2018-12-28

Huszár rapier?!

  Úgy néz ki, hogy nem a hatvágásról szóló bejegyzés lesz ebben az évben az utolsó írás.

  A vívás mint harcművészet c. topikban folyó társalgás inspirált egy keresést, aminek az eredményét lentebb láthatják az olvasók. A Nádasdy Múzeum [1] egyik érdekes tárgyát (NFM - HuT 95.3.1) tanulmányozhatjuk a képen:


Huszár rapier (?)

A többi kép: teljes kard | markolat belseje

  A leírás szerint a Horthy-korszakból származó fegyvert - huszár rapírt - ábrázol a kép. Itt a tapasztaltabb olvasó némileg elbizonytalanodik. Tényleg rapír lenne ez az eszköz? Eleve tudjuk, hogy a klasszikus huszárok nem használtak rapírt. [3] A XVI-XVII. században a páncélos ellenfelek leküzdésére alkalmaztak ugyan egy speciális fegyvert - a hegyestőrt -, ami némileg hasonlított a rapírhoz, de természetesen a Horthy-korszakban már géppuskákkal kellett megküzdenie a legvitézebb lovasságnak, nem pedig páncélos katonákkal.

  A fényképen látható kard biztosan nem rapír. Ha nem az, akkor vajon mi lehet?

 Szerintem a blog rendszeres olvasói már régen felismerték a kardot, a többiek részére ez maradjon egy megfejtendő rejtvény, aminek a megoldását jövőre osztanám meg az érdeklődőkkel.

  Sikeres kutatást!

Summary:
  The above sword is identified by the Nádasdy Museum as a Hussar rapier. I have very serious doubts about that. 
____________________________________

  1. Nádasdy link.
  2. Az eredeti kép
  3. Hosszú egyenes pengével ellátott, nehéz egykezes kard, mely hosszú keresztvassal, kosárral és számos hárítógyűrűvel rendelkezett.

2018-12-25

Hatvágás

  Ez már a sokadik bejegyzés, amely a hatvágással foglalkozik, de mivel még mindig sikerül új dolgokat találni a témában, így úgy gondoltam: ez lesz az évzáró bejegyzésem. [1]

 Először is készítettem egy ábrát, amely feldolgozza az általam ismert legkorábbi magyar hatvágás leírást:
A hat vágás igen híres. A magyar gyermek mindennél inkább igyekszik ezt megtanulni, mint a huszár fő mesterségét. Szerintök a huszár első vágást tesz a ló jobb füle mellett le és oldalvást hátra, a másodikat ugyanott alulról fölfelé, a harmadikat a ló bal füle mellett fölfelé, a negyediket ugyanott lefelé, az ötödiket feje fölött körül kanyarítva, a hatodikat szúrással előre. Első négy vágással védi lova kantárát és vágja oldal felőli megtámadóját; az ötödikkel védi magát hátulról, a hatodikkal előre tör s támad. – Ez a hat vágás falusi magyarázata. [2]


A csillagok jelölik a vágás végét.
(6. támadás  = a szúrás)

  Valamint találtam egy olyan barantás videót 2013-ból, ahol az oktató (Miklós Rudolf) a hatvágás egy alternatív, számomra eddig ismeretlen változatát mutatja be. [3] Szerinte a magyar szablyavívásban a huszár hatvágás a következőképpen történik (17:29):
  • jobb felső vágás (1);
  • bal felső (2);
  • jobb alsó (3);
  • bal alsó (4);
  • sima fejvágás, 3. kézhelyzetben (5);
  • fejvágás fokéllel, belső lendítés után, csuklózva.

_____________________________________________

  1. Eredetileg mindenféle statisztikával akartam terhelni az olvasókat, de - nagy valószínűséggel - ez kimondottan unalmas lenne az erre tévedők számára. Pl. az, hogy a kendo vs fencing YT-videóm már 1.901.494 megtekintésnél tart, vagy a topikban lassan elérjük a 8 ezer hozzászólást.
  2. Erdélyi János: Magyar közmondások könyve. Pest, 1851 (Az X-vágás nyomában)
  3. Miklós Rudolf: Baranta („Miklós Rudolf rövid előadása Mikóházán a barantáról illetve hagyományos magyar fegyverekről: rövid bot, hosszú bot, íj, szablya.”)

