2015-01-16

Olasz vívás (3.)

Mindig örülök annak, ha új szablyavívó anyagok kerülnek a nyilvánosság elé. Ilyenkor lehet látni, hogy pontosan merre haladnak a kollegák és milyen fejlesztések történnek egy adott vívóiskolán (-irányzaton) belül. Érdeklődve olvastam a "Szablyavívás – Alapok" cikket [1]. Egy korábbi bejegyzésben már foglalkoztam az "olasz legendával", most inkább a cikk többi részét szeretném elemezni.

Sajnálatos, de nem lehet tudni, hogy pl. az olasz vívással kapcsolatos adatok honnan származnak [2]. Mely könyvek tanulmányozása alapján fogalmazta meg a cikkíró a következő megállapítását: "Az olasz iskola a fegyvereik adottsága miatt vonalas, már-már kissé sablonos." Nem tisztem védeni az ottani vívást, de a jobb érthetőség miatt érdemes felidézni, hogy a modern kardvívás egy viszonylag keskeny páston (1,8-2 m) folyik, sőt korábban, az 1890-es évek környékén az olasz mesterek egy 30-40 cm szélességű deszkán oktatták a vívást. Egyszóval, ebben a változatban nincsen különösebb szerepe az oldalmozgásnak. Az sem mellékes, hogy a Scuola magistrale di Roma-ban, az olasz központi vívómesterképző intézetben oktatott vívást elsősorban párbajozáshoz használták és nem hadivívásra, ami az érvényes találati felület meghatározásában is nyomon követhető.

Hasonló a helyzet a vágásábrákkal. A hatvágással máskor foglalkoznék, pillanatnyilag inkább az olasz vágóiskolát ábrázoló kép lenne érdekes. A szerző 5 vágást jelzett az ábrán: 1 - fejvágás, 2 - belső vállvágás (nyakvágás), 3 - külső csípővágás, 4 - külső vállvágás, 5 - belső csípővágás. Ezeket a vágásokat érdemes összevetni az előző bejegyzésben szereplő ábrával, ami feltünteti az olasz szablyavívás legismertebb vágásait, pontosabban testvágásait. Látható, hogy az olasz vívás is ismeri a vízszintes vagy függőleges síktól eltérő irányú vágásokat (pl. F - emelkedő oldalvágás, amiből hónaljvágás is lehet ; I - áthúzott mellvágás). Nehezen elfogadható megállapítás, hogy az olasz iskola statikus vagy sablonos.

Az 1896 előtti magyar szablyavívás számos részletben tért el a Radaelli által megalapozott vívóirányzattól, de az egész biztos, hogy az olasz vívók is ismerték az egyfajta hungarikumként kikiáltott hatvágást, sőt még a nyolcvágást is. A küzdőstílusuk a korabeli beszámolók, illetve az akkori versenyek eredményei alapján nem igen tűnik sablonosnak.

1. http://szablyavivas.hu/ismertetok-leirasok/szablyavivas-alapok/

2. Ez a magyar szablyavívással foglalkozó részekre is igaz. Nem lehet tudni, hogy leírtak kizárólag a szerző saját tapasztalatának összegzése vagy a cikk megírásakor - esetleg - más szerzők munkáira is támaszkodott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése