2019-05-22

Torricelli

  This Italian fencing master - graduate of the prestigious Scuola Magistrale Militare di Roma - exerted great influence on Hungarian sabre fencing in the first decades of the last century. He was three years younger than Italo Santelli (1866-1945), and from the Southern Italy (Palermo). Torricelli arrived in Hungary in 1898, two years after Santelli won the millennial competition in 1896, and settled in Budapest. [1]

Angelo Torricelli in 1892

 Before 1898 he served as Company-Sergeant-Major, fencing instructor of the 3rd Regiment of Cavalry in Italy. Angelo Torricelli participated at the well publicised fencing exhibition at the Agricultural Hall (London) in 1892:
Italian Fencers at the Royal Military Tournament
Among the various performances at the Agricultural Hall has been the display of fencing with foil and sabre by representative instructors of the Italian army, under the direction of Cavaliere Masaniello Parise. Company-Sergeant-Major Agesilao Greco of the Field Artillery, is a master in the use of the foil, and his method illustrates the characteristics of the Italian style. With the sabre, Regimental-Sergeant-Major Vincenzo Drosi, Instructor of the 5th Regiment of Infantry, and Company-Sergeant-Major Angelo Torricelli, Instructor of the 3rd Regiment of Cavalry, gave a capital exhibition. 
Illustrated London News, Saturday, June 4, 1892
  In 1899 the Szeged Fencing Association invited Torricelli to teach in Szeged (now the third largest city of the country, is situated near the southern border of Hungary). The association's statute was approved on October 31, 1899, so he arrived somewhere in the last months of 1899. After having spent some time at Szeged he returned to Budapest.

  Fencing master Gerentsér wrote in 1941 that he was the student of famous Torricelli between 1897 and 1898 in his hometown, Szeged. So from this we can be sure that in 1897 Torricelli was already in this Hungarian city. Gerentsér sang the praises of Torricelli's teaching abilities and flatly stated that Torricelli was the best pedagogue he ever met. In his book - A modern kardvívás (Modern Sabre Fencing, published in 1944) - Gerentsér wrote very warmly about Torricelli:
Toricelli mester eszményi tanár volt. Mindama mesterek között, akikkel életem folyamán itthon és külföldön találkoztam, őt tartottam a legértékesebb pedagógusnak. Tőle tanultam a legtöbbet, kérlelhetetlen pontosságot a tanításban és a tanulásban egyaránt. De nemcsak a legtökéletesebb oktató és rendkívül rokonszenves egyén volt, hanem egyúttal az olasz vívás klasszikus hagyományainak féltékeny őrzője is. Az ő oktatása, tanítványaira gyakorolt lelki befolyása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy később mint mester és szakíró, én is egész életemen keresztül megőriztem a klasszikus hagyományokhoz való szigorú ragaszkodást.
 Angelo Torricelli died in 1944 and was buried in Palić (part of Subotica, Serbia; Hungarian: Szabadka, Palics). [1]

Italian fencing masters who went to London
and participated at the fencing displays (1892) [2]
__________________________________

  1. From an article, published in 1975 about László Gerentsér by László Klell, amateur researcher of the history of fencing. 
  2. The name of Italo Santelli is competely misspelled (Idalo Sanselli).
  3. Scuola Magistrale Militare di Roma = Central Military Fencing School of Rome

2019-05-14

Gyíkleső

  Mint minden izgalmas kultúrtörténeti barangolás, ez a bejegyzés is egy teljesen rutin kereséssel indult, amikor azt szerettem volna megtudni, hogy a Harcművészetek topik hány hozzászólásában lett megemlítve a vívás. Rögtön találtam is egy izgalmas hozzászólást 2006-ból:
A vívás afféle "úri passzió"- azon a bizonyos pozsonyi diétán (országgyűlés) is ezért érezte magát "parasztok által legyőzöttnek" az a két francia mester, akik egy huszár hadnagytól és egy bakonyi kanászgyerektől szenvedtek el olyan súlyos sérüléseket, hogy fel kellett adni eddigi hivatásukat... Az egyik így vélekedett az esetről: "...a magyarok ténylegesen barbárok. Magas-kultúrának nincs helye abban az országban... a vívást csak néhány jóravaló fiatal gyakorolja... a többiek csak a durva verekedést ismerik, nincs bennük lovagi szellem... rúgnak, ütnek a vívás közben... néha lefogták a vívó kezemet, aztán kirúgták belőle a kardot... ráadásul a nézőknek még imponált is ez a barbár színjáték..."
Ők is vívni szerettek volna. Sajna nem ismerték a vívás szemléletű és a harc szemléletű küzdelmi módszerek különbözőségét... [2]
  Csettintettem is rendesen!

  Hű, egy kanászgyerek, aki ledarált egy külhoni vívómestert; ez már tényleg valami. Csupán annyi a gond ezzel a szép, honfiúi kebleket melengető történettel, hogy - nagy valószínűséggel - egy szó sem igaz belőle. No, de ne siessünk ennyire előre... Induljunk el előbb a Bakonyba, hátha arrafelé tudnak valamit az öregek erről a daliás kanászgyerekről. Sajnos, az ottani bácsik csak a vállukat vonogatták, meg valami Guglifalvát emlegettek, ahol talán tudnak valamit a népek a híres bojtárról.

  Bizony tudtak ám! Kiderült, a bakonyi kanászbojtár vs külföldi vívómester történetet már 1903 előtt leírta a Tóth Béla által összeállított hatkötetes A magyar anekdotakincs (1898-1903). Hangos könyvként megtalálható a MEK-en: Gyíkleső és a fokos.

  Az ízes magyarsággal felolvasott történetből kiderül, hogy egy pozsonyi diétára ellátogatott egy vívómester, aki - mint mondta - francia módi szerint „verekedett” és azzal kérkedett, hogy ő bizony mindenkit legyőz. És tényleg - gyíklesőjével jól helybenhagyott pár fiatal urat Pozsonyban, erre egy dunántúli gróf felvetette, hogy bizony az ő bakonyi kanászának a fokosa többet ér, mint a francia módi szerint forgatott díszkardocska. A mit sem sejtő vívómester elfogadta a kihívást, kiállt szépen a méretes kanászbojtárral szemben, megszúrta az egyik fülcimpáját, aztán a másikat, végül a fickó orrát vette volna célba, de a gróf bíztatására („Üsd, fiam, üsd! Hiszen azért vagy itt!”), több sem kellett a srácnak, a méretes fokosával odanyomott egyet a vívómesternek, és KO.

  Hát ennyi a történet. Szép is, kerek is, minek elemezzem. De azért vívástörténeti forrásként nem használnám. ;-))) Ennek az adomának van egy másik feldolgozása is (2016): A bajnok - meg a somogyi kanász. Az alaptörténeten csupán annyit igazított a szerző, hogy nála egy gonosz talján vívómester terrorizálja a budapesti kaszinókat valamikor az 1880-as évek közepén. Hullanak az emberek, mint egy Kill Bill remake-ben, hiszen már vagy 8-10 embert ölt meg az olasz, akit biztosan Gualtiero Malatestának hívtak, mint az Alatriste c. film egyik főgonoszát. Ja, meg az egyetlen ütés előtt volt egy komolyabb fokosbemutató.

Summary:
  An anecdote from around 1903 that a Hungarian herdboy defeated a foreign fencing master with his shepherd axe. Nice anecdote, but a very unlikely encounter.
_____________________________________________________

  1. Gyíkleső  – rövid díszkard; szurony. Tréfás névadás, arra céloz, hogy az ilyen fegyver nem való komoly harcra. (Magyar etimológiai szótár)
  2. 51181. sz. hozzászólás

2019-05-06

Comparison

  Most people assume that the content of Wikipedia articles is more or less static. That is not the case. Let's see for example Kendo article. On 26th July 2010 an editor - Kozushi - created an interesting and informative section called Comparisons with Western Fencing

Comparisons with Western Fencing
  Kendo and fencing, the two major international sword-based sports, are similar in many respects. The major similarities and differences are outlined here:

Footwork

Footwork is different as the two handed shinai demands that the body face squarely forward. Therefore, both feet point forward with the big toe of the left foot as far forward as the heel of the right and with about one foot length distance between them. In fencing the back foot angles out at 45 to 90 degrees and the forward foot is further ahead to enable balance and further reach with the lunge. The kendo footwork closely resembles that found in historical fencing manuals such as Joseph Swetnam, Giacomo di Grassi and George Silver where the body and both feet are turned squarely forward, and the heel of the right foot near the big toe of the left, as in kendo.

This is an illustration [3]

Footwork similarities include the use of shuffle stepping to move forwards and backwards and the lunge being the primary means of scoring a point. The kendo lunge is executed with different movement dynamics from the fencing lunge, since the power stems from the outward rotation of the hip and drive off the calf muscle instead of the extension of the leg; however, the speed and reach of the attack is comparable. Kendo requires a stomping step to score whereas fencing does not, and forward recovery is typical in kendo while the backwards recovery is typical in fencing. Body contact forbidden in fencing is allowed in kendo.

Guard Position

The primary guard position with the sword is very similar. The sword is held in a central position with the point extended out towards the opponent. In kendo, the tip of the sword is to the right of the opponent's tip so as to facilitate guarding against cuts to the wrist. This is called chūdan no kamae. Fencing also has the tip slightly to the right of the opponent's. In kendo, the kendoka place their hands on the shinai or bokken in the same location regardless of whether a kendoka is left-handed or right-handed. The left hand is placed at the bottom of the shinai with the right hand near the tsuba. Also, the right foot is placed ahead of the left foot.

There are alternative guard positions in kendo and Western fencing. In kendo, the two other guard positions utilized in keiko are gedan no kamae, where the tip of the shinai is pointed to the floor, and jodan no kamae, where the shinai is lifted above the head. In fencing, the tip of the blade can be pointed downward. In modern fencing with electrical scoring equipment, the fencer's en guarde position can be such that the weapon arm is drawn back such that the blade is point up in preparation to strike, an uncommon Jodan-like stance often and effectively used by eight-time US Foil champion Michael Marx.[18]

Scoring

In theory kendo scoring is quite similar to épée: first one to hit the target with sufficient force wins. However, successful kendo points must pass a style template (ki-ken-tai-itchi, outlined above) while épée points do not, excluding matters such as boundaries and sportsmanship. Kendo lacks the concept of "right of way" (that executing a counterattack is de facto a fault if the original attack succeeds in hitting) as applied in foil and sabre.

Respect/Sportsmanship

In competition, the kendoka bow to each other, step towards each other, draw their shinai and perform sonkyo, which is similar to a salute. At the end of the bout, the kendoka step back to their starting positions, perform sonkyo, get up, take steps backwards and bow to each other again. In fencing, the fencers (with their masks off) salute with their weapon to each other and salute the referee before the bout. And at the end of the bout, the fencers remove their masks, salute their opponent, salute the referee and then shake hands with their opponent. Optional is to shake hands with the referee or salute the audience.”

There was an alternative version of the Scoring subsection:

  „The major differences lie in the scoring of a point. In kendo the stroke of the shinai, the kiai and foot stomp known as fumikomi must all take place simultaneously. Following this, there are several acceptable methods to demonstrate zanshin or continuous awareness after the strike. One common method involves following the strike with three swift smaller steps past the opponent and then turning around to face him or her in a ready position. All of these must happen to score a point. In fencing only the touching of the sword to the opponent's pointable area with sufficient pressure counts for a point. No kiai, fumikomi or zanshin is needed. This makes scoring at close quarters in kendo more difficult than in fencing as the momentum necessary to create an acceptable zanshin demonstration is harder to generate then when one is further out. Therefore pushing the opponent backwards or using the opponent to push oneself backwards, or both methods, are often used to generate distance when close to one another. In fencing, physical contact, known as corps a corps is forbidden. Instead, sword strikes without major footwork movements is often used at close quarters.”

  On 7th December 2010 the whole section was still in the article. On 7th April 2011 it was severely shortened, and finally the section was completely removed on 13th April 2011 by another editor - Ekwos -, claiming that it is an original research, and therefore should be deleted from WP. [2]

  Sometime in the near future it would be interesting to review the whole text.
___________________________

  1. I have checked several treatises on Wiktenauer: George Silver, Di Grassi, Marozzo. So next time I will return with more detailed review.
  2. Technically the editor was completely right, but with the more careful approach the whole section could have been saved, because it does contain useful information for readers.
  3. It was not in the original text.

2019-05-01

Shashka 2.

  As promised a series of blog posts on Cossack shashkas is continued. 

  Today we could study a nice drawing of so-called “Nizhegorodka” shashka M1834. [1] In that year shashka was officially adopted by the regular Russian troops. The author of the article writes: „These shashkas were still very similar to traditional Caucasian samples with the hilt of two wooden pieces. A steel or brass ring was added to protect the grip.”

Side view & several crosssections of the blade

  He continues: „The hilt was not embedded into the scabbards, so it was called “Asian” pattern, while those shashkas, popular among irregular Caucasian cossacks, which hilts embedded, were called “the Caucasian pattern”. Note that there is a hole for a knot – unlike traditional Caucasian shashkas. Scabbard is wooden, covered with leather, with a brass mouth, two scabbard bands with loose rings for a belt and two bands with mounts for bayonet. Initially there were no a chape on the scabbards, later it was decided to install it.

Side view of the scabbard

  Later some other regiments and units adopted it. This pattern was used till 1917. It was rather successful and popular pattern. So much so that when in 1881 a new shashka pattern replaced the P1834 in Nizhegorodsky and Seversky dragoon regiments, the soldiers disliked it, resented, and soon P1834 was returned them.”

  In the second picture there is a remark that the location and dimensions of the bayonet fittings are from a particular document N 157-1895. So it is clear that it was added in or after 1895, and the Model 91/30's cruciform bayonet is for the famous 3-line rifle M1891. [2]

  Specification (from [3] ):
  • Total length ........................................... 1000 mm;
  • Blade length .......................................... 880 mm;
  • Blade width ........................................... 34 mm;
  • Blade curvature .................................... 70/395 mm;
  • Weight .................................................. 877-939 g

___________________________________________________
  1. Nizhegorodsky dragoon regiment (Нижегородский 17-й драгунский полк).
  2. (Russian: трёхлинейная винтовка образца 1891 года), colloquially known in the West as Mosin–Nagant and in Russia as Mosin's rifle is a five-shot, bolt-action, internal magazine–fed, military rifle developed from 1882 to 1891, and used by the armed forces of the Russian Empire, the Soviet Union and various other nations. It is one of the most mass-produced military bolt-action rifles in history with over 37 million units having been made since its inception in 1891.
  3. Федоров: Холодное оружие. с. 70-71.

2019-04-26

Piknik

  Kellemes nyári időjárás, jó zene, Fanta, csinos tollasozó egyetemista lányok...
  Mi kell még egy hangulatos könyvtári piknikhez?!

  A helyes válasz: egy kis vérpezsdítő grundvívás! 😂


  Általában nem szoktam különösebben „marketingelni” a vívásunkat, de mivel a tavalyi könyvtári piknik  - a meglehetősen hűvös időjárás ellenére - kimondottan jól sikerült, így nem volt kérdéses a tegnapi részvétel. 

  Egyedül mentem el, nem számítottam nagyobb érdeklődésre. Az elején három lány és egy fiú hallgatta a rövid felvezető szöveget, nézte meg a gyakorlóeszközöket (BSZ-5). Kellemes meglepetés volt az egyik lány kérdése, hogy a polifoamos szablyánk tömege mennyire hasonlít a honfoglalás kori példányok súlyára. Elbeszélgettünk az egyéb adatokról, az Elit alakulat c. kiállítás szablyáiról, a markolatok fejlődéstörténetéről.


  Innentől kezdve - egy órán keresztül - nem volt megállás! Megmutattam az alapokat és utána mindenkinek kedve lett kipróbálni a laza szabadvívást. Az egyetemista srác többször is beállt, közben magyaráztam, voltak „lassítások”, amikor a többiek is láthatták a konkrét akció lefolyását. Mivel a könyvtár bejárata előtt folytak a véres küzdelmek, így számos arra járó diák, oktató is láthatta az egészet. Egy idősebb úriember majdnem beállt kipróbálni, de sajnos sietett, ezért kénytelen volt kihagyni a mókát. Helyette két diák próbálta ki a grundvívást: az egyik mozgásán rögtön látszott a tudatosság és a magas szintű küzdőszellem, kiderült, hogy korábban sotokánozott.


  Kimondottan élveztem az egészet! Köszönet Annamáriának, Róbertnek, Hannának, Dávidnak, Gergőnek és Noéminek (?) a lelkes közreműködést. A könyvtárnak pedig: a kiváló szervezést, az izgalmaktól nem mentes, minőségi tollasozást, [1] a Fantát, Giovanni Pergolesi csodálatos zenéjét.

Summary:
  Yesterday the local university's library organised a very pleasant picnic where our fencing group was present. I had an opportunity to show students some aspects of street fencing (grundvívás), and all participants had their fair share of structured free fencing (sparring) with padded sabres.

Update:
 A university student, Tünde Bereczki sang at this picnic. I have found a really good video clip (YT) where she is singing. Another one.
__________________________________________________________
  1. Amikor a lelkes nézőközönség megtudhatta, hogy egyes grundvívók milyen magas szinten tudják használni a barantás libucütőt, ami egy nagyobb ágból lett rögtönözve, és amit a fennakadt tollaslabda leverésére használtak a versenyzők. A sikeres próbálkozást pedig meccslabdaként értékelték a résztvevők. :-))
  2. Köszönet Sipos Zsoltnak a fényképekért.

2019-04-21

Vívóélmény

  A történet még 2016 augusztusában kezdődött, amikor az akkori edzőtársam el küldve a távoli-távoli messzeségbe (T. → ∞) [1], így mivel aznap épp nem volt kivel vívnom, elmentem megnézni a helyi hagyományőrzők edzését, arra számítva, a végén tudok majd egy keveset szabadvívni. Úgy is lett, sőt egy nagyon kellemes találkozásra is sor került: a lovagok vendége volt a szegedi Ars Ensis egyik tagja.

A kép csupán illusztráció [2]

  Erről már írtam a topikban: „Tegnap egy nagyon érdekes találkozás szemtanúja és résztvevője voltam. A helyi hagyományőrző lovagokat látogatta meg az AE egyik tagja. Rögtön beállt edzeni, a legvégén vívott a csoport vezetőjével és velem. Kimondottan kellemes vívás volt. Edzés után pedig mesélt az AE-ről mint vívóiskoláról, részletesebben a tananyagról, a tanmenetről stb. Utána az egyesület elnöke - a különböző rendezvények során ő személyesíti meg Nagy Lajos királyt - beszélt a helyi lovagok oktatási rendszeréről. Mindig örülök az ilyen jellegű vívótalálkozóknak!” (VMH, 3825)

   Arról már nem írtam, hogy a vasárnapi vívást további kettő követte: az egyik nap plüsikarddal vívtunk privátban, a lovagok nélkül, a másik nap pedig barantás szablyákkal (BSZ-4), meg polifoamos bolognai kardokkal (PK-8). Az összes vívás nagyon kellemes és korrekt volt, valószínűleg mindkét fél számára jó élményként maradt meg az egész találkozás. Utána egy ideig leveleztünk, de aztán a vívókolléga igen komoly leterheltsége miatt elmaradoztak a levelek.

  Annál inkább nagyobb volt a meglepetésem, amikor a napokban újra írt, megemlítve, hogy a gyerekekkel a Bükkben fognak túrázni, és megkérdezte: lenne-e kedvem vívni vele? Persze, hogy volt! Egy kellemes, korrekt vívóval mindig öröm találkozni, beszélgetni, pengét koccantani :-)) Megbeszéltük, hogy most kihagyjuk a plüsit és a szablya lesz a főtéma.

