"A szablya
(...) A magyarok fegyverei, amelyekkel Európába érve egyedülálló harci sikereket arattak, a visszacsapó reflexíj és a szablya volt. Európa népei egyiket sem ismerték, védekezni sem tudtak ellenük. [1] Európa vasszerszámait és fegyvereit vasércolvasztásából nyerte; Belső-Ázsiában a felszínen talált gyepvasércet sajátos technológiával „damaszkolták”, azaz újra és újra visszahajtva kikalapálták belőle az oxidált részeket, ami által egészen vékony, könnyű, sok ezer rétegű vágófegyvert állítottak elő. A damaszkolással mintegy 9-es keménységet értek el, így ezekkel a szablyákkal ma is üveget lehet vágni. [2]
Az ívelt pengéjű, egészen könnyű szablya őshazája Belső-Ázsia; Európába a hunokkal, az avarokkal került, de megmaradásában őseinknek is oroszlánrészük volt. Ezért megkülönböztetnek „hun”, „avar” és „magyar” szablyát. [3] Ezzel a fegyverrel kis erőkifejtéssel mély sebeket lehetett ejteni, hiszen a húzással még mélyítették a vágást. Lóhátról könnyen lehetett forgatni, és vágtában az ellenségre suhintani.
A magyarok szablyái enyhén íves pengéjűek, fokuk mentén vércsatornával erősített, 70-90 cm hosszú, megtört markolatú fegyverek voltak; a pengék hossza mindössze 61-65 centimétert tett ki, [4] tompa fokukat a hegyétől visszamérve mintegy harmadnyi hoszszan élesre köszörülték; ez a fokél, ami az ellenséges lovak megsebzésekor volt hatásos. [5] Európa népei nehéz, kétélű, mintegy 2 kgos kardokkal harcoltak; a szablya súlya ennek mintegy egynegyede, 500 gramm körüli volt. [6] A szablya megtört markolata megszüntette a csapások közötti „holtidőt”, fokéle a lovas harcmodort szolgálta; keresztvasa rövid, szárai kifliszerűen lefelé hajoltak, és gombban végződtek. Az egész fogantyút bőrrel vonták be, végére pedig fémkupakot erősítettek. A gombban végződő keresztvasak vörösréz, ezüst- vagy aranypalmettás díszítésűek, fémmel berakottak.
A magyarság éppoly szeretettel és ügyességgel díszítette fegyvereit, mint lovát, hiszen díszítőművészetünk messze híres volt; erről tanúskodik a Bécsben őrzött „Attila-szablya”; a karosi, a geszterédi, a rakamazi, a tarcali és sok más honfoglalás-kori kézifegyver.
A szablya sokáig a magyarság félelmetes fegyvere volt. A Képes Krónikában megtaláljuk ábrázolását Attilánál, Lélnél, megjelenik Nagy Lajos udvari vitézeinél, és a veleméri templom 1377-es festményein. [7]
A szablya továbbélését a magyar huszárság biztosította. A Mátyás király idején megalakult, majd a török megszállás idején megerősödött huszárság életben tartotta a könnyűlovas magyar harcmodort. Mivel a magyar lovas katona több mint ezeréves fegyvere volt a szablya, bízott benne a sztyeppe harcos, megbecsülést szerzett vele a végvári vitéz, és büszke volt rá a legújabb kori történelem huszára.
A legénységi szablya, amelyet az 1800-as években 1824 M, a tisztit pedig 1827 M, majd 1845 M jelöléssel regisztráltak, még a karabély mellett is a huszárok fegyvere maradt. A második világháború vége felé – 1944-ben – a nyilas hadvezetés rendeletet hozott, amellyel hivatalosan megszüntette a szablya viselését. Ez a magyar huszárság, a könnyűlovasság végét is jelentette. [8]" (Székely Hírmondó) Hankó Ildikó
A cikk megjelenésének dátuma: 12/01/2011
___________________________________________
(...) A magyarok fegyverei, amelyekkel Európába érve egyedülálló harci sikereket arattak, a visszacsapó reflexíj és a szablya volt. Európa népei egyiket sem ismerték, védekezni sem tudtak ellenük. [1] Európa vasszerszámait és fegyvereit vasércolvasztásából nyerte; Belső-Ázsiában a felszínen talált gyepvasércet sajátos technológiával „damaszkolták”, azaz újra és újra visszahajtva kikalapálták belőle az oxidált részeket, ami által egészen vékony, könnyű, sok ezer rétegű vágófegyvert állítottak elő. A damaszkolással mintegy 9-es keménységet értek el, így ezekkel a szablyákkal ma is üveget lehet vágni. [2]
Az ívelt pengéjű, egészen könnyű szablya őshazája Belső-Ázsia; Európába a hunokkal, az avarokkal került, de megmaradásában őseinknek is oroszlánrészük volt. Ezért megkülönböztetnek „hun”, „avar” és „magyar” szablyát. [3] Ezzel a fegyverrel kis erőkifejtéssel mély sebeket lehetett ejteni, hiszen a húzással még mélyítették a vágást. Lóhátról könnyen lehetett forgatni, és vágtában az ellenségre suhintani.
A magyarok szablyái enyhén íves pengéjűek, fokuk mentén vércsatornával erősített, 70-90 cm hosszú, megtört markolatú fegyverek voltak; a pengék hossza mindössze 61-65 centimétert tett ki, [4] tompa fokukat a hegyétől visszamérve mintegy harmadnyi hoszszan élesre köszörülték; ez a fokél, ami az ellenséges lovak megsebzésekor volt hatásos. [5] Európa népei nehéz, kétélű, mintegy 2 kgos kardokkal harcoltak; a szablya súlya ennek mintegy egynegyede, 500 gramm körüli volt. [6] A szablya megtört markolata megszüntette a csapások közötti „holtidőt”, fokéle a lovas harcmodort szolgálta; keresztvasa rövid, szárai kifliszerűen lefelé hajoltak, és gombban végződtek. Az egész fogantyút bőrrel vonták be, végére pedig fémkupakot erősítettek. A gombban végződő keresztvasak vörösréz, ezüst- vagy aranypalmettás díszítésűek, fémmel berakottak.
A magyarság éppoly szeretettel és ügyességgel díszítette fegyvereit, mint lovát, hiszen díszítőművészetünk messze híres volt; erről tanúskodik a Bécsben őrzött „Attila-szablya”; a karosi, a geszterédi, a rakamazi, a tarcali és sok más honfoglalás-kori kézifegyver.
A szablya sokáig a magyarság félelmetes fegyvere volt. A Képes Krónikában megtaláljuk ábrázolását Attilánál, Lélnél, megjelenik Nagy Lajos udvari vitézeinél, és a veleméri templom 1377-es festményein. [7]
A szablya továbbélését a magyar huszárság biztosította. A Mátyás király idején megalakult, majd a török megszállás idején megerősödött huszárság életben tartotta a könnyűlovas magyar harcmodort. Mivel a magyar lovas katona több mint ezeréves fegyvere volt a szablya, bízott benne a sztyeppe harcos, megbecsülést szerzett vele a végvári vitéz, és büszke volt rá a legújabb kori történelem huszára.
A legénységi szablya, amelyet az 1800-as években 1824 M, a tisztit pedig 1827 M, majd 1845 M jelöléssel regisztráltak, még a karabély mellett is a huszárok fegyvere maradt. A második világháború vége felé – 1944-ben – a nyilas hadvezetés rendeletet hozott, amellyel hivatalosan megszüntette a szablya viselését. Ez a magyar huszárság, a könnyűlovasság végét is jelentette. [8]" (Székely Hírmondó) Hankó Ildikó
A cikk megjelenésének dátuma: 12/01/2011
___________________________________________
1. Európában 670 után jelentek meg a szablyák, konkrétan az Avar Kaganátus területén. Az ívelt kardok és reflexíjak ellenére az avarok veszítettek Nagy Károly seregeivel szemben (796, 803). A honfoglalók reflexíja sem volt valamiféle csodafegyver (lásd Szőllősy Gábor Mennyivel voltak jobb íjaik a honfoglaló magyaroknak, mint a korabeli Európa más népeinek? (1995) cikkét) A magyar kalandozó hadjáratok sikeressége csak több tényező - a megfelelő fegyverzet, a fegyelmezett haderő, a körültekintő stratégia, a hatékony taktika és a színvonalas logisztika - együttes kölcsönhatásával magyarázható.
2. Keveredik a karcolási keménység (Mohs-skála, amit főleg ásványok esetében alkalmaznak) és a fémeknél használandó nyomási (pl. Rockwell) keménység. Szívesen megnéznék olyan honfoglalás kori vagy egyéb szablyát, amivel vágni lehet az üveget. (A törés nem ér!)
3. Mint - egy korábbi bejegyzésból - már tudjuk: nincs hun szablya. A hun lovasok elég hatékonyan tudtak egyenes kardjukkal is suhintani.
4. Több karosi szablya teljes hossza 82-85 cm, ebbol kb. 12-15 cm maga a markolat, tehát a penge átlagos hossza 70 cm körül lehet. (Karosi szablyák)
5. Itt is megjelenik a lósebző toposz.
6. A 2 kg egykezes európai kard határozottan sok látszik, egy átlag középkori hosszúkard (XIV-XVI. sz.) is 2 kg alatt volt, valahol 1,4 és 1,8 kg között.
2. Keveredik a karcolási keménység (Mohs-skála, amit főleg ásványok esetében alkalmaznak) és a fémeknél használandó nyomási (pl. Rockwell) keménység. Szívesen megnéznék olyan honfoglalás kori vagy egyéb szablyát, amivel vágni lehet az üveget. (A törés nem ér!)
3. Mint - egy korábbi bejegyzésból - már tudjuk: nincs hun szablya. A hun lovasok elég hatékonyan tudtak egyenes kardjukkal is suhintani.
4. Több karosi szablya teljes hossza 82-85 cm, ebbol kb. 12-15 cm maga a markolat, tehát a penge átlagos hossza 70 cm körül lehet. (Karosi szablyák)
5. Itt is megjelenik a lósebző toposz.
6. A 2 kg egykezes európai kard határozottan sok látszik, egy átlag középkori hosszúkard (XIV-XVI. sz.) is 2 kg alatt volt, valahol 1,4 és 1,8 kg között.
7. I. Lajos király bal oldalán állnak a kun vitézek, az egyiknél szablya, egy másiknál buzogány.
8. Ennek a mondatnak lehet egy olyan olvasata is, hogy lám-lám a csúnya nyilasok 1944-ben még a szablya viselését is megszüntették. A szablyás huszárságnak, mint támadó fegyvernemnek, már sokkal korábban vége volt (lásd gorodoki huszárroham, illetve a huszárság későbbi elitgyalogságként történő alkalmazása; előtte a japán-orosz háború lövészárokharcai).
8. Ennek a mondatnak lehet egy olyan olvasata is, hogy lám-lám a csúnya nyilasok 1944-ben még a szablya viselését is megszüntették. A szablyás huszárságnak, mint támadó fegyvernemnek, már sokkal korábban vége volt (lásd gorodoki huszárroham, illetve a huszárság későbbi elitgyalogságként történő alkalmazása; előtte a japán-orosz háború lövészárokharcai).
No comments:
Post a Comment