2017-12-19

Dusägge


Egy másik szép Dusägge (Sword Site kép).

  A Carl Beck gyűjteményben található egyik stájer szablyáról (Dusägge) már volt szó a VMH topikban (2016). A Kovács S. Tibor könyvet lapozgatva láttam meg a kard ikertestvérét. A MNM Fegyvertárában található kard annyiban különbözik a svájci gyűjteményi darabtól, hogy kissé rosszabb állapotban van, nem annyira tiszta a pengéje és kiugró fokéllel rendelkezik.

  „A 16. század második felében, elsősorban osztrák (stájer) területen nagy számban bukkantak fel dusák nevű fegyverek, amelyek többnyire sima, fokéles szablyapengével és bonyolult, a nyugati (tőr)kardokon ismeretes markolatkosárzattal voltak ellátva. A grazi tartományi hadszertárban az 1581-es évben 262 dusákat írtak össze, amelyből 200 Passauban készítettek. (...) A műtárgy kiugró fokéles pengével szerelt, amely a fok alatt futó két széles pengevájattal rendelkezik. Laposra kovácsolt keresztvasa egyik oldalt lefelé, míg a másikon felfelé hajlik. Ívelt markolatpánttal, széles, négy szív, és egy kör alakú nyílással áttört markolatvédő lemezzel, valamint hüvelyujjvédő gyűrűvel ellátott. A dusák azért is fontos szablyatípus, mert a 16. század végén, a 17. század első felében a magyar szablyán felbukkanó újítások, mint az ívelt markolatpánt (markolatkengyel), vagy a hüvelykujjgyűrű ebből a fegyvertípusból származnak.” [KST, 93]

  Az ikertestvér adatai: hossza: 90 cm, penge szélessége 3,5 cm, tömege: 1,36 kg. (A Lugosi-Temesváry könyvben is szerepel.)

  Kimondottan hasznos, hogy Beck-féle stájer szablya markolatának külső oldalát mutatja a kép, míg az ikertestvér markolatának belsejét láthatjuk. A képek alapján megállapítható, a markolatkengyel nincs összeszerelve a jellegzetes négyzet alakú markolatgombbal. (Ez leginkább a norvég képen látszik majd.) Az is jól kivehető, hogy hüvelyujjgyűrű még teljesen más, mint későbbi lengyel változat.

  Egy másik szép példány a svájci gyűjteményből: belső oldal [3]
  Két további képet sikerült találni: Dussack (Styria) [1] | Norvég tessak [2] |

Megfigyelhető, hogy norvégok számára készített változat mennyire elveszítette műtárgy jellegét, minden nagyon alapszintű és a lehető legolcsóbban elkészíthető.

Stájer szablya

  „Säbel, «Dusägge», deutsch Ende 16.Jahrhundert. Klinge mit unbekannter Meistermarke und originaler Wolfsmarke, Passau. (...) Volle Rückenklinge ( Länge 90,2 cm, Breite 3,9 cm), im Rückenbereich ein schmaler Hohlschliff, im Ort zweischneidig. (...)

Gesamtlänge: 105,3 cm Gewicht: 1340 g

Kommentar
Im 15.Jahrhundert wurde für die bei der hussitischen Volksarmee allgemein als Seitenwehr gebräuchlichen langen, hirschfängerartigen Messer oder sogenannten Krummschwerter die tschechische Bezeichnung «tesak» verwendet. Von dieser lässt sich in der im deutschen Sprachraum in der 2. Hälfte des 16. Jahrhunderts feststellbare Begriff «Dusägge», «Dussack» usw. ableiten. In dem 1570 in Strassburg erschienenen, reich illustrierten Buch des Joachim Meyer über die Fechtkunst wird eine eigentümliche Fechtwaffe mit breiter etwas gekrümmter Klinge und einem einfachen ovalen, offenen Griff, als «Dusacke», vorgestellt. Das Fechten mit dieser Waffe scheint eine deutsche Spezialität gewesen zu sein.

Neben dieser einfachen Fechtwaffe haben wir seit dem letzten Viertel des 16. Jahrhunderts Kenntnis von einem Griffwaffentyp mit einer kräftigen, säbelartigen Klinge, der mit einem Degengefässen ausgestattet in zeitgenössischen Inventaren als «Dusägge» oder «Säbel auf Teutsch gefasst» aufgeführt wird. Es war die Steiermark, die im Zeichen der Türkenabwehr unter Erzherzog Karl II. (reg.1564-1590) u.a. in Graz ein neues Zeughaus erhielt, Waffen aller Art ankaufte, darunter auch zahlreiche Dusäggen. Bis auf eine Lieferung von 40 Dussägen aus Passau, welche 1579 den dortigen Messerschmieden Conrad Meisgen und Michel Eckhart bezahlt wurden, traten als Dusäggen-Lieferanten des Grazer Zeughauses ausschliesslich ansässige Klingenschmiede und Schwertfeger in Erscheinung. Von der Hand steirischer Klingenschmiede stammen nachweislich gegen 700 in obrigkeitlichem Auftrag hergestellte Dusäggenklingen. Das Grazer Zeughausinventar von 1594 erwähnt 1370 «Gemeine Seitenwehr»,, es dürfte sich um dabei um Dusäggen gehandelt haben.
 
Die vorliegende Waffe weist sich dank der typischen, «gemeisselten» und tauschierten Wolfsmarkentauschierung als ein Passauer Produkt aus. Eine gleiche Marke, ein Wappenschild mit ungedeutetem Zeichen, erscheint auf einem Zweihänder um 1590 aus dem Zeughaus der Stadt Wien. Auf steiermärkischen Dusäggen deren Klingen zumeist einen verbreiterten, zweischneidigen Ort, einen sog. «Jelman» aufweisen, findet man keine Nachahmungen der Passauer Wolfsmarke.

Die Klingenschmiede, Messerer und Schwertfeger des exportorientierten Passau nahmen in Kenntnis der Nachfrage die Dusägge als eine eher bäuerliche Waffe im letzten Viertel des 16. Jahrhunderts in ihr Produktionsprogramm auf. Durch Einkäufe Dänemarks 1617/18 unter König Christian IV. (reg. 1588-1648) in Deutschland verbreitete sich die Dusägge in grosser Zahl bis nach Norwegen. Als Waffe der norwegischen Bauern behielt die Dusägge mit der norwegischen Bezeichnung « thisack, tesack» ihren angestammten Namen. (...)
” [Beck]
__________________________________________

1. Az olasz wikipédia dussack szócikkében található a kép, és szintén stájeországi a kard.

2. Commons kép: „A German-style sabre or dusack (tessak), dated to the late 16th century (c. 1570-1590), kept in the Nordic Museum, Stockholm (image no. NF.2010-0624). Norsk Folkemuseum, via digitaltmuseum.no.” A Beck-gyűjtemény fenti német szövege is említi a norvég tesack nevű kardokat.

3. Ha jól látom, akkor a pengén felfedezhető a passaui farkas.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése