Versus II.

 Egy ideje gyűjtöm a kendósok és az európai vívók közti, régi találkozókról szóló beszámolókat. A témával kapcsolatban több bejegyzés is született:  Kendó (2016), West vs East (2018), Versus (2018). Ezekből kiderül, hogy legalább két dokumentált esetről tudunk, amikor kendósok európai vívókkal szemben léptek a jelképes pástra. A legjobban ismert eset Ando és Zablocki vívása 1976-ban, amiről számos fénykép is készült. Az eddig bemutatott találkozókon kívül van még egy további kubai eset is, azonban -- per pillanat -- nem állnak rendelkezésünkre részletesebb leírások (fényképek, újságcikkek stb.), így az egész történet eléggé bizonytalan.

  Egy véletlen folytán találtam egy jól dokumentált magyar esetet is, 1911-ből!

 Lássuk a részleteket. A történet 1907-ben kezdődik, amikor két japán dzsúdós európai bemutató-körúton vett részt és Budapesten is szerepeltek. A korabeli újságok így írtak az eseményről.

„Japán vivőmester Budapesten. Tobari Takisaburo japán vivómester, aki yokohamai japán hadiiskolát végezte, társával, Ottával európai körúton van s jelenleg Budapesten tartózkodik. Ez alkalommal Santelli Italo lovag vivómester, kinek termét a japánok meglátogatták, tiszteletükre folyó hó 26-ikán (szombaton) este a Semmelweiss-utczai vívótermében vivóestélyt rendez. — Az estély legérdekesebb pontja a két japán mester egymásközti küzdelme lesz, melyet sajátságos nemzeti vivóöltözetükben, hatalmas egyenes kardjukkal fognak megvívni.” [1][2]

 Már önmagában ez is egy kimondottan izgalmas adatmorzsa, hiszen ez lehetett az első magyar-országi kendóbemutató! [3] Abban az időben Európában is ritkaság számba mentek a kendósok bemutatói. Angliában 1926-ban volt ilyen, erről Alex Bennett számol be kiváló könyvében. [4]

  Az 1907-es bemutató során a két japán vívó -- Tobari Takisaburo és társa -- egymással vívott kendós védőfelszelésben („sajátságos nemzeti vivóöltözetükben”) és japán vívókardokkal, melyeket a korabeli tudósító „hatalmas egyenes kard”-oknak nézte. Így utólag nehéz eldönteni, hogy a japánok pontosan milyen eszközzel vívtak, sinait vagy bokkent használtak a bemutató során. [5]

  Majdnem négy évvel később -- 1911 áprilisában -- a japán mester újra Budapestre látogatott. A Santelli-iskola vívóakadémiáján vett részt! [6] A Budapesti Hírlap így számolt be az esemény számunkra legizgalmasabb részéről: „A vivóakadémia keretében Tobari-Takisaburo japán vivómester és Santelli Italó japán vívást mutatott be. A hadidiszbe öltözött japán mester furcsa mutatványát, amint bambusz bottal védekezett Santelli kardja ellen, a közönség élénk derültséggel fogadta.” [7] 

  Erről a különleges vívásról Az Ujság számolt be a legrészletesebben: „Az estnek külön érdekessége volt Santelli és Tobari Takisaburo japán mester mérkőzése. Előbbi karddal, utóbbi bambuszbottal mérkőzött. Különösen hatott a japán mester már megjelenésével is. Szoknyanadrág, vastag bőrvértezet és fejére kötött arczvédő alkotta felszerelését. A japán mester határozottan nagy vivóérzékről és tehetségről tett tanúságot és a mutatványától a komoly sportértéket hasonló ellenféllel szemben valóban nem lehetett volna elvitatni. Így inkább különlegességével hatott a produkczió, mely a közönséget állandó derültségben tartotta.” [8]

