Mozaikdarabka

Egy újabb, apró mozaikdarabka került a helyére.

  Az 1917-es huszárszabályzatban ilyet olvashatunk: „135. A vívó oktatásnál könnyű, 2 cm. széles pengével bíró kardot kell használni.” Ezt összekapcsolhatjuk az Arlow könyv megfelelő passzusával: „Egyébiránt ott, ahol a segédek lovassági kardban állapodnak is meg, nem szoktak a felek kezébe 20 mm.-nél szélesebb és 1 klgr.-nál nehezebb kardot adni.” [AR, 228] (A szerző megjegyzi, hogy lovassági kard 39 mm széles.)

  Így teljesen reálisnak tűnik az az elképzelés, hogy lovassági karddal történő párbajoknál kiköszörűlt, de nem kifent - azaz borotvaéles - lovassági gyakorlókardokat adtak a felek kezébe. Ezzel teljesült az elvárás, hogy lovassági eszközökkel történjen a kardpárbaj, ugyanakkor a viszonylag könnyű fegyverek nem okoztak túl veszélyes sérüléseket. Azzal, hogy milyen sebeket lehetett ejteni a nehezebb huszárszablyákkal, Arlow kimondottan tisztában volt, nem véletlenül említette az 1902-es könyvében a 750 gr-os határt.

  De arról, hogy Arlow Gusztáv pontosan mit is tapasztalt meg, egy másik bejegyzésben szeretnék írni. ;-)

Világrangadó

  Egy korabeli láp - a Sporthirlap - egyszerűen világrangadónak nevezte az 1940-es Terstyánszky-emlékversenyt, hiszen az akkori olimpiai kardvívás két legjobb csapata küzdött meg egymással.[1] Az akkori újságcikkek rövid átfutása után teljesen világos, hogy miért volt ilyen fontos az emlékverseny. Javában tombolt a II. vh, abban az évben nem volt se olimpia (előző 1936, következő 1948), se vb (előző 1938, következő 1947), se Eb, tehát  1940-ben semmilyen komolyabb nemzetközi versenyt nem rendeztek. Továbbá azért nevezhette - teljes joggal - világrangadónak az emlékversenyt a Sporthirlap, mert előtte három, egymást követő olimpián (1928, 1932, 1936) a magyar és az olasz kardcsapat küzdhetett az aranyéremért.[2]

A verseny során született eredményekről korábban már írtam egy bejegyzést (Bay & kard).

  A VMH topikban egy kollega az alábbi módon próbálta magyarázni Bay Béla bekerülését a hátfős csapatba: „A Terstyánzsky emlékversenyen győztes magyar kardcsapat tagjait, például tilos volt az országhatáron kívülre küldeni katonai szolgálatra. És ez a parancs többek között azt a Bay Bélát entette meg vívósportunk számára, aki a legnagyobb ellenlábas a BEAC egyik vezetője "polgár" volt.”[3] A kollega így folytatja: „Így már érted [...], hogy miért került be a kardcsapatba Bay O Béla??????? Hát ahogy elnézem a védelem utolsó palánkfala már csak a Horthy Kupa maradt, de azt nem akarom megírni. Valami maradjon neked is.” 

  Ezzel a magyarázattal csupán az a gond, a verseny 1940 márciusában volt, még előttünk van Észak-Erdély visszafoglalása (szeptember), Jugoszlávia német lerohanása és Teleki Pál öngyilkossága (1941 áprilisa). Szóval, kimondottan nehezen értelmezhető „az országhatáron kívüli katonai szolgálat”, ami általában háború esetén jelenik meg lehetőségként. De képzeljük el egy pillanatra, hogy Piller György katonaemberként felmérte az egyre fokozódó geopolitikai helyzetet, és már jó előre védelmet akart biztosított Baynak a csapattagsággal.

  Viszont a történetnek itt még nincs vége! 

