750+ g

Ha Arlow sejtette volna, hogy az egész könyvéből ezt az egyetlen részt fogják idézni, vitatni a legtöbbet, akkor biztosan gondosabban fogalmazott volna.

"A kardnak soha nem szabad 75 dekánál nehezebbnek lennie, mert súlyosabb karddal már nem lehet vívni." [AR, 228] (Arlow-határ) [1]

Újra és újra elolvasva az idézetet, az egész oldalt, illetve a fejezet elejét úgy tűnik, hogy a következő dolgokra gondolhatott a szerző:

a) egy átlagos fizikummal rendelkező, képzetlen ember, akit fel kell készíteni a párbajra (paukolás), nem tud hatékonyan forgatni egy 750 g-nál nehezebb párbajszablyát; nem vívni fog vele, hanem félelmében kaotikusan csapkod majd (lásd Gárdonyi Géza esetét a barátjával, eredmény: egy majdnem levágott bal kar, két megsérült párbajsegéd); [2]

b) egy tapasztaltabb vívó ugyan hatékonyabban fogja forgatni a nehezebb kardot, de egy ilyen kiélezett helyzetben túlságosan belelendül majd, és nem fogja határolni a vágásait (erőszakosan átvágja a védéseket és hatalmasokat fog támadni stb.) (lásd Wesselényi párbaját, eredmény: egy eltört markolatkengyel, 4 levágott ujj; Herczeg Ferenc egyetlen honaljvágással sebesítette meg ellenfelét, aki a szakszerűtlen ellátás miatt pillanatok alatt elvérzett);

c) és minden egyéb, ami a két véglet között még elképzelhető.

 Szóval, meztelen felsőtesttel meg egy nehéz szablyával már nem vívás lesz a párbaj során, inkább élet-halál harc, méghozzá úgy, hogy a felek nem is lesznek teljesen tisztában a bevállalt kockázat mértékével.

 A lényeg az idézet szövegkörnyezetében keresendő: Arlow csupán a szablyapárbajokra tesz megállapítás, hiszen pár sorral később leírja: "A rendes párbajkard súlya 40-60 dkgr., a penge szélessége 12-16 mm. széles szokott lenni." Csupán lejegyzi a korabeli szokásokat, egy ajánlást tesz, nem pedig egy általános és örök érvényű megállapítást, amely egyformán igaz a római lovassági kardra (II-III. sz.), a németalföldi rapierra (XVII. sz.) vagy a huszár szablyára (XIX. sz.), és egyáltalán az egész vívásra.

___________________________

1. 2018-as kiegészítés: Mivel ez az adat Arlow 1902-es könyvében jelenik meg, így VSz a vívómester megérdemli, hogy a nevét viselje ez a határérték.
2. Ez az állítólagos karlevágás Clair Vilmos (2002) könyvének olvasása után maradhatott meg: „...sőt bal karját szinte tőből levágta”. A korabeli újságok (1890) sokkal pontosabban tudósítottak az esetről.