Egy fénykép margójára

 Ez a történet azzal kezdődött, hogy egy kedves külhoni vívóismerősöm megemlítette Hollós Endre vívómester munkásságát. Gyakorlatilag semmit nem tudtam róla, így elkezdtem nézegetni a régi fényképeket, egy YT-os összefoglalót az életéről stb. Ekkor találkoztam a lenti fényképpel [1]:

Jobbról a második Hollós Endre (Vívómúzeum)

 Ha jobban megnézzük a képet, akkor feltűnik a sok bőrkabát, valamint egy kimondottan érdekes paroli pont Hollós álla alatt. Ez bizony egy SS-paroli! Méghozzá a Sturmbannführer négy apró jelvényéből három látszik. Ez az SS-rang az akkori német hadsereg őrnagyi rendfokozatának felelt meg.

Némi referenciaanyag

 Tehát a vívómester német tisztek, konkrétan egy SS-őrnagy társaságában látható: ismert a fénykép készítésének éve (1943), ugyanakkor semmit nem tudtunk magáról a helyszínről. Némi kutakodással ki lehetett deríteni, hogy Hollós 1935 és 1943 között a náci Németországban oktatta a kardvívás, az akkori német sportvezetés kért egy kardvívásban járatos vívómestert, a magyar sereg pedig Berlin kérését teljesítve Hollós főtörzsőrmestert [7] küldte, aki 1927-ben végezte el a SPOTI tanfolyamát.

 Itt következett a vele kapcsolatos cikkek átnézése. És bingó! A Virradat c. nyilas lap 1943. január 18-i számában találunk egy cikket, amely beszámolt a Műegyetem aulájában lezajlott magyar-német vívóversenyről, ahol baráti asszók keretében a két ország rendőrtisztjei mérték össze vívótudásukat. A cikk felsorolja a résztvevőket, minket nyilvánvalóan a németek érdekelnek elsősorban: Liebscher, Körner, Hainke, Hoops, Kamalla. Innen már könnyű dolga van a víváskutatónak, hiszen szinte dőlnek a találatok.

Egy észt újságcikk részlete a versenyzők pontos nevével [2]

  Ezen a ponton már nyert ügyünk volt, hiszen ismertük a berlini rendőr- és SS-vívók teljes nevét, sőt még a rangjukat is: „Oberstuf, Richard Liebscher, Oberstuf, Hermann Hainke, Hptstuf, Otto Körner, Oberstuf, Dr. Herbert Hoops und Oberwm. Kamalla”. A csapat egy SS-Standartenführer vezetésével érkezett Budapestre és 13:12 arányban legyőzte a magyar rendőrtiszteket; a cikk legvégén az is szerepel, hogy egyes versenyzők hány győzelmet és hány vereséget könyvelhettek el. A tallinni újságcikkben található SS-rangfokozatok egy rövid időre elbizonytalanítják az érdeklődőt, hiszen egy Sturmbannführert keresünk, de csak Oberstuf rövidítéseket találunk, ami a hivatalos Ostuf egyik változata lehet (Obersturmführer (kurz: Ostuf), a főhadnagynak megfelelő SS-rang).

  Szerencsére van folytatás. A teljes nevek segítségével meg lehet találni az SS-tisztek méretes aktáit! És ekkor végleg eltűnnek a kérdőjelek. Az aktájából kiderül, hogy Dr. Herbert Hoops, SS-vívómester volt és 1939. szeptember 10-én lett Sturmbannführer (Stubaf, őrnagy), majd 1941. április 20-án Obersturmbannführer (O'Stubaf, alezredes). Tehát a képen tényleg egy ilyen SS-parolit látunk és a két rangfokozat között csupán két vékony csík a különbség, amit a kép minősége miatt nem lehet érzékelni. Az aktában szereplő fényképek is segítenek Hoops beazonosításában.

 Összefoglalva: a képen látható személyek (balról jobbra) – Liebscher [3], valószínűleg Hainke, Hoops, Hollós, ismeretlen. Az ismeretlen szemüvegesről nem tudunk semmit: a) lehet az ötfős csapat egyik tagja (Otto Körner); b) akár a SS-csapat vezetője, SS-Standartenführer Edler von Daniels. [5] Annyi biztos, hogy Kamalla nem látható a fényképen, róla több képet is sikerült találni, szóval viszonylag egyértelmű, hogy ő nem szerepel a felvételen.

 Eddig ennyi derült ki a fényképről, illetve az, hogy szinte biztosan a Műegyetem aulájában készült. Lehet találni olyan felvételeket, ahol kimondottan jól látszik az 1943-as képen kivehető oszlop, illetve a korlát pár jellegzetes oszlopocskája: ez és ez. [6] 

_________________________________________

Az eredeti képre ráhelyezett DTVK címer és 

utána a szöveg [4]

1. A videós változatban a DVTK címere is látható, ami meglehetősen megtévesztő (0:42). Szerencsére a Vívómúzeum honlapján található egy eredeti változat is.
2. Revaler Zeitung, 1943. január 19., 5. o. Reval az észt főváros – Tallin – régi neve. A rövid cikk címe: Kamalla bester Einzelfechter.
3. Hollós Endre kedvenc tanítványa, őt külön megemlíti a Virradat cikkében.
4. „A DTVK-nál az ő munkájával kezdődött a vívósport fellendülése” [0:45]. Az eredeti fényképnek semmi köze nincs se Miskolchoz, se a DVTK-hoz, hisz Budapesten készült és német SS-tisztek körében látjuk Hollós mestert.
5. A b) változat nem túl valószínű, mivel Herbert Edler von Daniels SS-Standartenführer aktájában található fénykép alapján ő nem volt szemüveges.
6. A harcok során elhunyt diákok egyikének ravatala a Műszaki Egyetem főépületének aulájában.
7. Hollós Endre ht. főtörzsőrmester honvéd vívómester gyakornokká lett kinevezve 1944. évi május hó 1-ével. (Honvédségi Közlöny, 1944. május 17.)

Mensur

  In 2019 Czech fencing master Leonid Křížek participated at a very interesting event. In October a local historical fencing group -- Tovaryšstvo bojových umení a remesiel (Fellowship of Martial Arts and Crafts) -- celebrated the 10th anniversary of the establishment of the group with a fancy dress party. Ladies and gentlemen in historical costumes and uniforms danced and fenced.

Mensur swords

  The most interesting were the pictures of simulated Mensur fencing. Naturally it wasn't actual academic fencing of German students. Nevertheless the participants used the same type of swords, and they were obliged to stay at a fixed distance from their adversaries. It must have been a very interesting fencing experience!

Ladies first!

...then gentlemen

___________________

1. The original FB post: „Vzpomínka na nezapomenutelnou akci na statku šermířského guru Petera Kozy. V sobotu 12. října skupina historického šermu Tovaryšstvo bojových umení a remesiel uspořádala už desátý ročník kostýmního bálu a mensurního šermu, kam jsem měl tu čest být pozván. Dámy a pánové v historických kostýmech a uniformách tančili a šermovali a já jsem měl to potěšení zkřížit zbraně kromě jiných také s účastníkem napoleonských akcí Jaroslavem Pelíškem. Pořadatelům moc děkuji za nevšední zážitek. Několik dalších fotek zde...” (Leonid Křížek)
2. The source of the photos. There you can find many other pictures about the event.

Hornstein (1869)

 An absolutely splendid German fencing book -- Die Fechtkunst auf Hieb -- from 1869, written by Ludwig Hornstein. These masterfully crafted drawings speak for themselves. With my rudimentary German I would translate its title as The Art of Fencing with Cuts (or Based on Cuts).

Tafel I. (table)

 To those who are familiar with Six Cuts (Roworth, 1798): Horizontalquart = inside head = (5), Horizontalterz = outside head (6), Tief-quart = ascending inside cut = (3), Tief-terz = (4). Instead of one (1) Hornstein has two descending inside cuts: Steil-quart  = steep (1) and Hoch-quart = high (1). Naturally these cuts can be delivered at any valid target.

Tafel I.: Fencing saber (1869)

Tafel II.: Engaging guard [2]

An interesting peculiarity of the system 

(Tafel IX.)

 In the fencing guard the heels of the fencer are not on the fencing line. Hornstein wrote: „Der rechte Fuss steht... etwa 8-10 Zoll rechts seitwärts entfernt mit der Fussspitze nach vorn.” [3] So according to the author the right foot should be approximately 8-10 Bavarian inches -- 19.5-24cm -- to the right (from the left foot), with its tip forward. 

