Vendelhalom sabre

  A nicely restored sabre from the X-XIth century (Csongrád–Vendelhalom archaeological site). Only the damaged blade was found in a grave, without the hilt. The blade itself is rather short, roughly from the Conquest era, but with an interesting feature – the prominent elman, which is a sharpened, raised part of the backedge.

 There is another interesting peculiarity about this site: four sabres were found here. It is a lot from one archaeological location, only at Karos II site more sabres were discovered by specialists. 

Hungarian summary:

„Megújultak a veretes múzeumi ritkaságok

 Herceg Zsuzsanna restaurátor szakszerű munkájának eredményeként egy-egy kelta hólyagos kar- és lábperec, egy honfoglaláskori sarkantyú és egy szablya nyert megújult, méltó külsőt. Az egy darabban, de igen korrodált állapotban megmaradt, immár kiegészített szablya Csongrád–Vendelhalom 10–11. századi temetőjéből származik.  

 A korabeli szablyák pengéje enyhén ívelt, alsó harmadukat kétélűre köszörülték, vagy – ahogy a múzeumi darabon is látható – a penge síkjából kiugró fokéllel látták el. A penge tövére általában csónak alakú, mindkét szárával a penge felé hajló keresztvasat húztak, melynek végei gömb alakúak voltak. A vércsatorna pedig – baljós nevével ellentétben – a penge rugalmasságát hivatott biztosítani. 

 A rendelkezésre álló adatok alapján a sír előkerülési körülményei bizonytalanok. Annyi azonban tudható, hogy ebből a férfi sírból látott napvilágot a korábban hónap műtárgyának választott három bronzlemezből kivágott fűrész alakú függő és egy átfúrt bizánci érem (utóbbi lelet a Déri Múzeum "Vikingek a Kárpát-medencében" c. időszaki kiállításán tekinthető meg 2023. május 7-ig). A temető tárgyi anyagát tekintve így is jelentős darabról van szó. Négy szablyát is ismerünk ugyanis Vendelhalomról - ennél többet csak a II. karosi temetőben találtak! Ez a kiemelkedő szám az itt élők katonai, stratégiai szerepére utalhat. Az egykori királyi hadiút a lelőhely közelében találkozott a böldi révtől futó úttal, így talán az itt élő népesség felügyelte a vámszedést és az átkelés biztonságát.

 A fegyver immár közel eredeti pompájában megtekinthető lesz a készülő kiállításunkban!” (Tari László Múzeum, Csongrád)

Hungarian Warfare

 Three days ago a fascinating short documentary – In the saddle, on horseback - The art of war of the conquest-era Magyars – was released on YT.

 „The movie takes the viewer back to the 10th century, familiarizing him/her with the art of war practiced during the Hungarian conquest of the Carpathian Basin. The journey starts with the making of the weapons themselves, guides the viewer through their methods of use and ends with the analysis of the campaigns following the conquest. Thus, it discusses problematic aspects related to warfighting as practiced during the era.” 

 This documentary is the result of the long and fruitful scientific cooperation between archaeologists, historians and several groups of Hungarian reenactors (experimental archaeologists).  

A Hungarian light cavalryman

Heavy cavalry in the 10th century

Medieval sabre

 In a FB group called Military & Classical Sabre Artem Lokhmatov wrote an interesting post about a modern replica of a medieval sabre. He said it is a Khazar sabre. 

A modern replica

Nice hilt

 Later a member of the group asked Artem based on what original artefacts the replica was created. And he posted the following pictures:

Two medieval sabres [1]

A blade sleeve

 In the last photo an interesting feature could be observed: next to the small crossguard there is a metal sleeve, covering the first few centimetres of the cutting edge. 

_________

1. It isn't completely clear if those two sabres are from a museum or they were found by illegal gravediggers.

Rokonok 3.

 Egy korábban írt bejegyzés egyik képét tanulmányoztam alaposabban. Most már pontosabban beazonosítható az egyes középkori szablyák konkrét lelőhelye. A bejegyzésben linkelt képen látható második kard: „egy szaltovói alán” szablya. Találjunk róla egy jobb képet. És bingó!

