2018-01-18

Hunni ante portas!

  Manapság bizonyára ezzel a rossz latinsággal [1] megfogalmazott kiáltással figyelmeztetik egymást a közelgő hun hordák érkezésére a finnugrisztika „omladozó” fellegvárának (tudományos) őrei, a Neparáczki-féle PhD dolgozat tavalyi védését követően. Igen ritkán fordul elő, hogy egy doktori disszertáció ilyen közérdeklődést, jelentős sajtóvisszhangot váltson ki. Ez egyértelműen a témaválasztásnak és a dolgozat (talán túlzottan) merész következtetéseinek köszönhető.

  A dolgozat pontos címe: A honfoglalók genetikai származásának és rokonsági viszonyainak vizsgálata archeogenetikai módszerekkel.


Eredmények
  A disszertációból kiderül, hogy honfoglalás kori temetőkből - a karosiakból (I., II., III.) is - vett minták mitokondriális DNS-ét (mtDNS) vizsgálták a legmodernebb módszerekkel. [2] Az ásatag anyagminták elemzése komoly körültekintést és odafigyelést igényelt, mivel igen könnyen megtörténhet a fogakból nyert, 50-300 mg-os örlemények szennyezése modern DNS-el. Összesen 89 lelet került kielemzése, a kutatók a teljes mtDNS genom szekvenciáját meghatározták, így pontsabban tudták megállapítani a csontvázak haplotípusát. Ezek vitathatatlan eredmények!
  A honfoglalás kori minták feldolgozásával elkészített 54 filogenetikai fa alapján lett megfogalmazva az alábbi összefoglaló: „A minták nagy része egészen egyértelmű származást mutatott, 31%-uk Kelet-Belső Ázsiából, 28%-uk skandináv-germán népektől származó szekvenciákkal adott közeli megfelelést. A minták 6%-a mutatott nagy valószínűséggel kaukázusi-közel-keleti származást.” (59-60. o.) [3]

Vitatható állítások és következtetések

  Az alábbi állításokkal kapcsolatban több szakember fogalmazott meg kritikát.

  „Az egyik egy Belső Mongóliából származó bargut, a másik egy tatár egyéntől származik, és a a távolabbi találatok is ugyanazon népekbőltatárokból és kínaiakból származnak. A ma Kelet-Európában élő tatárok Mongóliából származnak, és csak a tatárjárás idején kerültek maihelyükre. Fontos megemlíteni, hogy ugyanabba az alcsoportba tartozik egy ásatag hun minta Magyarországról (Vezér utcai lelet). Ezek alapján nagyon valószínű, hogy a Karos-I/3 és Karos-I/5 honfoglaló minták anyai vonalon Belső-Ázsiából származnak, és a hun találat azt is valószínűsíti, hogy ázsiai hun felmenővel (Xiongnu) rendelkeztek.” (55. o.)

  „Adataink összességében ellentmondanak a honfoglalók lehetséges finnugor származásának, és sokkal inkább összeegyeztethetők azok hun(Xiongnu = ázsiai hun) származásával.” (67. o.)

  „A mi adataink közvetlen genetikai bizonyítéknak tekinthetők arra vonatkozóan, hogy az európai hunok Xiongnu eredetűek.” (67-68. o.)

  „A genetikai eredmények alapján Árpád népe a kelet-európai sztyeppén maradt vagy oda vissza-vonuló hunok egyik ága lehetett.” (67. o.)

  Nyelvészkedés... „Ezt azért tartjuk helyénvalónak, mivel a jelenlegi hivatalos álláspont a magyar nyelv Kárpát-medencébe érkezését egyértelműen a honfoglalókhoz köti. Eredményeink alapján ez a lehetőség csak akkor áll fenn, ha a magyar és hun nyelveket azonosnak tekintjük. A hunok nyelvét azonban a török nyelvek közé sorolják, és a nyelvészeti vizsgálatok igen komoly, ismeretlen néptől származó török eredetű szót azonosítottak nyelvünkben. Adataink alapján ez a réteg biztonsággal a hun nyelvből származtatható.” (69. o.)

Érdekességek
  Neparáczki kutatása szerint a karosi két leggazdagabb - legtöbb díszes melléklettel ellátott (veretes szablya, készenléti íjtegez stb.) - sírban nyugvó hogfoglalók testvérek lehettek (II/52., III/11.).

  A következő bejegyzésben a doktorival kapcsolatos kritikai észrevételeket fogom felsorolni, illetve azokat a cikkeket szeretném bemutatni, amelyekben elismerően írtak Neparáczki Endre disszertációjáról.
_______________________________________
  1. Hannibal ad portas szállóige parafrázisa.
  2. Az archeogenetikai kutatások területét az utóbbi néhány évben forradalmasította az újgenerációs szekvenálás (NGS) módszer alkalmazása.” (22. o.)
  3. Skandináv összetevő: ruszok (varegok) vagy gótok?
  4.  „Kijelenthető, hogy a korábban rendelkezésre álló források értelmezésében a történész, nyelvész és régész kutatók elérték a lehetséges határokat. A meglévő honfoglalás kori leletek és történeti adatok többsége feldolgozásra került...” (6. o.) Nos, ha felidézzük a honfoglalás kori temetők feltártsági mutatójának Makkay- vagy Vékony-féle becslését (0,25%, ill. 0,50%-os feltártság), akkor könnyen belátható, hogy a régészet távolról sem érte el a lehetséges elméleti határt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése