Élmény

 A múlt szombaton egy különleges élményben volt részem. Megtartottuk azt a rendezvényt, amelyhez hasonló még nem volt Magyarországon az elmúlt 20 évben. A hazai HEMA kezdeti időszakától számítva – 2001-ben alakult meg az első magyar HEMA-szervezet, a SAGA, 2003-ban pedig a Kard Rendje – nem volt egy olyan országos összejövetel, ahol találkoztak volna a történelmi európai vívással foglalkozó különböző magyarországi egyesületek tagjai, meghallgatták volna egymás előadásait, képviselőik vívtak volna egy kellemeset, utána meg egy érdekes kötetlen beszélgetéssel zárták volna az elméleti és gyakorlati tapasztalatcserét. Egy ilyet sikerült összehozni!

A program

 A rendezvényre eljöttek a legnagyobb magyar HEMA-iskola, az Ars Ensis tagjai (3 fő), akik tartalmas előadásukkal és látványos hosszúkard bemutatójukkal járultak hozzá a találkozó sikeréhez. A jelenlévők – mind a vívók, mind pedig a laikusok – láthatóan élvezték a „fegyversimogató” részt is, amihez Regenyei Péter jeles vívó és ismert kardkészítő biztosította a különféle vívóeszközöket. Volt ott minden: polifoam kardok, műanyag szablyák, könnyű vívótőr, bolognai kard, féderek és hatalmas kétkezesek.

Két lelkes „fegyversimogató”

 A Hidasi Gergely vezetésével érkező Szablya Iskola tagjai (4 fő) nagyon aktívak voltak a szabadvívás programrészben. A biztonság érdekében csak GoNow eszközöket és műanyag szablyákat használtunk.

GoNow-móka

Szakértői kiértékelés [2]

 A helyi hagyományőrző egyesület – a Diósgyőri Aranysarkantyús Lovagrend – veteránjai és aktív tagjai (3+2 fő) jelenlétükkel, előadásukkal, élvezetes vívásukkal tették emlékezetessé ezt a napot. 

Grundvívás vs lovagi vívás

 Itt köszönném meg Honti Szabolcsnak a szervezéssel kapcsolatos fárasztó és gyakran agyzsibbasztó munkát, ami nélkül egy ilyen rendezvényt egyszerűen nem lehetett volna hasonló színvonalon megvalósítani.

  A helyi baranta csapat tagjai (2 fő) is eljöttek a találkozóra, meglehetősen sokat vívtak és láthatóan nem érezték rosszul magukat.

Ökölpajzs + kard vívóélmény

 Az előadásom során, a vívások alatt, majd az izgalmas beszélgetés közben is kimondottan flow élményem volt. Egyfajta kellemes „lebegés” jellemezte az egész napot! Élünk és valami különlegeset csinálunk. A későbbi pozitív visszajelzések csak tovább fokozták ezt az állapotot. Örülök, hogy belefogtunk és jól sikerült a múzeumi rendezvény. [3]

A következő generáció.

Az ő kezükben van a magyar HEMA jövője!

_____________________________________

1. A bejegyzésben szereplő képeket a Herman Ottó Múzeum fényképésze, valamint Zölde Krisztián készítették.
2. A Regenyei-féle könnyű párbajszablya (Duellist) alapos tanulmányozása.
3. Alig kaptunk komolyabb kritikát: a) kár, hogy nem rögzítettük az előadásokat, mert azokban olyan adatok jelentek meg, amelyek még tíz év múlva is hasznosak lehetnek; b) egyes laikusok számára túl „tudományosak” voltak az előadások, bár volt olyan is, amit emberközelinek éreztek. Más laikusoknak meg kimondottan tetszettek az előadások.

Symposium

 A múlt szombati múzeumi rendezvényen elhangzott rövid előadásom (22-24 perc; 1 előadó: 20 perc + 5-10 perc beszélgetés, kérdések volt a formátum).

 

Mit adhat a sportvívás a HEMA-vívásnak?

A szakemberek számára teljesen nyilvánvaló a válasz, csupán 1 példával (szablyavívás) illusztrálnám: Domján (1839)  – nagyon könnyű hasznosítani a XX. sz. kardvívás oktatási módszertanát. Tkp. hogyan tanítsuk a Domján-féle vívást. Az oktatás során a jól alkalmazható az alaposan kidolgozott, modern víváselméletet.

Mit tud adni a HEMA-vívás a sportvívásnak?

Itt már nem annyira egyértelmű válasz, hisz pl. a mai kardvívás jelentős mértékben eltávolodott a történelmi gyökereitől. Elég kézbe venni egy 350–365 g-os száraz sportkardot (a titánkosaras Szilágyi-kard még könnyebb).

 Mivel lesz kardsimogató: egy érdekes adatmorzsa, hogy 100+ évvel korábbi szabályok (1908, 1912) milyen tömegű vívóeszközöket engedélyeztek az olimpiai pástokon. (A londoni olimpián engedélyezett vívókardok tömege: 470–780 g, a következő olimpián (1912): 470–770 g.) A korabeli párbajszablyák tömege nagyon közel volt ezen tartományok felső határához. (Arlow-határ: 750 g) Adatok a múzeumi kardról: p+: vastag. 6,7 mm; széles: 17 mm; közepe: 4 mm; 14,5 mm; p0: 1,7–1,8 mm; 12 mm; p = 853 mm; ívmagasság.: 20–21 mm.

Kibővített narratíva

 Egy átlagos mai kardvívó talán az 1908-as olimpiai aranyérmekhez tudja kötni sportjának dicsőséges kezdetét, egy ~115 éves vívómúlt lebeghet lelki szemei előtte: olimpiai aranyak özöne, a kardhegemóniánk évtizedei stb. Vajon tud-e valamit a korábbi dolgokról (szablyavívás, párbajozás)? Esetleg még fel tudja idézni az ismert tételt, hogy Radaelli olasz vívómester megreformálta a XIX. sz. kardvívást és „a még mindig nehéz kardpengét egyenes, könnyű vasvesszővel cserélték fel, amivel már nemcsak vágni, hanem szúrni is lehetett.” [Kun, 1963] Talán ennyi. Gábor előadásából tudjuk, hogy a Walpurgis kódex (I.33) keletkezése valamikor 1270 és 1320 közé tehető. Ezzel ez a legkorábbi – megmaradt – európai vívókódexünk, így kontinensünk teljes vívómúltja rögtön akár egy 750 évet felőlelő, szövevényes történetté válik (narratíva). Ugyanakkor fontos tudni, az európai vívástörténet nem a szépen illusztrált vívókódexek megjelenésével kezdődik! 

 Csak 2-3 példával igazolnám: 1285-ben London városa rendeletben tiltja a vívóiskolák működését  (csak ezt lehet tiltani, ami a városatyák számára zavaró volt: kijárási tilalom után működő kocsmák, részegen mászkáló kardos emberek, meg a vívástanulásra alkalmas helyek) ; 1208-ben egy bizonyos Sir Jordan engedély kap arra, hogy vívás miatt naponta 2x  kijárjon a börtönből, felkészülve az istenítéletes bajvívásra. 1220-ból is lehetne ilyen példát hozni: Walter de Stewton, „could learn fencing (et discere eskirmire)” (Sydney Anglo).  Szóval, már a XIII. sz. elejétől számíthatjuk az európai vívóélet kezdetét: 820-830 év a korábbi 115 helyet!

 Egy ilyen kult. narratíva akkor lehet különösen értékes, ha 2 olyan vívó beszélget (keleti és európai). Fontos, hogy az európai vívó tisztában legyen a kontinens sok száz éves vívástörténetével és ne érezze azt, hogy a kendó valami élképesztő múlttal rendelkezik, miközben Európában még...

Hitelesebb vívástörténet

 Nézzük a magyar vívástörténeti forrásokat. Nincs belőlük túl sok, mivel a XIX-XX. sz. vívókönyvek szerzői – Sebetic (1886), Murz (1890), Chappon (1892-1911), Arlow (1902) – nem foglalkoztak a letűnt korok vívásával. A jelenlegi választék: GE László – A vívás és a vívómesterség rövid históriája (1928); A modern kardvívás c. főművének egy 60 oldalas fejezete (1944); Kun László – Vívástörténet (1963); Egyetemes és magyar vívástörténet (1969), végűl a Dávid Sándor-féle Arany évtizedek (1988), ami inkább egy kellemesen megírt, sztorizgató újságírói munka, mint egy átfogó vívástörténet.  Kiderült, mind Kun, mind pedig Dávid Sándor jelentős mértékben támaszkodtak GE korszakos művére, így nyugodt szívvel kimondható, hogy a GE-féle vívástörténet még mindig a legalaposabban megírt, leghasználhatóbb forrás ebben a témakörben. Persze nem mentes a hibáktól. 

 A BEAC vívómestere a XX. sz. 20-as éveiben kezdte el írni tanulmányát, így számos fontos forrásról nem is tudhatott: a Walpurgis-t csak 1950-ben vásárolta meg a leedsi Királyi Fegyvertár; a Döbringer-kódexet egészen 1985-ig nem is kutatták alaposabban stb. GE korában úgy tűnhetett, a szofisztikált vívás tényleg a XVI. sz. olasz vívókönyvek megjelenésével kezdődött. Különösen a viktoriánus szerzők voltak hajlamosak arra, hogy szinte kizárólag néhány itáliai szerző? Marozzo, Agrippa, Di Grassi ? műveire fordítsák minden figyelmüket. Leginkább Egerton Castle brit szerző felelős e tévhit széleskörű elterjedésért. A Schools and Masters of Fence (1885) c. művében vázolta fel azt a gyakran idézet elképzelést – az európai vívás leírható egy végtelenül leegyszerűsített fejlődési ívvel: „a középkor durva, iskolázatlan küzdelmeitől” a XIX. századi vívómesterek precíz gyakorlásáig. Sajnálatos módon ez a szemlélet GE egyébként alapos vívástörténetében is megjelenik. Természetesen a modern lehetőségeinket felhasználva könnyű beazonosítani és kijavítani ezeket a hibákat.

Lássunk néhány érdekesebb példát ezekből a hibákból:

Összevethetjük GE művét Kun László vívástörténeti könyveivel. Csak egy rövid ízelítő a Kun- könyv számos tévedéséből:

 Nem tudhatjuk, hogy a szerző látta-e azt vívókönyvet, amit Radaelli egyik tanítványa, Del Frate százados adott ki Firenzében 1868-ban, és amely részletesen megadja a korabeli katonai vívószablya paramétereit: teljes tömeg: 720 g. Jól látható, hogy a vívószablya pengéje nem volt egyenes, plusz kétszer nehezebb, mint egy átlagos modern sportkard.

 Ezzel az a gond, hogy a szerző nem veszi figyelembe a történelmi tényeket. Csak 110 évnyi következetes állami tiltás (!) után sikerült véglegesen megszüntetni ezeket a véres játékokat: gladiátorküzdelmeket tiltó vagy korlátozó császári rendeletek: 325–438, 6 db. A gladiátorvívás elsősorban nem valami történelmi szükségszerűség miatt tűnt el, hanem azért, mert közben az egész birodalomban államvallássá vált a kereszténység és az uralkodók törvényileg korlátozták ezt a fajta vívást.

 Ezek csak kiragadott példák, a részletesebb elemzést egy tanulmányban végeztem el. Címe: Észrevételek A vívás története c. tanulmányhoz (2023) Megtalálható a MEK-ben. Tartalomjegyzék. Kun 2 művével egy egész fejezet foglalkozik a tanulmányomban, közben nem is akartam az összes tévedésének utánajárni, mivel számomra Gerentsér vívástörténete volt a fontos. Egyértelmű, a sok hibát tartalmazó Kun-féle vívástörténet (1969) felett meglehetősen eljárt az idő. Ennek ellenére még mindig ott szerepel a TE tananyagának kötelező irodalmában. Ideje lenne írni egy sokkal jobb vívástörténet, amely felhasználná pl. a GE-féle változatot, hozzáadva a pontosabb jelenkori ismereteinket. Az ilyen vívástörténet megírása során érdemes emlékezni arra a vívómesterre, akit – némi túlzással – az első magyar HEMA-kutatónak nevezhetünk (párbajozott, oktatta, könyvtár, kardok gyűjtése, szenvedélyes érdeklődés a vívás története iránt). És a híres könyvtárára.

Összefoglalva

 A HEMA egy kibővített narratívát (800+ vs 110 év), egy hitelesebb vívástörténetet, meg egy különleges vívásélményt biztosíthat a sportvívás részére. Élmény: nehezebb vívóeszközök, nehezebb védőfelszerelés, fájdalmasabb vívás. A HEMA és a sportvívás hatékony együttműködése csak további eredményekkel gazdagíthatja az európai vívást.

________________________________________

Egy lelkes előadó

Gyakorlati tapasztalatcsere az előadás után

 – a műanyag szablyák kipróbálása

Elegancia –

vívórendszerek találkozása [5]

________________________________________

1. Senki nem köszönte meg Király (Németh) Sándornak a Domján-könyv feltöltését.
2. Statuta Civitavis London, 13 Edwardi I. AD 1285: Cobbett's Parliamentary Debattes, Vol. 22 (1812), 77-78. o. Plusz tiltások: None shall walk the Streets armed, after Curfew; Taverns shall not be open after Curfew.
3. Vagy még korábban: „the maintenance of fencing schools had been officially prohibited in the City from at least as early as 1189.” (Anglo, 2000)
4. A bejegyzésben szereplő fényképeket Honti Szabolcs és Zölde Krisztián (HOM) készítették.
5. Szablya Iskolája (Bp.) vs grundvívás.