Fejvédelem

1. Bascinet (~1450); 2. Kolbenturnier sisak
3. Tornasisak gyalogos küzdelemhez (1510)
4. Kolbenturnier sisak
5. Sisak hídcsatához, Pisa (~1590) [Gioco del ponte Pisa]
6. Tornasisak: fémrács, plusz drótfonat, valószínűleg bőr (1480)

  Már egy ideje gyűjtögetem a képeket a középkori vagy kora újkori fejvédőkről, amelyek tornákon meg egyéb sportrendezvényeken stb. használtak. A konkrét bejegyzést Sch.... kollega (VMH) megjegyzése inspirálta: „A Meyer kódexben már rogyásig vannak federek, illeve ekkor már létezik a bőr dussack is, ergo a biztonságos gyakorlás gondolata már erősen dokumentálva megjelent a XVI század derekán Európában. Ez annyiból fontos, hogy erősen vonatkozik a dolgozat témájához, a sportvíváshoz.” Ezt szerettem volna további adatokkal alátámasztani.

  Kimondottan érdekes a (3) tornasisak, amit nem kopjatöréshez használtak, hanem gyalogos küzdelemhez. Nem kevésbé érdekes az (5) fejvéd, amit olaszországi hídcsatáknál vettek fel. A korabeli „játék” lényege - adva van egy híd, a két végén két csapat, a feladat: elfoglalni a hídat. A küzdelem közben köveket dobáltak, bunkós botokat és pajzsokat használtak (XVI. sz. Wolin ;-)) Egy külön izgalmas történet a Kolbenturnier.

Egyetemi grundvívás

A szeptemberi plakáton felhasznált kép

   A héten - a sikeres májusi „tesztüzem” után - végre hivatalosan elindult az egyetemi grundvívás. Kiváló helyszínen, egyelőre korlátozott létszámmal. Az első gyakorlásra ketten jöttek el: egy külföldi diák, aki 5-7 évig vívott mindenféle hagyományőrző csoportokban és egy magyar egyetemista, aki teljesen kezdőként próbálta ki a szablyás mókát. (Idővel talán részletesebben is beszámolok erről.)

  Májusban, az elkezdődött vizsgaidőszak miatt, gyakorlatilag csak egyetemi munkatársak jöttek el a közös gyakorlásokra. Az egyik dolgozóval nyaron is folytattam a grundvívás gyakorlását egy kültéri helyszínen. (Munkahelyi átszervezések miatt ő még nem tudott csatlakozni a csoporthoz.) Az egyetem munkatársai kimondottan lelkesen támogatták az új módszer bevezetésének ötletét, ők készítették el és helyezték ki a plakátokat. Arra is lehetőséget biztosítottak, hogy az idei gólyatábor két, kari csoportjának mesélhessek a selmeci vívóhagyományokról. Hogyan némileg érdekesebb legyen az egész, még igazi szablyákat is sikerült kölcsönkérni, így augusztus végén egy XIX. sz. csendőrszablyát, egy 1904M rövidített, zsinórgerinces, altiszti huszárszablyát és egy tiszti díszkardot (1908) láthattak a gólyák. Kimondottan érdekes és megindító volt látni egy kerekesszékes diáklány érdeklődését a kardok iránt. Neki elmeséltem, hogy nincs kerekesszékes grundvívás, viszont a helyi vívóegyesületben szívesen foglalkoznak mozgássérültekkel is. Meg beszámoltam a saját élményeimről. (A Nők Lapja valamelyik nyári számában Szilágyi Áron részletezi a kerekesszékes vívással kapcsolatos tapasztalatait - milyen magas szintű koncentrációt igényel ez a fajta vívás, amikor folyamatosan kardtávolságra van az ellenfél.)

Közben újabb tervek szövögetése folyik ;-)