Keresztessy II.

  Az előző bejegyzés folytatásaként most a családfával szeretnék foglalkozni. A történet ott kezdődik, hogy a Felvidéki Szablyavívó Iskola FB-oldalán az egyik Keresztessy ükunoka (Philp Mária) megköszönte az oktatóknak – Elődnek és Dávidnak –, hogy ennyit foglalkoznak a híres vívómester munkásságával, emlékének őrzésével. Itt kezdett el érdekelni, hogy ki is volt Mária apja, Keresztessy Lóránd, a mester dédunokája.

 

 Előbb lássuk a családfa előzetes változatát, amit számos forrás segítségével sikerült összeállítani. Ettől részletesebb Keresztessy-családfával még nem találkoztam.

 

 Rögtön kiderül pár érdekesség, pl. egyértelmű, hogy Kesztele Klára a mester második felesége volt. Sándor (B1) és Lujza (B2) édesanyja az ismeretlen nevű első feleség volt, aki már Sándor gyermekkorában meghalt, valamikor 1848 és 1861 között. De térjünk vissza a dédunokához.

 Örömteli, hogy van róla fénykép!

Keresztessy Lóránd, a dédunoka [1]

 A katonai nyilvántartásból ismerjük a rangját (1942-ben hadnagy egy páncélos csapattestnél), a pontos születési dátumát (1914. február 2.), a tényleges állományba vétel időpontját (1940. november 1.) és milyen kitüntetéssel rendelkezik (Erdélyi Emlékérem). Az 1944-es rangsorolásból kiderül, hogy már főhadnagy és 2 további kitüntetése van (Délvidéki Emlékérem, Felvidéki Emlékérem).

 Az igazán érdekes dolgok a II. világháború után történtek vele. Kiderült, hogy a recski kényszermunkatábor foglya volt! Még a munkatáborról szóló wikipédiás szócikk is említi a nevét: „A régi nemességből igen sokan leltek súlyos kínzásokat a recski kényszermunkatáborban. Közülük: [...] bánfalvai és homokszentiványi Keresztessy Lóránd...” További említést találunk Sztáray Zoltán egyik elbeszélésében: „...ha Benke megtöri a két köbmétert, akkor előbb-utóbb tőlünk is megkövetelik. Tőlem is, Keresztessy Lórándtól is meg a többiektől is. Talán engem nem fognak utálni a többiek? [...] Nagysoká jövök csak rá arra, hogy előszedjem villámat és amikor sem az ávósok, sem Kreybig nem néz oda, áthányjam a Keresztessy Lóránd csomójába a megtört kő egy részét. Értetlenül nézi, majd mintha világosság gyűlnék agyában, suttogva szól vissza, hogy majd holnap visszasegíti.” [4] A katonatiszt sikeresen túlélte a recski évek megpróbáltatásait. A rendszerváltás után, 1992-ben rehabilitálták és megkapta az őrnagyi rendfokozatot. [2] Neve ott szerepel a híres ős síremlékén, közvetlenül a vívómester sírverse alatt.

„Igaz mint ember, hű mint hazafi. 

Szilárd mint jellem... ilyen vala Ő! 

Egy tiszteletre méltó ősi kép,

Mit nem változtatott meg az idő!”

 A családfát ábrázoló képen hibásan szerepel Keresztessy Lóránd elhalálozásának éve (2009), amit a recski listából vettem. A sírfeliratán egyértelműen látszik a helyes évszám: 2008.

_______________________________________________

1. História Zalátai nevű felhasználó FB-oldalán található.
2. Magyar Honvéd, 1992. július 17.
3. Az utolsó 2 képrészlet a Felvidéki Szablyavívó Iskola tagjai által készített és a FB-oldalukra kitett fényképekből lett kivágva.
4. Sztáray Zoltán: A kőtörő gondjai. Megjelent a Kanadai Magyarság c. független hetilapban 1959. szeptember 5-i számában (Forrás: Hungaricana). Továbbá a Csákánykő c. kötetben 1997-ben a Kőtörés c. fejezetben (64. o.) némileg átdolgozott szöveggel.

Keresztessy

 Az eddigi blogbejegyzések közül nem sok foglalkozott Keresztessy József vívómesterrel. Most ezt a mulasztás szeretném pótolni pár írással.

