2020-02-12

Gárdonyi

  Valahogy kedvem támadt utánanézni Gárdonyi Géza második párbajának [1], hiszen korábban már említettem az esetet az egyik bejegyzésben, igaz csak mellékesen [2]. Nézegettem a régi hozzászólásokat, és megakadt a szemem egy kendós srác szövegén, aki egy hasonló eset kapcsán megjegyezte: „Éles karddal vérző sebig? Ugye viccelsz? Ha rendesen vívnak, akkor nem vérző seb lesz a legnagyobb gond, hanem hiányzó végtagok, és halálos sérülés. Ha vérző sebig vívnak, az max. cicaharc éles karddal.”

  Cicaharc lett volt a XIX. század végén egy hasonló küzdelem?? 

 Akkor nézzük a tényeket, és a fellelhető adatok alapján próbáljuk rekonstruálni a „cicaharc” körülményeit. Az élő Gárdonyi című kötetben ezt olvashatjuk: „1890. július 19-én délelőtt 10 órakor mérte össze a két jó barát ellenséges kardját. A kitűnő vívó Gárdonyi szembeállott a mérsékelt kardforgató ellenféllel. Ujlaki az első összecsapásnál a oldalán megsebesült, és sebe fájdalmától félrerándulva, Gárdonyi második vágása a vállperecét érte. Ujlaki összerogyott. Közben a kardja bizonytalanul hadakozva a száján megsebezte a feléje kapó Magyar Endre mérnököt [3], és megsértette a kardját leeresztő Gárdonyi kezét is. A párbajt beszüntették. Ujlakit hordágyon szállították kórházba […] Négy napig a halál küszöbéről pillantgatott Szeged felé. Gárdonyi kardja átvágta a két vállcsontot, és lesikamlott a szívcsúcsig.” [4]

  Első ránézésre azt gondolná az ember, hogy Gárdonyi fia biztosan jól ismerte a párbaj lefolyását, amiről édesapja valószínűleg sokszor mesélt neki. Viszont a részletek valahogy nem álltak össze: a) mitől lett volna kitűnő vívó az író? (Semmi ilyesmit nem olvastam róla); b) némi anatómiai nonszensz: „kardja átvágta a két vállcsontot, és lesikamlott a szívcsúcsig” (Milyen 2 vállcsontot? Hol van a váll és hol találjuk a szívcsúcsot? Közte van még pár borda stb.) Tehát folytattam a nyomozást, hiszen a könyv 44 évvel az eset után került kiadásra.

  Egy irodalomtörténeti szakmunka már sokkal szikárabban fogalmaz:
1890. – Május elején kilép a Szegedi Híradó szerkesztőségéből és átmegy a Szegedi Naplóhoz. (Júliusban súlyos kimenetelű párbajt vív a Szegedi Híradó munkatársával, Újlaki Antallal. Hírlapíró-kollégája sértőnek találja egyik cikkét, a párbajsegédek elmérgesítik a helyzetet, a fegyveres elégtételadás az egyik szállodában történik. Egyik fél sem tud vívni, Gárdonyi azonban olyan elszántan vagdalkozik, hogy még a segédeket is megsebesíti, Újlakit eszméletlen állapotban szállítják a kórházba. A szegedi törvényszék ezért a párbajért egy hónapi államfogházra ítéli. Büntetését a következő évben tölti ki.)” [5] Szóval, az író nem igazán tudott vívni, csupán vadul vagdalkozott - kezd alakulni a történet...

  Kézenfekvő volt megnézni a korabeli újságok beszámolóit az esetről. Azokban ilyeneket találtam: „Ujlakit az a malheur érte, hogy elcsúszott a síkos padlón. Amint így egészen oldalt fekvő helyzetben, védtelenül volt, Gárdonyi rárohant s dacára a segédek és a vele szemben levő, szintén veszélyben forgó orvosok többszörös „Megállj!” kiáltásának, több vágást mért Ujlakira. Ezen vágások közül egy a bal vállon nemcsak az összes izmokat, véredényeket átmetszette, hanem a csontot is mélyen behasította. A seb 20 cm hosszú és 6 cm mély. Ezután még egy vágást mért Gárdonyi a földön vérben fekvő ellenfelére s ez a vágás a mellkasát érte s ott egy 8-10 cm-es sebet okozott. A segédek rögtöni közbelépését az egész eset előre nem látható volta, pillanati gyors lefolyása s a felek helyzete tette lehetetlenné: de a segédek közül is közbelépéskor a két premiére-segéd [6] megsebesült -- A súlyosan sebesült Ujlakit a közkórházba szállították s az orvosok szerint a sebesülés kimenete végzetes lehet.” [7]

 A Budapesti Hírlap kimondottan hasonló részletekről számolt be július 20-i cikkében: „Az adott jelre Gárdonyi támadott és vadul rohant ellenfelére. Ujlaki hátrálás közben megcsúszott és végigterült a földön. A segédek rögtön megálljt kiáltottak, de Gárdonyi ennek dacára földön fekvő Ujlakira még 2 csapást mért. Olyan dühvel történt a támadás, hogy még a közbelépő segédek is megsérültek.” A sérült vállán 20 cm hosszú, 6 cm mély sebről tudósít az újság, meg arról, hogy a kard átvágta a kulcscsontot, illetve „a másik seb a mellkasán van és szintén jelentékeny”.

 A párbaj következményeiről annyit tudhatunk meg a korabeli újságcikkekből, hogy a sérült Ujlaki öt hétig volt kórházban, és „most már teljesen fölépült, csak bal kezét nem fogja még sokáig használhatni”. [8] Ujlaki rokonsága beperelte Gárdonyit, egy cikkben idézett beadványban újra felleljük a korábban már megismert részleteket: 20 cm hosszú, 6 cm mély, „életveszélyes sebet ejtett, mely keresztül metszette az összes véredényeket és ereket, sőt a vállcsontból is lefaragott egy darabot”. [9]

 Ezekből a híradásokból kiválóan látszik, hogy Gárdonyi fia egy igen pontatlan és erősen elfogult leírást adott az esetről, amiben nem említi sem apja vad támadását, sem a segédek többszöri „Állj!” kiáltása utáni ismételt, súlyos sérüléseket okozó vágásait, sem azt az egyértelműen lovagiatlan viselkedést, amikor a földön fekvő, védekezésre képtelen ellenfelet kaszabolta a neves író. Sőt, a párbajsegéd sérülését is Ujlaki „ügyetlenségének” tulajdonítja Gárdonyi József, teljesen alaptalanul. A neves párbajszakértő Clair Vilmos könyvében is erősen kiszínezve jelenik meg a történet: „...sőt bal karját szinte tőből levágta”. [10] Mint láthattuk erről szó sem volt!

 A párbaj további elemzését a vívótopikban folytatjuk.

Summary:
 A detailed description of the famous sabre duel of Géza Gardonyi, during which he almost killed his best friend in 1890.
_____________________________________________
  1. Ezt 1890. július 19-én vívta Szegeden. Az első párbajában nem volt semmi különleges: a kor szokásos újságírói „kakaskodása”, pár karcolás, szóval semmi olyan, ami kiemelné az adott évben megvívott pár tucat (?!) kardpárbaj közül.
  2. „...lásd Gárdonyi Géza esetét a barátjával, eredmény: egy majdnem levágott bal kar, két megsérült párbajsegéd.” [Arlow-határ]
  3. Gárdonyi egyik segédje.
  4. Gárdonyi József: Az élő Gárdonyi. I–II. Bp., Dante, 1934. (Az egyik fia jegyzi a könyvet.)
  5. Pintér Jenő: Magyar irodalomtörténet. [Online]
  6. Első párbajsegédek.
  7. Párbaj vagy gyilkosság? Pesti Napló, 1890. július 21.
  8. Budapesti Hírlap, 1890. augusztus 26.
  9. Pesti Hírlap, 1890. szeptember 10.
  10. Clair Vilmos: Magyar párbaj. Budapest, Osiris, 2002, 324. o.

No comments:

Post a comment