Kimondottan érdekesek a Lovasíjász c. film által kiváltott reakciók. Ebből gyűjtöttem össze egy párat.
* "Szeretnünk és ismernünk kell múltunkat! Azokat az eleinket, akikről hazugságokat tanító, cinkossá lett tanítók vagy nem beszéltek, vagy hazudtak róluk, vagy a mindenkori hatalom szájíze szerint mutatják őket. A pusztai nomád népek félelmetes harcmodora volt a lovasíjászat. Kassai Lajossal és a film alkotóival eljutunk a távoli Kínába, ahol egy helyi professzor vezeti őket a Hun Múzeumban, a tárgyi és nyelvi emlékek felszínre kerülnek, mindenki elgondolkozhat azon, valójában kik lehettek valódi eleink?
A magasból láthatjuk az egykori hun romváros Tungvacseng szabályos védfalait, bástyákat, lőréseket, hófehér falmaradványokat. Fentről nézve a zárt tér kirajzolódik, Kína a Világörökség részévé és zarándokhellyé szeretné tenni." (Forrás)
* "A futóhomokra homokra épített vár
„Térdre kényszerítettük, akinek térde volt, fejet hajtattunk azokkal, akiknek feje volt. (...) Nekem hódol minden nép”- ezt maga Kassai Lajos szavalja egy furcsa beállításban. Belső-Mongóliában vagyunk, egy a kínaiak szerint a hunok valamikori legnagyobb városában, a várfal romjain pedig a fenti sorokat szavalja Kassai, talpig hun harcos, vagy annak vélt öltözékben. Mintha a rendező az mondta volna Kassainak, hogy: „Figyelj, most menj fel oda, és add elő Attilát (Athilát)!”.
A főszereplő és feltehetően a filmkészítők alapállítása ugyanis az, hogy a magyarok nem finnugor eredettel rendelkeznek, hanem a hunoktól származnak. „Ez a hazugság meddig tartható fent?”- kérdezi Kassai a mellette álló Obrusánszky Borbála orientalistától, aki elmondja, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nem hajlandó foglalkozni ezzel a kérdéssel. Végül Kassai még eldarálja minden hunhívő kötelező elméletét a hun-magyar rokonságot plagizálás módszerével egyszer és mindenkorra elvető, a finnugor nyelvi örökséget bevezető, XIX. századi tudósról Hunfalvy Pálról, majd ismét a tanyán találjuk magunkat." (Forrás)
* "Konkrétan a filmben megtörténik az a gyalázat, hogy Kassai kiáll a Kínai Nagy Falra és mintegy Attila, a nagy király reinkarnációjaként idézi fel az ősök szellemét: „Térdre kényszerítettük, akinek térde volt, fejet hajtattunk azokkal, akiknek feje volt. (...) Nekem hódol minden nép” Ilyen arcpirító szégyentelenség hogy fordulhat elő? Erre mi szükség volt?! Huhh..." (Forrás)
* "A film egy részében nyomon követhető Kassai Lajos Kínába tett utazása is, aki lovasíjászkurzust tartani érkezett a távol-keleti országba, valamint meglátogatta a Höhhot tartományi Hun Múzeumot, a kínai nagy falat és a déli hunok ősi fővárosának, Tungvancsengnek (Fehérvár) romjait is.
Kaszás Géza elmondta: a Kínában forgatott jelenetekkel szerették volna megmutatni, hogy a Kassai Lajos által viselt és használt felszerelések teljesen autentikusak, valamint igyekeztek felhívni a figyelmet a múzeumban őrzött hun régészeti emlékekre is, amelyek véleménye szerint megmunkálásukat, minőségüket, stilisztikai jegyeiket tekintve rendkívül hasonlítanak a Kárpát-medencei leletekre.
A filmrendező ezzel kapcsolatban megjegyezte: a filmkritikák „általában mindenféle előzetes megfontolások alapján születnek”, ezért nem érdeklik azok a kifogások sem, amelyek A lovasíjászt azért érték, mert lehetséges történelmi alternatívaként mutatja be a hun-magyar rokonság elméletét."(Forrás) (Forrás)
* "Ez a film minden bizonnyal nagy port fog kavarni. Azt azonban erősen kétlem, hogy az AKADÉMIKUSOK kitörő lelkesedéssel fogadják majd azokat a jeleneteket, amelyeket Kínában, többek között a HUN múzeumban vettek fel. Merthogy igen, Kínában van HUN MÚZEUM, ahol olyan leleteket és tudást őriznek, amelyekről joga volna tudni minden magyar embernek, ám itthon még mindig mélyen hallgatnak erről az illetékesek.
De szerepel a filmben a Tongwancheng névre hallgató HUN város is, ami magyarul annyit tesz: FEHÉRVÁR. Szó esik arról, hogy a kínaiak ezt a helyet a világörökség részévé szeretnék nyilváníttatni. (Úgy hallottam, hogy időközben sikerült is.) Ám érdekes módon itthon nem ettől hangos a sajtó. A filmben csodálatos légi felvételeket láthatunk, amelyek úgy vélem mélyen megrázzák majd a múltunkra emlékezni vágyó magyar embereket. Ha rákeresünk az interneten, azért találunk erről a távoli helyről némi információt. Nem is akármilyet!
A film nagyon fontos kérdéseket feszeget... Például, hogy meddig tartható még ez az állapot? Meddig akarják még a magyar embereket a finnugor elmélettel etetni?
Hiába sütik rá egyes kritikusok erre a filmre, hogy ez csupán egy a lovasíjászatot népszerűsítő promóciós anyag, a figyelmesebbekhez biztosra veszem, hogy eljut majd az ébresztő gondolatok magva. S felnyílnak a szemek a saját valóságunkra, és sokan felteszik majd maguknak azt a bizonyos kérdést! Miért nem szabad nekünk tudnunk a saját szellemi örökségünkről, és a származásunkról?"(Forrás)
* "A film négy nagyobb egységre bontható, amelyek viszont nagyon ügyetlenül, szerkesztetlenül követik egymást. A film elején Kassai Lajos mesél magáról és a sportról, majd rögtön Kínába utazunk, ahol egy kínai hunkutató-professzor és egy magyar szakértő/tolmács körbevezetik Kassait egy hun múzeumban, ahol mi derül ki? Hogy a világ el akarja hallgatni, hogy a magyarok a hunoktól származnak. Ez annyiban “igaz”, hogy az Akadémia hivatalos álláspontja szerint nincsenek konkrét rokonságra utaló bizonyítékok. A kínai professzor és a tolmácshölgy bedobnak néhány szót és szobrot, amik egyértelműnek tűnő párhuzamot mutatnak a hunok és a magyarok között, ez alapján tehát egyértelmű, a VILÁG el akarja titkolni a magyarok valódi származását, hiszen akkor újra kéne írni a történelemkönyveket. Ugyebár." (Forrás)
* "– Korábban említette, hogy egy megegyezéseken alapuló világban élünk. Az is megegyezés kérdése, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a finnugor és nem a hun eredetünket fogadja el…
– Nem vagyok ítész ebben a témakörben, felnőttem egy közegben, ami meghatározta a gondolkodásmódomat. Csak annyit tudok, hogy van az Akadémia, ami egy hihetetlen módon erősödő, nagyon régóta fennálló állásfoglalásról nem hajlandó tudomást venni. Remélem, hogy a filmben feltett kérdések, ha mást nem, de legalább a felszínen valamiféle vitát fognak kialakítani: hogy döntsük el végre, finnugor vagy hun-magyar kérdésről van-e szó. Nagyon fontosnak tartottam, hogy se Kassai Lajos, se Obrusánszky Borbála ne hangoztassa a véleményét a filmben, hanem kérdezzünk meg erről kínai professzorokat, mondják el ők, ne mi legyünk a próféták. És ők elmondják, amit tudnak, amit a nyelvben, a leletekben, a gesztusokban, a zsigereikben éreznek. Ez egy megkerülhetetlen téma, és az álláspontjuk kikezdhetetlen: meg lehet őket kérdőjelezni, de azt kellő pontossággal és méltósággal tegyük. És akkor már jó irányba haladunk a válasz felé, csak merjünk ütközni. Jelenleg a különböző elméletek párhuzamosan futnak. Hát fordítsuk egymásnak őket.
– Miért nem képes létrejönni ez a párbeszéd?
