięcia polega na zastosowaniu dźwigni obu rąk i natarciu, przypominającym nieco rzut szermierczy. Zasłony polegają głównie na odbiciach. W latach 90. przeprowadziłem wspólne treningi i pokaz starcia szabli husarskiej z mieczem japońskim, którym walczył prof. dr Wojciech Cynarski (6 dan iaido). Stosunkowo najłatwiej było trafić „Japończyka” w rękę, natomiast należało bardzo uważać na jego ponowienia natarcia na brzuch – po sparowaniu cięcia na głowę (men) nie należało dawać od razu odpowiedzi, ale parować ponowienie i dopiero wtedy odpowiadać."- cytat pochodzi z książki Wojciecha Zabłockiego „Szable Świata” wydawnictwa Bellona, do której lektury zapraszamy. Książka jest dostępna za pośrednictwem sprzedaży wysyłkowej na stronie internetowej wydawnictwa www.ksiegarnia.bellona.pl. Fotografia: arch. Polskiego Związku  Kendo. Jan 21, 2014” (FB)
  3. Google fordítás: In May 1976, at the invitation of the Japanese Embassy, ​​a group of representatives of the All-Japanese Kendo Federation visited Poland and trained together with the Polish kenshi. Keiko was also invited to the famous Polish swordsman, Wojciech Zabłocki - Olympic medalist from Melbourne, Rome and Tokyo. According to the accounts of the witnesses, the duel ended in a draw. Here's how, many years later, Wojciech Zabłocki describes his experiences with Japanese fencing: "I was invited for joint training in order to analyze the basic offensive and defensive actions with the bamboo shinai sword. sword for sword, "I managed to fight" Japanese sword versus European saber "(I chose a fencing sword from the late nineteenth century, heavier, with a 20 mm wide, slightly curved blade.) The art of wielding a shinai bamboo sword is similar to real Japanese fencing The speed and efficiency of the cut consists in using the lever of both hands and attacking, reminiscent of a fencing throw .The curtains rely mainly on reflections In the 90s I conducted joint training and demonstration of the clash of the hussar saber with the Japanese sword, which was fought by Professor Wojciech Cynarski (6 dan iaido). It was relatively the easiest to hit the "Japanese" in hand, but it was necessary to be very careful about his repeated attacks on the stomach - after pairing the cut on the head (men) it was not necessary to answer immediately, but to retry and then respond. "- the quote comes from the book Wojciech Zabłocki "Szable Świata" by Bellona publishing house, which we invite you to read.”

2018-07-30

30000 ;-)

Egy szép olasz falchion (~1490) [1]

30000!

 Hát, ezt is sikerült elérnünk. Köszönöm az érdeklődőknek - a rendszeres olvasóknak, a vissza-visszatérő vendégeknek meg a véletlenül idetévedőknek is -, hogy látogatásukkal megtisztelték a blogot, ami lassan az egyik leglátogatottabb magyar vívóbloggá izmosodik.

 Önmagában ez a szám nem jelent túl sokat, viszont kimondottan kedvet csinál ahhoz, hogy folytassam a rendszeres kutakodást, a bejegyzések írását, az érdekességek megőrzését. A tényleges vívás mellett - számomra - ez teszi teljessé a vívóélményt: a sok száz éves európai vívókultúra XXI. századi megélését.

Thank you for visiting my blog!

Спасибо за посещение моего блога!
__________________________________________________________

  1. Egy velencei kard a Metropolitan Museum of Art gyűjteményéből. A kép eredetije a Wikipédia Commons állományában található.
  2. A kard tömege: 981 g; hossza: 91,4 cm.

2018-07-27

Botvívás

  Egy kedves netes vívóismerős linkelt a fórumon egy érdekes videót az etióp botvívásról: az anyagot az On the Spot stábja készítette 2012-ben (Cseke Eszter és S. Takács András). Jól látszik, hogy a másik bot felső harmadát „támadják” a bemutató során (0:56), gyakran a kamera csak az egyik botharcost mutatja, aki elégedetten vigyorog magában (1:02), bár néha-néha meg is csapják az edzőtársat. András megjegyzi: „Látszik, hogy nem akarják bántani egymást, csak gyakorolnak.” (1:38) Izgalmas volt megfigyelni: milyen védőfelszerelést használnak a rituális küzdelmek során. Mivel a videó felkeltette az érdeklődésem, így utánanéztem a dolognak.

