Poliglott vívómester

Megtanult latinul, görögül, héberül, angolul, franciául; a szanszkrit, az ó-skót és a skandináv nyelvekkel is foglalkozott; tanulmányozta a finnugor népek nyelveit; 1849-ben Törökországba menekült, ahol törökül tanult; később kínaiul, és megismerte a japán, a koreai és a mandzsu nyelveket is. Ez így bőven elég, hogy poliglottnak nevezhessük.

Podhorszky Lajosnak (1815-1891) hívták. Egy vívóiskola FB oldalán láttam meg a fényképét (az eredeti itt látható). A vívómesteri tevékenységéről nem sokat tudunk - 1840–1841-ben Pesten vívómesterként dolgozott. 1841-ben az akkori híres vívómesterrel, Chapponnal történt versenyvívásnál [1] a jelen lévő Széchenyi István Béla és Ödön fiaihoz hat évre felfogadta nevelőnek (a szerződés részleteit is ismerjük [2]). Vívómesteri képesítéséről semmit sem tudunk (konkrétan kik írták alá vívómesteri oklevelét, ha volt ilyene), meg azt sem, hogy kitől tanulta a vívás tudományát.

Ui.:

Korábban Széchenyi István naplójában - sajnos - nem találtam semmillyen adatok Podhorszkyval vagy a Chapponnal folytatott mérkőzésével kapcsolatban. Annak ellenére, hogy nevelőnek szerződtette, nem tartotta annyira fontosnak, hogy írjon róla a naplójában. Milyen kár!

__________________________

1. Abból a korból nem sok versenyről tudunk, ez valami vívásbemutató lehetett vagy netalán egy kihívás jellegű megmérettetés.

2. „Az időben utolsó, 1842-ben kötött szerződés gr. Széchenyi István és Podhorszky Lajos megállapodása, Széchenyi idősebb fiának, Bélának a neveltetéséről. Ez az írás az előzőektől eltérően nem határozta meg a szerződés időtartamát, csupán a nevelő javadalmazására tért ki részletesen. A gróf arra kötelezte magát, hogy Podhorszkynak „Lesz a házban szabad lakása, fűtése, mosása, világítása, élelme és szolgálata. Fizetése évenként 400 (négyszáz) forint.” A szerződés a továbbiakban a megbízás megszakadása esetére időarányosan lebontott díjazást ismerteti, illetve a nevelő feladatkörét feltételesen bővíti – ugyanekkora javadalmazás fejében, de egy nevelő-segéd alkalmazása mellett – a gróf kisebbik fia, Ödön nevelésével. Végezetül a kölcsönös hat hónapi felmondási időben állapodnak meg.”

Széchenyi „1845. dec. 2-án a következő levelet intézi Lunkányihoz: „Barátom, Ödön fiamat nemsokára ki kell vennem az asszonyok kezébül. Podhorszkival (sic!) némileg és legközelebbi napokra kibékültem. Gondolatom most ez: egy Instructort venni fel, ki Podhorszky segédje volna és ekkép némileg alatta állna. – E szerint mind a két fiamnak tulajdonkép csak egy nevelője volna, és pedig Podhorszky személyében. Már most az a kérdés, hol találhatnék ily Instructort?”

Virág Irén: A magyar főrangúak nevelői a 19. század kezdetén