2018-12-10

Küzdőszellem

  Úgy éreztem, ez a történet megérdemli, hogy egy külön bejegyzésben legyen megírva.

 A Zrínyi Kupa B-csoportos szablyavívói csörtéit néztem, amikor felfigyeltem egy miskolci barantás ismerős (Zénó) és egy magas agresszív srác küzdelmére. A srác szinte folyamatosan magas prím- vagy szekondállásban volt, és innen hatalmasakat csapott lefelé polifoam kardjával az ellenfelére. Se a nézőközönség, de a bíró sem vette túl komolyan a dolgot, nem figyelmeztette a fickót, hogy ennek a fele is bőven elég lenne egy barátságos virtuskodás közben. Inkább humorosan fogtak fel az egészet, azzal a viccesnek szánt megjegyzéssel, hogy nem lehet eléggé (!) hallani a becsapódás hangját. A srác később sem fogta vissza magát. Mivel a mostani szabályok szerint 5 pontig tartanak a küzdelmek [1], így bőven volt együttes találat és jó sokáig tartott a küzdelem. 

 Végül Zénó győzött, és 5 megnyert asszóval csoportelső lett!

 Viszont látni kellett volna a jobb alkarját... Két hatalmas, vöröses dudor éktelenkedett az alkar külső felületén, alig tudta mozgatni a kezét. A Végek Művészete Vívóiskola egyik tagja nagyon előzékenyen segített: fagyasztó szprével valahogy sikerült rendbe tenni Zénó kezét, később valami bandázst is szerzett, így folytatni tudta a két másik fegyvernem küzdelmeit (hosszúkard, lándzsa + pajzs).

 Már az is kész csoda, hogy nem adta fel, nem lépett vissza, amikor elkezdődtek az említett fegyvernemek küzdelmei. Ezeket már nem annyira figyeltem, mivel akkor már a C-csoportban vívtam, csak később. a feltöltött fényképeken szembesültem a végeredménnyel:
  • Zénó megnyerte a IX. Zrínyi Kupa szablyavívás versenyszámát!!
  • összetettben pedig olyan jól szerepelt, hogy harmadik lett!

  Mindezt olyan kézzel, amiről egész verseny alatt nem merte levenni a kesztyűt, mert nem volt benne biztos, hogy vissza tudja-e húzni a sérült kezére. Ha a versenyen lett volna Küzdőszellem-díj, mint például nagyobb kendóversenyeken, akkor biztosan megkapta volna a példás sportemberi magatartása miatt.

Hatalmas gratuláció a miskolci barantásnak!
____________________

  1. Eltörölték a küzdelem befejezését 5 db - egymást követő - együttes találat után.
  2. Sok apró hiányosság vezetett ehhez a teljesen felesleges sérüléshez, talán a legfontosabb az volt, hogy nem lettek alaposan átvizsgálva a vívóeszközök. Nekem is került a kezembe olyan szablya, amin teljesen új volt a külső textil réteg, viszont alatta teljesen szét volt verve a polifoam. Tehát gyakorlatilag semmit nem védett!
  3. Még egy apró részlet: tavaly a helyi Bors Kupán bíráskodott nagyon hatékonyan Zénó. Kiválóan meg tudta különböztetni az együttes találatokat, a követő találatokat stb. Szóval, bíróként is nagyon jó teljesítményt mutatott.

2018-12-04

Olajfestmény

  Októberben volt időm és lehetőségem megnézni az OSC vívótermét, ami a Puskin mozi felett található. Ez az ország legrégebbi, folyamatosan működő vívóterme. Pont az idén volt 88 éve, hogy átadták a felújított - akkor rendkívül modernnek számító - termet.

  Mostanság már nincs túl jó állapotban, maga a sportegyesület is tetemes adósságot görget maga előtt. Ennek ellenére rendkívül hangulatos az egész hely: elképesztő maga a főbejárat, rögtön egy volt hercegi palotában érzi magát az ember, amit 30-40-50 éve proletárok használnak. :-((


Gerentsér László (1873-1942) [1]

  Pont edzés előtt érkeztem. Volt lehetőségem egy picit körbenézni, elbeszélgetni a gyerekek erőnléti edzését tartó idősebb úriemberrel. Tulajdonképpen az olajfestmény miatt jöttem, hiszen már jó ideje tudok a létezéséről, de eddig nem láttam róla egyetlen képet sem. Most a terem vívómúzeum részében látható.

  Meg persze a vívóterem hangulatát is szerettem volna érezni. Közben lemértem a hosszát is: 18 lépés. (Összehasonlításként a modern vívópást fele (7 m) nekem 10 lépés.)
______________________________________

  1. Egy nem túl jó minőségű felvétel az olajfestményről.

2018-12-02

Duronelly

  Az előző bejegyzésben említett baranta verseny a róla elnevezett vívóteremben lett megrendezve. [1] 2007-ben egy kisebb ünnepség keretében a terem falán lettek elhelyezve a vívóeszközei (régi típusú, rácsos fejvédje, párbajtőre, kardja, egy francia és egy olasz markolatú vívótőre). [4]


Az emlékhely, amit 
Szepesi László vívóedző kezdeményezett 2007-ben [5]


  Mit kell tudni Duronelly László vívómesterről?

Francia eredetű családból származott, a Du’Rosnell család a 16. század táján telepedett le hazánkban. A családi név időközben Duronellyre változott, 1907. február 12-én, Monoron egy kishivatalnok egyetlen gyermekeként pedig megszületett Duronelly László. 

Kitűnő tanuló, jó sportoló volt a már igen korán önálló és céltudatos ifjú, zsúfolt napirendjébe már nemigen fért bele az olvasás szenvedélye, éjszakánként titokban olvas, ezért szeme fokozatosan romlik, erősen rövidlátó lett. A ciszterci gimnáziumban találkozott először a későbbi életét betöltő vívással. 1925-ben jelesen érettségizett, apja ekkor már nyugdíjas, ezért csupán szegénység és munkanélküliség várta az ambiciózus fiatalembert. Fogta a vívókardját és jelentkezett Santelli Italonál, aki a törekvő, korához mérten érett fiatalembert a vívómesteri oklevél megszerzésig ingyenes gyakornokként alkalmazta és oktatta. Duronelly tanult, hogy tanulhasson és tanított, hogy tanulhasson, karddal, tőrrel, párbajtőrrel. Mestere nyomán magas intelligenciával a vívás „velejéig” hatolt, elméletben, gyakorlatban egyaránt. Kitartására, módszerességére utalva a Maestro tréfálkozva ezt mondta róla: „Fiú, neked van german féj, olasz név, és mondod, vagy té magyar! Furcsa.” 

1928-ban a Magyar Vívómesterek Országos Szövetsége „tőr- és kardvívás tanítására alkalmasnak találja”. Időközben beiratkozott a Pázmány Egyetem Jog- és Államtudományi Karára, és a főiskolások részére kiírt patinás József nádor versenyen első helyezést ért el. Ezzel azonban megsértette az akkori amatőr szabályokat, mely szerint professzionálisnak nem csak az tekintendő, aki anyagi juttatásért tanít, hanem az is, aki azért tanít, hogy tanítsák […]

1950-ig (43 éves már ekkor) nem indulhatott tehát amatőr versenyen, azonban 20 éven keresztül minden mesterversenyen elindult, és egy kivételével mind megnyerte. 

Reneszánsz ember volt, az 1930-ban megszerzett vívómesteri oklevélen kívül államtudományi diplomát is szerzett, de egyaránt érdekelte a csillagászat, az atomfizika, irodalom, bölcsészet, biológia és a történelem is. Szenvedélyes vadász volt, hosszú évekig versenyzett sportlövészetben (1934-ben csapatbajnoki címet szerzett, 1948-ban pedig tagja volt a londoni olimpiai keretnek). Motorozott, kedvelte a természetjárást, hosszú túrákat tett télen-nyáron, kiváló úszó volt, lovagolt. 

22 éves korában, 1929-ben nősült, esküvői tanúja mestere és atyai barátja, Santelli Italo volt. A család életét az első években két tragédia is beárnyékolja, 24. születésnapján megszületik első gyermeke, de még aznap meg is hal, öt év múlva pedig alig négy éves gyermekét ragadja el az agyhártyagyulladás. 

Több klubban is tanított mint egyetemi vívómester: a BEAC-ban és a MAFC-ban, de majd mindennap ott van a Santelli teremben is, ott érzi igazán otthon magát [...] Emellett 1941-ben a Vallás- és Közoktatási Minisztérium testnevelési előadójaként is dolgozott. A háború rémuralma alatt pedig Kázmér utca lakásában két üldözött családot is rejtegettek. 

A háború után részt vett a Testnevelési Főiskola újjászervezésében, és régi vágya teljesült: megbízták a TF vívás tanszékének vezetésével. Mindezek mellet vívást oktatott a MAFC, az FTC, a Postás és a Lokomotív (a BVSC elődje) vívóinál, a Színművészeti Főiskolán, előadásokat tartott, edzője volt az olimpia és világbajnoki vívókeretnek, valamint örök érvényű tételeket is megfogalmazó szakkönyveket írt: „A csel legyen határozott, szuggesztív, hogy az ellenfél tényleg érezze a fenyegetést, belőle a védőreflexet – szinte akarata ellenére is – kiváltsa.” „A jó vívó mindig elég közel van ellenfeléhez, ahhoz, hogy találhasson, s valahogy mindig távol ahhoz, hogy őt eltalálják.” „Mi kell a víváshoz? Szorgalom, tehetség és a küzdelem szeretete. És ami a küzdelmet illeti: versenyben csak remélni lehet, számítani soha! 

1951-ben Bay Bélával és Rerrich Bélával az addig nálunk „mostohagyerekként” kezelt párbajtőrvívás fellendítésére és magyar párbajtőriskola kialakítására fordított komoly és sikeres erőfeszítéseket. Dolgozott a vívás oktatásának korszerűsítésén is, kidolgozta a csoportos vívásoktatás módszertanát. 

Legsikeresebb tanítványait felsorolni is nehéz, Balthazár Lajos 18 évig volt a tanítványa, de mestere volt Sákovics Józsefnek is. Egyik fia, dr. Duronelly Róbert (1934-2009) szintén kiváló vívómester lett, 19 éves koráig Gábor fia is versenyzett. 

Fiatalon, 48 éves korában súlyos betegség támadta meg, barátai, köztük Nedeczky László még vért is adtak, hogy megmentsék, de már nem lehetett rajta segíteni, 1955. november 26-án életét vesztette. Emlékét sokáig emlékverseny őrizte, mesterfegyverét és -plasztonját a TF raktárában őrzik (talán lenne méltóbb helye is).” [3]
________________________________________

  1. Egyes versenyszámok (pl. lándzsa+pajzs szabadvívás) a szomszéd tatamis teremben lettek lebonyolítva.
  2. Dédunokái (Róbert fia unokái) pedig néhány hónapja a Vasasban tanulják a kardvívás fortélyait. (Vívómúzeum FB-oldala.)
  3. Syposs Zoltán: Villanó pengék.
  4. Vívótanárra emlékeztek: Dr. Duronelly Lászlóra emlékeztek március 18-án este 18 órakor a TF „D” épületének vívótermében. Dr. Duronelly László a háború után, 1948-55 között, volt az intézmény vívótanára. A közelmúltbeli rendezvényen, leánya felajánlásával, a vívómester édesapa nevét viselő terem falán helyezték el egykori fegyvereit és vívósisakját. Az ünnepségen a család tagjain kívül részt vett Németh Árpád, a Santelli Alapítvány titkára, dr. Kamuti Jenő, az Európai Vívószövetség első alelnöke, MOB főtitkár, valamint a kar Küzdősportok Tanszékének vívótanárai és a Kárpáti Rudolf Vívó Klub versenyzői.TF
  5. A képrészletet a Kapos Baranta csapat FB-oldalára feltöltött fényképből vágtam ki. (Készítette: Drávecz László.) Sajnos a látványt rontják a belógó pástvezetékek.

2018-11-25

IX. Zrínyi Kupa

  Kell még egy-két nap, hogy teljesen letisztuljanak a versennyel [1] kapcsolatos benyomások. Addig csak egy gyors összefoglaló. Kimondottan jó volt a sorsolás, a C csoportba kerültem. [2] A csoportkört 5 győzelemmel zártam (25 db adott találat, 3 db kapott találat) valamikor 13 óra körül. Nagyon kellemesen felpörögtem!


A felpörgés eredménye [3]

  Aztán vagy 4 órát kellett várni a következő szakaszra, addig a hosszúkard meg a pajzs + lándzsa versenyszámok folytak. 17:25 következett az első szablyás asszóm az egyenes kieséses szakaszban. Vezettem, de valahogy már nem úgy kattogott az agyam, mint korábban. Kiestem...

 Most - négy nappal a verseny után - folytatom a bejegyzést.

A helyszín

  A versenyt a TF Duronelly vívó- és ökölvívó termében (D épület, legfelső szint) rendezték meg. Számomra eddig ez volt a leghangulatosabb barantás helyszín. [4] Nem nehéz kitalálni, hogy miért: a) ez egy igazi vívóterem (rendes világítás, kiváló minőségű padló, felfestett pástok stb.), b) a falakon rengeteg érdekes vívórelikvia van elhelyezve (fényképek, régi vívókönyvekből kimásolt képek, pár régi vívóeszköz). Egyszóval, hangulata van a teremnek!

Lebonyolítás

  Eddig kétfajta barantás vívóversenyen vettem rész: a) egyenes kieséses változat (pl. Bors Kupa, Kárpát Kupa), b) csoportkörös változat - a csoportkörök mérkőzései alapján felállításra kerül egy rangsor, csoportonként az első 1-2 versenyző mehet tovább az egyenes kieséses szakaszba. Most egy olyan új változattal szembesültem, amit eddig csak az olimpiai vívás szabálykönyvéből ismertem. (Erről majd később.)

Érdekességek
  • A vívóversenyere két kárpátaljai barantás is eljött.
  • A 24 fős felnőtt mezőnyben 3 külsős is szerepelt: 2 fő képviselte a Végek Művészete Vívóiskolát, 1 fő pedig a grundvívást. A versenyzők 12,5% volt külsős, ami kimondottan jó arány.
Értékelés
  • Annak ellenére, hogy a verseny második szakaszában kiestem, egy nagyon kellemes vívóélménnyel lettem gazdagabb!
  • Ha a korábban alkalmazott b) változat szerint folyt volna a kupa, akkor benne lettem volna a legjobb nyolcban. (Országos barantás versenyen ez lett volna az eddigi legjobb eredményem!)
  • Nagyon jól tudtam koncentrálni a csoportkörben. Teljesen bevált a némileg finomított mentális felkészülés. Az első - némileg nehezebb - asszó (5:3) után már kimondottan élveztem a vívás és kellőképpen felszabadultan tudtam vívni. [5]
________________________________

  1. A kupán 24 fő felnőtt férfi (öskü), 6 hölgy, 6 ifjú és pár gyerek indult.
  2. A felnőtteket 4 csoportba osztották (4*6 fő).
  3. A bírói lap másolata. Kitakartam a többi vívó vezetéknevét, hogy még véletlenül se hozzam őket kellemetlen helyzetbe.
  4. Versenyeztem már miskolci sportcsarnokban, iskolai tornateremben, kint a nagy semmi közepén (Hun-tanya), a budapesti OBSZ központban, de a TF vívótereme varázsolt el a leginkább.
  5. Legalább 1 mérkőzést kellett nyerni ahhoz, hogy az ember továbbjusson a következő körbe. És pont egy tapasztaltabb barantás vívót kaptam első ellenfélnek.

2018-11-01

Mestervizsga

  Egy nyíregyházi vívóismerős FB-oldalán láttam meg a Vívómester Vizsgáló Bizottság szervezeti szabályzatát és ügyrendjét. [1] Ennek nagyon megörültem, mert korábban már olvastam erről a bizottságról Gerentsér László könyvében, sőt írtam is róla a vívómester szócikkében:
1928. január 31-én Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter létrehozta a Vívómester Vizsgáló Bizottságot, amely rendezte a vívómesteri diplomák kérdését, megállapította a vizsgáztatás módját, ennek a bizottságnak volt Gerentsér az előadója. A bizottság tevékenységének egyik legfontosabb eredménye volt az a miniszteri rendelet, amely alapján 1929. október 1-től az ország területén, nyilvánosan csak olyan egyén taníthatta a vívást és nyithatott vívóiskolát, akinek mesteri oklevelét a fenti bizottság állította ki. [Gerentsér 1944, 346-348. o.]
  De eddig nem ismertem a pontos részleteket. A szabályzat 1929-ben számos helyen jelent meg: a Budapesti Közlönyben (augusztus 17.), a Belügyi Közlönyben (szeptember 1.), a Hivatalos Közlönyben (szeptember 1.), valamint a Honvédségi Közlönyben (október 1.). [2]


  Ennek a bizottságnak volt az előadója Gerentsér László vívómester. A grémiumba 3 tagot, továbbá az alelnököt meg az előadót a Magyar Vívómesterek Országos Egyesülete (MVOE) delegálta, a Vívószövetség pedig 2 tagot. Gerentsér az MVOE-t képviselte a bizottságban. 

  A Nemzeti Sport 1929. szeptember 25-i száma írt arról, hogy ülésezett a vizsgáló bizottság Rákosy Gyula elnökletével; ő és Gerentsér képviselték a vívómesterek szövetségét, a Testnevelési Főiskolát Szukováthy Imre dr., igazgató, a Honvéd Sportoktatói Tanfolyamot pedig Borsodi László katonai fővívómester. A grémium „hosszas megbeszélés után 65 vívómestert talált alkalmasnak az önálló működésre s a vívómesteri címre.” [3]


 Izgalmas olvasmány az elméleti és a gyakorlati tárgyak pontos felsorolása (pl. „előkészítés az önvédelemre”). Érdekes kikötés, hogy a segédmesteri vizsgára csak olyan vívó jelentkezhetett, aki „legalább három éven keresztül szakszerű vívásoktatásban” részesült, vagy a mestervizsga kikötése, hogy „legalább két nyilvános országos versenyen” vegyen részt a mesterjelölt. [4] 
 
  Jó tudni! ;-))

  Akit érdekelnek a további részletek, az könnyen megtalálja a fenti szabályzat többi oldalát az ADT-en. „”
________________________

  1. Sajnos egy teljesen felesleges fórumos vita után nem tartjuk a kapcsolatot.
  2. A képeken a Honvédelmi Közlönyben megjelent szabályzat látható.
  3. Névváltozatok Rákossy Gyula, Borsody László.
  4. Saját kiemelés.

2018-10-23

Kardsors

  Valamikor réges-régen - talán 2012-ben - egy baranta verseny után, úgy döntöttem: kellene készíteni egy olyan vívóeszközt, amit az OBSZ versenyeken használnak; legalább egyet, hogy valamelyest szokja a kezem a vívószablya súlypontját, miközben barantás versenyre készülök. 

  Pár hónappal később sikerült elkészíteni  az eszközt, ami nem lett egy különösebben míves darab, de a célnak pont megfelelt. Közben a versenyeken egy sokkal jobb vívószablyát (BSZ-4) kezdtek el használni a barantások, aminek nagyon örültem, mert nagyon nem mindegy, hogy a szablya keresztvasától számítva 25-26 cm-re van a vívóeszköz súlypontja, vagy 6-7 cm-re!

  Az elkészült fakard bekerült a többi félkész prototípus közé és jó sokáig nem történt vele semmi. Végül levágtam róla egy felesleges nyúlványt, amihez eredetileg keresztvasat akartam rögzíteni, húztam a pengére egy polifoam réteget és ajándékként megkapták a helyi hagyományőrzők.

  Pár napja épp a FB-oldalukat akartam megnézni és megláttam a rég elfeledett szablyát. Jó, hogy használják!


Részlet

  A teljes kép itt látható. Pont a szablya előtt egy elegáns vívólándzsa lett letámasztva, amit barantás minta után készítettem el, kipróbáltuk a párommal, aztán úgy döntöttünk: mi nem akarunk lándzsavívni. Így az egyiket megkapták a hagyományőrzők, hogy legyen mintájuk, a másikat pedig a Nimród Baranta, mivel akkor nekik még nem volt lándzsájuk. (Az ő vívólándzsájukra még rovásírás felirat is készült, hogy teljesen autentikus legyen ;-)) )  

  Érdemes megfigyelni, hogy milyen vívóeszközöket használnak mostanság a várbeli lovagok: láthatunk két sportkardot, meg két olimpiai tőrt (ezekkel megy fejvédben a szabadvívás), a többi kardot a látványvívás bemutatásához alkalmazzák. (A fénykép valamikor 2016-ban készült.)

2018-10-10

Korai fejvédek

  A Schola Gladiatoria egyik topikjában láttam meg a képen bemutatott, tőrvíváshoz használt fejvédét. Utána előbányásztam egy ősrégi képet, amin a vívómaszkok fejlődését mutatta be a szerző. [1] Az eredeti képen csak öt vívómaszk volt látható, ezt egészítettem ki a 6. típussal. Ennek már volt olyan része, ami a fejtetőt védi, továbbá egy külön rész a fülek védelmére.


Az arcvédelem fejlődése [2], [3]


Egy részletgazdagabb kép
a fenti fém vívómaszkról

  Ezen jobban észre lehet venni a homlokrészen felső peremén található lyukat, ezzel egy további rögzítési pontot lehetett biztosítani a vívómaszknak.
____________________

  1. Eredeti kép, http://www.fencingmaster.com/history/history_1.htm (Bac H. Tau, Maître d'Armes)
  2. 1765: Domenico Angelo: Escrime. Published in Volume 21 of L’Encyclopedie (1765) of Diderot and D’Alembert, Plate XV, Fig. 52. (52. ábra)
  3. 1782: Alexandre Picard Brémond: Traité en Raccourci sur l’Art des Armes . Turin, 1782. A könyv borítóján látható a dróthálós vívómaszk, amit két zsineggel rögzítettek a vívó fejéhez. Nem lehetett egy túl kényelmes rögzítési mód!