Szaltovo [1], [2]

  Ezeknek a szablyáknak volt egy izgalmas jellegzetességük: a markolat belső ívére szerelt tüskék. A régészek találtak 2-tüskés, meg 4-tüskés változatot is. Egy másik helyről származó leletegyüttes tárgyai között is megtaláljuk ezt a speciális markolatalkatrészt. (A kép másik érdekessége a hüvely felfüggesztésére szolgáló fülek, ezek belső oldalán szintén apró tüskék vannak.)

A vorobjevkai leletek (részlet) [3], [4]

  A következő kard egy kaukázusi alán szablya. Ezt a csecsenföldi Martan-Csu falu mellett találták.

A 10. sz. sír leletei.

 Mint látható, ezen a képen sokkal több részletet találunk, mint a Nyest.hu kombinált képén. Jól tanulmányozható a penge íve, egészen különleges a szablyamarkolatú tőr, amin egy érdekes ujjtámaszt is felfedezhetünk.

  Egy másik rekonstruált markolaton is látunk tüskéket. [5]

  Erről a képről eddig nem derítettem ki semmit (lelőhely, kor stb.).

Summary:
  There was an earlier post with a picture of four sabres. In this post I have tried to find out exactly from which archeological site (or bigger area) a given sabre is originating. The first picture shows an Alan sabre of the Saltovo-Mayaki culture (early medieval culture of the Pontic steppe.)

____________________________________

1. A kép eredetije. Ez valószínűleg Türk Attila régész valamelyik előadásából való.
2. Szablya a szaltovói temetőből (Zakharov - Arendt: Studia Levedica. 1935)
3. A kép eredetije.
4. Szintén az 1935-ös Zakharov - Arendt cikk képe.
5. A kép eredetije.

Rokonok 2.

Egy korábbi, 2014-es bejegyzésben a szablya távoli rokonsága lett röviden bemutatva. Most a közvetlen rokonok kerülnek sorra.

4 szablya

„A sorozatban balról jobbra látható egy Kárpát-medencei magyar, egy szaltovói alán, egy kaukázusi alán és egy Magna Hungária-beli (lelőhely: Bolsije Tigani) magyar sírból származó fegyver.

A két alán szablya amúgy jobban hasonlít a keleti magyar, mint a Kárpát-medencei példányra. A szaltovói alán szablya markolatán az ujjakat elválasztó tüskéket láthatunk. Ezeket a tüskéket idézik a kaukázusi alán szablya és a Magna Hungáriából származó szablya markolatán látható kis fémlemezkék. A szaltovói szablya markolatának végén lévő gomb a Bolsije Tiganiban talált szablya markolatgombjával rokonítható."

A kép a Nyelv és Tudomány honlapjáról való, Zakharov-Arendt, Vinogradov, Halikova műveiből válogatták a szablyákat.

Karosi szablyák (2.)

"Szablya (Karos-Eperjesszög II. temető 52. sír) [1]

 A markolat körte alakú poncolt és aranyozott hátterű két félből összeillesztett palmettamintás, két félből összeillesztett markolatgomb díszíti. A gombos végű, ívelt, középen gúlával ékesített bronz ellenzőhöz ötszög alakú poncolt és aranyozott hátterű palmettás markolatgyűrű támaszkodik. A félből összeállított markolatgyűrűnek csak az előlapja díszített, hátlapja egyszerű ezüstlemez. A markolatgomb és a markolatgyűrű között az él felé hajló oldalon ívelt, karélyos szélű, aranyozott hátterű palmettamintás ezüstlemezt szerel­tek, melyet szélein ezüst szegekkel rögzítettek. A hüvely torkolatverete az előzőekhez hasonlóan poncolt, aranyozott hátterű, palmettás ezüstlemez csakúgy, mint a hozzászegecselt, félkör alakú függesztő. Hasonló ki­képzésű volt az alsó - csak töredékesen megmaradt - függesztő, és a hozzá kapcsolódó lemezpánt. A hüvely alsó harmadát díszítetlen ezüstlemez borította, mely fölé az indításnál még egy ezüst poncolt hátterű palmettás pántot szegecseltek. A szablya alsó függesztőszíjának hosszát egy ezüst, mindkét végén palmetta-csokorral dí­szített ezüst, kettős csattal lehetett szabályozni, végét pikkelymintás kis szíjvégen zárták le, s három, szintén aranyozott bronz, kerek rozettas verettél is díszítették, A felső rövidebb szíjat egy ugyanilyen rozetta, öt darab aranyozott ezüst szív alakú kis veret és egy pikkelymintás kis szíjvég díszítette. A szerelékek és a veretek ko­pottak, javítottak.