– Legfőképpen talán azért, mert ha valaki talál ebben a témában valami érdekeset, az legfeljebb egy ötperces hír a televízióban. Viszont ha valaki elmerül ebben a kérdésben az interneten, döbbenetes mennyiségű információt talál. Természetesen nem tudjuk mindegyik szerző hitelességét leellenőrizni, de ha sokat kutakodunk, akkor kialakul egy döbbenetesen erős és meggyőző kép. Például Finnországban genetikai kutatásokat is végeztek ezzel kapcsolatban, miért nem hallunk erről? És amennyiben az Akadémia ennyire biztos az álláspontjában, akkor miért nem támasztják alá még erősebben és minden kétséget kizáróan? Ha lemegyek a boltba, és veszek egy kiflit, azt utána ezerféleképpen tudom bizonyítani. Nem lehet hatalmi szóval fegyelmezni valakit egy állásfoglalás elfogadására. Fel kell tárni a tényeket. Biztos vagyok benne, hogy a vélemények ütköztetésével rendkívül fontos dolgokat tudnánk meg az őstörténetről. Mennek folyamatosan az állami hirdetések például a migránsügy kapcsán, hogy meg kell védeni a kultúránkat. Egyetértek, de akkor tudjuk, hogy mit védünk meg. Mi a helyzet a hunokkal, a szkítákkal, voltak-e egyáltalán. Néztem például a fiammal A Gyűrűk Urát, és hirtelen eszembe jutott, hogy csak az őstörténet általam ismert fejezetei tele vannak hasonló gigantikus hősökkel, akik hasonló csatákban vettek részt és hasonlóképpen vívtak, mint a filmben. Ezek után miért kell nekünk Tolkien? Miért nem a magyar mondavilág hőseit emeljük fel és mutatjuk be példaként? A magyar őstörténet a világ egyik legfontosabbja. Nem azért, mert magyar, hanem mert elképesztő hősökkel, szervezettséggel és tudással voltak felvértezve. Ha a mozikban Nimród királyról vagy a haza megtalálásáról készülnének például filmek, akkor A Gyűrűk Urához hasonló produkciók születnének, csak magyar vonatkozásban, magyar identitással, gondolatokkal, gesztusrendszerrel. Miért nem készülnek?" (Interjú Kaszás Gézával)
* "Celldömölkön Hömöstrei Pál házigazdaként beszélgetett a vetítés után Kaszás Gézával a filmről, bevonva ebbe minket, a nézőket is. Egy ilyen filmnél elkerülhetetlen kérdések merültek fel eredetünkről, mítoszainkról, máig eldöntetlen vitákról. Bizony, jobban tetszik a többségnek a hun-magyar eredet, mint a halszagú magyar-finn rokonság." (Forrás)
* Kaszás Géza "A lovasíjász" után a magyarság eredetét kutatja
"- Az elmondottak is azt bizonyítják, hogy rendezőként, producerként óriási a felelőssége. "A lovasíjász" nagyon magasra emelte a mércét. Gondolt-e már arra, hogy mi lesz a követkőző filmjének témája?
- Játékfilmet szerettem volna készíteni, de "A lovasíjász" fogadtatása, a rengeteg közönségtalálkozó élménye arra inspirál, hogy dolgozzuk fel a magyarság eredetét, hisz a film egyik kulcskérdése is ez.
Közismert - a Magyar Tudományos Akadémia által hivatalosan képviselt - finnugor kapcsolatunk, mellyel szemben "a népi emlékezet" és számos magyar és külföldi tudós szerint a magyarság hun, szkíta gyökerekkel rendelkezik. Az ősképekről beszél a filmben Kassai Lajos, hiszen mindenkiben élnek az ősképek. Érzelemmentes, tárgyilagos, okos kérdések megfogalmazásával keresem a választ. Az a tervem, hogy visszamegyek a hun területekre, belső Mongólia térségébe, és onnan végig jövök az azonos szélességi övön a Kárpát-medencéig. Utam során érintek majd olyan területeket is, melyek az esetleges finnugor leszármazást is igazolhatják, megkeressük a kapcsolódási pontokat. Kizárólag külhoni: mongol, orosz, kínai, amerikai, olasz, német tudósokkal, történészekkel, régészekkel, antropológusokkal, néprajzkutatókkal, zeneművészekkel fogok beszélgetni, akiket semmiféle elfogultsággal nem lehet vádolni.
