2018-10-10

Korai fejvédek

  A Schola Gladiatoria egyik topikjában láttam meg a képen bemutatott, tőrvíváshoz használt fejvédét. Utána előbányásztam egy ősrégi képet, amin a vívómaszkok fejlődését mutatta be a szerző. [1] Az eredeti képen csak öt vívómaszk volt látható, ezt egészítettem ki a 6. típussal. Ennek már volt olyan része, ami a fejtetőt védi, továbbá egy külön rész a fülek védelmére.


Az arcvédelem fejlődése [2], [3]


Egy részletgazdagabb kép
a fenti fém vívómaszkról

  Ezen jobban észre lehet venni a homlokrészen felső peremén található lyukat, ezzel egy további rögzítési pontot lehetett biztosítani a vívómaszknak.
____________________

  1. Eredeti kép, http://www.fencingmaster.com/history/history_1.htm (Bac H. Tau, Maître d'Armes)
  2. 1765: Domenico Angelo: Escrime. Published in Volume 21 of L’Encyclopedie (1765) of Diderot and D’Alembert, Plate XV, Fig. 52. (52. ábra)
  3. 1782: Alexandre Picard Brémond: Traité en Raccourci sur l’Art des Armes . Turin, 1782. A könyv borítóján látható a dróthálós vívómaszk, amit két zsineggel rögzítettek a vívó fejéhez. Nem lehetett egy túl kényelmes rögzítési mód!

2018-09-14

Törökvész

  Az egyetemi könyvtár újdonságok polcáról nézett rám Zrínyi Miklós, a szigetvári hős, jobb kezében szablya volt, baljával épp a vállából kiálló török nyílvesszőt készült eltörni, nyakában vastag aranyláncot viselt, díszes ruháját itt-ott már vérfoltok borították, tekintetében a halálba indulók végső elszántság láttam. „Deus, morituri te salutant!” - olvashattam ki a szeméből. Elkezdődött a szigetvári kitörés...

 104 oldalas könyvecske (bookazine) az 1566 - Dzsihád Magyarország ellen. Zrínyi kora és a hódoltság címet viseli és öt fejezetből áll:
  • A dzsihád ideológiája
  • A hódítók
  • A Zrínyiek
  • Az ostrom
  • A hősök emlékezet
  Az ütős borítót és fejezetnyitó illusztrációkat Mező Imre Zsolt rajzolta. Csupán két apró hibát kellett volna korrigálni: 1) a borítón Zrínyi szablyáján fordítva van markolat, felfelé kunkorodik a keresztvas penge felőli része, nem pedig lefelé; 2) egy olyan török szablyát ábrázol, amit két kézzel markol a gyalogos török harcos, miközben a feje mögül a lovon ülő keresztény vitéz felé készül vágni (37. o.) Látványos, jól megrajzolt kép, csak éppen nem nagyon tudunk ilyen eszközről.

  Külön ki kell emelni a könyv részét képező képregényt, amit gimnazisták rajzoltak. Az egyik rajz kimondottan jól sikerül: madártávlatból mutatja Szigetvár ostromát. Láthatjuk az egész várat, csupán néhány felhőfoszlány meg némi felszálló füst érzékelteti a magasságot, meg az óváros felett lebegő madár, miközben ég az újváros, a törökök meg ostromolják az óvárost.

   További két alfejezetben láttam izgalmas dolgokat:
  • Szulejmán-emlékhely kérdőjelekkel. 10 protest érv (86. o.) ; [1]
  • Budapest felülnézetből (92. o.) - egy régi, 1605-ös metszeten kiszínezték a muszlim imahelyeket (Evlia Cselebi 1663-ban Budán 46, Pesten 5 muszlim templomot írt össze). A metszet alatt pedig a mai Budapest látképére helyeztek el muszlim imahelyeket ;-))
 Élvezetes volt böngészni a régi ábrázolásokat, sajnos nem mindegyik képhez tartozott forrásjelölés. Szerencsére egy-egy metszet felirata sokat segített a kutakodásban. A 98. oldalon látható:

„Die gefangen klagen” [2]

  Mivel könnyen olvasható a „Die gefangen klagen” szövegcím, így gyorsan meg lehetett találni a kép eredetijét a Wikipédián, a metszetkészítőt (Erhard Schön), aki Dürer kortársa volt, a nyomdászt (Hans Guldenmund), végül a verset jegyző nürnbergi mesterdalnokot, Hans Sachs-ot [3].