_______________________________________________

1. A korabeli újságcikkeket az eredeti helyesírással idézem.
2. Magyarország, 1907. október 24. Teljesen azonos szövegű cikket találunk az aznapi Az Ujság-ban.
3. A tényleges oktatás csak 1982-ben kezdődött el.
4. Alexander C. Bennett: Kendo: Culture of the Sword. 205. o.
5. Tobari Takisaburo (1872-1942), külföldi oldalakon számos adatot találunk róla, ő alapvetően dzsiudzsicus volt (Tenjin Shin'yo ryu).
6. „A Santelli iskola vivó-akadémiája kedden este lesz a fővárosi Vigadó nagytermében. Santelli mester akadémiája minden évben, úgy most is, zászlója alá gyűjti a legjobb magyar vivókat és mestereket és mindig gondoskodik valami külföldi jó erőről is. --- Az akadémia programmja: Maítre d'assout: Berty László százados, Szarvassy György, Zulavszky Béla századosok, dr Nagy Béla és Szántay Jenő főhadnagy. Iskolavivás: [...] Juniorok vívása: [...] Senior és mester vivás: Barakovich László—Halász Ferenc kard, Kovács Andor—Leszik Sándor kard, Sanesi Lionello mester—Melichár Otthmár mester tőr. Lovas Gyula mester—Hollósy Jenő mester kard, Gerevich Aladár mester—Krencsey Géza kard, Tobari Takisaburo mester—Santelli Italo mester kard. --- Szünet. — Díjkiosztása a Santelli háziverseny győzteseinek. --- Dr Hoór Egon— Kovács Andor kard, Santelli Italo mester — Guglielmetti Giovanni mester tőr. Bach Benő mester — Kautny Antal mester kard, Sanesi Lionello mester — Slotzer Gáspár mester kard, Mészáros Ervin— Guglielmetti Giovanni mester kard, Krencsey Géza — Melichár Ottmár. Gerevich Aladár mester — Lovass Gyula mester kard. --- Az akadémia este fél 8 órakor kezdődik.” Pesti Hírlap, 1911. április 4.
7. Budapesti Hírlap, 1911. április 5.
8. Az Ujság, 1911. április 5.

Glebovich (1883)

  A rather short, but nevertheless interesting Russian fencing treatise from 1883.

Fehtovanie na espadronah... [1]

Fig. 3, 4

Fig. 13, 14

Fig. 15-19

(to be continued)
_________________________________________________

1. Fencing with training sabres. Sankt-Petersburg, 1883.
2. Espadron = training sabre in Russian military parlance. 

Vívótermek (1926)

Már csattog a kard, harsog a vezényszó valamennyi vívóteremben.

Körséta a nyári álmából felébredt vívóélet munkahelyein. 

 „Az elmúlt esztendő gyönyörű vívósikerei után, amelyekre az Európa-bajnokság tette fel a koronát, az égész magyar sporttársadalom érdeklődése egy csapásra a vívás felé fordult. A vívás általános beszédtéma lett, már előre latolgatták az amsterdami esélyeket, s ha a nyári szünet következtében a nagyközönség érdeklődése látszólag el is csendesedett és más sportágakat tüntetett ki kegyével, mégis mindenki kíváncsian várija, mikor ébred fel nyári álmából a vívósport és miképen indul a magyar kard újabb világhódító útjára. 

  A vívósport ébredezik. Sorra benépesednek a vívótermek; fiúk, leányok, kezdők, haladók veszik fel a vívócipőt és mozognak serényen a mesterek pattogó parancsszavára, csiszolva a hibákat, fokozva a gyorsaságot, hogy a jövőben ők szolgálhassanak a magyar vívósport hinterlandjául [1], ahonnan leendő bajnokokat és bajnoknőket kiválogatják. A klubok is megkezdik működésüket, vívni kezd a másodklasszis és lassankint tréningbe állanak a tavalyi késői szezonzárás miatt tovább pihenő krekkek [2] is. 

 Tartsunk szemlét a vívótermekben, azokban a nagy erjesztőkamrákban, ahol gondos vívómester-gazdák felügyelete alatt forr, pezseg a magyar vívósport mustja, hogy a versenyszezon kezdetére kifejlődjön a tiszta vívóművészet színborává.

 Fodor mester termében, 

 a Petőfi Sándor-utcában kezdtük a szemlét, mert tömegnevelésével és óriási apparátusával elsősorban ez a vívóterem van hivatva képet nyújtani a magyar vívósport terjedéséről. A páratlan organizáció, az amerikai arányok tették lehetővé, hogy ma Budapesten évről-évre újabb 1500—2000 aktív híve támad a vívásnak és Fodor Károly érdeme, hogy szélesebb rétegeket nyerve meg, az egészséges fejlődés útját ilymódon megteremtette. 

 A nagy vívótermen kívül négy kisebb teremben folyik az oktatás. A tanítványok által bálványozásig szeretett „Károly bácsi“-nak és István fiának, a magyar hölgyvívósport megteremtőjének irányítása mellett tizenhat mester gyúrja reggeltől késő éjszakáig a tanítványok seregét. A magántanítványokon kívül az NVC, a Vén Fiúk, MTK, FTC, Royal VC, BVC, KAOE és a minden vívóklubok legkedvesebbjének, a Magyar Női Vívó Clubnak versenyzői is itt treníroznak. 

 A magyar mesterek között ott sürög-forog Siniscalco és Tizelli. a két clasz mester, akiket Fodorék egyenesen azért hozattak Itáliából, hogy a tör- és különösen az épévívást arra hivatott oktatókra bízhassák. A versenyvívókkal Fodor Istvánon kívül, Canulli, Gausmann mesterek és az olaszok foglalkoznak. Hogy a Fodor-iskola az úgynevezett egészségügyi vívók mellett a versenyvívás terén sem tétlen, elég utalnom az elmúlt év eredményeire, Petschauer Európa-bajnoki és magyar bajnoki helyezései, Rozgonyi tőrbajnoki második helye. Duránci Zsuzsi első és Fodorné Orbán Böske második helye a női bajnokságban, minden dicséretnél ékesebben beszél. A gyermekek és középiskolások képzését egyenesen monopolizálja a Fodor-iskola. Minden este vív itt 8—10 olyan diák, aki a középiskolai versenyeken a legelsők között szerepel. 

 Santelli mester portáján,

ahova következő utunk vezet, a Fodor-féle tömegneveléssel, szemben az egyéniség képzése az uralkodó elv. Az ősz maestro terme a versenyvívók igazi tanyája. Korát meghazudtoló hatalmas energiával és ambícióval fékszik neki minden egyes tanítványa kiképzésének. Fia elutazása óta segéderőt sem tart, csupán honfitársa, Falchetto segít neki délelőttönként. Santelli maga foglalkozik minden egyes emberrel és lankadatlan buzgalmával kihoz tanítványaiból minden vívóképességet, bármily mélyen szunnyadjon is az. A magyar vívósport fejlődése nyújtja Santelli Italo működésének igazi kritikáját. A Tisza István VC vívói, a két Európa-bajnokkal az élen, már mind tréningben állnak, a mester keze alatt készülve az eljövendő nagy összecsapásokra, de itt vívnak sok más egyesület versenyvívói is s az öreg emellett még ahhoz is időt talál, hogy a VAC fiatal vívóit trenírozza. [3]

 Gerentsér doktor birodalma, 

ahol a tudományos vívás professzora tanít, a Lónyai-utcai régi Vizy-féle vívóterem. [4] A nagy tudású egyetemi vívómester, nagy alapossággal foglalkozik tanítványaival, nem sajnálja az időt és a fáradságot, amíg a legkisebb hibát is ki nem küszöbölte. Elméleti előadásaiból többet okul a tanítvány, mintha százszor csinálna meg egy gyakorlatot — rosszul. A tudományegyetem vívói mellett — kiknek idei szerepléséhez a mester nagy reményeket fűz — itt vív a TTC, a KIT, az egyesületen kívüli vívók között találjuk Palotai-Kovács Károly dr.-t, a békeidők kiváló versenyzőjét. 

 És itt vív reggelenként a magyar és az egész vívóvilágnak két év előtt még legelső hőse, a világbajnok Posta Sándor is. A vívásnak ez az örök jegyese attól már sohasem fog tudni elszakadni, mikor szeretett mesterével dolgozik, elfelejt mindent, ami történt, csak a vívást látja, és annak él. Bizonyára még benne is él a remény, ami titkon mindnyájunk szívét megtölti, hogy ő és a vívósport még nem vesztek el egymás számára. Aki ennyire szereti a vívósportot és ennyire egybeforrott vele, annak idővel mégis csak vissza kell kerülni arra a helyre, ahová való, a magyar vívósport legelsői közé. 

 Schlotzer Gáspár: 

 a vívósport csendes és a feltűnést kerülő munkása, Semmelweiss-utcai termében oktatja tanítványait. Nem keresi a reklámot és a hangos dicsőséget. Egyetlen óhaja, hogy minél több és jobb vívót neveljen a magyar vívósportnak. Ezt a célját azután teljes mértékben eléri. Alig van olyan neves magyar vívó, aki ne élvezte volna legalább egy-két éven keresztül Schlotzer mester félóránál rövidebb ideig soha nem tartó iskoláinak jótékony hatását és ma is első pillanatra megállapítható az ismeretlen fiatal vívó precíz mozdulataiból, ha versenyre kiáll: ez Schlotzer-tanítvány! 

 Jelenleg a Wesselényi Vívó Club versenyvívóin kívül, akiknek már évek óta szeretett és becsült mestere, a MAC hatalmas vívógárdája is a keze alatt dolgozik. Ez évben csatlakozott tanítványai sorába a Spárta (?) AC és az Angol-Magyar Bank legénysége is, kik Schlotzer keze alatt szép fejlődésnek néznek elébe. Munkájában eredményes társa vitéz Nádudvardi (Neumer) mester.

 A Lovass-féle vívóteremben 

 az Andrássy-úton, a szomszédos Teréz- és Erzsébetváros ifjúsága ismerkedik meg a vívás örömeivel. Az örökké jókedvű Lovass mester harminc év óta neveli maga köré a vívókat, kik a másodklasszis versenyein még a boldog békeidőben, de éppúgy most is állandóan előkelő szerepet töltöttek és töltenek be. Törzsklubjának, a Hungária Vívó Clubnak a neve Lovass mesterrel már egybeforrt és az ő mosolygó accal, de erélyesen és határozottan adott iskoláinak hatása az asszók-nál mutatkozik. Sok a szebbnél-szebb hölgy a vívók között, akik a múlt évben egyesületté alakulva, a stilszerű Amazon Vívó Club nevet vették fel. Lovass mesternek nagy segítségére vannak fiai, valamint Krúdy és Bereczky mesterek.

 Ezúttal csak a termekben folyó munkát és a mesterek működését kívántam ismertetni, legközelebb a kluboknak a versenyszezonra való készülődéséről számolok be. D. I.” [5]

Summary:

 A newspaper article about the start of autumn fencing season in 1926. The journalist visited several fencing schools in Budapest, among them Santelli's salle, the fencing establishment of dr. Gerentsér („the professor of scientific fencing” as the author describes him) etc.

________________________________________________________

1. Hinterland = (a front mögötti) hátország.
2. Krekk = (sportnyelvben) nagyágyú, élvonalba tartozó, kiemelt versenyző.
3. 1925-től Duronelly volt az ingyenes gyakornoka, 1928-ban kapta meg a vívómesteri oklevelét.
4. Ez volt a Sztrakay-féle vívóterem.
5. Sporthirlap, 1926. október 21. / 166. szám. Forrás.
6. Vajon kit takar a D.I. újságírói álnév?

Tolnai (1930)

A Tolnai új világlexikona Vívás szócikke [1]:

 „Vívás. A néprajzi tudomány írásos adatai szerint a V. története visszanyúlik az emberiség őskorszakába. Az ősember a kard primitív formáját alkalmazta embertársai és a vadállatok ellen vívott harcaiban. Az olasz Capoferro 1640. megjelent művében az asszírok királyának, Ninus-nak tulajdonítja a vívás feltalálását, viszont az indusok szerint Brahma nevéhez fűződik a V. föltalálásának dicsősége, míg a múzeumokban található feljegyzések szerint Kr. e. a XVIII. sz.-ban már virágzó testnevelő-iskolákban oktatták a vívást. 

 A görög hitregékben olvasható hoplomachia tisztán katonai természetű gyakorlat volt és mint ilyen, ki volt zárva az atlétikai gyakorlatok sorából. A rómaiaknál találjuk meg az első vívóintézmény nyomait. A gladiátoriskolákban valósággal művészetté emelték a rövid, de éles kard forgatását. 

 A középkor a lovagvilágban élte ki magát. Az egyéni nézeteltérések fegyveres úton való elintézésének módját az északi törzsek után a spanyoloknál találjuk és a lovagi intézményben csúcsosodott ki nálunk is az akkori idők erkölcse. A perdöntő bajvívások fontos szerepet játszottak az igazságszolgáltatásban és e ,,bajok”-at bírói jogérvénnyel, a bíró által kijelölt küzdőtéren intézték el. A modern vívás korszakát a lőfegyverek elterjedésétől számítják. A vívóművészet a németek által bevezetett hosszú, keskeny, hegyes és ruganyos pengével (centille) indult el hódító útjára. A XVI. sz.-ban már Olaszország mesterei oktatják a vívás tudományát és a francia főurak is az olasz úttörők iskoláiban forgatják a pengét. Németországban III. Frigyes császártól a kard mesterei szabadalmat (Privilegiumsbrief) nyertek. Különösen a frankfurti híres vívóiskola indult virágzásnak.

 A V. nemes sportja bennünket, magyarokat különösképpen kell, hogy érdekeljen. Nemcsak azért, mert a világ egyetlen nemzetének históriájában sem játszik oly nagy szerepet a kard, mint a magyarság ezeréves történetében, hanem azért is, mert az 1908. év óta Magyarország áll az első helyen a világ vívónemzeteinek sorában. A magyar vívósport története a magyar vitézeknek a törökökkel a XVI. sz.-ban vívott párharcaival kezdődik. A XIX. sz.-ban, 1825. alapították meg Pesten a „Pesti Nemzeti Vívóintézet”-et. Friedrich Ignác, az egykori porosz gárdatiszt tanította vívni az akkori magyar közélet kitűnőségeit, közöttük Kossuth Lajost, Széchenyi Istvánt és Wesselényi Miklóst. Az első magyar vívóintézet megszűnése után, 1849. Keresztessy József nyitott vívótermet a magyar fővárosban. Később Sztrakay Norbert (akinek vívóterme Gerentsér László egyetemi vívómester vezetése alatt ma is fennáll), Halász Zsiga, Vay Lajos gróf, Fodor Károly, lovag Arlow Gusztáv, Rákossy Gyula, Leszák Károly, Lovas Gyula és Gerentsér László vezették be az ifjúságot a vívás művészetébe. 

 1893. folyt le Budapesten az első vívóakadémia, amelyet olaszok rendeztek. Egy év múltán a Magyar Atlétikai Club-nak a Nemzeti Lovardában rendezett akadémiája már oly nagy erkölcsi sikerrel végződött, hogy 1895. már megrendezhette a MAC a Vigadóban az első nemzetközi vívóversenyt, amelynek az osztrákok részvétele adta meg a nemzetközi jelleget. Győztese a magyar Iványi Gyula volt, de a többi versenyszámot, közöttük a mesterversenyt az osztrákok nyerték, akik a bécsújhelyi K. u. K. Akademie der Fechtkunstban elsajátították az egész világon korlátlanul uralkodó olasz stílust.

 Az olasz fegyverek diadalmaskodtak abban az időben nálunk is és ennek befolyása alatt a MAC olasz mestereket szerződtetett. Első helyen áll ezek között Santelli Italo, a millenáris kardverseny győztese. A mai napig is az ő iskolájából kerül ki a magyar vívók java. Giroldini Frederico és Toricelli Angelo volt a másik két olasz mester, akiknek útmutatása nyomán indult el a magyar vívósport a mai dicsőség felé. Az olasz vívórendszer technikája, párosulva a magyar faj kitűnő tulajdonságaival, megteremtette a magyar vívórendszert, amelynek Gerentsér László iskolája volt a megtestesítője, szellemi vezére pedig Nagy Béla. És ezzel megindult a magyar vívósport renaissance-a. 1900 óta egész Európában a magyar kard győzedelmeskedik. A londoni olimpiász egyéni karddöntőjébe öt magyar került, a stockholmiba hét, a párisiba és az amsterdamiba 3—3. Londonban és Stockholmban Fuchs Jenő, Párisban Posta Sándor, Amsterdamban vitéz Tersztyánszky Ödön nyerte az egyéni kardvilágbajnokságot. Londonban, Stockholmban és Amsterdamban a kardcsapatvilág-bajnokság is magyar kézre került. 