Számos új kutatási módszer, új feltárás és ezek eredménye jelent meg a világban, melyek Magyarországra nem igen jutottak be. Ha Petőfi szintjén próbálnék fogalmazni: van a népi emlékezet és van a struktúra, amit hirdet, és ez a két dolog nem fedi egymást. Nézzük meg indulattól mentesen, tárgyilagosan, hogy kinek van igaza! Tegyük fel kérdéseinket!" (Forrás)
* "Kissé túlnyújtott, a tájba túl sokszor el-elrévedő tabló egy emberről, aki példa lehetne a jövő nemzedék számára. A zene tolakodó mivolta és a didaxis rontják az összképet, a hun-magyar rokonságról szóló múltidézés pedig inkább erőltetett volt, semmint odaillő, és így nehéz eldönteni, hogy ez egy, az MTA irányába célzott fricska volt, vagy pedig annak bizonygatása, hogy a lovasíjászat bizony egy fontos, történelmi-kulturális hagyomány."
Forrás: http://kritikustomeg.org/film/64685/a-lovasijasz-2016/velemenyek/
* "De természetesen a hazai nemzeti radikális közösség nem a hagyományőrzés és testedzés népszerűsítése miatt emelte pajzsára A lovasíjászt, hanem azért, mert egy szakasza semmi másból nem áll, csak nyilvánvaló kampányolásból a hun-magyar rokonság mellett (amelynek oknyomozás része nagyjából annyiban merül ki, hogy belső-mongóliai utazása során Kassai költői kérdések formájában, egy-egy bambán néző ázsiai professzor társaságában sulykolja belénk mondanivalóját). Hozzá kell tennem, Kaszás filmje eleve 4 darab élesen elváló részre tagolódik, amelyek hol gazdálkodóként, hol tanítóként, hol lovasíjász-szaktekintélyként igyekeznek ábrázolni Kassait, a rendező pedig viszonylag keveset tesz azért, hogy ezekből egy egységes szemléletet, koherens narratívát alakítsunk ki. Főszereplője megnyilatkozásaiból egyszer a lovasíjászat elméleti hátteréről, egyszer a természettel kapcsolatos harmóniáról, egyszer pedig a pedagógiáról kapunk el egy-egy - ebben a formában meglehetősen semmitmondó - mondatot, és csak nagyon ritkán látjuk hosszabban beszélni életfilozófiájáról vagy elveiről."
Olvasói megjegyzések a fenti cikkhez:
* "Mit értenek hun-magyar rokonságon a filmben? Nyelvit? Genetikait? V vmi mást? És ha genetikait, akkor a mai magyarok és a hunok közöttit v. a honfoglaló magyarok és a hunok közöttit?"
* "Hát ez egy baromi jó kérdés, a filmben ugyanis ez nagyjából olyan szinten jelenik meg, hogy az ázsiai prof elmondja, hogy a "hun" szó jele a kínaiban ugyanaz, mint a "hungária" első jele, erre pedig Kassai réveteg tekintettel megkérdezi, hogy "meddig akarja még a világ tagadni az igazságot?" A nyelvrokonság bizonyítása annyi, hogy elmond 5 szót, ami hasonló a magyarban meg az ujgurban. De aztán meg azt bizonygatja, hogy a "hun" nép nem egy vér szerinti nép volt, hanem inkább közös kultúrájú népek együttese. Most akkor rakd össze, hogy mit akartak kihozni ebből. :)"
* "Elismerendő, hogy a radikális nemzeti oldal a hun-magyar rokonság firtatása miatt szereti főleg a filmet, de ennek firtatása szerintem Kassai Lajos szempontjából épül a filmbe, azaz, amit ő megtud erről, az alapján folytatódik a film: összeverbuválja a felvételizőket aztán a vizsgázókat. A hun-magyar rész a filmben kábé olyan, mint amikor Batman, vagy bármelyik szuperhős találkozik a maga őseredetével, Batman a sok denevérrel a barlangban például. Szóval a hun-magyar rész talán valóban hosszú, de nem indokolatlan, mert átvezet Kassai motivációjához, és végülis róla szól a film. Kaszás Géza majd meg fogja csinálni a nagy mozit a hun-magyar vonatkozásokról, de az más tészta, itt csak annyira érintette, amennyire a főszereplő miatt kellett."
Forrás: http://smokingbarrels.blog.hu/2016/05/19/a_lovasijasz_116
* "Szeretnünk és ismernünk kell múltunkat! Azokat az eleinket, akikről hazugságokat tanító, cinkossá lett tanítók vagy nem beszéltek, vagy hazudtak róluk, vagy a mindenkori hatalom szájíze szerint mutatják őket. A pusztai nomád népek félelmetes harcmodora volt a lovasíjászat. Kassai Lajossal és a film alkotóival eljutunk a távoli Kínába, ahol egy helyi professzor vezeti őket a Hun Múzeumban, a tárgyi és nyelvi emlékek felszínre kerülnek, mindenki elgondolkozhat azon, valójában kik lehettek valódi eleink?
A magasból láthatjuk az egykori hun romváros Tungvacseng szabályos védfalait, bástyákat, lőréseket, hófehér falmaradványokat. Fentről nézve a zárt tér kirajzolódik, Kína a Világörökség részévé és zarándokhellyé szeretné tenni." (Forrás)
* "A futóhomokra homokra épített vár
„Térdre kényszerítettük, akinek térde volt, fejet hajtattunk azokkal, akiknek feje volt. (...) Nekem hódol minden nép”- ezt maga Kassai Lajos szavalja egy furcsa beállításban. Belső-Mongóliában vagyunk, egy a kínaiak szerint a hunok valamikori legnagyobb városában, a várfal romjain pedig a fenti sorokat szavalja Kassai, talpig hun harcos, vagy annak vélt öltözékben. Mintha a rendező az mondta volna Kassainak, hogy: „Figyelj, most menj fel oda, és add elő Attilát (Athilát)!”.
A főszereplő és feltehetően a filmkészítők alapállítása ugyanis az, hogy a magyarok nem finnugor eredettel rendelkeznek, hanem a hunoktól származnak. „Ez a hazugság meddig tartható fent?”- kérdezi Kassai a mellette álló Obrusánszky Borbála orientalistától, aki elmondja, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nem hajlandó foglalkozni ezzel a kérdéssel. Végül Kassai még eldarálja minden hunhívő kötelező elméletét a hun-magyar rokonságot plagizálás módszerével egyszer és mindenkorra elvető, a finnugor nyelvi örökséget bevezető, XIX. századi tudósról Hunfalvy Pálról, majd ismét a tanyán találjuk magunkat." (Forrás)
* "Konkrétan a filmben megtörténik az a gyalázat, hogy Kassai kiáll a Kínai Nagy Falra és mintegy Attila, a nagy király reinkarnációjaként idézi fel az ősök szellemét: „Térdre kényszerítettük, akinek térde volt, fejet hajtattunk azokkal, akiknek feje volt. (...) Nekem hódol minden nép” Ilyen arcpirító szégyentelenség hogy fordulhat elő? Erre mi szükség volt?! Huhh..." (Forrás)
* "A film egy részében nyomon követhető Kassai Lajos Kínába tett utazása is, aki lovasíjászkurzust tartani érkezett a távol-keleti országba, valamint meglátogatta a Höhhot tartományi Hun Múzeumot, a kínai nagy falat és a déli hunok ősi fővárosának, Tungvancsengnek (Fehérvár) romjait is.
Kaszás Géza elmondta: a Kínában forgatott jelenetekkel szerették volna megmutatni, hogy a Kassai Lajos által viselt és használt felszerelések teljesen autentikusak, valamint igyekeztek felhívni a figyelmet a múzeumban őrzött hun régészeti emlékekre is, amelyek véleménye szerint megmunkálásukat, minőségüket, stilisztikai jegyeiket tekintve rendkívül hasonlítanak a Kárpát-medencei leletekre.
A filmrendező ezzel kapcsolatban megjegyezte: a filmkritikák „általában mindenféle előzetes megfontolások alapján születnek”, ezért nem érdeklik azok a kifogások sem, amelyek A lovasíjászt azért érték, mert lehetséges történelmi alternatívaként mutatja be a hun-magyar rokonság elméletét."(Forrás) (Forrás)
* "Ez a film minden bizonnyal nagy port fog kavarni. Azt azonban erősen kétlem, hogy az AKADÉMIKUSOK kitörő lelkesedéssel fogadják majd azokat a jeleneteket, amelyeket Kínában, többek között a HUN múzeumban vettek fel. Merthogy igen, Kínában van HUN MÚZEUM, ahol olyan leleteket és tudást őriznek, amelyekről joga volna tudni minden magyar embernek, ám itthon még mindig mélyen hallgatnak erről az illetékesek.
