2019-02-01

Husaria

  A lengyelek így nevezik a huszárjaikat.

 Ezzel folytatódna a páncélos huszárok szárnyairól elkezdett társalgás (lásd a VMH topikot). Egész pontosan arról, hogy hova is szerelték fel ezeket a tartozékokat. Talán azzal lenne érdemes kezdeni, hogy a kora újkori, menő martalócok szívesen díszítették magukat szárnyakkal. Ez a szokás a különféle reguláris csapatoknál is megjelenik, pl. a szpáhiknál. Szárnyak, tollak kerültek a tárcsapajzsra, annak csúcsára.

 A topikban be lett mutatva pár olyan kép, amikor csak egy szárnyat látunk a huszárokon (1605).

 Egy igen érdekes változatot lehet megfigyelni egy 1616-os metszetsorozaton, ami a württembergi herceg fiának születésekor megrendezett lovagi torna részvevőinek felvonulását ábrázolja. [1]

Alkarra szerelt változat (78. o.)

Egy másik oldal (77. o.)

  Különböző lengyel, orosz wikipédiás szócikkekből kiderül, hogy folyamatosan változott a szárnyak rögzítésének helye. „Otóż o wiele częściej skrzydła lub skrzydło (zwykle bowiem używano jednego) mocowano do tylnego łęku siodła i to już po zajęciu przez husarza miejsca w siodle, w przeciwnym wypadku przeszkadzałoby to w dosiadzie. Bardzo często też używano skrzydeł tylko na popisach i paradach.” [3] Ebből az derül ki, hogy általában egy szárnyat használtak a nyereg hátsó részére szerelve, és azt is csak katonai szemléken vagy felvonulásokkor. Egy másik szócikk arról ír, hogy a régi huszárpáncél (typ starszy) időszakában (1640-1675) a nyeregre volt szerelve a szárny, később az újabb páncéltípus (typ mlodszy) megjelenésével pedig a hátvértre került át (1675-1730). Gyakran csak egy tapasztalt szakember tudja megkülönböztetni a páncélzat két típusát.

Huszárló [2]

  Per pillanat itt tart a kulturális kalandozásunk.
________________________________________

  1. Repræsentatio der Fvrstlichen Avfzvg vnd Ritterspil... Stuttgart, 1616, 77-78. o. 
  2. Illusztráció egy lengyel lexikonhoz (Encyklopedia staropolska ilustrowana), 1900-1903.
  3. Wiki: Husaria

2019-01-30

Karabela

  A Vívás mint harcművészet topikban folyó társalgások után gyakran kezdek bele kisebb-nagyobb kardos kulturális kalandozásba, ami már nemcsak az adott  kard paramétereiről szól, hanem egy sokkal tágabb, szociokulturális közeg megismeréséről. Nem volt ez másként a karabela esetében sem. [1]


Lengyel karabela és más érdekességek

 A kép egy lengyel fotóalbumból való, amelyet a Krakkói Tudományos Társaság (Towarzystwo Naukowe w Krakowie) adott ki 1859-ben, bemutatva az ország régmúltjának emlékeit. Többféle sisakot láthatunk a fényképen, de minket főleg a lenti kard (karabela, 2493. sz. tétel) meg a szárnyas huszárok felszerelésének egyik nagyon jellegzetes tartozéka, a sólyomtollakkal díszített „szárny” érdekel. (A felvétel furcsasága - a másik, fél kengyeles szablyát is karabelaként ismerteti az album. Nagyobb felbontású kép.)


Lengyel nemesek társalgása [2]

 Hangulatos a szoba, a falon is látunk egy karabelát, ami nagyon hasonlít a fényképen bemutatott darabhoz. Alatta egy fokosbaltát - szinte fokosbárdot - vehet észre a figyelmes szemlélő, felette egy olyan sisakot, ami szinte pontos mása Sobieski János lengyel király különleges sisakjának (1683). Az ablak melletti alak kezében pedig egy jatagán látható.
____________________________________

  1. Wikis szócikkek alapján a karabela adatai. Átlagos pengehossz: 77-86 cm, szélessége: 2,7-3,3 cm, ívmagassága: 7,0-9,5 cm, fokél hossza: 23,5-26,5 cm, a CoP és a CoG közötti távolság: 25,0-26,5 cm.
  2. Henryk Weyssenhoff  (1859–1922), lengyel művész olajfestménye. Címe: Nemesi életkép - A jatagán története (1891). Kimondottan érdekes a festő életútja is.
  3. Természetesen nem csak sólyomtollakat használtak, pl. ismert olyan ábrázolás, ahol egy ezredes huszárszárnyát strucctollak díszítik.
  4. Egy kedves topiktárs hívta fel a figyelmem, hogy a szárnyakat a páncél hátvértjére szerelték, és kimondottan problémás felszállni egy olyan lóra, aminek a nyergén ott vannak a szárnyak.

2019-01-26

Ajándék

  A hét kellemes meglepetése.

 Megérkezett az a két vívószablya, amit az egyetemi könyvtár kapott ajándékként az Országos Baranta Szövetségtől (OBSZ). Hálás köszönet érte! Külön köszönet jár a szablyák készítőjének, Kerstner Róbertnek, az ő segítsége nélkül ez nem történhetett volna meg.

 Eddig is ilyen kardokat használtunk, de így most már mindenkinek jut vívóeszköz. A közös edzéseken nem kell majd arra várni, hogy sorra kerüljön az ember, a szabadvívással  párhuzamosan mehetnek a páros gyakorlatok, vagy a technikák önálló csiszolása.


Rakamazi turul [1]

  Később lesz majd egy külön bejegyzés az új vívószablyákról (BSZ-5). Pont ilyenekkel vívtunk a tavalyi Zrínyi Kupán. A bejegyzésben röviden összefoglalom a kardokkal kapcsolatos érdekességeket, tapasztalatokat. Természetesen a héten már ki is próbáltuk az új polifoamos szablyáinkat.

  Jó kis edzés volt!
________________________________________
  1. Ez a turul szerepel az OBSZ logóján. Az itteni kép a wikis Commons képtárából származó ábrázolás felhasználásával készült (Rakamaz város címere).

2019-01-20

Rejtély?!

  Németh Árpád kiváló gyűjteményének egyik képét nézegetve szembesültem egy kisebb talánnyal. A kérdőjeles tárgy a Különleges fejvédők részben található, és a leírás szerint a japán botvívás fejvédője látható a fényképen. (Szerencsésebb lett volna a kendó fejvéd megnevezés, mivel a kendósok vívóeszköze nem egy bot, hanem a sinai, amit kardként használnak a japán vívók, hisz van markolata, apró hárítólemeze és megjelölt éle.)

  A neten pillanatok alatt sok olyan képet lehet találni, melyek teljesen azonos fejvédeket ábrázolnak, persze radikálisan eltérő feliratokkal: „Old Leather and Steel Fencing Foil Mask” (Kaminski), „Japanese Kendo Fighting Mask” [1],  „Antique Sabre Mask. Dated 1916, made in London”.

  Akkor ez egy kendó fejvéd lenne? Netalán régi tőrvívó fejvéd? 
  Vagy esetleg a régi kardvíváshoz használt fejvéd?


Fejvéd egy aukciós honlapról [2]

  Már első ránézésre is látszik, itt valami nagyon nem stimmel, hiszen a kendó fejvéd teljesen másként néz ki:
  • csak egy függőleges szálból áll a rostély, itt pedig öt szálat látunk;
  • sokkal távolabb vannak egymástól a vízszintes szálak, mint itt;
  • teljesen más az alsó része, ott egy jellegzetes központi rész van (lásd men);
  • másképpen történik a kendó fejvéd rögzítése, nincs rajta csat;
  • az ábrázolt fejvéden nincsenek vállat védő részek, mint  a kendó men-en.
  Szóval elég nagy bizonyossággal állítható, hogy a képen látható fejvédet nem a kendósok használták. Annak ellenére, hogy van rajta szakáll, nehezen elképzelhető, hogy a tőrvívók lettek volna a felhasználók, mivel a rostély rései között bőven átfér a tőr hegye. Esetleg használhatták szablyavívók, de még a szúrás teljes kizárása mellett is eléggé balesetveszélyes lett volna az ilyen arc- és fejvédelem alkalmazása. (Még a Mensur-vívásra történő felkészülés során is sűrű háló védi a vívók arcát, annak ellenére, hogy ott egyáltalán nem szúrnak a résztvevők.)

  Logikusan egy utolsó lehetőség maradt: ez egy szuronyvívó fejvéd!

  Egy gyors Google-keresés (bayonet fencing mask) képei között meg is találjuk a fenti fejvédet. [3] A rövid magyarázó szövegben ez szerepel: „Australian issue WW1 bayonet practice training mask”. A folytatásban pedig ezt olvashatjuk: „This mask is a rare item as it is one of the masks that have survived that was used during bayonet training. It differs from a standard fencing mask as it is a lot beefier and the gaps in metal grid that covers the face are closer together. It was made in Australia for the Australian Army during WW1 by 'Nutting and Young 386 Bourke St Melbourne and is also date stamped 1916'. Although showing signs of wear it is in pretty good condition and makes an excellent display piece.” [4]

  Tehát egy Ausztráliában gyártott (1916) szuronyvívó fejvédről van szó. Már az első képen is látszik a gyártó jelzése, de van közeli kép is. (Jól olvasható az évszám, Melbourne város neve, valami a saddlers szó, tehát a gyártó cég főprofilja a nyeregkészítés volt.)