 1925 óta európai vívóbajnokságokat is rendez a nemzetközi vívószövetség. Az elsőt Ostende-ban tartották meg, ahol Garay János nyerte meg a kardbajnokságot. 1926. Budapesten, 1928. Vichy-ben rendezték meg az Európa-bajnokságot. Mindkét helyen Gombos Sándor, Santelli mester tanítványa lett az európai kardbajnok 1929. még egy Európa-bajnokot adott a Santelli-iskola Glykais Gyula személyében. 

 A leghasználatosabb vívófegyverek: a vívótőr (fleuret, rapier, fioretto), a kard (sabre, sciabola, Säbel), a párbajtőr (epée, spada, Degen) és végül a szurony (bajonette). A vívás céljai a következők: tanulás, begyakorlás, barátságos mérkőzés, akadémiai vívás, versenyvívás és párbaj. A tanulás és a begyakorlás a mester felügyelete alatt történik és a versenyvívás alapfogalmainak elsajátítását célozza. A barátságos mérkőzésen két vívó próbálja ki képességeit és gyorsaságát. Az akadémiai vívás a vívóművészet szépségeinek bemutatása meghívott közönség előtt, ünnepi keretek között. A versenyvívásnál többen mérkőznek egymással és itt a versenybíróságnak az a feladata, hogy megállapítsa, vájjon a résztvevő versenyvívók között melyik a legjobb. A mérkőzésnek assaut (asszo), a kapott és adott találatoknak touche (tuss) a szakkifejezése. A versenyvívásnál a küzdő felek négy tussra, nemzetközi és bajnoki versenyeknél öt tussra mérkőznek. E két utóbbi esetben tisztán az adott és a kapott tussok arányát mérlegelik a versenybírák, akik azt figyelik, hogy hol esett tuss és ha mindkét fél érintve lett, hol esett érvényes találat. Aki ellenfelének előbb adott négy, illetve öt tusst, az győzött. A verseny győztese viszont az lesz, aki a legtöbb győzelmet aratta ellenfeleivel szemben. 

 A párbajvívás két félnek lovagias ügyből keletkezett mérkőzése sebzőképes fegyverekkel, az előre megállapított feltételekkel, két-két megbízott és egy-egy orvos jelenlétében. 

 A versenyen megjelent összes bírák együttesen alkotják a versenybíróságot. Az ítélőbiróság (zsűri) az a három v. öt zsűri tag, amely a mérkőzéseknél éppen bíráskodik. A versenyen a szükséghez képest fellebbezési bíróság (jury d’Appel) alakulhat, amelynek feladata a verseny közben emelt óvások felett határozni.”

 Per pillanat még nem tudni teljes bizonyossággal, de ezt a szócikket -- valószínűleg -- Siklóssy László művelődéstörténész írta, mivel szerepel a lexikon szerkesztői között. [3]

__________________________________________________

1. Tolnai Új Világlexikona 18. Vég-Zs (Budapest, 1930), 104-106. Forrás.
2. A szócikkben található képek.
3. Tolnai Új Világlexikona 1. (Bp., 1926)

Torzítás

 Kimondottan érdekes megfigyelni, hogy bizonyos keresőmotorok milyen eltérő eredményeket produkálnak egy igen egyszerű keresés során. Konkrétan a szablyavívás volt a keresőszó, a könnyebb kiértékelés miatt a témával kapcsolatos képanyagot vizsgáltam [1], hiszen így azonnal szembetűnő a találati eredmények eltérése. 

 Lássuk az első versenyzőt: DuckDuckGo. (Ha egy kép nincs külön nevesítve, akkor az a Szablyavívás blogról való.)

DuckDuck...

1. sor: 5 db -- a blogom 3 db képe,  2 db MSZVI [2]; 

2. sor: 7 db -- 1 db barantás, 1 db Szegedi Várvívás, 1 db Schundi;

3. sor: 7 db -- 2 db MSZVI (Kard Napja);

4. sor: 7 db -- 2 db MSZVI (díszes kardmarkolat, udvar).

  A következő keresőmotor a microsoftos Bing.

