2018-08-12

Radaelli

  A modern olasz kardvívás - értsd szablyavívás - megszületésében közreműködő Radaelli mestert nem szükséges bemutatni a XIX. századi vívás iránt érdeklődőknek. Az ő nevével fémjelzett gyakorlót szeretném ismertetni pár kép segítségével.

1868-ban még így nézett ki a Radaelli-féle  katonai gyakorlószablya.

Olasz vívószablya
(Modello di Sciabola per la Scherma)

  A képet Del Frate százados könyvében (1868) találjuk meg, jól látszik, hogy itt még igen vastag a kard markolata, alig különbözik a tényleges lovassági szablyától, amit a felette lévő képen ábrázolt a szerző (lásd a könyvet). Már a jellegzetes oldalgyűrűvel van felszerelve. Korábban már bemutattam 1-2 db rosszabb minőségű képet a Radaelli-féle vívókardról.

Masiello és Radaelli vívószablyák

  Szerencsére sokkal jobb minőségű, részletgazdagabb képet is találhatunk a neten.

A legfelső R. mester vívóeszköze,
a következő Parise mester 
által kifejlesztett kard (M2) [1]

  Egyszer érdemes lenne alaposan megvizsgálni ezeket a vívószablyákat, de most következnének a modern másolatok. Pl. a Darwood Armory kardján - a jobb oldali gyakorlón - jól látszik a kosár merevítő gerince, az oldalgyűrű rögzítése, meg az, hogy milyen könnyen szétszerelhető az egész, ami nem mellékes szempont egy pengecserénél. [2]


 A CAS-Hanwei termékén szintén jól kivehető a kosár merevítése és nagyon jól elemezhető a markolatgerinc recézettsége: külön a hüvelykujjnak és a tenyérnek. [3]

CAS-Hanwei

  Ha az ember veszi a fáradságot és begépeli a 3. képen található francia szöveget („8434 Sabres modele Radaelli, garde acier nickelée, avec fils de renfort (garantis d'origine italienne) ... ”), akkor további érdekességet talál, de erről majd egy másik bejegyzésben lesz szó.
______________________
  1. Eredeti kép.
  2. DA eredeti kép. Apró hiba a képen: Radaellian guard.
  3. Eredeti kép.

2018-08-07

Versus

Ando vs Zablocki (1976) [1]

  A West vs East téma folytatása: sikerült találni egy új fényképet, amely az 1976-as vívás során készült. Erről a találkozóról korábban már írtam egy viszonylag részletes bejegyzést.

  A korábbi fényképekhez képest jól látszik a japán kendós neve (Ando), aki most már európai fejvédet visel, a lengyel kardvívó pedig kendós mellvédőt (do). Így valószínű, hogy a szabadvívásuk egy pillanatát rögzítette a fényképész. A lengyel szöveg szerint a mérkőzés során egy döntetlent vívtak. [3] Zablocki egy XIX. századi, szélesebb pengéjű (20 mm-es) vívókardot használt a szabadvívás során.

  Kár, hogy erről a rendkívül izgalmas találkozóról nem készült filmfelvétel, vagy ha készült, akkor a mai napig nem vált közkincsé.
_________________________________

  1. A kép eredetije egy lengyel kendó klub FB-oldalán található (Sopocki Klub Kendo). És a Lengyel Kendó Szövetség archivumából származik.
  2. Lengyel szöveg: „HISTORIA KENDO W POLSCE: Ando Kozo vs Wojciech Zabłocki W maju 1976 r., na zaproszenie Ambasady Japonii, gościła w Polsce grupa przedstawicieli Wszechjapońskiej Federacji Kendo w celu wizytacji i wspólnego treningu z polskimi kenshi. Na keiko zaproszono także słynnego polskiego szermierza, Wojciecha Zabłockiego - medalistę olimpijskiego z Melbourne, Rzymu oraz Tokio. Zgodnie z relacjami świadków pojedynek zakończył się remisem. Oto jak, wiele lat później, Wojciech Zabłocki opisuje swoje doświadczenia z japońską szermierką: "Zostałem zaproszony na wspólne treningi w celu analizy zasadniczych akcji zaczepno-obronnych bambusowym mieczem shinai. Oprócz ćwiczeń prowadziłem walki z najlepszym japońskim zawodnikiem, Ando, przy czym oprócz starć „miecz na miecz”, udało mi się doprowadzić do walki „japoński miecz kontra europejska szabla” (wybrałem szablę szermierczą z końca XIX wieku, cięższą, o głowni szerokości 20 mm, lekko zakrzywionej). Sztuka władania mieczem bambusowym shinai jest podobna do szermierki prawdziwym japońskim oburęcznym mieczem. Szybkość i skuteczność cięcia polega na zastosowaniu dźwigni obu rąk i natarciu, przypominającym nieco rzut szermierczy. Zasłony polegają głównie na odbiciach. W latach 90. przeprowadziłem wspólne treningi i pokaz starcia szabli husarskiej z mieczem japońskim, którym walczył prof. dr Wojciech Cynarski (6 dan iaido). Stosunkowo najłatwiej było trafić „Japończyka” w rękę, natomiast należało bardzo uważać na jego ponowienia natarcia na brzuch – po sparowaniu cięcia na głowę (men) nie należało dawać od razu odpowiedzi, ale parować ponowienie i dopiero wtedy odpowiadać."- cytat pochodzi z książki Wojciecha Zabłockiego „Szable Świata” wydawnictwa Bellona, do której lektury zapraszamy. Książka jest dostępna za pośrednictwem sprzedaży wysyłkowej na stronie internetowej wydawnictwa www.ksiegarnia.bellona.pl. Fotografia: arch. Polskiego Związku  Kendo. Jan 21, 2014” (FB)
  3. Google fordítás: In May 1976, at the invitation of the Japanese Embassy, ​​a group of representatives of the All-Japanese Kendo Federation visited Poland and trained together with the Polish kenshi. Keiko was also invited to the famous Polish swordsman, Wojciech Zabłocki - Olympic medalist from Melbourne, Rome and Tokyo. According to the accounts of the witnesses, the duel ended in a draw. Here's how, many years later, Wojciech Zabłocki describes his experiences with Japanese fencing: "I was invited for joint training in order to analyze the basic offensive and defensive actions with the bamboo shinai sword. sword for sword, "I managed to fight" Japanese sword versus European saber "(I chose a fencing sword from the late nineteenth century, heavier, with a 20 mm wide, slightly curved blade.) The art of wielding a shinai bamboo sword is similar to real Japanese fencing The speed and efficiency of the cut consists in using the lever of both hands and attacking, reminiscent of a fencing throw .The curtains rely mainly on reflections In the 90s I conducted joint training and demonstration of the clash of the hussar saber with the Japanese sword, which was fought by Professor Wojciech Cynarski (6 dan iaido). It was relatively the easiest to hit the "Japanese" in hand, but it was necessary to be very careful about his repeated attacks on the stomach - after pairing the cut on the head (men) it was not necessary to answer immediately, but to retry and then respond. "- the quote comes from the book Wojciech Zabłocki "Szable Świata" by Bellona publishing house, which we invite you to read.”

2018-07-30

30000 ;-)

Egy szép olasz falchion (~1490) [1]

30000!

 Hát, ezt is sikerült elérnünk. Köszönöm az érdeklődőknek - a rendszeres olvasóknak, a vissza-visszatérő vendégeknek meg a véletlenül idetévedőknek is -, hogy látogatásukkal megtisztelték a blogot, ami lassan az egyik leglátogatottabb magyar vívóbloggá izmosodik.

 Önmagában ez a szám nem jelent túl sokat, viszont kimondottan kedvet csinál ahhoz, hogy folytassam a rendszeres kutakodást, a bejegyzések írását, az érdekességek megőrzését. A tényleges vívás mellett - számomra - ez teszi teljessé a vívóélményt: a sok száz éves európai vívókultúra XXI. századi megélését.

Thank you for visiting my blog!

Спасибо за посещение моего блога!
__________________________________________________________

  1. Egy velencei kard a Metropolitan Museum of Art gyűjteményéből. A kép eredetije a Wikipédia Commons állományában található.
  2. A kard tömege: 981 g; hossza: 91,4 cm.

2018-07-27

Botvívás

  Egy kedves netes vívóismerős linkelt a fórumon egy érdekes videót az etióp botvívásról: az anyagot az On the Spot stábja készítette 2012-ben (Cseke Eszter és S. Takács András). Jól látszik, hogy a másik bot felső harmadát „támadják” a bemutató során (0:56), gyakran a kamera csak az egyik botharcost mutatja, aki elégedetten vigyorog magában (1:02), bár néha-néha meg is csapják az edzőtársat. András megjegyzi: „Látszik, hogy nem akarják bántani egymást, csak gyakorolnak.” (1:38) Izgalmas volt megfigyelni: milyen védőfelszerelést használnak a rituális küzdelmek során. Mivel a videó felkeltette az érdeklődésem, így utánanéztem a dolognak.

Szuri rúdvívás (3:57) [1]

  Egy német szócikkből  - Donga-Kampf - kiderültek a szabályok [2] meg az, hogy milyen további védőfelszerelést használnak. [3] A 2-3 m-es botokat nevezik dongának, aminek gyakran „érdekes” formájú az egyik vége, mondhatnánk fallikus. ;-)

  Egy brit sorozat - Last Man Standing - egyik epizódjából [4] is érdekes dolgok derültek ki. Itt a helyi oktatók három ember választottak ki az öt egészséges jelölt közül. Ők egymással küzdöttek meg, nem pedig a helyi fickókkal. Volt egy résztvevő, aki öttusázik; na, az ő mozgásán lehetett látni, hogy tanult vívni és viszonylag gyorsan elsajátította a botvívás alapjait. A harmadik és negyedik részt érdemes megnézni. [5] 

  Utána átnéztem jó sok YT videót. Ezek közül pár izgalmasabb került kiválasztásra. Kiderült, hogy a harcosok többsége tényleg egy szál semmiben csapkodja teljes erőből az ellenfelet, de vannak, akik egész komoly mennyiségű védőfelszerelést aggatnak magukra. Erre jó példa a következő, 2013-as videó.

Donga fighting. (6:34)

  Összességen talán az alábbi videó tetszett a legjobban, színvilágilag, a felszerelés és a küzdelem bemutatása szempontjából. Két falu versenyzőinek a küzdelme, nincs túl nagy kavarás, mint egyes felvételeken, ahol teljesen követhetetlen - ki küzd kivel. Néhány érdekesebb pillanat: közeli felvételek a fejvédről (0:36), egy egész érdekes kötél lábszárvédő, egy találat eredménye (0:46), felszerelés (0:57), fejvéd (1:22), bal láb belső része (2:07).

Travels to the Edge Donga (2:49)
__________________

  1. Ez inkább amolyan bemutató küzdelem (gyakorló vívás) vastagabb botokkal. A tényleges szabadvívás során sokkal hajlékonyabb botokat használnak a különböző etióp törzsek. Ha tényleg rudakkal küzdenének a helyiek, akkor rengeteg törött végtag lenne a végén.
  2. „...dem Gegner durch Schläge blutige Treffer am Kopf oder an den Beinen zuzufügen oder ihn durch Hebel zur Aufgabe zu zwingen.” Győzelem: vérző seb fejre, vagy vérző seb lábra; vagy kiütés, ez már a Last man... c. sorozatban hangzik el.
  3. Bei einem Donga-Kampf werden die empfindlichen Körperteile in Gras oder heute auch in allerlei Helme und Schütze aus Zivilisationsabfällen gehüllt, meist jedoch werden die Hände und Ellbogen durch schmale Schilde aus geflochtenem Gras geschützt.” Tehát fejvédet is használnak, amit mindenféle hulladékból készítenek, a kézfejet gyakran egy kisebb pajzs védi, ami fűből fonnak.
  4. Ethiopian Suri Stick fighting.
  5. Part 3: „Just like a Suri” (4:34) Itt látszik, hogy mekkora hurkák maradnak a vékonyabb botok után. Part 4: A résztvevők bemutató vívása a törzsi vezetők előtt és a kiválasztás.
  6. Helyi szépségek alsó ajka (0:51), meg nagyon jó lassításokat lehet látni.

2018-07-20

Honfoglaló?!

2. sz. sír

  Egy kiváló ukrán régészeti cikk [1] két érdekes fegyverről: egy szablyáról és egy egyenes kardról. Ritkán lehet látni ennyire precíz rajzokat a mellékletekről. Ebben a kisebb temetőben 4 sírt tártak fel a régészek. [2] A szablya a 2. sz. hamvasztásos sírban volt.

