BSZ-5

 Még tavaly ígértem, hogy lesz majd egy bejegyzés az ajándék vívószablyákról. Itt az ideje, hogy alaposabban megismerjük ezeket a barantás vívóeszközöket.

Vívószablyák (BSZ-5) az idei óbecsei versenyen [1]

  Pár kép az eszközről. (A fotók a tavaly decemberi szétszereléskor készültek.)

1. kép: Az egyik egyetemi szablya

  Jól látszik, a mostani modell csupán 2 dologban tér el az előző változattól: a) más színű és anyagú a „penge” külső védőrétege, ami korábban valami kék farmeranyagból készült; b) másképpen -- konkrétan műanyag gyorskötözővel -- lett rögzítve ez a védőréteg. 

  Konstrukciós problémák: a) csupán egyetlen facsavar tartja a rétegelt lemezből készült hárítólapot (1A. kép); b) a műanyag cső végében nincs dugó, az egész lezárás nem túl esztétikus (1B. kép). Ez a rögzítési pont nem sokáig -- 4-5 edzés -- bírja a terhelést, és utána a hárítólap egyszerűen el kezd forogni a műanyag cső körül, ezzel nehezítve a rendes hárítást. A második képen (1B) bemutatott megoldás nemcsak esztétikai szempontból nem túl szerencsés, hanem a vívásbiztonság miatt sem jó: nem különösebben kellemes, ha pont az alig levédett cső peremével szúrják meg az ember bordáját (megtörtént eset).

   Szerencsére ezeket a kisebb hiányosságokat nagyon egyszerű orvosolni.

2. kép: A megoldás

  Az egyetlen facsavar (4x35) ki lett váltva egy 40x40x15 mm-es sarokvassal, amely sziklaszilárdan rögzíti a 6 mm-es hárítólapot a műanyag csőhöz (25 mm-es vízvezeték cső (kék csík)). Egy ilyen korrekciós „műtét” során érdemes megvizsgálni a hárítólap peremének állapotát, és némi további reszeléssel stb. teljesen lekerekíteni a peremét (a művelet eredménye jól látszik a fényképen). Munkaigényesebb művelet a fadugó elkészítése, de a bemutatott csőlezárás gyakorlatilag örök életű!

  Ezek után már csak a polifoam réteget (csövet) kell visszahúzni a műanyag csőre, a dugónál 3-4 cm ráhagyva, és korrekt módon elkészítve a nagyobb biztonságot polifoam „pengehegyet”. Én szigetelő szalagot használok előbb a polifoam réteg, majd a textil védőréteg rögzítéséhez. Az elkészült szablya teljes tömege 773 g.

  Néhány adat a hárítólapról. Rétegelt lemezből (6 mm) készül, korábban viszonylag könnyen tört, így 20 mm-es bükkfa kerítéslécből késztettem ilyet (BSZ-4-20M), illetve vasalatokkal erősíttem meg (BSZ-4V). Úgy tűnik, hogy a sarokvas alkalmazása bőven elég, igaz 1-1,5 év utána számítani lehet arra, hogy a hajlítási ponton eltörhet a sarokvas, és akkor ki kell cserélni. Maga a hárítólap megközelítőleg ellipszis alakú (58x120 mm (2015); 72x125 mm (2019)), a közepén van 25 mm-es lyuk. A lyuk elhelyezkedése néha szimmetrikus (17 mm az egyik oldalon, 16,3 mm a másikon (2015)), néha meg nem annyira (belső oldal: 22 mm, külső: 27 mm).

  Összegzésként elmondható, hogy BSZ-5 vívószablya -- a kisebb konstrukciós problémák ellenére -- egy kimondottan jó gyakorlóeszköz a kezdők számára, illetve azoknak, akik ilyen-olyan okok miatt nem tudják beszerezni a HEMA-víváshoz szükséges védő- és vívóeszközöket.

  Csak gratulálni tudok a kifejlesztőknek (OBSZ) és a gyártónak!

Summary:
 A detailed overview of a good training sabre (Baranta Sabre Model 5), which is widely used in Hungary by novices or people who cannot afford full HEMA gear & steel training weapons, especially at the Hungarian Baranta Association (OBSZ in Hungarian). I have pointed out some design problems with this particular model, and also described the ways how these issues can be corrected.

