Thury kardja

 Alig két hét múlva fogunk megemlékezni Thury György halálának 450-ik évfordulójáról. A híres vitézt és kiváló kardforgatót 1571-ben ölték meg a törökök egy lesvetés során, Orosztony közelében. Thury levágott fejét egyenesen Isztambulba küldték, jelentésében Carolus Rym császári követ így írt erről: „Jelen hónap 10-én őfelsége boldog emlékezetű kanizsai kapitányának, Thúry György úrnak a fejét sok csapásoktól megcsonkítva, majd összevarrva a közös díván elé hozták 9 másik fejjel együtt, valamint 14 fogollyal, 3 zászlóval és 2 kézidobbal. A pasa Thúry fejét kézbe vette, gondosan megtekintette, szakállát megsimogatta, majd meghagyta, hogy vigyék ki és tisztességgel temessék el”. [1]

Az egyik kardja

 A neves huszár legalább három évtizeden keresztül harcolt a törökökkel. Kiváló várparancsnok volt, nevéhez fűződik a várpalotai vár sikeres megvédése 1566 júniusában, amikor mindössze 500 katonájával tíz napig tartotta az erősséget a legalább tízszeres túlerőben lévő török ostromlókkal szemben, egészen a felmentő sereg megérkezéséig. Kortársai kimagasló kardforgató tudásáról is írtak, ő volt az 1550-es és 60-as évek egyik legismertebb bajvívója, több tucat véres párbajban győzedelmeskedett. Korai halála után -- ekkor még csak 52-53 éves lehetett -- egyik kedvenc kardját a II. Miksa császárnak küldték ajándékba. 1933-ban a díszes, arab pengével ellátott, 1070 mm hosszú kard visszakerült Magyarországra, a Magyar Nemzeti Múzeum fegyvertárába. Kovács S. Tibor a múzeum fegyverszakértője kiváló cikkében megemlíti, hogy a gyűjteményükben több hasonló, úgynevezett lóra való pallos található. Ezek átlagos hossza 115-119 cm, a pengék szélessége meg 5 cm. [2]

 A fenti két kép segítségével tudjuk csak igazán értékelni Thury kardjának impozáns méretét és művészi kidolgozottságát. [3]

____________________________________________________

1. Kovács S. Tibor: Huszárfegyverek a XV-XVII. században (2010), 152. o.
2. Kovács S. Tibor: Thúry György kanizsai kapitány pallosa. Folia historica 26. Budapest, 2008-2009. 77-84. o.
3. A 2017-es nagykanizsai kiállítás képei.

Thury's sword

 In less than two weeks' time many Hungarian reenactors will be commemorating the 450th anniversary of György Thury's death. The famous hussar and skilled swordsman was ambushed and killed by Turks in 1571 near Nagykanizsa. After the ambush his head was delivered to the sultan in Istambul. 

One of his swords.

 For nearly two decades he fought successfully against Ottoman invaders. Besides being an excellent commander, he was regarded by the contemporaries as one of the most outstanding duellists of 1550-60s. After his untimely death -- he was only 52-53 years old -- one of his favourite swords was sent to Vienna. In 1933 the Hungarian National Museum (HNM) received it back. [1]

Total length: 1070 mm. 

According to Tibor S. Kovács, curator of the HNM several other, very similar swords are in possession of the museum (average length: 115-119 cm, blade width: 5 cm).  

 The last two pictures give us a better understanding of the actual size and beauty of Thury's sword. [2]

____________________________________________________

1. Kovács S. Tibor: Thúry György kanizsai kapitány pallosa. Folia historica 26. Budapest, 2008-2009. 77-84. o.
2. An exhibition in 2017. (Gallery)

Old Hungarian

 At the time when maestro Parise invented (~1884) his fencing headgear Hungarian sabreurs were using a rather different type of head protection.

From the Németh Fencing Collection [1]

 Many contemporary drawings and photos show us the widespread use of it. One of the first sources where we can find this type of head protection is the book of Raimund Sebetic (1886).

1886

 In the following picture members of a Transylvanian fencing club (Kolozsvár) were photographed with their fencing gear, around 1888.

1888

 In the next one Hungarian sabre champion Gyula Iványi (left) can be seen together with his fencing master Zsiga Halasz in 1895. [2]

1895

 A manufacturing company established by Károly Pacholek in 1864 was famous for its swords, fencing equipment etc. At the Millennial Exhibition in 1896 the company displayed a wide range of their products. [3]

1896

A well-known fencing master

Lajos Vermes (~1896)

 Even as late as in 1917 we can recognize this gear in a military manual for Hussars. (The third edition.)

1917

 

 And finally a photo from a Hungarian exhibition (2016) detailing the development of sabre fencing between the late 18th century and the establishment of Ludovika Military Academy. Several drawings from Sebetic's book (1886) can be recognized. (Fig. 1-5 from his book.)

Old headgear & Sebetic (1886)

________________________

1. Link to the item.
2. Link to the original.
3. Fortepan Collection.

Hussar masks

  In 1557 a so-called Hussar tournament was held in Prague, during such an event one group of fighters usually wore Hungarian garments, and other wore Turkish clothing. In order to empasize racial features, „Turkish warriors” were provided with special steel masks. [1] These mask-visors were important props of Hussar tourmanents, and fortunately many of them can be found in museums.

  

  „Two helmet-visors survive from the court of Holy Roman Emperor Ferdinand I. (See Figure 1. [...]) Similarly, two illustrations showing post-tournament festivities—in a manuscript compiled (a half-century earlier) at the request of Emperor Maximilian I—show, respectively, men in very dark or netted face-masks plus black caps with a feather (i.e., sub-Saharans?) and men wearing clothing and masks apparently meant to make them look like Turks (they wear broad turbans and the masks have medium-dark skin and hooked noses).” 

Fig. 1 -- B62 & B65 (?)

  „Two helmet-visors made in Prague, made in Prague, ca. 1555. The one of the left was designed to resemble a sub-Saharan “Moor” with dark skin, broad nose, untrimmed whiskers, and some gold teeth. The one on the right was designed to resemble the face of a “Turk,” with light-brown skin-tone and a somewhat hooked nose. A visor (sometimes spelled vizor) was attached to a helmet to protect a fighter’s eyes during a joust or battle; it could be raised when not in use to reveal the individual’s identity and facilitate breathing. The visors shown here were constructed from iron (painted), leather, and horsehair. Multiple small holes in the painted “eyes” allowed the fighter to see what was directly in front of him. Both visors were—according to the Vienna museum that owns them—property of Archduke Ferdinand II of Austria (1529-95), son of Emperor Ferdinand I. The straight ridge along the top of the “skull” of each visor was presumably intended to help deflect attack by an opponent’s weapon. It bears some resemblance to the ridge seen in illustrations of certain traditional helmet shapes, e.g., those widely associated with Varangians. For higher-resolution image, go to http://www.khm.at/objektdb/detail/373597/.(Hofjagd- und Rüstkammer, Kunsthistorisches Museum, Vienna, inventory nos. B65 and B62.)” [Exotic]

Fig. 2 -- WA 248 & WA 284 (Ambras) [2]

A Hussar mask has typically the following dimensions:  

   height -- 29cm, width -- 22cm, depth -- 23cm.

_______________________________________________

1. „Wechselvisier zum Husarischen Turnier Erzherzog Ferdinands II. -- Nach dem Türkenfeldzug von 1556 hielt Erzherzog Ferdinand II. zur Fastnacht 1557 ein Husarisches Turnier in Prag ab, bei dem eine Gruppe als christliche Ritter und Ungarn verkleidet war, während die Mitglieder der anderen Partei als Türken und Mohren auftraten. Die Ambraser Sammlung beinhaltet zwölf Mohren- und Türkenmasken, die Wiener Sammlung sieben Stück, die für Husarische Turniere dieser Art angefertigt wurden.” [KHM] Altogether 12 Hussar masks are in the Ambras Collection (Ambras Castle, Innsbruck), and 7 masks can be found in Vienna (KHM).
2. „Mohren- und Husarenmasken -- Die Maskenvisiere - in zeitgenössischen Turnier-beschreibungen werden sie auch "Larffen" genannt - waren wichtige Requisiten für das sog. "husarische" bzw. "ungarische" Turnier. Bei diesen Verkleidungs- bzw. Maskenturnieren stand eine Partei in Husaren-Aufmachung einer anderen als Osmanen und Mohren verkleideten gegenüber. Die Husaren, eine ungarische Elite-Einheit des Reichsheeres, waren als Verteidiger des Reiches im Osten gegen die Osmanen anerkannt; sie traten in den ungarischen Farben Rot-Weiß-Grün auf und trugen ungarische Säbel, lange Sporen, Flügeltartschen sowie die langen, hohlen Reiterspieße der osteuropäischen oder türkischen Lanzenreiter, so genannte "Copi". Erzherzog Ferdinand II. veranstaltete in der Zeit seiner Statthalterschaft in Böhmen (1547-1564) zahlreiche husarische Turniere, die vor dem realpolitischen Hintergrund der aus dem Osten drohenden Türkengefahr als Mittel der politischen Propaganda dienten. Verstärkt wurde diese Aussage durch die "visuelle Imagination" mittels Maskierung und Verkleidung. Die aus Eisen gefertigten und mit Ölfarbe bemalten Wechselvisiere imitierten die Physiognomie der "Mohren" und "Husaren" beim Turnier. Ausgeschnittene Augenbrauen dienten als Sehschlitze, die gemalten Augen der Masken sind mit Luftlöchern versehen. Ein angenietetes Lederband oberhalb der Mundöffnung war zur Anbringung des charakteristischen langen Schnauzbartes der Husaren gedacht; er besteht hier aus Rosshaaren. Seitlich und oben sind Reste von angenieteten Lederschlaufen erhalten, an denen Helm, Turban oder der "ungarische hut" befestigt werden konnte. Angefertigt wurden die Masken in der Prager Hofplattnerei Erzherzog Ferdinands II., der übrigens selbst bei Turnieren häufig in der Rolle des Husaren aufgetreten ist.”
3. Mask visors used in Hussar tournaments (Innsbruck, 1582). Armoury of the Ambras Castle.

...do szabli

  On Tuesday a long-awaited Polish film -- Zrodzeni do szabli (Born for the Sabre) -- will be shown on History Channel. Hungarian viewers will also have the possibility to watch this interesting documentary-drama about sabre fighting, the Polish-Lithuanian Commonwealth.

From IMDb (3 of 16 photos)

  It is very easy to find -- at least -- two trailers for this film, however in this entry I wouldn't like to discuss those excellent trailers, but rather I would prefer to share several nice drawings of painter-reenactor Anatoly Telenik, who worked on the film's concept.

„And at this time we invite you to familiarize yourself with the conceptual drawings of Anatoly Telenik. Among other things, this is how it started! Everyone who wants to see the final effect are welcome in front of TV!” [1]

  First I saw these drawings in the YT video -- Zrodzeni do szabli | Fakty o polskiej szabli --, which explains the basic facts about the Polish sabre, but later I have found them on the film's FB-page. For the readers it might be interesting to find out more about Telenik, and see more of his excellent drawings.

Anatoly Telenik [2]

Update:
  After having watched the film it is really entertaining to re-examine the photo from IMDb.

 There we can see -- from left to right -- the several major characters: the protagonist, Blazej Wronowski (played by Bartosz Sieniawski),  Jan Jerlicz, war veteran and Blazej's fencing teacher (played by Pawel Delag, who also directed this film), and the antagonist, Russian bad guy, Dymitr Repnin (played by Krzysztof Sieniawski, identical twin brother of Bartosz). One would say it is completely charming how a little disguise -- some hair there, a shaved head here -- could make identical twins look so different. Well done!

  Bartosz holds in his left hand the upper part of the broken sabre from one of the last scenes.
________________________________________

1. From the FB-page of Zrodzeni do szabli.
2. Source.

Mozaikdarabka

Egy újabb, apró mozaikdarabka került a helyére.

  Az 1917-es huszárszabályzatban ilyet olvashatunk: „135. A vívó oktatásnál könnyű, 2 cm. széles pengével bíró kardot kell használni.” Ezt összekapcsolhatjuk az Arlow könyv megfelelő passzusával: „Egyébiránt ott, ahol a segédek lovassági kardban állapodnak is meg, nem szoktak a felek kezébe 20 mm.-nél szélesebb és 1 klgr.-nál nehezebb kardot adni.” [AR, 228] (A szerző megjegyzi, hogy lovassági kard 39 mm széles.)

  Így teljesen reálisnak tűnik az az elképzelés, hogy lovassági karddal történő párbajoknál kiköszörűlt, de nem kifent - azaz borotvaéles - lovassági gyakorlókardokat adtak a felek kezébe. Ezzel teljesült az elvárás, hogy lovassági eszközökkel történjen a kardpárbaj, ugyanakkor a viszonylag könnyű fegyverek nem okoztak túl veszélyes sérüléseket. Azzal, hogy milyen sebeket lehetett ejteni a nehezebb huszárszablyákkal, Arlow kimondottan tisztában volt, nem véletlenül említette az 1902-es könyvében a 750 gr-os határt.

  De arról, hogy Arlow Gusztáv pontosan mit is tapasztalt meg, egy másik bejegyzésben szeretnék írni. ;-)

Angelo

Az egyik FB-csoportba beraktak egy szép metszetet.

https://art.famsf.org/sites/default/files/styles/artwork_view/public/artwork/rowlandson/4159201101740055.jpg

The Consequence of Not Shifting the Leg,
illustration to Angelo's 'Hungarian and Highland Broadsword Exercise' by Thomas Rowlandson [1],
Henry Angelo 1798.

A bal oldali huszár széles vívóállásban - esetleg félkitörésben - van, szablyája magas szekondban tartja, a felföldi, szoknyás vitéz épp megvágja a huszár jobb térdének külső oldalát, pont a térd felett (ő kitörésben van). Angelo idejében a láb elleni támadásokra általában úgy reagáltak, hogy vívóállásból visszaléptek alapállásba (angol szakkifejezés shifting the leg).

https://art.famsf.org/sites/default/files/artwork/rowlandson/4159201101740056.jpg

A skót vitéz pont szép kitörésben van (3,5+ lábfej, terepen nem biztos, hogy érdemes hosszabb kitörést bevállalni), meg a bal talp is teljesen a talajon marad, igen iskolaszerű módon. A huszár bal labfeje kb. 45 fokos szögben áll a vívóvonalhoz képest (Hidán Csaba fényképein is látni ilyet, én alternatív vívóállásnak (aVA) nevezem [2]). Érdemes megfigyelni, hogy mi van a skót harcos bal kezében és mi fityeg a tarsolya mellett.
_______________________

1. Ő készítette a metszeteket.
"The Consequence of Not Shifting the Leg, twentieth plate in the book Twenty Four Plates designed and etched by T. Rowlandson under the Direction of Messrs. H. Angelo and Son, Fencing Masters to the Light Horse Volunteers of London and Westminster dedicate"

Jó sok Angelo kép:
https://art.famsf.org/henry-angelo

2. A klasszikushoz képest, ahol 90 fokos szöget látunk a két lábfej között.

Huszárok dicsérete

St. Martin könyve (1804).

"J'ai cru nécessaire d'y ajouter un article pour les Hongrois, dont les Hussars sont connus pour former les meilleurs troupes légeres de l'Europe. La Nation Hongroise, comme l'on sait, aime la guerre, et les Hongrois, outre leur bonne complexion, sont contractée de leur plus tendre jeunesse, de monter a cheval, spécialement la Noblesse qui en fait son principal amusement; c'est cette habitude qui leur donne l'art de manier un cheval avec tant de dextérité et de le monter si lestement." [Előszó, V. old.]

Google translator (francia -> angol):
I thought it necessary to add an article to the Hungarians, the Hussars are known to form the best light troops of Europe. The Hungarian nation, as we know, like war, and Hungarians, besides their good complexion are contracted from their earliest youth, to mount a horse, especially the nobility making it his principal amusement; it is this habit gives them the art of handling a horse with so much dexterity and so lightly mount.

Nyersfordítás:
Szükségesnek tartottam hozzáadni egy szakaszt a magyarokról, mivel tudjuk, hogy a huszárok számítanak a legjobb könnyűlovasságnak Európában. Mint tudjuk a magyar nemzet szereti a háborút és magyarok, a jó kiállásuk mellett már kora gyermekkoruk óta megülik a lovat, különösen a nemesség tekinti ezt (a lovaglást) fő szórakozásának; ez a szokásuk teszi lehetővé, hogy a ló irányításának művészetét rendkívüli ügyességgel műveljék.

"Quant aux braves Husars Hongrois..." [35. old.]

Google translator (francia -> angol):
As for the brave Hungarians Husars...

Nyersfordítás:
Ami a bátor magyar huszárokat illeti...

