Mese

Az engedetlen banya

"...
Főtanácsos:
A halálkacaj is mese? Az eltűnt vitézek se igazak?

Király:
Ebből elég! Kimondom az utolsó szót! Igenis meg kell tisztítani a rőzséhez vezető utat! Ez a legkevesebb, amit a népem elvár tőlem. A banyát negyvennyolc órán belül vasra verve hozzátok elém!

Főtanácsos:
Tiszta beszéd! Leléphetsz!

Király:
Várj még, kapitány! Mit mondtál, hány legyőzhetetlen vitézünk tűnt el eddig? Kettő vagy három?

Várkapitány:
Kilencvenkilenc, felség! Se több, se kevesebb.

Király:
Az se baj. Még ma indítsd útnak a századikat! Most pedig visszavonulok a hálótermembe! Kéretem a szüzeket, hogy vidám dalukkal kényeztessenek! (A szüzek dalolnak)

Mesemondó:
Kedves felnőttek! Itt a vége a szép mesének, de még ne szaladjatok el! Fogadjatok szót, feküdjetek az ágyacskátokba, takarózzatok jósággal és szeretettel. Álmodjatok az aranyhajú tündérről, aki mindig vigyáz rátok, és gondoljatok arra a ki tudja már hányadik katonára, aki azért ült lóra, hogy elhozza az ocsmány banyát. Ne felejtsétek, ma hajnalban is útnak indul egy, és holnap már nyergel a következő. Előbb-utóbb mind egy szálig elfogynak, és akkor eljön a nap, amikor rátok is sor kerül. Készülődjetek. Jó éjszakát, felnőttek!"

Fehér Béla: Triptichon. Európa Könyvkiadó, Bp., 2001, 216