Miskolc, Herman Ottó Múzeum; ltsz.: 94. 46.4-5.; Vas, aranyozott ezüst, bronz.
Szablya hossza: 87 cm.
A kettős csatt: 3,4x1,7 cm. A rozetták átmérője: 1,2 cm. Szív alakú veretek: 1,1x1,1 cm.
Kis szíjvégek: 3,15x1,2 cm."

"Szablya (Karos-Eperjesszög II. temető 11. sír) [2]

 Pengéje enyhén ívelt, alul 17,5 cm hosszan fokéllel ellátott. Csónak alakú keresztvasának mindkét vége a penge felé hajlik és gömbben végződik. A keresztvas közepén gúla alakú kiemelkedés látható. Markolata az él felé hajlik, a markolatnyúlványhoz hozzározsdásodott a fa markolatlemez egy része, melyet hajdan bőrrel vontak be. A markolat elülső oldalán, a keresztvashoz közel egy öntött ezüst, karélyos veret látható, melynek közepéből hurkos fejű vas szegecs nyúlt ki, ez tartotta a csuklószíjat. A markolat él felé hajló oldalának közepén öntött ezüst gúla alakú, palmettamintás ujjtámasz látható. A markolatvéget ovális átmetszetű, ráhajlított ezüstlemezzel díszítették, melynek mintája végtelenbe szőhető palmettaháló, háttere aranyozott és körponcokkal ékesített. A hosszú használat során ovális végződése letöredezett. A hüvelyből csak a félkör alakú, öntött bronz függesztő fülek maradtak meg, melyeken ezüstlemez-borítás nyomai láthatók. Az archaikus fegyver egyedülálló a korszak régiségei között, előképei a Kazár Kaganátus népeinek hagyatékában találhatók.

Miskolc, Herman Ottó Múzeum; ltsz.: 94.11.1.; Vas, öntött ezüst, poncolt ezüst.
H.: 90,1 cm, keresztvas h.: 9,8 cm.
Irodalom: Révész 1989. 43.; Révész 1991. 87-97." II/11. szablya (fekete-fehér kép)

"A laza, homokos talaj szerencsésen megőrizte a fent említett ötvöstárgyakat és viszonylag jó állapotban, jó állaggal kerültek a laboratóriumba. A földes, néhol meszes rárakódás eltávolítása után előkerült a fémfelszín zöldes (rézszulfátos) megjelenéssel. A tisztítást Na-hexametafoszfát 10%-os oldatával folytattam. Ekkor néhány helyen előbukkant az ezüst felszín is. A rézsók az ezüst ötvözetéből váltak ki, és lerakódtak a felszínen. Ez adta a tárgy zöldes bronzos megjelenését. A tisztítást a továbbiakban komplexonnal folytattam. A kezelés során a rézsók eltávolítását követően az alapfém megjelenése vált megfigyelhetővé. Először az aranyozott fémfelszín jött elő, majd a kezelés többszöri megismétlésével lassan megtisztult a tárgy egész felülete. - A kémiai tisztítást közben egy-egy mechanikai lepucolás is követte, puha szőrű kefével, ecsettel. Az aranyozás jó minőségű tűziaranyozás volt. Felülete viszonylag pórusmentes, és így a korrózió nem hatolt alá, illetve a tisztítás során nem vált le. Az ezüst véreteket a továbbiakban Argentol 10% oldatával kezeltem, majd kö­zömbösítettem, végül többször váltott desztillált vizes öblítés után megszárítottam. Szárítás után a fémeket PVA 5%-os oldatával védtem le."

Kováts Tibor: A karosi honfoglalás kori temetők fémanyagánal restaurálása

http://epa.oszk.hu/02000/02030/00028/pdf/HOM_Evkonyv_33-34_693-700.pdf

Ui.:
 "E cikk megjelenését az inspirálta, hogy a millenniumi kiállítás részeként a karosi leletek ismét a nagyközönség elé kerülnek. A közel tíz évvel ezelőtt végzett restaurálásról szakmai körökben már beszámoltam, de a tudományos feldolgozás és publikáció befejezése és megjelenése előtt nem kívántam leközölni.

A bodrogközi Karos község Eperjesszög nevű dűlőjében 1986-1990-ig ásatásokat végzett Révész László régész. A magyar honfoglalás kor régészeti emlékeinek kutatásában kiemelkedő szerepet játszik a Felső-Tisza-vidék leletanyaga. E terület temetői kitűnnek gazdagságukkal, a fegyverek és méltóságjelvények nagy számával és sajátos szerkezetükkel. (...) A szablyák közül a két legszebb darabot a palmettás, poncolt aranyozott ezüstszerelékkel ellátott fegyverek tisztítását és konzerválását ismertetem. E szablyák a bécsi szablya közeli rokonainak tekinthetők."
______________________

Mindkét szablya a Papszer utcai épületben látható (Elit alakulat állandó kiállítás).

1. A pengéről semmit sem lehet tudni, mivel a hüvely teljesen rározsdált az acél pengére. Csak a szép hüvelyvereteket lehet megcsodálni.

2. Szerencsére itt jól látszik az egész penge. A kiállított szablyák közül ez a kedvencem!

Karosi szablyák (1.)

"A három karosi temetőből összesen 11 szablya kerül elő. Ezen belül az I. temető területéről 2 db látott napvilágot:... A II. temetőben 8 sírban (5., 6., 11., 20., 36., 41., 50., 52.) találtunk szablyákat, illetve azok maradványait. A III. temetőben nyugvók közül viszont csak a 11., vezéri sírba jutott e fegyver egy díszes példánya... A karosi szablyák zömének hossza 82-85 cm között ingadozik, ennél csak a két előkelő, gazdag sírban talált fegyver hosszabb: a II/11. sír szablyája 90,1 cm, a II.52. sírban lelt fegyver 87,0 cm hosszú. Utóbbi hegye azonban letört, csakúgy, mint a III/11. sírban fekvő szablyáé, tehát valószínűleg ezek hossza is elérte a 90 cm-t. A pengék szélessége 2,6-3,0 cm között váltakozik. A pengék kivétel nélkül egyenletesen, enyhén íveltek. Valamennyi alsó végét kétélűre köszörülték, fokéllel látták el. Ennek hossza csak három esetben mérhető: II/6. sírban 24,0 cm, II/36. sírban 21,5 cm. Ennél jóval rövidebb volt a II/11. sír szablyájának fokéle: 17,5 cm, s itt határozottan megfigyelhető az elman is. E fegyver tehát mind hosszát, mind az elmant, s annak hosszát tekintve is eltér a többi karosi szablyától... Valamennyi szablyán - a két, előbb említett vezéri fegyveren kívül [1] - megfigyelhető a vércsatorna [2], átlag 50,0 cm hosszúságban." (178. o.)

"Kovács L. adatai szerint az eddig ismert 140 szablyából síregyüttes részeként 99, temetőkből származó szorványként 20, régészeti megfigyelés nélküli szórványként 10, lelőhely nélküli szorványként 11 db került elő... Szembetűnő az egyébként ritka leletnek számító szablyák magas száma: a 129 ismert lelőhelyű példányból 51 a szabolcsi-zempléni temetőkből került elő!" (185. o.)

"A 92 eddig ismert kétélű kardot tartalmazó lelőhelyből 21 esik a Felső-Tisza-vidékére. Feltűnő, hogy - szemben az előzőekben megismert képpel - közülük csak egy van a Bodrogközben! A Kárpát-medence területén összesen 12 olyan leletegyüttes ismeretes, mely szablyát és kardot egyaránt tartalmaz. Ezek közül egyetlen egy - a csekeji - alkalmas elemzésre, ez viszont mind máig közöletlen... A fejedelmi kíseret rangos, X. század közepén záródó temetőiből kétélű kard egyetlen esetben sem került elő, ahonnan viszont kimutatták, azokat - a hagyományos terminológia szerint - köznépi temetőként határozhatjuk meg. Úgy tűnik tehát, az új kíséretet az addiginál eltérő szempontok alapján szervezték meg." (205. o.)

Révész László:
A karosi honfoglalás kori temetők. Régészeti adatok a Felső-Tisza-vidék X. századi történetéhez. Miskolc, 1996
________________________________
1. Ezeken a fegyvereken azért nem tanulmányozható a pengevájat, mert a hüvelyek rározsdásodtak a pengére.

2. Szakmaibb kifejezés a pengevájat.