Matrak

   Around 1574 a German botanist and traveller called Leonhart Rauwolf met with an Ottoman pasha along with hundreds of sipahis marching toward Damascus. Later in his book Rauwolf mentioned the Ottoman cudgel fencing (known nowadays as the game of matrak).

  The excerpts are from the English translation of Rauwolf's book - entitled A Collection of Curious Travels & Voyages in two tomes, the first containing Dr. Leonhart Rauwolf's Itinerary into the eastern countries...., compiled and translated by John Ray in 1693, 111 years after the German publication. 

Excerpts from Page 110 [2]

   Modern transcription of the 1693 text: „The Sipahis which came with the Basha, took (because they would not be idle) their diversion in running, shooting with arrows, and in fencing, or cudgel-playing, and sometimes the country people came in with them, and play with them, but not in so many sorts of arms as the fencing-masters do in our country, viz. with daggers, swords or halberds, for these are not in fashion in these countries. 

   They take instead thereof only cudgels, with them they approach towards one another three times, let not with such flourishes and neatness as our fencers do before they begin, for their long cloths hinder them. In their left hand they have a buckler which is about a foot diameter round, covered with leather and stuffed out with hair; in their right hand they have a cudgel, wherewith they strike at one another in the first bout, as the boys do in our country, but in the second and third bout, they strike cross-wise, chiefly in the third which is the last, which they take off cleverly with their bucklers and sometime they strike at one others legs, but never to hurt one another; when this is done they turn back and march off. This manner of fencing is very common in these countries.” (FB)

  A fascinating first-hand account about matrak.

__________________________________________

1. I have found the first citation of Rauwolf's visit of the Ottoman Empire on Silkfencing Team FB-page.
2. Online version.

Menő martalócok

  A lenti képet akkor találtam, amikor belenéztem Romsics Ignác 2017-ben kiadott Magyarország története c. könyvbe, ahol a honfoglalás kori részre voltam kíváncsi.

Portyázó törökök, 1568; vízfestmény [1]

  Különösen a borotvált fejű martalóc tetszik. Elképesztő a korabeli piercingje! Valószínűleg patkószögeket szúr át a fejbőren. Lehet, hogy valamilyen módon kapcsolódik a nyakában fityegő szerencsepatkóhoz. A könyvben némileg levágott változatban szerepel a kép: nem látszik a lándzsa hegye, meg a turbános harcos jobb kezében levő csákányfokos. Apró hibát lehet találni a szövegben is: „Fokossal, dárdával és szablyával (jatagánnal) felfegyverkezett török könnyűlovasok egy 1568-ban készült vízfestményen”. A menő martalóc kezében egy klasszikus magyar szablya látható: viszonylag hosszú keresztvas, keresztvas-tüskék, pengevájat, magyaros markolatkupak. Ez garantáltan nem jatagán! 

   Érdemes megfigyelni a menő, magas sarkú, rövid csizmákat. A piercinges martalóc bal combja alatt jól látszik egy kellően méretes hosszútőr, a turbános nyerge mellett pedig egy hárítópántos, lóra való pallos, aminek némileg olyan a markolata, mint egy parasztkésnek.

  Ha nem tévedek, akkor ezek lennének az akindzsik.

____________

1. A képet számos helyen meg lehet találni: pl. itt. Project Multimedia History of Hungary and Finland on CD-ROM (Képek, ábrák, hanganyagok és filmrészletek jegyzéke, lelőhelyei). Romsics könyvében a 208. o. után következő III. Kép- és térképmelléklet első képe.
2. A Magyar Kódex (Kossuth Kiadó, 2000) III. kötetének 122. oldalán is megtalálható. Itt egy további könyvre hivatkoznak A Habsburgok. Egy európai dinasztia története. Gulliver Kiadó, Bp., 1995. Tovább már nem követtem a vízfestmény történetét.

Zrínyi-szablya

Ezzel a véletlen találattal kezdődött a történet. "Már a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tulajdonában van a Zrínyi-szablya hiteles másolata, amelynek eredetijét évszázadok óta a bécsi Szépművészeti Múzeum őrzi."