______________________________________________________

1. TV BEČEJ: Közel 100 versenyző Óbecsén a XIII. Balassi Kupán (YT, 0:18).
2. A védőréteggel kapcsolatban nem tértem ki olyan apróságokra, hogy mennyi idő alatt kopik el a penge hegye körüli rész, vagy azzal, hogy talán érdemes a fok felé fordítani az összevarrás helyét.

Hussar masks

  In 1557 a so-called Hussar tournament was held in Prague, during such an event one group of fighters usually wore Hungarian garments, and other wore Turkish clothing. In order to empasize racial features, „Turkish warriors” were provided with special steel masks. [1] These mask-visors were important props of Hussar tourmanents, and fortunately many of them can be found in museums.

  

  „Two helmet-visors survive from the court of Holy Roman Emperor Ferdinand I. (See Figure 1. [...]) Similarly, two illustrations showing post-tournament festivities—in a manuscript compiled (a half-century earlier) at the request of Emperor Maximilian I—show, respectively, men in very dark or netted face-masks plus black caps with a feather (i.e., sub-Saharans?) and men wearing clothing and masks apparently meant to make them look like Turks (they wear broad turbans and the masks have medium-dark skin and hooked noses).” 

Fig. 1 -- B62 & B65 (?)

  „Two helmet-visors made in Prague, made in Prague, ca. 1555. The one of the left was designed to resemble a sub-Saharan “Moor” with dark skin, broad nose, untrimmed whiskers, and some gold teeth. The one on the right was designed to resemble the face of a “Turk,” with light-brown skin-tone and a somewhat hooked nose. A visor (sometimes spelled vizor) was attached to a helmet to protect a fighter’s eyes during a joust or battle; it could be raised when not in use to reveal the individual’s identity and facilitate breathing. The visors shown here were constructed from iron (painted), leather, and horsehair. Multiple small holes in the painted “eyes” allowed the fighter to see what was directly in front of him. Both visors were—according to the Vienna museum that owns them—property of Archduke Ferdinand II of Austria (1529-95), son of Emperor Ferdinand I. The straight ridge along the top of the “skull” of each visor was presumably intended to help deflect attack by an opponent’s weapon. It bears some resemblance to the ridge seen in illustrations of certain traditional helmet shapes, e.g., those widely associated with Varangians. For higher-resolution image, go to http://www.khm.at/objektdb/detail/373597/.(Hofjagd- und Rüstkammer, Kunsthistorisches Museum, Vienna, inventory nos. B65 and B62.)” [Exotic]

Fig. 2 -- WA 248 & WA 284 (Ambras) [2]

A Hussar mask has typically the following dimensions:  

   height -- 29cm, width -- 22cm, depth -- 23cm.

_______________________________________________

1. „Wechselvisier zum Husarischen Turnier Erzherzog Ferdinands II. -- Nach dem Türkenfeldzug von 1556 hielt Erzherzog Ferdinand II. zur Fastnacht 1557 ein Husarisches Turnier in Prag ab, bei dem eine Gruppe als christliche Ritter und Ungarn verkleidet war, während die Mitglieder der anderen Partei als Türken und Mohren auftraten. Die Ambraser Sammlung beinhaltet zwölf Mohren- und Türkenmasken, die Wiener Sammlung sieben Stück, die für Husarische Turniere dieser Art angefertigt wurden.” [KHM] Altogether 12 Hussar masks are in the Ambras Collection (Ambras Castle, Innsbruck), and 7 masks can be found in Vienna (KHM).
2. „Mohren- und Husarenmasken -- Die Maskenvisiere - in zeitgenössischen Turnier-beschreibungen werden sie auch "Larffen" genannt - waren wichtige Requisiten für das sog. "husarische" bzw. "ungarische" Turnier. Bei diesen Verkleidungs- bzw. Maskenturnieren stand eine Partei in Husaren-Aufmachung einer anderen als Osmanen und Mohren verkleideten gegenüber. Die Husaren, eine ungarische Elite-Einheit des Reichsheeres, waren als Verteidiger des Reiches im Osten gegen die Osmanen anerkannt; sie traten in den ungarischen Farben Rot-Weiß-Grün auf und trugen ungarische Säbel, lange Sporen, Flügeltartschen sowie die langen, hohlen Reiterspieße der osteuropäischen oder türkischen Lanzenreiter, so genannte "Copi". Erzherzog Ferdinand II. veranstaltete in der Zeit seiner Statthalterschaft in Böhmen (1547-1564) zahlreiche husarische Turniere, die vor dem realpolitischen Hintergrund der aus dem Osten drohenden Türkengefahr als Mittel der politischen Propaganda dienten. Verstärkt wurde diese Aussage durch die "visuelle Imagination" mittels Maskierung und Verkleidung. Die aus Eisen gefertigten und mit Ölfarbe bemalten Wechselvisiere imitierten die Physiognomie der "Mohren" und "Husaren" beim Turnier. Ausgeschnittene Augenbrauen dienten als Sehschlitze, die gemalten Augen der Masken sind mit Luftlöchern versehen. Ein angenietetes Lederband oberhalb der Mundöffnung war zur Anbringung des charakteristischen langen Schnauzbartes der Husaren gedacht; er besteht hier aus Rosshaaren. Seitlich und oben sind Reste von angenieteten Lederschlaufen erhalten, an denen Helm, Turban oder der "ungarische hut" befestigt werden konnte. Angefertigt wurden die Masken in der Prager Hofplattnerei Erzherzog Ferdinands II., der übrigens selbst bei Turnieren häufig in der Rolle des Husaren aufgetreten ist.”
3. Mask visors used in Hussar tournaments (Innsbruck, 1582). Armoury of the Ambras Castle.