Teljes hossza ...........................: 70 cm
Penge hossza ...........................: 61,5 cm
Markolattüske .........................: 8,5 cm
Penge szélessége (max.) .........: 3,0 cm, a keresztvasnál
Íveltsége ..................................: 1,3 cm
Fokél .......................................: 11,5 cm [3] 

  A markolat a penge felé hajlott, egy szokatlan fém kiegészítés (7d) fedeztek fel mellette. [4] A szaltovói kultúrához tartozó, hivatásos harcos felszerelésének minősítette, a IX. század közepe és X. század eleje közé helyezte a szerző a sírt, amiben a mellékleteken kívül volt még némi égett csont és valamennyi faszén.

4. sz. sír

   Itt egy meghajlított kardot találtak az ukrán régészek.

Teljes hossza ...........................: 84 cm
Penge hossza ...........................: 73 cm
Penge szélessége (max.) .........: 4,0 cm [5]
Íveltsége ..................................: 0,5 cm

  A penge foka szinte teljesen párhuzamos a penge élével, és csak minimális íveltséggel rendelkezik (0,5 cm). A szokásos orosz régészeti terminológia szerint ez palas (egyélű, egyenes lovassági fegyver). Az utolsó 5,5 cm-n a penge jobban keskenyedik, de nincs hegye, a pengevége le volt kerekítve, sőt némileg tompítva. A karddal nem lehetett szúrni. A markolattüske vastagsága a keresztvasnál 0,65 cm. A keresztvas két enyhén hajlított lemezből lett kialakítva. Megtalálták a hüvely néhány szerelvényét is.

  Figyelembe véve a kard hosszát a régészek a VIII. század közepe és a IX. századra datálták az egyenes kardot.

  A szablya nagyon jellegzetes markolattal rendelkezik:

  További érdekesség a markolat speciális ujjtámasza, erre is tudunk egy karosi párhuzamot (II/11. sz. sír szablyája) (Karosi szablyák II.) A 2. sz. sírban talált kengyel is izgalmas, eléggé hasonlít a puhatalpas csizmákhoz használt ívelt, honfoglalás kori kengyelekhez, de ennek még utána kell nézni a Révész-féle monográfiában.
______________________________
  1. НОВИЙ МОГИЛЬНИК САЛТІВСЬКОЇ КУЛЬТУРИ НА ХАРКІВЩИНІ (noviy-mogilnik-saltivskoyi-kulturi-na-harkivschini.pdf) A szaltovói kultúra új temetője Harkov környékéről. Zmiev Local Lore. 2015, №2
  2. A Harkovi terület Zmijovi járásában található Mohnacs falu (Mokhnach) mellett tárták fel a sírokat.
  3. Nem egyértelmű a szöveg, valószínűleg sajtóhibáról lehet szó.
  4. Állítólag nincsenek kelet-európai párhuzamai, annyira különleges.
  5. A keresztvasnál, aztán  fokozatosan 3,2 cm-re csökken a penge.

2018-07-13

Szobrok


Thury György 

  Ohmann Béla 1958 és 1960 között készítette a szobrot. 

  Ezzel a marcona alakkal és a fura kardjával csak két apró probléma van: leginkább Dózsa Györgyre hasonlít a bajsza alapján, meg egy teljesen fantáziakardot ábrázol. A szobrász valami egészen furcsa valamit adott a vitéz kezébe: a) egy kétkezes kardot látunk, de Thury szerszámfogásban markolja a fegyvert, pont, úgy, mint a Szociáldemokrata Párt híres vörös munkása a hatalmas kalapácsot; b) a kard hárítólemeze leginkább egy párbajtőr kosarára emlékeztet; c) a legdurvább mégis a kard pengéje - bármelyik Aladdin-kard dísze lehetne.


A magyar vitéz c. szobor

  Ohmann már 1938-ban elkezdett kísérletezni furcsa kardokkal, a fenti képen egy igen szokatlan szablyát láthatunk, de legalább felismerhető a fegyver szablya jellege. Érdekes, hogy korábban teljesen normális kétkezes kardot is tudott faragni a szobrász, odafigyelve a részletekre, de még a kard helyes fogására is.


Ozorai Pipó (Szeged, 1930)

  Kár, hogy - nagy valószínűséggel - soha nem fogjuk megtudni: miért kezdett el fantáziakardokat faragni a szobrász? Ezzel mit akart üzenni?
_______________________________________________
  1. Két kép a Wikipédiáról lett letöltve, az első eredetije pedig innen (a Várpalotai Városi Könyvtár honlapjáról).
  2. A híres kalapácsos munkás Bíró Mihály plakáttervező alkotása, Fischer Tibor világbajnok birkózó volt a modellje.

2018-07-07

„Baj”-vívás

  Baj-vívás mint sportos játék címmel tartottam foglalkozást a Széchényi Könyvtárban a Múzeumok Éjszakáján, június 23-án 17 és 18 óra között, a Díszterem előtti részen. Eredetileg az Oroszlános udvaron lett volna, de mivel oda egy másik múzeum egy oldtimer autós kiállítás is szervezett, hangosítással stb., így egy másik helyszín mellett döntöttünk (Ars Librorum). [1][2]

  Úgy számoltam, legalább 16-18 fő nézte végig a bemutató foglalkozást. Közülük két felnőtt (egy könyvtáros és egy fiatalember), több gyerek szórakoztatta a többieket azzal, hogy kipróbálta milyen érzés grundvívni; köztük kettő olyan gyerkőc, aki tanult olimpiai vívást: egy tőrvívó kislány, egy szemüveges kissrác, aki vívott, csak épp nem tudta megmondani, hogy pontosan mit. [3] A szabvány BSz-4 gyakorlókat használtuk, rajtam volt fejvéd, az edzőtársakra pedig nagyon vigyáztam. Izgalmas volt látni, hogy a felnőttek több vívómenetre is visszatértek. Természetesen a „szabadvívás” során nem volt szúrás, nem támadtam, inkább csak néha-néha kitértem, visszatámadtam, elővágtam...

  Elég sok mindenről sikerül beszélni, megmutattam a grundvívás vívóállását, az alaphárításokat (terc, kvart, kvint), az összes vágást, külön kitértem hatvágásra. (Ez a kissrácokat varázsolta el, láthatóan felcsillant a szemük.) Értelmes kérdések hangzottak el a penge részeiről, az ívről, mire jó, mutattam pl. a hárítás utáni beforgatásokat.

  A könyvtáros eredetileg csak fényképezni akart - valami hatalmas objektívű csodagéppel -, őt az érdekelte, hogy pontosan mi lesz a bemutatón. Előbb elmagyaráztam a kissé félrevezető címet, a magyarázás simán átalakult bemutatássá, onnantól kezdve már nem volt megállás: előbb átvette a bal kezébe, utána átadta a fényképezőgépet a kollégájának, és ekkor már el lehetett kezdeni az iskolavívást.

   A fiatalember - Balázs - rendkívül lelkesen támadott, főleg lábra és természetesen előkészítés nélkül, gyakran egy adott ritmusban, közben kissé csúszott a cipője. Megmutattam, hogy kötésben nem lehet megtartani a kitörést végző vívó testsúlyát, szépen át fogja tolni a sikeres védést is, és kötött vágás lesz belőle. Még nekem is elég változatos volt az egész történet. Őt egy plakátot is kapott, mert azon szerepelt a blog címe. Mindkét felnőtt ügyes volt, határozottan van tehetségük a víváshoz. Remélem, idővel találnak maguknak valami jó kis vívótársaságot, ahol csiszolni tudják majd az adottságaikat!

  A legvégén egy bácsi is kért pár beállást, főleg a magas szekond vívóállás nyerte el a tetszését, aztán mindenáron ki akarta húzni a kardot a „hüvelyéből”, mondtam: ez nem fog menni, mivel ez lenne a gyakorló védőrétege, ekkor némileg elveszítette ez érdeklődést. A kérdezgetős rész közben odajött egy budapesti buhurtos srác, vele is tudtam váltani pár szó. Egy apuka a kislányával pont lekéste az egészet, de sajnos akkor  már mennem kellett, így velük nem tudtam iskolázni.

  Jó volt tudni, hogy a budai vár déli végében a grundvívás villanhatott fel egy rövid időre, míg az északi hadállásokat - a Hadtörténeti Múzeumban - a szablyavívók foglalták el. ;-)
_____________________
  1.  A foglalkozás nevét - szerencsére - nem én találtam ki, és azzal kezdtem, hogy amit látni fog a közönség az se nem bajvívás, se nem szokványos hagyományőrző bemutató.
  2. Fidelio. Különszám 2018/7, 55. o.
  3. Ezzel 272 főre bővül azok száma, akikkel ilyen-olyan formában vívtam.