Bing

1. sor: 5 db -- 1 db MSZVI;

2. sor: 7 db -- 1 db valamikori Ősi Tűz (szablyavivas.hu);

3. sor: 6 db -- 1 db Szablya Iskolája (a könyv címlapja).

  Nem maradhat ki az orosz Yandex sem, hiszen őket aztán végképp nem lehet(ne) elfogultsággal vádolni. Az orosz keresőmotor főleg barantás képeket mutat.

Yandex

1. sor: 5 db -- 1 db MSZVI; 

2. sor: 5 db -- 1 db Szablya Iskolája (könyv), 2 db Bajvívó Magyarok; 

3. sor: 5 db -- 1 db Schundi, 1 db MSZVI.

 Az előző három képlistához hasonló eredményt produkál a Yahoo is, meg a bónuszként kipróbált Ecosia, viszont a legismertebb keresőmotor -- a Google -- látványosan más képhalmazt mutat a felhasználóknak. Erről mindenki saját maga is meggyőződhet ;-))

Summary:

  In this short entry I just wanted to compare search results of different engines: DuckDuckGo, Bing, Yandex etc. As a search word szablyavívás (sabre fencing in Hungarian) was used, and almost every single picture was identified and attributed to a particular Hungarian fencing group. Less known search engines provided a fairly uniform and representative picture lists, but Google showed a very different list of Hungarian pictures.

________________________________

1. Elmentett képernyők.
2. MSZVI = a 2012-es alapítású Magyar Szablyavívó Iskola.

Swedish

 Among HEMA enthusiasts it is relatively well-known fact that some really strange headgear can be found in Swedish fencing manuals, e.g. this fencing mask. [1] But even armed with this knowledge I was really surprised when I saw this.

A damaged specimen [2]

 At first it isn't even clear that we see an incomplete and heavily damaged headgear. Even after reading... well translating the Swedish text the situation hasn't changed too much. Fortunately some additional search has provided much needed photos showing better preserved specimens from the Swedish Royal Armoury. [3]

The best preserved specimen
(LRK 6446)

  The museum provides some useful data on these masks, e.g. weight 2667 g (LRK 22427), 1819 g (22426) and 3043 g (6446). And finally the absolute favorite!

The maximum protection!!! [4]

______________________________________________________

1. Instruktion i sabelfäkting till fots (1893) Source.
2. Livrustkammaren 58997.
3. Sabre fencing masks from Livrustkammaren (LRK 22427, 22426, 6446). Source: Wikimedia.
4. LRK 6486.

Bonaventura

 There is relatively little information about the founder of modern Italian sabre fencing, Giuseppe Radaelli (1833-1882). So I was pleasantly surprised when I found this article from 1838, about his  elder brother, Bonaventura, who was also a renowned fencing master in Milan.

Termometro, September 22, 1838

 From this Italian article we learn that a young, but experienced fencer (Bonaventura Radaelli) participated at the academic display of fencing skills, with foil and sabre, on 9th September 1838. He showed a great dexterity in the handling of sabre, during bouts with several amateurs and a talented fencing master Giovanni Villalonga. Some other masters were mentioned in the article. Unfortunately we don't know at what age Bonaventura took part at this event, also his actual status isn't completely clear: Was he just a talented amateur fencer, or probably an assistant fencing master? (The term esperto supports the latter.) Also we don't know the name is his fencing teacher, maestro Villalonga would be a good guess. Anyway it is interesting to know that in 1838 his name is already mentioned in a local newspaper. At that time little Giuseppe is just 5 years old, and later he would learn fencing from his brother, and at the age of 26, he would have his own fencing salle.

  

