2015-06-21

Magyar gard

Egy FB-s társalgásban találtam:
"Az oktató alapállásásig eljutottam, de az elég gagyi, mi értelme van a szablyát élével felfelé tartani kifordított csuklóval, illetve a csípőre tett kéz a tőrvívók jellemzője, sajnos sok helyen látom hogy szablyavívók is felemelik, hátra teszik vagy csípőre teszik a kezüket, s ezzel védtelenül hagyják az emberi test egyik legvérzékenyebb, legsérülékenyebb pontját a hónaljat..."  és

"Magyar szablyavívó viszont soha se teszi így hátra, vagy fel vagy csípőre a kezét, mert szablyával viszont könnyen el lehet találni a hónaljat, akár fokélvágással, akár fonákvágással. Ezt viszont biztosan merem állítani."

Akkor egy kis hiánypótlás.


Minden komolyabb elméleti fejtegetés és magyarázat előtt, egyszerűen meg kell nézni az 1917-ben utánnyomott Gyakorlati szabályzat a m. kir. honvéd lovasság részére (I. rész, 3. kiadás) [1] c. kiadvány 136. pontját, "Vívni - állás!" ábrát. Magyar huszárok felfelé tártott szablyával állnak vívóállásban, a pengék hegytől számított első harmada érintkezik, kívül; a kardok éle felfelé néz, a fejvédet, térdig leérő plasztront és vastag kesztyűt viselő vívók kilátnak a kardjuk alatt. Ez a magyar gard, azaz magyar vívóállás egyik változata. A szabályzat részletesen ismerteti ezt az állást és azzal fejezi be, hogy "a huszár... bal alsókarját hátára helyezi". Gondolom, ez nem igényel további részletezést.

A magyar vívóállás egy másik változatát az Arlow könyv 53. ábráján láthatjuk. Ő magas szekondnak nevezi ezt a vívóállást, amikor a vívó a kardja felett láthatja az ellenfelét. Arlow szerint párbajozáshoz használják a magyar gardot, főleg akkor, amikor jó sok kötés van a küzdőkön. Az említett ábrán látható vívó is az összes megengedett kötést viseli: csukló-, has-, hónalj- és nyakkötést.



_________
1. Köszönet Király Sándornak, aki 2012-ben közreadta ezt a fontos és érdekes szabályzatot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése