2022-12-28

Aranybulla

 A mostanában vetített Aranybulla c. sorozat 1. részében több vívójelenetet is láthatott a néző. Maga a sorozat kapott hideget-meleget, ehhez nincs is mit hozzátenni. Ebben a bejegyzésben csupán két vívójelenettel szeretnék foglalkozni.

A hercegi vívóedzés [9:21]

 Valamikor 1196 előtt járunk. Egy egykezes egyenes lovagi kardot látunk a felvételen. A lejátszás megállításával magunk is meggyőződhetünk a markolat hosszáról. [1] Az ifjú herceg kesztyűben vív -- a rendező kap egy piros pontot. Laza, kellőképpen látványos kardpörgetés, utána meg egy hatalmas vágás -- izomból --, miközben András mindkét kezével ráfog a kard meglehetősen rövid markolatára. Most ez miért is van? Egy egykezes kardnál? (Véleményem szerint ez egyértelműen egy fekete pont.) A vívók rétegelt fegyverkabátot (gambesont) viselnek, amiért egy újabb piros pont jár a filmeseknek. Egy pillanatra látjuk a herceg ellenfelét is, ő sisakot visel, hisz valószínűleg a támadható ellenfél (mozgó „vágóbábu”) szerepét tölti be. Védekező állása szintén kétkezes. András rendesen csapkodja a védekező „vágóbábu” kardját, ebből azonban túl sokat nem látunk, mert közben a kamera inkább a közeledő király (III. Béla) érkezését mutatja.

 Vagy három nagyobb vágás után a herceg bal vállával fellöki az edzőpartnert, aki a hátára esik, András fölé lép, lefelé tartva a majdnem függőleges pengét, mindkét kezével jól megmarkolja a kardot, magasan a feje fölé emeli és... Ekkor hangzik el a király dörgedelem: „András!!!” és a herceg megállítja lendülő kardját. Ez most mi lett volna, ha nem parancsol rá az apja? -- kérdezheti az érdeklődő szemlélő, de még inkább a tapasztaltabb (hagyományőrző) vívó. A herceg rendszeresen leszúrja a földön fekvő edzőpartnereit és jöhet a következő?! Komolyan? Az egész nem volt valami elegáns rendezői (?) megoldás.

 Pár költői kérdés: Miért van szénával (szalmával?) felszórva a zöld fű? Csupán a látvány kedvéért?! Miért is lángol valami egy tálban, miközben látjuk a király elhaladását? Netalán csak jól mutat? Vívás után ott melegedtek a vívók? 


 Most nézzük a mellékszereplők háttérvívását: általában egykezes kardfogást látunk, mindketten sisakban, szebb vívóállásban, bal kéz védekező helyzetben. Ez 9:27-nél látszik a legjobban. Szóval, a többi vívópárnál inkább egykezes kardhasználatot látunk. Lehet, hogy a rendező ezzel akarta kifejezni András indulatosabb természetét: a többiekhez képest ő két kézre fogja az egyébként egykezes kardját és sokkal agresszívabban támad, a vívópartnere meg kénytelen hasonlóképpen reagálni. További érdekesség: egyszer-kétszer látunk mókásan vívó apródokat.

Gertrúd vs András

 Ennek van némi előzménye: Andrásról már kiderült, hogy szeret vívni, így be kellett mutatni, hogy a jövendőbelije is kompetens vívó. Azt láthatjuk 16:44-től. Egyébként egy kellemes „vívótermet” mutat a kamera, 4 oszloppal kijelölt küzdőteret, amihez egy picit közel áll a két néző. Az elején még nem lehet tudni, hogy ki a sisakos vívó, aki két kézzel fogja a kardot. 


 Természetesen nem maradhat el a szokásos, ám vívástechnikailag erősen kérdőjeles filmes pörgés [16:50], [16:54], [17:02]. Imádnivaló a csuklyás ellenfél jól látható vicsorgása: [16:51], [17:07], akinek állandóan ide-oda csúszkál -- a nem megfelelő méretű -- lánccsuklyája. Végül a küzdelmet egy jól kivitelezett vállütés zárja le, amitől a csuklyás elterül a földön.

Vicces látvány a folyton csúszkáló csuklya


  A vívó leveszi sisakját és hoppá... kiderül, ő a szépséges Gertrúd, a kardforgató amazon!

 Akinek végre kesztyű is jutott a víváshoz [17:25]. Kimondottan jó a hercegkisasszony fegyverkabátja, meg a szép haja. Itt újra látszik az egykezes kard markolatának hossza [17:36]. Egy másik ilyen pillanat [17:48].

A markolat

- Elő azzal a karddal! -- mondja kihívóan Gertrúd a vendégnek. Válaszként András lazán vállára helyezi kardja pengéjét, egy-két pillanatig nagyon nézik egymás, aztán hirtelen elkezdődik a küzdelem. Mindezt felülről látjuk [18:07], a magyar herceg elég fura vívóállásban küzd: jobb kezében a kard, bal lába elől, de nincs pajzsa. Érdekes, hogy Gertrúd most már nem tartja fontosnak a sisakot, egy idegen vívóval szemben!

 András kimondottan nagy erővel, meglehetősen udvariatlanul támad egy lányt, közben pedig láthatunk egy kihagyhatatlan forgást [18:09].
________________________________________
  1. Újra jól látszik, hogy a kard markolatán alig van hely két kéz számára [9:48].
    Balkezes vívó [9:54].

2022-11-02

Gerevich 75

 75 éve halt meg id. Gerevich Aladár miskolci vívómester, a többszörös olimpiai bajnok Gerevich Aladár édesapja és első oktatója. Egész pontosan 1947. július 4-én hunyt el, 2021-ben egy róla szóló előadás után született meg az ötlet, hogy halálának 75. évfordulóján egy kiállítással emlékezzünk meg Gerevich mesterről. Sajnos ebből a kiállításból egyelőre nem lett semmi...

Sírja [1]

 Október végén páran úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a sírjához, gyújtunk mécsest és felidézzük a vele kapcsolatos történeteket. Eredetileg a Diósgyőri Vívó Egyesület (DVE) vezetőedzője is jelen lett volna ezen a rövid megemlékezésen, de egy műtét miatt ez sajnos meghiúsult. Végül a Diósgyőri Aranysarkantyús Lovagrend meg a miskolci grundvívók egy-egy képviselője tisztelgett a neves vívómester sírjánál.



RIP maestro Gerevich

 A miskolci vívómester életéről, munkásságáról és újságírói (!) tevékenységéről a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható egy rövid tanulmány, Az ismeretlen Gerevich (2021).
 
 Két évvel később – 2024. október 31-én – egy kellemes napsütéses csütörtökön Patócs Bélával (DVE) is elmentünk Gerevich sírjához. Jó volt sétálni a temetőben, felidézni a régi történeteket, megismerni a régmúlt egy-egy újabb szeletkéjét, pl. azt, hogy ebben a sírkertben volt eltemetve Hollós Endre ismert miskolci vívómester, akinek a sírját 15 éven keresztül a DVE vezetőedzője gondozta, egészen annak felszámolásáig.

2024
_____________________________________
  1. Id. Gerevich Aladár szerény, ám gondozott sírja Miskolcon, a Mindszenti katolikus temetőben található (14. parcella, 8. sor, 2. sír).

2022-02-11

Gerentsér (1934)

 Gerentsér László szinte összes könyvét már láttam, elolvastam: Atlétika (1911), A vívás és a vívómesterség rövid históriája (1928), Az épéevívás (1930), A modern kardvívás (1944). Számos egyéb tanulmányáról, érdekes cikkéről nem is szólva. Jean-Louis a modern francia vívóiskola megalapítójának élete és iskolája (1934) című rövid könyvecskéje volt az utolsó, amit még szerettem volna megnézni, habár maga a téma -- tőrvívás -- nem vonzott különösebben. Most ezt is elolvastam.

  Ez a tanulmány Arsène Vigeant francia vívómester Un maître d'armes sous la Restauration: petit essai historique (1883) c. történelmi esszéjének a fordítása, amihez Gerentsér előszót és epilógust írt. Ezek a szövegrészek különösen értékesek az utókor számára, hiszen betekintést engednek a kiváló magyar oktató gondolatvilágába. 

 Itt az 1934-ben, csupán 400 számozott példányban kiadott könyvecske teljes szövegét (56 oldal) tanulmányozhatja az olvasó.

Summary:
 The complete text of Gerentsér's translation of a short historical essay by Vigeant on the life of Jean-Louis is now available for all fencing enthusiasts who want to know more about the life of this famous French fencing master. This Hungarian booklet contains also a foreword and an epilogue written by maître Gerentsér.

























































Finis

 88 évnyi „könyvtárfogság” utána Gerentsér mester fordítása végre kiszabadult és most már mindenki számára könnyen hozzáférhető.