Kyohan (1909)

  Ten years ago a great post appeared at kenshi247 site, entitled Kenjutsu Kyohan. This post contained the English translation of an interesting Japanese source: local military sabre manual from 1909. At that time the Japanese military tried to copy European sabre systems, and established a rather interesting hybrid system: Japanese style protective equipment, shinai as fencing weapon, but many other components were definitely copied from the European sabre sources (mainly French). So I have been deeply disappointed when I saw that the translation and the whole post disappeared from kenshi247 homepage. [1] 

 Fortunately it is really hard to remove something from the net, once it was uploaded and widely available. So currently this interesting translation can be found at many places.
  1. Via Way Back Machine
  2. Via the BA's thesis (2010) of its translator (Appendix A). [3]
  3. Via another site.
 If you are interested in such a cross-cultural thing, then download the translation and save it, because who knows how long the above links will be alive. 

French (?) foil fencing & Japanese cadets [4]
  1. Original link. At the moment if we follow that link, only a „Page not found” message welcomes the visitor, without providing any further explanation.
  2. In November 2010 Matt Easton posted the link to this translation at Schola Gladiatoria's list of online treatises. Currently his site is under major transition from one provider to another, and therefore cannot be used. But a cached version can be seen here.
  3. Isaac Meyer: The Soul of a Nation: Swordsmanship in Japan’s Modern Period.
  4. Presumably the last decades of the 19th century.



  In 2019 Czech fencing master Leonid Křížek participated at a very interesting event. In October a local historical fencing group -- Tovaryšstvo bojových umení a remesiel (Fellowship of Martial Arts and Crafts) -- celebrated the 10th anniversary of the establishment of the group with a fancy dress party. Ladies and gentlemen in historical costumes and uniforms danced and fenced.

Mensur swords

  The most interesting were the pictures of simulated Mensur fencing. Naturally it wasn't actual academic fencing of German students. Nevertheless the participants used the same type of swords, and they were obliged to stay at a fixed distance from their adversaries. It must have been a very interesting fencing experience!

Ladies first!

...then gentlemen

  1. The original FB post: „Vzpomínka na nezapomenutelnou akci na statku šermířského guru Petera Kozy. V sobotu 12. října skupina historického šermu Tovaryšstvo bojových umení a remesiel uspořádala už desátý ročník kostýmního bálu a mensurního šermu, kam jsem měl tu čest být pozván. Dámy a pánové v historických kostýmech a uniformách tančili a šermovali a já jsem měl to potěšení zkřížit zbraně kromě jiných také s účastníkem napoleonských akcí Jaroslavem Pelíškem. Pořadatelům moc děkuji za nevšední zážitek. Několik dalších fotek zde...” (Leonid Křížek)
  2. The source of the photos. There you can find many other pictures about the event.



  In a recent interview, while answering a question [1], Maestro Ramon Martinez has mentioned the following encounter between a kendoka and an European fencer: „...another person using katana I don't know. I do know that in 1911 in Havana (Cuba) Maestro Julio Martinez Castello faced kendo master named Conde Cano (Kano?), I believe. And he used his saber against master's shinai, and I believe that Castello was victorious in that encounter. However Castello was so fascinated by the Japanese swordsman that he asked him to teach him it. In fact I remember that [...] he used to sell kendo equipment.” [2]

Ramon Martinez

 It might happen that Maestro Martinez just identified another person in an old photo, showing the encounter between Mitsuyo Maeda (aka Count Combat or Conde Koma in Spanish) and a European fencer. The exact location, where this picture was taken, isn't known yet, also we don't know when that encounter took place. (More about it.)

Maeda vs ??

Julio Martinez Castello in 1933 

  In a photo from the 1933 edition of his book -- The Theory and Practice of Fencing -- we see the fencing master at the age of 51. Without being too speculative, I think we can say that the following is true or highly plausible:
  • Martinez mentioned the name of Castello's opponent: Conde Kano;
  • It could be a corrupted or misremembered name of Conde Koma;
  • Castello was born in 1882. He learned to fence at the Royal Academy in Madrid and taught in Spain, Argentina and Cuba before coming to the United States in 1914;
  • Conde Koma was in Cuba between the end of 1908 and 1913;
  • The characteristic baldness of Castello (1933) and the very similar baldness of the person in the middle could indicate that indeed that European fencer is Castello, photographed in 1911. 
  Just to summarize the whole thing.

 It is rather plausible that the person who stands between Maeda and the another fencer can be Julio M. Castello. And the encounter indeed happened in 1911 in Havana, where Castello taught fencing before 1914, also we do know, that Maeda visited the Cuban capital between 1908 and 1913, during his American tour. Naturally only a good article from a Cuban newspaper of that period could resolve this uncertainty.
  1. Did a duel ever happen in which one man used a katana & the other a sabre?
  2. R. Martinez answers questions about Fencing & Fencing History (2020) [24:16]
  3. The United States has been fortunate over the years to attract many notable fencing masters. One of these was Maestro Julio Martinez Castello (1882-1973), a highly successful Spanish fencing master who was born in 1882. He learned to fence at the Royal Academy in Madrid and taught in Spain, Argentina and Cuba before coming to the United States in 1914. He taught at the New York Athletic Club, Yale and Columbia and coached the U.S. Olympic Fencing Team in 1924. Castello accepted the post of fencing master at New York University in 1927 where he stayed until the late 1940s. He produced numerous champions while he was there. While retiring in 1947, he continued to teach on an unofficial basis until his eighties. Furthermore, Castello wrote two books, "Theory of Fencing" (1931) and "The Theory and Practice of Fencing" (1933). His two sons, Hugo and James, were also respected fencing masters.” (Source)


Hornstein (1869)

 An absolutely splendid German fencing book -- Die Fechtkunst auf Hieb -- from 1869, written by Ludwig Hornstein. These masterfully crafted drawings speak for themselves. With my rudimentary German I would translate its title as The Art of Fencing with Cuts (or Based on Cuts).

Tafel I. (table)

 To those who are familiar with Six Cuts (Roworth, 1798): Horizontalquart = inside head = (5), Horizontalterz = outside head (6), Tief-quart = ascending inside cut = (3), Tief-terz = (4). Instead of one (1) Hornstein has two descending inside cuts: Steil-quart  = steep (1) and Hoch-quart = high (1). Naturally these cuts can be delivered at any valid target.

Tafel I.: Fencing saber (1869)

Tafel II.: Engaging guard [2]

An interesting peculiarity of the system 
(Tafel IX.)

 In the fencing guard the heels of the fencer are not on the fencing line. Hornstein wrote: „Der rechte Fuss steht... etwa 8-10 Zoll rechts seitwärts entfernt mit der Fussspitze nach vorn.” [3] So according to the author the right foot should be approximately 8-10 Bavarian inches -- 19.5-24cm -- to the right (from the left foot), with its tip forward. 

 With these short remarks I am just barely scratching the surface of this rather interesting Bavarian saber fencing source.
  1. Ludwig Hornstein: Die Fechtkunst auf Hieb. München, 1869.
  2. Regelmässige verhängte Säbelauslage” Standard hanging guard with a saber.
  3. Page 1 (Page 11:1 in the pdf).
  4. One Bavarian inch equals 2.43cm.


Last Captain

  Finally you can watch this very interesting film on YT

 It is definitely a long (1:33:10) documentary, with a lot of details, tidbits of Hungarian fencing history, sometimes it even could be boring for people who are not very familiar with this rather specific topic. But for fencing enthusiasts around the world -- especially for those who are interested in the fencing history of Hungary (the late 19th century and the first half of the 20th) -- this film is really a true gem!

George (György) Piller [1]

  I don't want to review every single section of the film, or analyse it. Just watch it and enjoy the unfolding story.

Some reviews from Amazon:
 „This item provided a plethora of of information not available anywhere. Also had many old and very great photos. lots of these fencing stars are no longer with us but some are still here and we can see photos of them when they were young and learn who taught them and how their life of fencing in Europe was. This is a treasure.” (Krista)

 „I came for the fencing and stayed for the lesson in the Hungarian Revolution. For most Americans we have no idea what it is like to escape a dictatorship with constant threats to your life and the lives of your loved ones. Let us hope we never will. --- I also didn't know that Sports Illustrated played an important role in helping the Hungarian athletes leave the Melbourne Olympics to tour and then settle in the US. --- Excellent documentary ...” (Kevin)

 „Outstanding documentary showcasing a significant part of modern fencing history, that of Hungarian saber and one of its most noteworthy fencers and masters, Gyorgi Piller. For anyone wanting to understand part of the modern history of the sword and its role in culture, politics, and human endeavor, this documentary is it.” (Benerson)

 „This well researched and crafted documentary will help preserve the well-deserved legacy of George Piller. While a great fencing champion in his own right, his life as a coach serves an inspiration to all fencers and coaches. While I don't know much about reviewing films, I can say that for anyone interested in the history of the sport of fencing, this is a must see. --- Enjoy!” (Ron)
  1. From around 1933 Piller started to use his mother's family name (Jekelfalussy).


Versus II.

 Egy ideje gyűjtöm a kendósok és az európai vívók közti, régi találkozókról szóló beszámolókat. A témával kapcsolatban több bejegyzés is született:  Kendó (2016), West vs East (2018), Versus (2018). Ezekből kiderül, hogy legalább két dokumentált esetről tudunk, amikor kendósok európai vívókkal szemben léptek a jelképes pástra. A legjobban ismert eset Ando és Zablocki vívása 1976-ban, amiről számos fénykép is készült. Az eddig bemutatott találkozókon kívül van még egy további kubai eset is, azonban -- per pillanat -- nem állnak rendelkezésünkre részletesebb leírások (fényképek, újságcikkek stb.), így az egész történet eléggé bizonytalan.

  Egy véletlen folytán találtam egy jól dokumentált magyar esetet is, 1911-ből!

 Lássuk a részleteket. A történet 1907-ben kezdődik, amikor két japán dzsúdós európai bemutató-körúton vett részt és Budapesten is szerepeltek. A korabeli újságok így írtak az eseményről.

Japán vivőmester Budapesten. Tobari Takisaburo japán vivómester, aki yokohamai japán hadiiskolát végezte, társával, Ottával európai körúton van s jelenleg Budapesten tartózkodik. Ez alkalommal Santelli Italo lovag vivómester, kinek termét a japánok meglátogatták, tiszteletükre folyó hó 26-ikán (szombaton) este a Semmelweiss-utczai vívótermében vivóestélyt rendez. — Az estély legérdekesebb pontja a két japán mester egymásközti küzdelme lesz, melyet sajátságos nemzeti vivóöltözetükben, hatalmas egyenes kardjukkal fognak megvívni.” [1][2]

 Már önmagában ez is egy kimondottan izgalmas adatmorzsa, hiszen ez lehetett az első magyar-országi kendóbemutató! [3] Abban az időben Európában is ritkaság számba mentek a kendósok bemutatói. Angliában 1926-ban volt ilyen, erről Alex Bennett számol be kiváló könyvében. [4]

  Az 1907-es bemutató során a két japán vívó -- Tobari Takisaburo és társa -- egymással vívott kendós védőfelszelésben („sajátságos nemzeti vivóöltözetükben”) és japán vívókardokkal, melyeket a korabeli tudósító „hatalmas egyenes kard”-oknak nézte. Így utólag nehéz eldönteni, hogy a japánok pontosan milyen eszközzel vívtak, sinait vagy bokkent használtak a bemutató során. [5]

  Majdnem négy évvel később -- 1911 áprilisában -- a japán mester újra Budapestre látogatott. A Santelli-iskola vívóakadémiáján vett részt! [6] A Budapesti Hírlap így számolt be az esemény számunkra legizgalmasabb részéről: „A vivóakadémia keretében Tobari-Takisaburo japán vivómester és Santelli Italó japán vívást mutatott be. A hadidiszbe öltözött japán mester furcsa mutatványát, amint bambusz bottal védekezett Santelli kardja ellen, a közönség élénk derültséggel fogadta.” [7] 

  Erről a különleges vívásról Az Ujság számolt be a legrészletesebben: „Az estnek külön érdekessége volt Santelli és Tobari Takisaburo japán mester mérkőzése. Előbbi karddal, utóbbi bambuszbottal mérkőzött. Különösen hatott a japán mester már megjelenésével is. Szoknyanadrág, vastag bőrvértezet és fejére kötött arczvédő alkotta felszerelését. A japán mester határozottan nagy vivóérzékről és tehetségről tett tanúságot és a mutatványától a komoly sportértéket hasonló ellenféllel szemben valóban nem lehetett volna elvitatni. Így inkább különlegességével hatott a produkczió, mely a közönséget állandó derültségben tartotta.” [8]
  1. A korabeli újságcikkeket az eredeti helyesírással idézem.
  2. Magyarország, 1907. október 24. Teljesen azonos szövegű cikket találunk az aznapi Az Ujság-ban.
  3. A tényleges oktatás csak 1982-ben kezdődött el.
  4. Alexander C. Bennett: Kendo: Culture of the Sword. 205. o.
  5. Tobari Takisaburo (1872-1942), külföldi oldalakon számos adatot találunk róla, ő alapvetően dzsiudzsicus volt (Tenjin Shin'yo ryu).
  6. A Santelli iskola vivó-akadémiája kedden este lesz a fővárosi Vigadó nagytermében. Santelli mester akadémiája minden évben, úgy most is, zászlója alá gyűjti a legjobb magyar vivókat és mestereket és mindig gondoskodik valami külföldi jó erőről is. --- Az akadémia programmja: Maítre d'assout: Berty László százados, Szarvassy György, Zulavszky Béla századosok, dr Nagy Béla és Szántay Jenő főhadnagy. Iskolavivás: [...] Juniorok vívása: [...] Senior és mester vivás: Barakovich László—Halász Ferenc kard, Kovács Andor—Leszik Sándor kard, Sanesi Lionello mester—Melichár Otthmár mester tőr. Lovas Gyula mester—Hollósy Jenő mester kard, Gerevich Aladár mester—Krencsey Géza kard, Tobari Takisaburo mester—Santelli Italo mester kard. --- Szünet. — Díjkiosztása a Santelli háziverseny győzteseinek. --- Dr Hoór Egon— Kovács Andor kard, Santelli Italo mester — Guglielmetti Giovanni mester tőr. Bach Benő mester — Kautny Antal mester kard, Sanesi Lionello mester — Slotzer Gáspár mester kard, Mészáros Ervin— Guglielmetti Giovanni mester kard, Krencsey Géza — Melichár Ottmár. Gerevich Aladár mester — Lovass Gyula mester kard. --- Az akadémia este fél 8 órakor kezdődik.” Pesti Hírlap, 1911. április 4.
  7. Budapesti Hírlap, 1911. április 5.
  8. Az Ujság, 1911. április 5.


Glebovich (1883)

  A rather short, but nevertheless interesting Russian fencing treatise from 1883.

Fehtovanie na espadronah... [1]

Fig. 3, 4

Fig. 13, 14

Fig. 15-19

(to be continued)
  1. Fencing with training sabres. Sankt-Petersburg, 1883.
  2. Espadron = training sabre in Russian military parlance. 


Vívótermek (1926)

Már csattog a kard, harsog a vezényszó valamennyi vívóteremben.
Körséta a nyári álmából felébredt vívóélet munkahelyein. 

 „Az elmúlt esztendő gyönyörű vívósikerei után, amelyekre az Európa-bajnokság tette fel a koronát, az égész magyar sporttársadalom érdeklődése egy csapásra a vívás felé fordult. A vívás általános beszédtéma lett, már előre latolgatták az amsterdami esélyeket, s ha a nyári szünet következtében a nagyközönség érdeklődése látszólag el is csendesedett és más sportágakat tüntetett ki kegyével, mégis mindenki kíváncsian várija, mikor ébred fel nyári álmából a vívósport és miképen indul a magyar kard újabb világhódító útjára. 

  A vívósport ébredezik. Sorra benépesednek a vívótermek; fiúk, leányok, kezdők, haladók veszik fel a vívócipőt és mozognak serényen a mesterek pattogó parancsszavára, csiszolva a hibákat, fokozva a gyorsaságot, hogy a jövőben ők szolgálhassanak a magyar vívósport hinterlandjául [1], ahonnan leendő bajnokokat és bajnoknőket kiválogatják. A klubok is megkezdik működésüket, vívni kezd a másodklasszis és lassankint tréningbe állanak a tavalyi késői szezonzárás miatt tovább pihenő krekkek [2] is. 

 Tartsunk szemlét a vívótermekben, azokban a nagy erjesztőkamrákban, ahol gondos vívómester-gazdák felügyelete alatt forr, pezseg a magyar vívósport mustja, hogy a versenyszezon kezdetére kifejlődjön a tiszta vívóművészet színborává.

 Fodor mester termében
 a Petőfi Sándor-utcában kezdtük a szemlét, mert tömegnevelésével és óriási apparátusával elsősorban ez a vívóterem van hivatva képet nyújtani a magyar vívósport terjedéséről. A páratlan organizáció, az amerikai arányok tették lehetővé, hogy ma Budapesten évről-évre újabb 1500—2000 aktív híve támad a vívásnak és Fodor Károly érdeme, hogy szélesebb rétegeket nyerve meg, az egészséges fejlődés útját ilymódon megteremtette. 

 A nagy vívótermen kívül négy kisebb teremben folyik az oktatás. A tanítványok által bálványozásig szeretett „Károly bácsi“-nak és István fiának, a magyar hölgyvívósport megteremtőjének irányítása mellett tizenhat mester gyúrja reggeltől késő éjszakáig a tanítványok seregét. A magántanítványokon kívül az NVC, a Vén Fiúk, MTK, FTC, Royal VC, BVC, KAOE és a minden vívóklubok legkedvesebbjének, a Magyar Női Vívó Clubnak versenyzői is itt treníroznak. 

 A magyar mesterek között ott sürög-forog Siniscalco és Tizelli. a két clasz mester, akiket Fodorék egyenesen azért hozattak Itáliából, hogy a tör- és különösen az épévívást arra hivatott oktatókra bízhassák. A versenyvívókkal Fodor Istvánon kívül, Canulli, Gausmann mesterek és az olaszok foglalkoznak. Hogy a Fodor-iskola az úgynevezett egészségügyi vívók mellett a versenyvívás terén sem tétlen, elég utalnom az elmúlt év eredményeire, Petschauer Európa-bajnoki és magyar bajnoki helyezései, Rozgonyi tőrbajnoki második helye. Duránci Zsuzsi első és Fodorné Orbán Böske második helye a női bajnokságban, minden dicséretnél ékesebben beszél. A gyermekek és középiskolások képzését egyenesen monopolizálja a Fodor-iskola. Minden este vív itt 8—10 olyan diák, aki a középiskolai versenyeken a legelsők között szerepel. 

 Santelli mester portáján,
ahova következő utunk vezet, a Fodor-féle tömegneveléssel, szemben az egyéniség képzése az uralkodó elv. Az ősz maestro terme a versenyvívók igazi tanyája. Korát meghazudtoló hatalmas energiával és ambícióval fékszik neki minden egyes tanítványa kiképzésének. Fia elutazása óta segéderőt sem tart, csupán honfitársa, Falchetto segít neki délelőttönként. Santelli maga foglalkozik minden egyes emberrel és lankadatlan buzgalmával kihoz tanítványaiból minden vívóképességet, bármily mélyen szunnyadjon is az. A magyar vívósport fejlődése nyújtja Santelli Italo működésének igazi kritikáját. A Tisza István VC vívói, a két Európa-bajnokkal az élen, már mind tréningben állnak, a mester keze alatt készülve az eljövendő nagy összecsapásokra, de itt vívnak sok más egyesület versenyvívói is s az öreg emellett még ahhoz is időt talál, hogy a VAC fiatal vívóit trenírozza. [3]

 Gerentsér doktor birodalma
ahol a tudományos vívás professzora tanít, a Lónyai-utcai régi Vizy-féle vívóterem. [4] A nagy tudású egyetemi vívómester, nagy alapossággal foglalkozik tanítványaival, nem sajnálja az időt és a fáradságot, amíg a legkisebb hibát is ki nem küszöbölte. Elméleti előadásaiból többet okul a tanítvány, mintha százszor csinálna meg egy gyakorlatot — rosszul. A tudományegyetem vívói mellett — kiknek idei szerepléséhez a mester nagy reményeket fűz — itt vív a TTC, a KIT, az egyesületen kívüli vívók között találjuk Palotai-Kovács Károly dr.-t, a békeidők kiváló versenyzőjét. 

 És itt vív reggelenként a magyar és az egész vívóvilágnak két év előtt még legelső hőse, a világbajnok Posta Sándor is. A vívásnak ez az örök jegyese attól már sohasem fog tudni elszakadni, mikor szeretett mesterével dolgozik, elfelejt mindent, ami történt, csak a vívást látja, és annak él. Bizonyára még benne is él a remény, ami titkon mindnyájunk szívét megtölti, hogy ő és a vívósport még nem vesztek el egymás számára. Aki ennyire szereti a vívósportot és ennyire egybeforrott vele, annak idővel mégis csak vissza kell kerülni arra a helyre, ahová való, a magyar vívósport legelsői közé. 

 Schlotzer Gáspár
 a vívósport csendes és a feltűnést kerülő munkása, Semmelweiss-utcai termében oktatja tanítványait. Nem keresi a reklámot és a hangos dicsőséget. Egyetlen óhaja, hogy minél több és jobb vívót neveljen a magyar vívósportnak. Ezt a célját azután teljes mértékben eléri. Alig van olyan neves magyar vívó, aki ne élvezte volna legalább egy-két éven keresztül Schlotzer mester félóránál rövidebb ideig soha nem tartó iskoláinak jótékony hatását és ma is első pillanatra megállapítható az ismeretlen fiatal vívó precíz mozdulataiból, ha versenyre kiáll: ez Schlotzer-tanítvány! 

 Jelenleg a Wesselényi Vívó Club versenyvívóin kívül, akiknek már évek óta szeretett és becsült mestere, a MAC hatalmas vívógárdája is a keze alatt dolgozik. Ez évben csatlakozott tanítványai sorába a Spárta (?) AC és az Angol-Magyar Bank legénysége is, kik Schlotzer keze alatt szép fejlődésnek néznek elébe. Munkájában eredményes társa vitéz Nádudvardi (Neumer) mester.

 A Lovass-féle vívóteremben 
 az Andrássy-úton, a szomszédos Teréz- és Erzsébetváros ifjúsága ismerkedik meg a vívás örömeivel. Az örökké jókedvű Lovass mester harminc év óta neveli maga köré a vívókat, kik a másodklasszis versenyein még a boldog békeidőben, de éppúgy most is állandóan előkelő szerepet töltöttek és töltenek be. Törzsklubjának, a Hungária Vívó Clubnak a neve Lovass mesterrel már egybeforrt és az ő mosolygó accal, de erélyesen és határozottan adott iskoláinak hatása az asszók-nál mutatkozik. Sok a szebbnél-szebb hölgy a vívók között, akik a múlt évben egyesületté alakulva, a stilszerű Amazon Vívó Club nevet vették fel. Lovass mesternek nagy segítségére vannak fiai, valamint Krúdy és Bereczky mesterek.

 Ezúttal csak a termekben folyó munkát és a mesterek működését kívántam ismertetni, legközelebb a kluboknak a versenyszezonra való készülődéséről számolok be. D. I.” [5]

 A newspaper article about the start of autumn fencing season in 1926. The journalist visited several fencing schools in Budapest, among them Santelli's salle, the fencing establishment of dr. Gerentsér („the professor of scientific fencing” as the author describes him) etc.
  1. Hinterland = (a front mögötti) hátország.
  2. Krekk = (sportnyelvben) nagyágyú, élvonalba tartozó, kiemelt versenyző.
  3. 1925-től Duronelly volt az ingyenes gyakornoka, 1928-ban kapta meg a vívómesteri oklevelét.
  4. Ez volt a Sztrakay-féle vívóterem.
  5. Sporthirlap, 1926. október 21. / 166. szám. Forrás.
  6. Vajon kit takar a D.I. újságírói álnév?


Tolnai (1930)

A Tolnai új világlexikona Vívás szócikke [1]:

 „Vívás. A néprajzi tudomány írásos adatai szerint a V. története visszanyúlik az emberiség őskorszakába. Az ősember a kard primitív formáját alkalmazta embertársai és a vadállatok ellen vívott harcaiban. Az olasz Capoferro 1640. megjelent művében az asszírok királyának, Ninus-nak tulajdonítja a vívás feltalálását, viszont az indusok szerint Brahma nevéhez fűződik a V. föltalálásának dicsősége, míg a múzeumokban található feljegyzések szerint Kr. e. a XVIII. sz.-ban már virágzó testnevelő-iskolákban oktatták a vívást. 

 A görög hitregékben olvasható hoplomachia tisztán katonai természetű gyakorlat volt és mint ilyen, ki volt zárva az atlétikai gyakorlatok sorából. A rómaiaknál találjuk meg az első vívóintézmény nyomait. A gladiátoriskolákban valósággal művészetté emelték a rövid, de éles kard forgatását. 

 A középkor a lovagvilágban élte ki magát. Az egyéni nézeteltérések fegyveres úton való elintézésének módját az északi törzsek után a spanyoloknál találjuk és a lovagi intézményben csúcsosodott ki nálunk is az akkori idők erkölcse. A perdöntő bajvívások fontos szerepet játszottak az igazságszolgáltatásban és e ,,bajok”-at bírói jogérvénnyel, a bíró által kijelölt küzdőtéren intézték el. A modern vívás korszakát a lőfegyverek elterjedésétől számítják. A vívóművészet a németek által bevezetett hosszú, keskeny, hegyes és ruganyos pengével (centille) indult el hódító útjára. A XVI. sz.-ban már Olaszország mesterei oktatják a vívás tudományát és a francia főurak is az olasz úttörők iskoláiban forgatják a pengét. Németországban III. Frigyes császártól a kard mesterei szabadalmat (Privilegiumsbrief) nyertek. Különösen a frankfurti híres vívóiskola indult virágzásnak.

 A V. nemes sportja bennünket, magyarokat különösképpen kell, hogy érdekeljen. Nemcsak azért, mert a világ egyetlen nemzetének históriájában sem játszik oly nagy szerepet a kard, mint a magyarság ezeréves történetében, hanem azért is, mert az 1908. év óta Magyarország áll az első helyen a világ vívónemzeteinek sorában. A magyar vívósport története a magyar vitézeknek a törökökkel a XVI. sz.-ban vívott párharcaival kezdődik. A XIX. sz.-ban, 1825. alapították meg Pesten a „Pesti Nemzeti Vívóintézet”-et. Friedrich Ignác, az egykori porosz gárdatiszt tanította vívni az akkori magyar közélet kitűnőségeit, közöttük Kossuth Lajost, Széchenyi Istvánt és Wesselényi Miklóst. Az első magyar vívóintézet megszűnése után, 1849. Keresztessy József nyitott vívótermet a magyar fővárosban. Később Sztrakay Norbert (akinek vívóterme Gerentsér László egyetemi vívómester vezetése alatt ma is fennáll), Halász Zsiga, Vay Lajos gróf, Fodor Károly, lovag Arlow Gusztáv, Rákossy Gyula, Leszák Károly, Lovas Gyula és Gerentsér László vezették be az ifjúságot a vívás művészetébe. 

 1893. folyt le Budapesten az első vívóakadémia, amelyet olaszok rendeztek. Egy év múltán a Magyar Atlétikai Club-nak a Nemzeti Lovardában rendezett akadémiája már oly nagy erkölcsi sikerrel végződött, hogy 1895. már megrendezhette a MAC a Vigadóban az első nemzetközi vívóversenyt, amelynek az osztrákok részvétele adta meg a nemzetközi jelleget. Győztese a magyar Iványi Gyula volt, de a többi versenyszámot, közöttük a mesterversenyt az osztrákok nyerték, akik a bécsújhelyi K. u. K. Akademie der Fechtkunstban elsajátították az egész világon korlátlanul uralkodó olasz stílust.