Gárdonyi

  Valahogy kedvem támadt utánanézni Gárdonyi Géza második párbajának [1], hiszen korábban már említettem az esetet az egyik bejegyzésben, igaz csak mellékesen [2]. Nézegettem a régi hozzászólásokat, és megakadt a szemem egy kendós srác szövegén, aki egy hasonló eset kapcsán megjegyezte: „Éles karddal vérző sebig? Ugye viccelsz? Ha rendesen vívnak, akkor nem vérző seb lesz a legnagyobb gond, hanem hiányzó végtagok, és halálos sérülés. Ha vérző sebig vívnak, az max. cicaharc éles karddal.”

  Cicaharc lett volt a XIX. század végén egy hasonló küzdelem?? 

 Akkor nézzük a tényeket, és a fellelhető adatok alapján próbáljuk rekonstruálni a „cicaharc” körülményeit. Az élő Gárdonyi című kötetben ezt olvashatjuk: „1890. július 19-én délelőtt 10 órakor mérte össze a két jó barát ellenséges kardját. A kitűnő vívó Gárdonyi szembeállott a mérsékelt kardforgató ellenféllel. Ujlaki az első összecsapásnál a oldalán megsebesült, és sebe fájdalmától félrerándulva, Gárdonyi második vágása a vállperecét érte. Ujlaki összerogyott. Közben a kardja bizonytalanul hadakozva a száján megsebezte a feléje kapó Magyar Endre mérnököt [3], és megsértette a kardját leeresztő Gárdonyi kezét is. A párbajt beszüntették. Ujlakit hordágyon szállították kórházba […] Négy napig a halál küszöbéről pillantgatott Szeged felé. Gárdonyi kardja átvágta a két vállcsontot, és lesikamlott a szívcsúcsig.” [4]

  Első ránézésre azt gondolná az ember, hogy Gárdonyi fia biztosan jól ismerte a párbaj lefolyását, amiről édesapja valószínűleg sokszor mesélt neki. Viszont a részletek valahogy nem álltak össze: a) mitől lett volna kitűnő vívó az író? (Semmi ilyesmit nem olvastam róla); b) némi anatómiai nonszensz: „kardja átvágta a két vállcsontot, és lesikamlott a szívcsúcsig” (Milyen 2 vállcsontot? Hol van a váll és hol találjuk a szívcsúcsot? Közte van még pár borda stb.) Tehát folytattam a nyomozást, hiszen a könyv 44 évvel az eset után került kiadásra.

  Egy irodalomtörténeti szakmunka már sokkal szikárabban fogalmaz:

„1890. – Május elején kilép a Szegedi Híradó szerkesztőségéből és átmegy a Szegedi Naplóhoz. (Júliusban súlyos kimenetelű párbajt vív a Szegedi Híradó munkatársával, Újlaki Antallal. Hírlapíró-kollégája sértőnek találja egyik cikkét, a párbajsegédek elmérgesítik a helyzetet, a fegyveres elégtételadás az egyik szállodában történik. Egyik fél sem tud vívni, Gárdonyi azonban olyan elszántan vagdalkozik, hogy még a segédeket is megsebesíti, Újlakit eszméletlen állapotban szállítják a kórházba. A szegedi törvényszék ezért a párbajért egy hónapi államfogházra ítéli. Büntetését a következő évben tölti ki.)” [5] Szóval, az író nem igazán tudott vívni, csupán vadul vagdalkozott - kezd alakulni a történet...

  Kézenfekvő volt megnézni a korabeli újságok beszámolóit az esetről. Azokban ilyeneket találtam: „Ujlakit az a malheur érte, hogy elcsúszott a síkos padlón. Amint így egészen oldalt fekvő helyzetben, védtelenül volt, Gárdonyi rárohant s dacára a segédek és a vele szemben levő, szintén veszélyben forgó orvosok többszörös „Megállj!” kiáltásának, több vágást mért Ujlakira. Ezen vágások közül egy a bal vállon nemcsak az összes izmokat, véredényeket átmetszette, hanem a csontot is mélyen behasította. A seb 20 cm hosszú és 6 cm mély. Ezután még egy vágást mért Gárdonyi a földön vérben fekvő ellenfelére s ez a vágás a mellkasát érte s ott egy 8-10 cm-es sebet okozott. A segédek rögtöni közbelépését az egész eset előre nem látható volta, pillanati gyors lefolyása s a felek helyzete tette lehetetlenné: de a segédek közül is közbelépéskor a két premiére-segéd [6] megsebesült -- A súlyosan sebesült Ujlakit a közkórházba szállították s az orvosok szerint a sebesülés kimenete végzetes lehet.” [7]

 A Budapesti Hírlap kimondottan hasonló részletekről számolt be július 20-i cikkében: „Az adott jelre Gárdonyi támadott és vadul rohant ellenfelére. Ujlaki hátrálás közben megcsúszott és végigterült a földön. A segédek rögtön megálljt kiáltottak, de Gárdonyi ennek dacára földön fekvő Ujlakira még 2 csapást mért. Olyan dühvel történt a támadás, hogy még a közbelépő segédek is megsérültek.” A sérült vállán 20 cm hosszú, 6 cm mély sebről tudósít az újság, meg arról, hogy a kard átvágta a kulcscsontot, illetve „a másik seb a mellkasán van és szintén jelentékeny”.

 A párbaj következményeiről annyit tudhatunk meg a korabeli újságcikkekből, hogy a sérült Ujlaki öt hétig volt kórházban, és „most már teljesen fölépült, csak bal kezét nem fogja még sokáig használhatni”. [8] Ujlaki rokonsága beperelte Gárdonyit, egy cikkben idézett beadványban újra felleljük a korábban már megismert részleteket: 20 cm hosszú, 6 cm mély, „életveszélyes sebet ejtett, mely keresztül metszette az összes véredényeket és ereket, sőt a vállcsontból is lefaragott egy darabot”. [9]

 Ezekből a híradásokból kiválóan látszik, hogy Gárdonyi fia egy igen pontatlan és erősen elfogult leírást adott az esetről, amiben nem említi sem apja vad támadását, sem a segédek többszöri „Állj!” kiáltása utáni ismételt, súlyos sérüléseket okozó vágásait, sem azt az egyértelműen lovagiatlan viselkedést, amikor a földön fekvő, védekezésre képtelen ellenfelet kaszabolta a neves író. Sőt, a párbajsegéd sérülését is Ujlaki „ügyetlenségének” tulajdonítja Gárdonyi József, teljesen alaptalanul. A neves párbajszakértő Clair Vilmos könyvében is erősen kiszínezve jelenik meg a történet: „...sőt bal karját szinte tőből levágta”. [10] Mint láthattuk erről szó sem volt!

 A párbaj további elemzését a vívótopikban folytatjuk.

Summary:
 A detailed description of the famous sabre duel of Géza Gardonyi, during which he almost killed his best friend in 1890.
_____________________________________________

1. Ezt 1890. július 19-én vívta Szegeden. Az első párbajában nem volt semmi különleges: a kor szokásos újságírói „kakaskodása”, pár karcolás, szóval semmi olyan, ami kiemelné az adott évben megvívott pár tucat (?!) kardpárbaj közül.
2. „...lásd Gárdonyi Géza esetét a barátjával, eredmény: egy majdnem levágott bal kar, két megsérült párbajsegéd.” [Arlow-határ]
3. Gárdonyi egyik segédje.
4. Gárdonyi József: Az élő Gárdonyi. I–II. Bp., Dante, 1934. (Az egyik fia jegyzi a könyvet.)
5. Pintér Jenő: Magyar irodalomtörténet. [Online]
6. Első párbajsegédek.
7. Párbaj vagy gyilkosság? Pesti Napló, 1890. július 21.
8. Budapesti Hírlap, 1890. augusztus 26.
9. Pesti Hírlap, 1890. szeptember 10.
10. Clair Vilmos: Magyar párbaj. Budapest, Osiris, 2002, 324. o.

Revisited

  In 2016 -- based on the information from a Russian homepage -- I wrote a post entitled Sport? Duel?, about two nice sabres, which are shown below. 

Duelling sabres?!

 The Russian text claimed that they are duelling sabres: German (left) and Italian; also it provided a fairly detailed description of swords, and their specifications (overall length, blade length, width, weight). During past years much more information has been available on different training swords, so with a certain level of confidence I would say that these two sabres are Parise type swords (Model 1 and Model 2). 

  Let's start with the second sword: an Italian duelling sword from the second half of the 19th century, according to the Russian description. It has a manufacturer's marking (SFG), [1] and an inscription can be read on the left surface of the blade „К ASANIELU PARISE”. This is a corrupted form of Masaniello Parise (1850-1910), famous Italian fencing master, director of Scuola Magistrale in Rome. This is his second model of fencing sabre.

 An excellent table [2] provides us with the very detailed information :

(108) 

Hilt type: ............................ Parise 2nd model
Blade type: ......................... Parise Curved 13 mm
Country: ............................. Italy

Owner: ............................... Sam Campbell

Blade length: ....................... 85.5cm
Overall length: ..................... 101.5cm
Fuller length: ....................... 51.5cm
PoB: ................................... 4.4cm

Total weight: ....................... 441g
Blade ................................. 169g
Guard ................................ 178g
Backstrap ........................... 0 ........ (because this grip doesn't have a backstrap)
Grip ................................... 38g
Ferrule ............................... 2x18g
Nut .................................... 24g

Curvature: ......................... 15mm
Width: ............................... 13.6mm (at ricasso)
Tip: ................................... 6mm
Thickness: .......................... 6.5mm (at ricasso)
Tip .................................... 0.6mm
Halfway.............................. 3.5mm

The Russian source gave us the following: overall length: 1028mm,  blade length: 857mm, width (presummably at ricasso) 19mm, total weight: 630g. So a sturdier blade with a Parise Mod. 2 hilt could have been used as a duelling sabre. [3]

  The first sword is said to be a German duelling sabre. The German origin is fully supported by marking „WEYERSBERG & STAMM SOLINGEN”. By studying different resources it is obvious that this hilt is Parise 1st model.

(7) 

Hilt type: ............................ Parise
Blade type: ......................... 18 mm
Country: ............................. Italy

Owner: ............................... Kevin

Blade length: ....................... 86.5cm
Overall length: ..................... 102.2cm
PoB: ................................... 12cm

Total weight: ....................... 596g
Blade .................................. 300g
Guard ................................. 205g
Backstrap ............................ 55g
Grip .................................... 26g
Ferrule ................................ 6g
Nut ..................................... 4g

Curvature: .......................... 15.22mm
Width: ................................ 18.67mm (at ricasso)
Tip: .................................... 12.43mm
Thickness: ........................... 5.39mm (at ricasso)
Tip ..................................... 1.53mm
Halfway............................... 3.95mm

  The Russian source gave us the following: overall length: 1012mm,  blade length: 846mm, width (presummably at ricasso) 16mm, total weight: 700g.

  So based on the above date we cannot exclude that these swords are indeed duelling sabres, but it is also quite clear that both hilts are Parise type hilts.

___________________________________________

1. Italian manufacturer: SFG = Serafino Fratelli e Gnutti (A catalogue page.)
2. Sabre Measurements. (Table.)
3. In the table there is another Parise 2nd model -- owned by Stephen Fisher -- manufactured by Horster, which weights 635g.