St. Martin (1804)

2010-ben Matt Galas HEMA-kutató hívta fel az érdeklődők figyelmét St. Martin francia nyelvű vívókönyvére (tőrkard, szablya). Közben elkészült a szöveg egyes részeinek angol fordítása.

http://www.fioredeiliberi.org/phpBB3/viewtopic.php?f=22&t=14719

Magyar gard

Egy FB-s társalgásban találtam:
"Az oktató alapállásásig eljutottam, de az elég gagyi, mi értelme van a szablyát élével felfelé tartani kifordított csuklóval, illetve a csípőre tett kéz a tőrvívók jellemzője, sajnos sok helyen látom hogy szablyavívók is felemelik, hátra teszik vagy csípőre teszik a kezüket, s ezzel védtelenül hagyják az emberi test egyik legvérzékenyebb, legsérülékenyebb pontját a hónaljat..."  és

"Magyar szablyavívó viszont soha se teszi így hátra, vagy fel vagy csípőre a kezét, mert szablyával viszont könnyen el lehet találni a hónaljat, akár fokélvágással, akár fonákvágással. Ezt viszont biztosan merem állítani."

Akkor egy kis hiánypótlás.

Minden komolyabb elméleti fejtegetés és magyarázat előtt, egyszerűen meg kell nézni az 1917-ben utánnyomott Gyakorlati szabályzat a m. kir. honvéd lovasság részére (I. rész, 3. kiadás) [1] c. kiadvány 136. pontját, "Vívni - állás!" ábrát. Magyar huszárok felfelé tártott szablyával állnak vívóállásban, a pengék hegytől számított első harmada érintkezik, kívül; a kardok éle felfelé néz, a fejvédet, térdig leérő plasztront és vastag kesztyűt viselő vívók kilátnak a kardjuk alatt. Ez a magyar gard, azaz magyar vívóállás egyik változata. A szabályzat részletesen ismerteti ezt az állást és azzal fejezi be, hogy "a huszár... bal alsókarját hátára helyezi". Gondolom, ez nem igényel további részletezést.

A magyar vívóállás egy másik változatát az Arlow könyv 53. ábráján láthatjuk. Ő magas szekondnak nevezi ezt a vívóállást, amikor a vívó a kardja felett láthatja az ellenfelét. Arlow szerint párbajozáshoz használják a magyar gardot, főleg akkor, amikor jó sok kötés van a küzdőkön. Az említett ábrán látható vívó is az összes megengedett kötést viseli: csukló-, has-, hónalj- és nyakkötést.

_________
1. Köszönet Király Sándornak, aki 2012-ben közreadta ezt a fontos és érdekes szabályzatot.

Március 15. (2.)

 Az előző bejegyzésben pont a legérdekesebb résznél hagytuk abba: már megkaparintottuk a szablyákat és egy rövid bemelegítés után elkezdtük a gyakorlást. Egy ilyen rendezvényen már a kardok kézbevétele sem tartozik a legegyszerűbb feladatok közé. Mindig van 1-2 lelkes kissrác, aki megmarkol egy neki tetsző szablyát, megáll egy fával szemben és perceken keresztül képes arra, hogy teljesen átszellemülve "kardozzon". Ilyenkor hiába rimánkodik az anyukája: "De mennünk kell... De a bácsi is szeretné megnézni!.. De elkésünk...", ő csak kardozik-kardozik, közben a fantázia szárnyán valahova nagyon messze kerül a mindennapok nyüzsgéséből. Egyszer majd meg kellene kérdezni, hogy ilyenkor mi jár a fejében...

 Mivel a szablyáknak volt rendes hegye, nem kellett túl sokat gondolkozni azon, hogy a gyakorlás közben ne legyen szúrás. Szerencsére voltunk annyira előrelátóak, hogy hoztunk megfelelő kesztyűket, így nem kellett azzal foglalkozni, hogy a pengék kissé rozsdásak és sorjásak. Ugyanakkor kimondottan örültem a kosaras szablyának, mivel egy ilyen acélkosár tényleg sokkal hatékonyabban védi a vívó kézfejét, mint a sima markolatkengyel. Az is jó volt, hogy lekerekítették a jobb minőségű acélból készült penge élét.

 Találtunk egy elfogadtató részt a járdán, megosztottuk a napot [1]. Megálltunk egymástól középtávolságra terc vívóállásba, aztán hátraléptem egyet a biztonság kedvéért és kértem egy mellvágást. Kellemesen lehetett kvartvédéssel hárítani, ilyen eszköznél már nincs visszapattanás, mint a párnázott gyakorlóknál. A védés után egy átvitellel simán át lehetett menni szekond kötésbe, eltolni a pengét, belépni és bal kézzel ráfogni az edzőtárs fegyveres alkarjára. Pompásan "tapadtak" a pengék körzéseknél is. Élmény volt gyakorolni! Megismételtük kvartmeghívással és oldalvágással. Ha lett volna fejvéd, akkor a fejvágást is megkockáztattam volna, de így inkább kihagytam. Legalább egyszer éreztem azt, hogy a támadó pengéje elakadt a legénységi markolatkosár egyik lyukában, kétszer vagy háromszor sikerült elkapnom a másik pengét a markolatkengyeles szablya egyik nyúlványával [2] és megtartani. Ilyenkor a hegy beszorult a pengém lapja és a nyúlvány köze, innen már nem volt menekvés.

 Nagyon kellemes élmény volt az egész, a gyakorlás közben igen-igen figyeltünk és vigyáztunk egymásra. Csak egyetlen apró koccanás történt az iskolázás során: a pengém alig távolodott el a vívóvonaltól és nem túl gyorsan mozgott befelé a párom kézfeje irányában, ennek ellenére még napokig érezte a hüvelykujja első ujjpercét, amit egyáltalán nem védett a kengyel. Két gombóc finom fagylalttal sikerült némileg kiengesztelni a páromat.

 Később a múzeumban az egyik ismerős tárlatvezető mondta, hogy látta ám a huszártáboros bemutatónkat. Először arra gondoltam, hogy majd titokzatosan mosolygok és ráhagyom, de végül azért hozzátettem, hogy nem bemutató volt, hanem csak gyakoroltunk. Nem az volt a cél, hogy bárkit is szórakoztassunk, csupán éltünk a lehetőséggel és belekóstoltunk az igazi szablyákkal történő vívásba. Egy kicsit.

  Kellő körültekintéssel és megfelelő tapasztalattal mindenképp érdemes kipróbálni!

_______________________________________________________

1. Egy érdekes vívókifejezés a Schwabenspiegelből (?) - a középkori sváb istenítéletek szabályozó kódexből -, amikor a párviadal kezdetén a felek úgy lettek felállítva, hogy a napfény egyikük számára se jelentsen hátrányt vagy előnyt (egy kelet-nyugat irányú vívóvonal mentén). 

2. A keresztvasból a penge hegyével azonos irányba kiálló, a penge lápjával párhuzamos lekerekített nyúlványok (a penge és a nyúlványok közötti távolság kb. 4-5 mm). Az angol nevük langets.

Francia huszár

"Le poignet en Quarte"  = kézhelyzet (kvartban?)
"Moulinet a droite"        = ívlendítás jobbra

Szablya (~1500)

A fenti szablya hüvelyén található a legrégebbi huszárábrázolásunk.

Sokkal jobb képek is vannak erről a szablyáról, de azokra még egy keveset várni kell.

Legrégebbi huszár

A legrégebbi, ismert huszárábrázolás (1500 körül).

Részlet a szablya hüvelyérol: kopjás-tárcsás huszár.

Lugosi József, Temesváry Ferenc: Kardok.
Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1988, 40.A kép.
Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest

Szablyavívás a török korban

Egyik kedves szablyavívó ismerősöm egy igen érdekes dologba kezdett:

Kísérleti projekt

Rögtön talált is pompás képeket a Nádasdy Múzeum gyűjteményéből, pl. ezt:

NFM - HuT 94.50.1
Pengehossz:                 825 mm
Szélesség:                    38 mm
Fokél hossza:               247 mm
Keresztvas:                  212 mm

Pompás!

Aki hasonló adatokat keres, annak érdemes megtalálni Wojciech Zabłocki, lengyel vívó és olimpikon 1989-ben kiadott könyvét Cięcia prawdziwą szablą. Ebben rengeteg lengyel, magyar, török, tatár szablyát dolgoz fel igen részletesen. A könyvben nagyon jó rajzok vannak, pontos méretekkel: ívmagasság, pengeprofil stb.

Huszárok (1917)

Három huszár

 Angol nyelvű leírás:
"Three hussars practicing with sabers
Prints, Drawings and Watercolors from the Anne S.K. Brown Military Collection
Caricatures and cartoons
Notes:
Oblong folio, small folio, 4to, 8vo, 12mo, etc., unbound; mounted and bound in red cloth, white leather label st. gold "Austrian Army in Poland, 1848-50 - original drawings", by Macdonald, '63; upright folio. Title provided by cataloger."

http://repository.library.brown.edu/studio/item/bdr:242401/