Glebovich (1883)

  A rather short, but nevertheless interesting Russian fencing treatise from 1883.

Fehtovanie na espadronah... [1]

Fig. 3, 4

Fig. 13, 14

Fig. 15-19

(to be continued)
_________________________________________________

1. Fencing with training sabres. Sankt-Petersburg, 1883.
2. Espadron = training sabre in Russian military parlance. 

Swedish

 Among HEMA enthusiasts it is relatively well-known fact that some really strange headgear can be found in Swedish fencing manuals, e.g. this fencing mask. [1] But even armed with this knowledge I was really surprised when I saw this.

A damaged specimen [2]

 At first it isn't even clear that we see an incomplete and heavily damaged headgear. Even after reading... well translating the Swedish text the situation hasn't changed too much. Fortunately some additional search has provided much needed photos showing better preserved specimens from the Swedish Royal Armoury. [3]

The best preserved specimen
(LRK 6446)

  The museum provides some useful data on these masks, e.g. weight 2667 g (LRK 22427), 1819 g (22426) and 3043 g (6446). And finally the absolute favorite!

The maximum protection!!! [4]

______________________________________________________

1. Instruktion i sabelfäkting till fots (1893) Source.
2. Livrustkammaren 58997.
3. Sabre fencing masks from Livrustkammaren (LRK 22427, 22426, 6446). Source: Wikimedia.
4. LRK 6486.

BSZ-5

 Még tavaly ígértem, hogy lesz majd egy bejegyzés az ajándék vívószablyákról. Itt az ideje, hogy alaposabban megismerjük ezeket a barantás vívóeszközöket.

Vívószablyák (BSZ-5) az idei óbecsei versenyen [1]

  Pár kép az eszközről. (A fotók a tavaly decemberi szétszereléskor készültek.)

1. kép: Az egyik egyetemi szablya

  Jól látszik, a mostani modell csupán 2 dologban tér el az előző változattól: a) más színű és anyagú a „penge” külső védőrétege, ami korábban valami kék farmeranyagból készült; b) másképpen -- konkrétan műanyag gyorskötözővel -- lett rögzítve ez a védőréteg. 

  Konstrukciós problémák: a) csupán egyetlen facsavar tartja a rétegelt lemezből készült hárítólapot (1A. kép); b) a műanyag cső végében nincs dugó, az egész lezárás nem túl esztétikus (1B. kép). Ez a rögzítési pont nem sokáig -- 4-5 edzés -- bírja a terhelést, és utána a hárítólap egyszerűen el kezd forogni a műanyag cső körül, ezzel nehezítve a rendes hárítást. A második képen (1B) bemutatott megoldás nemcsak esztétikai szempontból nem túl szerencsés, hanem a vívásbiztonság miatt sem jó: nem különösebben kellemes, ha pont az alig levédett cső peremével szúrják meg az ember bordáját (megtörtént eset).

   Szerencsére ezeket a kisebb hiányosságokat nagyon egyszerű orvosolni.

2. kép: A megoldás

  Az egyetlen facsavar (4x35) ki lett váltva egy 40x40x15 mm-es sarokvassal, amely sziklaszilárdan rögzíti a 6 mm-es hárítólapot a műanyag csőhöz (25 mm-es vízvezeték cső (kék csík)). Egy ilyen korrekciós „műtét” során érdemes megvizsgálni a hárítólap peremének állapotát, és némi további reszeléssel stb. teljesen lekerekíteni a peremét (a művelet eredménye jól látszik a fényképen). Munkaigényesebb művelet a fadugó elkészítése, de a bemutatott csőlezárás gyakorlatilag örök életű!

  Ezek után már csak a polifoam réteget (csövet) kell visszahúzni a műanyag csőre, a dugónál 3-4 cm ráhagyva, és korrekt módon elkészítve a nagyobb biztonságot polifoam „pengehegyet”. Én szigetelő szalagot használok előbb a polifoam réteg, majd a textil védőréteg rögzítéséhez. Az elkészült szablya teljes tömege 773 g.

  Néhány adat a hárítólapról. Rétegelt lemezből (6 mm) készül, korábban viszonylag könnyen tört, így 20 mm-es bükkfa kerítéslécből késztettem ilyet (BSZ-4-20M), illetve vasalatokkal erősíttem meg (BSZ-4V). Úgy tűnik, hogy a sarokvas alkalmazása bőven elég, igaz 1-1,5 év utána számítani lehet arra, hogy a hajlítási ponton eltörhet a sarokvas, és akkor ki kell cserélni. Maga a hárítólap megközelítőleg ellipszis alakú (58x120 mm (2015); 72x125 mm (2019)), a közepén van 25 mm-es lyuk. A lyuk elhelyezkedése néha szimmetrikus (17 mm az egyik oldalon, 16,3 mm a másikon (2015)), néha meg nem annyira (belső oldal: 22 mm, külső: 27 mm).

  Összegzésként elmondható, hogy BSZ-5 vívószablya -- a kisebb konstrukciós problémák ellenére -- egy kimondottan jó gyakorlóeszköz a kezdők számára, illetve azoknak, akik ilyen-olyan okok miatt nem tudják beszerezni a HEMA-víváshoz szükséges védő- és vívóeszközöket.

  Csak gratulálni tudok a kifejlesztőknek (OBSZ) és a gyártónak!

Summary:
 A detailed overview of a good training sabre (Baranta Sabre Model 5), which is widely used in Hungary by novices or people who cannot afford full HEMA gear & steel training weapons, especially at the Hungarian Baranta Association (OBSZ in Hungarian). I have pointed out some design problems with this particular model, and also described the ways how these issues can be corrected.

______________________________________________________

1. TV BEČEJ: Közel 100 versenyző Óbecsén a XIII. Balassi Kupán (YT, 0:18).
2. A védőréteggel kapcsolatban nem tértem ki olyan apróságokra, hogy mennyi idő alatt kopik el a penge hegye körüli rész, vagy azzal, hogy talán érdemes a fok felé fordítani az összevarrás helyét.

Old Hungarian

  There is very little public information -- especially actual measurements -- about old Hungarian training sabres between 1839 and 1896. These two dates are important, because they mark the publication of the first Hungarian fencing manual (1839) and the year when a large international fencing competition was held in Budapest, after which our sabre fencing was completely changed due to the influence of the Radaelli-system.

  So let's summarise what we do know about those practise sabres. First of all several Hungarian manuals describe them, provide us with drawings (Murz (1890), Gerentsér (1944)), sometimes even with a rare photo (Arlow)!

Arlow (1902): Fig. 1 -- Hungarian fencing sabre

  Unfortunately Arlow didn't tell us the exact specification for the (old) Hungarian practise sabres, he just noted the general requirements of fencing sabres used at competitions (total weight: at least 450g, usual blade length: 82-88cm, width at the shell: <17mm) (Page 7-8).

  In 2018 I had a pleasure to visit Árpád Németh's fencing collection, when Miskolc University's library borrowed several items from his magnificient collection, among them four swords. Naturally I was more than glad to measure those swords and share data with other sword enthusiasts. (According to Mr. Németh the first two swords were practise sabres, specifically for duelling, and the third one -- with Weyersberg blade -- was a normal training sabre). 

  Recently I have found an interesting auction lot [1], which looks very similar to Mr. Németh's Weyersberg sword. From the description provided by the auction house: „No marking on the blade. The total length: 99cm. Blade length: 84cm. Blade width measured at the shell is ~1.8cm.” [2] (The point of the blade is simply rounded.) Let's compare these measurements with those of Németh's sabre: blade length - 835mm, width at the shell - 17.5mm. So it seems that the sword on the following photos (fig. 2, 3, 5) has almost the same dimensions as the sword in Mr. Németh's collection.

Fig. 2

Fig. 3

Fig. 4: The sabre from Németh's collection

Fig. 5

 Soon there will be a short update of this post. „”

_________________________________________________

1. Source.
2. „Régi gyakorló - vívó kard. Hüvely nélkül. Pengében jelzést nem találtam. Teljes hossza: 99 cm, penge hossza: 84 cm, penge szélessége a penge tövénél mérve kb. 1,8 cm. A képeken látható állapotban.” (Vatera)

Evolúció

   Eddig már többször írtam a barantás vívószablyáról, itt az ideje, hogy áttekintsük az eszköz fejlődését.

BSZ-1

   A barantás vívóeszközök őse. Bővebben: részletes ismertetés [1]

BSZ-2
   Úgy tudom, ezek a szablyák barantázó gyerekek és nők részére készültek, de sajnos nincs konkrét adatom róluk. Valószínűleg könnyebbek lehettek a férfiák által használt, famaggal rendelkező BSZ-1-nél. Valami hasonló vívószablyákat láthatunk későbbi fényképeken. [Vívótopik] 

BSZ-3

  Ilyen eszköz még soha nem volt a kezemben. Annyit tudok róla, hogy az erdélyi barantások fejlesztették ki valamikor 2013 körül. [5] Akkor láttam először képeket erről a vívószablyáról. A következő három kép a 2017-es Erdélyi Szablyavívó Bajnokságon készült összefoglalóból lett kivágva. [2]

A markolat vége

  Pontosan tanulmányozható, hogy milyen szerelvényekből lett összeállítva a szablya, a keresztvas kialakítása stb. A BSZ-1 képest határozottan jobb vívóeszköz. Per pillanat nem állnak rendelkezésünkre adatok az erdélyi változat tömegéről, súlypontjáról és egyéb paramétereiről. Látszik, a markolat felülete gyakran teljesen sima, habár csúszásmentesített markolatot is láttam képeken; nem tudni, hogy töltöttek-e valami a cső belsejébe a tömeg növelése érdekében. [6] Nem túl szerencsés megoldás a keresztvas vége: simán felszakítja a penge szalagos borítását.

BSZ-4

   A legelterjedtebb változat: részletes ismertetés. Idővel némileg pontosabb adatok is lesznek ebben a bejegyzésben. A vívószablyáról készült képek megtalálhatók a 2017-es Bors Kupáról szóló ismertetőben.

