2014-06-20

Prím-szekond

Az egyik szablyavívó kollega kérdése volt a következő: "Lenne egy kérdésem: most olvastam Tomanóczy Gusztáv vívókönyvét (1942), és abban azt írja, hogy a terc-rendszer a "magyarabb", a prím-szekond pedig az olasz. Ezt máshol még nem olvastam, mi a véleményed erről?" Nem tőlem kérdezte, de mivel érdekel a téma röviden válaszolnék.

"In the years between the World Wars, László Borsody, returning to earlier principles of Hungarian sabre fencing, developed a system of sabre play that depended upon the articulation of the wrist and fingers, and a defensive system that consisted of the parries of third, fourth, and fifth executed with the arm strongly bent to keep the advanced target well out of the antagonist's reach, as distinguished from the sabre defensive system of Italo Santelli comprising the three parries of second, first, and fifth, executed with the arm three quarters extended (Gaugler 1998:392; 418)."

Angol wiki, a Borsody Lászlóról szóló szócikk, amiben igen sok mindent ki kellene javítani, de konkrétan ez a megállapítás teljesen helytálló, hiszen Santelli rendszerében a szúráson volt a hangsúly. Az 1900-as évek előtt a prím-szekond rendszer volt az uralkodó: Igálffy-rendszer, amit a bécsújhelyi vívóintézetben is tanítottak, de ezt használta a régi magyar kardiskola is (Keresztessy). Utána az új olasz kardiskolában is a vonal-parád elmélet szerint vívtak. Aztán több magyar vívómester - pl. Borsody, Gerentsér - kezdte el fejleszteni a háromszögelő (terc-kvart-kvint) hárítási rendszert. Viszont nem ők találták ki, mivel már a XIX. sz. vége felé a híres bécsi Joseph Hartl is a terc-rendszert használta és tanította (ő volt az, aki női tanítványaival körbeutazta a világot, 1884(?) még Budapestre is eljutott, és nagy valószínűséggel ő inspirálta Sztrakay Norbert könyvet a női kardvívásról).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése