2016-05-03

Hun szablya?

Folytatva a szablyával kapcsolatos tévhitek ismertetését, most a hun "szablya" kerül a proszektúra asztalára, ahol kénytelen lesz szembesülni Ockham mester bonckésével. Míg a "lósebző" fokél elmélete a XX. század 30-as éveiben keletkezett, addig a hun "szablya" legalább 40 évvel korábban jelenik meg a patinás Pallas nagy lexikona [1] egyik szócikkében. Innen vette át a wiki és egyes szablyavívó oldalak.

"Szablya
egyélü s kisebb-nagyobb mértékben görbe kard, melynek külső széles van kiélesítve s ez különbözteti meg azoktól a sarlómódra belső felükön kiélesített görbe kardoktól, melyek az európai árjáknál a régi dákoktól kezdve egész a Sz. elterjedéséig voltak használatban. A Sz. elnevezés már a népvándorlás korában meghonosodott a szlávoknál s az őket környező népeknél (...)

A Sz. Magyarország területén legelőbb a népvándorlás korában tünik föl s két változatban fordul elő, egyik a szarmata-hunn, másik az avar Sz. A penge mindegyiknél keskeny, nem valami hosszu, görbülése is csekély, sőt a csúnyi Sz. egyenes, a markolat szintén egyenes mindkét változatnál, csupán a keresztvas alkotásában van köztük eltérés, mely a szarmata-hunn Sz.-nál egyenes, hosszu, négy oldalu pálcát képez s közepe felé jól megnyult végekkel ellátott romboid idomba megy át, míg az egykoru német forrásokban «gladius Huniscus»-nak nevezett avar Sz. keresztvasa rövid és széles lemezből áll, mely tojásdad csúcsban végződik és középrésze szabályos rombust alkot s erre néha préselt díszítésü négyszögü aranyozott ezüst lemezkét erősítettek.

Mindegyiktől különbözik a honfoglaláskori magyar Sz., melyből ez idő szerint Magyarország területéről hat példány ismeretes, u. m.: a nemes-ócsai, székesfehérvári, tarcali, bezdédi, egyik szolyvai (a másik avar jellegü) s a gombási
."

22/1. és 22/2. kard a Bóna könyv 66. oldalán

Ezzel szemben Bóna [2] könyvébe az összes hun kard egyenes és kétélű, tehát nem szablya. "...A kardot sokáig nem tekintették a hunok jellemző fegyverének, holott az Altajtól (...) kezdve a délorosz és ukrán steppéken át Közép-Európáig éppenséggel a hosszú, viszonylag keskeny pengéjű, kétélű, gyakran erős keresztvassal is felszerelt kard volt a hun lovas másik főfegyvere az íj és nyíl mellett." [Bóna, 165] A szerző megemlíti, hogy "...a nem ritkán 100-110-120 cm hosszú, az antik világban ismeretlen méretű kardjaik Altal és Tien-san vidéki sírjaikban tűnnek fel először..." [Bóna, 41]

Ha ez nem lenne elég, akkor megemlíthetjük Türk Attila véleményét: "Kelet-Európában a 7. században még a 75-100 cm hosszúságú egyélű kardok jellemzőek, a szablya feltűnése egyértelműen a kazár korszakhoz köthető." [3]

 56. A bátaszéki hun áldozati lelet aranyveretes kardja.
Rekonstrukció [Bóna, 128]

Tehát hun vagy szarmata-hunn szablya egyszerűen nincs, soha nem is volt. Az egész azzal magyarázható, hogy az akkori szócikk még igen pontatlan régészeti eredmények alapján íródott.
___________
1. Az első önálló vállalkozású, nem fordításon alapuló magyar nagylexikon (1893-1900; 16 + 2 pótkötet).

2. Bóna István: A hunok és nagykirályaik. Bp., Corvina, 1993.

3. Petkes Zsolt - Sudár Balázs (szerk.): Honfoglalók fegyverben. 2015, 46. o.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése