Fless

Mostani magyarítása lerohanás.

 „A modern vívás a lábmozgásnak egy régi s már teljesen elfeledett módját újította fel az utolsó évtizedekben, mely nálunk úgyszolván csak pár éve honosodott meg. [1] Ez a fless, a feltaláló francia nemzet nyelvén la fleche. De Chasseloup Laubat márki, Thiercelin mester és Collignon kezdték mintegy negyedszázaddal ezelőtt [2] újra divatba hozni ezt az elfeledett lábmozgást, amely vívóinknál újabban igen szokásos lett. Joseph Renaud [3] mondja, hogy  a fless nem más, mint a "passe an avant" <előrelépés> egy fajtája, amelyet a XVII. és XVIII. századokban éppen úgy használtak, mint a kitörést. Valóban, amikor minden utcasarkon vívtak egymással párbajt az emberek, különböző öltözékben és rossz kövezeten, hepehupás talajon, csak félkitörést használhattak s ha kellett, megtoldották a bal láb előredobásával, mint ahogy a mostani flesselők csinálják.
  A francia módszer szerint a flesst helyesen úgy hajtjuk végre, hogy félkitörésben lévén, a testsúlyt erősen a jobb lábra helyezzük, ekkor a bal lábat olyan távolságra, amennyire csak lehetséges a jobb láb elé lendítjük, talpát teljesen laposan a földre helyezzük és most a jobb lábbal félkitörésbe megyünk és így a félkitörés helyzetéből szúrunk vagy vágunk (J. Renaud). Ilyképen a lendület nem viszi magával távolabbra a vívót, mint amennyire szabad.
  Igen sok vívó a flessnél teljesen elveszti teste felett az uralmat és ebből a kétségbeesett támadásnak egy fajtáját csinálják, amely teljes” testütközéshez vezet. [GE, 113-114]

  „A fless nagyon meglepő és praktikus támadási mód, de csak akkor, ha ritkán használják. Főleg olyan ellenféllel szemben kell alkalmazni, aki folyton hátrál s az ellenfél legkisebb támadására visszamegy anélkül, hogy szándéka volna védeni. Ily esetben a támadó jól teszi, ha támadását azonnal folytatja flessel." Csak akkor érdemes elkezdeni a tanulását, ha már jól mennek a lábtechnikák alapmozgásai. „Nem szabad semmit sem túlzásba vinnünk, mert egyoldalúak leszünk s ellenfelünk így hamar kiismerhet. Lehet, hogy valaki évekig tud eredményeket elérni egyoldalúsága mellett is, de előbb-utóbb utolérik és legyőzik a kevésbé tehetségesek is, ha igazi klasszikus vívásra törekszenek.” [GE, 117-118]

Nem valószínű, hogy érdemes lenne megtanulni a lerohanás modern változatát (ennek részletes leírását lásd [GA, 36]), de a régebbi változat talán érdekes lehet.

Érdekes Tomanóczy leírása: „A „lerohanás” (Fless) a kirobbanásszerűen...” [TG, 141-142] 2340 (Itt már megjelenik a futás. Arlow nem ismerte a lerohanást, hisz ő az olasz Barbasettitől tanulta az olasz kardvívást. )
_______________________
1.  Gerentsér 1941 decemberében zárta le a könyvet, 1942. január 12-én halt meg, művet a tanítványai - Bay Béla, Rajczy Imre - adták ki 1944-ben.

2. 1941 - kb. 25 év = 1916 körüli időszakról beszél Gerentsér.

3. Ide kerülnek majd J. Renaud adatai. 

ToDo: Teljes TG idézet