Duronelly (II.)

 Újra a kezembe került az 1962-ben kiadott Duronelly-féle Vívás, ami inkább egy nem túl vastag füzet a maga 51 oldalnyi terjedelmével. Ettől függetlenül egy érdekes olvasmány és most is találtam benne izgalmas apró részleteket. Ízelítőként bemásoltam pár oldalt a füzetből, hogy az olvasónak legyen némi elképzelése Duronelly László művéről. [1]

 A 3. oldal azért érdekes, mert itt Duronelly nagyon röviden összefoglalta az egyetemes vívástörténetet. A rómaik vívását említi elsőként, de nyilván terjedelmi okok miatt már nem tud arra kitérni, hogy a gladiust az ókorban egy méretes, téglalap alakú pajzzsal együtt használták a katonák. A következő mondatban megjelenik a pallos, amit éppen csak megnevez a szerző, de már nem tér ki arra, hogy azt miként használták. A XVIII. sz. biztosan nem a mai párbajtőrt alkalmazták a vívók, mivel a modern sporteszköznek nem sok köze van a korabeli könnyű tőrkardhoz (smallsword) vagy még korábbi, sokkal nehezebb és hosszabb rapírhoz (rapier). Abban teljesen igaza volt Duronellynek, hogy se rapírral, se a könnyebb tőrkarddal nem lehetett átvágni a vastagabb textíliákat, komolyabb sebet okozva az ellenfélnek. A korabeli tőrkard gyakorlója volt a vívótőr (foil), de ezt már a XVII. században rendszeresen használták: ezt látjuk pl. Labat könyvévek 1696-os rajzain,  vagy Philibert de la Touche 1670-es művében. A füzet szerzője kimondottan jól látta a magyar huszárság szerepét a szablyahasználat elterjesztésében Európa-szerte. Ugyanakkor azt is érdemes tudni, hogy a különböző keleti népek saját kifejezést használtak az íves pengéjű kardok megnevezésére: a törököknél ez kilic(s) (pala), az irániaknál samsir, az indiai szubkontinensen tulvar vagy dao a kínaiaknál, illetve még számtalan hasonló névvel találkozunk Marokkótól Japánig. 

 

 Ettől függetlenül hasznos tudni, hogy mi volt az a minimális vívástörténeti ismeretanyag, amit egy átlag vívóedző megtanult a múlt század 60-as, 70-es, netalán 80-as éveiben. A történelmi részt kiegészíti egy érdekes adatmorzsa: „hirtelen "kitörés", vagy "kitörés la!" vezényszóra ” [DU, 11] Tudjuk, hogy Duronelly – ingyenes gyakornokként – Santelli tanítványa volt ~1925-től 1929 végéig (1930 januárjában volt a vívómesteri vizsgája). Ez a la az olasz mester szóhasználatának a lenyomata lehet.

 A következő – 46-ik – oldalt azért másoltam be, mert ezen szerepel a vívómester egyik legfontosabb intelme: „Vagyis először meg kell kedveltetni a vívást, a többi azután jön.” [DU, 46] Valamit a másik fontos tanács, a tanítvány biztatásáról szóló észrevétel: „Az első szabadvívásnál, mikor teljesen tehetetlennek érzi magát a vívó s egyetlen akció sem jut az eszébe, meg kell mondani, hogy ezen már mindenki átesett s az első versenyen mindenki ismét így szokott járni stb.” [DU, 46]

 Két oldalt azért került a bejegyzésbe, mert itt olvasható a kardvívás tanagyagának nagyon tömör összegzése, a füzet egyébként főleg tőrvívással foglalkozik. 

 Aztán következik a füzet függelék része, amit inkább a hangulatos szakkifejezések miatt választottam. Ez annak a kornak a lenyomata, amikor még planché volt a pást. (Azt, hogy a valóságban milyen volt a planché Brunet egyik 1884-es rajzán láthatjuk.)

 Így utólag magam is megdöbbentem azon, hogy milyen sok részt idéztem a vívómestertől a Grundvívás c. könyvemben. Ezeket mind kigyűjtöttem.

 Duronelly szerint: „Legjobb 12-13 éves kor körül kezdeni. Akkor már megközelítik későbbi magasságukat, megértik a mozdulatok célját és alkalmasak a nagyobb koncentrációt kívánó komoly sportmunkára. Felnőttebb korban is érdemes még elkezdeni. Volt olyan vívó, aki 35 éves kora után kezdett és Európa-bajnokság döntőjéig verekedte fel magát.” [DU, 47]

„...A vívás késő öreg korig űzhető, mégpedig eredménnyel. Amit a lábak ruganyosságából elvesznek az évek, a több tudás, a tapasztalat, a technika csiszolódása, az idegek lehiggadása pótolják... A sportszerű élet, állandó, nem túlhajtott edzés messze kitolják a versenyzés határidejét. Dunay Bertalan 30 évvel saját magyar bajnoksága... után, 72 éves korában országos nyílt verseny döntőjébe verekedte be magát. 60-70 éves mestereink fáradhatatlanul,fiatalos lendülettel forgatják a kardot és oktatják az ifjúságot.” [DU, 47] 

„Gyakori eset, hogy a vívó nem érzékeli a mereven és puhán tartott váll között a különbséget. Borsody László az ilyeneket úgy javította ki, hogy rájuk kiáltott: „Húzza fel mindkét vállát a nyakába! A füléig! Még!... Még!... Most pedig hirtelen engedje vissza. Teljesen engedje el. Érzi most a különbséget?” S a vívó, aki erőlködve húzta fel a vállát, így érzékelte a helyesen, lazán, könnyeden tartott váll előnyét.” [DU, 19]

„A kar nyújtása egyben a hegy beirányítása, a becélzás, míg a szúrást végeredményben a kitörés, a bal láb kinyújtása viszi be.” [DU, 20]

„Szabatosság a legcélszerűbb, legcsiszoltabb mozdulatok beidegzettségét, minden körülmények között való pontos végrehajtását jelenti.” [DU, 43]

„E helyzet már nem közelharc, hanem dulakodás. Ilyenkor a versenybíró a menetet beszünteti és a vívókat szétválasztva újra felállítja, egyben a dulakodás okozóját figyelmezteti.” [DU, 18]

„A jó vívó szinte milliméterre érzi az ellenféltől való távolságot: hol van biztonságban, pengéje hegye honnan érheti el éppen ellenfelét, mi az a legkisebb hátrálás, amivel még elvonhatja magát ellenfele pengehegyétől... A jó vívó mindig elég közel van ellenfeléhez, hogy találhasson, s valahogy mindig távol, hogy őt eltalálják.” [DU, 44]

„A tempó a legfontosabb fogalom a vívásban. Olasz szó, szó szerinti fordítása időt, pillanatot jelent. Kétféle értelmezésben használjuk. Egyik értelme szerint egy vívómozdulat megtételéhez szükséges időt, egy ütemet jelent. (Pl. tempókülönbség, egy tempóban esett találatok stb.) Másik, fontosabb értelmezésében: tempó valamely vívóakció megindításához alkalmas pillanat; másként az ellenfél tehetetlenségi pillanata.” [DU, 44]

„A vívó még nem tud pengéje hegyével minden előjel nélkül indulni. Tartása, izmainak összehúzása szándékát már előre elárulják, s előjel nélküli hirtelen kirobbanás helyett „nekifohászkodással” indul.” [DU, 28] 

„Hogy az adott pillanatban az eredményt a gyorsaság vagy az idegek ereje, a kezdeményezés lendülete, vagy a szívós türelem fogja-e eldönteni, előre meg nem állapítható. Ez egy bizonyos bizonytalansági tényezőt visz bele a küzdelembe, az utolsó pillanatig minden lehetséges: biztosnak látszó mérkőzést el lehet veszteni, látszólag reménytelenül állót megnyerni, bizonyos téren felettünk állót más tulajdonságaink bevetésével megverni, mint pl. jobb technikájú vagy gyakorlottabb vívót merész kezdeményezéssel meglepni stb.” [DU, 41]

„S akkor az esetleg kedvezőtlen döntés után újra átmenet nélkül száz százalékosan rákapcsolni a következő találatért való küzdelemre. Mert aki csak egy pillanatig is az előző tusra gondol, - egy pillanat elengedés, magával való megelégedettséggel, ha az sikerült; vagy ijedtség, harag, méltatlankodás, ha az nem sikerült, vagy nem adták meg, - az a következő találatot is bekapja. Sokszor látni vívót, aki, amikor számolni kezdi, hogyan is áll, asszóját elveszti.” [DU, 42]

A támadások megismétlésénél is szerephez jut a dobbantás (régebbi megnevezése rádobbantás, németül Appel). „Ennél a kitörés helyzetében a bal láb a helyén marad, jobb lábunkat pedig - miközben testünk kissé emelkedhet - amennyire csak tudjuk, előrevetjük. A térnyerés alig valami. Előnye mégis abban áll, hogy egyrészt a test emelkedése lehetővé teszi az ismétlő szúrásnak kezünk hátrahúzása nélkül való végrehajtását, másrészt pedig a dobbantás megakadályozza a test esetleges előreesését és mintegy kipoentírozza az ismétlés támadás-jellegét.” [DU, 15]

 „Hogyan jöttek létre a konvenciók? A vívás valamikor a harcra vagy párviadalra való felkészülést jelentette. Barátságos, gyakorló mérkőzésnél el kellett dönteni, hogy éles, hegyes fegyver használatánál, életre-halálra menő viadalban melyik győzött volna. Így alakult ki az a szabály, hogy aki egy ütemmel előbb talál, azt megsebesült ellenfele már nem tudná találni, viszont egy ütemben való kettős találat esetén a pillanattal előbb eltalált támadó megkezdett szúrását már a tehetetlenség törvényénél fogva is be tudja és be is szokta fejezni. Hozzájárult ehhez, hogy a ma is használatos drótfonású vívómaszkot csak aránylag későn, a XVIII. század végén találták fel... Így a balesetek elkerülése végett természetszerűleg jöttek létre... a vívás ma is érvényben levő szabályai: ..., ha egy vívó támad, a másik véd stb.” [DU,37]

* * *

 Annak ellenére, hogy ez a füzet nem egy komolyabb vívókönyv, nincsenek benne illusztrációk (se rajzok, se fényképek), valamint nem tartalmaz hosszabb vívástörténeti részt, mégis egy érdekes kordokumentum, amiben számos izgalmas részletet fedezhet fel az érdeklődő. Segítségével némi bepillantást nyerhetünk a vívómester tanítási módszerébe: „...először meg kell kedveltetni a vívást [...] A nehézségeknél nem szidás, leszólás, hanem biztatás kell .” [DU, 46] 

Megszívlelendő szavak!

_______________________

1. Úgy tűnik, hogy jelenleg a neten nem találunk könnyen hozzáférhető oldalakat a fiatalon elhunyt vívómester művéből.
2. DU-val jelöltem Duronelly 1962-es vívófüzetét, utána következik a konkrét oldalszám.
3. Az ODR adatai szerint a füzetet először 1951-ben adták ki, akkor még 46 oldal terjedelemben. Én az 1962-es kiadást láttam. Ez a szerző halálát (1955) követő utánnyomás, amiben az szerepel, hogy dr. Duronelly László, főiskolai docens meg kézirat. Egyébként Duronelly jogi doktor volt, 1934-ben a Tudományegyetemen szerzett államtudományi oklevelet. A füzet nyomtatását 1962 szeptemberében rendelték meg, októberben készült el 125 példányban. Ezt további utánnyomások követték 1963-ban, 1964-ben és 1965-ben, teljesen azonos terjedelemben, illetve valószínűleg azonos tartalommal meg hasonló példányszámban.  

Változatok

 Az év elején, februárban töltöttem fel a MEK-re az id. Gerevich Aladárról szóló, Az ismeretlen Gerevich - a miskolci vívósport atyamestere c. tanulmányt. Ehhez több borítóterv is készült.

 Ez volt a borító eredeti változata: a fia kimagasló olimpiai eredményi (1948, 1956, 1960; a teljesség igénye nélkül) szinte totálisan „eltakarják” előlünk az apa évtizedes vívómesteri ténykedését, érdekes életútját. Miután megmutattam az unokának, a következő változat lett kiválasztva és végül ez lett a tanulmány borítója.

 Itt már id. Gerevich fényképe került előtérbe: egy miskolci fiúgimnázium győztes tőrcsapatával ábrázolja a mestert, plusz nagyobb is a csoportkép, mint az eredeti változaton. Végül egy további változat is készült, ezen nincs rajta a sír, valamivel harmonikusabb a kompozíció, nem annyira zsúfolt. De ez sem lett felhasználva.

Hornstein (1869)

 An absolutely splendid German fencing book -- Die Fechtkunst auf Hieb -- from 1869, written by Ludwig Hornstein. These masterfully crafted drawings speak for themselves. With my rudimentary German I would translate its title as The Art of Fencing with Cuts (or Based on Cuts).

Tafel I. (table)

 To those who are familiar with Six Cuts (Roworth, 1798): Horizontalquart = inside head = (5), Horizontalterz = outside head (6), Tief-quart = ascending inside cut = (3), Tief-terz = (4). Instead of one (1) Hornstein has two descending inside cuts: Steil-quart  = steep (1) and Hoch-quart = high (1). Naturally these cuts can be delivered at any valid target.

Tafel I.: Fencing saber (1869)

Tafel II.: Engaging guard [2]

An interesting peculiarity of the system 

(Tafel IX.)

 In the fencing guard the heels of the fencer are not on the fencing line. Hornstein wrote: „Der rechte Fuss steht... etwa 8-10 Zoll rechts seitwärts entfernt mit der Fussspitze nach vorn.” [3] So according to the author the right foot should be approximately 8-10 Bavarian inches -- 19.5-24cm -- to the right (from the left foot), with its tip forward. 

 With these short remarks I am just barely scratching the surface of this rather interesting Bavarian saber fencing source.

__________________________________

1. Ludwig Hornstein: Die Fechtkunst auf Hieb. München, 1869.
2. „Regelmässige verhängte Säbelauslage” Standard hanging guard with a saber.
3. Page 1 (Page 11:1 in the pdf).
4. One Bavarian inch equals 2.43cm.

Pringle Green (1812)

 Back in 2016 at our Hungarian forum we discussed at length this source -- Instructions for Training a Ship’s Crew to the use of Arms in Attack and Defence (1812) -- written by Lieutenant William Pringle Green. At that time it was painfully obvious - we had only 2-3 images from this handwritten source, and the text itself was not available at all. [1]

  Fortunately the situation has changed drastically!

 The members of the Academy of Historical Fencing -- Nick Thomas, Alex Timmerman & Esther Gibson -- transcribed the text and put together a really nice book containing the whole source, with all images, and also with a good introduction about W. Pringle Green, weapons relevant to this work (cutlass, pistol, musket, boarding pike). And they made it available online for free, in the true spirit of genuine HEMA research. Well done!!

Plate No. 2

  This drawing is probably the most interesting thing in the whole source, and till now it was not widely available to those who are interested in sabres, cutlasses etc. It shows an ingenious and very practical idea of Pringle, namely how to protect your head against the most common attack. Lieutenant wrote: „...as it has been already noticed, that the only cut an untrained man can make is a downright blow at the head, the Note No.2 will show the manner in which the sword should be held to guard against it; in this instance the pistol is also used as a guard, and is a sufficient guard against any man of the present mode of using the cutlass.” 

  Prior to that he remarked: „To obviate these difficulties, it is proposed, that the men should reserve their pistols in their belts when attacking until they gain the gunwale or deck of the enemies ship using the cutlass for their defence; this leaves the left hand disengaged to assist their movements and to secure a footing. 

   Having gained the deck or a footing, the pistol can be drawn from the belt with the left hand, and being thrown across the arm, as is shown in Plate No.1 letter B. serves as a guard, preserves a formidable weapon in case of any accident depriving a man of his cutlass or right hand, and if attacked by an untrained man it is only for him to receive the blow (aimed at his head) on the pistol, and with the cutlass dispatch his opponent, who has thrown himself quite open to that blow, or thrust.”

  Many other interesting details can be found in this book. Enjoy it!

__________________________

1. One of our members obtained this source as pdf from the Royal Maritime Museum, but he was not too keen to share it with us. How sad!
2. I came across this new book by AHF on Matt Easton's YT channel: Napoleonic Naval Close Combat with Cutlass, Pistol & Bayonet (12 November 2019).

Gothic

  A relatively rare, German fencing book -- Säbelfechten: Schule und Kampf -- was published in 1938, printed in Fraktur (Gothic script). Its author was Carl Stritesky, a well known fencing master at the Münich University; he was still active in the 60s in the capital of Bavaria. The following collage provides a general overview of this book.

  The most interesting tidbits are:

• the type of fencing headgear used around 1938;
• a German fencing sabre (basically a Glockenschläger), compared to an Italian one;
• how to hold properly the grip of an Italian fencing sabre [1].

Page 8-9

  On page 9 we can see for example the depiction of a correct and an incorrect way to perform step forward. For those visitors who can read German, it might be interesting to see the indexed content of the book, this gives us an insight which fencing topics (concepts) are covered in this book.

  In 1934 several other fencing masters were active at the Münich University. [3] 

___________________________________________

1. It is a little difficult to read text (Erfassen der Waffe = holding the weapon), but it is possible to decipher the low-resolution text (upper image: richting = the right way, lower image: falsch).
2. The last 3 images are from Ebay.
3. „BENEDIKT BARTENSCHLAGER Universitäts-Fechtmeister, Türkenstraße 33, SeItenb. I/I. ---- BRUNO NEY, Universitäts-Fechtmeister, Irschenhauser Straße 14. --- LUDWIG GERNGROSS, Universitäts-Fechtmeister, Schwanthalerstraße 70/2. --- OTTO ALBRECHT d. jung., Universitäts-Fechtmeister, München 13, Türkenstraße 60. --- Diplomfechtmeister CARL STRITESKY, Universitäts-Fechtmeister, München 13, Görresstraße 8/1.” List of the University Personnel (1934)

Russ Mitchell

  It is always a pleasure to find out that a nice new fencing treatise has been written. I felt this when I came across Russ Mitchell's new book, entitled Hungarian Hussar Sabre and Fokos Fencing. [1] There is a really detailed YT review of this book, I'm going to use it as a template for this post. [2]

  From the back cover copy of the book:

„Hungarian Hussar Sabre and Fokos Fencing provides a heavily-illustrated, step-by-step guide for how to fence — and how to teach! — Hungarian sabre fencing, as well as how to use the “fokos,” or long-handled axe traditional to Hungary and East-Central Europe.  It covers everything from basic stance work and tactics to complete synoptic tables and how to troubleshoot students who are having difficulty with the material.  The manual also provides translated comparative material in order to demonstrate how the lineage the author learned is — and is not — like other methods of fencing taught in Hungary and at the Wiener-Neustadt cadet school in the mid-to-late 19th century up through World War One.”

  Unfortunately I don't have this book at my disposal, nevertheless one could have a rather detailed impression of it from many different sources (YT, other reviews). Probably the most obvious thing about Hussar Sabre & Fokos is the quality of illustrations, and the really nice general layout of the book.

Countercut [3]

  Some additional pages [6]:

Page 15

Page ? [4]

Page ?

   There are some additional drawings shown in the video [sabre: 3:10; 3:31; 3:43; fokosh: 5:02].

  After this general overview of the available images, let's return to the content of the book (~200 pages). It has three main sections: a) older style Hungarian sabre fencing with a heavily curved sword; b) fokosh fencing and c) late Hungarian sabre, the late 19th century [6:42]. The reviewer says that the sabre fencing described in the book is from the 15th or 16th century. [1:07] To be honest I have serious doubt about this claim... He explains that it isn't a recreation of an existing treatise, basically it is a book that Russ Mitchell wrote based on what he learned from Csaba Hidán (1963), a Hungarian archaeologist and historian from the Károli Gáspár University in Budapest.

  A short remark regarding the last section of the book: from the pictures it is obvious that Russ translated the sabre section of a Hungarian book written by Samu Chappon in 1892 (a rough translation of the title: Theory of the Art of Fencing). [5] The drawings were made by Chappon himself, and unfortunately they are not very good. A well known Hungarian HEMA fencer and researcher started to translate part of this book in 2011, and published some  excerpts on his blog.

  It might be that in the future I will expand this post with additional stuff from the book and about the book.

________________________

1. It is worth noting that fokosh is a more correct version of spelling, because this way you can ensure that foreign readers pronounce this Hungarian word properly.
2. The book was published in April 2019, and the review was written in August.
3. Illustrator: Kat Laurange [7]; (New book) 
4. I think it is an absolutely nice feature of this book: the head of Csaba Hidán together with some remarks about important issues.
5. There is a much better version of Chappon's book, the third edition, published in 1911 with the same text, but with photographs. It is available online at the National Library"s site.
6. https://www.woodenswords.com/Hungarian_Hussar_Sabre_and_Fokos_Fencing_p/book-hun01.htm
7. Illustrator's post: „Introducing ... THE PROJECT THAT ATE MY LIFE. --- Hungarian Hussar Sabre and Fokos* Fencing is a book by Russ Mitchell, detailing the specific style of sabre fencing he picked up as a student in Hungary, learning from one of the holders of the Hussar Sabre tradition passed down from father to son in a very long line. I've been studying with Russ for several years, and when he said he wanted to write an illustrated book to teach others the style, I agreed to do the illustrations. --- It took A VERY LONG TIME. --- In part because of many things that happened in my personal life (including having a baby right in the middle of when I was supposed to be finishing the work), in another part because this is seriously one of the biggest, and hardest, projects I have taken on as a freelancer. In days to come I'll be sharing some of my favorites of the illustrations, but for now, here's the cover. --- And if it sounds like a book you might be interested in, you're in luck! It's live and on Amazon right now, so gallop on over and have a look-see!” (Source)

Blaskovich

 Már elég régen tudok erről a kiadványról, és most végre sikerült beleolvasni, mivel az felkerült a Hungaricana gyűjteménybe. Hidán Csaba és Szőllősy Gábor közös, 2008-as munkájáról lesz szó: a tápiószelei Blaskovich Múzeumban található fegyver-gyűjteményről. [1]

  A bemutatott tárgyak között vannak kardok, szablyák (19 db), jatagánok (4 db), kések, szuronyok, fokosok, balták, buzogányok, dzsidák (2 db), alabárdok és még sok minden más. Természetesen mi elsősorban a szablyákkal kívánunk foglalkozni.

  Hidán Csaba nemcsak ismertette a szablya alapvető részeit (penge, fokél, keresztvas stb.), kitérve annak fejlődésre is, részletes leírást adva az egyes fegyverekről, hanem számos fénykép segítségével bemutatta a szablya használatát.

A fokél használata [2]  

A fokél lentről hasítja az ujjakat

 A következő képen a láncinget és sisakot viselő régész-történész egy érdekes kombinációt mutatott be: pengével, annak erősével védi az ellenfele külső arcvágását, utána a bal kezében lévő fokossal elvezeti a megállított fegyvert, megakadályozza annak használatát és visszatámad. (Az érdeklődő további képeket is talál a kiadványban.)

Egy érdekes kombináció

   Kellemes tanulmányozást!

Summary:
   Photos from the following book: Csaba Hidán Weapon Collection in the Blaskovich Museum (2008). The historian provides detailed description of many swords, among them 19 sabres.
   „One of the most beautiful and best side-arms of the Blaskovich collection is an 18th century carabella-type sabre. This weapon with a characteristic bird's head shape handle was popular both in Hungary and East Europe in the 17-18th centuries. The blade of the sabre Inv. No. 67. 7. 1-2. is medium bent and its false edge is slightly widened. Its cross-piece is made of silvered copper and in the centre of one side there is a female portrait while the other side is decorated with foliation...” (Abstract in English | Abstract in German )

______________________________________

1. A kiadvány lószerszámokkal is foglalkozik, de az a része teljesen hidegen hagy.
2. Ráfordítás után az ellenfél csuklóját hasítja. Hidán kézében T-gerinces kilidzs, az ellenfele pedig egy karabelát használ.
3. A szablya használatát hasonló részletességgel a szerző egy másik könyve mutatja be: Fegyverek magyar kézben (2015). 

Kassai

  A helyi hagyományőrzők öregfiú-edzésén említette az egyik vívó Kassai Lajos új könyvét. A Levelek c. mű csak nekem volt új, mivel a könyvet még tavaly júniusban mutatták be az érdeklődőknek. A veterán vívókolléga igen dicsérte a híres lovasíjász új szerzeményét, így viszonylag gyorsan kikölcsönöztem és elolvastam. Ebből szeretnék idézni.

  „Erőnléti edzések

A korábbi edzőtáborokhoz képest újdonság volt a feladatok jellege. A fedelesben kilenc helyszínen, négy különböző gyakorlat zajlott egy időben. Párokban dolgoztunk, egy perc küzdelem, egy perc szünet [...]
  Birkózás: [...] A cél a másik földre vitele vagy a körből való kitolása. [...] Ahol kialakult az igazi küzdelem, ott a gongszó nem állította le a mérkőzést, hasadt a ruházat, szakadt a térdszalag.
 Egyensúlygyakorlat gerendán: az egy perc alatt egy zsákkal kellett a másikat kibillenteni az egyensúlyából. [...]
  Kard: polifoam karddal kellett találatot bevinni az ellenfélnek. A jó reflexek és a gyors karok nagy előnyt jelentettek.

  Boksz: Lajos küzdött mindenkivel két kört. 
Bokszkesztyűt viseltünk. Soha nem bokszoltam senkivel, nagyon furcsa volt, amikor odatartotta elém a fejét, és felszólított, hogy üssem meg. „Erősebben. Még erősebben. Jó lesz, most bal kézzel...” Mivel előttem máűr jó páran mérkőztek, láttam, hogy ez nem egy kirakatmeccs. Igazi pofonok csattantak, igazi könnycseppek és véraláfutások keletkeztek. Tartottam tőle, hogy belefutok egy komolyabb ütésbe, így főleg a védekezésre koncentráltam, bár nem tudtam pontosan, mi is az a kettős fedezék. Többen csak a Rocky I-V-ből ismerjük ezt a sportot, de itt ez nem sokat segített. [...] 

  A fenti gyakorlatokkal kapcsolatban a Mester megjegyezte:
- mivel harcművészeti iskola tagjai vagyunk, szükséges a test-test elleni kontaktus,
- nincsen eszköztárunk, ha nem gyakoroltunk, tanultunk egy-egy sportágat,
- a különböző küzdelmek fejleszti a kondíciót, erőnlétet, koncentrációt, gyorsaságot, egyensúlyt, testtudatosságot, reflexet. Az eredmény, hogy jobb harcossá, jobb lovasíjásszá válunk.”  Levelek, 139-140. o., [1]

  Eddig nem is tudtam, hogy ilyen gyakorlatokat is végeznek Kassainál. Főleg a kardos rész érdekelt. Némi keresgélés után találtam olyan videót, ahol lóháton gyakorolnak igen hajlékony karddal (A Lovasíjász testközelben, 2019, YT).

6:15

  Később az is kiderült, hogy pontosan milyen eszközt használnak a lovasíjász iskolában. „Felnőtt kard” termék leírása: „Ezek a kardok ugyanazt a hézagot pótolják a vívásban, mint a bokszkesztyű az ökölvívásban. Gyorsan és tisztán lehet végrehajtani az ütéseket, életszerűvé téve a küzdelmet anélkül, hogy komolyabb sérülést okoznánk edzőpartnerünkben. Népszerű eszköz mind talajon, mind lóháton, mind a gyerekek, mind a felnőttek körében. Ha nagy sebességgel, viszont mérsékelt erővel használjuk, hosszú élettartamot biztosítanak, de nagy erővel, kemény tárgyakat ütve, tönkre lehet tenni. Két színben (piros vagy fekete) rendelhető.

Kard hossza: ............ 75 cm
Fanyél hossza: ......... 27 cm, átmérő 4 cm.”

Summary:
  A short excerpt from Lajos Kassai's book, in which his student describes diffrent training activities: wrestling, boxing, fencing with padded swords. There is a short part of the linked video, where such fencing could be viewed. Also the description of a padded sword from Kassai's webshop is added.

______________________________________

1. Piroska Péter írása a 2016-os téli edzőtáborról.

Chalaupka (1875)

  It is always really exciting to find a completely new sabre fencing source which you haven't seen before and which isn't already mentioned in a big database (e.g. Schola Gladiatoria's link farm). [1]

The most interesting drawing of this book [2]

Franz Chalaupka: 

Leitfaden zum Unterricht im Säbel-Fechten. 

Für Truppenschulen der K.& K. Armee (1875)

The content of this German book:

I. Abteilung

II. und III.

IV. Abteilung

  Lieutenant Franz Chalaupka of the 39th Infantry Regiment was a fencing master at a cadet school in Vienna. At the moment I haven't searched for further details of his military carrier.

And finally the most important thing: link to the online version.

______________________

1. SAGA's database has already listed this source, without providing a link to the online version of Chalaupka's fencing book.
2. Unfortunately the only one :-((

Törökvész

  Az egyetemi könyvtár újdonságok polcáról nézett rám Zrínyi Miklós, a szigetvári hős, jobb kezében szablya volt, baljával épp a vállából kiálló török nyílvesszőt készült eltörni, nyakában vastag aranyláncot viselt, díszes ruháját itt-ott már vérfoltok borították, tekintetében a halálba indulók végső elszántság láttam. „Deus, morituri te salutant!” - olvashattam ki a szeméből. Elkezdődött a szigetvári kitörés...

 104 oldalas könyvecske (bookazine) az 1566 - Dzsihád Magyarország ellen. Zrínyi kora és a hódoltság címet viseli és öt fejezetből áll:

• A dzsihád ideológiája
• A hódítók
• A Zrínyiek
• Az ostrom
• A hősök emlékezet

  Az ütős borítót és fejezetnyitó illusztrációkat Mező Imre Zsolt rajzolta. Csupán két apró hibát kellett volna korrigálni: 1) a borítón Zrínyi szablyáján fordítva van markolat, felfelé kunkorodik a keresztvas penge felőli része, nem pedig lefelé; 2) egy olyan török szablyát ábrázol, amit két kézzel markol a gyalogos török harcos, miközben a feje mögül a lovon ülő keresztény vitéz felé készül vágni (37. o.) Látványos, jól megrajzolt kép, csak éppen nem nagyon tudunk ilyen eszközről.

  Külön ki kell emelni a könyv részét képező képregényt, amit gimnazisták rajzoltak. Az egyik rajz kimondottan jól sikerül: madártávlatból mutatja Szigetvár ostromát. Láthatjuk az egész várat, csupán néhány felhőfoszlány meg némi felszálló füst érzékelteti a magasságot, meg az óváros felett lebegő madár, miközben ég az újváros, a törökök meg ostromolják az óvárost.

   További két alfejezetben láttam izgalmas dolgokat:

• Szulejmán-emlékhely kérdőjelekkel. 10 protest érv (86. o.) ; [1]
• Budapest felülnézetből (92. o.) - egy régi, 1605-ös metszeten kiszínezték a muszlim imahelyeket (Evlia Cselebi 1663-ban Budán 46, Pesten 5 muszlim templomot írt össze). A metszet alatt pedig a mai Budapest látképére helyeztek el muszlim imahelyeket ;-))

 Élvezetes volt böngészni a régi ábrázolásokat, sajnos nem mindegyik képhez tartozott forrásjelölés. Szerencsére egy-egy metszet felirata sokat segített a kutakodásban. A 98. oldalon látható:

„Die gefangen klagen” [2]

  Mivel könnyen olvasható a „Die gefangen klagen” szövegcím, így gyorsan meg lehetett találni a kép eredetijét a Wikipédián, a metszetkészítőt (Erhard Schön), aki Dürer kortársa volt, a nyomdászt (Hans Guldenmund), végül a verset jegyző nürnbergi mesterdalnokot, Hans Sachs-ot [3].

Sachs német verse:

O Herre Gott, laß dich erbarmen

Unser Ellend - gefangen, armen,

Erwürgen sech wir unser Kinder,

Genummen sind uns Schaf und Rinder,

Haus unde Hof ist uns verbrennt,

Und wir geführt in das Ellend.

Weh daß uns unser Mutter trug,

Erst müß wir ziehen in dem Pflug

Und Gersten essen, wie die Pferd,

Mit unserm Munde von der Erd.

Kumm, grimmer Tod, und uns erlös

Von dem grausamen Türken bös. [4]

 Ebben az egy képben összesűrítve láthatjuk a korszak egészét: a török által végzett dúlást, az elhurcolt foglyokat, és a török fenyegetéstől („grausamen Türken”) való rettegés visszatükröződését a korabeli európai kultúrában (fametszeten, versben), mindezt a kor „internetével” - a nyomtatással - sokszorosítva, az egyszerű  néphez hatékonyan eljuttatva.

  Érdemes lenne kielemezni a török lovas felszerelését is.

______________________________________________

1. Gondolom, ezt nem kell különösebben magyarázni.
2. „Die gefangen klagen. Türkischer Krieger verschleppt Gefangene in die Sklaverei. 303 x 197 mm. woodcut, watercolour and letter press. Entwurf: Erhard Schoen Druck: Hans Guldenmund (died 1560)”
3.  A mesterdalnok, aki egész életében cipészként kereste a betevőt, jó sokáig élt, 81 éves (LXXXI) korában készült róla egy metszet, amin az alábbi latin felirat olvasható: „Musas teutonicam videor docuisse latinas Linguam, plectro vti dum voluere meo.”
4. Viszonylag pontosan fordítható a Google segítségével.
5.  A 28. oldalon található Schundi kedvenc martalóc-ábrázolása.

Santelliről

  „The Hungarians combined the spectacular Italian saber style with the older Hungarian wrist-fencing, creating an economical, simple, and fast athletic, rational approach to fencing. Halasz, Locas, Visy, Arlow, and Rakossy were the outstanding masters at the beginning of the century. Rakossy's pupil Fuchs won the first Olympic title in saber fencing for Hungary in 1908, and repeated his feat in 1912.

After World War I, Santelli, Borsody, Geller, Gerentsér, Gerevich, Schlotzer, and Tusnády were the top masters. The most remarkable of these men were Santelli and Borsody whose pupils long dominated saber fencing in the Olympics and World Championships. Santelli, the most distinguished of all masters, was adaptable enough to adjust his Italian style to the Hungarian temperament. He taught for almost fifty years in Budapest and was beloved by all with whom he came in contact. His service to Hungarian fencing was recognized with the award of knighthood.” [JPA, 21-22. o.]

Julius Pálffy-Alpár: Sword and masque (1967) 

alias Pálffy Alpár Gyula (1908-2001) katonai vívómester

Jó könyv???

  2014-ben már foglalkoztam Eszes Máté 1988-ban kiadott könyvével, akkor még azt írtam róla: „Egy egész jó könyv, sajnos elég sok benne a pontatlanság.” Pár hete újra - most már alaposabban - átrágtam magam rajta, pl. elolvastam a Horthy-korszakról írt fejezetet, amit korábban kihagytam. A második nekifutásnak az volt az oka, hogy két vívókollega könyvének irodalomjegyzékében is szerepel a Híres bajvívások... c. mű mint felhasznált vagy javasolt irodalom. [1]

  Elég radikálisan megváltozott a véleményem. 

  A könyv Clair Vilmos ismert szerzeménye - Magyar párbajok Attila hun király idejétől 1923. év végéig (I-II), Bp. 1930 - alapján készült, illetve a Párbajkódex (1943, 28. kiadás) felhasználásával. Kiegészítve egy igen tendenciózus saját résszel, amely megpróbálja nevetségessé tenni a Horthy-korszakot, az akkori párbajügyeket. A XV. fejezetben - „Lovagias ügyek” a két világhaború között - találja meg az érdeklődő azokat a részeket, amitől erősen késő Kádár-kori feelingje lesz az embernek. [2]

  Összegzésként elmondható, hogy kimondottan problémásak:

• a korábbi bejegyzésben említett részek (túl nehéz lovagi páncélok stb.);
• a kritikátlanul, ellenőrzés nélkül a Clair-könyvből átemelt részek: pl. Bolyai mint párbajhős, női párbajok;
• a Horthy-korszak tendenciózus kezelése: az állítólagos levél; a jugoszláv király elleni merénylet taglalása során előforduló durva hibák, csúsztatások [3]; egy kitalált (?) párbajtörténet 1943-ból [4].

  A párbajok iránt érdeklődők számára sokkal hasznosabb az Osiris Kiadó által, 2002-ben megjelentetett könyv, ami tartalmazza mindhárom Clair könyvet, mentes a rendszerváltás előtti politikai felhangoktól, és amelyhez egy kiváló előszót írt Ságvári György történész-muzeológus. Ezt a könyvet egy másik bejegyzésben mutatnám be.

  Csak erős idegzetűek!

Horthy-levél?
„…​Minthogy az utóbbi napokban Magyarország ellen szórt alantas gyanúsítások messze meghaladják a megengedhető határokat, és én felelősnek érzem magam hazám becsületéért, nem marad más kiút számomra, minthogy személyes elégtételt követeljek az államfőtől. (…) A legsúlyosabb feltételek mellett kívánok vele párbajozni: a fegyvernem megválasztását átengedem neki.” [5]

  Egy könyvismertetőben olvasható a folytatás: „E sorokat vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója fogalmazta, s a levelet Masaryk csehszlovák köztársasági elnöknek címezte! Elképesztő? Valóban az. Ám a kor „becsületkódexe” számtalan, hasonlóan elképesztő párbajt „diktált”, hiszen aki úriembernek számított, nem térhetett ki a tiltott, de bizonyos társadalmi rétegek által megkövetelt elégtételkérés, illetve -adás kényszere elől. A szerző e témakörben párját ritkító összefoglalásában jó néhány olyan, korának és történelmünknek kiemelkedő egyénisége szerepel, akiket e veszedelmes „divat” nemegyszer veszélybe sodort - sokszor nevetséges csekélységek miatt.” [moly] [6]

A merénylet
  „II. Sándort, Jugoszlávia királyát 1934. október 9-én horvát usztasák Marseille-ben meggyilkolták. Csakhamar kitudódott, hogy a merénylőket a jugoszláv határ közelében, magyar területen létesített kiképzőtáborban készítették fel. Itt, Jankapusztán gyártották azt a könyv alakú bombát is, amellyel a merényletet végrehajtották. A gyilkosok zsebükben magyar útlevéllel és Budapestről kapott pénzzel indultak szeptember végén Budapestről... Amikor 1934 végén és 1935 elején a csehszlovák sajtóban leleplező cikkek és Horthy személye elleni támadások jelentek meg a marseille-i merénylet kapcsán ... Horthy ... párbajra hívó levelet fogalmazott.”
  Nem II., hanem I. Sándort ölték meg. Konkrétan 1 gyilkosról tudunk: egy macedón terroristáról, 1 usztasa megijedt és elmenekült a helyszínről, 2 társa ott sem volt. Nem Jankapusztán képezték ki őket. A királyt nem felrobbantották, hanem lelőtték. Bomba volt, de nem használták. Nem gyilkosok, 1 db gyilkos.
  Ormos Mária részletesen foglalkozik a jankapusztai tábor működésével, tényleges céljával (82. o.), a tábor felszámolásával (118. o.), a csökkenő csehszlovák sajtókampánnyal (188. o.), a szovjet elvtársak véleményével (193. o.), végül az egész ügy - magyar szempontból - kimondottan sikeres lezárásával (199. o.). Horthynak nem volt semmi különösebb oka egy kihívás megfogalmazására. (Eddig nem találtam az állítólagos levél nyomát, Eszes Máté pedig nem ad meg konkrét forrást.)
   Az Ormos-könyv 1968-ban jelent meg, 20 évvel később illett volna beleolvasni, mielőtt valaki belekezd a tendenciózus bekezdés megírásába.

_______________________________________________________

1. Pl. Hidasi Gergely könyve is hivatkozik rá.

2. Eszes Máté, 1988, 127-137. o.

3. Érdemes összevetni 132. oldal állításait a történelmi tényekkel. (Lásd pl. Sz. Ormos Mária: Merénylet Marseille-ben. Kossuth Könyvkiadó, 1968).

4. Minden forrásmegadás nélkül a szerző közöl egy levelet, amiben egy hadapródiskolás számol be egy párbajról, aminek szemtanuja volt. Az egész történet egy komoly kérdőjel!

5. Részlet az állítólagos levélből. Eszes i.m. 132

6. A szöveg a könyvborító hátlapján található.

7. Miért lenne párját ritkító? Egyszerűen felhasználja Clair Vilmos anyagát.

8. Kimondottan érdekes a szovjetek hozzáállása: „Minthogy a szovjet kormány meg volt győződve arról, hogy a magyar kormány szerepe a merényletben más országokéhoz képest elenyésző volt, a szovjet sajtó, valamint a szovjet politikusok és diplomaták ezt megelőzően sem kapcsolódtak be a Magyarország elleni hangulatkeltésbe és kampányba.” (Ormos, 193. o.)

Sajtóvisszhang

"Rendhagyó vívókönyv sajátos bemutatója
2017 február 01., szerda 08:21

  Többszörösen rendhagyó könyvbemutató részesei lehetnek, akik február 2-án, csütörtökön délután fél 5-kor ellátogatnak a Petőfi Sándor fiókkönyvtárba. Barta Emil ugyanis nemcsak elméleti, de gyakorlati bepillantást is enged abba, amiről A történelmi kardvívás alapjai című könyve szól.

  Nehéz is lenne „szabályos” bemutatót tartani egy olyan könyvnek, aminek a témája is rendhagyó! Nem kisebb vívótekintély, mint Gerevich Aladár írta le: „a vívást önállóan elsajátítani nem lehet” – mit lehet akkor kezdeni egy vívástanulást segítő könyvvel? Barta Emil hamar feloldja ezt az ellentmondást, anélkül, hogy vitába szállna a szaktekintéllyel. Az ő könyve ugyanis nem az olimpiai vívásról, nem a sportolóknak szól. Hanem, lényegében mindenki másnak…

  A miskolci szerző meghatározása szerint könyvében „az európai kultúrkör egykezes, történelmi kardvívásával foglalkozik”, és hasznos lehet „azoknak, kiknek nem adatott meg, hogy vívóedző útmutatása mellett sajátítsák el e szép és izgalmas sport alapjait”. Ő maga és két edzőtársa a bizonyíték arra, hogy ez az út járható.

  Aki mégsem hiszi, járjon utána február 2-án, csütörtökön délután fél 5-kor a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár Petőfi Sándor Könyvtárában a formájában is rendhagyó könyvbemutatón. A történelmi kardvívás alapjai ugyanis egyelőre nem jelent meg nyomatásban (elektronikus formában elérhető), a szerző kézzelfogható „anyagként” gyakorlókardot visz a találkozóra."

Forrás: RoyalMagazin.hu

http://www.royalmagazin.hu/kultura-miskolc/konyv-ajanlo-zene-ajanlo-film-ajanlo/40530-rendhagyo-vivokonyv-sajatos-bemutatoja

_____________________________

 

  Egy meglepően  szakszerű cikk. A szerző láthatóan beleolvasott a könyv bevezetőjébe, talán a könyvtárosokkal is elbeszélgetett, mert csak nekik említettem a gyakorlókardot. Szóval, kimondottan kellemes meglepetés a fenti szöveg, ami tőlem teljesen függetlenül jött létre, és nem egy megrendelt hírdetésként került fel a honlapra. Csak gratulálni tudok a cikkírónak!

Előadás - kép

Pont egy hete tartottam meg a grundvívásról szóló könyv bemutatóját az egyik miskolci fiókkönyvtárban. Erről már írtam a fórumon. Most csak a meghívóról szeretnék mesélni, meg az előadáson feltett kérdésekről.

Sajnos a meghívó különösebb egyeztetés nélkül készült. Nem úgy, mint a 2013-as előadás meghívója, amikor találkoztam a grafikát készítő könyvtárossal, átadtam azokat a képeket, amiket szerettem volna megjeleníteni. Utána jóváhagyásra elküldte a kész meghívót stb. Most ezek a mozzanatok elmaradtak, így került fel  a meghívóra egy olyan középkori - máskülönben igen szép és érdekes - kard, ami legalább 300-350 évvel korábbi, mint az általam tanulmányozott időszak.

A kérdésekről majd a következő bejegyzésben lehet olvasni.

Kritika

Egy kedves vívókolléga véleménye könyvemről.

 

„Ímhol a kritikám [...] könyvéről:
   Az elmúlt 1-2 év izgalmas időszak volt, négy könyv is született a történelmi szablyavívás gyakorlatáról, különböző megközelítésből dolgozó szerzőktől. Ha akarok, sem tudok elvonatkoztatni attól, hogy a többi könyv között értékeljem a Grundvívást is.
 

Ami a legjobban tetszik a könyvben, hogy alapos, érthető és (ha hülyén is hangzik) "segítőkész". Nem jutott eszembe jobb kifejezés, de ahogy olvastam, olyan érzésem volt, hogy milyen nagy segítség ez egy teljesen kezdőnek, vagy a történelmi vívás iránt érdeklődőnek. Mindenféle sallang és körítés nélkül céltudatosan elmagyarázza azt, hogyan tudja valaki tényleg elkezdeni a vívást, minimál beruházással, egy parkolóban. :) Nagyon fontos pozitívumnak tartom, hogy ír gyakorlatilag minden hazai szablyavívó csoportról, szervezetről, és a nemzetközi HEMA vonalról is. Az is jó, hogy benne van több szervezet szabályrendszere is, de önmagában az, hogy bemutatja kicsit a vívótársadalmat, nagyon tetszik. Ilyesmit máshol még nem olvastam, ez az első, amiért egy tök kezdőnek ajánlanám, és ajánlom is a vívótársaimnak.

Maga a rendszer a 20. század eleji sportvívás, csak sportkard helyett párnázott gyakorlókarddal, ami leginkább Gerentsér László vívómester könyvére épül. Szépen megy végig az egyszerű dolgoktól a bonyolultakig, 1 évnyi, heti 1 edzésre lebontva. Módszertant is lehet belőle tanulni, ami nagyon fontos a hosszútávú munkához. Tetszik, hogy a világos magyarázatok mindenhol alá vannak támasztva a korabeli (főleg Gerentsér) utasításokkal, tanácsokkal. Az is egy fontos és megfontolandó tanács (bár a könyv legvégére került), hogy kedvcsinálónak egy "kortalan", nem specifikus vívórendszert érdemes megismerni.

Nagyon rossz részt, vagy szerintem hibás elképzelést nem találtam a könyvben, ezért meg kellett erőltetnem magam, hogy negatívumokat találjak: ;)

Ami nem tetszik, az a könyv felépítése. A tananyag 50 edzésre van bontva. 1-1 edzés leírása általában több oldalas, nagyon sok információ szerepel benne, és érdekességek is. Terjedelmes, ami önmagában előny, mert szeretek sokat olvasni a vívásról. Az rendben van, hogy nekiülve, és végigolvasva logikus rendszert követ, de ha vissza szeretnék keresni valamit, vagy gyorsan rá szeretnék pillantani, hogy mi után milyen konkrét gyakorlat jöjjön, az nagyon nehéz. Az edzésleírások folyamatosan követik egymást, az már segítség lenne, hogy mondjuk minden edzés új oldal tetején kezdődne. Ilyen szempontból pl. Arlow könyve sokkal használhatóbb, mert elég rápillantani a tömör felsorolásszerű gyakorlatleírásokra, hogy lássam, hol mit szeretne tanítani. Kicsit úgy érzem, hogy kár a sok érdekességért, ami elveszik a hosszú edzésleírásokban. Csak ötlet, de lehet, úgy szerencsésebb lett volna, ha a technikák részletes leírása egyben megtörténik, az érdekességek, elméleti részek (mint pl. más szervezetek szabályrendszerei, a szablya részei, stb.) is egy helyen vannak összeszedve. A konkrét, számozott edzések pedig már csak sokkal tömörebben kerülnek leírásra, valahogy így: 1. edzés: elmélet - vívóvonal, vívóállás, szablya részei, gyakorlat - lépés előre és hátra. 2. edzés... Hidasi Gergő könyve valahogy így épül fel, és egyszerűbb is gyorsan belelapozni, hogy akkor a következő edzésen mi legyen.

A másik dolog csak félig-meddig kritika, mert tudom, hogy U. részben más szempontokra helyezi a hangsúlyt, mint én. Röviden, nekem túl sportvívás jellegű a grundvívás rendszere. Tudom, hogy többször ki van emelve a könyvben, hogy a történelmi fegyverek jóval nehezebbek voltak, mint a sportkard, illetve a grundvívás eszköze is eleve nehezebb, mint a sportkard. A technikák is nagyrészt a sportvívás mentén haladnak, inkább érdekességként vannak megemlítve az eltérések. Oké, a lényeg, hogy "adni, de nem kapni" ellentétben az olimpiai kard szabályaival le van írva. Viszont mégiscsak szerepel a címben a történelmi vívás, tehát említés szintjén szerepelhetne benne, hogy pusztakezes elemek alkalmazása is változtat sok dolgon, de még inkább a tényleges vágás taglalása hiányzik. Nem csak eltalálni fontos a célt, hanem el is vágni. Egyre többen próbálkoznak tesztvágással, az átütő/vágó erő egyből új szempontokat tesz fontossá, stb. Érdekességként lenne benne helye ezeknek is, akkor is, ha te magad nem műveled ezeket.

A tényleges vágás (nincs kedvem leírni a vágásmechanika szót, nehogy valaki rácuppanjon :D ) egy kortalan, nem specifikus vívórendszer része kell, hogy legyen, ha csak minimális mértékben is. Ha teljesen kihagyjuk, akkor egyből specializált lesz. Tudom, hogy kevéssé érdekel a vágás, roncsolás, szétverés, birkózás része a dolognak. Azt is tudom, hogy a grundvívás ez, és kész, ezért neveztem csak félig-meddig kritikának. Vagy ezeket a következő könyvbe szántad? ;) (...)

Mindent összevetve, egy teljesen kezdőnek, akit a szablyavívás érdekel, ezt ajánlanám első könyvnek, mert megtanít egy használható vívórendszert, és a módszertant is, hogy hogyan érdemes haladni. Olvasmányos, emészthető stílusban ismerheti meg az olvasó a vívó szakkifejezéseket, így könnyebben boldogul majd később a külföldi vívókönyvekkel is (sajnos a hagyományőrző vonal idegenkedik a szakszavaktól), és betekintést nyújt a mai szablyavívó társadalomba. A többi könyv segítségével pedig bárki tovább specializálódhat, amerre csak szeretne. (...)”

Köszönet az építő jellegű kritikáért!

Koncepció

Hazánkban a rendszerváltás után, egészen 2015-ig nem jelent meg egyetlen vívókönyv sem. Aztán 2015-ben három mű is napvilágot látott:

• Hidán Csaba: Fegyverek magyar kézben: középkori fegyverek...     [1]
• Hidasi Gergely: Szablyavívás - sport és harcművészet...                    [2]
• Schunder László: A végek művészete: szablyavívás a török korban. [3]

2016-ban jelent meg a következő:

• Litkei Máté: Huszárvágás - A baranta szablyavívás.                          [4]

Idővel a vívástörténettel foglalkozó szakemberek bizonyára megtalálják a választ arra kérdésre, hogy negyedszázadnyi „csend” után miért jelent meg gyors egymásutánban ennyi vívókönyv. És mi okozta ezt a hírtelen pezsgést?

A grundvívásról szóló könyv megírásával már 2015 novemberében végeztem, utána kapta meg véleményezésre a vívómester, aztán több hónapon keresztül nem történt semmi. Egyszerűen nem tudtam, hogy mit kezdjek a könyvvel, amit elsősorban a magam szórakoztatására írtam. (Kíváncsi voltam, hogy tudnék-e könyvet írni.) Viszont miután láttam a megjelent művek többségét, úgy éreztem, van némi létjogosultsága annak, hogy érdeklődők megismerjenek egy másfajta koncepció mentén megírt könyvet.

Hidán Csaba csak érintőlegesen foglalkozik a szablyavívással, nem is kívánt egy egységes tananyagot ismertetni. A Szablya Iskolája által kiadott könyvben Hidasi Gergely egy részletes tananyagot vázol a kezdő szinttől egészen a mestervívók szintjéig. Litkei Máté hiánypótló munkájában bemutatja a baranta szablyavívás technikai elemeit és taktikai sémáit.

A fenti vívókönyvektől eltérően a segédletem csak kezdők részére kíván módszertani útmutatást adni. Megpedig azoknak, akik oktatók, vívómesterek stb. híján önállóan próbálják elsajátítani a történelmi kardvívás alapjait. Nemcsak felsorolja az ismeretanyagot (tananyagot), hanem egy viszonylag részletes ütemtervet vázol fel, amiben tételesen szerepel, hogy mit, mikor, milyen sorrendben érdemes megtanulni, néha még arra is kitérve, hogy miért pont így, és nem másképpen.

Nagyon bízom abban, hogy a jövő hét második felében az érdeklődőknek már pontosan meg tudom mondani, hogy mikorra várható a könyv megjelenése.

__________________

1. Néhány oldalon tárgyalja a szablyavívást.

2. Csak szablyavívással foglalkozik.

3. Ez egy képző-, harcművészeti album. Az ODR szerint csak az OSZK-ban 

   vannak könyvtári példányok. Így egy ideig még várnom kell arra, hogy lássam 

   a könyvet.

4. Ez a baranta szablyavívás tananyagát mutatja be igen részletesen, sok jó fényképpel.
   Már láttam a könyvet, de még adós vagyok egy (rövid) beszámolóval.

Őstéma

   „A világ legtermészetesebb dolga, hogy egy magára valamit adó közösség (...) számon tartja múltjának eseményeit és kíváncsisággal fordul a velük kapcsolatos új ismeretek felé. Különösen egy olyan országban, mint a miénk, ahol az elmúlt évtizedekben nem különösebben ösztönöztek elmélyült önismeretre bennünket. Nyilván ebből a „lefojtottságból” és az „inga visszalendüléséből” is ered, hogy a magyar múlt e korszaka iránt ma tömeges érdeklődés mutatkozik, ezt sokán igyekeznek kielégíteni. Olyanok is, akik ehhez nem rendelkeznek megfelelő felkészültséggel, vagy ha igen, a tudományos fegyelmet és etikát félrehajítva fantasztikumokkal tömik a kevésbé tájékozott olvasó fejét. Sokuknak kedvenc foglalatossága, hogy a téma hivatásos kutatóit, kivált az MTA tudósait, érdektelenséggel, tudatos megtévesztéssel és a fényes magyar múlt eltagadásával vádolják. Egyre többször hallani olyan követeléseket, hogy a kormány állítson fel magyar őstörténet-kutató intézetet, amely végre „hitelesen mutatná be” eleink legkorábbi történetét.

   A valóságban a magyar tudományosság még a legnehezebb időkben is rengeteget tett a magyar őstörténet titkainak fellebbentéséért, és ma is szervezett formában folyik őstörténetkutatás az MTA-n belül. 2012 februárjában az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjában létrehoztuk - hivatalos nevén - az „Őstörténeti  témacsoport”-ot, amely valójában egy őstörténeti intézet szerepét tölti be, és az ország legkiválóbb kutatót tömöríti.

   Ebben a közösségben született meg a gondolat, hogy a szigorúan vett tudományos kutatás és publikációk mellett (...) indítsunk el egy olyan könyvsorozatot, amelyben az egyes szakterületek (régészet, politikatörténet, nyelvészet stb.) legújabb eredményeit tennék közzé mindenki számára élvezhető formában, ahol a szöveg és a kép egymás mellett és egyenrangúan beszél arról, honnak jöttek, hol és hogyan éltek, mit viseltek és ettek, vagy hogyan harcoltak elődeink. (...)