BSZ-5

  Ez a legújabb változat. [4] Jelenleg ezt használjuk az egyetemen folyó grundvívó gyakorlásokon. Kimondottan jó vívóeszköz, bár van 1-2 tervezési gond vele, de ezeket - részben - már megoldottuk. Majd erről is töltök fel képeket. A technikai paraméterek tekintetében nincs eltérés az előző modellhez képest.

   A bejegyzések, a képek alapján jól követhető az OBSZ által használt vívóeszköz fejlődése: nehezen irányítható „fabunkó” → kellemes, olcsó, elnyűhetetlen vívószablya. [3]

______________________________

1. A képek a 2012-es Baranta Világkupán készültek a Városi Sportcsarnokban. Szép csendben leballagtam a küzdőtér mellett heverő szablyához, felvittem egyet a széksorok mögé és ott készítettem a képeket. Sajnos, mérleget nem vittem, így csak később mértem le az eszköz tömegét egy kezdetleges, ám viszonylag pontos mérleggel. 
2. Erdélyi Szablyavívó Bajnokság (Szováta, 2017) YT-videó.
3. Az eszköz pengéjét - emberi erővel - lehetetlen eltörni, az átalakított hárítólemezt dettó. 15-20 gyakorlás után ki kell cserélni a polifoam réteget, és mondjuk évente a textil burkolatot („zoknit” (c) by Tibor).
4. Viszonylag részletes leírás, adatokkal, javaslatokkal.
5. Frissítés: Már ilyen szablyákat használtak a VI. Balassi Kupán 2013-ban. Fogarassy Gyula (Zrínyi HMHSE, Bp.) övében látunk ilyen vívóeszközt. (Harcművészetek c. topik)
6. Egy délvidéki újságcikk: „A Balassi-kupán egyetlen versenyszám szerepelt, a szabad szablyavívás, amely során a barantázó vívósisakban, polifón szivaccsal borított, ólombetétes szablyákkal, szabad stílusban vívtak a pontozóbírók előtt – magyarázta Sziráki Miklós.”

„Duel”

Please choose your weapon!

En garde!... (Etes vous) prêts?... Allez!!!

A little patching up ;-)

  A nice demonstration of a mock sabre duel at the OSC fencing hall in Budapest on June 22, 2019 was presented to the visitors. It was an interesting event of the Night of the Museums. All pictures are downloaded from the FB-page of the Fencing Museum of the OSC hall. (Vívómúzeum in Hungarian)

__________________________________

1. Fencing master Árpád Németh was the senior duel second, who supervised the whole „duel”. As far as I could see Regenyei sabres were used during this demonstration (Strong saber with lace pattern guard, ~875 g).

Régi sportkard

  Egy ausztrál gyűjtő - Sam Gordon Campbell - képeit láthatja az olvasó, melyek a MyArmoury honlap egyik topikjából lettek letöltve.

1. kép

2. kép

3. kép

  Campbell azt írja: „They're a "Hungarian" style hilt, chromed steel, wood canted grip. Fittings also steel and were chromed at one point. One is in original condition, the other I carefully tried to stabilise. No markings on hilt parts. I'm thinking they're around the 1960s-70s?”

 Igen, ez egy jellegzetes magyar kardkosár, merevítő bordákkal. Jól látszik, hogy mennyire aszimmetrikus ez a jobb kezes kosár. A 2. képen tanulmányozható a recézett famarkolat, ebből olyat is ismerünk, aminek mindkét végén egy-egy fémgyűrű is volt. (A markolat belseje jobban látható egy további képen.) 

  Per pillanat nem tudom eldönteni, hogy ez az sportkard tényleg a múlt század 60-70-es éveiből származik-e. Elképzelhető, hogy valamivel korábbi, mivel teljesen hasonló régi sportkardot lehet látni a Duronelly-teremben. Érdekességként össze lehet hasonlítani egy magyar sportkarddal, Vince 1938-as katalógusából.

Summary:
  An old Hungarian style fencing sabre. This type of sword could be easily recognised from (reinforcement) ridges on the bell guard.

Kardsors

  Valamikor réges-régen - talán 2012-ben - egy baranta verseny után, úgy döntöttem: kellene készíteni egy olyan vívóeszközt, amit az OBSZ versenyeken használnak; legalább egyet, hogy valamelyest szokja a kezem a vívószablya súlypontját, miközben barantás versenyre készülök. 

  Pár hónappal később sikerült elkészíteni  az eszközt, ami nem lett egy különösebben míves darab, de a célnak pont megfelelt. Közben a versenyeken egy sokkal jobb vívószablyát (BSZ-4) kezdtek el használni a barantások, aminek nagyon örültem, mert nagyon nem mindegy, hogy a szablya keresztvasától számítva 25-26 cm-re van a vívóeszköz súlypontja, vagy 6-7 cm-re!

  Az elkészült fakard bekerült a többi félkész prototípus közé és jó sokáig nem történt vele semmi. Végül levágtam róla egy felesleges nyúlványt, amihez eredetileg keresztvasat akartam rögzíteni, húztam a pengére egy polifoam réteget és ajándékként megkapták a helyi hagyományőrzők.

  Pár napja épp a FB-oldalukat akartam megnézni és megláttam a rég elfeledett szablyát. Jó, hogy használják!

Részlet

  A teljes kép itt látható. Pont a szablya előtt egy elegáns vívólándzsa lett letámasztva, amit barantás minta után készítettem el, kipróbáltuk a párommal, aztán úgy döntöttünk: mi nem akarunk lándzsavívni. Így az egyiket megkapták a hagyományőrzők, hogy legyen mintájuk, a másikat pedig a Nimród Baranta, mivel akkor nekik még nem volt lándzsájuk. (Az ő vívólándzsájukra még rovásírás felirat is készült, hogy teljesen autentikus legyen ;-)) )  

  Érdemes megfigyelni, hogy milyen vívóeszközöket használnak mostanság a várbeli lovagok: láthatunk két sportkardot, meg két olimpiai tőrt (ezekkel megy fejvédben a szabadvívás), a többi kardot a látványvívás bemutatásához alkalmazzák. (A fénykép valamikor 2016-ban készült.)

Aranyszablya

 A vércsatornával, a fokéllel kapcsolatban korábban már idéztem Hidán Csaba történész, az Aranyszablya Történelmi Vívóiskola vezetőjének véleményét. Az egyik blogbejegyzésben röviden be lett mutatva a 2015-ben megjelent könyve is.

 Most két régi képet szeretnék megosztani a vívóiskola korábbi időszakából. Egy régebbi honlapról töltöttem le őket, valamikor 2011-ben.

  Ezekkel a képekkel az indexes topikban is foglalkoztunk. Különösen akkor szembetűnő a védőfelszerelés mennyiségi és minőségi változása, ha megnézzük az Aranyszablya egyik 2014-es videóját, ahol több asszót is láthat az érdeklődő (csoportkép védőfelszereléssel: 0:27, fa- és fémszablyás asszók: 1:02).

„Párbajkardok”

Egy kiállítás kapcsán került a kezembe az alábbi három kard Németh Árpád vívómester gyűjteményéből. Elmondása szerint ebből az első kettőt párbajvívás gyakorlására használták.

1. Gasser (jelőlés a pengén)

Tömeg: ...................... 743 g
Súlypont: .................. 105 mm
Vastagság [1]: ............ 7 mm
Szélesség: .................. 20 mm
Vastagság [2]: ........... 3,5 mm
Szélesség: ................. 17 mm
Vastagság [3]: .......... 1,5 mm
Szélesség: ................. 15 mm
Penge hossza: .......... 860 mm
Ívmagasság: ............ 26 mm
Éle: .......................... ~1 mm
Kosár szélessége: ..... 90 mm

2. Aranyszínű, fémhálós markolat

Tömeg: .................... 661 g
Súlypont: ................ 85 mm
Vastagság [1]: .......... 6 mm
Szélesség: ............... 18,5 mm
Vastagság [2]: ......... 3,5 mm
Szélesség: ............... 16 mm
Vastagság [3]: ........ 1,3 mm
Szélesség: ............... 12 mm
Penge hossza: ......... 845 mm
Ívmagasság: ........... 23 mm
Kosár szélessége: .... 90 mm [4]

A következő már egy sima vívókard.

3. Weyersberg K. Stamm Solingen (12/835 mm) (leírás, képek)

Tömeg: .................... 590 g
Súlypont: ................ 90 mm
Vastagság [1]: ......... 5 mm
Szélesség: ............... 17,5 mm
Vastagság [2]: ......... 4 mm
Szélesség: ............... 13 mm
Vastagság [3]: ......... 1,5 mm
Szélesség: ............... 10,5 mm
Penge hossza: ......... 835 mm
Ívmagasság: ........... 20,5 mm
Kosár szélessége: .... 90 mm

A kiállításon bemutatásra került még egy vívókard (Cemens Jung Solingen):
| kép | leírás |
______________________________________________

1. Közvetlenül a kosárnál.
2. A penge közepén mérve.
3. A hegy környékén.
4. A mostani olimpiai kardkosár 140 mm-es.
5. Ennek van kézi kovácsolású, vaslemez, szinte félgömb kosara. Meg bőrgyűrű
   a mutatóujjnak.

BSz-1

  A XXI. századi gyakorlóeszközök a víváskutatás mostohagyermekei: ezeket a vívókardokat előbb kitalálják, kifejlesztik, majd egy ideig használják őket, aztán előbb-utóbb eltörik (szétverik), végül kidobják a szemétbe, netalán ott porosodnak valamelyik raktár legsötétebb sarkában. Ritkán készül olyan alapos leírás, amely tartalmazná a pontos méreteket, a súlypont helyét, az eszköz tömegét stb. Pedig ezek a részletek sokat segítenek abban, hogy jobban értsük az adott vívókard alkalmazásának számos technikai apróságát.

  Korábban már írtam a baranta szablyavívás most használatos gyakorlójáról (BSz-4). Most az eszköz őséről szeretnék felidézni pár adatot.

„A baranta szabadvívás során használt eszköz. Pár kép és néhány adat:
- penge hossza: ............................... 80,5 cm
- íve: ............................................... ~5 cm
- penge szélessége: ......................... ~ 5 cm
- keresztvas hossza: ...................... 11 cm
- markolat hossza: ........................ 12,5 cm
- markolat vastagsága: .................. 2 cm
- súlypont: ...................................... 26-27 cm (a keresztvastól mérve)! [1]

Tudomásom szerint ez az első "tudományos közlés" a baranta gyakorlókardról.” [2]

Képek:    Az egész vívószablya | A markolat felülről | A markolat oldalról |

  A 3. képen jól látszik az óvális hárítólemez két csapolása, hogy az egész „keresztvas” és markolat fele fehér szigetelőszalaggal van betekerve. A natur fa markolaton nincs semmi, jól olvasható egy szótöredék „...nyi”, valószínűleg a Zrínyi Baranta csapat egyik, a versenyen használt gyakorlóját fényképeztem le. (A képek a 2012-es Baranta Világkupán készültek, a miskolci városi sportcsarnokban.)

  2011-ben úgy mentem el az első baranta vívóversenyemre, hogy előtte még soha nem volt a kezembe ilyen vívókard. Utána döntöttem úgy, készítek egy másolatot, amivel legalább egyedül lehet valamennyit gyakorolni, hogy szokja a kezem. Ez látható a képen. (5 cm széles, gyári kerítéslécből készült.)

Az elajándékozott „kard”

_____________________________

1. A vívóeszköz formája leginkább egy honfoglalás kori szablyára emlékeztet. Azoknak volt ilyen rövid keresztvasuk. A súlypontja pedig a lovassági kardok adatainak felel meg.
2. Az adatok és a képek 2012-ben jelentek meg az Index.hu Harcművészetek topikjában.
3. A képek ebben a hozzászólásban lehet megtalálni.

Mozaikdarabka

Egy újabb, apró mozaikdarabka került a helyére.

  Az 1917-es huszárszabályzatban ilyet olvashatunk: „135. A vívó oktatásnál könnyű, 2 cm. széles pengével bíró kardot kell használni.” Ezt összekapcsolhatjuk az Arlow könyv megfelelő passzusával: „Egyébiránt ott, ahol a segédek lovassági kardban állapodnak is meg, nem szoktak a felek kezébe 20 mm.-nél szélesebb és 1 klgr.-nál nehezebb kardot adni.” [AR, 228] (A szerző megjegyzi, hogy lovassági kard 39 mm széles.)

  Így teljesen reálisnak tűnik az az elképzelés, hogy lovassági karddal történő párbajoknál kiköszörűlt, de nem kifent - azaz borotvaéles - lovassági gyakorlókardokat adtak a felek kezébe. Ezzel teljesült az elvárás, hogy lovassági eszközökkel történjen a kardpárbaj, ugyanakkor a viszonylag könnyű fegyverek nem okoztak túl veszélyes sérüléseket. Azzal, hogy milyen sebeket lehetett ejteni a nehezebb huszárszablyákkal, Arlow kimondottan tisztában volt, nem véletlenül említette az 1902-es könyvében a 750 gr-os határt.

  De arról, hogy Arlow Gusztáv pontosan mit is tapasztalt meg, egy másik bejegyzésben szeretnék írni. ;-)

Olasz vívófelszerelés

Vivófelszerelés Antonio Guglielmo Sunto ed innovazioni sulla scherma di spada e di sciabola: sistema Napolitano, normale d’Italia (1888) című könyvében. (Ha jól értem, akkor ez az olasz kardvívás nápolyi változatát mutatja be. A könyv - per pillanat - sehova sincs feltöltve, eléggé ritkaságnak számít.)

Forrás: hroarr.com blogszemléje

Ui.:

Érdemes megfigyelni, hogy milyen minimális mértékben védte az akkori vívómaszk a sportoló torkát. Konkrét balesetekről is tudunk, amikor Arlow vívómester nyakát szúrta meg egy törött penge, a 1900-as évek elején (1906). A vívóteremben mindenki ledermedt a sok vér láttán, szerencsére maga Arlow kellő hidegvérrel kezelte a veszélyes helyzetet, és túlélte a balesetet.

"Baleset az Arlow féle vívóteremben

Az Arlow-féle vívóteremben, a mult héten történt baleset, élénk beszéd tárgyát képezte a vívókörökben. Ez az eset is bizonyítja, hogy a legnagyobb gondosság mellett is, mily nagy szerepe van a véletlennek és a lélekjelenlétnek. Bár a legkifogástalanabb felszereléssel voltak ellátva mester és tanítvány – mégis a véletlen utat talált magának. Amint a tőr eltört, törés helyén támadt szilánkszerű finom hegy, a kifejtett erő következtében áttört a fejvéd alatt s a torkába hatolt. Szerencse volt, hogy Arlow-mester abban a pillanatban elkapta fejét, mert ellenkező esetben végzetessé válható sebet kap.

Ez az eset indokolja ama törekvést, hogy fejleszteni kell a felszerelést a teljes sértetlenségig. Saját kárán tanul az ember; ugyanazért Arlow-mester ezentul egy oly a fejvéddel kapcsolatos nyakvédőt fog alkalmazni, mely a hasonló véletlentől megkíméli, illetve védi a vívót. Megemlítésre méltó még az a körülmény, hogy mennyire megbénultak a vér láttára a jelenlevők. Senkinek eszébe sem jutott, hogy segítségére siessen a sebesült mesternek s orvost hívjanak. Magának a sebesültnek kellett kérnie, hogy orvost hívjanak s azután jajveszékeljenek. Lélekjelenlét a baj legnagyobb ellensége. Használni kell."

http://www.huszadikszazad.hu/1906-december/sport/baleset-az-arlow-fele-vivoteremben

CS vívószablya

Chris Holzman ismert amerikai HEMA-vívó és a XIX. sz. olasz vívás neves kutatója írt egy részletes ismertetést a Cold Steel új vívószablyájáról. Ez főleg azok számára lehet érdekes és élvezetes, akiknek nincs lehetősége beszerezni vagy akár csak megnézni egy ilyen játékszert.  

Holzman's review of the new Cold Steel Gymnasium Saber

„Tod Glenn ordered one of the new Cold Steel fencing sabres and had it shipped to me to look over before I ship it on to him. While there are a few nice things about it, on the whole I am not impressed, and would not allow students to use it as is, and would also decline fencing against anyone using one.

The blade:
Length of 82cm

Width at base: .......................... 20mm
Width at point: ......................... 12.5mm
Thickness at base: ................... 5mm
Thickness at point: ..................  3.8mm
The curvature of the blade is evenly distributed and a depth of about 2.5cm.
The point is rounded like many antiques. Weight: 411g. This blade, given how short it is, could probably stand to lose about 60g-70g in the medio and debole, and end up appropriately flexible. Threading: unknown, but something smaller than 6mm.
 

Tang: normal in shape, but short enough that they had to use a long post nut to secure it. Not a bad thing, but odd. I suspect the blade blanks are based on their sharp 1902 officers sabre or one of the other swords in that series, and they decided to use a longer grip than the regulation swords, and made up the difference with a longer nut. No big deal.

Flex: nearly inflexible. Pressing the point against the floor, it took dramatically more pressure to cause the blade to flex than any of my antique fencing or sharp sabres, including my pre-1860 Putsch & Sohn made Italian cavalry training sabre (a sharp) with a 20-21 mm wide blade that weighs 60g less and is 2cm longer. It is about as stiff as my sharp antique US m-1860 cavalry sabre blade. This is the primary reason I would not allow one to be used by my students.

Chris Vermillion provided me a weight of 370g for the blade of his Cold Steel US M1902 sabre - so the fencing sabre blade is ~40g heavier than the similar sharp.

Guard: ...................... 313g.
Backstrap: ................ 36g
Grip: ......................... 33g
Ferrule: ..................... 6g
Nut: .......................... 8g

The guard is basically the shape of a Parise model sabre. It's attractive enough, but fairly heavy, still, the total hilt weight is reasonable. (Masiello specs 390g for total hilt weight in his 1887 book).

The shape and size of the grip is very similar to that of the Hanwei "Radaelli"/"Pecoraro"/"Hutton" grips, with the exception of being just a little shorter. Backstrap is nicely shaped, grip is hard plastic instead of rubber like the Hanwei grip, which is an improvement. A little more texture would be good. If you don't like the Hanwei grips because of their small girth, this grip will also disappoint you. To be fair, this is totally within the norm of grip size and shape for Italian fencing sabres, but at the small end of it. For a blade this heavy, it makes controlling the sabre far more difficult than it needs to be.

The backstrap is nicely checkered and has the decorative cuts at the butt typical of many Italian fencing sabres (found on three antiques in my own collection).

Total blade weight: ............. 411g
Total hilt weight: ................. 396g
Total weapon weight: ......... 807g
Point of balance: ................ 14cm

Remember, in 1868, Capt. Del Frate specs a 350/370g blade/hilt with a 90cm long blade, for a total of 720g for the cavalry training sabre to be used at Radaelli's fencing masters school for the Italian army - and the 1876 scale illustration is for a 20mm tapering to 10mm blade at 90cm. In hand, the weapon feels very point heavy, and the very small grip makes it somewhat hard to control.

The short blade length (6-8 cm less than the typical spec for Italian sabres of the era) and the extreme stiffness make this something I would not buy, use, or allow to be used by my students or against them, in its current form.

Before anyone says, "but Hutton..." it is worth recalling that Hutton merely tells the reader in Cold Steel to get a light fencing sabre like those currently in use on the continent. We should not feel it necessary to use a blunt on the end of a sabre - it wasn't the practice in period, and the wide round tip is perfectly safe in blades that have sufficient flex. If you have a grinder and the skill to thin the blade out to achieve good balance and flexibility without destroying the heat treatment, or if you want the hilts to mount other blades in, it might be worth picking up.”

Képek a FB-on:

https://www.facebook.com/groups/HEMAAlliance/permalink/1452579741434415/

FB megjegyzések:
* "Cold Steel thinks everything needs to be overengineered and indestructible. I blame the idiots who try to break things in their "reviews.""

* "1 finger of pressure on the blade and the flex is self evident."

* Holzman (H): "How much actual pressure? I don't have a good way to measure it, (edit for clarity): but the one I had was every bit as stiff as my antique US M1860 cav sabre blade, and much stiffer than my sharp pre-1860 Putsch & Sohn Italian cavalry training sabre or my antique 1902.... This particular one, I had to lean on and apply body weight get it to flex rather than just pushing it with my hand. It may be that they are widely variable...."

* "Naturally this is an anecdotal measurement, but there is not body weight behind this pressure to flex it as you can see. I have access to 2 of them so I can pressure the other one. I've sparred with these swords and didn't find the flex to be unsafe or overly stiff."

* H: "Perhaps the trick will be to figure out a quantifiable test of how much deflection happens under X weight hung at the point (though how worthwhile it'll be, I'm not sure, as flex distribution is in some ways just as important - see, e.g. the Hanwei "Pecoraro" and "Radaelli blades (which aren't actually appropriate for either system) where *all* the flex is in the final third, and they die quickly by breaking at that place)."

* "I like Blackfencer's easy method. Push the tip into a bathroom scale until it deflects, there you go."

* "My thought to standardized flex testing would be to clamp the hilt so the blade lies horizontal on its flat over empty space, then hang a 1kg weight (or 1L water bottle) from the tip and measure how much it deflects and where."

* H: "I suspect to make that a really useful measure we would need to also take amount of deflection from the straight line, and where the deepest deflection is, and also how much deflection was obtained v how much hilt travel."

Olasz vívás (5.)

Olasz vívószablyák adatai [1]

Radaelli/Del Frate specifikációja (1868)
A kard teljes tömege: ______________ 720 g
A penge tömege: _________________ 350 g (hossza 90 cm)
A markolat tömege: _______________ 370 g

A pengével kapcsolatban nincsenek megadva méretek, de a kép alapján kiszámítható, hogy a 90 cm hosszú penge, 20 mm széles volt a kosárnál és 10 mm a hegyénél, illetve 3,5 cm ívmagassággal rendelkezett.

Parise pengéje (1884)

Hossza: 88 cm, szélessége: 20 mm (a kosár mellett), 10 mm (a hegyénél)

A penge ívmagassága ~1 cm kisebb, mint a Radaelli változat, tehát ~2,5 cm.

Ferdinando Masiello specifikációja (1887)

A kard teljes tömege: ______________ 610 g

A penge tömege: _________________ 220 g (15 mm széles, feltét. a kosár mellett)

A markolat tömege: _______________ 390 g

  "Masiello's spec was in 1887, and the total weight was 610g, consisting of a 15mm wide blade weighing 220g, with a hilt weight of 390g. The Del Frate/Radaelli spec was for 720g, consisting of a 90cm long blade weighing 350g with a hilt of 370g. Radaelli's spec was in 1868 and was for a cavalry training sabre that is essentially equivalent to the officers sabre of the time, which is the same spec as the dueling sabre of the time. While Radaelli/Del Frate don't give an explicit width spec, the sabre blade depicted in the fold out Radaelli/Del Frate plates, when scaled up to 90cm, is 20mm wide at the base and 10mm at the point, and has about 3.5cm of curve just slightly aft of the center of the blade. This 20m to 10mm spec matches the spec Maestro Parise gives in his 1884 book (and his image scaled to 88cm yields widths of 20mm and 10mm). These specs also match the Italian Ministry of War's 1902 specs for a fencing sabre to be used 'on the ground' (which was their almost-code for a dueling sabres). Parise's spec has less curve than Radaelli's, by about 1 cm, and is 2cm shorter but is otherwise an identical blade. Marco Danelli has made some blades on my less curved blueprint, and told me they come out right at 350g. either the shallow or deep curved blade is appropriate for the larger italian school, though I'd honestly prefer the deeper curve if its at
all commercially practicable."

A vívókard súlypontjárol: 4 cm-re a kard kosarától (Masiello, 1887).

  "Masiello said this about it in S. 3 of the sabre book from his 1887 book La Scherma Italiana: "A sabre, in which all the parts correspond exactly to the dimensions indicated in the preceding section, has a center of gravity 4 cm from the guard. The more the center of gravity nears the guard, the more the weapon is rendered light; to the contrary, the farther it is, the more the weapon is rendered heavy. Since it is evident that the lighter weapon is managed with greater precision and is moved with greater velocity, it is thus better to prefer a sabre that has it center of gravity between the place indicated above and the guard, instead of between it and the point.""

  1910-ben Pecoraro és Pessina szerint a pengének 12 mm szélesnek kellett lenni. Nicolo Bruno az 1890-es években 10 mm széles pengét tartott szükségesnek. Masaniello Parise (1850-1910) egész pályafutása alatt ragaszkodott a 20 mm széles pengéhez, de 1904-ben könyvének 5. kiadásában morogva bár, de elfogadhatónak tartja a 15 mm széles pengét víváshoz.

____________

1. Chris Holzman FB-s hozzászólásai alapján; a Schola Gladiatoria fórumán is meg lehet találni őket.

Hergsell (1888)

 
Két kép, kedvcsinálónak, Gustav Hergsell O šermu šavlí (On Sabre Fencing) című könyvéből. Az első kiadás németül jelent meg 1885-ben, Unterricht im Sabelfechten (128 oldal), a második kiadás (1888) ennek cseh fordítása (110 oldal, 8 rajz). Az alsó képen a XIX. sz. utolsó évtizedeinek divatos szablyafogása látható (angol szakszóval posting). Valószínűleg azzal magyarázható, hogy a méretes vívókesztyűkben (lásd fenti kép) így volt kényelmes megfogni a viszonylag nehéz pengével és szűk markolattal rendelkező szablyákat. Később ez a fogás eltűnik, mivel az olimpiai kardvívásban előírás, hogy hüvelykujj milyen távolságra legyen kosártól.

Modern kozákok (2.)

Egy 2011-es verseny képei:

A háttérben kozák lándzsavívás látható, ottani megnevezése: pikavívás.

Modern kozákok (1.)

Versenyeken az utódok ilyen saska (kb. kozák szablya) gyakorlókat használnak.

A szablyavívás eszközei (BSz-4)

 Egy szablyavívós FB oldalon jelent meg:

"Kérdésem, a főleg azoknak szól, akik rálátnak a barantára. Az a Polifoammal bevont, se éle, se fokéle, se normálisan működő keresztvasa, se lapja, hogyan hasonlítható össze egy szablyához, aminek van fokéle, van hegye, éle, és rendes funkcionális markolata? Kérlek magyarázza már el nekem valaki közületek, az a polifoam izé, miért szablya és hogy mit fejleszt? De ezt most komolyan kérdezem!"

Akkor egy kis történelem.
Ez a mostani polifoam "izé", a BSz-4 egy viszonylag jó és főleg olcsó gyakorlófegyver, ami teljen alkalmas arra, hogy lehetőséget adjon a kezdő vívóknak arra, hogy minimális felszereléssel kipróbálják a szabadvívást. A BSz-1 gyakorlatilag egy fabunkó volt, aminek a súlypontja 24-26 cm-re volt a keresztvastól, a BSz-2 magja már műanyag cső volt, de csak nők használták és viszonylag gyorsan le tudták amortizálni a versenyzők. A BSz-3 a tavalyi Balassi Kupán (Erdély, 2013) jelenik meg: műanyag mag, keresztvas, bevonat nélküli markolat (erdélyi változat?). Szóval a mostani gyakorló a drótbevonatú markolatával, jobb súlypontjával (6-7 cm), tömegével (740-760 g) teljesen elfogadható.

Lehet vele gyakorolni a lábmunkát, hárításokat, támadásokat, a szablyaakciók egy jelentős részét. Nincs különösebb probléma a markolatával, van hegye, sőt még keresztvasa is (12 cm). A honfoglaláskori szablyáknak még kisebb volt a keresztvasa, de tudnék mutatni olyan képet, amin a perzsa szablyának csak 115 mm-s.

Nem mindenki akar fejvéd nélkül és kizárólag eredeti, pl. 1869-s mintájú szablyával gyakorolni. VSZ el kell fogadni, hogy vannak olyan vívók, akiknek per pillanat erre futja és kész. Számomra az is nyilvánvaló, hogy az ideális változat = megfelelő fém gyakorlófegyver (szerencsére ilyet gyártanak már nálunk) és a megfelelő védőfelszerelés együttes alkalmazása. Ezt sokan nem tudják megfizetni.

A polifoam gyakorlóval nem az eszköz a legnagyobb gond, hanem a szabályok. Jobban kellene küzdeni az "együttesek" ellen. Ezt csak megfelelő edzésvezetéssel, gondosan kidolgozott szabályokkal és azok következetes alkalmazásával lehetne megoldani.

Egy záró gondolat: a kendós sinai is egy, bambuszlemezekből összeszerelt, hengeres "izé" (a pontos méreteket nem tudnám megmondani, csak emlékezetből), a hegy körül olyan 27 mm, aztán fokozatosan egy vastagabb lesz. Szóval nincs jól kivehető éle, foka, lapja. Ennek ellenére egész jól lehet vele vívni, sőt a bírók arra is tudnak figyelni, hogy csak a "penge" megfelelő részével bevitt találatokat adják meg. A BSz-4 átlagos pengevastagsága kb. 45 mm.

West Point

West Point-i katonai akadémia, valamikor 1914 körül, 

majdnem szablyavívás