Sachs német verse:

O Herre Gott, laß dich erbarmen
Unser Ellend - gefangen, armen,
Erwürgen sech wir unser Kinder,
Genummen sind uns Schaf und Rinder,
Haus unde Hof ist uns verbrennt,
Und wir geführt in das Ellend.

Weh daß uns unser Mutter trug,
Erst müß wir ziehen in dem Pflug
Und Gersten essen, wie die Pferd,
Mit unserm Munde von der Erd.
Kumm, grimmer Tod, und uns erlös
Von dem grausamen Türken bös. [4]

 Ebben az egy képben összesűrítve láthatjuk a korszak egészét: a török által végzett dúlást, az elhurcolt foglyokat, és a török fenyegetéstől („grausamen Türken”) való rettegés visszatükröződését a korabeli európai kultúrában (fametszeten, versben), mindezt a kor „internetével” - a nyomtatással - sokszorosítva, az egyszerű  néphez hatékonyan eljuttatva.

  Érdemes lenne kielemezni a török lovas felszerelését is.
______________________________________________
  1. Gondolom, ezt nem kell különösebben magyarázni.
  2. Die gefangen klagen. Türkischer Krieger verschleppt Gefangene in die Sklaverei. 303 x 197 mm. woodcut, watercolour and letter press. Entwurf: Erhard Schoen Druck: Hans Guldenmund (died 1560)
  3.  A mesterdalnok, aki egész életében cipészként kereste a betevőt, jó sokáig élt, 81 éves (LXXXI) korában készült róla egy metszet, amin az alábbi latin felirat olvasható: „Musas teutonicam videor docuisse latinas Linguam, plectro vti dum voluere meo.
  4. Viszonylag pontosan fordítható a Google segítségével.
  5.  A 28. oldalon található Schundi kedvenc martalóc-ábrázolása.

2018-09-06

Brit gyakorló

Egy kitűnő angol cikkre szeretném felhívni az első őszi  edzésekre készülő blogolvasok figyelmét: British Army 1864 Pattern Practice, or Fencing Sabre (2018), amit Matt Easton írt még augusztusban.

3 db 1864-es mintájú vívókard
és egy kakukktojás [1]

  Matt kimondottan részletesen foglalkozik:
  • a brit gyakorlóeszközök előtörténetével, külön kiemeli a singlestick (kosaras vívópálca) használatát; elemzi annak okait, hogy a vívópálca sokáig a legnépszerűbb gyakorló volt arrafelé, az eszköz előnyeivel és hátrányosabb tulajdonságaival;
  • az ottani sereg 1864-es mintájú vívókardjának bevezetésével;
  • az eszköz pengéjével, kosarával, fogantyújával, külön kitér a kosár tervezési hiányosságaira.
  Összegzésként a szerző megjegyzi: „Generally though, these 1864 patterns handle wonderfully and the blades are a superb design. The hilts are simple, but effective.” Meg: „The 1864 pattern practice sabre may not be perfect, but it has many good features, particularly the blade cross-section, and was a realistic analogue for fencers to simulate the use of the real service sword used by infantry officers in the second half of the 19th century. If you find one, give it a good home - they deserve more recognition than they have so far received.

 Érdekes olvasni azt az észrevételt, hogy a gyakorlókardok eddig nem kapnak elég figyelmet. [2]

 Számomra igen hasznos volt az egész cikk, kellemes élményt jelntett a Matt-féle hozzáállás, és úgy általában a HEMA-ra jellemző adatközlési hajlandóság.