De szerepel a filmben a Tongwancheng névre hallgató HUN város is, ami magyarul annyit tesz: FEHÉRVÁR. Szó esik arról, hogy a kínaiak ezt a helyet a világörökség részévé szeretnék nyilváníttatni. (Úgy hallottam, hogy időközben sikerült is.) Ám érdekes módon itthon nem ettől hangos a sajtó. A filmben csodálatos légi felvételeket láthatunk, amelyek úgy vélem mélyen megrázzák majd a múltunkra emlékezni vágyó magyar embereket. Ha rákeresünk az interneten, azért találunk erről a távoli helyről némi információt. Nem is akármilyet!
A film nagyon fontos kérdéseket feszeget... Például, hogy meddig tartható még ez az állapot? Meddig akarják még a magyar embereket a finnugor elmélettel etetni?
Hiába sütik rá egyes kritikusok erre a filmre, hogy ez csupán egy a lovasíjászatot népszerűsítő promóciós anyag, a figyelmesebbekhez biztosra veszem, hogy eljut majd az ébresztő gondolatok magva. S felnyílnak a szemek a saját valóságunkra, és sokan felteszik majd maguknak azt a bizonyos kérdést! Miért nem szabad nekünk tudnunk a saját szellemi örökségünkről, és a származásunkról?"(Forrás)
* "A film négy nagyobb egységre bontható, amelyek viszont nagyon ügyetlenül, szerkesztetlenül követik egymást. A film elején Kassai Lajos mesél magáról és a sportról, majd rögtön Kínába utazunk, ahol egy kínai hunkutató-professzor és egy magyar szakértő/tolmács körbevezetik Kassait egy hun múzeumban, ahol mi derül ki? Hogy a világ el akarja hallgatni, hogy a magyarok a hunoktól származnak. Ez annyiban “igaz”, hogy az Akadémia hivatalos álláspontja szerint nincsenek konkrét rokonságra utaló bizonyítékok. A kínai professzor és a tolmácshölgy bedobnak néhány szót és szobrot, amik egyértelműnek tűnő párhuzamot mutatnak a hunok és a magyarok között, ez alapján tehát egyértelmű, a VILÁG el akarja titkolni a magyarok valódi származását, hiszen akkor újra kéne írni a történelemkönyveket. Ugyebár." (Forrás)
* "– Korábban említette, hogy egy megegyezéseken alapuló világban élünk. Az is megegyezés kérdése, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a finnugor és nem a hun eredetünket fogadja el…
– Nem vagyok ítész ebben a témakörben, felnőttem egy közegben, ami meghatározta a gondolkodásmódomat. Csak annyit tudok, hogy van az Akadémia, ami egy hihetetlen módon erősödő, nagyon régóta fennálló állásfoglalásról nem hajlandó tudomást venni. Remélem, hogy a filmben feltett kérdések, ha mást nem, de legalább a felszínen valamiféle vitát fognak kialakítani: hogy döntsük el végre, finnugor vagy hun-magyar kérdésről van-e szó. Nagyon fontosnak tartottam, hogy se Kassai Lajos, se Obrusánszky Borbála ne hangoztassa a véleményét a filmben, hanem kérdezzünk meg erről kínai professzorokat, mondják el ők, ne mi legyünk a próféták. És ők elmondják, amit tudnak, amit a nyelvben, a leletekben, a gesztusokban, a zsigereikben éreznek. Ez egy megkerülhetetlen téma, és az álláspontjuk kikezdhetetlen: meg lehet őket kérdőjelezni, de azt kellő pontossággal és méltósággal tegyük. És akkor már jó irányba haladunk a válasz felé, csak merjünk ütközni. Jelenleg a különböző elméletek párhuzamosan futnak. Hát fordítsuk egymásnak őket.
– Miért nem képes létrejönni ez a párbeszéd?
