Sport és hm (3.)

Érdekes részek Hidasi Gergely könyvéből.

"Kutatásaink szerint sajnos nagyon kevés írott forrás maradt fenn a szablyavívásról, és ezek a forrásanyagok is meglehetősen késeinek mondhatóak, mivel ezekre a művekre már nagy hatással volt a XIX. sz. végén XX. sz. elején eluralkodó, úgynevezett olasz vívóiskola hatása, ami hazánkban is átmenetet képzett már a mai modern tőrvívás felé. Ebből kifolyólag valószínűsíthető, hogy a XIX. sz. végéig "szájhagyomány" útján marad fenn ez a tudás, ami írásbeli rögzítés hiányában javarészt elveszett a modern vívás térhódításával." [9. o.]

Verseny szabályrendszer
"A szablya anyaga fa, borítás nélkül súlya 50-80 dkg."
"... Felületi sérülést okozó találat azt jelenti, hogy a találat tiszta, de a fegyver kis felületen vagy kis nyomatékkal érinti a célterületet. A bepattant vagy súrolt, pöccintett találatok nem érvényesek. (...) Fejre és ágyékra nem alkalmazható szúrás technika. Találati lánc lehetséges, amennyiben a versenyző több tiszta találatot is képes folyamatában bevinni 1 mp alatt, ebben az esetben az így elért pontszámok összeadódnak."

"Pontozás:
- A küzdelem 4 pontig folyik.
- A karon, könyöktől lefelé felületi sérülést okozó találat nem pontozott.
- Együttes találat esetén (ha a két találat valóban azonos pillanatban történik) mindkét találat pont értékű. (...)

- Döntetlen estén, azaz 4-4 pont... a következő nem együttes tiszta találat végrehajtója nyer, vagy együttes találat esetén a nagyobb pontértékű.

- Kézcsere után, csak a 4 pont elérésekor van vége a mérkőzésnek (nincs újabb kézcsere).

- Az ellenfél ... pengéjét kézzel tilos megfogni, azonban lapjánál érintve elüthető, valamint a fok markolat felé eső 20 cm-es <szakasza> megérinthető, eltartható."

"Találatok értéke
1 pont
- Minden mélyreható találat a kézen, könyöktől lefelé (kézcsere szükséges).
- Felületi sérülést eredményező találat a felkaron, vagy a test bármely más pontján.
- Pusztakezes technika alkalmazása a test bármely pontján.
2 pont
- Átütő erejű vágás vagy szúrás felkaron (kézcsere szükséges) vagy lábon.
3 pont
- Átütő erejű vágás a fejen (szúrás fejre tilos).
4 pont
- Átütő erejű, mélyre ható vágás vagy szúrás a testen (nyak és ágyék találat testnek számít)." [199-200. o.]

Sport és hm (2.)

Tartalom (folytatás)

V. fokozat (103)
    Szablya forgáspontjai
    Kiegészítő vágások
    Védések
    Kitérések
    Szúrások
    Puszta kéz
    Földharc
    Technika
    Állóképesség
    Koordináció
    Mentális képességek
    Kondíció
    Plusz elmélet

VI. fokozat (117)
    Alap lépések
    Védések
    Szúrások
    Földharc
    Technika
    Állóképesség
    Koordináció
    Mentális képességek
    Kondíció
    Plusz elmélet

VII. fokozat (131)
    Védések
    Puszta kéz
    Technika
    Állóképesség
    Koordináció
    Mentális képességek
    Kondíció
    Plusz elmélet

VIII. fokozat (143)
    Technika
    Állóképesség
    Koordináció
    Mentális képességek

Egyéb gyakorlatok az edzésen (152)
    Bemelegítés
    Alapozás
    Összevont feladatok
    Játékos feladatok
    Az edzés menete
    Példa edzésmenet

I. melléklet (173)
    Gyakorlati vizsgakérdések

II. melléklet (191)
    Elméleti vizsgakérdések

III. melléklet (199)
    Verseny szabályrendszer

IV. melléklet (205)
    Híres magyar vitézek és hadvezérek [2]

V. melléklet (229)
    Szablyatörténet [1]

VI. melléklet (239)
    Bajvívás és párbaj [3]

Zárszó
Felhasznált irodalom
Ábrák jegyzéke

Felhasznált irodalom

Chappon Samu: ................... A vívás művészetének elmélete (1892)
Csillag Ference: ................... Kardok történelmünkben (1971)                     [1]
Somogyi Gy., Hermann R.: Magyar hősök arcképcsarnoka (2006)            [2]
Eszes Máté: ......................... Híres bajvívások, hírhedt párbajok (1988)       [3]
Arlow Gusztáv: ................... Kardvívás (1902)
Wikipédia

Sport és harcművészet

Hidasi Gergely: Szablyavívás. Sport és harcművészet. Bp., 2015

251 oldal, 100 fekete-fehér fénykép és ábra (lábmunka, csapatharci alakzatok, taktikák stb.)

A könyv megalkotásában részt vettek: Burány Judit, Gergely Balázs, Makrai Lehel, Nyilasi Zoltán, Farkas András.

Fotók: Hering Zoltán;  lektorálta: Vidó Ildikó

Ajánlás: "E könyv létrejöttét elsőként köszönöm László Andrásnak, hiszen szinte mindent tőle tanultam." Hidasi Gergely

Tartalom

Előszó
Bevezetés (11)
    Ajánlott védőfelszerelés
    Tisztelet és tiszteletadás a vívásban
    A szablya kard, vagy a kard szablya?
    A szablya fogása

I. fokozat (19)
    Alapállás, alaptartás
    Alap lépések
    Szablya forgáspontjai
    Alapvágások
    Alap védések
    Távolságok a vívásban
    Puszta kéz
    Technika
    Állóképesség
    Koordináció
    Mentális képességek
    Hajlékonyság
    Kondíció
    Plusz elmélet

II. fokozat (39)
    Alap lépések
    Haránt vágások
    Szablya forgáspontjai
    Csúsztatott védések
    Kitérések
    Puszta kéz
    Földharc
    Technika
    Állóképesség
    Koordináció
    Mentális képességek
    Hajlékonyság
    Erőnlét
    Plusz elmélet

III. fokozat (66)
    Alap lépések
    Csapatharc
    Ostorvágások
    Lecsorgó védések
    Kitérések
    Szúrások
    Puszta kéz
    Földharc
    Technika
    Állóképesség
    Koordináció
    Mentális képességek
    Hajlékonyság
    Kondíció
    Plusz elmélet

IV. fokozat (84)
    Alap lépések
    Csapatharc
    Szablya forgáspontjai
    Fokél vágások
    Időzítés a vívásban
    Ostorvágások
    Védések
    Kitérések
    Szúrások
    Puszta kéz
    Földharc
    Technika
    Állóképesség
    Koordináció
    Mentális képességek
    Hajlékonyság
    Kondíció
    Plusz elmélet

(Folytatom)

Pár színes kép (a fightermagazin.hu-on megjelent cikkből):

4. ábra: Alapállás és alaptartás (20. o.) [1]
http://fightermagazin.hu/wp-content/uploads/112.jpg

69. ábra: Ütemcsel nyakra (113. o.) [2]
http://fightermagazin.hu/wp-content/uploads/sa6.jpg

77. ábra: Feltartó szúrás (121. o.)
http://fightermagazin.hu/wp-content/uploads/lo3.jpg
___________________________________________

1. Kiváló minőségű kép; sokkal jobb, mint a könyvben.

2. Sem a leírásból (111. o.), sem a könyvben szereplő kép alapján nem derül ki, miként kell végrehajtani az akciót. Annyira apró a fekete-fehér kép, hogy nem lehet látni, melyik penge van belül vagy kívül. A színes HD képen viszont nagyon jól látszik, hogy belül kezdünk és külső nyakvágás lesz az akció vége.

Szülinapi

Megértük. Boldog 1. szülinapot, Topik!

Élvezetes egy év volt. Kellemes érzés összeállítani az aktív topiklakók (indexes fórum, A vívás mint harcművészet topik) listáját:
- tőr- és botvívó,
- X danos kendós,
- HEMA-kutató, aki a XVII. sz. magyar szablyavívás megismerésével foglalkozik
  és könyvet írt a témában,
- mameluk hagyományőrző, aki a Magyar Szablyavívó Iskola (MSZVI)
  edzéseit látogatja,
- kenjutsus, aki szablyavívó versenyre is elmegy,
- Japánban élő és edző jodós,
- az Ars Ensis (AE) egyik oktatója,
- a kínai kardvívás iránt érdeklődő kungfus,
- koryu iaijutsut gyakorló,
- barantás oktató,
- egy lelkes blogíró, aki korábban az MVSZI-hez járt vívni, és a jelen blog segítségével
   talált rá az indexes fórumra,
- AE-tag vívó,
- szablyavívó (grundvívó).

(Ha valakit kihagytam volna a felsorolásból, akkor szóljon!)

Egyszóval, lassan elmondható, hogy nincs olyan vívóirányzat vagy -iskola Magyarországon, amelyik ne lenne képviselve a topikban vagy amellyel kapcsolatban a topiktársak ne rendelkeznének személyes vívóélménnyel.

Megpróbalom felsorolni:
- baranta szablya-, lándzsa-, kéteszközös vívás
- francia botvívás
- Fülöp-szigeteki vívórendszerek
- hagyományőrzők által művelt szabadvívás (különböző lovagrendek,
  Mare Temporis, Egri Vitézlő Oskola stb.)
- HEMA-vívás (Ars Ensis, Kard Rendje, AULE, Sárkányosok stb.)
- a japán vívás által inspirált rendszerek (Bujutsu-kai Kensin-ryu,
  magyar Nitojutsu (kétkardos Sz.A.-féle rendszer))
- iaidó, iaijutsu
- kendó
- kenjutsu
- olimpiai vívás: kard, tőr, párbajtőr
- szablyavívás (Aranyaszablya, Ősi Tűz (MTHE), Szablya Iskolája,
  Bajvívó Magyarok, MSZVI stb.)

Hiányzik:
- shinkendó
- a kínai szabadvívás

Az országban nincs olyan nagyobb (nem olimpiai) vívóverseny, ahol ne lenne képviselve a topik:
- az OBSZ által szervezett versenyek (Balassi Kupa, Kárpát Kupa, Zrínyi Kupa),
- a Csobánci Bajviadal,
- a szegedi Vár-vívás,
- a Pintér Tamás Emlékverseny,
- a különböző HEMA-versenyek.

Érdekelne, hogy hazánkban van-e olyan vívórendszer vagy -iskola, amely kimaradt volna a felsorolásból?
(Külön nem lett nevesítve olyan csapat, amely már nem tagja egy adott iskolának, ugyanakkor szorosabban / lazábban betagolódott egy másik rendszerbe.)

Ui.:
Egyszer, valamikor nagyon régén a FB-on felvetődött pár kérdés:
"Egységes Szablyavívás? Vita Fórum!", "Hogyan lehet egy a Magyarszablya Vívás?"

A fenti kérdésekre ez a topik az egyik lehetséges válász! Nem kell teljesen egységes magyar szablyavívás, bőven elég, ha tudunk egymásról (egymás elképzeléseiről, vívószabályairól, versenyeiről), ha nyugodt, tárgyilagos hangnemben vagyunk képesek megvitatni az eltérő elképzeléseket egy olyan helyen, ahol könnyen megy a keresés és lehetőleg sokáig megmaradnak a hozzászólások.

Angelo

Az egyik FB-csoportba beraktak egy szép metszetet.

https://art.famsf.org/sites/default/files/styles/artwork_view/public/artwork/rowlandson/4159201101740055.jpg

The Consequence of Not Shifting the Leg,
illustration to Angelo's 'Hungarian and Highland Broadsword Exercise' by Thomas Rowlandson [1],
Henry Angelo 1798.

A bal oldali huszár széles vívóállásban - esetleg félkitörésben - van, szablyája magas szekondban tartja, a felföldi, szoknyás vitéz épp megvágja a huszár jobb térdének külső oldalát, pont a térd felett (ő kitörésben van). Angelo idejében a láb elleni támadásokra általában úgy reagáltak, hogy vívóállásból visszaléptek alapállásba (angol szakkifejezés shifting the leg).

https://art.famsf.org/sites/default/files/artwork/rowlandson/4159201101740056.jpg

A skót vitéz pont szép kitörésben van (3,5+ lábfej, terepen nem biztos, hogy érdemes hosszabb kitörést bevállalni), meg a bal talp is teljesen a talajon marad, igen iskolaszerű módon. A huszár bal labfeje kb. 45 fokos szögben áll a vívóvonalhoz képest (Hidán Csaba fényképein is látni ilyet, én alternatív vívóállásnak (aVA) nevezem [2]). Érdemes megfigyelni, hogy mi van a skót harcos bal kezében és mi fityeg a tarsolya mellett.
_______________________

1. Ő készítette a metszeteket.
"The Consequence of Not Shifting the Leg, twentieth plate in the book Twenty Four Plates designed and etched by T. Rowlandson under the Direction of Messrs. H. Angelo and Son, Fencing Masters to the Light Horse Volunteers of London and Westminster dedicate"

Jó sok Angelo kép:
https://art.famsf.org/henry-angelo

2. A klasszikushoz képest, ahol 90 fokos szöget látunk a két lábfej között.

... magyar kézben 2.

További képaláírások.

A csákány-fokos ütése a sisakot, a sodrony vassapkát is átlyukasztja. (146. o.)
13. századi kun harcos lovon. (146. o.)

Magyar módon nyilazó harcos. A jobb kéz mutató- és hüvelykujja fogja a nyilat,
a többi feszíti a húrt. (147. o.)
Magyar módon nyilazó harcos. A nyílvessző a bal kéz hüvelykujján. (147. o.)

Erdélyi íjász páncélingben 17. század. (148. o.)

Kun harcos buzogánnyal, a sodronying nem véd az ütéstől. (149. o.)

A buzogány ütése ellen a bőrpáncél nemez béléssel véd. (150. o.)

A csákányos-bárd átlyukasztja a bőrpáncélt és a sodronyinget is. (151. o.)

Steppei nomád nyílhegyek. (152. o.)
Lapos nyíltegez fent, jellegzetes steppei nomád nyíltegez lent. (152. o.)

Krími tatár íj fent, 14. századi kelet-európai-kaukázusi íj lent. (153. o.)
Honfoglaló magyar íj, kisméretű szkíta íj. (153. o.)

Szkíta kard állatmotívumos keresztvassal, egy hun kard. (154. o.)
[Mindkettő egyenes, kétélű.]

13. századi kun szablya, honfoglaló szablya, késő-avar szablya
(föntről lefelé haladva). (154. o.)
[Jól látszik, hogy a kun szablya ~ olyan hosszú, mint az avar és hosszabb, mint a honfoglalás kori változat; az avar markolat teljesen követi a penge hossztengelyét, tehát a markolat és penge közti szög 0, a kun szablyánál ez csupán 2-4 fok lehet, a honfoglalás kori szablyánál ez ~6-8 fok; keresztvasak: a kun a leghosszabb, a honfoglalás kori végén gömbök, az avar vezetőtüskés.]

17. századi erdélyi szablya, karavella [*] típusú szablya, 18. századi huszár szablya
(föntről lefelé haladva). (155. o.)
[* Valószínűleg elnézte a korrektór - helyesen karabela.]

1904 M osztrák-magyar huszár szablya markolatkosárral, 18. századi huszár szablya markolatkengyellel, honfoglaló szablya (155. o.)

... magyar kézben

Hidán Csaba: Fegyverek magyar kézben.
Középkori fegyverek története. Elmélet és gyakorlat. (2015)
155 oldal

"A kötetben szereplő rajzokat a szerző készítette. A Szent László-legendát ábrázoló rajzok a helyszínen készültek."

Tartalom

A honfoglaló magyarok és a közelharc   (7)
Nehéz- vagy könnyűlovasság   (19)
Íjászábrázolások középkori azerbajdzsáni krónikákban   (53)
Különböző nyilazási módók és a Szent László-legenda íjászábrázolásai   (63)
Kardok-szablyák. Elmélet és gyakorlat   (79)
Kopja és dárda. Gyakorlati tapasztalatok gyalog és lovon   (88)
Harci kések, tőrök. Típusok és használat   (102)
Balták, bárdok és fokosok használata a 16.17. századi magyar harcosoknál   (111)
Három páncélos harcos középkori ábrázolása   (123)
Mindenkit le lehet győzni   (130)

Felhasznált irodalom   (135)
Képmelléklet   (137)

Színes képek
(a könyvben található képaláírásokkal; []-ben saját észrevételek):

[A képeken a szerző látható.]

Vívó alapállás. Súly egyformán a kis terpeszben álló lábakon, a szablya középen a test előtt (137. o.) [Fegyveres jobb ököl kb. derékmagasságban, j. könyök nem érinti a felsőtestet, bal ököl kb. a köldöknél, penge 45 fokos szögben. A fénykép belső oldalról mutatja a vívóállást. A két talp kb. "vívóvonalon". Jobb lábfej 45 fokban befele fordulva, bal lábfej merőleges - a vívóvonalhoz képest. Érdekes összevetni a Hidasi Gergely-féle szablyavívó könyv vívóállásával.]

Honfoglaló magyar harcos szablyát ránt. Jól látszik a készenléti íjtegezben
a felajzott íj. (138. o.)
[  http://www.szolnoktourinform.hu/files/pix-programajanlo/hidancsabalevest.jpg  ]

Honfoglaló harcos kerek pájzzsal és szablyával. A pajzs a teste előtt van, és nem korlátozza a látást. (139. o.) [Olyan 40+ cm méretű pajzs, inkább ökölpajzs, bal kézben, szorosan a test mellett, pont áll alatt. Kard teljesen kinyújtva, elől, az ökölpajzs nem védi a kezet, mint az I.33-ban.]

Nyilazó honfoglaló harcos (140. o.)

Honfoglaló íj készenléti íjtegezben és szkíta íj kettős tegezben, nyilak nélkül. (141. o.)
[A készenléti tegez külső oldálán volt kialakítva a nyíltegez.]

T alakú avar bárd, honfoglaló fokos bárd, 12. századi csakányos bárd. (141. o.)

Alapállás szablyával és buzogánnyal mint mellékfegyverrel.
12. századi kun felszerelés. (142. o.) [A fénykép a külső oldalról mutatja a vívóállást. Jól látszik, hogy a jobb alkar nem párhuzamos a talajjal. Penge valamivel 45+ fokos szögben látható. Itt már nincs annyira vonalban a két lábfej.]

Oldalvágás hárítása szablyával köríves hátralépéssel, 17. századi fegyverzetben. (143. o.)
Elvezetés, majd ellentámadás a szablya fokélével alulról, az ellenség ujjaira. (143. o.)

[Az ellenfél vízszintes hasvágással támad, Hidán kvartvédéssel hárít (szinte ideális p3p2 helyzet, Hidán pengéje p3-on fogadja az ellenfél kardját). Mivel ebben a helyzetben Hidán kontrollálja az ellenfél pengéjét, lefelé nyomja, innen pedig kivonuláskor, lentről megvágja az ellenfél kezét, közben magafelé húzza a szablyát.

Kb. hasonló kép:   http://www.honvedelem.hu/files/9/40485/kard_02.jpg
(Szablya, fokos, küzdelem (2013) netes cikk; http://www.defence.hu/cikk/40485) ]

Az ellentámadás befejezése az ellenség fejbeszúrásával. (144. o.)

Támadás az ellenfél fejére, aki hárítja a vágást. (144. o.)

A támadó ráfordít az ellenfél csuklójára, majd visszarántással lemetszi
a hüvelykujját. (145. o.)
A támadás befejezése az ellenfél fejének levágásával. (145. o.)

[A képeken jól látszanak a 17. sz. szablya vezetőtüskéi. Hidán normál fejvágás végez (él lefelé), az ellenfél sziksztvédéssel hárít (p3p2, Hidán pengéje p2-je találkozik a védő p3), innen fordítja el a szablyát a penge hossztengelye mentén balra (él felfelé). Innen a legtermészetesebb mozdulat lenne némileg visszahúzni és szúrni.]


(Folytatás a következő bejegyzésben.)

Huszárok dicsérete 2.

The Monthly magazine (1812)
(Monthly literary register)

The late Major-General Le Marchant (Page 269) [1]

"He appears to have served his first campaign in the continental expedition of 1793 and 1794, under his Royal Highness the Duke of York. It was while employed on this service that he witnessed the great advantage to be derived in action from the skilful use of the cavalry sword, long practised by the Hungarian hussars; and became convinced of the decided superiority of this skill over the awkward and unscientific mode of their using the sword by the cavalry, whether as a weapon of offence or defence. On his return from the continent, he employed himself with great assiduity and perseverance in improving, and reducing into a system, all that his own experience had taught him on this useful and important point, as well as what additional information he was enabled to derive from other sources. In accomplishing this great object, he is said to have received no inconsiderable assistance from the Adjutatnt of the 16th Light Dragoons, who, we believe, was the officer first selected for initiation into the Austrian sword exercise, with a view to its future introduction into the British service. Major Le Marchant had, however, the honor of first perfecting and digesting that system which was published at the War Office in 1796, by his Majesty's command, and has since been adopted by the British cavalry."

Forrás:
https://books.google.hu/books?id=DWkEAAAAQAAJ

_____________________
1. Le Marchant nekrológja. A tábornok a spanyol handszintéren - a salamancai csatában (1812. április) - halt meg , miközben lovassági rohamot vezényelt. Magyar huszárokkal 1793-1794 között találkozott a németalföldi hadműveletek során. 1796-ban jelent meg a könyve, amiben szerepel a - klasszikusnak mondható - huszár hatvágás (Six Cuts), és a vágások sorrendje.

Naturalisták

Lukovich István Víváselmélet és módszertan (Tőr-kézikönyv edzők, edzőjelöltek és a tanítás kérdései iránt érdeklődő amatőrök számára) c. könyvében (2011) írja a következőket: "A szerző igyekezett (...)  a vívás tolvajnyelvében járatlanoknak is biztos fogódzókat nyújtani, a kiváló formaérzékkel rendelkező klasszisok és az eredményes naturalisták megnyilvánulásait közös nevezőre hozni." Az idézetből látszik, hogy nem kapcsol egyértelműen negatív tartalmat a naturalista definícióhoz. Az Arlow- vagy Gerentsér-féle naturalista meghatározáshoz képest - esetleg - érdemes lenne alkalmazni egy olyan definíciót, hogy naturalistának minősül minden olyan vívó, aki ilyen-olyan okok miatt nem részesült klasszikus vívásoktatásban vagy tudatosan nem töltött éveket a klasszikusnak tartott mozgásformák elsajátításával.

A grundvívó könyv 44. edzése foglalkozik a naturalistákkal.

„Hiába azonban minden szabály és törekvés a durvaság kiirtására, mindig voltak és valószínűleg mindig lesznek ilyen "naturalisták"-nak nevezett vívók, akik nem tisztelik a szabályokat. Minthogy az ellenfeleket nem lehet mindig megválasztani, sőt a jó vívónak éppen arra kell törekednie, hogy mindenféle természetű és modorú vívóval kerüljön össze és gyakorolja magát velük, ajánlatos, hogy néha-néha a verekedő fajtával is próbálkozzon és megmutassuk, hogy a vívóművészet csakugyan győzedelmeskedik a nyers erő felett." [GE, 250]

„Nem lehetne művészetről beszélni, ha karddal kezünkben csak azért nem bírnánk boldogulni valakivel, aki hasonlóan egy szál karddal áll velünk szemben, mert ez nem vív szabályosan. Különösen áll ez akkor, ha a két vívó éles karddal áll egymással szemben, amikor a kapott vagy adott sebet semmiféle szabályra való hivatkozás nem veheti le." [AR, 211]

Gerentsér szerint, mielőtt azzal foglalkoznánk, hogy milyen vívástechnikai eszközöket használjunk a szabályokat kissé „tágabban" értelmező vívókkal szemben, el kell dönteni, hogy „ellenfelünk a naturalisták mely fajtájához tartozik, vajon vadul verekszik-e, vagy alattomos, óvatos verekedő-e? A vadul verekedő nem ismeri sem a technika, sem az elmélet titkait, vagyis: a fedett támadást, a tempóakciókat, a második szándékot és a tempó csodáit; egyszerűen előrerohan és igyekszik a látható résbe belevágni. Ha tehát ezt teszi, mindenek előtt igyekezzünk őt magunktól távol tartani s minthogy fedetlenül támadott, a karjára irányított elővágásokat minden nehézség nélkül alkalmazhatjuk. Az elővágások után azonban hidegvérrel védjünk, mert egészen bizonyos, hogy az ilyen vívó nem méltányolja az elővágásokat, amelyeket észre sem vesz... A menetet tehát csak akkor tekinthetjük befejezettnek és részünkről lezártnak, ha elővágásunk után védtünk és lehetőleg még riposztoztunk is, váltogatva a feltűnően finom, érintésszerű vágásokat a "kölcsönkenyér visszajár" alapján álló kemény, megtorló suhintásokkal. Egynéhány ilyen tus után, jóllehet dühe fokozódott, mégis gondolkozóba esik s rohamai ritkulnak... közeledésére visszavonulást színlelünk s úgy teszünk, mintha pengével védenénk, s mikor megindul, helyben maradva, egy jól irányított feltartószúrást alkalmazunk... Mindent kövessünk el, hogy felső feltartószúrást alkalmazhassunk, mert az ellenfelünket teljesen lefegyverzi.