És így folytatódott.
  "A következő tanévtől már a Zrínyi-szablya hiteles másolata is szerepel majd azon egyetemi jelképek között, amelyek előtt leteszik a fogadalmat a Nemzeti Közszolgálati Egyetem új doktorai. A szigetvári Zrínyi Miklós nevéhez köthető kézifegyver eredeti változata a bécsi Szépművészeti Múzeumban található, a nemrég elkészült, egyetlen magyarországi hiteles másolat már az NKE tulajdona. 

  Az egykori várvédő hősnek tulajdonított szablya évszázadok óta az osztrák fővárosban található. Hosszú tárgyalások és szakmai egyeztetések után tavaly sikerült a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szakmai küldöttségének megtekinteni és kézbe is venni az értékes relikviát. „A fotósból, hadtörténészből, kovácsból és fegyverszakértőből álló szakértői gárda munkája és a bécsi magyar nagykövet, valamint a katonai attasé segítsége révén nyolc hónap alatt készült el az eredeti fegyver méretében, tömegében is szinte teljesen hiteles másolata”- mondta el (...) a szakértői csoport vezetője. Az NKE tudományos rektorhelyettese hozzátette, hogy az egyetem vezetése döntött a hiteles másolat elkészítéséről. (...) „Az egyetem birtokába került Zrínyi-szablya csupán abban különbözik a mintegy 400 éves eredetijétől, hogy ezen a díszítések nem nemesfémből készültek”- teszi hozzá Padányi József. A rektorhelyettes elmondta azt is, hogy az eredeti szablya díszfegyvernek készült: valószínűleg egy ünnepélyes alkalomra csináltatta Zrínyi, aki nem is használta azt a csatákban. Megtudtuk azt is, hogy az eredeti relikvia vizsgálatakor a szakértők számos érdekes felfedezést tettek, amelyek alapvetően változtathatják meg a korszakkal kapcsolatos had- és művészettörténeti elképzeléseket. Az új tudományos eredmények a Hadtörténelmi Közleményekben jelennek majd meg, várhatóan az ősszel." [NKE cikk]

Képek: Másolat | Eredeti | Rövid videó (látszik a markolat és a hüvely) |

A Bécsi Szépművészeti Múzeum (Kunsthistorisches Museum) adatlapja:

"Säbel samt Scheide
Objektbezeichnung .............  Blankwaffe: Säbel
Kultur ................................... Ungarisch
Datierung ............................. datiert 1562 [2]

Künstler [1] ......................... Nikolaus Zrínyi (1508 - 1566) - GND
Material/Technik ................ Eisen, feuervergoldetes Silber, Leder, Haut, Textil, Holz
Bildrecht .............................. Kunsthistorisches Museum Wien
Inv. Nr. ............................... Hofjagd- und Rüstkammer, A 421b"

  Szablyásoknak érdekes adatok: tömege 1,15 kg, a penge hossza 83 cm, szélessége 3,8 cm. Nincs rajta pengevájat, viszont jellegzetes törökös, a fok síkjából kiemelkedő fokél rendelkezik (itt szélesebb a penge, mint a keresztvasnál). (NKE, Új megvilágításban...)

  Pár részlet a fenti cikkből.

  "Zrínyi Miklós hagyatékáról először Tiroli II. Ferdinánd főherceg leltárában találunk adatokat 1595-től, ennek részét képezte egy díszes katonai sisak, egy mente, valamint a szablya. Részletes tudományos leírást Szendrei János készített 1886-ban, amely egy évszázadon át meghatározta a hazai hadtörténeti gondolkodást. A történelem során a szablya visszaszerzésére számos kísérletet tett a magyar fél, azonban mind kudarcba fulladt. (...)

  Az NKE rektorhelyettese ismertette, hogy a szablya sorsa kiemelten fontos számára, valamilyen formában történő hazahozataláról a mai napig nem tett le. Kutatócsoportot állítottak fel annak érdekében, hogy a közel 100 évvel ezelőtti vizsgálat után újra elővegyék a Zrínyi szablya kérdéskörét, hiszen Szendrei János elméleteivel kapcsolatban kétségek merültek fel. A kutatások több érdekességet is feltártak.

  A Zrínyi szablya jelenleg a Habsburg gyűjtemény részét képzi, azonban nincs kiállítva, csupán egy leltári tárgy. Padányi József kifejtette, hogy egy magyar típusú szablyáról van szó, amely valószínűleg török eredetű lehet, ezt Zrínyi alakíthatta át a magyar jellegzetességek szerint."

  "„A markolat kupakja egy gyönyörű, vésett, a Zrínyi család címerét tartalmazó ezüst foglalatban elhelyezett fém névjegy.” A vésetben megláthatjuk a csáktornyai tornyot, a várfalat, valamint egy ebből előbúvó sárkányt. Emellett tartalmaz még öt betűt: N-C-P-P-Z, azaz Nicolaus Comes Perpetuus de Zrinio. [4] „Miklós gróf Zrínyi örökös ura” – fordított a rektorhelyettes. Szendrei azonban a karcolatok tanulmányozásánál újabb hibát véthetett, az 1567-es számot vélte felfedezni. Ebből következtetett arra, hogy a szablyát valószínűleg a gróf 1566-os halála után készítették. Ez azonban nem így történt: Padányi József csapata a részletes kutatás során felismerte, hogy a véset az 1563-as évszámot rejti. Így új megvilágításba került a szablya története. Valószínűsíthető, hogy díszessége okán díszszablyaként szolgált, a pengéje kitűnő állapotban van.

  Miért készíttetett magának Zrínyi Miklós egy drága aranyozott szablyát? A kutatócsoport itt fedezte fel a hiányzó láncszemet: 1563-ban koronázták meg I. Miksa Habsburg uralkodót, amikor hősünk vezette a magyar bandériumot, személyesen ő vitte az országalmát a király elé. „Azt gondoljuk, hogy ez a díszszablya egy nagyon tudatos és az eseményhez kötött eszköz.” A család végül miért adta át ezt a díszszablyát a gróf halála után a Habsburgoknak? Hogy emlékeztessék az uralkodót, az elhunyt hős ezt viselte a koronázáson és később a vérét áldozta a hazáért."

További háttéradatok a szablyáról egy következő bejegyzésben lesznek.
_______________________________

1. Szerencsésebb lett volna a Besitzer (tulajdonos), mivel nem Zrínyi készítette magának.

2. Egy másik NKE cikk szerint az 1563-as évszámot találták meg a markolatok.

3. Kanizsa TV Híradó: Új megvilágításba került a Zrínyi szablya (YT, 2017)

4. Egy másik cikkben Zerin szerepel.

Spanyolok vs törökök

Természetesen nem a D-csoport spanyol-török meccsére (3:0) kell gondolni, bármennyire is erre koncentrál mostanában a magyar férfitársadalom jelentős része. Hanem pl. arra, miket írt 1600-ban Luis Pacheco de Narváez (1570–1640) ibériai vívómester a spanyol rapier használatáról a török szablyával szemben. Eddig nem sikerült megtalálni a teljes spanyol szöveg rendes átiratát vagy angol fordítását (csupán a III. fejezet - 88-133. o. - fordítását készítette el Tim Rivera 2013-ban).

A könyv címe: Libro de las grandezas de la espada: en que se declaran muchos secretos del...

A gonosz El Turco (egy török vitéz) [1]

A számunkra érdekes rész a könyv 233. oldalán kezdődik, és több oldalon keresztül foglalkozik a témával (a fejezetben még több kép is van).

"Tratado Particular,
en que se manifesta como se afirman los Turcos: y se avisa como se defender a el que traxere espada, de un Turcoi su alfange. Es punto muy importante y curioso.

[Az oldalon egy széljegyzet is található]
Contra el alfange, arma ordinaria del Turco, no vale las tretas de la vulgar destreza.