  Élvezetes kalandozás volt.
________________________________________________
  1. Sérült fejvéd. (Rajta egy címke:Japanese kendo mask)
  2. Kaminski (9 jó minőségű kép mutatja be ez az akciós tételt).
  3. WW1 mask
  4. Henry's Military Collectables

2019-01-09

Régi sportkard

  Egy ausztrál gyűjtő - Sam Gordon Campbell - képeit láthatja az olvasó, melyek a MyArmoury honlap egyik topikjából lettek letöltve.

1. kép

2. kép

3. kép

  Campbell azt írja: „They're a "Hungarian" style hilt, chromed steel, wood canted grip. Fittings also steel and were chromed at one point. One is in original condition, the other I carefully tried to stabilise. No markings on hilt parts. I'm thinking they're around the 1960s-70s?

 Igen, ez egy jellegzetes magyar kardkosár, merevítő bordákkal. Jól látszik, hogy mennyire aszimmetrikus ez a jobb kezes kosár. A 2. képen tanulmányozható a recézett famarkolat, ebből olyat is ismerünk, aminek mindkét végén egy-egy fémgyűrű is volt. (A markolat belseje jobban látható egy további képen.) 

  Per pillanat nem tudom eldönteni, hogy ez az sportkard tényleg a múlt század 60-70-es éveiből származik-e. Elképzelhető, hogy valamivel korábbi, mivel teljesen hasonló régi sportkardot lehet látni a Duronelly-teremben. Érdekességként össze lehet hasonlítani egy magyar sportkarddal, Vince 1938-as katalógusából.

2019-01-05

Bal? Jobb??

  2015-ben a topikban már foglalkoztunk azzal, hogy vajon az ilyen-olyan parasztok hogyan fogták a hosszabb markolattal rendelkező kardokat (pl. hosszúkardot). Szerszámfogást (SZF) használtak, amikor a bal kéz van elől, mögötte pedig a jobb? [1] Vagy netalán a klasszikus hosszúkard-fogást (HKF) alkalmazták? Ekkor a jobb kéz van a keresztvasnál, mögötte helyezkedik el a bal kéz.

  Most újra átnéztem „fegyvertelen” parasztokról szóló bejegyzések képeit.
  A klasszikus: „Haust du mich so stich ich dich” (Beham mester)


Hosszúkard: HKF (p13 / p4 = 2,7; miközben a wikis szócikkek alapján ez 4-4,5 lenne)

B:  Beham 2

Hosszúkard: HKF, rövid bunkó: HKF (1543) [3]


A téma egy későbbi feldolgozása (Bry, 1592)

Egyéb festők:

C: Bry testvérek (a fenti kép)

Szinte másolta az 1543-as képnek. 
Hosszúkard: SZF, rövid bunkó: SZF [2] (p13 / p4 = 2,5; itt még rövidebb a kard)


Langes messer? Kriegsmesser?: HKF (1590)

  Szóval, egy távolról sem reprezentatív minta alapján inkább a HKF a gyakoribb a német parasztokat ábrázoló képeken.
______________________________
  1. A topikban azt is megvitattuk, hogy nem mindegy milyen szerszám van az ember kezében: fejsze vagy ásó.
  2. llustration from the brothers de Bry's 'Emblemata Saecularia' (Frankfurt, 1592). Johann Israel de Bry, Johann Theodor de Bry.
  3. És bal kezes vívókat is láthatunk!

2018-12-28

Huszár rapier?!

  Úgy néz ki, hogy nem a hatvágásról szóló bejegyzés lesz ebben az évben az utolsó írás.

  A vívás mint harcművészet c. topikban folyó társalgás inspirált egy keresést, aminek az eredményét lentebb láthatják az olvasók. A Nádasdy Múzeum [1] egyik érdekes tárgyát (NFM - HuT 95.3.1) tanulmányozhatjuk a képen:


Huszár rapier (?)

A többi kép: teljes kard | markolat belseje

  A leírás szerint a Horthy-korszakból származó fegyvert - huszár rapírt - ábrázol a kép. Itt a tapasztaltabb olvasó némileg elbizonytalanodik. Tényleg rapír lenne ez az eszköz? Eleve tudjuk, hogy a klasszikus huszárok nem használtak rapírt. [3] A XVI-XVII. században a páncélos ellenfelek leküzdésére alkalmaztak ugyan egy speciális fegyvert - a hegyestőrt -, ami némileg hasonlított a rapírhoz, de természetesen a Horthy-korszakban már géppuskákkal kellett megküzdenie a legvitézebb lovasságnak, nem pedig páncélos katonákkal.

  A fényképen látható kard biztosan nem rapír. Ha nem az, akkor vajon mi lehet?

 Szerintem a blog rendszeres olvasói már régen felismerték a kardot, a többiek részére ez maradjon egy megfejtendő rejtvény, aminek a megoldását jövőre osztanám meg az érdeklődőkkel.

  Sikeres kutatást!
____________________________________

  1. Nádasdy link.
  2. Az eredeti kép
  3. Hosszú egyenes pengével ellátott, nehéz egykezes kard, mely hosszú keresztvassal, kosárral és számos hárítógyűrűvel rendelkezett.