  Let's read the complete article with GoogleTrans' help: „My dear friend. Milan, 12 September 1838. Without spreading in vain and mostly artificial preambles, here I am ready to satisfy to your inquiry. So I will tell you briefly what were the results of the Academy of sword and saber, which took place in the Sunday, 9 of the current month, in the Ridotto hall of the I. R. Teatro alla Canobbiana. What has been promised to public in the invitation notice, was faithfully maintained. In the different exercises of sword and saber, all, some more, some less, they sufficiently distinguished themselves. The expert young man Bonaventura Radaelli gave a good test of himself, and several amateurs have explained great energy, and a lot of dexterity in the handling of the saber, coming to each other by comparison, and also supporting against the talented master Mr. Giovanni Villalonga very difficult assaults. But what I will tell you about the uncommon merit of the shrewd one Maestro Signor Fortunato Citterio? He showed a lot of prudence and skill in the use of fencing opposing the most valid defense against the repeated assaults of his very well trained competitors. He was unable to enter arringo to give new evidence of his great perspicacity and expertise the emeritus master cav. Mr. Thurs. Batt. Rossi, for a strong bruise he received at the straight shoulder, having been knocked over to the ground by a horse who had fled, and for this injury the spectators were unable to enjoy the most interesting entertainment. This did not therefore result in the Academy being extremely satisfactory, and for good order deriving from the wise direction of the good other master mr. Antonio De Andrea who chaired you, and for the variety of brilliant show, made even more pleasant by the various musical concerts, with much performance and precision performed by the Band of the invitation I. R. Infantry Regiment Count Haugwitz. Therefore praise the aforementioned Misters. sword and saber masters, who don't they left the most suitable means intent on satisfying a respectable and cultured meeting, and did not fail to procure with greater attend to the public other such valuable amusements, which induce height and strength in the minds, nor serve, like so many others, to weaken them, you proclaim idleness making them and softness. But here I make a point, leaving nothing else to add in this regard, I cordially greet you...”

____________________________________

1. Italian text: „ACCADEMIA DI SPADA E SCIABOLA -- All'1. R. Teatro alla Canobbiana. --- Mio caro amico. Milano, li 12 settembre 1838. Senza diffondermi in vani e per lo piu artificiosi preamboli, eccomi pronto a soddisfare alla tua iuchiesta. Ti diro dunque in succinto quali siano stati i risultamenti dell'Accademia di Spada e Sciabola, ch'ebbe luogo nel giorno di domenica, 9 del corrente mese, nella sala del Ridotto dell' I. R. Teatro alla Canobbiana. Quanto e stato promesso al pubblico nell'avviso d'invito, venne fedelmente mantenuto. Nei diversi esercizi di Spada e di Sciabola, tutti, chi piu, chi meno, bastantemente si distinsero. Ha dato un bel saggio di se l'esperto giovanetto Bonaventura Radaelli, e diversi dilettanti hanno spiegata grande energia, e molta destrezza nel maneggio della Sciabola venendo fra loro al paragone, e sostenendo anche a fronte del valente maestro signor Giovanni Villalonga assai difficili assalti. Ma che ti diro intorno al merito non comune dell'accortissimo maestro signor Fortunato Citterio? Egli fece prova di molta avvedutezza ed abilita nell'uso della scherma opponendo la piu valida difesa contro i replicati assalti degli assai bene addestrati suoi competitori. Non ha potuto entrare nell'arringo a dar novelle prove della sua grande perspicacia e perizia l'emerito maestro cav. sig. Gio. Batt. Rossi, per una forte contusione da lui ricevuta alla spalla diritta, essendo stato rovesciato a terra da un cavallo datosi alla fuga, e per questo infortunio gli spettatori non poterono godere del piu interessante dei divertimenti. Cio non pertanto l'Accademia ha sortito un esito oltremodo soddisfacente, e per il buon ordine derivante dalla saggia direzione del bravo altro maestro sig. Antonio De Andrea che vi ha presieduto, e per la varieta del brillante spettacolo, reso ancor piu gradevole dai diversi concerti musicali, con molto iutendimento e precisione eseguiti dalla Banda dell'inclito I. R. Reggimento d'infanteria conte Haugwitz. Abbiansi quindi lode i suddetti sigg. maestri di Spada e Sciabola, che non lasciarono intentati i piu acconci mezzi per appagare una rispettabile e colta adunanza, e non manchino di procurare con maggiore frequenza al pubblico altri simili pregevoli divertimenti, che in- ducono elevatezza e nerbo negli animi, ne servono, come tant'altri, a fiaccarli, proclivi all'ozio rendendoli ed alla mollezza. Ma qui faccio punto, non rimanendomi altro a soggiungere in proposito, e cordialmente ti saluto: sono” [2]
2. Giovanni Battista Margaroli: Termometro mercantile e d'industria ... compilato da G. B. Margaroli. Nervetti, 1838, p 304. [Source]