2017-06-30

Mozdulatlanul...

Az Orbán Janos és báró Maasburg közötti parbaj.

Ezen párbaj előzményeit lapunk korábbi közleményeiből már ismerik olvasóink, most annak lefolyásáról, mint párját ritkító esetről, — adunk hirt.

A segédek tudomással bírván arról, hogy szemfüles rendőrségünk legfőbb ambicziójának a párbaj megakadályozását tekinti s a párbaj megvívása előtti napon a segédek lakása, sőt Tóth Kálmán tanyája is szemmel tartatik, egyhangúlag abban állapodtak meg, hogy a „rettentő” főkapitány kijátszására a párbaj Budapesten, Fodor Károly vivótermében vívassák meg. S ez alkalommal a segédek báró Maasburg részéről Melczer nyug. kapitány és Zsoldos Ferencz, Orbán János részéről pedig Rákossi Gyula és Tóth Kálmán voltak.


Ezen párbajeset talán unikum a maga nemében. Mert az többször megesett már, hogy vivni nem tudó ember tüzes kirohanással zavarba hozván ellenfelét, azt levágta, de hogy egy magát nem is védő egyén győzedelmesen kerüljön ki a kardpárbajból, olyat nem hallottunk soha.

Az eset így esett meg.

A felek szokás szerint egymástól pár ölnyi távolságban felállíttatván, tudtukra adatott, hogy az „en garde” és „rajta” vezényszavakra előlépni ós összecsapni tartoznak. Az első vezényszó elhangzása után Orbán ur hevétől elkapatván, beugorva, ellenfelét hevesen megtámadni készült s miután a „rajta” vezényszó még nem lett kimondva, állásába visszarendeltetett. Orbán urat ezen eset ugy látszik, kihozta phlegmájából, mert midőn másodszor elhangzott a vezényszó, kardját szurási tempóban tartva, oly hevesen rohant előre, hogy a vezető párbajsegéd attól tartva, hogy báró Maasburg az eltiltott szúrás áldozata lehet, Orbán ur kezéből a kardot kiütötte.

Ez nem tudván mire vélni a dolgot hogy fegyvertelen létére ellenfele által le ne kaszaboltassék Maasburgot megrohanta s annak kardiát a markolat felett elkapta, s ez alkalommal fejével annak kardjába rohant. Erre a segédek s egyik orvos közbelépvén, Orbánt elvezetni akarták, de ez az első pillanatban sebesülést nem érezvén, kardját s a küzdelem folytatását követelte. Csak nagy nehezen lehetett vele megértetni, hogy fején egy csontig ható szúrással, súlyosan megsebesült.

Megjegyzendő, hogy az egész eset alig egy másodpercz müve volt s báró Maaszburg a kardját még csak meg sem mozdította.Tartozunk annak a kijelentésével, hogy báró Maasburg a párbaj egész lefolyása alatt a lehető legkorrektebbül viselkedett s tudtunkkal ezen ügy a lovagiasság követelményeinek értelmében végkép elintézettnek tekintendő
.”

Szentesi Lap, 1892. december 16. (3. old.)

Az előzmények nem túlságosan érdekesek, de azért legyenek meg.
(Az OCR-es szöveg korabeli helyesírásán nem változtattam.)

"A minap a nagyvendéglő éttermében mulatott ifj. Maasburg Sándor báró, többed magával, czigányzene mellett. Ugyanezt cselekedte egy mellék helyiségben Orbán János báró gyógyszerész; aki azonban — mellesleg megjegyezve — van akkora demokrata, hogy bárói czimét nem szokta használni.

Orbán úrhoz bement a Maasburg báró társaságában lévő Füsti Molnár Sándor ur, és felkérte őt, hogy menjen át hozzájuk mulatni, hol szívesen látott vendég lesz. Orbán ur engedve e felhívásnak, bement az étterembe; hol azonban a szokásos bemutatások alkalmával ifj. Maasburg Sándor báró által otromba módon meg lett sértve.

Orbán ur a helyiségből eltávozván, másnap Tóth Kálmán és Novobáczky Győző urak által mind Maasburg bárót, mind Füsti Molnár Sándort kihivatta; az előbbit az általa elkövetett durva sértésért, az utóbbit pedig azért, mivel őt annak a sértésnek kitette Füsti ur készséggel beismervén Orbán ur fellépésének jogosultságát, hajlandónak nyilatkozott tőle oocsánatot kérni; ami tényleg meg is történt. De ugyanakkor Füsti ur kinyilatkoztatta, hogy Maasburg bárótól, illetlen viselkedéséért, most már ő is elégtételt kér. Ez eljárást és felfogást teljesen korrektnek és férfiasnak kell elismernünk; s csak helyeselhetjük, hogy az ügy Orbán és Füsfi urak között ily elintézést nyert. Hátra van most már a párbaj egyrészről Orbán ur és Maasburg báró, másrészről Füsti ur és ugyancsak Maasburg báró között.

Lapunk zártáig nem sikerült értesülést szereznünk az ügy fejlődése felől. Minden oda mutat azonban, hogy békés elintézésről alig lehet szó
.”

Szentesi Lap, 1892. december 9.

2017-06-28

Borsody családja

A Geni-adatbázisban rengeteg adatot találtam Borsody László vívómester családjáról.

"Béla László Borsodi (Pfeffer Béla László)

Birthdate: .................. September 6, 1878
Birthplace: ................ Farmos, Nagykátai (járás), Pest County, Hungary
Death: ......................  January 25, 1939 (60), Budapest, Hungary
Place of Burial: .........  Budapest

Immediate Family:    

Son of Samuel Borsodi (1849-1909) [1] and Fuchs Rozália (?-1938)

Brother of:
István Borsody ............ (Pilis, 1871 - Budapest, 1947), ő a gyószerész [2]
Sándor Borsodi ........... (Pilis, 1874. április 7.- ?)
Erzsébet Júlia Borsody  (Tápiószele, 1879 - ?; Horváth Ferencné sz. Pfeffer Erzsébet)
Ilona Julianna Borsody  (Tápiószele, 1885. november 1.- ?; Kolumbán Istvánné)

Managed by:     Mária Hegyessy
Last Updated:     April 29, 2017
__________________________________________

1. Apja, Samuel Borsodi (Pfeffer)

Birthdate: .................. 1849
Birthplace: ................ Úri, Hungary
Death: ...................... 1909 (60), Budapest
Place of Burial: .........  Budapest, 28parcella 41sor 79sir, Hungary

Immediate Family:    
(A nagyapáról is vannak adatok, az egyik forrásban Salamon Pfeffer van megadva, egy másik változatban pedig Ignatz. Idővel majd kiderül, hogy melyik a helyes változat.)

Ex-husband of Fuchs Rozália. Father of Sándor Borsodi; Béla László Borsodi; Erzsébet Júlia Borsody; Ilona Julianna Borsody and István Borsody

Managed by:     Mária Hegyessy
Last Updated:     April 29, 2017

2. Róla tudunk a legtöbbet, 3 fénykép a Máday könyvben, plusz élettörténet. István

István Borsodi (Pfeffer Márton Ernő)

Birthdate: .......... September 20, 1871
Birthplace: ........  Pilis, Monori, Pest County, Hungary
Death: ............... March 21, 1947 (75) Budapest, Hungary
Place of Burial:    Budapest

(...)

Brother of Sándor Borsodi; Béla László Borsodi; Erzsébet Júlia Borsody and Ilona Julianna Borsody
Occupation: .......  pharmacist
_______________________________

Törölt rész (2017. augusztus 29.)

Miután konzultáltam egy szakemberrel: „A 20-30 éve elhunyt emberek még pont beleeshetnek a szabályozásba, általános jogszabályt nem találtam, csak a levéltári törvényt ismerem, ami szerint (levéltári anyagban) a 30-60-90-es szabály az általános (...) azaz személyes adatot tartalmazó irat kutatható az illető halála után 30 évvel, ha nem ismert, az illető születése utáni 90 évvel, ha egyik sem ismert, az irat keletkezésétől számított 60 év után”, úgy döntöttem, hogy törölni fogom a bejegyzés utolsó részét.

2017-06-05

Fechtirozás (1821)

Szinte biztos, hogy erről még nem társalogtunk a VMH topikban. A szomszéd témában - Harcművészetek - Wesselényi (1796-1850), mint az egyik első magyar ökölvívó lett említve, aki Angliában tanulta az ökölvívást. (Közben pedig Rákóczi Ferencről is kiderült, hogy tanították öklözni.)

Bécs, 1821. október 30.
   „30-án. Reggel ujra 1 és fél órát játszám a Ball-házban, mentől tovább, annál szebbnek, de an­­nál nehezebbnek is tanálom ezt a játékot. Csereynél egy Amár nevü szerecsen Fechtmeister­­rel assaut csináltam. Már olyan rég nem fechtiroztam, hogy ugyan gyalázatos rosszul ment a viaskodás. Szinte semmi döfés nem akart eszembe jutni. Annyira „Steif” valék és döféseim oly gyengék, hogy a néger többször legyőzött, mint az velem megtörtént, a mióta fechtiero­zom. Nem hozott volt maskokat s azt proponálá, viaskodjunk anélkül. Ez eléggé genieroza s szinte rosszul ütött ki, mert egy rossz védőmozdulatom által arcba kapám döfését s szemem csakhogy nem kifolyt. Fechtirozó modora kemény és keze erős, gorombán markiroz s pozitiója rossz! Nem lehet jó fechtirozónak nevezni. Ily erős mozgás után jól ebédelék s nem takarékoskodva többet költék egy forintnál.”

Báró WESSELÉNYI Miklós útinaplója
1821-1822.
(MEK)

Ui.:
   Ha azt vesszük figyelembe, hogy ifj. zsibói bölény háromszor használja a döfés kifejezést, akkor nagy valószínűséggel tőrvívás csörtéről lehetett szó. Abban az időben a magyar kardvívásban viszonylag keveset szúrtak. A „gorombán markiroz” talán azt jelenti, hogy az ellenfél (túl) erősen szúr. Milyen érdekes, hogy még nem használja a vívás szót, helyette a viaskodás jelöli a küzdelmet.

Fechtmester (német) = vívómester,
Assaut (francia) = asszó, csörte, szabadvívás,
Steif (német) = merev,
Genieroz = zseníroz (feszélyez).