  Bay Béla sokat kritizált könyvét olvasgatva rábukkanhatunk arra a részre, ahol Bay bá' Piller hihetetlen taktikai érzékét illusztrálja két példával: „Mindkettő az 1935-ös cremonai Terstyánszky-emlékversenyen történt. (...) Pintonnak azon a versenyen nagyon jól ment, már öt győzelme volt, én következtem ellene. Egy többcseles támadásába én elővágtam, találtam...”[4] A szerző részletesen leírja, hogy mit tanácsolt neki Piller. Az egészben az az érdekes, hogy Bay megemlíti saját szereplését az 1935-ös emlékversenyen. Ezt a korabeli újságcikkek is teljes mértékben igazolják.

  „A magyar csapat nyerte az első olasz-magyar Terstyánszky emlékversenyt” - számolt be a cremonai versenyről a Pesti Hírlap 1935. április 9-én. És közli a magyar csapat eredménylistáját:

„1. Kabos _________________ 5 gy., 1 v.
 2. Rasztovics ______________ 4 gy., 2 v.
 3. Bay __________________ 3 gy., 3 v. [5]
 4. Kovács ________________ 2 gy., 4 v. [6]
 5. Rajcsányi ______________ 2 gy., 4 v.
 6. Erdélyi ________________ 2 gy., 4 v. ”

Összegzés

  Jelen ismereteink szerint Bay Béla kétszer vett részt a Terstyánszky-emlékversenyen: 1935-ben és 1940-ben.[7] Mindkétszer határozottan jól szerepel (1935: 3 gy., 3 v.; 1940: 4 gy., 2 v.), ezzel a magyar eredménylista 3. helyezettjeként bizonyította kardvívói képességeit egy rangos nemzetközi versenyen. Így - véleményem szerint - nem helytálló az a feltételezés, hogy Bayt szánalomból, netalán haveri alapon, vagy csupán a külhoni szolgálattal szembeni védelemből vették be a csapatba.
_____________________________________

1. „A csapatot egyébként mindenki jónak tartja. Ennél jobbat jelenleg nem tudnánk kiállítani” - írta a Nemzeti Sport 1940. március 8-ai száma.

2. Olimpiai eredmények (kard, csapat):

1908: HUN, ITA, BOH
1912: HUN, AUT, HOL
1920: ITA, FRA, HOL
1924: ITA, HUN, HOL
1928: HUN, ITA, POL
1932: HUN, ITA, POL
1936: HUN, ITA, GER
1948: HUN, ITA, USA

3. Dávid Sándor Arany évtizedek c. munkája, 72. o.

4. Páston és páston kívül (1979), 55. o.

5. Marzi ellen 5:3-ra, Pinton ellen 5:3-ra, Purcaro (?) ellen 5:3-ra nyert;
   Gaudinitől, az olasz óriástól pedig 5:2-re kikapott. Annál nagyobb fegyvertény, hogy 

   1940-ben nyerni tudott vele szemben.

6. A későbbi sokszoros olimpiai bajnok Gaudinitől 5:2-re, Marzitól 5:4-re, 

   Pintontól 5:3-ra kapott ki.

7. Bay nem szerepelt az 1938-as velencei emlékversenyen.

Bay (1935)

   A VMH topikban lefolytatott II. Nagy Vita során írtam, hogy egy konkrét versenyen [1] Bay olyan olasz vívót győzött le, aki azon a napon 5:3-ra verte Gerevichet, és 5:2-re Berczellyt. Béla bá' meg további 2 olasz olimpiai ezéstérmessel szemben tudott győzni. Az egyik újság közölte a magyar vívók eredménylistáját:
„
2. Maszlay _______________ 4 gy., 4 kapott tus,
3. Rajczy dr., _____________ 4 gy., 10 k.t.,
4. Bay dr. _______________ 4 gy., 11 k.t.,
5. Gerevich ______________ 4 gy., 13 k.t.,
6. ...” [2]

   Az egyik vitapartnerem ilyen szellemesen reagált erre a listára, meg arra megállapításra, hogy egy konkrét dologban Bay megelőzte a nagy bajnokot: "Mikor Gerevich - ez a hatszoros olimpikon "kis amatőr" - meglátta Bay:O Béla görög atlétákhoz hasonlatos atletikus termetét a pást közelében feltűnni, remegve leszaladt a pástról elbújt, az anyja után sírt. :) Gerevich érezte, hogy olyan kevés, Bay:O Bélához a daliás penge zsonglőrhöz, mint pilótakekszben a katapult. :) A MVSZ anyagi megingása is Gerevich, napi 1000-as papír zsebkendő felhasználásához köthető a non-stop sírógörcsei miatt. :)" [6381. hsz.]

   Az ilyen „frappáns” beszólások mindig arra inspirálnak, hogy alaposan utánanézzek a dolgoknak. Ebben a listában még nem arról volt szó, hogy Bay netalán legyőzte volna Gerevichet, hanem csupán arról, hogy a verseny napján eredményesebben szerepelt, konkrétan kevesebb tust kapott az olasz ellenfeleitől. Tudtam, 1935-ben Bay 3. lett kardban az országos vívóbajnokságon, így logikusnak tűnt ott kezdeni a kutatást.

Az eredmény teljesen megdöbbentett!

   Először az egyik cikk végén figyeltem fel egy bekezdésre: „A bajnoki küzdelmek során nagyszerű formáról tett tanuságot Maszlay Lajos főhadnagy, valamint Bay Béla, Gerentsér mester kiváló tanítványa, aki a kardbajnokságban szerzett harmadik helyével beigazolta, hogy ez idő szerint a legjobb all round vívónk, aki mindhárom fegyvernemben az elsők közé tartozik.” [3]

   Az igazi csemege csak később következett. A kardbajnokságon 28 fő indult, csoportokba osztva, ebből 9 versenyző jutott be a (közép)döntőbe. Itt már mindenki mindekivel vívott. „...Maszlayt Bay és Gerevich győzte le...” [3], tehát a kardvívni „nem tudó” Bay legyőzte a későbbi 2. helyezett is. Később „a döntő eredményeként holtverseny alakult ki... a 3. helyen Gerevich és Bay között...”; „Elsőbben a 3. helyezést döntötték el. Bay Béla magas színvonalú küzdelemben 8:6 arányban legyőzte Gerevichet és biztosította 3. helyezését.”

„Végeredmény:
1. Kovács A. Pal (LASE) ___________ 6 gy., 2 v.
2. Maszlay Lajos (HTVK) __________ 6 gy., 2 v.
3. Bay Béla (BEAC) ______________ 5 gy., 3 v.
4. Gerevich Aladár (MAC) _________ 5 gy., 3 v.
6. Berczelly Tibor (HTVK) _________ 4 gy., 4 v.” [3]

Egy másik cikkből megtudjuk, hogy Bay - Maszlay: 8:6, Bay - Gerevich: 5:3. [5]

Összegzés
  Az 1940-es verseny végeredménye nem volt véletlen, korábban, az 1935. évi  országos kardbajnokságon Bay kétszer győzte le Gerevichet (először 5:3-ra, utána a holtverseny eldöntése során pedig 8:6). Kívácsi leszek arra, hogy meddig fogják folytatni a Bay:0 Béla mantrázást a kollegák.
______________________________________________________

1. Az 1940-es Tersztyánszky emlékverseny.

2. Sporthirlap, 1940. március 13. A cikk alcíme: "BAY BÉLA csodát művelt."
   <eredeti kiemelés!>

3. Kovács Pál Magyarország kardbajnoka. Budapesti Hírlap, 1935. május 7.

4. „A két tusskülönbözetű rendszer, amelyhez a Vívó Szövetség oly makacsul ragaszkodik, annyira igénybevette a vívók erejét és kitartását, mint még soha.” [3]

5. Nemzeti Sport, 1935. május 6. (Itt csoportbeosztásokat is találunk.)