Szuri rúdvívás (3:57) [1]

  Egy német szócikkből  - Donga-Kampf - kiderültek a szabályok [2] meg az, hogy milyen további védőfelszerelést használnak. [3] A 2-3 m-es botokat nevezik dongának, aminek gyakran „érdekes” formájú az egyik vége, mondhatnánk fallikus. ;-)

  Egy brit sorozat - Last Man Standing - egyik epizódjából [4] is érdekes dolgok derültek ki. Itt a helyi oktatók három ember választottak ki az öt egészséges jelölt közül. Ők egymással küzdöttek meg, nem pedig a helyi fickókkal. Volt egy résztvevő, aki öttusázik; na, az ő mozgásán lehetett látni, hogy tanult vívni és viszonylag gyorsan elsajátította a botvívás alapjait. A harmadik és negyedik részt érdemes megnézni. [5] 

  Utána átnéztem jó sok YT videót. Ezek közül pár izgalmasabb került kiválasztásra. Kiderült, hogy a harcosok többsége tényleg egy szál semmiben csapkodja teljes erőből az ellenfelet, de vannak, akik egész komoly mennyiségű védőfelszerelést aggatnak magukra. Erre jó példa a következő, 2013-as videó.

Donga fighting. (6:34)

  Összességen talán az alábbi videó tetszett a legjobban, színvilágilag, a felszerelés és a küzdelem bemutatása szempontjából. Két falu versenyzőinek a küzdelme, nincs túl nagy kavarás, mint egyes felvételeken, ahol teljesen követhetetlen - ki küzd kivel. Néhány érdekesebb pillanat: közeli felvételek a fejvédről (0:36), egy egész érdekes kötél lábszárvédő, egy találat eredménye (0:46), felszerelés (0:57), fejvéd (1:22), bal láb belső része (2:07).

Travels to the Edge Donga (2:49)
__________________

  1. Ez inkább amolyan bemutató küzdelem (gyakorló vívás) vastagabb botokkal. A tényleges szabadvívás során sokkal hajlékonyabb botokat használnak a különböző etióp törzsek. Ha tényleg rudakkal küzdenének a helyiek, akkor rengeteg törött végtag lenne a végén.
  2. „...dem Gegner durch Schläge blutige Treffer am Kopf oder an den Beinen zuzufügen oder ihn durch Hebel zur Aufgabe zu zwingen.” Győzelem: vérző seb fejre, vagy vérző seb lábra; vagy kiütés, ez már a Last man... c. sorozatban hangzik el.
  3. Bei einem Donga-Kampf werden die empfindlichen Körperteile in Gras oder heute auch in allerlei Helme und Schütze aus Zivilisationsabfällen gehüllt, meist jedoch werden die Hände und Ellbogen durch schmale Schilde aus geflochtenem Gras geschützt.” Tehát fejvédet is használnak, amit mindenféle hulladékból készítenek, a kézfejet gyakran egy kisebb pajzs védi, ami fűből fonnak.
  4. Ethiopian Suri Stick fighting.
  5. Part 3: „Just like a Suri” (4:34) Itt látszik, hogy mekkora hurkák maradnak a vékonyabb botok után. Part 4: A résztvevők bemutató vívása a törzsi vezetők előtt és a kiválasztás.
  6. Helyi szépségek alsó ajka (0:51), meg nagyon jó lassításokat lehet látni.

2018-07-20

Honfoglaló?!

2. sz. sír

  Egy kiváló ukrán régészeti cikk [1] két érdekes fegyverről: egy szablyáról és egy egyenes kardról. Ritkán lehet látni ennyire precíz rajzokat a mellékletekről. Ebben a kisebb temetőben 4 sírt tártak fel a régészek. [2] A szablya a 2. sz. hamvasztásos sírban volt.

Teljes hossza ...........................: 70 cm
Penge hossza ...........................: 61,5 cm
Markolattüske .........................: 8,5 cm
Penge szélessége (max.) .........: 3,0 cm, a keresztvasnál
Íveltsége ..................................: 1,3 cm
Fokél .......................................: 11,5 cm [3] 

  A markolat a penge felé hajlott, egy szokatlan fém kiegészítés (7d) fedeztek fel mellette. [4] A szaltovói kultúrához tartozó, hivatásos harcos felszerelésének minősítette, a IX. század közepe és X. század eleje közé helyezte a szerző a sírt, amiben a mellékleteken kívül volt még némi égett csont és valamennyi faszén.

4. sz. sír

   Itt egy meghajlított kardot találtak az ukrán régészek.

Teljes hossza ...........................: 84 cm
Penge hossza ...........................: 73 cm
Penge szélessége (max.) .........: 4,0 cm [5]
Íveltsége ..................................: 0,5 cm

  A penge foka szinte teljesen párhuzamos a penge élével, és csak minimális íveltséggel rendelkezik (0,5 cm). A szokásos orosz régészeti terminológia szerint ez palas (egyélű, egyenes lovassági fegyver). Az utolsó 5,5 cm-n a penge jobban keskenyedik, de nincs hegye, a pengevége le volt kerekítve, sőt némileg tompítva. A karddal nem lehetett szúrni. A markolattüske vastagsága a keresztvasnál 0,65 cm. A keresztvas két enyhén hajlított lemezből lett kialakítva. Megtalálták a hüvely néhány szerelvényét is.

  Figyelembe véve a kard hosszát a régészek a VIII. század közepe és a IX. századra datálták az egyenes kardot.

  A szablya nagyon jellegzetes markolattal rendelkezik:

  További érdekesség a markolat speciális ujjtámasza, erre is tudunk egy karosi párhuzamot (II/11. sz. sír szablyája) (Karosi szablyák II.) A 2. sz. sírban talált kengyel is izgalmas, eléggé hasonlít a puhatalpas csizmákhoz használt ívelt, honfoglalás kori kengyelekhez, de ennek még utána kell nézni a Révész-féle monográfiában.
______________________________
  1. НОВИЙ МОГИЛЬНИК САЛТІВСЬКОЇ КУЛЬТУРИ НА ХАРКІВЩИНІ (noviy-mogilnik-saltivskoyi-kulturi-na-harkivschini.pdf) A szaltovói kultúra új temetője Harkov környékéről. Zmiev Local Lore. 2015, №2
  2. A Harkovi terület Zmijovi járásában található Mohnacs falu (Mokhnach) mellett tárták fel a sírokat.
  3. Nem egyértelmű a szöveg, valószínűleg sajtóhibáról lehet szó.
  4. Állítólag nincsenek kelet-európai párhuzamai, annyira különleges.
  5. A keresztvasnál, aztán  fokozatosan 3,2 cm-re csökken a penge.

2018-07-13

Szobrok


Thury György 

  Ohmann Béla 1958 és 1960 között készítette a szobrot. 

  Ezzel a marcona alakkal és a fura kardjával csak két apró probléma van: leginkább Dózsa Györgyre hasonlít a bajsza alapján, meg egy teljesen fantáziakardot ábrázol. A szobrász valami egészen furcsa valamit adott a vitéz kezébe: a) egy kétkezes kardot látunk, de Thury szerszámfogásban markolja a fegyvert, pont, úgy, mint a Szociáldemokrata Párt híres vörös munkása a hatalmas kalapácsot; b) a kard hárítólemeze leginkább egy párbajtőr kosarára emlékeztet; c) a legdurvább mégis a kard pengéje - bármelyik Aladdin-kard dísze lehetne.


A magyar vitéz c. szobor

  Ohmann már 1938-ban elkezdett kísérletezni furcsa kardokkal, a fenti képen egy igen szokatlan szablyát láthatunk, de legalább felismerhető a fegyver szablya jellege. Érdekes, hogy korábban teljesen normális kétkezes kardot is tudott faragni a szobrász, odafigyelve a részletekre, de még a kard helyes fogására is.


Ozorai Pipó (Szeged, 1930)

  Kár, hogy - nagy valószínűséggel - soha nem fogjuk megtudni: miért kezdett el fantáziakardokat faragni a szobrász? Ezzel mit akart üzenni?
_______________________________________________
  1. Két kép a Wikipédiáról lett letöltve, az első eredetije pedig innen (a Várpalotai Városi Könyvtár honlapjáról).
  2. A híres kalapácsos munkás Bíró Mihály plakáttervező alkotása, Fischer Tibor világbajnok birkózó volt a modellje.

2018-07-07

„Baj”-vívás

  Baj-vívás mint sportos játék címmel tartottam foglalkozást a Széchényi Könyvtárban a Múzeumok Éjszakáján, június 23-án 17 és 18 óra között, a Díszterem előtti részen. Eredetileg az Oroszlános udvaron lett volna, de mivel oda egy másik múzeum egy oldtimer autós kiállítás is szervezett, hangosítással stb., így egy másik helyszín mellett döntöttünk (Ars Librorum). [1][2]

  Úgy számoltam, legalább 16-18 fő nézte végig a bemutató foglalkozást. Közülük két felnőtt (egy könyvtáros és egy fiatalember), több gyerek szórakoztatta a többieket azzal, hogy kipróbálta milyen érzés grundvívni; köztük kettő olyan gyerkőc, aki tanult olimpiai vívást: egy tőrvívó kislány, egy szemüveges kissrác, aki vívott, csak épp nem tudta megmondani, hogy pontosan mit. [3] A szabvány BSz-4 gyakorlókat használtuk, rajtam volt fejvéd, az edzőtársakra pedig nagyon vigyáztam. Izgalmas volt látni, hogy a felnőttek több vívómenetre is visszatértek. Természetesen a „szabadvívás” során nem volt szúrás, nem támadtam, inkább csak néha-néha kitértem, visszatámadtam, elővágtam...

