Március 15-e pompás alkalom arra, hogy egy vívó jobban megismerje a korabeli szablyákat. Ilyenkor ingyenesen látogathatóak a múzeumok és sok helyen tartanak fegyverbemutatókat, ahol ténylegesen kézbe lehet venni a szabadságharc kori eszközöket. Ezenkívül számos hagyományőrző csapat is megjelenik az ünnepi rendezvényeken, bemutatva a korabeli tábori életet. Mindez remek alkalom ahhoz, hogy alaposan megvizsgálhassunk egy-egy adott szablyát: pontos méretek (hossz, pengevastagság, fokél), tömeg, súlypont, sérülések stb.
Az idén a lengyel légió táborát néztük meg. Egy nagyon hajlékony tiszti kardot mutattak az érdeklődőknek, kihangsúlyozva, hogy a penge mennyire rugalmas és teljesen visszanyeri eredeti alakját. Sajnos ez egy modern díszkard volt és szinte alkalmatlan a szúrásra. A másik egy igen nehéz lovassági szablya volt, amit nem igazán tudnánk cizellált víváshoz használni, annál alkalmasabb lenne hárítások erőszakos "átvágására", elsöprésére, illetve a korabeli zsinóros, sok gombos ruházaton keresztül történő sebzésre.
Sokkal izgalmasabb élményeket nyújtott a huszártábor. A hagyományőrzők élték "szokásos" életüket: kedélyesen beszélgettek, sörözgettek, bográcsban főztek, ellátták a lovaikat és - szerencsére - nem sokat törődtek a látogatókkal. A lovak számára elkerített részen, az egyik fa tövében le volt támasztva két szablya: egy kissé megviselt modern másolat, markolat-kengyeles, agancsborítású fogantyúval és egy korabelinek látszó kosaras szablya (M1861-vagy M1869, legénységi kosárral és csuklószíjjal). A korabeli penge sokkal jobb állapotban volt, mint a másolaté.
A párommal már készültük erre a látogatásra, elhoztuk azokat a kesztyűket, amiben vívni szoktunk. Haladéktalanul birtokba vettük a békésen támaszkodó szablyákat és elkezdtünk gyakorolni!
Erről bővebben a következő részben.
No comments:
Post a Comment