 With these short remarks I am just barely scratching the surface of this rather interesting Bavarian saber fencing source.

__________________________________

1. Ludwig Hornstein: Die Fechtkunst auf Hieb. München, 1869.
2. „Regelmässige verhängte Säbelauslage” Standard hanging guard with a saber.
3. Page 1 (Page 11:1 in the pdf).
4. One Bavarian inch equals 2.43cm.

Gothic

  A relatively rare, German fencing book -- Säbelfechten: Schule und Kampf -- was published in 1938, printed in Fraktur (Gothic script). Its author was Carl Stritesky, a well known fencing master at the Münich University; he was still active in the 60s in the capital of Bavaria. The following collage provides a general overview of this book.

  The most interesting tidbits are:

• the type of fencing headgear used around 1938;
• a German fencing sabre (basically a Glockenschläger), compared to an Italian one;
• how to hold properly the grip of an Italian fencing sabre [1].

Page 8-9

  On page 9 we can see for example the depiction of a correct and an incorrect way to perform step forward. For those visitors who can read German, it might be interesting to see the indexed content of the book, this gives us an insight which fencing topics (concepts) are covered in this book.

  In 1934 several other fencing masters were active at the Münich University. [3] 

___________________________________________

1. It is a little difficult to read text (Erfassen der Waffe = holding the weapon), but it is possible to decipher the low-resolution text (upper image: richting = the right way, lower image: falsch).
2. The last 3 images are from Ebay.
3. „BENEDIKT BARTENSCHLAGER Universitäts-Fechtmeister, Türkenstraße 33, SeItenb. I/I. ---- BRUNO NEY, Universitäts-Fechtmeister, Irschenhauser Straße 14. --- LUDWIG GERNGROSS, Universitäts-Fechtmeister, Schwanthalerstraße 70/2. --- OTTO ALBRECHT d. jung., Universitäts-Fechtmeister, München 13, Türkenstraße 60. --- Diplomfechtmeister CARL STRITESKY, Universitäts-Fechtmeister, München 13, Görresstraße 8/1.” List of the University Personnel (1934)

Hermann (1861)

 After one-two fascinating decades of the HEMA recent march - which has produced a remarkable stream of the valuable historical sources - it is still uplifting to find a relatively unknown sabre fencing source. [1]

 The whole story began as a routine fact-checking search. I read a passage from László Gerentsér's book [2], published in 1944, that the famous Vigeant fencing bibliography did not mention any 19th century Hungarian treatises, so I have decided to check another important reference work: Carl Thimm's  bibliography [3], where I have found - as expected - some Hungarian authors: Balassa, Chappon etc. With a sudden inspiration I have decided to search: how many fencing books were printed Buda (0 book), then in Pest [4]. 

  And bingo! Several search results have been found, among them two books of August Hermann. Later it would become evident that the SAGA's database already recorded this author, even included a link to the online version of 1861's book.

  Let's see what books are mentioned in the Thimm's bibliography:

• Grundzüge einer Anleitung zum Säbelfechten. Pest, 1859;
• Schlüssel zur Kunst des Rapier - und Säbelfechtens á la Contrepointe. Linz, 1861.

   Säbelfechten - German for sabre fencing - is a very exciting keyword for me. The first book, entitled (roughly): Basic features of a manual for sabre fencing: in addition to fencing tasks and their solution does not yielded any interesting pictures, only this one.

At the moment this is the only picture from the 1859's book [5]

  Also it has become painfully obvious that this book was printed in Fraktur typeface, which is really-really uncomfortable to read. But the second book, also in Fraktur, entitled approximately: Key to the art of rapier and Sabre fencing a la Contrepointe, published in 1861 [6]:

has been full of interesting visual stuff:

Table 7 & 8

Table 9 & 10

  This is only preliminary information about these two interesting sabre fencing manuals. At some stage it will be necessary to transcript Fraktura text into modern German, and then the proper translation and interpretation could start.

____________________________________

1. 1300 items are listed in the SAGA database for the 19th century. Schola Gladiatoria's own link farm (19thC Treatises) contains 317 entries (links to the online version of a particular fencing book).
2. A famous Hungarian fencing master & fencing historian (1873-1942).
3. A Complete Bibliography of Fencing and Duelling (1896)
4. Before 1873 Buda and Pest were independent towns on two sides of the Danube River.
5. ONB version.
6. Google book.

Bal? Jobb??

  2015-ben a topikban már foglalkoztunk azzal, hogy vajon az ilyen-olyan parasztok hogyan fogták a hosszabb markolattal rendelkező kardokat (pl. hosszúkardot). Szerszámfogást (SZF) használtak, amikor a bal kéz van elől, mögötte pedig a jobb? [1] Vagy netalán a klasszikus hosszúkard-fogást (HKF) alkalmazták? Ekkor a jobb kéz van a keresztvasnál, mögötte helyezkedik el a bal kéz.

  Most újra átnéztem „fegyvertelen” parasztokról szóló bejegyzések képeit.

  A klasszikus: „Haust du mich so stich ich dich” (Beham mester)

A:  Beham 1

Hosszúkard: HKF (p13 / p4 = 2,7; miközben a wikis szócikkek alapján ez 4-4,5 lenne)

B:  Beham 2

Hosszúkard: HKF, rövid bunkó: HKF (1543) [3]

A téma egy későbbi feldolgozása (Bry, 1592)

Egyéb festők:

C: Bry testvérek (a fenti kép)

Szinte másolta az 1543-as képnek. 

Hosszúkard: SZF, rövid bunkó: SZF [2] (p13 / p4 = 2,5; itt még rövidebb a kard)

D: Stammbuch (Bamberg)

Langes messer? Kriegsmesser?: HKF (1590)

  Szóval, egy távolról sem reprezentatív minta alapján inkább a HKF a gyakoribb a német parasztokat ábrázoló képeken.

Summary:
  There was a post about „weaponless” medieval peasants in Europe. In the current post I have examined the holding of a longsword by peasants, based on different paintings by Beham, Bry. From this non-representative sample is clear that a classing longsword holding (Hungarian abbreviation: HKF) - the right hand near the  crossguard, the left hand near the pommel - was used.

______________________________

1. A topikban azt is megvitattuk, hogy nem mindegy milyen szerszám van az ember kezében: fejsze vagy ásó.
2. llustration from the brothers de Bry's 'Emblemata Saecularia' (Frankfurt, 1592). Johann Israel de Bry, Johann Theodor de Bry.
3. És bal kezes vívókat is láthatunk!

Hatvágás (1809)

  Egy kedves vívókolléga hívta fel a közösség figyelmét egy német nyelvű lovassági szabályzatra [1]. A mű pontos címe: Abrichtungs-Reglement für die Cavallerie der Insurrektion des Adels von Ungarn. Konrad Adolph Hartleben pesti nyomdájában készült 1809-ben. Sajnos fraktúr betűtípussal nyomtatták, így elég nehéz olvasni.

  Első átnézésre - szablyavívás szempontjából - nincs benne túl sok érdekes részlet, inkább a lovassági dolgok dominálnak. Viszont Le Marchant (1796) angol könyve után ebben is találunk egy klasszikus hatvágás ábra. [2]

  Némi szöveg is kíséri az ábrát, de annak pontos feldolgozására még várni kell egy keveset.

_________________________________________

1.  A Vívás mint harcművészet c. topikban.
2. Az angol szerző az osztrák huszárság szablyahasználatát tanulmányozta igen alaposan 1794 körül. Tőlük vette át a klasszikusnak mondható szablyás vágóábrát.

Dusägge

Egy másik szép Dusägge (Sword Site kép).

  A Carl Beck gyűjteményben található egyik stájer szablyáról (Dusägge) már volt szó a VMH topikban (2016). A Kovács S. Tibor könyvet lapozgatva láttam meg a kard ikertestvérét. A MNM Fegyvertárában található kard annyiban különbözik a svájci gyűjteményi darabtól, hogy kissé rosszabb állapotban van, nem annyira tiszta a pengéje és kiugró fokéllel rendelkezik.