  Elég sok mindenről sikerül beszélni, megmutattam a grundvívás vívóállását, az alaphárításokat (terc, kvart, kvint), az összes vágást, külön kitértem hatvágásra. (Ez a kissrácokat varázsolta el, láthatóan felcsillant a szemük.) Értelmes kérdések hangzottak el a penge részeiről, az ívről, mire jó, mutattam pl. a hárítás utáni beforgatásokat.

  A könyvtáros eredetileg csak fényképezni akart - valami hatalmas objektívű csodagéppel -, őt az érdekelte, hogy pontosan mi lesz a bemutatón. Előbb elmagyaráztam a kissé félrevezető címet, a magyarázás simán átalakult bemutatássá, onnantól kezdve már nem volt megállás: előbb átvette a bal kezébe, utána átadta a fényképezőgépet a kollégájának, és ekkor már el lehetett kezdeni az iskolavívást.

   A fiatalember - Balázs - rendkívül lelkesen támadott, főleg lábra és természetesen előkészítés nélkül, gyakran egy adott ritmusban, közben kissé csúszott a cipője. Megmutattam, hogy kötésben nem lehet megtartani a kitörést végző vívó testsúlyát, szépen át fogja tolni a sikeres védést is, és kötött vágás lesz belőle. Még nekem is elég változatos volt az egész történet. Őt egy plakátot is kapott, mert azon szerepelt a blog címe. Mindkét felnőtt ügyes volt, határozottan van tehetségük a víváshoz. Remélem, idővel találnak maguknak valami jó kis vívótársaságot, ahol csiszolni tudják majd az adottságaikat!

  A legvégén egy bácsi is kért pár beállást, főleg a magas szekond vívóállás nyerte el a tetszését, aztán mindenáron ki akarta húzni a kardot a „hüvelyéből”, mondtam: ez nem fog menni, mivel ez lenne a gyakorló védőrétege, ekkor némileg elveszítette ez érdeklődést. A kérdezgetős rész közben odajött egy budapesti buhurtos srác, vele is tudtam váltani pár szó. Egy apuka a kislányával pont lekéste az egészet, de sajnos akkor  már mennem kellett, így velük nem tudtam iskolázni.

  Jó volt tudni, hogy a budai vár déli végében a grundvívás villanhatott fel egy rövid időre, míg az északi hadállásokat - a Hadtörténeti Múzeumban - a szablyavívók foglalták el. ;-)
_____________________
  1.  A foglalkozás nevét - szerencsére - nem én találtam ki, és azzal kezdtem, hogy amit látni fog a közönség az se nem bajvívás, se nem szokványos hagyományőrző bemutató.
  2. Fidelio. Különszám 2018/7, 55. o.
  3. Ezzel 272 főre bővül azok száma, akikkel ilyen-olyan formában vívtam.

2018-07-01

Kijevi szablya


A Hojnovszkij-szablya [1]


Az 1893-as cikkben. [2]

  Valószínűleg magyar fegyverkovácsok munkája, korábban szablyakardnak vélték.

 „Feltehető, hogy a fenti tárgyak jelentős részét magyar mesterek készítették, mint ahogyan az ő munkájuk lehet a Kijevben előkerült ún. Hojnovszkij-szablya, valamint ugyanott az Aranykapu mellett előkerült kard markolatát borító palmettadíszes ezüstlemez is.” [3]
________________________________________________________

  1. Muraseva 2012-es publikációjában.
  2.  I. A. Hojnovskij: Raskopki velikoknjazeskogo dvora drevnego grada Kieva. Kiev, 1893. 
  3. Fodor István: A magyarság baltikumi és skandináviai kapcsolatai a IX-XI. században a régészeti leletek alapján (1981): A palmettadíszes aranyozott rézlemez-berakással díszített szablyát korábban G. F. Korzuhina keverék-fegyvernek, szablyakardnak (sablja-mec) tartotta, mivel szerinte pengéje szélesebb, mint a szablyáké [...] (A fegyver első közlése rossz rajzzal: I. A. Hojnovskij: Raskopki velikoknjazeskogo dvora drevnego grada Kieva. Kiev, 1893. 36-40. XX. t.) Kirpicsnyikov ezzel szemben kétségkívül helyesen sorolta e fegyvert a szablyák közé, hiszen pengéje semmivel sem szélesebb az átlagosnál (3,3 cm): A. N. Kirpicsnyikov: Drevncrusskoe oruzie (Moszkva-Leningrád, 1966) 65-66, 92-93, XXXIII. t. 2.”
  4. Fodor cikkében is van egy rossz minőségű kép.
  5. Szintén Fodor: „1977. június 7-én a Moszkvai Történeti Múzeumban alkalmam volt eredetiben is megvizsgálni a fegyvert s meggyőződni ez utóbbi álláspont helyességéről. Vitrinbe szerelt állapotban fotót is készíthettem róla, amelyet gyarlósága ellenére is itt közlök, mivel az összehajlított szablyát nem a Kirpicsnyikov által közölt oldalról mutatja. (3. kép.) A fotóról is egyértelműen megállapítható, hogy a markolattüske az él felé hajlik, tehát a fegyver nem lehet szablyakard (Sábelschwert, ld. 25. j.), a penge hajlása (vö. A. N. Kirpünikov: i. m. 92), valamint annak alsó részén megfigyelhető fokéi, továbbá keskeny volta pedig kizárja, hogy szablyamarkolatú kardnak véljük.”
  6. Ez pedig az ún. Hojnovszkij szablya, melyet Kijevben, vagy pedig annak környékén találtak. (19) Pengéjének hosszanti ékítménye vésett ezüstlemez, növényi ornamentikával. Jelenleg Moszkvában, az Állami Történeti Múzeumban őrzik, és néhány éve még annak egyik kiállításán volt látható. Hosszas tárgyalások és utánjárás nyomán sikerült a vitrinből kivetetnem, róla fényképfelvételt készíttetnem, melynek nyomán idehaza annak kiterített rajza is elkészült. (20) (3. kép) Sajnos ennek a szablyának a szerelése, azaz a keresztvas és markolatának egyes részei is, valamint a tokja, elkallódtak. Fontos momentum az, hogy ez a „kijevi" szablya valószínűleg sírba helyezésekor össze lett hajtva. Hasonló jelenség (nem tekintve az időben jóval korábbi, kelta analógiákat) korszakunkból, azaz a 9-10. századból a varég-orosz temetkezések köréből ismeretes. Ahhoz azonban, hogy az acélos pengéket össze lehessen hajtani, azokat feltétlenül ki kellett lágyítani, különben elpattantak volna.Erdélyi István (1994)

2018-06-18

West vs East


 A képen Mitsuo Maeda (1878-1941) japán harcművész - dzsúdós stb. - látható. Per pillanat nem lehet tudni, hogy pontosan mikor és hol készült a kép, illetve a többi szereplő személyazonossága sem ismert. Valamikor az 1910-es években fényképezhették a jelenetet, és egy 1997-ben kiadott japán könyvben publikálták a képet. 

 Erről a félvételről már társalogtunk 2012-ben a Schola Gladiatoria egyik topikjában. Mostanában újra nézegettem a fényképet és észrevettem, hogy Maeda egy igen jellegzetes olasz fejvédet visel (secondo mod. Parise, ami először Parise 1884-es könyvében került bemutatásra).

  Egy másik könyvben sikerült találnom egy olyan változatot, ahol egy rövid japán szöveg is kíséri a fenti fényképet. [1]


  Kíváncsi leszek, hogy némi segítséggel sikerül-e lefordítani és értelmezni a szöveget.
________________________________
  1. A könyv pontos adatait azért nem adom meg, hogy ne befolyásolja a fordítást végzőket. (Most már megadhatóm.)
  2. A japán szöveg „megfejtése”: az első hat katakana jel felismerése, átmásolása nem okozott különösebb gondot. フエンツンク゛és a Google fordítója már adta is a választ: fencing (vívás) Maeda wikis szócikke alapján ismertem a neve kandzsis változatát, így ez sem okozott nagyobb problémát. (Az utolsó két jel.) Aztán itt kezdődtek a gondok: fel kellett ismerni a kandzsi jeleket! Ebben segített a find kanji by radical honlap. Az első siker a 左 jel volt, fordítása bal. Tehát a kép bal oldalán Maeda látható, ami nem egy hű, de nagy felfedezés, viszont egy eredeti japán felirat is igazolja, hogy a képen tényleg ő szerepel. A következő jel a 道 volt, szerintem ezt minden hm-es simán felismeri: . Megkínlódtam a 剣 jellel, sehogy sem sikerült kikeresni a listáról. Aztán megnéztem a bokken szócikket, és bingó: kard! Együtt: kendó vagy kardforgatás. Ezen a ponton végleg elakadtam, az istennek sem sikerült megfejteni a homályosan látszó 対 jel alapvonását, ami után ki lehetett volna keresni a kandzsi listáról. Némi pihenés után jött az isteni szikra: van egy európai vívás szavunk, mellette pedig a japán ellenpárja, mi van, ha a kettő között ott lappang a versus szó kandzsi jele? És bingó: a 対 tényleg az! 
  3. A második képen látható japán szöveg: フエンツンク゛_対_ 剣道 _左_前田. (Csak az olvashatóság miatt raktam be pár szóközt.) Hevenyészett fordítása: (európai) vívás japán vívással (kendóval) szemben, bal oldalt Maeda. Netalán: európai vívás japán vívás ellen... 
  4. Sajnos - jelen tudásom alapján - nem igazolható egy 2007-es angol könyv fordítása. Abban a 200. oldalon szerepel a fenti fénykép, meg az elemzett japán szöveg, és mellett a következő angol szöveg: „Maeda (Left) challenges fencer with wooden sword”. Nem tudjuk, hogy pontosan ki hívta ki a másikat, illetve hogy Maeda kezében tényleg fakard lenne.
  5. Bunasawa, Nori; Murray, John: Mitsuyo Maeda: The Toughest Man Who Ever Lived (2nd ed.). Judo Journal, 2007. 

