Ví-tan (1839)

"Egy 1839-ben napvilágot látott könyv így ír a vívásról: "A test és lélek szilárdulását egyaránt eszközölő mozgások közt, mind hasznára, mind művészi becsére nézve első helyen áll a vívás mestersége, melynek szükségét az újabb időkben csak a pulykalelkűek nem érzik."" Ez az idézet is - nagy valószínűséggel - a Domján-féle könyvből való.

"Az 1830-as évek közepétől a vívósport országszerte egyre jobban fellendült. A Kolozsvári Viadal Iskola részvénytársasággá alakult, illetve már Torontál vármegyében is működött vívóintézet. Valószínűsítik, hogy utóbbiban oktatott Domján János mester is, aki 1839-ben megírta és kiadta az első magyar vívószakkönyvet "Vi-tan" címmel. Az írásban Domján a nálunk egyedül elterjedt kard- és szúrdavívást ismerteti szövegben és rajzban egyaránt. A sportág egészségügyi haszna mellett nem felejt el rámutatni annak hazafias jelentőségére sem. "A fegyverforgatás a derék hazafinak, ki kedves hazájának minduntalan és mindenben szolgálni kész, elkerülhetetlen. Kitudja, mikor ülhet külső vagy belső ellenség nyakunkra, s mi akkor gyáván rabjául essünk az ellenségnek?""

"Chapponnal majdnem egy időben adja ki egy Torontál megyében működő Domján nevű mester: "Ví-tan" c. munkáját, amely az első magyar nyelven megjelent szakkönyve vívóirodalmunknak, Domján - Locke nyomán nem szűkíti le könyvét a vívásra, hanem a testgyakorlatokat öt csoportban tárgyalja. "Első és legfontosabb része a vívás, második a lovaglás, harmadik az úszás, negyedik a tánc, ötödik a gymnastica". Továbbmenően a vívás ötféle változatát különbözteti meg: "Vívás 1-ször szurdával, 2-szor karddal, 3-szor lándzsával, 4-szer szuronnyal (bayonett), 5-ször ököllel (boxiren)." [Dr Kun László könyve, 72. o.][3] Egy igen rövid könyvről lehet szó, a maga 46 oldalával. Ábrákat is említ az OSZK katalógusa, de eddig még soha nem találkoztam egyetlen olyan ábrával, ami a Domján könyvből lett volna kiemelve.

Figyelembe véve, hogy merre volt Torontál vármegye és azt, hogy a 1820 útán Kolozsvárott tanított az olasz Gaetano Biassini, az első külföldi vívómester Magyarországon [1], akiről már viszonylag pontos adataink vannak, akkor nem elképzelhetetlen, hogy Domján Biassinitől tanulhatta a vívást, és francia tőrvívással - lásd a szurda (tőr, smallsword) első helyét a felsorolásban - színezett kardvívást taníthatott, illetve írhatott le a könyvében. Pontosan úgy, miként ezt Chappon tette. Szóval, nem várnék túl sokat ettől a könyvtől. Nem
itt fogjuk megtalálni a magyar szablyavívás eredetét.

A Szinnyei-féle (online) bibliográfiában nincs benne Domján [2], ugyanakkor Chappon Lajos szerepel a Magyar írók élete és munkái c. műben, sőt már az előző Petrik-féle változatban is. Érdekes, hogy Domján kimaradt, pedig kortársak voltak Chapponnal, és mindketten 1839-ben adták ki a vívókönyvüket.  
________
1. Azt nem sikerült megtalálni, hogy Biassini mennyire volt vívómester, pontosan hol is szerezte képesítését.

2. Majd meg kell nézni a könyvtárban. Ellenőriztem a Demián, Demján, Damján stb. névváltozatokat is. 0

3. Király Sándor közlése.