Poliglott 2.

Látva, hogy mennyien nézték meg az előző bejegyzést, a szerkesztőség úgy döntött, hogy érdemes folytatni a téma további, bitrégészeti  kutatását. 

A wikipédiás szócikkből látható, hogy mekkora nyelvtehetség és kutató volt Podhorszky, amit 1858-ban levelezői tagsággal ismert el az MTA. 1876. március 13-án tartotta meg „A magyar képzők és ragok megfejtése sinai gyökszók által” című akadémiai székfoglalóját. Első olvasatra nem teljesen egyértelmű, hogy vajon a Sínai-félszigetnek mi köze lehet a magyar ragokhoz, de a látszólagos ellentmondás könnyen feloldható a korabeli helyírás segítségével: az akkori sinai = a mai kínai. Igen, a szorgalmas nyelvbúvárunk kapcsolatot vélt felfedezni a magyar és a kínai nyelv között (pl. hiep: fej, tu: út szóegyezésekkel próbálta bizonyítani a két nyelv rokonságát) [1] Erről írt is egy vaskos, 344 oldalas kötetet, ami Párizsban jelent meg 1877-ben [2]. Mellesleg egy hun–magyar őstörténetet is alkotott magának, de erről nem maradt fenn túl sok részlet, mivel korábbi felvetéseit többször gúny tárgyává tették.

Ezen a ponton érezheti az olvasó, hogy ideje lenne átklikkelni egy izgalmasabb oldalra, de javasolnám, hogy ne tegye, mert itt fejeződik be a hagiográfiás rész, és válik némileg bulvárossá a bitrégészet. Azt tudjuk, hogy Podhorszky a két Széchenyi fiú nevelője volt. Ismert, hogy 1842. november elsején köttetett a határozatlan időre szóló szerződés, amiben a nevelő igen tiszteséges - évenként 400 forintos - javadalmazás ellenében lett a gyermekek oktatója [3]. 

Idéznék Széchenyi 1857. november 6-án fiához írt leveléből: „Podhorszky volt a nevelőd. Nem vagyok teljesen jogosult ítéletet mondani róla, minthogy előbb őt magát kellene meghallgatnom, és főleg alaposabban kellene vizsgálódnom. Annyit azonban megállapíthatok anélkül, hogy igazságtalan lennék hozzá, hogy jellemében - lehet, hogy tudtán kívül - jócskán volt képmutatás. Nem olyan fából faragták, hogy öntudatosan és nemes büszkeséggel hívhatta volna ki a Napot, mondván: "Legfényesebb sugaraiddal világíts be mindent, amit valaha tettem és teszek, mert - bár gyenge és bűnös ember vagyok - nincs semmi, ami miatt pirulnom kellene, ami minden valamirevaló ember előtt megbélyegezne." Igen, Podhorszky alakoskodó volt, akit a sokszor emlegetett és igen kényelmes "élelmesség" vezérelt.

   Gyakran bántalmazott Téged, mert indulatos volt, és így haragján nem mindig tudott úrrá lenni; máskor viszont az egekig dicsért és magasztalt, és a legbensőbb ragaszkodást színlelte, mert elég "élelmes"(!) volt ahhoz, hogy gondoljon a jövőre is, amikor talán majd a peu pres 'moitié' [4] osztozhatik Veled az uradalmon.

   Mindezt nem sejtettem, azt legkevésbé, hogy Podhorszky ütlegel. Előttem mindig olyan kitűnő, tanult ábrázatot öltött és úgy tudott viselkedni, hogy föl sem mertem róla tételezni ilyen állati brutalitást. Anyádnak jobb szeme volt, gyakran meg is említette a dolgot; én azonban nem akartam igazán elhinni, Te pedig hallgattál; - amit nagyon megértek -, valahogy úgy, mint ahogy a közkatonának - bármennyire ígérgessék is bántatlanságát - nem jut eszébe soha, hogy káplárját, aki mindig a nyakán ül, bepanaszolja. - Elsősorban ezzel magyarázható, hogy nem nyílt, hanem zárkózott emberré lettél.” [5]

   No comment.

_____________________________________

1. Tudománytalan nyelvrokonítási kísérletek 

„De a délibábos nyelvészet még ekkor sem adta meg magát, tovább járt a maga útján, még az Akadémián belül is. Podhorszky Lajos 18 évvel levelező taggá történt megválasztása után megtartott szókfoglaló értekezésében a magyar nyelv kínai eredetét próbálta igazolni.” (Ligeti Lajos: Az Akadémia könyvtára és az orientalisztia)

2.  Ludwig Podhorszky: Etymologisches Wörterbuch der magyarischen Sprache : genetisch aus chinesischen Wurzeln und Stämmen erklärt. Paris, Verlag von Maisonneuve, 1877 (344 p. 8° (25 cm)) Móricz Zsigmond hagyatékában is található ebből egy példány.

3. A Nemzeti Vívóintézet 1837. évi zárszámadása szerint az intézmény első vívómestere - fővívómesternek is lehetne mondani - 350 forint évi fizetést kapott, ennek fejében hetente háromszor volt vívóóra (télen 14-17-ig, nyáron 6-9-ig). A megalakult, de az osztrákok által 1849-ben pár napi működés után bezáratott Hadi Főtanoda vívómesterének fizetése 400 forint volt, a tanárok 800 forintot kaptak. Podhorszky viszont teljes ellátás - szállás, étkezés, mosás stb. - mellett vállalt állást a grófnál.

4. Kb. fele-fele arányban.

5. Gróf Széchenyi István intelmei Béla fiához (MEK)