– Legfőképpen talán azért, mert ha valaki talál ebben a témában valami érdekeset, az legfeljebb egy ötperces hír a televízióban. Viszont ha valaki elmerül ebben a kérdésben az interneten, döbbenetes mennyiségű információt talál. Természetesen nem tudjuk mindegyik szerző hitelességét leellenőrizni, de ha sokat kutakodunk, akkor kialakul egy döbbenetesen erős és meggyőző kép. Például Finnországban genetikai kutatásokat is végeztek ezzel kapcsolatban, miért nem hallunk erről? És amennyiben az Akadémia ennyire biztos az álláspontjában, akkor miért nem támasztják alá még erősebben és minden kétséget kizáróan? Ha lemegyek a boltba, és veszek egy kiflit, azt utána ezerféleképpen tudom bizonyítani. Nem lehet hatalmi szóval fegyelmezni valakit egy állásfoglalás elfogadására. Fel kell tárni a tényeket. Biztos vagyok benne, hogy a vélemények ütköztetésével rendkívül fontos dolgokat tudnánk meg az őstörténetről. Mennek folyamatosan az állami hirdetések például a migránsügy kapcsán, hogy meg kell védeni a kultúránkat. Egyetértek, de akkor tudjuk, hogy mit védünk meg. Mi a helyzet a hunokkal, a szkítákkal, voltak-e egyáltalán. Néztem például a fiammal A Gyűrűk Urát, és hirtelen eszembe jutott, hogy csak az őstörténet általam ismert fejezetei tele vannak hasonló gigantikus hősökkel, akik hasonló csatákban vettek részt és hasonlóképpen vívtak, mint a filmben. Ezek után miért kell nekünk Tolkien? Miért nem a magyar mondavilág hőseit emeljük fel és mutatjuk be példaként? A magyar őstörténet a világ egyik legfontosabbja. Nem azért, mert magyar, hanem mert elképesztő hősökkel, szervezettséggel és tudással voltak felvértezve. Ha a mozikban Nimród királyról vagy a haza megtalálásáról készülnének például filmek, akkor A Gyűrűk Urához hasonló produkciók születnének, csak magyar vonatkozásban, magyar identitással, gondolatokkal, gesztusrendszerrel. Miért nem készülnek?" (Interjú Kaszás Gézával)
* "Celldömölkön Hömöstrei Pál házigazdaként beszélgetett a vetítés után Kaszás Gézával a filmről, bevonva ebbe minket, a nézőket is. Egy ilyen filmnél elkerülhetetlen kérdések merültek fel eredetünkről, mítoszainkról, máig eldöntetlen vitákról. Bizony, jobban tetszik a többségnek a hun-magyar eredet, mint a halszagú magyar-finn rokonság." (Forrás)
* Kaszás Géza "A lovasíjász" után a magyarság eredetét kutatja
"- Az elmondottak is azt bizonyítják, hogy rendezőként, producerként óriási a felelőssége. "A lovasíjász" nagyon magasra emelte a mércét. Gondolt-e már arra, hogy mi lesz a követkőző filmjének témája?
- Játékfilmet szerettem volna készíteni, de "A lovasíjász" fogadtatása, a rengeteg közönségtalálkozó élménye arra inspirál, hogy dolgozzuk fel a magyarság eredetét, hisz a film egyik kulcskérdése is ez.
Közismert - a Magyar Tudományos Akadémia által hivatalosan képviselt - finnugor kapcsolatunk, mellyel szemben "a népi emlékezet" és számos magyar és külföldi tudós szerint a magyarság hun, szkíta gyökerekkel rendelkezik. Az ősképekről beszél a filmben Kassai Lajos, hiszen mindenkiben élnek az ősképek. Érzelemmentes, tárgyilagos, okos kérdések megfogalmazásával keresem a választ. Az a tervem, hogy visszamegyek a hun területekre, belső Mongólia térségébe, és onnan végig jövök az azonos szélességi övön a Kárpát-medencéig. Utam során érintek majd olyan területeket is, melyek az esetleges finnugor leszármazást is igazolhatják, megkeressük a kapcsolódási pontokat. Kizárólag külhoni: mongol, orosz, kínai, amerikai, olasz, német tudósokkal, történészekkel, régészekkel, antropológusokkal, néprajzkutatókkal, zeneművészekkel fogok beszélgetni, akiket semmiféle elfogultsággal nem lehet vádolni.
