2016-08-24

Parafrázis

   „Idejöttök, hogy vívjatok, de a vívást is munkának fogjátok fel. Azt hiszitek, tennetek kell valamit annak érdekében, hogy felérjetek a csúcsra. Ez képtelenség! A vívás nem így működik. Játszanotok kell, mulatságnak kell felfognotok. Ne vegyétek olyan komolyan! Élvezzétek! Csak ha élvezetből csinálod a vívást, akkor fogsz fejlődni. Ha munkának, kötelességnek fogod fel, olyasminek, amit muszáj megtenned, hogy elérhesd a nirvánát, a megváltást, akkor megint csak a saját ostoba kategóriáidba próbálod belepréselni a játék világát.
   A vívás játék: leela. Önmagáért élvezd! Minél több dolgot teszel csak úgy önmagáért, a cselekvés öröméért, annál előbb leszel.” [1]

Osho után szabadon. Nem vagyok valami nagy rajongója a Rolls-Royce-s gurunak, a könyvét is csak véletlenül láttam meg a könyvtárban, de ez a rész kimondottan megtetszett. (Persze Osho nem a vívásról írt, hanem a meditációról.)
_______________________
1. Osho: Férfiak könyve. Bp., Édesvíz Kiadó, 2016, 238. o. (Eredeti cím: The Book of Men, 1998)

2016-08-18

Q & A

I saw this question on HEMA Alliance forum, in Various Newbie Questions topic.

Gentling asked the following: "I'd like to know what you call it on a single-edged sword when a blade widens near the point before tapering down again. Examples of this are some falchions, kukri, and falcata. Many such weapons are curved forward, but I'd like a term that doesn't necessarily indicate that."

Raised backedge (false edge) of a sabre gives it this distinct feature - "a blade widens near the point before tapering down again." It is called jelman (elman). This term is used in Russian language, and derives from Turkish jälman (upper third of the blade near its point). A good example of a sabre with the jelman:

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/e8/Drevnosti_RG_v3_ill089_-_Sabre_FM.Mstislavsky.jpg

On a kukri blade we have something very similar - bhundi (widest part/area of the blade). Naturally in this case the belly is curved forward.

2016-08-12

Gladiátorok, 1735


"Plate IX. The Faulchion or Hanger, the same with Plate I." [1]


"Plate X. The inside Faulchion, the same with Plate II."

Ilyen szablyákkal vívtak véres küzdelmeket a brit "gladiátorok" Figg korában. [2] A kép James Miller skót származású százados és vívómester 1735-ben megjelent könyvecskéjéből való. A könyv pontos címe: A treatise on backsword, sword, buckler, sword and dagger, sword and great gauntlet, falchon, quarterstaff és mindössze 15 oldalt tartalmaz: bevezető, a képek rövid leírása és különböző vívóhelyzeteket ábrázoló 14 db rézkarc (?). Az ábrákon sokféle fegyvert szerepeltet a szerző: skót egyenes kard, egész kosárral (backsword), kard és ökölpajzs, kard és kosaras hárítótőr, kard és hatalmas alkarvédő, szablya és hosszúbot. A mű bevezetőjében és egyben ajánlásában Miller százados azt írta: "...a short treatise of the gladiatory art of defence..."
A derék százados skót karddal

A képek sorrendje fel lett cserélve. "It appears that the plates in the original publication are incorrectly numbered. Each engraving contains a number in the upper left hand corner, which ought to correspond with the caption on the first page. However, some of these are incorrect. Plates 4 and 5 (St George and Hanging Guard) have been swapped over, as have plates 9 and 10 (outside and inside guard with falchion)." (LSD)

A művet Alfred Hutton is említi a saját könyvében (Cold Steel) és 1737-t adja meg a kiadás évének. 4 képét használt fel: Inside Guard, Outside Guard, Hanging Guard, St. George's Guard.

Érdekességek
A lábak közötti távolságot 12-14 hüvelykben (30,5-35,6 cm) adja meg Miller, a testmagasság függvényében, kiemelve, hogy a testsúly a bal lábon legyen. További különlegesség - "...the back part of your left hand must be within half a span of the left side of your face".
_____________________________
1.  "Plate I. Shows you the Outside-Guard, which covers the outside of your Body from Head to Toe.."

2. Nem mellékes, hogy XVIII. sz. első harmadában Miller falchionnak vagy hangernek nevezi ezeket a szablyákat. Utána kellene nézni, hogy mikor jelenik meg a sabre szó az angol nyelvben.

2016-08-04

Párbajozó olimpiai bajnokok

Lassan elkezdődik az olimpia, ebből az apropóból érdemes felidézni egy különleges párbajt, amit az 1908-as aranyérmes kardcsapat két tagja vívott egymással 1910-ben.

„Világbajnokok párbaja.
Vasárnap délben egy órakor érdekes párbaj volt a Fodor-féle vívóteremben. Az egyéni kardvívás világbajnoka, Fuchs Jenő dr. vívott meg Gerde Oszkár dr.-ral, aki mint a világbajnok csapat tagja szintén viselheti a büszke címet. A párbaj szóbeli összeszólalkozásból eredt. A Nemzeti Vívő Klub most tartotta háromnapos vivóversenyét, amelyen Gerde dr. is helyet foglalt a zsűriben. Fuchs dr. a nézők között volt, mikor éppen klubja, a MTK csapata mérkőzött. A mérkőzés közben odaszólt régi barátjának, Gerde Oszkár dr.-nak: — Állj fel, majd jobban látsz. Lehet, hogy a hang volt maliciózus, de meg hogy a nagy nyilvánosság előtt is történt, a mérkőzés befejeztével Gerde félrehívta Fuchsot és egész nyugodtan igy szólt hozzá: — Kérlek, a zsüriskedésre vonatkozó megjegyzéseidet máskor tartsd meg magadnak. — Jó, jó, mondta Fuchs. Ahogyan ezt mondta, fölingerelte Gerde Oszkárt, aki azután így folytatta: — Igen, mert ez szemtelenség. Fuchs Jenő a sértésre Zacher Róbert dr. és Szász József dr-al provokáltatta Gerdát, aki Hajdú Marcel dr.-t és Krencsey Gézát bízta meg a lovagias ügy elintézésével. A segédek nem tudták békésen elintézni a két bajnok dolgát és kardpárbajban állapodtak meg, harcképtelenségig, bandázzsal. A párbajt Hajdú Marcell dr. vezette. Fuchs támadott és a pengék találkozása után Gerde mély szekundból oldalt riposztozott, amely a bandázson laposra fordult. Fuchs fejet vágott vissza, amit Gerde kivédve, villámgyorsan szintén fejet riposztozott, amely Fuchs dr. helytelen védekezés következtében fejen találta és hat centiméteres könnyű sebet ejtett rajta. A párbajt erre megszüntették. A felek nem békültek ki.
”

Budapesti Hírlap, 1910. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1910-03-15 / 62. szám

„Bajnokok párbaja.
A Nemzeti Vívő Klub tavalyi márciusi versenyén dr. Gerde Oszkár vívőbajnok volt a zsűri egyik tagja. A mérkőzés közben dr. Fuchs Jenő vívóbajnok figyelmeztette dr. Gerdát, hogy álljon fel, mert úgy jobban fogja látni a mérkőzés lefolyását. Ezt zokon vette Gerde és hidegen visszautasította. Az affér békés utón nem volt elintézhető és a két bajnok a Fodor-féle vívóteremben kardpárbajt vívott, amelyben Fuchs könnyű sérülést szenvedett a fején. A sérülés után Fuchs nyomban tiltakozást jelentett be és azt állította, hogy ellenfele a „halt“ után vágott és sebesítette őt meg. A törvényszék ma vonta felelősségre párviadal vétségéért a két bajnokot. Fuchs ma is említette, hogy Gerde a „halt“ után vágott feléje, Gerde és segédei azonban kijelentették, hogy a párbaj szabályszerűen folyt le. A bíróság mindkét vívóbajnokot négy-négy napi államfogházra ítélte.
”

Pesti Napló, 1911. január (61. évfolyam, 1–26. szám)
1911-01-28 / 24. szám

A hivatalos okiratok szerint a „hatalmas” büntetést a váci börtönben töltötték le a bajnokok. Az államfogház volt az elzárás legenyhébb formája: az elítélt a saját ruhájában volt a BV ideiglenes lakója, nem volt köteles dolgozni, csak estére zárták a cellájába, hozathatott magának ebédet az étteremből, igaz csak napi 0,5 (?) liter bort ihatott ;-))))

Ui.:
Az esetet Clair Vilmos is megemlíti a könyvében (1910. március 13.). Még nem ellenőriztem.

2016-07-28

Figg és a kardok

A homályos ökölvívás-történeti emlékeim között ott dereng James Figg kopaszra borotvált feje, vállas alakja, a mai szem számára szokatlan alapállása és ököltartása. Némi kutakodás után számos érdekes dolog derült erről a legendás pusztakezes ökölvívóról, pl. az, hogy a XVIII. sz. angol díjvívás általában 3 menetből állt - éles pengékkel történő vívásból, igen lazán értelmezett ökölvívásból (ebbe belefért a fejelés, sípcsontrúgás, dobások, földön fekvő ellenfél taposása stb.) és végül következett a botvívás (ebben a menetben hosszúbotot vagy a rövidebb cudgelt használták).

""The "boxing" practiced by Figg was a very different sport in the early 1700s then from what it is today.  These were no-holds-barred contests that would usually take place over 3 bouts, one of swordplay with a choice of live swords, daggers & shields, one of bare-knuckle boxing, and one of quarterstaff or cudgels. The earliest "boxers" not only had to learn various weapon skills they also trained in a fist fighting art that included eye gouging, hair pulling, spitting, head-butting, purring (shin-kicking), stomping and kicking downed opponents, or wrestling throws and grappling whilst on the ground. The men who partook in these matches were often referred to as "prizefighters" because they would fight against all comers for prizes of money, free beer, hats or cups. And the best of these "prizefighters" was James Figg."

"A third, deciding match, between the two took place on the 6th of June 1727, in front of an audience of 3,000 spectators that included the Prime Minister of England, Sir Robert Walpole. The first round was with swords and a cut to Sutton's shoulder resulted in Figg winning that round. The second round was fist-fighting which included throws and grappling, Figg won this round by submission. The third round was with cudgels during which Figg shattered Sutton's knee to win the match and reclaim the title. Now that is a mixed martial artist!"

Vagy

"Figg was a big man with a shaven head and an imposingly muscular physique. Pierce Egan, one of the first historians of pugilism, described the fighter in his 1812 Boxiana as being ‘more indebted to strength and courage for his success in the battlefield than to the effects of genius’. At a time when prize fights often consisted of a round of sword fighting, a round of cudgels and a round of boxing, Figg was actually far more technically accomplished with weaponry than he was with his fists. Captain John Godfrey, who was taught to fight by Figg and was himself a talented swordsman, wrote of his mentor: ‘Figg was the Atlas of the sword, and may he remain the gladiating statue! In him, strength, resolution and unparalleled judgement conspired to form a matchless master.’ He heaped praise upon Figg’s use of ‘time and measure’ and described his way with a sword as ‘charming’.

According to Egan, Figg’s way with his fists was far less elegant: ‘If his methods of fighting were subject to the criticism of the present day, he would be denominated more of a slaughterer than a neat and finished pugilist.’ But early 18th century boxing wasn’t the subtle chess match of gloved fists and tight defences that characterise the modern sport. Instead it was a brutal bare-knuckle brawl in which fighters were expected to use their elbows and fingers, throw their opponents to the floor and land punches and kicks even after their opponents were down and out. This was a form of boxing in which blood and broken bones were accepted, even demanded. Godfrey, in his book A Treatise Upon the Useful Science of Defence, recommended that boxers aim their punches between the eyebrows as this causes the eyelids to swell, obstructing the sight. ‘The man thus indecently treated and artfully hoodwinked,’ he wrote, ‘is then beat about at his adversary’s discretion.’ He also advised that blows to the stomach ‘may be attended with a vomiting of blood’. Queensbury Rules this wasn’t.

Back-sword fighting was a brutal pursuit which made bare knuckle brawling look like a bit of a picnic. The back-sword was a small one-sided blade designed for slashing and cutting, far removed from the elegant movements associated with fencing. Fighters wore no protective clothing, with the result that Figg’s body was a web of scar tissue. Godfrey recounts a back-sword bout between William Gill – one of Figg’s pupils – and an Irishman named Butler. Gill was renowned for aiming at his opponents’ legs, and on this occasion he wounded the Irishman with a cut ‘more severe and deep’ than Godfrey had ever seen before. ‘His leg was laid quite open, his calf falling down to his ankle.’ Butler was stitched up but surgeons who operated on lowly brawlers weren’t up to much. The wound became infected and after a botched amputation the Irishman ‘soon expired’. In such circumstances, the fact that Figg retired with all his limbs in place was proof of his considerable skill.
" [1]

Azt is lehet tudni, hogy milyen eszközöket használtak a vívók.



Sporting Magazine, 1. kötet, Rogerson & Tuxford, 1793
History of Boxing, 13. o.

Egy további érdekes kiegészítés a korrajzhoz.

 
Arthur Wise: The History and Art of Personal Combat (2014), 9. o. (előszó)
___________

2016-07-24

Saska 1904


1904 mintájú kozák saska részletes rajza 
(rengeteg mérettel)

Very detailed drawing of Kuban Cossack shashka (M1904)

Altiszti saska, a penge belső oldalán a következő cirill betűs felirat található KKB (Kubanszkoje kazacsje vojszko; Kubáni Kozák Sereg).

Teljes hossza: ................. 920 mm
Penge: ........................... 750 mm (a rajz alapján 756 mm)
Penge szélessége: ........... 33-36 mm
Vastagsága: ................... 2.5-5 mm

Tömege (hüvellyel együtt) 1000 g      (bőrrel bevont fa hüvely)
Pár további kép: 1. kép | 2. kép |

A 2. képen 3 db ilyen saska látható, kiválóan látszik a két vékony pengevájat, a KKB felirat, a hüvely, amibe a markolat feléig belefért a kard.

2016-07-15

Grundvívás (bíráskodás)

„Bíráskodás
   Annak ellenére, hogy bizonyos megkötésekkel a grundvívás küzdelmeit akár bíró nélkül is le lehet bonyolítani, sokkal jobb, ha az asszó során legalább egy bíró jelen van, vezeti a mérkőzést, számolja a pontokat stb. Ha egy adott küzdelem levezetéséhez már két bíró áll a rendelkezésünkre, akkor a vezetőbíró a felállási vívóvonal egyik oldalán áll, a másik bíró pedig vele szemben, a vívóvonal másik oldalán. Így a vezetőbíró jól láthatja az A vívó belső és a B vívó külső oldalát, míg a másik bíró az A vívó külső és a B vívó belső oldalát figyelheti. Mindketten biztonságos távolságról, folyamatosan követik a vívók mozgását. Végül, ha kettőnél több bíró közreműködésével kerülne sor a küzdelem lebonyolítására, akkor a bírók a küzdőtér határvonalán túl helyezkednek el, egyforma szektorokat figyelnek meg és mozgásukkal folyamatosan követik a küzdőket.
   A hatékony bíráskodás érdekében a versenyzők kötelesek jelezni a rajtuk esett találatot „Volt!” felkiáltással. Ezt követően a vezetőbíró „Állj!” vezényszóval megállítja a küzdelmet, ha szükséges akkor megvárja a másik bíró jelzését vagy kéri az eltalált felet, hogy a fegyvertelen kezével jelezze a találat helyét. Utána a vezetőbíró bemondja és jelzi a vívók pontszámát és a küzdelem folytatódik. Egyszerűbbé válik a bíráskodás, ha minden találat után a felek visszaállnak eredeti kiindulási helyükre és innen folytatják tovább.
   Az ellenfél egész teste támadható vágással, illetve szúrással. Minden egyéb akció tilos, tehát nincs megengedve pl. az ütés, rúgás, lábsöprés, dobás, lökés (kézzel, vállal stb.), az ellenfél fegyveres kezének elsöprése. Nincs megengedve a test test elleni küzdelem. Ha ilyen mégis kialakulna, akkor a vezetőbíró azonnal megállítja a küzdelmet és a felállási helyzetből folytatódik a vívás. A bíró kikötheti, hogy pl. kezdő versenyzők nem alkalmazhatnak feltartó szúrásokat, vagy a boka alatti találatokért nem jár pont.
   Minden küzdelem előtt a vezetőbíró röviden összefoglalja a szabályokat, a találatokért járó pontokat, felhívja a versenyzők figyelmét a tilos akciókra, az ezért járó szankciókra, illetve ismerteti, hogy hány pontos az adott küzdelem (5, 7 stb.).

Vívóakciók elbírálása és pontozása
   A küzdelem egy adott pontszám eléréséig folyik, ez lehet 5 pont a csoportmérkőzések során, vagy akár 7 pont az egyenes kiesési szakaszban. A fejtalálat 3 pontot ér, a törzset vagy a combot ért találatért 2 pont, a végtagokat érintő találatért pedig 1 pont jár. [1] A fegyveres kéz csukló alatti része nem minősül találati felületnek, így a kézfejet vagy az ujjakat ért találatért nem jár pont, de a fegyvertelen kar egésze találati felület. A grundvívás küzdelmei során nem szükséges időhatárt megszabni, ugyanakkor, ha a verseny lebonyolítása miatt ez szükséges, akkor megszabható, hogy hány percig tarthat egy küzdelem. Amennyiben se a rendes küzdelmi idő, se a hosszabbítás során nem dőlt el a küzdelem (nem történt tiszta találat, vagy döntetlen az állás), akkor ki kell hirdetni a döntetlent.
   Meg van határozva, hogy összesen hány „együttes” - együttes támadás vagy kettős találat - történhet egy küzdelem során (3 és 5 közötti érték). Az ilyen akciókért nem jár pont. A vezetőbíró külön számolja és bemondja az együttesek számát. A meghatározott számú együttes elérésekor a bíró kihirdeti a döntetlent. Alkalmazható egy olyan változat is, amikor az együttesekért is pont jár, ekkor nem szükséges külön számolni ezek az akciókat. Ebben az esetben mindkét fél megkapja a találata által érintett felülethez kapcsolt pontszámot.
   Pont csak a megfelelő erejű, szándékos találatokért jár. Fontos, hogy a minimális erővel bevitt találatokért a vívó nem kapjon pontot (nincs „mérgezett kard” elv), hiszen egy ilyen találat talán még egy komolyabb karcolást sem okozna. Ugyanakkor a vívónak képesnek kell lennie arra, hogy kontrollálja a találatok erejét. Erre figyelmeztetni kell a feleket a küzdelem megkezdése előtt, illetve elmondani, hogy az első kontroll nélküli, túl erős találatért figyelmeztetés (esetleg nem is kap érte pontot), a másodikért már pontlevonás jár (tehát a vétkes féllel szemben ítélnek meg 1 pontot), végül a harmadik után leléptetik a vívót és az ellenfelét hirdetik ki győztesnek. Idővel el kell jutni arra a szintre, hogy csak a penge élével, fokélével vagy hegyével bevitt találatokért kapnak pontot a versenyzők. Ha a küzdelem során lefegyverzés történt, azaz a vívó tudatos akciója folytán vesztette el ellenfele a fegyverét, akkor ezzel a lefegyverzést végrehajtó fél nyerte meg az asszót. Ha a lefegyverzés ténye nem egyértelmű, de a vívó elejtette fegyverét, akkor ellenfele 3 pontot kap. Elképzelhető, hogy idővel engedélyezve lesz a tiszta láncvágások pontjainak összeadása. Addig is pl. a fejet tisztán eltaláló, de utána a mellre, vállra stb. lecsúszó vágás csupán 3 pontot ér, mivel a lecsúszó vágások nem minősülnek láncvágásnak (vágássorozatnak).
   A vívónak a küzdelem megkezdése előtt kell eldönteni, hogy melyik kezével kíván vívni, asszó közben már nem válthat kezet. Javasolt, hogy kezdők ne használhassák a fegyvertelen kezüket arra, hogy grundvívása közben ráfogjanak az ellenfél fegyveres kezére, esetleg a mozdulatlan penge keresztvasára vagy erősére (keresztvas feletti egyharmad).
   A bíráskodás megkönnyítése érdekében még nem teszünk különbséget „együttes” és utánvágás között. Ha a vívó úgy győz, hogy közben nem kapott találatot, akkor egy ilyen győzelemért 6 pont jár, egy sima győzelemért 3 pont (a bevitt találatok alapján megnyerte az asszót, de közben ő is kapott találatot), a döntetlen 1 pontot ér, míg a vereség 0 pontot.

Egyéb rendelkezések
   A női grundvívóknak könnyebb vívóeszközt kell biztosítani mind a gyakorlás, mind pedig a versenyzés során. Kendóban a bambuszlapokból készített sinai minimális tömege 510 g a férfiak részére, és 440 g a hölgyek részére rendszeresített vívóeszköz, tehát a nők bambuszkardja 14%-al könnyebb. Idővel ezt az arányt kellene alkalmazni a grundvívás eszközeinek gyártásakor.”

Részlet a Grundvívás c. könyv 50. fejezetéből. A víváshoz szükséges felszerelésről, a küzdőtérről lásd:
egy korábbi bejegyzést.
__________
1. Természetesen, amikor eltalálják a vívó fegyveres kezének csukló feletti részét, akkor nem kell átvennie a kardot a másik kezébe. Ezzel kiküszöbölhető egy olyan anomália, hogy két kéztalálattal is meg lehetne nyerni egy 5 pontig tartó asszót.

2016-07-14

Chappon (1903)


Chappon Samu és Vermes Lajos a kolozsvári Dunky fivérek fényképészetében (1903). 

Jól olvasható a Vermes címeres pecsétjének felirata: "Nagybudafalvi Vermes Lajos egyetemi tornatanár és vívómester". A képen tőrrel mutatnak be vívóakciót.

Nagyon hasonló fénykép található Chappon könyvének [1] harmadik, 1911-es kiadásában. A 14. ábrán teljesen azonos a felállás, Chappon kitöréssel támad, a bal keze a jobb térdén van [2]. Annyi a különbség, hogy Vermes vívótőrének hegye nem egyenesen előre mutat, hanem befelé van fordítva, a fegyveres kéze kb. szemmagasságban van, és Chappon Vermes pengéje felett szúrja meg az ellenfele vállát.
___________
1. A nemes vívás művészetének elmélete. (Három kiadás: 1892, 1904, 1911)

2. Elképzelhető, hogy sokáig kellett megmaradni ebben a helyzetben a korabeli fényképezőgépek működése miatt.

2016-07-12

Véletlen

Böngészés közben akkor beszélhetünk véletelen találatról, ha pl. egy ismert HEMA-fórum olvasása közben találunk kiváló hazai forrást. Ilyen véletlen folytán leltem rá Kristó Gyula Az Árpád-kor háborúi c. könyvére, ami az Zrínyi Kiadónál jelent meg 1986-ban. Az élvezetes szöveg mellett, igen sok jó képet és ábrát talál benne az érdeklődő. Egy kis ízelítő a kínálatból.

Honfoglalás kori szablya rekonstrukciója (19. ábra) (MEK)

 Elölnézetben (1), a fok felől (2), a hüvely (3.) A szablya szerelékének
változatai: markolatgombok (4-7), a markolat tövét borítő gyűrű (8),
keresztvasak (9-11), pántos és lemezes függesztőfülek (12-14),
koptatók (15-17).

X-XI. századi kard rekonstrukciója (20. ábra)

Ui.:
Jó látni, hogy egy - vélhetően - hazai fórumozó által írt hozzászólásban egymás mellett hivatkoznak Schundi blogjára meg a jelen blogra. (Kár, hogy a XVI. századiként megadott szablya a leírás szerint XVII. századi.)
A könyvben (233. o.) sokkal jobban látszik a fokél szimmetrikus élezése (2), illetve a kiemelkedő fokél (3).

Ui. 2.:
(5)-ös markolatgomb a karosi II/11. szablyán látható (ezüst); (6)-os II/52., III/11. szablyákon (és a gnadendorfin is ilyen van; tervezett külön bejegyzés). (8) és (9) látható a II/52. szablyán.