El intento que particularmente hemos llevado en este primer libro, ha sido, aui faros de sola la espada y sus proposiciones, contra otra espada sola; y queriendo concluir con lo universal, me parecio hazer este tratadillo de no poca importancia; y esto movido de una justa consideracion, de ver que nuestros antiguos y mortales enemigos los Moros y Turcos por momentos vienen con nostros a las manos; y es caso que me ha puesto admiration que con fer esto cierto y hallarse en este peligro muchas veces (vezes); ni ha auido dicipulo que pida, ni maestro que ensene el remedio que se podra contra los tales.

Pero no ai que culpar, porque como contra el alfange no aprovechan las ganacis, ni posturas altas, ni las tretas del tentar por defuera, ni por de dentro, por que su postura es desigual..."

Nyersfordítás:
"Particular Treaty,
that is manifested as the Turks assert: and defend warns as that traxere sword, a Turcoi his cutlass. It is very important and interesting point.

Széljegyzet:
Against cutlass, ordinary weapon Turkish, not worth the trickery of the vulgar skill.

The attempt to have particularly taken in this first book, has been one AUI headlights sword and his proposals, against another sword alone; and I wanted to conclude with the universal, I found this little treatise hazer not inconsiderable importance;

and it moved a fair consideration, to see our old and mortal enemies the Moors and Turks at times they come with us to the hands; and is case that has put me fer admiration with this certain and be in this danger many times (vezes), nor to ask auido dicipulo, no teacher to teach the remedy may be against such.

But no ai to blame, because as against cutlass not take advantage of ganacis or high positions, nor tempted by the wiles of defuera, nor inside that its position is unequal..."

Annyit sikerült kihámozni, hogy a szerző szerint a török szablyával szemben nem működnek a destreza vulgar (las tretas de la vulgar destreza) vívóakciói, amit talán nevezhetnénk ottani utcai vívásnak. Most jönne a következő lépes: annak kiderítése, hogy vajon mi működik a szablya ellen? No, ehhez kellene némi spanyol nyelvtudás vagy egy ismerős...
____________________

1. El Turco, como se afirma, y como se le ha de herir. The Turk, as stated, and as he has hurt.    Amennyire tudtam, megpróbáltam elolvasni a spanyol szöveget, ami tele van trükkös rövidítésekkel... A spanyol szöveg után következik a Google által készített nyersfordítás.

2. Rövidítések - a szokásos kora újkori: f=s, v=u, aztán helyi specialitások: co~ = con, q~ = que, z=c, y=i.

Kiliç

Török szablya (11-12. század)

Sajnos a kép mellett levő angol szöveg szinte olvashatatlan, pedig kimondottan érdekes lenne többet megtudni erről a szép pengéről. Ennek ellenére kibogarászható a hossza 73,4 (?) cm, ebből vissza lehet számítani az egyéb méreteket. Jól látszik a fokél és egy izgalmas elem, a penge erősén megfigyelhető tunkou. (Ennek nem ismerem a magyar megfelelőjét.)

... Törökországban

Egy francia diplomata Törökországban

Egy svájci származású utazó, külügyi attasé törökországi élményeit örökítették meg levelei. [1] Számunkra ez azért lehet érdekes, mert igen részletesen ír az 1730 és 1739 közötti mindennapokról, pl. említi a különböző sportokat (birkózást), lovasjátékokat. Sajnos nyomát sem találjuk vívásnak, matraknak vagy egyéb kardos mókának.

"Lovasjátékok
(...) - A legérdekesebb gyakorlatuk a dzsirid, a dárdavetés. Kétszer is láttam, hogy edzették magukat ebben a játékban a Nagyúr icsoglánjai, vagyis apródjai a nagy Okmejdánon. A dzsirid vagy a dárda egy körülbelül három lábnyi hosszú és kéthüvelyknyi vastag puszpángbot vagy más, kemény és súlyos fából készült rúd. Ezt hajítják el, karjukat hátrafeszítve, hihetetlen nagy erővel és ügyességgel. Láttam olyant, aki negyven-ötven lépésnyire hajította. Hadd mondjam el, hogyan folyik ez a játékféle, amelyet ugyan inkább viadalnak kéne mondani. Az egyik játékos vad vágtában menekül, a másik a nyomában nyargal, és amikor eléggé közel kerül hozzá, ráhajítja a dzsiridjét. A menekülő hátra-hátrapillant, hogy lássa a dárdát, és hogy elkerülje, ha tudja. Ezért olykor teljesen hátrafekszik a lova farára, vagy odasimul a nyakához; néha egészen oldalt hajlik, úgyszólván lebújik a ló hasa alá; máskor meg elkapja röptében a dzsiridet. Akkor aztán az üldözőből lesz üldözött. Van, aki olyan ügyes, hogy sebes vágtában lehajlik, és a földről kapja fel a dárdát, a magam szemével láttam. Az bizonyos, hogy roppantul érdekes és szórakoztató játék ez, különösen, ha olyan ifjak gyakorlatát nézheti az ember, akik ügyesen hajítják s kerülik el a dzsiridet; vagy ha egyszerre többen harcolnak egymás ellen, és ilyen játékra jól idomított szép arab méneken lovagolnak. Én azonban, az igazat megvallva, sokkal jobban szórakoznék, ha nem kellene állandóan attól rettegni, hogy háton vagy fejen találja őket a dárda, amely bizony néha csúnya sebet ejt rajtuk."

Török szablyák említése:
"Ez utóbbiakból láttam például olyanokat, hogy több mint száz piasztert ért pusztán a pengéjük. Azt mondták, hogy Eszki-Sztambulból valók, vagyis hogy Ó-Konstantinápolyban gyártották őket, a törökök tudniillik Sztambulnak hívják a városukat. Alig hinném, hogy szebb, jobb és díszesebben dömöckölt pengéket valaha is látott valaki. Én láttam olyant, amellyel egyetlen suhintásra kettészeltek egy csaknem kisujjnyi vastagságú vasat. Minden török vágyainak netovábbja egy ilyen szablya." [2]
___________________

1. César de Saussure (1705-1783): A Török Birodalom mindennapi élete, 1730-1739
(Részletek egy 18. századi svájci nemes leveleiből)

Antal László fordítása; válogatta, szerkesztette: Steinert Ágota
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

2. Összehasonlításként - egy rabszolganő ára kezdődött 100 piaszternél - "Száz és öt-hatszáz piaszter között mozog az áruk, aszerint, hogy a tökélynek mily fokán állanak, s hogy éppen bőség avagy hiány van-e az effajta áruban."

Török portyák

Jól látszik, hogy jóval Mohács előtt milyen rendszeresen támadta az Oszmán Birodalom portyákkal Dalmáciát, az Isztriai-félszigetet és a velencei területeket, illetve az osztrák tartományokat (Karintiát, Stájerországot).

 
Forrás:
Donald Edgar: An Historical Geography of the Ottoman Empire, 1972
92. oldal

Szpáhi

Vége a nyárnak, "indulhat" a kutatás, ami - természetesen - eddig sem szünetelt.

 
Egy valamikori ellenfél: deli szpáhi (Melchior Lorck fametszete, 1576).

"Lorck produced the most thorough visual record of the life and customs of Turkey in the 16th century, to this day a unique source... Of the three and a half years (1555-1559) that Lorck spent in the Turkish capital, approximately one and a half were spent with the rest of the entourage in confinement at the caravanserai where the Germans had been installed...

In 1555 at the caravanserai, the Elci Hani, Lorck produced engraved portraits of Busbecq and his co-envoys, Ferenc Zay and Antun Vrančić (Antonius Verantius), a few drawings of animals and a view over the rooftops of the city from one of the top windows of the lodging. In the periods of greater freedom however, he drew ancient and modern monuments of the city as well as the customs and dresses of the various peoples gathered from all parts of the Ottoman Empire. At the end of his sojourn, he must have been spending extensive time with the Turkish military, as he was later able to portray a large number of different ranks and nationalities in the Ottoman army."