  „A 16. század második felében, elsősorban osztrák (stájer) területen nagy számban bukkantak fel dusák nevű fegyverek, amelyek többnyire sima, fokéles szablyapengével és bonyolult, a nyugati (tőr)kardokon ismeretes markolatkosárzattal voltak ellátva. A grazi tartományi hadszertárban az 1581-es évben 262 dusákat írtak össze, amelyből 200 Passauban készítettek. (...) A műtárgy kiugró fokéles pengével szerelt, amely a fok alatt futó két széles pengevájattal rendelkezik. Laposra kovácsolt keresztvasa egyik oldalt lefelé, míg a másikon felfelé hajlik. Ívelt markolatpánttal, széles, négy szív, és egy kör alakú nyílással áttört markolatvédő lemezzel, valamint hüvelyujjvédő gyűrűvel ellátott. A dusák azért is fontos szablyatípus, mert a 16. század végén, a 17. század első felében a magyar szablyán felbukkanó újítások, mint az ívelt markolatpánt (markolatkengyel), vagy a hüvelykujjgyűrű ebből a fegyvertípusból származnak.” [KST, 93]

  Az ikertestvér adatai: hossza: 90 cm, penge szélessége 3,5 cm, tömege: 1,36 kg. (A Lugosi-Temesváry könyvben is szerepel.)

  Kimondottan hasznos, hogy Beck-féle stájer szablya markolatának külső oldalát mutatja a kép, míg az ikertestvér markolatának belsejét láthatjuk. A képek alapján megállapítható, a markolatkengyel nincs összeszerelve a jellegzetes négyzet alakú markolatgombbal. (Ez leginkább a norvég képen látszik majd.) Az is jól kivehető, hogy hüvelyujjgyűrű még teljesen más, mint későbbi lengyel változat.

  Egy másik szép példány a svájci gyűjteményből: belső oldal [3]
  Két további képet sikerült találni: Dussack (Styria) [1] | Norvég tessak [2] |

Megfigyelhető, hogy norvégok számára készített változat mennyire elveszítette műtárgy jellegét, minden nagyon alapszintű és a lehető legolcsóbban elkészíthető.

Stájer szablya

  „Säbel, «Dusägge», deutsch Ende 16.Jahrhundert. Klinge mit unbekannter Meistermarke und originaler Wolfsmarke, Passau. (...) Volle Rückenklinge ( Länge 90,2 cm, Breite 3,9 cm), im Rückenbereich ein schmaler Hohlschliff, im Ort zweischneidig. (...)

Gesamtlänge: 105,3 cm Gewicht: 1340 g

Kommentar
Im 15.Jahrhundert wurde für die bei der hussitischen Volksarmee allgemein als Seitenwehr gebräuchlichen langen, hirschfängerartigen Messer oder sogenannten Krummschwerter die tschechische Bezeichnung «tesak» verwendet. Von dieser lässt sich in der im deutschen Sprachraum in der 2. Hälfte des 16. Jahrhunderts feststellbare Begriff «Dusägge», «Dussack» usw. ableiten. In dem 1570 in Strassburg erschienenen, reich illustrierten Buch des Joachim Meyer über die Fechtkunst wird eine eigentümliche Fechtwaffe mit breiter etwas gekrümmter Klinge und einem einfachen ovalen, offenen Griff, als «Dusacke», vorgestellt. Das Fechten mit dieser Waffe scheint eine deutsche Spezialität gewesen zu sein.

Neben dieser einfachen Fechtwaffe haben wir seit dem letzten Viertel des 16. Jahrhunderts Kenntnis von einem Griffwaffentyp mit einer kräftigen, säbelartigen Klinge, der mit einem Degengefässen ausgestattet in zeitgenössischen Inventaren als «Dusägge» oder «Säbel auf Teutsch gefasst» aufgeführt wird. Es war die Steiermark, die im Zeichen der Türkenabwehr unter Erzherzog Karl II. (reg.1564-1590) u.a. in Graz ein neues Zeughaus erhielt, Waffen aller Art ankaufte, darunter auch zahlreiche Dusäggen. Bis auf eine Lieferung von 40 Dussägen aus Passau, welche 1579 den dortigen Messerschmieden Conrad Meisgen und Michel Eckhart bezahlt wurden, traten als Dusäggen-Lieferanten des Grazer Zeughauses ausschliesslich ansässige Klingenschmiede und Schwertfeger in Erscheinung. Von der Hand steirischer Klingenschmiede stammen nachweislich gegen 700 in obrigkeitlichem Auftrag hergestellte Dusäggenklingen. Das Grazer Zeughausinventar von 1594 erwähnt 1370 «Gemeine Seitenwehr»,, es dürfte sich um dabei um Dusäggen gehandelt haben.
 

Die vorliegende Waffe weist sich dank der typischen, «gemeisselten» und tauschierten Wolfsmarkentauschierung als ein Passauer Produkt aus. Eine gleiche Marke, ein Wappenschild mit ungedeutetem Zeichen, erscheint auf einem Zweihänder um 1590 aus dem Zeughaus der Stadt Wien. Auf steiermärkischen Dusäggen deren Klingen zumeist einen verbreiterten, zweischneidigen Ort, einen sog. «Jelman» aufweisen, findet man keine Nachahmungen der Passauer Wolfsmarke.

Die Klingenschmiede, Messerer und Schwertfeger des exportorientierten Passau nahmen in Kenntnis der Nachfrage die Dusägge als eine eher bäuerliche Waffe im letzten Viertel des 16. Jahrhunderts in ihr Produktionsprogramm auf. Durch Einkäufe Dänemarks 1617/18 unter König Christian IV. (reg. 1588-1648) in Deutschland verbreitete sich die Dusägge in grosser Zahl bis nach Norwegen. Als Waffe der norwegischen Bauern behielt die Dusägge mit der norwegischen Bezeichnung « thisack, tesack» ihren angestammten Namen. (...)” [Beck]
__________________________________________

1. Az olasz wikipédia dussack szócikkében található a kép, és szintén stájeországi a kard.

2. Commons kép: „A German-style sabre or dusack (tessak), dated to the late 16th century (c. 1570-1590), kept in the Nordic Museum, Stockholm (image no. NF.2010-0624). Norsk Folkemuseum, via digitaltmuseum.no.” A Beck-gyűjtemény fenti német szövege is említi a norvég tesack nevű kardokat.

3. Ha jól látom, akkor a pengén felfedezhető a passaui farkas.

Sport? Párbaj?

Az orosz honlap szerint a képen két párbajkard látható. Sajnos, a fénykép nem mutatja a pengék hegyét, így csak a leírás alapján állítható, hogy a kardokat tényleg párbajozásra használták.

Egy német (bal oldali) és egy olasz párbajkard

Német párbajkard a XIX. század harmadik negyedéből

Enyhén ívelt penge, egyetlen pengevájattal, egyélű. A harci hegye fokéles. A penge felső része növényi mintákkal díszített. A pengetükör bal oldalán csiszárbélyeg: "WEYERSBERG & STAMM SOLINGEN". A markolat alsó részén markolatgyűrű található. A markolatgerinc recézett, a felső részen keresztirányban. A kosár pereme vissza van hajlítva. A kard 1939-ben került a múzeumba egy katonai csapattesttől.

Adatok:
Teljes hossz: ................... 1012 mm
Penge: ............................ 846 mm
Penge szélessége: ........... 16 mm
Tömeg: ........................... 700 g

Olasz párbajkard a XIX. század második feléből

Enyhén ívelt penge, egyetlen pengevájattal, egyélű. A harci hegye fokéles. A penge felső része növényi mintákkal díszített. A penge jobb oldalán "SEIL CUOR TI MANCA" felirat, a bal oldalán pedig "NON TI FIDAR DI МЕ" felirat látható. [2]

A pengetükör jobb oldalán csiszárbélyeg: SFG, a bal oldalán "К ASANIELU PARISE" szöveg olvasható. Recézett fa fogantyú, acél kosár. A kosár pereme vissza van hajlítva. A kard 1935-ben került a múzeumba.

Adatok:
Teljes hossz: ................... 1028 mm
Penge: ............................ 857 mm
Penge szélessége: ........... 19 mm
Tömeg: ........................... 630 g
_________________________________________
1. Készülnek a honlap eladására. Kétséges annak megmaradása.

2. Ha hiányzik a szíved, akkor ne bízd magad rám. (Ha nem vagy elég bátor, akkor ne bízd magad rám.)

Müller (1847)

 

  Ezek a képek Philipp Müller vívókönyvéből (szablya és vívótőr) vannak, amit 1847-ben adtak ki görög nyelven Athénban. Címe: Theoretische u. praktische Anleitung zur Fechtkunst, Mit 15 lithogr. Tafeln.

A szerző vívást oktatott az ottani katonai akadémián.

  Érdekes a védőfelszerelés: a szablyavíváshoz is tőrvívás "maskot" - tulajdonképpen a mostani fejvéd rostélya - használtak, amit kiegészítettek a fejvágások tompítására szolgáló hurkaszerű védőréteggel (Wurst). További érdekesség a lábat védő rész. A későbbiekben ez ki fog kopni a szablyavívás gyakorlatából, mivel nem fognak lábra támadni.

Balassa (2.)

Balassa, Konstantin
Die militärische Fechtkunst. Eine Darstellung der im Kriege vorkommenden Fechtarten, mit Beseitigung aller beim Kunstfechten vorkommenden, vor dem Feinde aber nicht füglich verwendbaren Stiche. Hiebe und Paraden, zum Gebrauche für Infanterie und Cavallerie. (wiki)

Mit 26 Abbildunen nebst einem Anhange über das Kunstfechten mit dem Säbel. Mit 16 Abbildungen. (h. 4-r. 4 és 67 l.) Pest, 1860. Herm. Geibel. 2.40
67 pages, with illustrations, dimensions: 20 x 27 cm

A képek Alex Kiermayer jóvoltából lettek feltöltve.

Török kor (3.)

Egy másik töredék a török korból.

Egy kép Heinrich von Gunterrodt De Veris Principiis Artis Dimicatoria (1579 ) könyvéből.

Török kor (2.)

A végvári vitézeink szablyavívásával kapcsolatban nagyon-nagyon kevés adatunk van, legalábbis jelenleg. Ezért olyan értékes minden apró morzsa, ami segít abban, hogy jobban értsük a török kor vívását.

 

Egy kép Sebastian Heußler (Heussler) Neu Kunstlich Fechtbuch (1615) könyvéből.

"Sebastian Heußler was a 17th century German Freifechter. A native of Nuremberg, Germany, he was the eldest son of printer Leonhard Heußler, and as a youth he was trained in his father's craft. It is unclear if he was apprenticed to Christoph Lochner, but he was working as a type-setter in Lochner's workshop by 1599. He married Sabina Prünsterer in 1601 and purchased a house in Nuremberg in 1603. Heußler probably certified as a master printer during this time, and he was listed in the records of the printing guild from 1601-04 and again in 1607.[1]

In 1608 at the age of 27, Heußler abandoned his craft and henceforth devoted himself to studying the Chivalric Art of Fencing that had captivated him since childhood (he may also have been studying fencing during his sabbatical from printing in 1505-06).[2] Heußler seems to have originally been a student of Hans Wilhelm Schöffer von Dietz, the fencing master of Marburg, which is also where his education in the style of Salvator Fabris began.[citation needed] He ultimately left his native Germany, where he said that the arts were less cherished, and traveled through Italy, France, England, and the Netherlands.[3] Heußler is described as both a Kriegsmann (man-at-arms) and monatsreiter ("month-rider"), which seems to indicate that like many fencing masters he supported himself as a mercenary.[4] He likely held the elite position of color guard in his unit,[2] as he would later author a book on the art of flag-waving. It's questionable how much time Heußler spent in Nuremberg after 1508; he moved his wife to a new home in 1615, but in 1617 when the old home was sold, his wife negotiated the deal in his absence.[4]

In 1615, Heußler authored a fencing manual entitled Neu Kunstlich Fechtbuch ("New Illustrated Fencing Manual"), illustrated by noted Nuremberg engraver Gabriel Weyer and printed by the son of his former master, Ludwig Lochner. The book treats the use of the rapier, a system described as being in the style of the famous Italian masters Ridolfo Capo Ferro da Cagli and Salvator Fabris.[3] The following year he co-authored his New Kůnstlich Fahnenbůchlein ("New Illustrated Flag-Waving Manual") with Johannes Renner. Heußler's fencing manual was apparently well-received, and was reprinted at least five times in different forms over the subsequent twenty years.

Little is known of Heußler's life after the publication of his books. Some sources assume him dead by 1630, but there is record of a General Sebastian Heußler serving the King of Denmark in 1645;[4] it cannot be determined at this time whether this is a reference to the fencing master or not."

Forrás: Wiktenauer