 Az olasz fegyverek diadalmaskodtak abban az időben nálunk is és ennek befolyása alatt a MAC olasz mestereket szerződtetett. Első helyen áll ezek között Santelli Italo, a millenáris kardverseny győztese. A mai napig is az ő iskolájából kerül ki a magyar vívók java. Giroldini Frederico és Toricelli Angelo volt a másik két olasz mester, akiknek útmutatása nyomán indult el a magyar vívósport a mai dicsőség felé. Az olasz vívórendszer technikája, párosulva a magyar faj kitűnő tulajdonságaival, megteremtette a magyar vívórendszert, amelynek Gerentsér László iskolája volt a megtestesítője, szellemi vezére pedig Nagy Béla. És ezzel megindult a magyar vívósport renaissance-a. 1900 óta egész Európában a magyar kard győzedelmeskedik. A londoni olimpiász egyéni karddöntőjébe öt magyar került, a stockholmiba hét, a párisiba és az amsterdamiba 3—3. Londonban és Stockholmban Fuchs Jenő, Párisban Posta Sándor, Amsterdamban vitéz Tersztyánszky Ödön nyerte az egyéni kardvilágbajnokságot. Londonban, Stockholmban és Amsterdamban a kardcsapatvilág-bajnokság is magyar kézre került. 

 1925 óta európai vívóbajnokságokat is rendez a nemzetközi vívószövetség. Az elsőt Ostende-ban tartották meg, ahol Garay János nyerte meg a kardbajnokságot. 1926. Budapesten, 1928. Vichy-ben rendezték meg az Európa-bajnokságot. Mindkét helyen Gombos Sándor, Santelli mester tanítványa lett az európai kardbajnok 1929. még egy Európa-bajnokot adott a Santelli-iskola Glykais Gyula személyében. 

 A leghasználatosabb vívófegyverek: a vívótőr (fleuret, rapier, fioretto), a kard (sabre, sciabola, Säbel), a párbajtőr (epée, spada, Degen) és végül a szurony (bajonette). A vívás céljai a következők: tanulás, begyakorlás, barátságos mérkőzés, akadémiai vívás, versenyvívás és párbaj. A tanulás és a begyakorlás a mester felügyelete alatt történik és a versenyvívás alapfogalmainak elsajátítását célozza. A barátságos mérkőzésen két vívó próbálja ki képességeit és gyorsaságát. Az akadémiai vívás a vívóművészet szépségeinek bemutatása meghívott közönség előtt, ünnepi keretek között. A versenyvívásnál többen mérkőznek egymással és itt a versenybíróságnak az a feladata, hogy megállapítsa, vájjon a résztvevő versenyvívók között melyik a legjobb. A mérkőzésnek assaut (asszo), a kapott és adott találatoknak touche (tuss) a szakkifejezése. A versenyvívásnál a küzdő felek négy tussra, nemzetközi és bajnoki versenyeknél öt tussra mérkőznek. E két utóbbi esetben tisztán az adott és a kapott tussok arányát mérlegelik a versenybírák, akik azt figyelik, hogy hol esett tuss és ha mindkét fél érintve lett, hol esett érvényes találat. Aki ellenfelének előbb adott négy, illetve öt tusst, az győzött. A verseny győztese viszont az lesz, aki a legtöbb győzelmet aratta ellenfeleivel szemben. 

 A párbajvívás két félnek lovagias ügyből keletkezett mérkőzése sebzőképes fegyverekkel, az előre megállapított feltételekkel, két-két megbízott és egy-egy orvos jelenlétében. 

 A versenyen megjelent összes bírák együttesen alkotják a versenybíróságot. Az ítélőbiróság (zsűri) az a három v. öt zsűri tag, amely a mérkőzéseknél éppen bíráskodik. A versenyen a szükséghez képest fellebbezési bíróság (jury d’Appel) alakulhat, amelynek feladata a verseny közben emelt óvások felett határozni.”

 Per pillanat még nem tudni teljes bizonyossággal, de ezt a szócikket -- valószínűleg -- Siklóssy László művelődéstörténész írta, mivel szerepel a lexikon szerkesztői között. [3]
  1. Tolnai Új Világlexikona 18. Vég-Zs (Budapest, 1930), 104-106. Forrás.
  2. A szócikkben található képek.
  3. Tolnai Új Világlexikona 1. (Bp., 1926)