2018-12-20

Pengék (1763)

  Az utóbbi időben társalgás közben többször felmerült Angelo neve. Kedves pesti vívóbarátom büszkén mutatta legújabb szerzeményét L’École des armes (1763) c. könyv reprint kiadását. A beszélgetés során még olyan ritka angol szavak értelmezésébe is elmerültünk, mint a dark lantern. [1]  Közben azt is megvitattuk, hogy az egyik képen a huszár kezében egy eléggé szokatlan pengéjű szablya látható (Fig. 47). 

  Aztán pár napja az egyik miskolci vívópartnerem is említette a könyvet, azzal, hogy ő Velencében vette és abban az Encyclopédie képei vannak. [2] Ennyi már bőven elég volt ahhoz, hogy újra megnézzem a régről ismert képeket. És ilyen pengéket találtam!


Pengék a III. kötetből [3] [4]

  Érdemes tanulmányozni az ívelt pengék fokát, ezeken is kialakítottak egy pengevájatot. A korábban említett huszár pengéje fentről a második. Az enciklopédia III. kötetében a vívás mellett a kardcsiszárok (fourbisseur fr.) munkáját ismerteti. Két vívótőr is láthatunk a képeken, ami kiegészíti a badogmaszkos képen látható vívótőrt.
__________________________________________________________

  1. Ez egy olyan képen szerepel, ahol lámpás van a vívó bal kezében. Fig. 45.
  2. A francia változatban fekete-fehér képeket láthatunk, az angolban pedig egy kiváló brit művész színes rajzait.
  3. Planches de l'Encyclopédie de Diderot et d'Alembert (eredeti)
  4. A magyarázó szövegben csak annyi adatunk van: 6. sz. tabla - 71, 72: Lame de sabre coudé. AA: le tranchant cannelé; (még folytatom)

2018-12-10

Küzdőszellem

  Úgy éreztem, ez a történet megérdemli, hogy egy külön bejegyzésben legyen megírva.

 A Zrínyi Kupa B-csoportjának szablyavívói csörtéit néztem, amikor felfigyeltem egy miskolci barantás ismerős (Zénó) és egy magas agresszív srác küzdelmére. A srác szinte folyamatosan magas prím- vagy szekondállásban volt, és innen hatalmasakat csapott lefelé polifoam kardjával az ellenfelére. Se a nézőközönség, de a bíró sem vette túl komolyan a dolgot, nem figyelmeztette a fickót, hogy ennek a fele is bőven elég lenne egy barátságos virtuskodás közben. Inkább humorosan fogtak fel az egészet, azzal a viccesnek szánt megjegyzéssel, hogy nem lehet eléggé (!) hallani a becsapódás hangját. A srác később sem fogta vissza magát. Mivel a mostani szabályok szerint 5 pontig tartanak a küzdelmek [1], így bőven volt együttes találat és jó sokáig tartott a küzdelem. 

 Végül Zénó győzött, és 5 megnyert asszóval csoportelső lett!

 Viszont látni kellett volna a jobb alkarját... Két hatalmas, vöröses dudor éktelenkedett az alkar külső felületén, alig tudta mozgatni a kezét. A Végek Művészete Vívóiskola egyik tagja nagyon előzékenyen segített: fagyasztó szprével valahogy sikerült rendbe tenni Zénó kezét, később valami bandázst is szerzett, így folytatni tudta a két másik fegyvernem küzdelmeit (hosszúkard, lándzsa + pajzs).

 Már az is kész csoda, hogy nem adta fel, nem lépett vissza, amikor elkezdődtek az említett fegyvernemek küzdelmei. Ezeket már nem annyira figyeltem, mivel akkor már a C-csoportban vívtam, csak később, a feltöltött fényképeken szembesültem a végeredménnyel:
  • Zénó megnyerte a IX. Zrínyi Kupa szablyavívás versenyszámát!!
  • összetettben pedig olyan jól szerepelt, hogy harmadik lett!

  Mindezt olyan kézzel, amiről egész verseny alatt nem merte levenni a kesztyűt, mert nem volt benne biztos, hogy vissza tudja-e húzni a sérült kezére. Ha a versenyen lett volna Küzdőszellem-díj, mint például nagyobb kendóversenyeken, akkor biztosan megkapta volna a példás sportemberi magatartása miatt.

Hatalmas gratuláció a miskolci barantásnak!
_________________________

  1. Eltörölték a küzdelem befejezését 5 db - egymást követő - együttes találat után.
  2. Sok apró hiányosság vezetett ehhez a teljesen felesleges sérüléshez, talán a legfontosabb az volt, hogy nem lettek alaposan átvizsgálva a vívóeszközök. Nekem is került a kezembe olyan szablya, amin teljesen új volt a külső textil réteg, viszont alatta teljesen szét volt verve a polifoam. Tehát gyakorlatilag semmit nem védett!
  3. Még egy apró részlet: tavaly a helyi Bors Kupán bíráskodott nagyon hatékonyan Zénó. Kiválóan meg tudta különböztetni az együttes találatokat, a követő találatokat stb. Szóval, bíróként is nagyon jó teljesítményt mutatott.
  4. Eredmények a FB-ra feltöltött képek alapján -- Szablya: 1. Pasztuha-Tocsek Zénó; 2. Számomra ismeretlen vívó; 3. Berkes László; -- Hosszúkard: 1. Botos Zoltán; 2. Számomra ismeretlen vívó; 3. Kozma (?); -- Összetett: 1. Ismeretlen (megnyerte a lándzsa+pajzs versenyszámot); 2. Botos; 3. Zénó; 4. Berkes.

2018-12-04

Olajfestmény

  Októberben volt időm és lehetőségem megnézni az OSC vívótermét, ami a Puskin mozi felett található. Ez az ország legrégebbi, folyamatosan működő vívóterme. Pont az idén volt 88 éve, hogy átadták a felújított - akkor rendkívül modernnek számító - termet.

  Mostanság már nincs túl jó állapotban, maga a sportegyesület is tetemes adósságot görget maga előtt. Ennek ellenére rendkívül hangulatos az egész hely: elképesztő maga a főbejárat, rögtön egy volt hercegi palotában érzi magát az ember, amit 30-40-50 éve proletárok használnak. :-((


Gerentsér László (1873-1942) [1]

  Pont edzés előtt érkeztem. Volt lehetőségem egy picit körbenézni, elbeszélgetni a gyerekek erőnléti edzését tartó idősebb úriemberrel. Tulajdonképpen az olajfestmény miatt jöttem, hiszen már jó ideje tudok a létezéséről, de eddig nem láttam róla egyetlen képet sem. Most a terem vívómúzeum részében látható.

  Meg persze a vívóterem hangulatát is szerettem volna érezni. Közben lemértem a hosszát is: 18 lépés. (Összehasonlításként a modern vívópást fele (7 m) nekem 10 lépés.)

  Frissítés: Egy sokkal jobb minőségű felvétel az olajfestményről.

A Vívómúzeum FB-oldaláról

Summary:
  In October I have visited the oldest fencing salle of Hungary, which has been continuously operating since 1930. I wanted to see an oil painting depicting László Gerentsér, who taught in this salle between 1930 and 1942. A low-resolution picture was taken during this short visit, later I have found a much better one.
______________________________________

  1. Egy nem túl jó minőségű, saját felvétel az olajfestményről.

2018-12-02

Duronelly

  Az előző bejegyzésben említett baranta verseny a róla elnevezett vívóteremben lett megrendezve. [1] 2007-ben egy kisebb ünnepség keretében a terem falán lettek elhelyezve a vívóeszközei (régi típusú, rácsos fejvédje, párbajtőre, kardja, egy francia és egy olasz markolatú vívótőre). [4]


Az emlékhely, amit 
Szepesi László vívóedző kezdeményezett 2007-ben [5]


  Mit kell tudni Duronelly László vívómesterről?

Francia eredetű családból származott, a Du’Rosnell család a 16. század táján telepedett le hazánkban. A családi név időközben Duronellyre változott, 1907. február 12-én, Monoron egy kishivatalnok egyetlen gyermekeként pedig megszületett Duronelly László. 

Kitűnő tanuló, jó sportoló volt a már igen korán önálló és céltudatos ifjú, zsúfolt napirendjébe már nemigen fért bele az olvasás szenvedélye, éjszakánként titokban olvas, ezért szeme fokozatosan romlik, erősen rövidlátó lett. A ciszterci gimnáziumban találkozott először a későbbi életét betöltő vívással. 1925-ben jelesen érettségizett, apja ekkor már nyugdíjas, ezért csupán szegénység és munkanélküliség várta az ambiciózus fiatalembert. Fogta a vívókardját és jelentkezett Santelli Italonál, aki a törekvő, korához mérten érett fiatalembert a vívómesteri oklevél megszerzésig ingyenes gyakornokként alkalmazta és oktatta. Duronelly tanult, hogy tanulhasson és tanított, hogy tanulhasson, karddal, tőrrel, párbajtőrrel. Mestere nyomán magas intelligenciával a vívás „velejéig” hatolt, elméletben, gyakorlatban egyaránt. Kitartására, módszerességére utalva a Maestro tréfálkozva ezt mondta róla: „Fiú, neked van german féj, olasz név, és mondod, vagy té magyar! Furcsa.” 

1928-ban a Magyar Vívómesterek Országos Szövetsége „tőr- és kardvívás tanítására alkalmasnak találja”. Időközben beiratkozott a Pázmány Egyetem Jog- és Államtudományi Karára, és a főiskolások részére kiírt patinás József nádor versenyen első helyezést ért el. Ezzel azonban megsértette az akkori amatőr szabályokat, mely szerint professzionálisnak nem csak az tekintendő, aki anyagi juttatásért tanít, hanem az is, aki azért tanít, hogy tanítsák […]


Vívómesteri oklevele (1930) [6]

1950-ig (43 éves már ekkor) nem indulhatott tehát amatőr versenyen, azonban 20 éven keresztül minden mesterversenyen elindult, és egy kivételével mind megnyerte. 

Reneszánsz ember volt, az 1930-ban megszerzett vívómesteri oklevélen kívül államtudományi diplomát is szerzett, de egyaránt érdekelte a csillagászat, az atomfizika, irodalom, bölcsészet, biológia és a történelem is. Szenvedélyes vadász volt, hosszú évekig versenyzett sportlövészetben (1934-ben csapatbajnoki címet szerzett, 1948-ban pedig tagja volt a londoni olimpiai keretnek). Motorozott, kedvelte a természetjárást, hosszú túrákat tett télen-nyáron, kiváló úszó volt, lovagolt. 

22 éves korában, 1929-ben nősült, esküvői tanúja mestere és atyai barátja, Santelli Italo volt. A család életét az első években két tragédia is beárnyékolja, 24. születésnapján megszületik első gyermeke, de még aznap meg is hal, öt év múlva pedig alig négy éves gyermekét ragadja el az agyhártyagyulladás. 

Több klubban is tanított mint egyetemi vívómester: a BEAC-ban és a MAFC-ban, de majd mindennap ott van a Santelli teremben is, ott érzi igazán otthon magát [...] Emellett 1941-ben a Vallás- és Közoktatási Minisztérium testnevelési előadójaként is dolgozott. A háború rémuralma alatt pedig Kázmér utca lakásában két üldözött családot is rejtegettek. 

A háború után részt vett a Testnevelési Főiskola újjászervezésében, és régi vágya teljesült: megbízták a TF vívás tanszékének vezetésével. Mindezek mellet vívást oktatott a MAFC, az FTC, a Postás és a Lokomotív (a BVSC elődje) vívóinál, a Színművészeti Főiskolán, előadásokat tartott, edzője volt az olimpia és világbajnoki vívókeretnek, valamint örök érvényű tételeket is megfogalmazó szakkönyveket írt: „A csel legyen határozott, szuggesztív, hogy az ellenfél tényleg érezze a fenyegetést, belőle a védőreflexet – szinte akarata ellenére is – kiváltsa.” „A jó vívó mindig elég közel van ellenfeléhez, ahhoz, hogy találhasson, s valahogy mindig távol ahhoz, hogy őt eltalálják.” „Mi kell a víváshoz? Szorgalom, tehetség és a küzdelem szeretete. És ami a küzdelmet illeti: versenyben csak remélni lehet, számítani soha! 

Egy sokkal jobb kép [7]

1951-ben Bay Bélával és Rerrich Bélával az addig nálunk „mostohagyerekként” kezelt párbajtőrvívás fellendítésére és magyar párbajtőriskola kialakítására fordított komoly és sikeres erőfeszítéseket. Dolgozott a vívás oktatásának korszerűsítésén is, kidolgozta a csoportos vívásoktatás módszertanát. 

Legsikeresebb tanítványait felsorolni is nehéz, Balthazár Lajos 18 évig volt a tanítványa, de mestere volt Sákovics Józsefnek is. Egyik fia, dr. Duronelly Róbert (1934-2009) szintén kiváló vívómester lett, 19 éves koráig Gábor fia is versenyzett. 

Fiatalon, 48 éves korában súlyos betegség támadta meg, barátai, köztük Nedeczky László még vért is adtak, hogy megmentsék, de már nem lehetett rajta segíteni, 1955. november 26-án életét vesztette. Emlékét sokáig emlékverseny őrizte, mesterfegyverét és -plasztonját a TF raktárában őrzik (talán lenne méltóbb helye is).” [3]
________________________________________

  1. Egyes versenyszámok (pl. lándzsa+pajzs szabadvívás) a szomszéd tatamis teremben lettek lebonyolítva.
  2. Dédunokái (Róbert fia unokái) pedig néhány hónapja a Vasasban tanulják a kardvívás fortélyait. (Vívómúzeum FB-oldala.)
  3. Syposs Zoltán: Villanó pengék.
  4. Vívótanárra emlékeztek: Dr. Duronelly Lászlóra emlékeztek március 18-án este 18 órakor a TF „D” épületének vívótermében. Dr. Duronelly László a háború után, 1948-55 között, volt az intézmény vívótanára. A közelmúltbeli rendezvényen, leánya felajánlásával, a vívómester édesapa nevét viselő terem falán helyezték el egykori fegyvereit és vívósisakját. Az ünnepségen a család tagjain kívül részt vett Németh Árpád, a Santelli Alapítvány titkára, dr. Kamuti Jenő, az Európai Vívószövetség első alelnöke, MOB főtitkár, valamint a kar Küzdősportok Tanszékének vívótanárai és a Kárpáti Rudolf Vívó Klub versenyzői.TF
  5. A képrészletet a Kapos Baranta csapat FB-oldalára feltöltött fényképből vágtam ki. (Készítette: Drávecz László.) Sajnos a látványt rontják a belógó pástvezetékek.
  6. Egy miniszteri rendelet 1930. január elsejétől csak olyan személy oktathatott vívást Magyarországon, aki a M. királyi állami Vívómester Vizsgáló Bizottság által kiállított oklevéllel rendelkezett. Duronelly január 6-án sikeresen levizsgázott és megkapta oklevelét. Elég nehéz elolvasni a vizsgán részt vevők nevét: csupán két ember nevét sikerült egyértelműen megállapítani -- a vizsgabizottsági tagok között találjuk Rákossy Gyula vívómestert és Gerentsér László vívómestert (ő a wikis szócikkben látható aláírása alapján lett azonosítva). Az okleveléről készült fényképet a Vívómúzeum FB-oldalán találtam.
  7. Jól látszik a régi típusú olasz fejvéd, pontosabban az, ami megmaradt belőle.