Egy kevésbé ismert kép a vívómesterről

(Forrás: Vívómúzeum) [1]

Strobl műve (1892) [2]

 Kiderült, a Strobl-féle bronz mellszobor a Magyar Nemzeti Galériában található és több kiváló kép látható róla az MNG honlapján, közülük választottam ki kettőt.

  Kimondottan kellemes mellszobor!

_____________________________________________

1. Megjelent a Magyar Szalonban 1885-ben.
2. Egy jól ismert kép a Vasárnapi Újság 1892. május 29-i számából (380. o.).
3. „A beszéd alatt lehullt a lepel a mester bronz mellszobráról, melyet egyik tanítványa, Stróbl Alajos készített, megszólalásig híven tüntetve föl az ünnepeltet, s következett a tanítványok által fölajánlott díszes emléktárgyak átadása, nevezetesen egy pompás kivitelű, dömöczkölt aczélból készült dísz-vívókardé és vítőré, egy pár dísz-pisztolyé elefántcsont markolattal és arany díszítéssel, egy fegyverszekrényé s egy pompás ezüst cserkoszorúé. A mester a meghatottságtól csak ennyit tudott rebegni: «Köszönöm, kedves tanítványaim.»” (369. o.)

Chappon (1839)

  Végre láttam a Chappon Lajos könyv összes szablyavívó képét.

Vívóállás (Fig. A)

Fejvágás (Kopfhieb) és annak védése

Belső arcvágás

Külső arcvágás

Hasvágás

Oldalvágás

Mellvágás

Alsó hasvágás

Felső karvágás

Felső combvágás

Tempóvágás (I.)

Elvágás utáni tempófogás

Tempóvágás (II.)

Egyszerű lendített vágás

Asszó (korabeli szabadvívó felszerelés)

Több egybekötött lendített vágás
 

150 years

 One hundred and fifty years ago, on January 26 László Gerentsér, one of the most famous and influential Hungarian fencing masters of the 20th century was born in Szeged (Hungary). Among his peers were Italo Santelli (1866–1945) and László Borsody (1878–1939).

 His teaching carrier spanned a little bit more than four decades, from 1900 till 1941. He started as an assistant fencing master in Kolozsvár, and from 1907 till his death taught fencing – mainly sabre and foil – in Budapest.

In 1910

 In his book [1] Richard Cohen wrote about Gerentsér: „Santelli transformed Hungarian sabre, producing a stream of world and Olympic champions and first-class masters. Yet he was not alone. Two home-bred masters formed with him a famous triptych of Hungarian coaches: „The Officer”, László Borsody (who looked down on Santelli, only a sergeant), and „The Professor”, László Gerencsér.” (pp. 397–399)

His portrait in the salle, 

where he taught between 1930 and 1941

Salle & Fencing Museum [2]

 This salle is the oldest salle d'armes in Hungary, founded in 1930 and has remained largely intact since its creation. [3] One small room of the club is dedicated to the history of fencing and contains many artifacts from Árpád Németh's fencing collection. 

__________________________________________

1. By the Sword: A History of Gladiators, Musketeers, Samurai, Swashbucklers, and Olympic champions (2002)
2. A mock duel in the Fencing Museum.
3. OSC Vívóterem és Vívómúzeum, 1052 Bp. Semmelweis u. 2. I. emelet

Hutton

 Many HEMA-practitioners -- especially those, who are learning the 19th century sabre fencing -- consider Alfred Hutton as one of the earliest HEMA-scholars of that period, who initiated the first English revival of historical fencing, together with his colleagues. It is really easy to find some very well-written tributes to his memory, for example Roger Norling's article (In Memory of Cpt. Alfred Hutton) published in 2012.

 

 Sadly no pictures of his grave have been publicly available. Till now... [1]

 Hutton was buried in the churchyard of St Mary's Church in Astbury, near Congleton, Cheshire in 1910. Next year a memorial tablet - In Memoriam Captain Alfred Hutton Late The King's Dragoon Guards Born March 10, 1839 Died December 18, 1910. A Great Swordsman And Writer On The Art. RIP - was unveiled in the chancel of St Mary's Church.

The memorial tablet

„There are those who affect to ridicule the study of obsolete weapons, alleging that it is of no practical use; everything, however, is useful to the Art of Fence which tends to create an interest in it, and certain it is that such contests as “Rapier and Dagger,” “Two hand Sword,” or “Broadsword and Handbuckler,” are a very great embellishment to the somewhat monotonous proceedings of the ordinary “assault of arms.” – Alfred Hutton, Old Sword Play (1892)

__________________________________________

1. There is a topic called Alfred Hutton's grave on Schola Gladiatoria's forum. The topic was started by Gary Piano in September 2012, basically he initiated the whole search for Hutton's grave. Unfortunately you need to log in to view it, therefore the full story and the above pictures are not available for an average user.

Real monsters

___________ 

Splendid collection

 Readers, who – due to their circumstances (financial limitations etc.) – cannot collect or own practice (or sharp) sabres, will be delighted to browse this excellent collection. Fencing Arms & Artifacts provides a unique set of photos for each exhibited sword, together with a really valuable specification.

 

 Let's have a look. Clemen & Jung fencing sabre:

And the detailed specification:

„Sabre: steel, iron, wood, cord, shagreen, brass wire.

Overall length: ................. 96.7cm

Blade: .............................. 83.7cm long in front of guard, 

                                                6.11mm x 21.6mm thick at forte, 

                                                4.13mm x 18.07mm at middle, 

                                                1.87mm x 15.12mm at foible.

Hilt: ................................. 13cm total length

Guard: ............................. 11.18cm x 13.23cm, 2.4mm thick plate

Grip: ................................ 12.5cm long including ferrule and backstrap, 

                                                10cm visible shagreen, 20.54mm x 30.22mm thick 

                                                at middle,

Backstrap: ....................... 11.2cm visible length, 2.45cm at widest

Weight: ............................ 649 grams”

„Blade is fullered on both sides from the forte until the foible and the point is rounded. Peened hilt.”

And another nice fencing sabre (Broqua & Scholberg):  

In this case we also have a really detailed specification.

„Sabre. Steel, iron, wood.

Overall length: ................. 98.5 cm.

Blade length: ................... 84.0 cm in front of guard, fuller length 81 cm.

Blade thickness: .............. 5.82 x 18.22 mm at guard, 4.36 x 15.88 mm at strong, 

                                               4.06 x 13.66 mm at middle, 3.40 x 13.26 mm at weak, 

                                               2.27 x 12.77 mm at point.

Blade curvature: .............. 8.50 mm at strong, 9.11 mm at middle, 6.15 mm at weak.

Hilt: ................................. 14.8 cm total length.

Guard: ............................. 10.7 x 15.3 cm; 1.78 mm thick material, 6.1 cm between 

                                               knucklebow and grip.

Grip: ................................ 14.3 cm total length, 11.8 cm visible wood, 

                                               24.04 x 32.05 mm thick at middle.

Point of balance: ............. 9.6 cm from guard.

Weight: ........................... 666 grams.”

Even a PoB is provided. 

______________________________

Old Hungarian

 At the time when maestro Parise invented (~1884) his fencing headgear Hungarian sabreurs were using a rather different type of head protection.

From the Németh Fencing Collection [1]

 Many contemporary drawings and photos show us the widespread use of it. One of the first sources where we can find this type of head protection is the book of Raimund Sebetic (1886).

1886

 In the following picture members of a Transylvanian fencing club (Kolozsvár) were photographed with their fencing gear, around 1888.

1888

 In the next one Hungarian sabre champion Gyula Iványi (left) can be seen together with his fencing master Zsiga Halasz in 1895. [2]

1895

 A manufacturing company established by Károly Pacholek in 1864 was famous for its swords, fencing equipment etc. At the Millennial Exhibition in 1896 the company displayed a wide range of their products. [3]

1896

A well-known fencing master

Lajos Vermes (~1896)

 Even as late as in 1917 we can recognize this gear in a military manual for Hussars. (The third edition.)

1917

 

 And finally a photo from a Hungarian exhibition (2016) detailing the development of sabre fencing between the late 18th century and the establishment of Ludovika Military Academy. Several drawings from Sebetic's book (1886) can be recognized. (Fig. 1-5 from his book.)

Old headgear & Sebetic (1886)

________________________

1. Link to the item.
2. Link to the original.
3. Fortepan Collection.