Old Hungarian

  There is very little public information -- especially actual measurements -- about old Hungarian training sabres between 1839 and 1896. These two dates are important, because they mark the publication of the first Hungarian fencing manual (1839) and the year when a large international fencing competition was held in Budapest, after which our sabre fencing was completely changed due to the influence of the Radaelli-system.

  So let's summarise what we do know about those practise sabres. First of all several Hungarian manuals describe them, provide us with drawings (Murz (1890), Gerentsér (1944)), sometimes even with a rare photo (Arlow)!

Arlow (1902): Fig. 1 -- Hungarian fencing sabre

  Unfortunately Arlow didn't tell us the exact specification for the (old) Hungarian practise sabres, he just noted the general requirements of fencing sabres used at competitions (total weight: at least 450g, usual blade length: 82-88cm, width at the shell: <17mm) (Page 7-8).

  In 2018 I had a pleasure to visit Árpád Németh's fencing collection, when Miskolc University's library borrowed several items from his magnificient collection, among them four swords. Naturally I was more than glad to measure those swords and share data with other sword enthusiasts. (According to Mr. Németh the first two swords were practise sabres, specifically for duelling, and the third one -- with Weyersberg blade -- was a normal training sabre). 

  Recently I have found an interesting auction lot [1], which looks very similar to Mr. Németh's Weyersberg sword. From the description provided by the auction house: „No marking on the blade. The total length: 99cm. Blade length: 84cm. Blade width measured at the shell is ~1.8cm.” [2] (The point of the blade is simply rounded.) Let's compare these measurements with those of Németh's sabre: blade length - 835mm, width at the shell - 17.5mm. So it seems that the sword on the following photos (fig. 2, 3, 5) has almost the same dimensions as the sword in Mr. Németh's collection.

Fig. 2

Fig. 3

Fig. 4: The sabre from Németh's collection

Fig. 5

 Soon there will be a short update of this post. „”

_________________________________________________

1. Source.
2. „Régi gyakorló - vívó kard. Hüvely nélkül. Pengében jelzést nem találtam. Teljes hossza: 99 cm, penge hossza: 84 cm, penge szélessége a penge tövénél mérve kb. 1,8 cm. A képeken látható állapotban.” (Vatera)

Eye candy

Fig. 1

Fig. 2

Fig. 3

Fig. 4

Fig. 5

 Not a terribly sophisticated post: just a few eye candies -- photos of a very nice training sword currently on sale at a Hungarian auction house.

________________________________________

1. Source.

Balp Fils

 One page from a French catalogue of fencing equipment. [1]

• a wooden sabre (beech), wire knuckle bow (15 francs); [2]
• a wooden sabre (beech), steel guard (18 francs);
• Radaelli type training sabre;
• Parise type training sabre, with wooden grip;
• Masiello type training sabre, wooden grip with a backstrap;
• Sestini type training sabre, wooden grip with a backstrap. [4]

  This French sword manufactured -- Balp Fils (Balp Jr.?) -- was established in 1830 at Saint-Étienne, and later was able to produced 5-6 thousand swords annually for different branches of the French armed forces and also civil administration. [3]

  Several blade markings can be found at different sword forums: B.F in an oval (French cavalry sword, ~1896), BF, between the letters there is a rapier hilt (probably an older version of Balp's marking).

__________________________________

1. www.benjaminarms.com
2. Without a wire knuckle bow wooden sabre costed only 10 francs.
3. Littlegun.
4. Other types of Italian sabre hilts can be seen in this post.

Benedek Gyula

  Ez a bejegyzés idősebb Szigeti Benedek Gyula vívómesterről szól. [1] 

Gyászjelentése [2]

  Az országosan ismert vívómester 1908. február 18-án halt meg Debrecenben. Feleségét (szül. Rehacsek Ernesztint) alig két évvel korábban -- 1906. augusztus 8-án -- veszítette el, így meglehetősen pontatlan az „özvegységének 3-ik évében” szöveg, ezt érdemes tudni, amikor gyászjelentések alapján próbálunk kiszámolni dolgokat. Az idősebbik fia, Gyula és a fiatalabbik fiúgyermeke, Sándor is vívómesterek voltak; Gyula Miskolcon oktatott, Sándor meg Debrecenben.

Az 1901. április 20-i verseny hirdetménye [3]

  Az I. világháború kitörésekor mindketten önként jelentkeztek harctéri szolgálatra. Sándor népfelkelő tizedesként 1914. szeptember 9-én járőrszolgálat közben halt hősi halált a szerb fronton, 39 éves volt (1875?–1914). Az öt évvel idősebb Gyula mint tanárember besztercebányi 16. népfelkelő gyalogezred kötelékében szolgált, túlélte a világháborút, 1919-ben a cseh légiósok előrenyomulását akadályozta meg Rimaszombat környékén. [4]

  De lássunk az idősebb Szigeti Benedek Gyula igen színes életútját!

  1841-ben született Torontál vármegyei Nagybecskereken, 39 évesen pompás formában volt: „közép magas, szívós testalkattal: súlya 78 kg. mellbősége 105 cm., karvastagsága 40 cm.; 10 percz alatt 1000 moulinét képes kivágni; a vívásban kitartása átlag folyton tartó küzdelmekben 30 percz”. Már gyermekkorában kedvelte a vívást, 1861-ben jelentkezett bécsújhelyi központi vívóintézetbe (Militär-zentralfechtschule), egy évnyi tanulás után, még két éven keresztül segédvívómesterként tanított az intézményben. [5] Megpróbáltam további adatokat találni Benedek katonai pályafutásáról, és arról, hogy ténylegesen mikor volt katonai oktató Bécsújhelyen (Wiener Neustadt). Annyit sikerült kideríteni, hogy 1860-ban már kadét volt az IR. Nr. 37-ben, vagyis a 37. gyalogezredben, és még abban az évben átkerült a 6. gyalogezredhez. [8] 1861 és 1863 között az ezred kadétja („Cadeten. [...] Benedek, Julius v.”), [9] majd 1864-ben eltűnik a névsorból, közben nem jelenik meg az 1853-ban alapított, bécsújhelyi Militär Lehrer Institut névjegyzékében, [10] igaz abban csak a vívómesterek szerepelnek. Úgy érzem, néhány komolyabb kérdőjel merült fel Benedek katonai éveivel kapcsolatban. Tényleg tiszt volt? A huszároknál??

 Számos ismert küzdelme volt a kor nevesebb vívómestereivel. Erről több érdekes hozzászólás született a vívótopikban: Valami a vívásról, Hartl, Kiterjesztett keresés stb. Most ezeket nem akarom részletesebben átvenni és kiértékelni, inkább egy rövidebb összefoglalóval zárnám a bejegyzést.

Vívó Híradó (1974) [7]

Summary:
 A short biography of a lesser-known Hungarian fencing master Gyula Szigeti-Benedek (1841–1908), his sons – Sándor and Gyula – who were also fencing masters.
________________________

1. Nem tévesztendő össze az azonos nevű fiával: ifjabb Szigeti Benedek Gyulával. Sajnos számos helyen az ő fényképe került az apjáról szóló cikkekbe. Még 2016-ban az unokája többször írt a honlapot üzemeltető társaságnak, de még tegnap is ez a kép szerepelt az életrajzokban. :-(
2. Hungaricana (Gyászjelentések).
3. Benedek Sándor Debrecenben szervezett egy országos versenyt. A Debreceni Városi Színház plakátja.
4. Unokája adatgyűjtése. Elképzelhető, hogy ez az unoka írt a topikba is.
5. A topik egyik hozzászólásában idézett Vadász és Versenylap.
6. Militärzentralfechtschule (1853–1868).
7. Klell Kálmán: Egy híres vívómester a múlt század végén. Vermes Lajos tündöklése és hanyatlása.
8. Militär-Schematismus des österreichischen Kaiserthumes (1860) Kiegészítés: „Veränderungen während des Druckes.” (Nyomtatás közben történt változások.)
9.  Schematismus (1861-1862), 145. o.
10. Az intézmény teljes neve: Militär-Lehrer-Institut und Central-Fechtschule .
11. „6. Infanterie-Regiment (Neusatz), 1762 als zweites Szekler Grenz-Infanterie-Regiment Nr. 15 neu errichtet.”

Breaking

  Is it possible to break a steel sabre on your knee?

 There is an interesting and emotional scene at the end of Born for the Sabre docudrama: the protagonist, Blazej Wronowski, Polish nobleman is breaking the steel blade of a sabre on his knee.

 It seems that this is the biggest blunder of Zrodzeni do szabli, remarkably nicely filmed and well directed Polish dramatised TV film. Let me explain why I think so. At the moment I don't have at my disposal any technical calculations to prove the physical impossibility for a human being to perform such a feat, but we know from the historical records how such things were actually performed.

  „A New York Times article on the “Degradation of Dreyfus” on Jan. 6, 1895, reveals the answer: “To prepare for stripping the prisoner of his insignia of rank, the prison tailor yesterday removed all the buttons and stripes from Dreyfus’ tunic, the red stripes from his trousers and the regimental number and braid from his collar and cap. These were all replaced with a single stitch so that they could be torn away readily. The condemned man’s sword was also filed almost in two, in order that it might be easily broken. The Adjutant’s quick movement and apparent effort in breaking the sword was consequently mere pretense, as only a mere touch was necessary.”” [1]

  Another good example is the degradation ceremony (cashiering) of officers who participated in the Decembrist revolt (1825).

A. Dolinin [2]

  In this Russian text Dolinin quotes from the Jakusin's memoir [3]: „...I was the first on whom the  execution (of the degradation ceremony) started. The sword, that should have been broken above me, was inappropriately filed; the soldier hit my head with full force, but it didn't break; I fell. „If you repeat this again, you will definitely kill me” - I told him.” [4]

  From the above sources it is absolutely clear that only after having filed -- almost completely -- the blades those sword were broken. But when the filing was not performed carefully enough, swords were broken only after several attempts, and by applying considerable force.

____________________________________

1. Source.
2. Александр Долинин: Комментарий к роману Владимира Набокова «Дар». 2018. ...........(A. Dolinin: Commentaries to Vladimir Nabokov's novel The Gift.) Dolinin is a historian of Russian literature.
3. Some sources say Jakusin, some say Jakubovich was the officer.
4. During his military service in Caucasus he had a serious head injury.