Törökvész

  Az egyetemi könyvtár újdonságok polcáról nézett rám Zrínyi Miklós, a szigetvári hős, jobb kezében szablya volt, baljával épp a vállából kiálló török nyílvesszőt készült eltörni, nyakában vastag aranyláncot viselt, díszes ruháját itt-ott már vérfoltok borították, tekintetében a halálba indulók végső elszántság láttam. „Deus, morituri te salutant!” - olvashattam ki a szeméből. Elkezdődött a szigetvári kitörés...

 104 oldalas könyvecske (bookazine) az 1566 - Dzsihád Magyarország ellen. Zrínyi kora és a hódoltság címet viseli és öt fejezetből áll:

• A dzsihád ideológiája
• A hódítók
• A Zrínyiek
• Az ostrom
• A hősök emlékezet

  Az ütős borítót és fejezetnyitó illusztrációkat Mező Imre Zsolt rajzolta. Csupán két apró hibát kellett volna korrigálni: 1) a borítón Zrínyi szablyáján fordítva van markolat, felfelé kunkorodik a keresztvas penge felőli része, nem pedig lefelé; 2) egy olyan török szablyát ábrázol, amit két kézzel markol a gyalogos török harcos, miközben a feje mögül a lovon ülő keresztény vitéz felé készül vágni (37. o.) Látványos, jól megrajzolt kép, csak éppen nem nagyon tudunk ilyen eszközről.

  Külön ki kell emelni a könyv részét képező képregényt, amit gimnazisták rajzoltak. Az egyik rajz kimondottan jól sikerül: madártávlatból mutatja Szigetvár ostromát. Láthatjuk az egész várat, csupán néhány felhőfoszlány meg némi felszálló füst érzékelteti a magasságot, meg az óváros felett lebegő madár, miközben ég az újváros, a törökök meg ostromolják az óvárost.

   További két alfejezetben láttam izgalmas dolgokat:

• Szulejmán-emlékhely kérdőjelekkel. 10 protest érv (86. o.) ; [1]
• Budapest felülnézetből (92. o.) - egy régi, 1605-ös metszeten kiszínezték a muszlim imahelyeket (Evlia Cselebi 1663-ban Budán 46, Pesten 5 muszlim templomot írt össze). A metszet alatt pedig a mai Budapest látképére helyeztek el muszlim imahelyeket ;-))

 Élvezetes volt böngészni a régi ábrázolásokat, sajnos nem mindegyik képhez tartozott forrásjelölés. Szerencsére egy-egy metszet felirata sokat segített a kutakodásban. A 98. oldalon látható:

„Die gefangen klagen” [2]

  Mivel könnyen olvasható a „Die gefangen klagen” szövegcím, így gyorsan meg lehetett találni a kép eredetijét a Wikipédián, a metszetkészítőt (Erhard Schön), aki Dürer kortársa volt, a nyomdászt (Hans Guldenmund), végül a verset jegyző nürnbergi mesterdalnokot, Hans Sachs-ot [3].

Sachs német verse:

O Herre Gott, laß dich erbarmen

Unser Ellend - gefangen, armen,

Erwürgen sech wir unser Kinder,

Genummen sind uns Schaf und Rinder,

Haus unde Hof ist uns verbrennt,

Und wir geführt in das Ellend.

Weh daß uns unser Mutter trug,

Erst müß wir ziehen in dem Pflug

Und Gersten essen, wie die Pferd,

Mit unserm Munde von der Erd.

Kumm, grimmer Tod, und uns erlös

Von dem grausamen Türken bös. [4]

 Ebben az egy képben összesűrítve láthatjuk a korszak egészét: a török által végzett dúlást, az elhurcolt foglyokat, és a török fenyegetéstől („grausamen Türken”) való rettegés visszatükröződését a korabeli európai kultúrában (fametszeten, versben), mindezt a kor „internetével” - a nyomtatással - sokszorosítva, az egyszerű  néphez hatékonyan eljuttatva.

  Érdemes lenne kielemezni a török lovas felszerelését is.

______________________________________________

1. Gondolom, ezt nem kell különösebben magyarázni.
2. „Die gefangen klagen. Türkischer Krieger verschleppt Gefangene in die Sklaverei. 303 x 197 mm. woodcut, watercolour and letter press. Entwurf: Erhard Schoen Druck: Hans Guldenmund (died 1560)”
3.  A mesterdalnok, aki egész életében cipészként kereste a betevőt, jó sokáig élt, 81 éves (LXXXI) korában készült róla egy metszet, amin az alábbi latin felirat olvasható: „Musas teutonicam videor docuisse latinas Linguam, plectro vti dum voluere meo.”
4. Viszonylag pontosan fordítható a Google segítségével.
5.  A 28. oldalon található Schundi kedvenc martalóc-ábrázolása.

Brit gyakorló

Egy kitűnő angol cikkre szeretném felhívni az első őszi  edzésekre készülő blogolvasok figyelmét: British Army 1864 Pattern Practice, or Fencing Sabre (2018), amit Matt Easton írt még augusztusban.

3 db 1864-es mintájú vívókard

és egy kakukktojás [1]

  Matt kimondottan részletesen foglalkozik:

• a brit gyakorlóeszközök előtörténetével, külön kiemeli a singlestick (kosaras vívópálca) használatát; elemzi annak okait, hogy a vívópálca sokáig a legnépszerűbb gyakorló volt arrafelé, az eszköz előnyeivel és hátrányosabb tulajdonságaival;
• az ottani sereg 1864-es mintájú vívókardjának bevezetésével;
• az eszköz pengéjével, kosarával, fogantyújával, külön kitér a kosár tervezési hiányosságaira.

  Összegzésként a szerző megjegyzi: „Generally though, these 1864 patterns handle wonderfully and the blades are a superb design. The hilts are simple, but effective.” Meg: „The 1864 pattern practice sabre may not be perfect, but it has many good features, particularly the blade cross-section, and was a realistic analogue for fencers to simulate the use of the real service sword used by infantry officers in the second half of the 19th century. If you find one, give it a good home - they deserve more recognition than they have so far received.”

 Érdekes olvasni azt az észrevételt, hogy a gyakorlókardok eddig nem kapnak elég figyelmet. [2]

 Számomra igen hasznos volt az egész cikk, kellemes élményt jelntett a Matt-féle hozzáállás, és úgy általában a HEMA-ra jellemző adatközlési hajlandóság.

Kardok és adatok

„A: Blade length 83.0cm, balance 11.5cm from guard, mass 820g (made by Mole)

B: Blade length 82.5cm, balance 12.2cm from guard, mass 800g (made by Mole)

C: Blade length 82.0cm, balance 12cm from guard, mass 785g (sold by Garden)

D: Blade length 82.3cm, balance 12.5cm from guard, mass 800g

E: Blade length 82.6cm, balance 11.0cm from guard, mass 800g

F: Blade length 85.9cm, balance 10.0cm from guard, mass 680g (made by Wilkinson)”

  A fenti adatokat a szerző a saját gyűjteményében található gyakorlókardokon mérte. Különösen az utolsó vívókard érdekes, nemcsak azért, mert ennek a pengének van leginkább szablya formája, hanem a penge hossza, íveltsége miatt is, valamit a tömege is jelentősen eltér az akkori brit átlagtól.

_____________________________

1. Matt cikkéből természetesen az is kiderül, hogy miért került a képre.
2. „For these reasons, practice swords are not very common survivors to the present day. They were made to lower costs, abused heavily, until they broke in many cases, and once they were put out of service they were cast aside and not valued in the way that a service sword was. Even when they have survived to the modern day, they are often overlooked or misunderstood, and allowed to degrade further. *** We often see this dismissive attitude to practice swords in the world of antiques and, despite being quite rare, they usually sell quite cheaply. Very few people are interested in collecting them, though this is perhaps now starting to change with the rise in the historical fencing movement.”
3. Némi adat a kakukktojásról: „For interest, I also measured this single 1895 pattern. It has a blade length of 86.5cm, a balance only 6cm from the guard and a total mass of 830g. *** The irony should be noted that this is actually heavier than any of the 1864 pattern sabres I measured, yet this 1895 model of sword, and the variations of it, has the reputation of being 'lighter' than the sabres that went before it. *** Holding the sword in hand and going through some exercises with it explains this clearly though - while the 1895 is heavier in literal terms, it feels lighter due to the mass distribution, with a heavy hilt and a light tip. Having more mass towards the hand means that it moves more deftly in the hand and hits the target with less force.”
4. „Indeed, mass alone is a poor way to predict the qualities of a sword in the hand and mass distribution is very much more relevant to how a sword will move and feel.”