2014-11-14

A nők és a vívás, 2.

  A pozsonyi "verseny egyik érdekessége a hölgyek nemzetközi versenye volt, hiszen ennek megrendezése 1909-ben ez igen nagy sikert jelentett. A győzelmet Tary Gizella szerezte meg, aki a Fodor-intézetben tanult vívni, és olyan magas szinten sajátította el a vívás tudományát, hogy Santelli mester javaslata és gyűjtőakciója nyomán 1924-ben nevezték a párizsi olimpia hölgyek tőrversenyére, ahol a hatodik helyet szerezte meg. Ő volt az első magyar hölgyolimpikon."

  "A pozsonyi versenynapok egyik érdekessége, hogy a legjobb vívók a Makay vívóterembe járó hölgyekkel is gyakorolhattak. Erre Posta mindig nagy szeretettel gondolt vissza. „Nem azt ambicionáltam, hogy közülük a legerősebbel vívjak, mondhatnám a leggyengébbet választottam, aki „véletlenül” a legcsinosabb volt… Ebben a hölgyversenyben fölényesen győztem, mert meghívást kaptam a tőrleckék folytatására – a verseny után.”"

Forrás:
Posta Sándor kardvívó kalandos élete a kolozsvári vívóteremtől a párizsi olimpiáig (II.)
Killyéni András (2013. július 27.)

  "Magyarországon a nők csak az 1880-as években kezdtek vívni. Ekkorra elfogadottá vált, hogy a vívással „nem vétenek a jó erkölcs és az ízlés ellen”. Carl Ede vívómester próbálta meghonosítani a női vívást, de Fodor Károly mester teremtette meg a tömegbázist. Tanítványainak zöme a Színművészeti Akadémiáról került ki. Közben a női kardvívás nyom nélkül megszűnt, a tőrvívás azonban egyre több tanítványt hódított meg. Magyarországon az első „hölgy-tőrversenyt” 1909-ben rendezték meg Pozsonyban, Tary Gizella, egy fiatal színésznő győzött."

Forrás:
http://sportszertar.wordpress.com/vivas_tortenet/

A nők és a vívás, 1.

Az egyik fórumon jelent meg az alábbi hozzászólás: "...Ha belegondolunk, hogy kb. 100 éve nem is nagyon oktatattak vívást nőknek, a szabadvívásra nem is gondolhattak, arra hogy férfiakkal vívjanak pedig pláne. Még a XX. sz. 20-30-as éveiben a női vívóknak meg kellett várniuk, amíg a vívómester iskolázik az összes férfi versenyzővel és csak utána kerültek sorra ők, annak ellenére, hogy esetleg korábban érkeztek a terembe (lásd Elek Ilona visszaemlékezéseit)." Zárójeles megjegyzés: Talán annyit érdemes lenne pontosítani, hogy a hozzászólás elsősorban magyarországi helyzetre vonatkozott.

Erre válaszolva írta az egyik kedves vívókollegám: "Annyira nem vívhattak a nők, hogy még 1816-ból is találtam megörökített eseményt, amikor a nők szabadvívtak férfiakkal. Száz éve az éppen 1914 akkor már bőven vívtak a nők tömegesen."

Kétségtelen, hogy külföldön más volt a helyzet. Arról a bizonyos vívás 1816-os vívásról Rowlandson készített rajzot (köszönet a kollegának a hivatkozásért), az eseményre Henry Angelo londoni vívótermében került sor. Számos érdekes eleme van a történetnet, de erről majd máskor, inkább lássuk a honi helyzetet.

Kozák Péter Illem, sport és divat című könyvének (2004) 7. fejezetében olvashatunk a legrészletesebben arról, hogy milyen volt a magyarországi női vívás XIX. sz. utolsó évtizedeiben. Néhány részlet:

"A nők kezükbe sem vették a „fleurette-et” vagy a „rapirt”, amíg el nem terjedt a népszerű Erzsébet királynőről, hogy szívesen forgatja a tőrt és a kardot.[17] Erzsébet igazi sportlady volt, nagy lovaglásokon és vadászatokon vett részt,[18] reggeli után rendszeresen tornagyakorlatokat folytatott, s az 1880-as évek elején vívni támadt kedve. A királyné vívómesteréül Friedrich Ferencet kérték fel, a francia származású mestert, aki nyugdíjazásáig a pesti tudományegyetem vívótanára volt. A királyné szívesen tartózkodott Budán vagy Gödöllőn, s ilyenkor Friedrich mester naponta órát adott neki és leányának Mária Valéria főhercegnőnek is.[19] Az öregedő Friedrich mestert a kortársak „győzhetetlennek” hívták, aki életében csak egyetlenegy vereséget szenvedett el, az anekdota szerint épp a felséges királyné „amazon kardjától.”[20]

A nők vívása Bécsben ekkor már nem volt újdonság. Joseph Hartl bécsi vívómester a bécsi „tanítóképezde” és a konzervatórium tornatanára az Adlergassén felállított vívóiskolájában női kurzust is beindított.[21] Nem tudjuk, hogy Hartl vívótermében mióta oktatott hölgyeket? Erzsébet Friedrich Ferencet 1882-ben kérte fel a királyi család vívómesterének.[22] A Pesti Hírlap 1884-ben, Hartl és tanítványainak budapesti vendég-szereplése idején azt közölte, hogy „a nők vívását Bécsben csak az elmúlt évben kezdték emlegetni.”[23] A Pesti Hírlap híradásából tehát 1883-ra következtethetünk, ez esetben nem nehéz összefüggést találni Erzsébet váratlan vívószenvedélye és Hartl női vívótanfolyama között."

Hartl mester és a nyolc bécsi amazon 1884. április 20-án tartották meg a budapesti bemutatójukat, illetve április 22-én versenyvívásra is sor került a Vigadó nagytermében. Mindenki lelkesen dícsérte a produkciót, de "a bécsi vívónők bemutatóját kísérő lelkesedés hamar lehanyatlott. Hartlékat feltehetően az érdeklődés hiánya miatt nem sikerült megnyerni egy újabb vigadóbeli fellépésre." Később Sztrakay Norbert próbálkozott a női vívás népszerűsítésével, ennek eredményeként jelent meg A magyar kardvívás, mint női testgyakorlat című munkája 1895-ben. A könyvbeli fényképek alapján ismerjük a szablyavívást tanuló hölgyek nevét, de a női vívás nem tudott széles körben elterjedni.

A magyar vívómesternek "a női tőrvívással szembeni bizalmatlansága teljesen irreleváns volt – mivel az elmúlt századvég hölgyei sem a tőrt, sem a kardot nem forgatták" - ezzel zárja a Kozák Péter a vívással kapcsolatos részt. - "Sztrakay Norbert kardiskolája a 19. század vége sporttörténetének egy szokatlan, furcsa fejezete maradt, akárcsak a nagy konkurens Hartl bécsi vívóamazonjai."

Nagy kár, hogy kor hölgyei közül csak nagyon kevesek tapasztalhatták meg a vívás örömét.

2014-11-09

1798 M

1798 M. osztrák legénységi huszárszablya

 „A szablya súlypontja kb. a keresztvastól 100 mm-re van ott, ahol a császári sas vésete kezdődik. Ennél a szablyánál a markolat kicsit hosszabb és nagyobb és vastagabb anyagból csinálták. Így a súlya is nagyobb lehet.”

Méretei:
súlya:                       1,01 kg
teljes hossza:           990 mm
penge hossza:          845 mm
fokél hossza:            kb. 190 mm
ívmagassága:           57 mm
penge szélessége:    40 mm [1]
gyártó:                      ,,POTTENSTEIN” (az egyik gyártó)

"A penge mindkét lapján a császári sas bevésete látható, ami 99 mm hosszú."

Hüvely méretei:
súlya:                      1,2 kg
hossza:                    886 mm

A 1848/49-es szabadságharc alatt az újonc huszárezredek (13-14-15-16-17-18-dik) és a szabadcsapatok lovassága használta.”

Forrás: szurony.com

[1]:
A penge a markolat mellett 40,2 mm széles és 8 mm vastag, kb. a súlypontnál: 38,1 mm és 6 mm, a közepén 37,5 mm és 4,7 mm, illetve a végén (pár cm-re a hegytől) 36,5 mm és 2,5 mm (a fokél miatt).

http://szurony.com/uploads/img4f945228b7c56.jpg

  A nehéz pengék között voltak még úgynevezett Máriás vagy Madonnás szablyák.
1740-től 1780-ig ezeket a széles pengéjű szablyákat használták a magyar nemesi testőrség tisztjei, a huszártisztek, a gyalogságnál a gránátos, határőr és vadászalakulatok tisztjei. A többfajta karcolt motívummal díszített, feliratos 40-60 mm széles pengék először úgynevezett genovai pengék voltak, a későbbiekben osztrák kardgyárak készítették a pengéket pl. Pottenstein.”

Frissítés (2016):
A kép alapján még a szablya súlypontja is becsülhető: ~180 mm a keresztvastól.

2014-11-06

Grundvívás

"A grundvívás lenyége, hogy egy megfelelően szabályozott, biztonságos és komolyabb anyagi ráfordításokat nem igénylő környezetet teremtsen az európai történelmi vívás gyakorlásához, miközben komoly intellektuális és testi kihívásokkal szembesíti a résztvevőket."

"Megközelítőleg a XIX. sz. elejétől a XX. sz. közepéig tartó időszakban gyakorolt európai vívás, illetve annak irásos forrásai alapszintű szintézise kíván lenni, hiszen - tudomásom szerint - az 1944-ben, posztumusz kiadásban megjelent Gerentsér László mű volt az utolsó olyan magyar vívókönyv, mely még részletesen foglalkozott a párbajjal, annak előkészítésével, tehát a vívás harcművészeti vetületeivel is. Nemcsak egy adott időszak vagy irányzat vívásával (pl. a Keresztessy-féle régi magyar szablyavívással vagy a bécsújhelyi katonai vívómesteri tanfolyamon oktatott Igálffy-rendszerrel) kíván foglalkozni, hanem sokkal inkább a modern idők szükségleteinek és elvárásainak megfelelő, ugyanakkor az egyetemes vívástechnikai elveket a legmesszemenőkig érvényesítő szintézis szeretne lenni..."

Részlet egy készülő könyvből (2014).

2014-11-01

1861 M

1861 M gyalogostiszti szablya

Méretek:

Teljes hossza:         882 mm,
Penge:                    750 mm,
Penge szélessége:   28 mm (tőnél),  24 mm (középen),
Penge vastagsága:  8 mm (tőnél),  5 mm (középen),

Súlya:                    606 g

"Gyalogostiszti, osztrák-magyar, 1861. M.PALKENFLUG & GOTTLIEB Budapest mesterjegye a 22 mm magas pengezömökbe beütött. A penge mindkét oldala 16 mm széles homorulattal könnyített. Éle a felső harmadig élesre köszörült, középre hegyezett, 102 mm-es fokéllel kialakított. Háborús felkészítésű. Hárítólapja széles, a jobb és bal oldalon ívesen felfelé hajlik. Hátsó vége négy bordájú, árkolt, hengerrel zárul, mely 32 mm hosszú és aláhajló. Előtte 20x4 mm-es kettős áttöretet a kardbojt befűzésére készítették. Elöl a hárítókengyele ívesen kettőzött S alakban fel- és visszahajlik, majd a markolatkupak alatt a markolattüskét körülöleli. A markolatkupak teteje ovális, hátul és hosszú nyúlványán három bordájúra kovácsolt. A kupak tetejét excentrikus, ovális csavar zárja, ely a markolattüske elszegecselését eltakarja. Cápabőrrel bevont, bordás, fa markolatát két sima és egy sodrott sárgaréz drótból kialakított tekercs díszíti. Alul két homorulattal és három árokkal tagolt forrasztott gyűrű veszi körül, mely a markolatnyúlvány alsó végét is magába foglalva rögzíti a markolatnyúlványt."

A Nádasdy Múzeum leírásából.
http://huszarok.nadasdymuzeum.hu/targy.php?targy=3055&fajta=13&keres=50