2019-08-31

Keresztessy

   A Vívómúzeum egyik bejegyzéseként jelent meg az alábbi szöveg [1] augusztus 7-én a vívómester születésnapján.

„...ezen a napon, 1819. augusztus 7. napján Pesten megszületett Keresztessy József vívómester, a magyar kardvívóiskola megalapítója. 

Elszegényedett nemesi családból származó kerékgyártó fiaként született, szülei korán meghaltak, mint 13 éves gyerek került Friedrich Ignáchoz, a híres francia származású vívómesterhez a Széchenyi István és Wesselényi Miklós által alapított Pesti Nemzeti Vívóintézetbe. Bámulatos ügyességgel sajátította el a vívást, csakhamar Friedrich első segédje lett. 

23 éves sem volt, amikor 1842. február 4-én nyilvános vizsga után a kor legkiválóbb Pesten letelepedett és külföldi vívómesterei állították ki számára a mesteri oklevelet: Friedrich Ferenc, Gaetano Biasini, Clair Ignác, Chappon Lajos, Nicolaus Fosse, ifj. Friedrich Ferenc, Bartolomeo Bertolin és Calvelli Adorno. [2]

A szabadságharc kitörésekor a tompa kardot élesre cserélte, és a 60. honvédzászlóalj hadnagyaként harcolt Aulich Lajos hadtestében, majd Klapka György komáromi őrségének tagjaként állt helyt. S mert a komáromi vár csak másfél hónappal a világosi fegyverletételt követően adta meg magát, Keresztessy is egyike volt azoknak, akik a forradalmi események utolsó harcosaiként hagytak fel az ellenállással. A fegyverletétel feltételeiről folytatott tárgyalások révén a helyőrség tagjai menlevelet, un. geleitschent [3] kaptak, mentesültek a felelősségrevonás alól

Polláck Zsigmond metszete [4]

Keresztessy ennek köszönhetően nyithatta meg 1851-ben vívóiskoláját a Zöldfa u. 6. szám alatti Mocsonyi-házban (ma Veres Pálné u. 8.), kezdetben fakardokkal tanított vívni, mivel a kiegyezésig tiltva volt a fegyverek használata. 37 esztendőn át oktatott ebben a teremben és teremtette meg hírnevét, ez alatt az idő alatt közel ötezer tanítvánnyal foglalkozott. A költő Vajda János 1882 márciusában a Vasárnapi Újságban megjelent cikkében így írt róla: „Iskolájának jó hírét, tekintélyét jellemzi a körülmény, hogy ha valahol az országban valaki dicsekszik vívási tudományával, rendesen azzal a kérdéssel akasztják meg: Voltál-e már és vívtál-e Keresztessy iskolájában?” 

Mi is jellemezte Keresztessy iskoláját, miért tartjuk a magyar kardvívóiskola megteremtőjének? Vívása lényegében az a vívás volt, amit Friedrich vívott s melyet Chappon terjedelmes művében lefektetett. Ez a franciák által kifejlesztett s a németek által elfogadott csuklóvívás – ellentétben a később divatba jött alsókar mozdulatokkal operáló olasz vívással – rendkívül komplikált volt. Ezt Keresztessy leegyszerűsítette, „magyar úri lelkét beleöntötte”, az általa áthatott vívásmodort nevezték aztán magyar vívásnak. 

Csinálni a rést, ha nincs, felhasználni, ha van – szólt a jelmondata. Az ő rendszerében a láb ép úgy vívott, mint a kéz. Legkedvesebb tanítványa, Kisbaári Kiss Ferenc így jellemezte: „… ami az ő tanításában a legelőnyösebb, az az, hogy nincs benne semmi pedantéria. Neki minden lábra külön csizmája van, nem pedig minden csizmára csak egy kaptafája. Nála a módszer nem cél, hanem eszköz és ezt minden tanítványánál annak egyéniségéhez alkalmazza.” 

Ugyancsak érdeme, hogy magyarosított a vívás francia terminológiáját, pl. a sokak által ismert en garde-ot az állással helyettesítette. Divatos, előkelő sportággá tette a vívást, termében összegyűjtötte a társadalmi és politikai élet minden előkelőségét. Nem akárkik pallérozódtak mellette, elég megemlíteni Wekerle Sándor miniszterelnök, Szilágyi Sándor igazságügy-miniszter, a tudós Eötvös Lóránd, a közlekedési miniszter Tisza Lajos, az egészségpolitikus Markusovszky Lajos vagy a szobrász Stróbl Alajos nevét. 

1888. május 20-án a Mocsonyi házból a Zöldfa utca 20. szám (ma Veres Pálné u. 22.) alatti saját házába költözött, ebbe a tanítványa Gerster Kálmán által tervezett 3 szintes házban vitte át a vívóiskoláját is. 1892-ben ünnepelte vívómesteri tevékenységének 50. évfordulóját, melynek tiszteletére tanítványai nagyszabású ünnepséget és díszvacsorát rendeztek, és egy emlékkönyvet is kiadtak. Ekkor már 73 éves volt, de továbbra is reggel 7-től este 9-ig dolgozott a termében, félóra ebédidővel. „Magas kora ellenére még mindig azzal a kitartással, energiával és bravúrral vívott, mint ifjú korában. … Másról omlik a veríték, frottírozni kell, ha egy-két órahosszat vív, ő naphosszat forgatta a kardot, a nélkül, hogy beleizzadt vagy elfáradt volna. Ha egy negyedórát pihenhetett, rendszerint kedvenc csibukjára gyújtott s olyan rendesen lélegzett, mint más ember ha alszik.” - emlékezett rá egy tanítványa. 

Végrendeletében 1000 forintos alapítványi tőkét hagyott a MAC-ra. Az alapítvány történetét Kisbaári Kiss Ferenc adta közre: A mester 50 éves vívójubileumára tanítványai több értékes emléktárgyat vásároltak a befolyt adakozásokból, és a fennmaradt 800 forint készpénzt is felajánlották a mesternek. A 800 forintot Keresztessy a MAC-nak szándékozott átadni, amint az kamataival 1000 forintra fölszaporodik. Haláláig a tőke 114 forinttal szaporodott, özvegye, Kesztele Klára egészítette ki a sajátjából. Az alapítvány kamataiból halála után a MAC évente Keresztessy emlékversenyt rendezett. 

A Sport-Világ 1895. április 14-én tette közzé, hogy Keresztessy betegeskedik. Németek, franciák, olaszok tudakozódtak állapota felől. Két nappal később, 75 évesen hunyt el, nagy részvét mellett temették április 18-án a Fiumei úti sírkertben. Sírján ez áll: 

„Igaz, mint ember, hű, mint hazafi. 
Szilárd, mint jellem, ilyen vala ő! 
Egy tiszteletre méltó ősi kép, 
mit nem változtat meg az idő.” 

Fia, Keresztessy Sándor követte apját, kiváló vívómester lett, 54 éves korában, 1897. január 3-án hunyt el. Keresztessy vívótermét gróf Vay Lajos, kora másik neves egyetemi vívótanára vitte tovább.
__________________
  1. Szabó Gábor: Úri lelkét beléöntötte (Nemzeti Sport, 2017. január 30.)
  2. 1842-ben csak hatan írták alá az oklevelét, a két külföldi vívó jóval később ismerte el aláírásával a magyar vívómester teljesítményét.
  3. Helyesen Geleitschein; eddig senkinek nem sikerült kiderítenie azt, hogy pontosan milyen rangban szólgált Keresztessy a szabadságharc alatt. Annyi egészen biztos, hogy nem volt tagja a korabeli honvédegyesületeknek, illetve neve nem szerepel Bona Gábor Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban c. könyvében.
  4. Egy ritka kép a vívómesterről; per pillanat nem tudom, pontosan mikor készült (egész biztosan 1882 előtt, mivel itt még jóval fiatalabb a vívómester, mint a későbbi Polláck-féle metszeten; 40-50 évesnek tippelném a korát) és hol jelent meg. (A klasszikus képek: 1892 (Vasárnapi Ujság, fénykép), 1882 (szintén, metszet).)

No comments:

Post a comment