Zúgó nyilak

Karczag György nevével akkor találkoztam először, amikor Baski Imre turkológus cikkét olvastam. A szerző mellékesen említette, hogy Karczag történelmi regényeiben is fellelhető a baranta szó. Gondoltam, utánajárok a dolognak... és felfedeztem magamnak egy igazi remekírót. 

Egy rövid részlet az előszóból.

"Holt évek nyomában

Körülöttem hegyek; évmilliók üzenete, ráncok a föld elaggott képén. Előttem felmérhetetlen láthatár. Ott ér véget a halványkék ködben úszó horizonton, ahol már a képzelet világa kezdődik sejtelmeivel (...) A jelenkor elhagy, időtlenség vesz körül.

   A Bükkben vagyok, a Dédes-hegyen, hajdani vára romjai alatt. Odalent szűk völgy, körben hegyek. Patak is folyik lent, vize a kulacsomban. Fölöttem a megveresedett égből feketén szakad ki az egykori erősség fala, körülötte ott zúg a Fátrából előtámadt szél... Nappal a rom is szelid, fehéres-okkersárga színű, de alkonyattól hajnalig, amikor a múlt uralma kezdődik, félelmetes.

   Öt éve már, hogy minden esztendőben néhány hetet, olykor egész hónapot a Bükkben töltök. Igyekszem megismerni, múlt századaiba merülni. (...) Bárhol jártam, mindig Dédesre tértem vissza. Vonzott a több lépcsős, meredek kettős hegy, átellenben a Kisvárheggyel. Hegynek elég hegy, de várnak nyoma sincs ott. Dédes erődje omlás áldozata lett. Maradványait fiatal fák rejtik az oldalban. Elképzelem bástyákkal, kapukkal, hasas toronnyal, parádés hadinéppel. (...) Itt láttam álmomban Ernye bán alakját. A legenda úgy tartja, ahogy az alkony elérkezik, feltűnik fekete lován, az viszi páncélos urát időn és téren át.

   Szinte félek. Úgy érzem, tekintete megigéz, ő akarja, hogy írjak róla.

   Ernye bán visszahív a tegnapba. Követem...

  Gyertyám lassan elfogy, szélbiztatta tüzem pattogva ég. Az első sorokat itt vetem papírra, nem is lehet máshol."

Karczag György: Zúgó nyilak (1970, 2008, 2015)

Kellemes olvasást!

 

Mérföldkövek

Pár idei mérföldkő:

• 2009 áprilisában kezdtem el vívni: eltelt 7 év.
• ---
• Az edzőtársam sikeresen abszolválta a 120. edzést, ezt követően „hivatalosan” is III. osztályú grundvívónak lett minősítve. Gyakorlatilag ő hazánk egyetlen igazi grundvívója, hiszen korábban semmilyen más vívást nem tanult. Versenyeredménye alapján a párom már korábban megkapta az I. osztályú grundvívó minősítést, én pedig a II. osztályúként morzsolgatom vívónapjaimat.
•  ---
• A Gerentsér László wikipédiás szócikkem a tavalyi „Az év szócikke” versenyen második lett Sport kategóriában (lásd a szócikk vitalapját).
• ---
• Kendo vs fencing kategóriában a kendós Gyulával közösen készült videónk (2009) még mindig őrzi elsőbbségét a Youtubeon (1.668.000 megtekintés; a 3 évvel korábban feltöltött második helyezett ~240 ezerrel van lemaradva, a harmadik pedig több mint egy millióval).

Fokél 3.

Ezzel a bejegyzéssel lassan lezárnám a témát. A későbbiekben biztosan lesznek még új adatok.

A kapcsolódó anyagokból láthattuk, hogy a saját tudományágukban jó szakembernek számító kutatók mekkorát képesek tévedni, ha kritikátlanul átvesznek minden bizonyítást nélkülöző elméleteket. Nézzünk még egy másik példát: az érdeklődő egy máskülönben kiváló, 2000-ben kiadott könyvben olvashatja, hogy a pusztai lovasok mesterien bántak a szablyával, "a nyeregből oldalt kihajolva pedig fokéllel alulról hasították fel az ellenfél lovának hasát."

A "lósebző" fokél legendájának továbbéléséhez hozzájárult Kiszely István antropológus [1] könyve A magyar nép őstörténete (2001), amit a wiki egyetemi tankönyvként és tanári segédkönyvként tart számon [2]. Ő volt az, aki Petőfiként azonosította a barguzini női csontvázat. ;-)

Az ősmagyarok fegyverzete  c. fejezetben olvasható:
"A többoldalú használhatóságát növeli a penge fokéle. A fokél elsősorban a ló megsebzésére irányuló része a fegyvernek (1). A szablya egyedüli hátránya, hogy a vaspáncéllal szemben hatástalan (2). Szablyáink enyhén íves pengéjű egyélű, foka mentén vércsatornával erősített 70-90 cm hosszú megtört markolatú fegyverek voltak, amelyeknél a penge hossza 60-65 cm-nyi volt (3); tompa fokát a hegyétől visszamért, nagyjából harmadnyi hosszán - néha feljebb - ugyancsak élesre köszörülték; ez a fokél (elman) (4); azaz a penge fokát kikalapálták, visszaköszörülték. A magyar harcos elrobogott ellenfele mellett, s úgy suhintott oda egyélű szablyájával. A markolat anyaga lehetet vas, némely esetben öntött bronz, illetve réz (5). A fogantyút borító falapokat egy szegeccsel rögzítették a markolatvashoz. Az egész fogantyút bőrrel vonták be, végére pedig fémkupakot erősítettek. A szablyákat gyepvasércből damaszkolták, így 9-9,2-es keménységűek voltak (6)."

Én számoztam be a mondatokat, mert egy másik bejegyzésben érdemes lenne külön is foglalkozni ezzel a résszel. A könyv megtalálható a Magyar Elektronikus Könyvtárban, még az a szerencse, hogy nem túl népszerű, ami a letöltés-számláló alapján tudhatunk (2008 novembere óta 734 letöltés) [3].

_______________________________________
1. Kiszely István (Budapest, 1932. június 14. – Budapest, 2012. augusztus 28.) biológia-földrajz szakos tanár, antropológus. Neve a szibériai Petőfi-expedíció kapcsán, valamint nyilvánosságra került állambiztonsági ügynökmúltja miatt lett a szélesebb közvélemény számára is ismert.

2. Ennek nem néztem utána.

3. Összehasonlításként Kiliti Joruto Harcművészeti villámhárító c. írását 17468-szor töltötték le 2005 óta.

S.A.G.A.

A múltkorában egy véletlen folytán észrevettem a SAGA táborát [1] a helyi várunk előudvarán. Eddig csak a vívókönyv-adatbázisukat ismertem, ami jelenleg 2500 bejegyzést tartalmaz.[2] Most végre volt lehetőségem találkozni és beszélgetni a vívóiskola tagjaival. Sok érdekes téma merült fel:

• középkori orvoslás: hogy fertőtlenítették a sebeket, mivel vették ki a nyílhegyeket, mit használtak érzéstelenítésre, milyen kötelezettségekkel járt az orvoslás, 
• kalligráfia: milyen tollal érdemes írni,
• hajítógépek: konkrétan a trebuchet, típusok, modellezés,
• I.33 kódex: pajzshasználat

Sok érdekes eszközt láttam a standjukon: alumínium messereket, jófajta bolognai vívókardokat, fém ökölpajzsokat, Regenyei-féle federeket. Szóval, volt ott minden, ami beindítja egy középkori "gyermek" fantáziáját, még akkor is, ha nem vagyok se hagyományőrző, se újrajátszó.

Utána meg egy kevés vívás is belefért a napi programba, barantás gyakorlószablyával (BSZ-4). Az egyik ellenfelem bolognai vívást próbálhatott ki grundvívással szemben. Aznap nagyon megtanultam, hogy a középkori lábbelik rendkívül csúsznak a füvön. A társáság egyik tagja brit állampolgár, aki itt él Magyarországon, és aki a Matt Easton által vezetett Schola Gladiatoria társaságnál tanulta a középkori vívás alapjait.

Mondanom sem kell, hogy pompásan éreztem magam egy ilyen találkozás után!
_________

1. Schola Artis Gladii et Armorum Európai Harcművészetek iskolája.

2. Ezeknek csak kisebb része online szöveg, de ennek ellenére az adatbázis értékes segítséget jelent minden víváskutató számára, még akkor is, ha egyes bejegyzések kissé pontatlanak.

Fokél 2.

A fokél rendeltetésével kapcsolatban már 2001-ben jelent meg egy hosszabb cikk [1], ennek rövid összefoglalóját találja meg az érdeklődő a Magyar őstörténet c. sorozat 3. kötetében [2]:

"Mi célt szolgál a szablya fokéle?

A Kovács István által az 1930-as években [3] megfogalmazott, majd László Gyula által népszerűsített elmélet szerint a szablya fokéle arra szolgál, hogy azzal alulról felfelé vágva az ellenfél lovát meg lehessen sebezni. A lovon végrehajtott kísérletek tapasztalatai azonban azt mutatták, hogy ez az elmélet egyértelműen téves: az egymással szemben haladó lovak sebessége kizárja ezt a használati módot.

Egy lehetséges alternatívára Hidán Csaba mutatott rá, aki szerint a vívás során a szablya fokéle az ellenfél fegyvert forgató kézfejének és alkarjának a támadását tette lehetővé. Hatásossága ellenére ez sem lehetett a fokél kifejlesztésének kiváltó oka, mivel ez a vívási rendszer leginkább gyalogosan használható.

A fokél kialakulásának okára végül egy másik tudományágban végzett vizsgálatok világítottak rá: a kaszával bekövetkezett balesetek modellezése során kimutatták, hogy ívelt pengével sokkal könnyebb szúrni, ha a penge homorú oldala is élezett. Ilyenkor ugyanis a penge nem gyűri maga előtt az "anyagot". Ennek a vizsgálatnak az eredeményeit a kísérleti régészet használta fel: az ív domború és homorú oldalán egyaránt élezett - azaz fokéllel ellátott - penge tökéletes szúrásképet adott, mindenütt vágta, sehol nem roncsolta a tesztbábu anyagát.

Ezen túl a fokél kialakításának volt egy egyszerű gyakorlati oka is, amelyre már korábban felhívták a figyelmet: a fokéllel ellátott fegyverek esetében a penge súlypontja közelebb kerül a markolathoz, így a fegyvert könnyebben lehet forgatni. Sz. G."

Sz. G. = Szőllősy Gábor (1954-), agrármérnök, muzeológus, népvándorlás kori régészetből doktorált.
_________________________________

1.
Szőllősy Gábor: Mi célt szolgál a szablya fokéle? A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve. 23. 2001. 275-293.

2.
Szerk.: Petkes Zsolt - Sudár Balázs: Honfoglalók fegyverben. Magyar őstörténet 3.. Budapest, Helikon, 2015.

3.
Kovács István: Hogyan használta a honfoglaló magyar a szablyát? (1941)
Közlemenyek az Erdélyi Nemzeti Muzeum Erem-és Régiségtárából, pp. 129-131.
Nagy valószínűséggel innen indult a "lósebző" fokél elmélete ;-)

Falchion

Pár napja döbbentem rá, hogy nem vagyok biztos a szó magyar kiejtésében, illetve nem találkoztam e különleges kardfajta magyar nevével. Rákerestem a világhálón, rákérdeztem a VMH topikban és a következő dolgokat sikerült kideríteni.

2004-ben a Dungeon & Dragons szerepjáték magyar játékosai már próbálkoztak a szó magyarításával. [1]

Egy magyarítási kísérlet

Lássuk az eredményt - pár hozzászólást egy szaktopikból:  PHB 3.5 magyarul  [2]

"Falchion, Scimitar. A szakértő véleménye:
Egyik sem jatagán, egyik sem handzsár! (Majd kérek egy meghatározást rájuk is...)

Falchion = nincs egyértelmű magyar megfelelője, legpontosabb név a rövid, szélespengéjű pallos...
Scimitar = szablya. (Ez volt eddig a magyar PHB-ban handzsárnak fordítva.)

A szakértő azt javasolta, hogy fel kellene tüntetni a magyar megfelelők mellett az angol neveket is.
Azt hiszem a scimitar = szablya sima ügy. A falchionnál a rövid,szélespengéjű pallos kissé hosszú, úgyhogy ki kellene találni rá valami frappáns nevet.

Ötleteim:
Kétkezes szablya (de ez nem pallos...)
Keleti pallos (egy fantasy világban viszont a Kelet nem okvetlenül idézi az arab világot...)
Sarlópallos (a falchion eredetileg a latin falx, falcisból jön, ami sarlót jelent...)
Esetleg sólyompallos ("falcson" - falkon...) Több ötletem nincs...."

"Konzultáltam három szakértővel a témát illetően, és mind a hárman (egymástól függetlenül) bizton állították, hogy a falchionra a "rövid, széles pengéjű pallos" meghatározás nem megfelelő! Mindhárman más-más módon fogalmazták meg, hogy hogyan is lehetne lefordítani a falchion kifejezést, de azonos véleményt képviseltek azügyben, hogy nincs pontos magyar megfelelője. A fegyvertáros által mondottakat paradoxonnak tartották, mert - állításuk szerint - a pallos legegyszerűbb értelmezése a következő: széles pengéjű, hosszú, egyenes kard. Tehát a pallos kifejezés nem alkalmazható egy rövid kardra, akár széles és egyenes a pengéje, akár nem. Egyikőjük igen frappánsan és egyszerűen meg tudta fogalamazni, hogy mi is az a falchion. "Hegye felé szélesedő, rövid görbe kard." Figyelmeztettek, hogy semmiképpen se alakalmazzuk a jatagán, illetőleg a handzsár szavakat, mivel azok abszolúte más fegyvereket fednek. A scimitar kifejezésről már megoszlottak a vélemények. Egyikük állítása szerint handzsárt vagy nyesőkést, másik kettőjük szerint pedig szablyát jelent. Ebben a kérdésben tehát nem jutottunk dűlőre."

"Talán segíthet a The Cassel Concise English Dictionary meghatározása:

falchion, n. a short, broad sword with a slightly curved blade.
Azaz egy rövid, széles kard, enyhén ívelt pengével.

A szó a szótár szerint is a latin falx = sarló szóból ered (latin falx -> későlatin falcio -> ófrancia fauchon). A sólyom (falcon) a későlatin falco -> ófrancia faucon-ból ered, valszeg ez a betűnyi eltérés okozhatott kavarodást."

"Anélkül, hogy kételkednénk a szakértőid autentikusságában, számomra elég megyőzőnek tűnt a fegyvertáros hozzáértése és véleménye. Továbbá a Fegyvertípusok enciklopédiája szerint (46. oldal), a pallos defínicíója így szól: "A pallosok rövidek és nehezek voltak, ívelt éllel. A penge hátoldala lehetett egyenes, ívelt, vagy a csúcsánál levágott." (Továbbá a pallosalabárdok sem egyens pengéjűek, hanem íveltek.)

A scimitarra a szablya azt hiszem mindenképpen megállja a helyét, mivel a te szakértőid közül kettő, és a fegyvertáros is ezt a nevet mondta. (A scimitar tehát mindenképpen szablya lesz,ami a rajz alapján eleve annak is tűnt.) Pallos ügyben anyit tehetek, hogy jövő héten kérek a fegyvertárostól egy definíciót, hogy ő mit nevez annak. (Mivel a a PHB nem hadtörténeti kiadvány, nem adhatunk helyet minden szakértői véleménynek (vagyis nem tüntethetjük fel a különböző elképzelések tömegét), hanem találnunk/találnom kell egy megfelelő nevet... A sólyom elnevezés teljes mértékben a saját agyszüleményem, pusztán a falcson - falcon kiejtési hasonlóság alapján született... "

"Hm.. összegezzünk: Sajna úgy tűnik, hogy játéktechnikailag már maga a falchion is hibás, mivel az elmondottak alapján ez egy egykezes(!), rövid, ámde nehéz, alig ívelt, kiszélesedő, egyélű és nem túl jó minőségű / nem különösebben megbecsült kardfajta. Leginkább olyanok számára, akik nem igazán mélyültek el a kardforgatás technikai részleteiben, és/vagy a nyers erőt részesítik előnyben.

Míg a játékban ez egy viszonylag drága, kétkezes, rendesen ívelt, szablya szerű valami, gyak sztem egy kétkezes scimitar-nak szánták. Kár, hogy a neve mást jelent... Innentől kezdve nyugodtan lehetne a magyarban akár kétkezes szablya is, (bár nem tudom, ilyen fegyver egyáltalán létezett-e?). Végülis mindegy, elvégre fantasy, és így legalább mindenki el tudná képzelni. A pallosról úgyis mindig viták vannak, hogy az tul. képp. mit jelent."

"A sarlópallossal sztem az a gond, hogy én rögtön egy jatagán-szerűen előre görbülő kardot képzelek el a sarló alapján. Akkor már inkább a sólyompallos! Sztem irtó hangzatos név, nekem bejön." [3]

Ahhoz képest, hogy szerepjátékról van, igen pontos szakértői véleményeket szereztek be a srácok.

A szó kiejtése

Amennyiben elfogadjuk az alábbi útmutatást: "Az idegen szavakban előforduló ch betűt h hangnak ejtjük: technika, mechanika, archív, monarchia, pech stb. Tehát hibás ezek k-val, ill. kh-val való ejtése: teknika, mekanika stb." [4], akkor egyértelmű, hogy magyarul falhion ez különleges kard. Ha meg az angol kiejtést veszem alapnak, akkor kb. folcsön a falchion (pontos fonetikai átírás: ˈfɔːltʃən (IPA for English)). Hisz még a sokkal elterjedtebb szavaknál is ingadozik a kiejtés: PhD (péhádé – piécsdí), VIP (-vendég: vip – víájpí).

A történelmi falchionokról is jó sok anyag gyűlt össze, de erről majd egy másik bejegyzésben.

_________________________________

1. Hihetetlen, de ennek is van wiki-je Falchion (D & D), amely a következő meghatározást tartalmazza: "The falchion is a broad, single-edged sword well-suited for cleaving strikes."

2. PHB = Player's Handbook

3. http://lfg.hu/forum/index.php/topic/3454-phb-35-magyarul/page-19

4. Az idegen szavak és nevek kiejtési gondjairól

Fokél

Egy klasszikusnak számító idézettel kezdeném a témát.

"Az avarok szablyáján is megvan a fokél, de markolata a penge egyenes folytatása. A fokélnek kettős oka lehet: az egyik az, hogy a háton köszörült szablyavég könnyebb lesz s ezáltal az ütés súlya nem a penge végén érvényesül, hanem körülbelül a hajlásnál, az alsó harmadban. Ez rendkívül növeli a fegyver erejét. A másik oka pedig az lehet, hogy nemcsak lovas, hanem a ló ellen is használták a szablyát. Míg az első, éllel levágott ütés a lovasnak szólt, a visszafelé rántott szablya fokélével a ló hasát lehetett támadni. Mindezt pedig egyetlen mozdulattal. Erre a megállapításra Kovács István jutott s az ő magyarázatából ismerjük meg a mozdulat-kihasználásnak ezt a bámulatos ésszerűségét. Ez utóbbi miatt kellett megtörni a szablya markolatát is, így ugyanis nem kellett a szablyán fordítani, hanem egyszerű csuklómozdulat elegendő volt ahhoz, hogy a ló hasát felhasítsák. (...) Érdekes, hogy kovácsaink - nyilván a megrendelők akarata szerint - néhány alkalommal megpróbálták a nyugati, kétélű kardot is szablyamódra meggörbíteni. Jobban esett fogása s jobban illett így a begyakorolt kézbe." (267. o.)

László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete (1944; Bp., Püski Kiadó, 1997)

A fenti szöveget azért érdemes ismerni, hogy láthassuk mekkorát képesek tévedni a máskülönben éles szemű megfigyelők, ha nem tesztelik alaposan egy-egy elegáns elméletük gyakorlati életképességét, megvalósíthatóságát meg hatékonyságát.