Szkíták dolgai

Nem is gondoltam volna, hogy szkíta rövidkarddal kapcsolatban ennyi apró érdekesség fog kiderülni. Először is azt érdemes megnézni, hogy milyen volt egy ilyen rövidkard avagy akinakész pengéje:

Egy szép rövidkard Susleni határából (Moldávia) (Nagy kép)

A fegyver teljes hossza 51 cm, a penge rombusz keresztmetszetű és merevítő gerinccel rendelkezik a penge kb. 2/3-án. A penge hossza 38 cm, a markolat pedig 8 cm-es. Egyszóval ezek a Kelermesz-típusú akinakészek valahol a rövidebb kardok és a hosszabb tőrök határán helyezkednek el. [1]

A Kárpát-medencében is előkerültek szkíta fegyverek, ilyen pl. a penci kard. „A vaskor (ie. VI. sz.) idején Penc területén is megtelepszenek a szkíták. (...) A Felsőpenci utca helyén és a Bok-hegy oldalában telepük, valahol a közelben pedig temetőjük volt. Pencről származik az egyik legkiemelkedőbb leletük egy szkíta kard. Patay Pál régész találta meg az 1958-ban végzett ásatása során. A penci múzeumban most ennek másolata látható. A jellegzetesen szkíta fegyverformák közé tartoznak a rövid vastőrök, kardok. Közöttük olyan darabok is vannak, amelyek agancsból faragott, vagy bronzból öntött markolatának végét szkíta állatstílusban ragadozó madár-, illetve sasfejalakúra alakították.” (Szkíta kard - a hónap műtárgya (2013))

A penci kard | A kard markolata

A középkori latinban eléggé átalakult az akinakész szó használata, egy idő után már ívelt, keleti kardokra is használták ezt a kifejezést. „Ancient texts say very little about the acinaces, other than that it was a type of "Persian sword." Because of this, authors writing in Latin throughout history tended to equate the word with whatever type of weapon the contemporary Persians were using. Thus, it is frequently used in medieval Latin texts to mean scimitar or the like, a meaning it still retains in scientific Latin. Paulus Hector Mair even goes so far as to translate dussack as acinaces, because it is curved like a scimitar, and likewise in the works of Jesuit authors describing Japan, acinaces is used for katana.” (wiki)

A fenti idézetből látható, hogy Paulus Hector Mair (1517 – 1579) is említi: „Sica vel Acinaces, quo multum spartani usi sunt, magnosque honores inde consequuti, quadraginta quattuor habitus continet elegantissime descriptos et...” (Google nyersfordítás: „Sica or Acinaces, where a lot of the Spartans were used, obtained from the great honors, elegantly described and contains forty-four habits...”)

___________________
1. "Akinakai of Kelermes Type: New Discoveries in Central and Northern Bessarabia" című tanulmányban a szerző a Moldovai Köztársaság területén napvilágra került ún. Kelermesz-típusú akinakészeket gyűjtötte csokorba. 

(http://scythianarchaeology.blogspot.com/2014/10/kelermes-type-scythian-akinakes-from.html)

Szkíta "szablya"

 Jó régen találtam meg Tóth László Zoltán 2012-es A szkíta szablya c. cikkét. [1] Már egy ideje szerettem volna reagálni a szövegben megjelenő pontatlanságra, de jó sokáig halogattam a dolgot.

A cikk elejét idézném:
"A Szkíta Világszövetség 2004-ben alakult, s egy vándorkiállítással mutatkozott be, mely Csodaszarvas címmel látható a magyar városokban. 2004. január 21-től február 23-ig Budapesten, a Magyarok Házában tekinthette meg a közönség. A csodálatos szkíta aranytárgyak fotóit jórészt Tibold László, a Szkíta Világszövetség elnöke fényképezte.

Az ő digitális fényképe alapján elemeztem azt a szablyát, amely a szentpétervári Ermitázs Múzeumban található, s a kelermeszi kurgán ásatásai kapcsán került elő. Tibold László már korábban rendelkezésemre bocsátotta a szablya fényképét, ezért doktori disszertációmhoz is fel tudtam használni annak szakrális képi mondanivalóját.

Sándor Csilla „Kard ki kard (Lázár Vilmos kardjairól)” címmel megjelent írása (24-29. old.) összevetésre késztetett. Lázár Vilmos 1849-es aradi vértanú szablyája nagyon emlékeztet a régi szkíta szablyára, s már azt is figyelemreméltónak találom, hogy 2000 év alatt mit sem változott a szablyák díszítésének stílusa. Arra gondoltam, hogy a szablyák formavilágát örökéletűre programozták be őseink.

Nézzük tehát közelebbről a kelermeszi kurgánban talált szablya képi világát. A Szkíta Világszövetség vándorkiállítása, a Magyar Demokrata c. hetilap 2004. január 15. száma és a Kr.e. 2100-2000 évből származó tábla összehasonlítása adta okát, hogy beszámoljunk a kiállításon szereplő, a kelermeszi kurgánban talált szablyán szereplő különleges ábrák lehetséges megfejtéséről.

Már a szablya tokján lévő „csodás” állatok is elgondolkodtatóak. Mert ki látott már sasfejű oroszlánlábú, bikafarkú nyilazó állatot? Vagy lófejű, párductestű, skorpiófarkút? (...)"

Nem foglalkoznék a dísztítéssel, csupán azt említeném meg, hogy a kelemerszi szkíta lelet egy rövid kard és nem szablya.

Kelermeszi szkíta kard

"Kelermes, kurgan N1:
Steel sword, thin golden plates on hilt & scabbard. Total lenght: 61 cm, scabbard approx. 47 cm. The guard and the entrance of scabbard have a pair of men with wings in front of the symbol (tree of life) Urartu. On both sides of the scabbard 8 figures of fantastic animals (body of lion or bull), head griffons, lion, bull and wing in form toothed fish."

Egyszóval, egy jellegzetes szkíta akinakész, de erről majd a következő bejegyzésben. Ha valaki veszi a fáradságot és tényleg megnézi Lázár Vilmos kardjáról készült fényképeket, akkor láthatja, hogy az egy míves törökös szablya. (Ránézésre sokkal hosszabb (70+ cm) és igen ívelt pengével.) Ennyit a két kard közti hasonlóságról. A szablyák formavilágának "programozásával" kapcsolatban érdemes összehasonlítani pl. a már említett szablyát honfoglalás kori vagy hódoltság kori példányokkal, esetleg egy 1861 (1869 stb.) mintájú szablyákkal, aztán levonni a következtetéséket.