Kardok és adatok

A: Blade length 83.0cm, balance 11.5cm from guard, mass 820g (made by Mole)

B: Blade length 82.5cm, balance 12.2cm from guard, mass 800g (made by Mole)

C: Blade length 82.0cm, balance 12cm from guard, mass 785g (sold by Garden)

D: Blade length 82.3cm, balance 12.5cm from guard, mass 800g

E: Blade length 82.6cm, balance 11.0cm from guard, mass 800g

F: Blade length 85.9cm, balance 10.0cm from guard, mass 680g (made by Wilkinson)

  A fenti adatokat a szerző a saját gyűjteményében található gyakorlókardokon mérte. Különösen az utolsó vívókard érdekes, nemcsak azért, mert ennek a pengének van leginkább szablya formája, hanem a penge hossza, íveltsége miatt is, valamit a tömege is jelentősen eltér az akkori brit átlagtól.
_____________________________

  1. Matt cikkéből természetesen az is kiderül, hogy miért került a képre.
  2. For these reasons, practice swords are not very common survivors to the present day. They were made to lower costs, abused heavily, until they broke in many cases, and once they were put out of service they were cast aside and not valued in the way that a service sword was. Even when they have survived to the modern day, they are often overlooked or misunderstood, and allowed to degrade further. *** We often see this dismissive attitude to practice swords in the world of antiques and, despite being quite rare, they usually sell quite cheaply. Very few people are interested in collecting them, though this is perhaps now starting to change with the rise in the historical fencing movement.
  3. Némi adat a kakukktojásról: „For interest, I also measured this single 1895 pattern. It has a blade length of 86.5cm, a balance only 6cm from the guard and a total mass of 830g. *** The irony should be noted that this is actually heavier than any of the 1864 pattern sabres I measured, yet this 1895 model of sword, and the variations of it, has the reputation of being 'lighter' than the sabres that went before it. *** Holding the sword in hand and going through some exercises with it explains this clearly though - while the 1895 is heavier in literal terms, it feels lighter due to the mass distribution, with a heavy hilt and a light tip. Having more mass towards the hand means that it moves more deftly in the hand and hits the target with less force.
  4. Indeed, mass alone is a poor way to predict the qualities of a sword in the hand and mass distribution is very much more relevant to how a sword will move and feel.

2018-08-19

Kitörés

Capoferro vs Nadi [1]

  Érdemes alaposabban kielemezni a fenti képet. Ami talán a legszembeötlőbb, az a következő mondat: „Nadi's guard stance is much more centered, so the front foot moves much further when lunging - about 3.5 footlengths”.

Nos, ezzel több gond is lenne:
  • nem 3,5 lábfejnyi, inkább csak 3,22, de ezt fogjuk rá arra, hogy a mondatban szerepel a körülbelül kitétel,
  • viszont az biztosan nem jó, hogy az előrehaladás mértékét a kiindulási helyzet (A, jobb sarok) és a véghelyzet (a jobb lábfej nagyujja) között méri a szerző, sokkal helyesebb lenne az AB távolságot számítani, ez 2,27-2,3 lábfej (lf).

  Máskülönben a kép kiválóan szemlélteti a XVII. sz. kitörés (Capoferro, 1610) és a modern felfogás közötti különbséget. (A modern klasszikus változatban a bal lábfej merőleges a vívóvonalhoz képest, tehát a zöld vívó bal lábát is abban a véghelyzetben kellene látnunk, mint a kék vívóét. Nadi lába valamiért más helyzetben van.)

  További mérések a képen: zöld VA = 1,66 lf, kitörés hossza (k) = 3,77 lf; 
                                                                            kék (Capoferro) k = 4,1 lf.

  Gyorsan megnéztem a Grundvívás könyvben található ábrák kitöréshosszát: az átlag valahol 4 és 4,1 lf között van. [2]
___________________________

  1. A kép eredeti változata.
  2. 41., 42. o.: 4 lf; 49. o.: 4,14 lf; 72. o.: 4,12 lf (Bay Béla kitörése); 104. o.: 4,12 lf; 133. o.: 3,93 lf;  135. o.: 3,73 lf; 142. o.: 4,14 lf.

2018-08-12

Radaelli

  A modern olasz kardvívás - értsd szablyavívás - megszületésében közreműködő Radaelli mestert nem szükséges bemutatni a XIX. századi vívás iránt érdeklődőknek. Az ő nevével fémjelzett gyakorlót szeretném ismertetni pár kép segítségével.

1868-ban még így nézett ki a Radaelli-féle  katonai gyakorlószablya.

Olasz vívószablya
(Modello di Sciabola per la Scherma)

  A képet Del Frate százados könyvében (1868) találjuk meg, jól látszik, hogy itt még igen vastag a kard markolata, alig különbözik a tényleges lovassági szablyától, amit a felette lévő képen ábrázolt a szerző (lásd a könyvet). Már a jellegzetes oldalgyűrűvel van felszerelve. Korábban már bemutattam 1-2 db rosszabb minőségű képet a Radaelli-féle vívókardról.

Masiello és Radaelli vívószablyák

  Szerencsére sokkal jobb minőségű, részletgazdagabb képet is találhatunk a neten.

A legfelső R. mester vívóeszköze,
a következő Parise mester 
által kifejlesztett kard (M2) [1]

  Egyszer érdemes lenne alaposan megvizsgálni ezeket a vívószablyákat, de most következnének a modern másolatok. Pl. a Darwood Armory kardján - a jobb oldali gyakorlón - jól látszik a kosár merevítő gerince, az oldalgyűrű rögzítése, meg az, hogy milyen könnyen szétszerelhető az egész, ami nem mellékes szempont egy pengecserénél. [2]


 A CAS-Hanwei termékén szintén jól kivehető a kosár merevítése és nagyon jól elemezhető a markolatgerinc recézettsége: külön a hüvelykujjnak és a tenyérnek. [3]

CAS-Hanwei

  Ha az ember veszi a fáradságot és begépeli a 3. képen található francia szöveget („8434 Sabres modele Radaelli, garde acier nickelée, avec fils de renfort (garantis d'origine italienne) ... ”), akkor további érdekességet talál, de erről majd egy másik bejegyzésben lesz szó.
______________________
  1. Eredeti kép.
  2. DA eredeti kép. Apró hiba a képen: Radaellian guard.
  3. Eredeti kép.

2018-08-07

Versus

Ando vs Zablocki (1976) [1]

  A West vs East téma folytatása: sikerült találni egy új fényképet, amely az 1976-as vívás során készült. Erről a találkozóról korábban már írtam egy viszonylag részletes bejegyzést.

  A korábbi fényképekhez képest jól látszik a japán kendós neve (Ando), aki most már európai fejvédet visel, a lengyel kardvívó pedig kendós mellvédőt (do). Így valószínű, hogy a szabadvívásuk egy pillanatát rögzítette a fényképész. A lengyel szöveg szerint a mérkőzés során egy döntetlent vívtak. [3] Zablocki egy XIX. századi, szélesebb pengéjű (20 mm-es) vívókardot használt a szabadvívás során.

  Kár, hogy erről a rendkívül izgalmas találkozóról nem készült filmfelvétel, vagy ha készült, akkor a mai napig nem vált közkincsé.
_________________________________

  1. A kép eredetije egy lengyel kendó klub FB-oldalán található (Sopocki Klub Kendo). És a Lengyel Kendó Szövetség archivumából származik.
  2. Lengyel szöveg: „HISTORIA KENDO W POLSCE: Ando Kozo vs Wojciech Zabłocki W maju 1976 r., na zaproszenie Ambasady Japonii, gościła w Polsce grupa przedstawicieli Wszechjapońskiej Federacji Kendo w celu wizytacji i wspólnego treningu z polskimi kenshi. Na keiko zaproszono także słynnego polskiego szermierza, Wojciecha Zabłockiego - medalistę olimpijskiego z Melbourne, Rzymu oraz Tokio. Zgodnie z relacjami świadków pojedynek zakończył się remisem. Oto jak, wiele lat później, Wojciech Zabłocki opisuje swoje doświadczenia z japońską szermierką: "Zostałem zaproszony na wspólne treningi w celu analizy zasadniczych akcji zaczepno-obronnych bambusowym mieczem shinai. Oprócz ćwiczeń prowadziłem walki z najlepszym japońskim zawodnikiem, Ando, przy czym oprócz starć „miecz na miecz”, udało mi się doprowadzić do walki „japoński miecz kontra europejska szabla” (wybrałem szablę szermierczą z końca XIX wieku, cięższą, o głowni szerokości 20 mm, lekko zakrzywionej). Sztuka władania mieczem bambusowym shinai jest podobna do szermierki prawdziwym japońskim oburęcznym mieczem. Szybkość i skuteczność cięcia polega na zastosowaniu dźwigni obu rąk i natarciu, przypominającym nieco rzut szermierczy. Zasłony polegają głównie na odbiciach. W latach 90. przeprowadziłem wspólne treningi i pokaz starcia szabli husarskiej z mieczem japońskim, którym walczył prof. dr Wojciech Cynarski (6 dan iaido). Stosunkowo najłatwiej było trafić „Japończyka” w rękę, natomiast należało bardzo uważać na jego ponowienia natarcia na brzuch – po sparowaniu cięcia na głowę (men) nie należało dawać od razu odpowiedzi, ale parować ponowienie i dopiero wtedy odpowiadać."- cytat pochodzi z książki Wojciecha Zabłockiego „Szable Świata” wydawnictwa Bellona, do której lektury zapraszamy. Książka jest dostępna za pośrednictwem sprzedaży wysyłkowej na stronie internetowej wydawnictwa www.ksiegarnia.bellona.pl. Fotografia: arch. Polskiego Związku  Kendo. Jan 21, 2014” (FB)
  3. Google fordítás: In May 1976, at the invitation of the Japanese Embassy, ​​a group of representatives of the All-Japanese Kendo Federation visited Poland and trained together with the Polish kenshi. Keiko was also invited to the famous Polish swordsman, Wojciech Zabłocki - Olympic medalist from Melbourne, Rome and Tokyo. According to the accounts of the witnesses, the duel ended in a draw. Here's how, many years later, Wojciech Zabłocki describes his experiences with Japanese fencing: "I was invited for joint training in order to analyze the basic offensive and defensive actions with the bamboo shinai sword. sword for sword, "I managed to fight" Japanese sword versus European saber "(I chose a fencing sword from the late nineteenth century, heavier, with a 20 mm wide, slightly curved blade.) The art of wielding a shinai bamboo sword is similar to real Japanese fencing The speed and efficiency of the cut consists in using the lever of both hands and attacking, reminiscent of a fencing throw .The curtains rely mainly on reflections In the 90s I conducted joint training and demonstration of the clash of the hussar saber with the Japanese sword, which was fought by Professor Wojciech Cynarski (6 dan iaido). It was relatively the easiest to hit the "Japanese" in hand, but it was necessary to be very careful about his repeated attacks on the stomach - after pairing the cut on the head (men) it was not necessary to answer immediately, but to retry and then respond. "- the quote comes from the book Wojciech Zabłocki "Szable Świata" by Bellona publishing house, which we invite you to read.”

2018-07-30

30000 ;-)

Egy szép olasz falchion (~1490) [1]

30000!

 Hát, ezt is sikerült elérnünk. Köszönöm az érdeklődőknek - a rendszeres olvasóknak, a vissza-visszatérő vendégeknek meg a véletlenül idetévedőknek is -, hogy látogatásukkal megtisztelték a blogot, ami lassan az egyik leglátogatottabb magyar vívóbloggá izmosodik.

 Önmagában ez a szám nem jelent túl sokat, viszont kimondottan kedvet csinál ahhoz, hogy folytassam a rendszeres kutakodást, a bejegyzések írását, az érdekességek megőrzését. A tényleges vívás mellett - számomra - ez teszi teljessé a vívóélményt: a sok száz éves európai vívókultúra XXI. századi megélését.

Thank you for visiting my blog!

Спасибо за посещение моего блога!
__________________________________________________________

  1. Egy velencei kard a Metropolitan Museum of Art gyűjteményéből. A kép eredetije a Wikipédia Commons állományában található.
  2. A kard tömege: 981 g; hossza: 91,4 cm.