   Tisztelt Olvasó! Olyan könyveket akarunk az Ön kezébe adni, amelyek a tényeket tiszteletben tartva és fantazmagóriák nélkül is épp elég izgalmasnak és különlegesnek láttatják az éppen feldolgozott témát. Arra kérjük, hogy ha jelen munkánk  elnyerte tetszését, keresse a következő kötetet is, és adja tovább a jó hírét” - írta 2014 szeptemberében Fodor Pál, az MTA BTK főigazgatója az első kötet bevezetőjében.

   Tisztelt Szerzők és Szerkesztők!
Elnyerte. Köszönöm a színvonalas munkát, pompás rajzokat és az igényesen elkészített térképeket. Továbbadtam a könyvek jó hírét. Várom a folytatást!

Egy lelkes olvasó.                  

A sorozat - Magyar őstörténet - eddig megjelent kötetei (Bp., Helikon):

• szerk.: Sudár Balázs - Petkes Zsolt: A honfoglalók viselete. MŐ 1. 2014.
• szerk.: Sudár Balázs: Magyarok a honfoglalás korában. MŐ 2. 2015.
• szerk.: Petkes Zsolt - Sudár Balázs: Honfoglalók fegyverben. MŐ 3. 2015.

Zúgó nyilak

Karczag György nevével akkor találkoztam először, amikor Baski Imre turkológus cikkét olvastam. A szerző mellékesen említette, hogy Karczag történelmi regényeiben is fellelhető a baranta szó. Gondoltam, utánajárok a dolognak... és felfedeztem magamnak egy igazi remekírót. 

Egy rövid részlet az előszóból.

"Holt évek nyomában

Körülöttem hegyek; évmilliók üzenete, ráncok a föld elaggott képén. Előttem felmérhetetlen láthatár. Ott ér véget a halványkék ködben úszó horizonton, ahol már a képzelet világa kezdődik sejtelmeivel (...) A jelenkor elhagy, időtlenség vesz körül.

   A Bükkben vagyok, a Dédes-hegyen, hajdani vára romjai alatt. Odalent szűk völgy, körben hegyek. Patak is folyik lent, vize a kulacsomban. Fölöttem a megveresedett égből feketén szakad ki az egykori erősség fala, körülötte ott zúg a Fátrából előtámadt szél... Nappal a rom is szelid, fehéres-okkersárga színű, de alkonyattól hajnalig, amikor a múlt uralma kezdődik, félelmetes.

   Öt éve már, hogy minden esztendőben néhány hetet, olykor egész hónapot a Bükkben töltök. Igyekszem megismerni, múlt századaiba merülni. (...) Bárhol jártam, mindig Dédesre tértem vissza. Vonzott a több lépcsős, meredek kettős hegy, átellenben a Kisvárheggyel. Hegynek elég hegy, de várnak nyoma sincs ott. Dédes erődje omlás áldozata lett. Maradványait fiatal fák rejtik az oldalban. Elképzelem bástyákkal, kapukkal, hasas toronnyal, parádés hadinéppel. (...) Itt láttam álmomban Ernye bán alakját. A legenda úgy tartja, ahogy az alkony elérkezik, feltűnik fekete lován, az viszi páncélos urát időn és téren át.

   Szinte félek. Úgy érzem, tekintete megigéz, ő akarja, hogy írjak róla.

   Ernye bán visszahív a tegnapba. Követem...

  Gyertyám lassan elfogy, szélbiztatta tüzem pattogva ég. Az első sorokat itt vetem papírra, nem is lehet máshol."

Karczag György: Zúgó nyilak (1970, 2008, 2015)

Kellemes olvasást!

 

Sport és hm (3.)

Érdekes részek Hidasi Gergely könyvéből.

"Kutatásaink szerint sajnos nagyon kevés írott forrás maradt fenn a szablyavívásról, és ezek a forrásanyagok is meglehetősen késeinek mondhatóak, mivel ezekre a művekre már nagy hatással volt a XIX. sz. végén XX. sz. elején eluralkodó, úgynevezett olasz vívóiskola hatása, ami hazánkban is átmenetet képzett már a mai modern tőrvívás felé. Ebből kifolyólag valószínűsíthető, hogy a XIX. sz. végéig "szájhagyomány" útján marad fenn ez a tudás, ami írásbeli rögzítés hiányában javarészt elveszett a modern vívás térhódításával." [9. o.]

Verseny szabályrendszer
"A szablya anyaga fa, borítás nélkül súlya 50-80 dkg."
"... Felületi sérülést okozó találat azt jelenti, hogy a találat tiszta, de a fegyver kis felületen vagy kis nyomatékkal érinti a célterületet. A bepattant vagy súrolt, pöccintett találatok nem érvényesek. (...) Fejre és ágyékra nem alkalmazható szúrás technika. Találati lánc lehetséges, amennyiben a versenyző több tiszta találatot is képes folyamatában bevinni 1 mp alatt, ebben az esetben az így elért pontszámok összeadódnak."

"Pontozás:
- A küzdelem 4 pontig folyik.
- A karon, könyöktől lefelé felületi sérülést okozó találat nem pontozott.
- Együttes találat esetén (ha a két találat valóban azonos pillanatban történik) mindkét találat pont értékű. (...)

- Döntetlen estén, azaz 4-4 pont... a következő nem együttes tiszta találat végrehajtója nyer, vagy együttes találat esetén a nagyobb pontértékű.

- Kézcsere után, csak a 4 pont elérésekor van vége a mérkőzésnek (nincs újabb kézcsere).

- Az ellenfél ... pengéjét kézzel tilos megfogni, azonban lapjánál érintve elüthető, valamint a fok markolat felé eső 20 cm-es <szakasza> megérinthető, eltartható."

"Találatok értéke
1 pont
- Minden mélyreható találat a kézen, könyöktől lefelé (kézcsere szükséges).
- Felületi sérülést eredményező találat a felkaron, vagy a test bármely más pontján.
- Pusztakezes technika alkalmazása a test bármely pontján.
2 pont
- Átütő erejű vágás vagy szúrás felkaron (kézcsere szükséges) vagy lábon.
3 pont
- Átütő erejű vágás a fejen (szúrás fejre tilos).
4 pont
- Átütő erejű, mélyre ható vágás vagy szúrás a testen (nyak és ágyék találat testnek számít)." [199-200. o.]

Sport és hm (2.)

Tartalom (folytatás)

V. fokozat (103)
    Szablya forgáspontjai
    Kiegészítő vágások
    Védések
    Kitérések
    Szúrások
    Puszta kéz
    Földharc
    Technika
    Állóképesség
    Koordináció
    Mentális képességek
    Kondíció
    Plusz elmélet

VI. fokozat (117)
    Alap lépések
    Védések
    Szúrások
    Földharc
    Technika
    Állóképesség
    Koordináció
    Mentális képességek
    Kondíció
    Plusz elmélet

VII. fokozat (131)
    Védések
    Puszta kéz
    Technika
    Állóképesség
    Koordináció
    Mentális képességek
    Kondíció
    Plusz elmélet

VIII. fokozat (143)
    Technika
    Állóképesség
    Koordináció
    Mentális képességek

Egyéb gyakorlatok az edzésen (152)
    Bemelegítés
    Alapozás
    Összevont feladatok
    Játékos feladatok
    Az edzés menete
    Példa edzésmenet

I. melléklet (173)
    Gyakorlati vizsgakérdések

II. melléklet (191)
    Elméleti vizsgakérdések

III. melléklet (199)
    Verseny szabályrendszer

IV. melléklet (205)
    Híres magyar vitézek és hadvezérek [2]

V. melléklet (229)
    Szablyatörténet [1]

VI. melléklet (239)
    Bajvívás és párbaj [3]

Zárszó
Felhasznált irodalom
Ábrák jegyzéke

Felhasznált irodalom

Chappon Samu: ................... A vívás művészetének elmélete (1892)
Csillag Ference: ................... Kardok történelmünkben (1971)                     [1]
Somogyi Gy., Hermann R.: Magyar hősök arcképcsarnoka (2006)            [2]
Eszes Máté: ......................... Híres bajvívások, hírhedt párbajok (1988)       [3]
Arlow Gusztáv: ................... Kardvívás (1902)
Wikipédia