   Nagypéntek délután találkoztunk. Szerencsére az időjárás tökéletes volt, nem volt túl nagy nyüzsgés a diósgyőri vár körül, így viszonylag nyugodt körülmények között folyhatott a szabadvívásunk, valamivel több mint egy órán keresztül (1:05) Érdemes megemlíteni, előtte - valamikor reggel - a kolléga már lefutott 8 km-t. Bolognai egyenes kardokkal [3] kezdtünk, megbeszéltük a szabályokat (pontozás, találati felület stb.), egészen addig vívtunk ezekkel, amíg az egyik eszköz nem roppant meg. („Szegény már elég régi volt” - mondta a kolléga.) Utána a szablyákkal folytattuk: nálam BSZ-4-20-K [4] volt, nála pedig a lassan szabványnak számító GoNow. Ezek hossza szinte teljesen azonos, csupán 2-3 cm-rel volt hosszabb a pengém. Utána kipróbáltuk, hogy milyen érzés PK-8 vs  BSZ-4, az egyenes kard 10-12 cm-rel hosszabb, mint a szablya. (Az már kimondottan nagy előny a másiknak, ha egyszerre érvényesülnek az alábbi körülmények: a) az ellenfél pengéje ennyivel hosszabb; b) az ember szemébe süt a nap; c) a kézfej nem találati felület; d) bal kézzel rá lehet fogni a mozgó pengére is.)  Ez a változat is igen tanulságos volt. A legvégén pedig újra előkerült a két szablya: tíz tiszta találatig vívtunk.

   Mindketten nagyon lelkesen küzdöttünk. Végtelenül élveztem az egészet!

  A vívást követő társalgás is kimondottan érdekes volt. Beszélgettünk az AE-ről, a versenyekről, a szablyavívásról, a szegedi vívóéletről, a közös ismerősökről, a helyi vívóélet fejleményeiről stb.

   Köszönöm a lehetőséget a kedves szegedi vívókollégának.

Ui.:
Talán majd máskor is sikerül összehozni ilyen vívást.

Summary:
  This entry is about a nice meeting & fencing with a member of Ars Ensis (the largest Hungarian HEMA group). The  photo shows the training of AE Szeged, namely sparring in HEMA gear with steel fencing swords (Federschwert). Unfortunately we had an opportunity to fence only with different boffers (straight Bolognese swords & also sabres).
___________________________________________
  1. Erről egyszer majd írok egy bejegyzést. A címe már megvan: Hálátlanok.
  2. A kép eredetije itt található. További képek: galéria.
  3. PK-8, alias „szürke szörnyeteg”. Ezeket én találtam ki, és készítettem el az AE részére valamikor 2013-ban. Kimondottan megható volt látni, hogy még mindig használják őket. Még azt is ki lehetett elemezni, hogy melyik vívóeszköz készült hamarabb, mert pontosan követhető a kard fejlesztéstörténete.
  4. Átalakított eredeti BSZ-4: vastagabb hárítólemez (20 mm-es, bükk), puha kosár.
  5. Külön élmény volt kézbe venni egy kétgyűrűs, Regenyei-féle fédert, és megmozgatni egy kicsit ezt a kellemes fémeszközt.

2019-04-12

Shashka hilts

  I assume that the wast majority of Russian readers visit this blog to find some shashka related stuff. So this post is exactly for them. A few days ago I found an excellent article written by a Russian HEMA researcher. [1]

Details of Cossack shashka (M1910)

  Russian visitors could easily read the text: drawings of the hilt of Cossack officer's shashka, approved by His Majesty etc. etc.

Dragoon officer's shashka (M1881, 1909)

  This is an interesting shashka type - one which has a hand protection feature: single knuckle bow. Usually shashkas don't have such a protection.
________________________________________
  1. Soon I will indicate the author's name, and the location of this very good article.