Harwich Ernő

  Eddig csak egy név volt abban a tanulmányban, amely összefoglalta a selmeci szervezett sportélet fontosabb eseményeit 1860 és 1896 között. [1] Szerencsére megmaradt egy tablókép 1896-ból. Sajnos pont azon a helyen sérült meg a tabló, ahol az ő arcmása található. Némi munkával sikerült elfogadható állapotba hozni a fényképet.

Harwich Ernő (1873-?)

Lássunk pár adatot a képen látható fiatalemberről, aki felvétel készítésének pillanatában ~23 éves lehetett.

  Ifj. Harwich Ernő 1873-ban született Fehérvárcsurgón, ahol édesapja, id. Harwich Ernő (1842-1907) uradalmi erdész volt a Károlyi grófok birtokán. Apja nyomdokait követve erdésznek tanult az Akadémián. A selmeci évek alatt aktívan részt vett az alma mater sportéletének szervezésében. 1895-ban ő vezeti a diákok vívóedzéseit, ekkor vívók létszáma 12 fő. [2], [4] 1896-ban végzett Selmecbányán. Idővel m. kir. erdészjelöltként belép az Országos Erdészeti Egyesületbe. 1901-ben Csepregen a járási erdőgondnokság ideiglenes vezetője. 1904-1905 körül uradalmi erdőgondnokká neveztetett ki Sárvárra. 1913-ban arról írt a Népszava, hogy súlyos testi sértés miatt bíróság elé állították, mert a vád szerint - állítólag - bántalmazott egy tetten ért román orvvadászt. A bíróság felmentette.

  Nem tudjuk, hogy miként került ki az I. világháború hadszintereire. Már hadapródként is megtaláljuk nevét egy gyalogezred névsorában. 1916 februárjában már hadnagy. Egy évvel később megkapja a hadidíszítményes 3. o. katonai érdemérmet „az ellenség előtt tanusított vitéz magatartás elismeréséül”. Ekkor népfölkelő főhadnagy az 5. sz. honvéd huszárezrednél. Utána már nem találjuk a nevét a forrásokban, lehetséges, hogy meghalt a fronton, netalán valamelyik hátországi kórházban vagy végzett vele a spanyolnátha. Ki tudja?

  Eddig nem találtam további adatot Harwich Ernő vívói, vívómesteri ténykedéséről. Elképzelhető, hogy csak a selmecbányai évei alatt foglalkozott vívással.

A kép így nézett ki eredeti állapotában

___________________________

1. Harwich Ernő: Az akadémíaí athléta-club torténete 1860-tól 1896-ig. Debrecen, 1896.
2. A tanulmányban az szerepel, hogy vívómester. Jelenleg nincs olyan független adat, ami igazolná Harwich Ernő vívómesteri képesítését. Abban az időszakban gyakorlatilag bárki mondhatta magáról, hogy ő bizony vívómester, hiszen a tevékenység nem volt vizsgához, képesítéshez kötve. Ha értett a víváshoz, akkor tanította. Csak 1929 után szabályozták állami szinten a kérdést.
3. Rendeleti közlöny a m. királyi honvédség számára. 1917. január 13., 6. szám.
4. Az egyesületi tagok száma 57 fő, ami kimondottan jelentősnek mondható az akkori akadémiai hallgatóság létszámához (154 fő) képest, hiszen a hallgatok 37% volt tagja a sportegyesületnek. (A m. kir. bányászati és erdészeti akadémia 1895-6. évi valetáns hallgatói tablón 39 fő szerepel.)

Grúz szablya

   Ilyen-olyan keresések véletlen találata. 

Egy szép kaukázusi szablya 

(grúz; gurda pengével, XIX. sz.) [3]

  Igazából nem a szablya miatt mentettem el az oldalt, hanem a szerző azon állítás miatt, hogy pontosan ismert az új kardtípus megjelenésének ideje - a szablya a VI-VII. században jelenik meg türk népeknél. Az Altaj-hegység vidékéről került a hetedik században a Kazár Kaganátus területére, és innen terjedt el Kelet-Európa nomád népeinél.
__________________

1. Az oldal elrendezését kissé átalakítottam, mivel a számomra érdekes szöveg pont lent volt.
2. Talán erre a markolatra mondta Szőllősy Gábor, hogy adzsem (?) típusú.
3. Dmitrij Alekszejev: Enciklopedija oruzsija. Litres, 2017, 151. o. (Nagyon szép könyv!)

Menő martalócok

  A lenti képet akkor találtam, amikor belenéztem Romsics Ignác 2017-ben kiadott Magyarország története c. könyvbe, ahol a honfoglalás kori részre voltam kíváncsi.

Portyázó törökök, 1568; vízfestmény [1]

  Különösen a borotvált fejű martalóc tetszik. Elképesztő a korabeli piercingje! Valószínűleg patkószögeket szúr át a fejbőren. Lehet, hogy valamilyen módon kapcsolódik a nyakában fityegő szerencsepatkóhoz. A könyvben némileg levágott változatban szerepel a kép: nem látszik a lándzsa hegye, meg a turbános harcos jobb kezében levő csákányfokos. Apró hibát lehet találni a szövegben is: „Fokossal, dárdával és szablyával (jatagánnal) felfegyverkezett török könnyűlovasok egy 1568-ban készült vízfestményen”. A menő martalóc kezében egy klasszikus magyar szablya látható: viszonylag hosszú keresztvas, keresztvas-tüskék, pengevájat, magyaros markolatkupak. Ez garantáltan nem jatagán! 

   Érdemes megfigyelni a menő, magas sarkú, rövid csizmákat. A piercinges martalóc bal combja alatt jól látszik egy kellően méretes hosszútőr, a turbános nyerge mellett pedig egy hárítópántos, lóra való pallos, aminek némileg olyan a markolata, mint egy parasztkésnek.

  Ha nem tévedek, akkor ezek lennének az akindzsik.

____________

1. A képet számos helyen meg lehet találni: pl. itt. Project Multimedia History of Hungary and Finland on CD-ROM (Képek, ábrák, hanganyagok és filmrészletek jegyzéke, lelőhelyei). Romsics könyvében a 208. o. után következő III. Kép- és térképmelléklet első képe.
2. A Magyar Kódex (Kossuth Kiadó, 2000) III. kötetének 122. oldalán is megtalálható. Itt egy további könyvre hivatkoznak A Habsburgok. Egy európai dinasztia története. Gulliver Kiadó, Bp., 1995. Tovább már nem követtem a vízfestmény történetét.