Ne szoruljunk azonban tisztán a védekezésre, mert támadó vívóakcióink lecsökkentése előnyt szerez ellenfelünknek... igyekezzünk mi is támadni. Közelítsük meg rövid, szaggatott előrelépéssel ellenfelünket, állandóan nyugtalanítsuk rövid karvágásokkal s amikor látjuk, hogy kapkodva védeni próbál, egy jó tempót megragadva, adjunk neki egyenes vágást, de úgy, hogy ennek befejezése után gépiesen menjünk védésbe... Ha olyan helyzetben vagyunk, hogy kizárással hajthatjuk végre a szúrást vagy váltószúrást, ne mulasszuk el a kínálkozó alkalmat.

Támadásaink sikere többnyire kettős találatra fogja késztetni ellenfelünket... tehát alkalmazzunk második szándékot s jól mutatott áltámadásainkkal ugrassuk ki közbevágását, amelyet azután könnyen védhetünk és riposztozhatunk..." [GE, 252]
  
„Vannak óvatos naturalisták, akik alattomos kapkodásukkal azt a benyomást teszik, mintha belénk akarnának harapni, folyton pengénkre és kosarunkra ütögetnek, majd a legkülönbözőbb és leglehetetlenebb meghívásokat adják, közben előre-hátra ugrálnak s arra törekednek, hogy idegességük reánk ragadjon s egy cseltámadásban nyilvánuljon meg, amit azután gyors ambóval fogadnak. Az ilyeneket a küzdőtér végére kell szorítani s azután előrenyomulásukat vagy egyenes tempóvágással, vagy pedig a közbevágás utáni riposzttal fejezhetjük be.
  
Ha nincs is a naturalista vívóknak teljes fogalmuk a tempóról, a gyakorlás és a sok verekedés mégis kifejleszt némelyikben bizonyos kezdetleges tempóérzéket, de viszont tempóvételük mindig egyforma és naiv. Így csakhamar kiismerhetjük azt és hasznunkra fordíthatjuk.

Röviden összegezve... a naturalistákkal való mérkőzésünknél: 1. tartsunk távolságot; 2. alkalmazzunk gyakran karvágásokat, használjunk egyszerű akciókat és hagyjuk el a kettős vagy több cselt; 3. bízzunk meg jó védésünkben; 4. egyetlen kombinatív munkánk a második szándék legyen; 5. naturalistákkal ne álljunk ki sok találatra, mert a sok között mégis akad 1-2 a mi terhünkre. Okosabb csak néhány találatra menni és abból egyet sem kapni!" [GE, 253]

„Mindkét fajta vívó <naturalista> türelmünket szokatlan módon teszi próbára, mindkettő a fej- és mellvédő által védve, a vívószabályokat igyekszik kijátszani, hogy kevés tudása mellett is valami eredményt tudjon felmutatni; és ha nem bír, legalább a vívás tanait akarja ad absurdum vinni. Világos, hogy a küzdelem nem egyenlő, mert az ilyen vívók a nembánomság tetőpontján állnak és az emberi igaz természetet, mely önvédelemre késztet, megtagadják. Kapok, de adok is, én adom a nagyobbat, így okoskodnak. Szóval, nem győzhetjük meg őket: pengénkkel kell a művészet fölényét rajtuk bemutatni.” [AR, 214]

Ha a Gerentsér által említett típusokat összevetjük a Meyer-féle vívótípusokkal, akkor kiderül, hogy Meyer a) típusa lehetne Gerentsér vadul vagdalkozó naturalistája, a b) típus megközelítőleg Gerentsér óvatos naturalistájának felelne meg, míg a c) és a látszólag bolond d) típus képviselné az ideálisnak tartott, teljesen képzett vívót.