Számos új kutatási módszer, új feltárás és ezek eredménye jelent meg a világban, melyek Magyarországra nem igen jutottak be. Ha Petőfi szintjén próbálnék fogalmazni: van a népi emlékezet és van a struktúra, amit hirdet, és ez a két dolog nem fedi egymást. Nézzük meg indulattól mentesen, tárgyilagosan, hogy kinek van igaza! Tegyük fel kérdéseinket!" (Forrás)
* "Kissé túlnyújtott, a tájba túl sokszor el-elrévedő tabló egy emberről, aki példa lehetne a jövő nemzedék számára. A zene tolakodó mivolta és a didaxis rontják az összképet, a hun-magyar rokonságról szóló múltidézés pedig inkább erőltetett volt, semmint odaillő, és így nehéz eldönteni, hogy ez egy, az MTA irányába célzott fricska volt, vagy pedig annak bizonygatása, hogy a lovasíjászat bizony egy fontos, történelmi-kulturális hagyomány."
Forrás: http://kritikustomeg.org/film/64685/a-lovasijasz-2016/velemenyek/
* "De természetesen a hazai nemzeti radikális közösség nem a hagyományőrzés és testedzés népszerűsítése miatt emelte pajzsára A lovasíjászt, hanem azért, mert egy szakasza semmi másból nem áll, csak nyilvánvaló kampányolásból a hun-magyar rokonság mellett (amelynek oknyomozás része nagyjából annyiban merül ki, hogy belső-mongóliai utazása során Kassai költői kérdések formájában, egy-egy bambán néző ázsiai professzor társaságában sulykolja belénk mondanivalóját). Hozzá kell tennem, Kaszás filmje eleve 4 darab élesen elváló részre tagolódik, amelyek hol gazdálkodóként, hol tanítóként, hol lovasíjász-szaktekintélyként igyekeznek ábrázolni Kassait, a rendező pedig viszonylag keveset tesz azért, hogy ezekből egy egységes szemléletet, koherens narratívát alakítsunk ki. Főszereplője megnyilatkozásaiból egyszer a lovasíjászat elméleti hátteréről, egyszer a természettel kapcsolatos harmóniáról, egyszer pedig a pedagógiáról kapunk el egy-egy - ebben a formában meglehetősen semmitmondó - mondatot, és csak nagyon ritkán látjuk hosszabban beszélni életfilozófiájáról vagy elveiről."
Olvasói megjegyzések a fenti cikkhez:
* "Mit értenek hun-magyar rokonságon a filmben? Nyelvit? Genetikait? V vmi mást? És ha genetikait, akkor a mai magyarok és a hunok közöttit v. a honfoglaló magyarok és a hunok közöttit?"
* "Hát ez egy baromi jó kérdés, a filmben ugyanis ez nagyjából olyan szinten jelenik meg, hogy az ázsiai prof elmondja, hogy a "hun" szó jele a kínaiban ugyanaz, mint a "hungária" első jele, erre pedig Kassai réveteg tekintettel megkérdezi, hogy "meddig akarja még a világ tagadni az igazságot?" A nyelvrokonság bizonyítása annyi, hogy elmond 5 szót, ami hasonló a magyarban meg az ujgurban. De aztán meg azt bizonygatja, hogy a "hun" nép nem egy vér szerinti nép volt, hanem inkább közös kultúrájú népek együttese. Most akkor rakd össze, hogy mit akartak kihozni ebből. :)"
* "Elismerendő, hogy a radikális nemzeti oldal a hun-magyar rokonság firtatása miatt szereti főleg a filmet, de ennek firtatása szerintem Kassai Lajos szempontjából épül a filmbe, azaz, amit ő megtud erről, az alapján folytatódik a film: összeverbuválja a felvételizőket aztán a vizsgázókat. A hun-magyar rész a filmben kábé olyan, mint amikor Batman, vagy bármelyik szuperhős találkozik a maga őseredetével, Batman a sok denevérrel a barlangban például. Szóval a hun-magyar rész talán valóban hosszú, de nem indokolatlan, mert átvezet Kassai motivációjához, és végülis róla szól a film. Kaszás Géza majd meg fogja csinálni a nagy mozit a hun-magyar vonatkozásokról, de az más tészta, itt csak annyira érintette, amennyire a főszereplő miatt kellett."
Forrás: http://smokingbarrels.blog.hu/2016/05/19/a_lovasijasz_116
