2017-01-26

Kritika

Egy kedves vívókolléga véleménye könyvemről.
 
Ímhol a kritikám [...] könyvéről:
   Az elmúlt 1-2 év izgalmas időszak volt, négy könyv is született a történelmi szablyavívás gyakorlatáról, különböző megközelítésből dolgozó szerzőktől. Ha akarok, sem tudok elvonatkoztatni attól, hogy a többi könyv között értékeljem a Grundvívást is.
 
Ami a legjobban tetszik a könyvben, hogy alapos, érthető és (ha hülyén is hangzik) "segítőkész". Nem jutott eszembe jobb kifejezés, de ahogy olvastam, olyan érzésem volt, hogy milyen nagy segítség ez egy teljesen kezdőnek, vagy a történelmi vívás iránt érdeklődőnek. Mindenféle sallang és körítés nélkül céltudatosan elmagyarázza azt, hogyan tudja valaki tényleg elkezdeni a vívást, minimál beruházással, egy parkolóban. :) Nagyon fontos pozitívumnak tartom, hogy ír gyakorlatilag minden hazai szablyavívó csoportról, szervezetről, és a nemzetközi HEMA vonalról is. Az is jó, hogy benne van több szervezet szabályrendszere is, de önmagában az, hogy bemutatja kicsit a vívótársadalmat, nagyon tetszik. Ilyesmit máshol még nem olvastam, ez az első, amiért egy tök kezdőnek ajánlanám, és ajánlom is a vívótársaimnak.

Maga a rendszer a 20. század eleji sportvívás, csak sportkard helyett párnázott gyakorlókarddal, ami leginkább Gerentsér László vívómester könyvére épül. Szépen megy végig az egyszerű dolgoktól a bonyolultakig, 1 évnyi, heti 1 edzésre lebontva. Módszertant is lehet belőle tanulni, ami nagyon fontos a hosszútávú munkához. Tetszik, hogy a világos magyarázatok mindenhol alá vannak támasztva a korabeli (főleg Gerentsér) utasításokkal, tanácsokkal. Az is egy fontos és megfontolandó tanács (bár a könyv legvégére került), hogy kedvcsinálónak egy "kortalan", nem specifikus vívórendszert érdemes megismerni.


Nagyon rossz részt, vagy szerintem hibás elképzelést nem találtam a könyvben, ezért meg kellett erőltetnem magam, hogy negatívumokat találjak: ;)

Ami nem tetszik, az a könyv felépítése. A tananyag 50 edzésre van bontva. 1-1 edzés leírása általában több oldalas, nagyon sok információ szerepel benne, és érdekességek is. Terjedelmes, ami önmagában előny, mert szeretek sokat olvasni a vívásról. Az rendben van, hogy nekiülve, és végigolvasva logikus rendszert követ, de ha vissza szeretnék keresni valamit, vagy gyorsan rá szeretnék pillantani, hogy mi után milyen konkrét gyakorlat jöjjön, az nagyon nehéz. Az edzésleírások folyamatosan követik egymást, az már segítség lenne, hogy mondjuk minden edzés új oldal tetején kezdődne. Ilyen szempontból pl. Arlow könyve sokkal használhatóbb, mert elég rápillantani a tömör felsorolásszerű gyakorlatleírásokra, hogy lássam, hol mit szeretne tanítani. Kicsit úgy érzem, hogy kár a sok érdekességért, ami elveszik a hosszú edzésleírásokban. Csak ötlet, de lehet, úgy szerencsésebb lett volna, ha a technikák részletes leírása egyben megtörténik, az érdekességek, elméleti részek (mint pl. más szervezetek szabályrendszerei, a szablya részei, stb.) is egy helyen vannak összeszedve. A konkrét, számozott edzések pedig már csak sokkal tömörebben kerülnek leírásra, valahogy így: 1. edzés: elmélet - vívóvonal, vívóállás, szablya részei, gyakorlat - lépés előre és hátra. 2. edzés... Hidasi Gergő könyve valahogy így épül fel, és egyszerűbb is gyorsan belelapozni, hogy akkor a következő edzésen mi legyen.

A másik dolog csak félig-meddig kritika, mert tudom, hogy U. részben más szempontokra helyezi a hangsúlyt, mint én. Röviden, nekem túl sportvívás jellegű a grundvívás rendszere. Tudom, hogy többször ki van emelve a könyvben, hogy a történelmi fegyverek jóval nehezebbek voltak, mint a sportkard, illetve a grundvívás eszköze is eleve nehezebb, mint a sportkard. A technikák is nagyrészt a sportvívás mentén haladnak, inkább érdekességként vannak megemlítve az eltérések. Oké, a lényeg, hogy "adni, de nem kapni" ellentétben az olimpiai kard szabályaival le van írva. Viszont mégiscsak szerepel a címben a történelmi vívás, tehát említés szintjén szerepelhetne benne, hogy pusztakezes elemek alkalmazása is változtat sok dolgon, de még inkább a tényleges vágás taglalása hiányzik. Nem csak eltalálni fontos a célt, hanem el is vágni. Egyre többen próbálkoznak tesztvágással, az átütő/vágó erő egyből új szempontokat tesz fontossá, stb. Érdekességként lenne benne helye ezeknek is, akkor is, ha te magad nem műveled ezeket.

A tényleges vágás (nincs kedvem leírni a vágásmechanika szót, nehogy valaki rácuppanjon :D ) egy kortalan, nem specifikus vívórendszer része kell, hogy legyen, ha csak minimális mértékben is. Ha teljesen kihagyjuk, akkor egyből specializált lesz. Tudom, hogy kevéssé érdekel a vágás, roncsolás, szétverés, birkózás része a dolognak. Azt is tudom, hogy a grundvívás ez, és kész, ezért neveztem csak félig-meddig kritikának. Vagy ezeket a következő könyvbe szántad? ;) (...)

Mindent összevetve, egy teljesen kezdőnek, akit a szablyavívás érdekel, ezt ajánlanám első könyvnek, mert megtanít egy használható vívórendszert, és a módszertant is, hogy hogyan érdemes haladni. Olvasmányos, emészthető stílusban ismerheti meg az olvasó a vívó szakkifejezéseket, így könnyebben boldogul majd később a külföldi vívókönyvekkel is (sajnos a hagyományőrző vonal idegenkedik a szakszavaktól), és betekintést nyújt a mai szablyavívó társadalomba. A többi könyv segítségével pedig bárki tovább specializálódhat, amerre csak szeretne. (...)

Köszönet az építő jellegű kritikáért!

2017-01-19

Kalózok, 1881

Brownrigg kapitány - a HMS London raktárhajó parancsnoka - utolsó küzdelmében bőven volt kardakció, így ez még simán ontopik lenne az indexes vívótopikban. Viszont ott azt igértem, hogy leállok a hajós témával.

Simplex kollega írta: "A "20 percig úgy küzdött, mint egy oroszlán" és a 20 random sérülés nekem eléggé durva cutlass használatra utal ;)" (4908. hsz.), meg "...és hogy azért igen heves cutlassezés alakult ki, az persze irreleváns..." (4916. hsz.).

Nem kétséges, hogy az arabok kardokat is használtak a rajtaütésszerű támadás során. Hogy pontosan milyeneket - sajnos - nem tudjuk, így inkább ne használjuk a cutlass szót, ami ebben a szövegkörnyzetben brit tengerészkardra utalna. Egészen jó leírás marad ránk az eset [1] végjátékáról:

"Brownrigg alone offered serious resistance. He seized a rifle, shot one of his assailants, and, standing in the stern sheets with the clubbed weapon, held out manfully in spite of twenty wounds, two at least of which would have been mortal. Nor did he desist until he fell shot through the heart." [2]

Hősiesség ide vagy oda, de azért sokatmondó: "Brownrigg determined to verify her nationality, but without taking the precautionary measure of arming the crew." Well... Az előző idézet jó magyarázatot ad a levágott ujjakra is. [3]
_________________________
Megjegyzés: A támadó arabok nem kalózok voltak, hanem rabszolgakereskedők, bár lehet, hogy mellékállásban kalózkodással is foglalkoztak. A brit járőrök a rabszolgákat szállító hajókat próbáltak elfogni Afrika keleti partjainál. Viszont a kalózós cím némileg izgalmasabb!
1. Részletesebben itt (Simplex linkje):
http://www.old-merseytimes.co.uk/brownrigg.html

2. B. Gough: Pax Britannica: Ruling the Waves and Keeping the Peace before Armageddon (2014)

3. British Naval Swords... könyv Post-Napoleonic War Sword Actions.

2017-01-13

Angelo-dinasztia

A Vívás mint harcművészet topikban már többször említettük a nevét. Megérdemel egy rövid összefoglalót, amihez felhasználom Matt Easton előszavát, amit az Infantry Sword Exercise (1845) c. könyvhöz írt.

Fontos tudni, hogy 3 híresebb Angelo volt:

az alapító, .................... Domenico Angelo (1717-1802) [1]
a fia, ............................ Henry Angelo (1756-1839) [3]
és az unoka, ................ Henry Charles Angelo (1780-1852)

A nagypapa gazdag olasz kereskedő fiaként beutazta Európa, és nem meglepő módon Párizsban töltött tíz évet, ahol szorgalmasan tanult vívni a kor legjobb francia mestereitől, meg élvezte az életet. Aztán kaland kalandot követett: van benne híres angol színésznő meghódítása, elegáns vívásbemutató, a brit felső tízezer megismerése, és egy fényes londoni karrier, aminek a megkoronázása a trónörökös vívásoktatása, nem kicsi celebség [2] és egy komoly vívóiskola megalapítása. Ő adta ki a híres L’Ecole des armes c. művészi kiadványt (1763), ami csak Domenico életében további 3 kiadást ért meg.

Ami számunkra fontos: civil volt. [5]

A fia, szintén vívómester [4], 1785-ben vette át az apja vívóiskoláját. Két évvel később angolra fordította apja könyvét. Ő adta ki a szintén híres Hungarian and Highland broadsword c. könyvet, Rowlandson pazar képeivel. Nekem ő is teljesen civilnek tűnik.

Az unoka 1817-ben lett a vívóiskola vezetője, ami egészen 1897-ig maradt fenn vívóintézményként. 1812 nyarán kidolgozott egy tengerészkard (cutlass) rendszert a brit haditengerészet számára. Az Admiralitás jóváhagyásával, 1813 és 1820 között ez a rendszer volt a tengerészkard-kiképzés szabvány rendszere a flottánál. [7] Ehhez egy adalék.

"Before Henry Charles even took over the running of the Angelo school he had, in around 1812, already been involved in the creation of a naval cutlass system. Edward Anthony Angelo, Henry Charles’ brother, recorded some detail as to the birth of the Naval Cutlass Exercise:
   “During the blockade of the Scheld and Dutch ports, in the summer of 1812, my brother was on a visit to his friend, Captain Rainier, of the 'Norge' frigate, and whilst on board that ship, thinking it might be beneficial, and an amusement, to the sailors, he drilled the crew in an appropriate use of their cutlasses, and it met with such approbation and practice in other ships, that it ultimately became a portion of the instruction for the Navy, on board the 'Excellent' in Portsmouth.”
   This Naval Cutlass Exercise was subsequently adopted by the Admiralty as a standard exercise for naval cutlass between 1813 and 1820. It was evidently revised and simplified into a system with only three guards some time before 1830
." (Matt Easton)

1833 lett a brit hadsereg kardoktatási főfelügyelője (Superintendent of Sword Exercise in the Army), egészen 1852-ig bekövetkezett haláláig. Na, őt lehet katonai "beszállítónak" nevezni. Ő írta az 1845-ös könyvet, amit sokan - köztük Burton is [6] - kritizáltak, ennek ellenére még évtizedekig kiképzőkönyvként használták.
____________________________________________

1. Persze volt neki bombasztikus olasz neve is: Angelo Domenico Malevolti Tremamondo.

2. Ha jól megnézzük, akkor látszik, hogy a keresztnevén vált ismerté.

3. Henry Charles William Angelo.

4. Nincs adat arról, hogy a nagypapának tényleges képesítése lett volna. Londonban 1754-1758 először lovaglást oktatott, és csak 1758-ban a felmerülő pénzügyi gondjai miatt kezdett bele a vívásoktatásba.

5. Egy fórumos vitához kapcsolódik: civil vs katonai vívómesterek.

6. Aki viszont képesített vívómester volt. Franciaországban szerezte a mesterlevelét.

7. Hasonló rendszer dolgozott ki 1812 körül William Pringle Green hadnagy. (További adatok az indexes vívótopikban (4886. hsz.))

2017-01-10

OFF

Egy idézet kapcsán.

   Az egyik kedves vívókollega blogján ma jelent meg az alábbi idézet. "....a magyar kultúrát, észjárást és világszemléletet a parasztság őrizte csak meg, de közben elmaradt európai műveltsége. A gimnáziumokban, főiskolákon, egytemeken tanuló ifjúság teljesen a germán kultúra vonzásába került és így a középosztály elszakadt a néptől, gyökértelen értelmiséget alkot...” (Karácsony Sándor)

   Olvasgattam, ízlelgettem, nem igazán tetszett, ugyanakkor kíváncsívá tett. Rákerestem a következő részletre: "a magyar kultúrát, észjárást és világszemléletet a parasztság őrizte csak..." Csak barantás honlapokat találtam, meg Andrásfalvy Bertalan könyvét, a 2013-ban megjelent A magyarságkép torzulásai a világban és bennünk c. művet. Innen származik az „idézet”, amiben Andrásfalvy összegzi Karácsony Sándor gondolatait. (Elképzelhető, hogy több műből.)

Pontos idézet:
A Debrecenhez kötődő Karácsony Sándor pedagógiai munkáiban kifejti, hogy a népi kultúra a XVI-XVII. században megdermedt, a magyar kultúrát, észjárást és világszemléletet a parasztság őrizte csak meg, de közben elmaradt európai műveltsége. A gimnáziumokban, főiskolákon, egytemeken tanuló ifjúság teljesen a germán kultúra vonzásába került és így a középosztály elszakadt a néptől, gyökértelen értelmiséget alkot.” (83. o.)

Ebből csonkolódott az „idézet”. Kíváncsi lennék Karácsony eredeti megfogalmazására.

U.i.:
Nem kevésbé érdekes a folytatás, ahol gróf Révay József fejti ki a parasztsággal kapcsolatos gondolatait.