2018-06-15

Vaszabla =/= vasszablya

 A blog rendszeres olvasói egész biztosan emlékeznek arra, hogy a hun korban még nem voltak szablyák. (Ezzel két bejegyzésben is foglalkoztunk korábban: Hun „szablya”, Hun „szablya” II.) A hunok hosszú, egyenes, kétélű kardokkal kalandozták végig Eurázsiát. 


Hun egyenes kardok

  Így az olvasók - nyilvánvalóan - pillanatok alatt ki fogják szúrni az alábbi szövegben rejtőzködő hibát: „A hun előkelők temetkezéseire jellemző volt a sírtól külön elrejtett halotti áldozat; ilyen a Pécs-Üszögpusztán előkerült leletegyüttes (kard aranylemezes tokborítása és rekeszdíszes függőgombja, reflexíj aranyborítása, aranyozott pálcarudas vasszablya, nyeregkápa aranyborítása, arany kantárdíszek), és a kiemelkedő nagyszéksósi lelet (arany nyakperec, aranycsatok, nyereg- és kardhüvelydíszek, lószerszámveretek, rekeszdíszes arany szíjvégek, faedények aranypántjai és egy perzsa borostyánkehely).” [wiki: Hunok]
   
   Igen! Én is pontosan arra gondoltam ;-)

   Persze ilyenkor mindig hasznos egy gyors ellenőrzés.
 „A Pécs közelében levő Üszögpusztán még 1900-ban kiásták azt a sírt, amelynek helyes kiértékelésére csak a húszas, illetve ismét az ötvenes évek folyamán került sor. A sírlelet csonkán került múzeumba, de még így is 66 darabból áll. Olyan tárgyak ezek, amelyek a legfelsőbb katonai vezető réteg régészeti hagyatékára jellemzőek, és szoros rokonságban állnak a Bátaszéken és a lengyelországi Jakuszowicén kiásott sírok leleteivel. Arany lószerszám véretekből, nyeregborításokból, szalagokból, szíjborításokból és kardborításokból, valamint a tegez és az „arany-íj" borítólemezeiből áll. Hozzátartoznak még a vas nyílhegyek, egy lándzsacsúcs, egy kétélű egyenes kard és egy zabla.” [VMMI]

  Most már csak arra voltam kíváncsi, hogy kb. hányszor lett idézve a hibás szöveg. Kiderült - elég sokszor! Sőt, azt is sikerült megtalálni, hogy melyik szövegrészt olvasta hibásan az egyik wikipédista, valamikor 2007 legvégén.

  „Pécs-Nagykozár-Üszögpuszta – „Pécsüszög” (Baranya megye) 1900-ban szőlőforgatás közben 70 cm mélyen, az agyagréteg határán talált hun áldozat. Ember- vagy állatcsont, égett csontmaradvány nem volt a közelben. Annak ellenére, hogy a teljes lelet már eredetileg sem került múzeumba (s azóta is fogyott, csonkult), az egyik legteljesebb áldozati együttes. A leletek: kard aranylemez tokborítása és rekeszdíszes függőgombja, reflexíj hosszabb végének aranylemez borítása, vas kopjacsúcs, 4 db háromélű nyílhegy, aranyozott pálcarudas vaszabla, nyereg első kápájának és nyeregdeszkájának hálómintás aranylemez borításai és a hátsó kápa arany szegélydísze, ló fejkantárának levél és félhold alakú arany csüngődíszei és téglalap alakú – részben rekeszekkel díszített – szíjveretei, préselt arany szíjvégek, ezeken kívül egyelőre nem ismert rendeltetésű díszített aranypántok és sima borítólemezek. Az aranylemezeken nincs égésnyom, halotti vagy áldozati máglyán sosem voltak. A lelet kora a 434–454 közötti két évtized.” [1]

  Szóval a szegény kolléga a vaszablát olvasta vasszablyának, és lett egy olyan „lelet” a neten, ami „igazolta” a hun szablyák létezését. Természetesen a wikis szócikkben javítottam a hibát.
______________________________________
  1. Bóna István et al: Hunok – gepidák – langobardok. Balassi, 1993.

2018-06-13

Aranyszablya

 A vércsatornával, a fokéllel kapcsolatban korábban már idéztem Hidán Csaba történész, az Aranyszablya Történelmi Vívóiskola vezetőjének véleményét. Az egyik blogbejegyzésben röviden be lett mutatva a 2015-ben megjelent könyve is.

 Most két régi képet szeretnék megosztani a vívóiskola korábbi időszakából. Egy régebbi honlapról töltöttem le őket, valamikor 2011-ben.




  Ezekkel a képekkel az indexes topikban is foglalkoztunk. Különösen akkor szembetűnő a védőfelszerelés mennyiségi és minőségi változása, ha megnézzük az Aranyszablya egyik 2014-es videóját, ahol több asszót is láthat az érdeklődő (csoportkép védőfelszereléssel: 0:27, fa- és fémszablyás asszók: 1:02).

2018-06-10

Gerentsér (1942)


  Ezt a bronz érmét Dabóczi Mihály szobrászművész készítette 1942-ben. Egy évvel később pedig befejezte a vívómester homoki mészkőből faragott síremlékét. A művész abból a szempontból is érdekes, hogy ő is vívott: Santellinél is, meg a BEAC-ban is. 

 „Dabóczi Mihály szikár termete ismert volt a vívótermekben is. Fiatalkorától hódolt ennek a sportágnak. A Marosvásárhelyi SE-ben tanulta, együtt gyakorolt Szabó Lászlóval és Csiszár Lajossal, Santelli Italo későbbi mester-tanítványaival. A harmincas–negyvenes években volt a BEAC első osztályú tőrözője, párbajtőrözője, de elsősorban kardvívója. Veszélyes balkezes vágásainak és szúrásainak gondolatától ma is összeborzonganak azok, akik még viaskodhattak vele. Nagy küzdő volt a páston és az életben egyaránt. Szívósan, székely módra. Nagy vitatkozó hírében állt. Sportszeretetéről nemcsak a sok érem, dísztárgy tanúskodik, amelyek a kemény csaták emlékét őrzik, hanem a művész számos sporttárgyú alkotása, többek között A vívó; a harmincas évek elején első sikerét hozó Futó; a vívás elmélyült mesteréről és tudósáról, Gerentsér Lászlóról készített plakett és a süttői márványból faragott síremlék a Farkasréti temetőben: az életnagyságúnál nagyobb tanító megtört és meghajló alakja. A Santelli Italóról mintázott emlékérmek – az 1930-as években vívóakadémiák, versenyek győzteseinek adományozták – már régóta numizmatikai értékűek. A Maestróról készült bronz domborművét 1980-ban bekövetkezett halála előtt még a Sportmúzeumnak ajándékozta, ennek mását Santelli Italo síremlékén helyeztette el. Ritkaságszámba megy az Elek Ilonáról készített érem is. Gipszben, terrakottában formálta meg többek között Kabos Endre olimpiai bajnok, továbbá Klell Kálmán sporttörténész és Szabó László mester portréját.” [2]
________________________________________
  1. A kép Prohászka László Dabóczi Mihály (2006) c. könyvéből származik. (MEK)
  2. Kő András: Dabóczi Mihály, a vívók szobrásza. (2005)
  3. Az idézetben süttői márvány szerepel, de sokkal valószínűbb, hogy mészkőből készült. (Érdemes megnézni a síremlékről készült képet.)

2018-05-29

Hatvágás (1809)

  Egy kedves vívókolléga hívta fel a közösség figyelmét egy német nyelvű lovassági szabályzatra [1]. A mű pontos címe: Abrichtungs-Reglement für die Cavallerie der Insurrektion des Adels von Ungarn. Konrad Adolph Hartleben pesti nyomdájában készült 1809-ben. Sajnos fraktúr betűtípussal nyomtatták, így elég nehéz olvasni.

  Első átnézésre - szablyavívás szempontjából - nincs benne túl sok érdekes részlet, inkább a lovassági dolgok dominálnak. Viszont Le Marchant (1796) angol könyve után ebben is találunk egy klasszikus hatvágás ábra. [2]


  Némi szöveg is kíséri az ábrát, de annak pontos feldolgozására még várni kell egy keveset.
_________________________________________
  1.  A Vívás mint harcművészet c. topikban.
  2. Az angol szerző az osztrák huszárság szablyahasználatát tanulmányozta igen alaposan 1794 körül. Tőlük vette át a klasszikusnak mondható szablyás vágóábrát.

2018-05-23

Static flexibility

 Legutóbb Németh Árpád gyűjteményének második látogatásakor mértük meg néhány kard pengéjének hajlékonyságát. Az ilyen adatok viszonylag ritkán kerülnek publikálásra. Röviden összefoglalnám a témával kapcsolatos korábbi hozzászólásokat (a fogalom meghatározása, pár adat).

 „A sportkard statikus hajlékonysága (a külhoni static flexibility) 2,5 kg, olyan szobamérlegen, amelynek mérési hibája +- 0,5 kg. Ha nem felejtem el, akkor egy +-0,1 kg-os konyhai mérlegen is letesztelem. A barantás BSZ-4 ~8-9 kg-os erőhatásnál hajlik, ami fejvéd arcrészére vagy torokra igen-igen kellemetlen; bordára / szegycsontra pedig határozottan "okító" jellegű.” [5357. hozzászólás a Vívás mint harcművészet topikban]

 „Közben lemértem a sportkardom statikus hajlékonyságát: 2520-2540 g lett az eredmény egy normális digitális mérlegen (pontosság: +-1-2 g). Természetesen ez egy adott pengére vonatkozik (V-alakú; a PBT-ben lehet válogatni a keményebb vagy rugalmasabb pengék közül).” [5373.]

 Egy másik sportpenge hajlékonysága (a markolatnál eltört V-alakú, ukrán penge): 1,5 kg szobamérlegen (+-0,5 kg-os pontosság). Utána egy konyhamérlegen is el lett végezve a mérés: 1,99-2,00 kg (+-1-2g). Ez az összehasonlítás azért fontos, mert Németh Árpádnál csak szobamérlegen lett lemérve a kardok hajlékonysága. [1]

Több - párbaj gyakorlására szolgáló - vívókard statikus hajlékonysága:
- aranyszínű, hálós markolat: ................................. 2,1 kg;
- 3,4-3,5 kg;
- 3,4 kg;
- legvastagabb pengével rendelkező vívókard: ...... 3,7 kg.

Parise Model 1 sportkard: ...................................... 2,1 kg

  Az adatokból jól látszik, hogy korabeli - XIX. sz. vége, XX. sz. első évtizedei - vívópengék nem voltak túlságosan merevek, a gyűjteményben található legvastagabb penge statikus hajlékonysága sem éri el a 4 kg-t, miközben a barantás vívóeszközön mért érték ennek a duplája (8-9 kg). Ebből ki lehet következtetni a HEMA-szablyákkal szembeni elvárásokat.

 Érdemes felidézni egy híres párbajban (Keglevich vs Hencz) használt kardok paramétereit: „A használt kard egy kb. 700-750 gr súlyú félolasz kosarú, 18 mm-es görbe magyar pengével ellátott közönséges vívókard volt, 5 cm-re beköszörült teljes heggyel.” Vagyis egy sima vívókard pengéjét köszörülték ki, nem túl hosszú vágóéllel, viszont szúrásra alkalmas heggyel. Egy ilyen átlagos hajlékonyságú, hegyes penge olyan lazán átment Keglevichen, hogy a szegény gróf egy ideig nem is értette: miért lett vége a párbajnak?! Az adatok között megjelenik az Arlow-határ (<750 g), a kosár közelében mért pengeszélesség (18 mm). [3]
_________________________________________________
  1. Jobbnak tűnik egy olyan változat, hogy előbb egy digitális konyhamérleggel mérjük a penge hajlékonyságát. Egy ilyen mérleggel +-1 g pontossággal lehet általában mérni, 5 kg-ig. Utána következhet egy szobamérleg. 
  2. Tibor nejlon szablyája: „Ennek a tömege 654 gramm, POB 13 cm-re a kosártól. A kosár meg a markolat, illetve a rögzítések a polipropilén kardjaimon már jól bevált megoldások, némi vassal a markolatban. Azoknak az volt a hátránya, hogy a "penge" egy cső volt, de ennek végre van rendes lapja és éle. A legnagyobb fegyvertény viszont az, hogy sikerült szépen elvékonyítani, ezért korrektül hajlik szúrásnál. Az alapanyag meg nagyon príma, úgy ugrik vissza egyenesbe, mint egy acélpenge. A Blackfencer-féle módszerrel 7,8 kg a statikus hajlékonyság, kb. fele a Blackfencerének. Ez nyilván biztonságosabbá teszi, kérdés, mennyire fog "hullámozni". Érzésre nem lesz gond, vastagabb anyagból indultam, drasztikusabb vékonyítással.” [5270. hsz.]
  3. Mivel ez az adat Arlow 1902-es könyvében jelenik meg, így VSz a vívómester megérdemli, hogy a nevét viselje ez a határérték.