Keresztessy II.

  Az előző bejegyzés folytatásaként most a családfával szeretnék foglalkozni. A történet ott kezdődik, hogy a Felvidéki Szablyavívó Iskola FB-oldalán az egyik Keresztessy ükunoka (Philp Mária) megköszönte az oktatóknak – Elődnek és Dávidnak –, hogy ennyit foglalkoznak a híres vívómester munkásságával, emlékének őrzésével. Itt kezdett el érdekelni, hogy ki is volt Mária apja, Keresztessy Lóránd, a mester dédunokája.

 

 Előbb lássuk a családfa előzetes változatát, amit számos forrás segítségével sikerült összeállítani. Ettől részletesebb Keresztessy-családfával még nem találkoztam.

 

 Rögtön kiderül pár érdekesség, pl. egyértelmű, hogy Kesztele Klára a mester második felesége volt. Sándor (B1) és Lujza (B2) édesanyja az ismeretlen nevű első feleség volt, aki már Sándor gyermekkorában meghalt, valamikor 1848 és 1861 között. De térjünk vissza a dédunokához.

 Örömteli, hogy van róla fénykép!

Keresztessy Lóránd, a dédunoka [1]

 A katonai nyilvántartásból ismerjük a rangját (1942-ben hadnagy egy páncélos csapattestnél), a pontos születési dátumát (1914. február 2.), a tényleges állományba vétel időpontját (1940. november 1.) és milyen kitüntetéssel rendelkezik (Erdélyi Emlékérem). Az 1944-es rangsorolásból kiderül, hogy már főhadnagy és 2 további kitüntetése van (Délvidéki Emlékérem, Felvidéki Emlékérem).

 Az igazán érdekes dolgok a II. világháború után történtek vele. Kiderült, hogy a recski kényszermunkatábor foglya volt! Még a munkatáborról szóló wikipédiás szócikk is említi a nevét: „A régi nemességből igen sokan leltek súlyos kínzásokat a recski kényszermunkatáborban. Közülük: [...] bánfalvai és homokszentiványi Keresztessy Lóránd...” További említést találunk Sztáray Zoltán egyik elbeszélésében: „...ha Benke megtöri a két köbmétert, akkor előbb-utóbb tőlünk is megkövetelik. Tőlem is, Keresztessy Lórándtól is meg a többiektől is. Talán engem nem fognak utálni a többiek? [...] Nagysoká jövök csak rá arra, hogy előszedjem villámat és amikor sem az ávósok, sem Kreybig nem néz oda, áthányjam a Keresztessy Lóránd csomójába a megtört kő egy részét. Értetlenül nézi, majd mintha világosság gyűlnék agyában, suttogva szól vissza, hogy majd holnap visszasegíti.” [4] A katonatiszt sikeresen túlélte a recski évek megpróbáltatásait. A rendszerváltás után, 1992-ben rehabilitálták és megkapta az őrnagyi rendfokozatot. [2] Neve ott szerepel a híres ős síremlékén, közvetlenül a vívómester sírverse alatt.

„Igaz mint ember, hű mint hazafi. 

Szilárd mint jellem... ilyen vala Ő! 

Egy tiszteletre méltó ősi kép,

Mit nem változtatott meg az idő!”

 A családfát ábrázoló képen hibásan szerepel Keresztessy Lóránd elhalálozásának éve (2009), amit a recski listából vettem. A sírfeliratán egyértelműen látszik a helyes évszám: 2008.

_______________________________________________

1. História Zalátai nevű felhasználó FB-oldalán található.
2. Magyar Honvéd, 1992. július 17.
3. Az utolsó 2 képrészlet a Felvidéki Szablyavívó Iskola tagjai által készített és a FB-oldalukra kitett fényképekből lett kivágva.
4. Sztáray Zoltán: A kőtörő gondjai. Megjelent a Kanadai Magyarság c. független hetilapban 1959. szeptember 5-i számában (Forrás: Hungaricana). Továbbá a Csákánykő c. kötetben 1997-ben a Kőtörés c. fejezetben (64. o.) némileg átdolgozott szöveggel.