Filiberto Sauro

 It is really exciting to find a catalogue picture which shows such a rich assortment of fencing sabres. (A better picture.)

From Gerard Six FB-page [1] [2]

 I planned to use the previous blog entries in order to be able to identify as many sabre hilts as possible. But with some luck I have found that Chris Holzman made my life much easier by posting a pdf of Filiberto Sauro's printed catalogue (1932). Thus we can identify all sabres with absolute certainty. (Page 5 & 6 of the Italian catalogue.)

Page 5

Page 6

 The whole story just underlines the importance of mutually beneficial cooperation between HEMA-enthusiasts: Gerard Six had some good photos, but no text, and Chris Holzman had only text, without pictures. So by combining their goodies, now they -- and also the whole community -- have much better understanding which fencing swords were manufactured in Italy in the 30s.

Part of the last page

_____________________________________________________

1. Originally it has been tentatively identified as a photo from the Sauro's catalogue.
2. 1st row: Parise, Parise, Radaelli (35), Radaelli, Barbasetti, ???; 2nd row: Sauro, Bonna, Sauro, Masiello, Masiello, Baracco; 3rd row: ???, Sauro, Gennari, Galante, Tomazzoni, Mensur.

Mod. Parise

 An excellent set of photos depicting an Italian fencing headgear (secondo mod. Parise) and also a fencing glove, manufactured in Germany. [1] On the leather forearm protection there is the manufacturer's name „Baviera”. Now we can study this headgear from angles rarely seen in the previously available pictures.

Stuffed with horsehair

_________________________________________

1. From Italian catawiki: 53 photos.
2. Description: „Casco e guanto da scherma in cuoio - sciabola o scherma - XIX secolo - Germania XIX secolo, Germania - Il guanto presenta una firma "Baviera" - in condizioni d'uso Casco e guanto da scherma in cuoio di produzione tedesca. Probabilmente del XIX secolo. Le condizioni sono buone con segni di usura (vedere foto) Il guanto presenta una firma "Baviera". Dimensione guanto: 46 x 15 x 10 (cm) ... Dimensione casco: 30 x 35 (cm)”

Last Captain

  Finally you can watch this very interesting film on YT. 

 It is definitely a long (1:33:10) documentary, with a lot of details, tidbits of Hungarian fencing history, sometimes it even could be boring for people who are not very familiar with this rather specific topic. But for fencing enthusiasts around the world -- especially for those who are interested in the fencing history of Hungary (the late 19th century and the first half of the 20th) -- this film is really a true gem!

George (György) Piller [1]

  I don't want to review every single section of the film, or analyse it. Just watch it and enjoy the unfolding story.

Some reviews from Amazon:

 „This item provided a plethora of of information not available anywhere. Also had many old and very great photos. lots of these fencing stars are no longer with us but some are still here and we can see photos of them when they were young and learn who taught them and how their life of fencing in Europe was. This is a treasure.” (Krista)

 „I came for the fencing and stayed for the lesson in the Hungarian Revolution. For most Americans we have no idea what it is like to escape a dictatorship with constant threats to your life and the lives of your loved ones. Let us hope we never will. --- I also didn't know that Sports Illustrated played an important role in helping the Hungarian athletes leave the Melbourne Olympics to tour and then settle in the US. --- Excellent documentary ...” (Kevin)

 „Outstanding documentary showcasing a significant part of modern fencing history, that of Hungarian saber and one of its most noteworthy fencers and masters, Gyorgi Piller. For anyone wanting to understand part of the modern history of the sword and its role in culture, politics, and human endeavor, this documentary is it.” (Benerson)

 „This well researched and crafted documentary will help preserve the well-deserved legacy of George Piller. While a great fencing champion in his own right, his life as a coach serves an inspiration to all fencers and coaches. While I don't know much about reviewing films, I can say that for anyone interested in the history of the sport of fencing, this is a must see. --- Enjoy!” (Ron)

________________________________________________

1. From around 1933 Piller started to use his mother's family name (Jekelfalussy).

Versus II.

 Egy ideje gyűjtöm a kendósok és az európai vívók közti, régi találkozókról szóló beszámolókat. A témával kapcsolatban több bejegyzés is született:  Kendó (2016), West vs East (2018), Versus (2018). Ezekből kiderül, hogy legalább két dokumentált esetről tudunk, amikor kendósok európai vívókkal szemben léptek a jelképes pástra. A legjobban ismert eset Ando és Zablocki vívása 1976-ban, amiről számos fénykép is készült. Az eddig bemutatott találkozókon kívül van még egy további kubai eset is, azonban -- per pillanat -- nem állnak rendelkezésünkre részletesebb leírások (fényképek, újságcikkek stb.), így az egész történet eléggé bizonytalan.

  Egy véletlen folytán találtam egy jól dokumentált magyar esetet is, 1911-ből!

 Lássuk a részleteket. A történet 1907-ben kezdődik, amikor két japán dzsúdós európai bemutató-körúton vett részt és Budapesten is szerepeltek. A korabeli újságok így írtak az eseményről.

„Japán vivőmester Budapesten. Tobari Takisaburo japán vivómester, aki yokohamai japán hadiiskolát végezte, társával, Ottával európai körúton van s jelenleg Budapesten tartózkodik. Ez alkalommal Santelli Italo lovag vivómester, kinek termét a japánok meglátogatták, tiszteletükre folyó hó 26-ikán (szombaton) este a Semmelweiss-utczai vívótermében vivóestélyt rendez. — Az estély legérdekesebb pontja a két japán mester egymásközti küzdelme lesz, melyet sajátságos nemzeti vivóöltözetükben, hatalmas egyenes kardjukkal fognak megvívni.” [1][2]

 Már önmagában ez is egy kimondottan izgalmas adatmorzsa, hiszen ez lehetett az első magyar-országi kendóbemutató! [3] Abban az időben Európában is ritkaság számba mentek a kendósok bemutatói. Angliában 1926-ban volt ilyen, erről Alex Bennett számol be kiváló könyvében. [4]

  Az 1907-es bemutató során a két japán vívó -- Tobari Takisaburo és társa -- egymással vívott kendós védőfelszelésben („sajátságos nemzeti vivóöltözetükben”) és japán vívókardokkal, melyeket a korabeli tudósító „hatalmas egyenes kard”-oknak nézte. Így utólag nehéz eldönteni, hogy a japánok pontosan milyen eszközzel vívtak, sinait vagy bokkent használtak a bemutató során. [5]

  Majdnem négy évvel később -- 1911 áprilisában -- a japán mester újra Budapestre látogatott. A Santelli-iskola vívóakadémiáján vett részt! [6] A Budapesti Hírlap így számolt be az esemény számunkra legizgalmasabb részéről: „A vivóakadémia keretében Tobari-Takisaburo japán vivómester és Santelli Italó japán vívást mutatott be. A hadidiszbe öltözött japán mester furcsa mutatványát, amint bambusz bottal védekezett Santelli kardja ellen, a közönség élénk derültséggel fogadta.” [7] 

  Erről a különleges vívásról Az Ujság számolt be a legrészletesebben: „Az estnek külön érdekessége volt Santelli és Tobari Takisaburo japán mester mérkőzése. Előbbi karddal, utóbbi bambuszbottal mérkőzött. Különösen hatott a japán mester már megjelenésével is. Szoknyanadrág, vastag bőrvértezet és fejére kötött arczvédő alkotta felszerelését. A japán mester határozottan nagy vivóérzékről és tehetségről tett tanúságot és a mutatványától a komoly sportértéket hasonló ellenféllel szemben valóban nem lehetett volna elvitatni. Így inkább különlegességével hatott a produkczió, mely a közönséget állandó derültségben tartotta.” [8]

_______________________________________________

1. A korabeli újságcikkeket az eredeti helyesírással idézem.
2. Magyarország, 1907. október 24. Teljesen azonos szövegű cikket találunk az aznapi Az Ujság-ban.
3. A tényleges oktatás csak 1982-ben kezdődött el.
4. Alexander C. Bennett: Kendo: Culture of the Sword. 205. o.
5. Tobari Takisaburo (1872-1942), külföldi oldalakon számos adatot találunk róla, ő alapvetően dzsiudzsicus volt (Tenjin Shin'yo ryu).
6. „A Santelli iskola vivó-akadémiája kedden este lesz a fővárosi Vigadó nagytermében. Santelli mester akadémiája minden évben, úgy most is, zászlója alá gyűjti a legjobb magyar vivókat és mestereket és mindig gondoskodik valami külföldi jó erőről is. --- Az akadémia programmja: Maítre d'assout: Berty László százados, Szarvassy György, Zulavszky Béla századosok, dr Nagy Béla és Szántay Jenő főhadnagy. Iskolavivás: [...] Juniorok vívása: [...] Senior és mester vivás: Barakovich László—Halász Ferenc kard, Kovács Andor—Leszik Sándor kard, Sanesi Lionello mester—Melichár Otthmár mester tőr. Lovas Gyula mester—Hollósy Jenő mester kard, Gerevich Aladár mester—Krencsey Géza kard, Tobari Takisaburo mester—Santelli Italo mester kard. --- Szünet. — Díjkiosztása a Santelli háziverseny győzteseinek. --- Dr Hoór Egon— Kovács Andor kard, Santelli Italo mester — Guglielmetti Giovanni mester tőr. Bach Benő mester — Kautny Antal mester kard, Sanesi Lionello mester — Slotzer Gáspár mester kard, Mészáros Ervin— Guglielmetti Giovanni mester kard, Krencsey Géza — Melichár Ottmár. Gerevich Aladár mester — Lovass Gyula mester kard. --- Az akadémia este fél 8 órakor kezdődik.” Pesti Hírlap, 1911. április 4.
7. Budapesti Hírlap, 1911. április 5.
8. Az Ujság, 1911. április 5.

Bonaventura

 There is relatively little information about the founder of modern Italian sabre fencing, Giuseppe Radaelli (1833-1882). So I was pleasantly surprised when I found this article from 1838, about his  elder brother, Bonaventura, who was also a renowned fencing master in Milan.

Termometro, September 22, 1838

 From this Italian article we learn that a young, but experienced fencer (Bonaventura Radaelli) participated at the academic display of fencing skills, with foil and sabre, on 9th September 1838. He showed a great dexterity in the handling of sabre, during bouts with several amateurs and a talented fencing master Giovanni Villalonga. Some other masters were mentioned in the article. Unfortunately we don't know at what age Bonaventura took part at this event, also his actual status isn't completely clear: Was he just a talented amateur fencer, or probably an assistant fencing master? (The term esperto supports the latter.) Also we don't know the name is his fencing teacher, maestro Villalonga would be a good guess. Anyway it is interesting to know that in 1838 his name is already mentioned in a local newspaper. At that time little Giuseppe is just 5 years old, and later he would learn fencing from his brother, and at the age of 26, he would have his own fencing salle.

  

  Let's read the complete article with GoogleTrans' help: „My dear friend. Milan, 12 September 1838. Without spreading in vain and mostly artificial preambles, here I am ready to satisfy to your inquiry. So I will tell you briefly what were the results of the Academy of sword and saber, which took place in the Sunday, 9 of the current month, in the Ridotto hall of the I. R. Teatro alla Canobbiana. What has been promised to public in the invitation notice, was faithfully maintained. In the different exercises of sword and saber, all, some more, some less, they sufficiently distinguished themselves. The expert young man Bonaventura Radaelli gave a good test of himself, and several amateurs have explained great energy, and a lot of dexterity in the handling of the saber, coming to each other by comparison, and also supporting against the talented master Mr. Giovanni Villalonga very difficult assaults. But what I will tell you about the uncommon merit of the shrewd one Maestro Signor Fortunato Citterio? He showed a lot of prudence and skill in the use of fencing opposing the most valid defense against the repeated assaults of his very well trained competitors. He was unable to enter arringo to give new evidence of his great perspicacity and expertise the emeritus master cav. Mr. Thurs. Batt. Rossi, for a strong bruise he received at the straight shoulder, having been knocked over to the ground by a horse who had fled, and for this injury the spectators were unable to enjoy the most interesting entertainment. This did not therefore result in the Academy being extremely satisfactory, and for good order deriving from the wise direction of the good other master mr. Antonio De Andrea who chaired you, and for the variety of brilliant show, made even more pleasant by the various musical concerts, with much performance and precision performed by the Band of the invitation I. R. Infantry Regiment Count Haugwitz. Therefore praise the aforementioned Misters. sword and saber masters, who don't they left the most suitable means intent on satisfying a respectable and cultured meeting, and did not fail to procure with greater attend to the public other such valuable amusements, which induce height and strength in the minds, nor serve, like so many others, to weaken them, you proclaim idleness making them and softness. But here I make a point, leaving nothing else to add in this regard, I cordially greet you...”

____________________________________

1. Italian text: „ACCADEMIA DI SPADA E SCIABOLA -- All'1. R. Teatro alla Canobbiana. --- Mio caro amico. Milano, li 12 settembre 1838. Senza diffondermi in vani e per lo piu artificiosi preamboli, eccomi pronto a soddisfare alla tua iuchiesta. Ti diro dunque in succinto quali siano stati i risultamenti dell'Accademia di Spada e Sciabola, ch'ebbe luogo nel giorno di domenica, 9 del corrente mese, nella sala del Ridotto dell' I. R. Teatro alla Canobbiana. Quanto e stato promesso al pubblico nell'avviso d'invito, venne fedelmente mantenuto. Nei diversi esercizi di Spada e di Sciabola, tutti, chi piu, chi meno, bastantemente si distinsero. Ha dato un bel saggio di se l'esperto giovanetto Bonaventura Radaelli, e diversi dilettanti hanno spiegata grande energia, e molta destrezza nel maneggio della Sciabola venendo fra loro al paragone, e sostenendo anche a fronte del valente maestro signor Giovanni Villalonga assai difficili assalti. Ma che ti diro intorno al merito non comune dell'accortissimo maestro signor Fortunato Citterio? Egli fece prova di molta avvedutezza ed abilita nell'uso della scherma opponendo la piu valida difesa contro i replicati assalti degli assai bene addestrati suoi competitori. Non ha potuto entrare nell'arringo a dar novelle prove della sua grande perspicacia e perizia l'emerito maestro cav. sig. Gio. Batt. Rossi, per una forte contusione da lui ricevuta alla spalla diritta, essendo stato rovesciato a terra da un cavallo datosi alla fuga, e per questo infortunio gli spettatori non poterono godere del piu interessante dei divertimenti. Cio non pertanto l'Accademia ha sortito un esito oltremodo soddisfacente, e per il buon ordine derivante dalla saggia direzione del bravo altro maestro sig. Antonio De Andrea che vi ha presieduto, e per la varieta del brillante spettacolo, reso ancor piu gradevole dai diversi concerti musicali, con molto iutendimento e precisione eseguiti dalla Banda dell'inclito I. R. Reggimento d'infanteria conte Haugwitz. Abbiansi quindi lode i suddetti sigg. maestri di Spada e Sciabola, che non lasciarono intentati i piu acconci mezzi per appagare una rispettabile e colta adunanza, e non manchino di procurare con maggiore frequenza al pubblico altri simili pregevoli divertimenti, che in- ducono elevatezza e nerbo negli animi, ne servono, come tant'altri, a fiaccarli, proclivi all'ozio rendendoli ed alla mollezza. Ma qui faccio punto, non rimanendomi altro a soggiungere in proposito, e cordialmente ti saluto: sono” [2]
2. Giovanni Battista Margaroli: Termometro mercantile e d'industria ... compilato da G. B. Margaroli. Nervetti, 1838, p 304. [Source]

Revisited

  In 2016 -- based on the information from a Russian homepage -- I wrote a post entitled Sport? Duel?, about two nice sabres, which are shown below. 

Duelling sabres?!

 The Russian text claimed that they are duelling sabres: German (left) and Italian; also it provided a fairly detailed description of swords, and their specifications (overall length, blade length, width, weight). During past years much more information has been available on different training swords, so with a certain level of confidence I would say that these two sabres are Parise type swords (Model 1 and Model 2). 

  Let's start with the second sword: an Italian duelling sword from the second half of the 19th century, according to the Russian description. It has a manufacturer's marking (SFG), [1] and an inscription can be read on the left surface of the blade „К ASANIELU PARISE”. This is a corrupted form of Masaniello Parise (1850-1910), famous Italian fencing master, director of Scuola Magistrale in Rome. This is his second model of fencing sabre.

 An excellent table [2] provides us with the very detailed information :

(108) 

Hilt type: ............................ Parise 2nd model
Blade type: ......................... Parise Curved 13 mm
Country: ............................. Italy

Owner: ............................... Sam Campbell

Blade length: ....................... 85.5cm
Overall length: ..................... 101.5cm
Fuller length: ....................... 51.5cm
PoB: ................................... 4.4cm

Total weight: ....................... 441g
Blade ................................. 169g
Guard ................................ 178g
Backstrap ........................... 0 ........ (because this grip doesn't have a backstrap)
Grip ................................... 38g
Ferrule ............................... 2x18g
Nut .................................... 24g

Curvature: ......................... 15mm
Width: ............................... 13.6mm (at ricasso)
Tip: ................................... 6mm
Thickness: .......................... 6.5mm (at ricasso)
Tip .................................... 0.6mm
Halfway.............................. 3.5mm

The Russian source gave us the following: overall length: 1028mm,  blade length: 857mm, width (presummably at ricasso) 19mm, total weight: 630g. So a sturdier blade with a Parise Mod. 2 hilt could have been used as a duelling sabre. [3]

  The first sword is said to be a German duelling sabre. The German origin is fully supported by marking „WEYERSBERG & STAMM SOLINGEN”. By studying different resources it is obvious that this hilt is Parise 1st model.

(7) 

Hilt type: ............................ Parise
Blade type: ......................... 18 mm
Country: ............................. Italy

Owner: ............................... Kevin

Blade length: ....................... 86.5cm
Overall length: ..................... 102.2cm
PoB: ................................... 12cm

Total weight: ....................... 596g
Blade .................................. 300g
Guard ................................. 205g
Backstrap ............................ 55g
Grip .................................... 26g
Ferrule ................................ 6g
Nut ..................................... 4g

Curvature: .......................... 15.22mm
Width: ................................ 18.67mm (at ricasso)
Tip: .................................... 12.43mm
Thickness: ........................... 5.39mm (at ricasso)
Tip ..................................... 1.53mm
Halfway............................... 3.95mm

  The Russian source gave us the following: overall length: 1012mm,  blade length: 846mm, width (presummably at ricasso) 16mm, total weight: 700g.

  So based on the above date we cannot exclude that these swords are indeed duelling sabres, but it is also quite clear that both hilts are Parise type hilts.

___________________________________________

1. Italian manufacturer: SFG = Serafino Fratelli e Gnutti (A catalogue page.)
2. Sabre Measurements. (Table.)
3. In the table there is another Parise 2nd model -- owned by Stephen Fisher -- manufactured by Horster, which weights 635g.

Balp Fils

 One page from a French catalogue of fencing equipment. [1]

• a wooden sabre (beech), wire knuckle bow (15 francs); [2]
• a wooden sabre (beech), steel guard (18 francs);
• Radaelli type training sabre;
• Parise type training sabre, with wooden grip;
• Masiello type training sabre, wooden grip with a backstrap;
• Sestini type training sabre, wooden grip with a backstrap. [4]

  This French sword manufactured -- Balp Fils (Balp Jr.?) -- was established in 1830 at Saint-Étienne, and later was able to produced 5-6 thousand swords annually for different branches of the French armed forces and also civil administration. [3]

  Several blade markings can be found at different sword forums: B.F in an oval (French cavalry sword, ~1896), BF, between the letters there is a rapier hilt (probably an older version of Balp's marking).

__________________________________

1. www.benjaminarms.com
2. Without a wire knuckle bow wooden sabre costed only 10 francs.
3. Littlegun.
4. Other types of Italian sabre hilts can be seen in this post.

Utóvédharc

  Komoly fenntartásokkal olvastam Hidán Csaba egyik korai cikkében arról, hogy Kolozsváron, Szabadkán és Budapesten 1918-ig szablyavívó iskola működött, illetve „a budapestiek könyvet is kiadtak róla a század elején, mely fényképeket is tartalmaz”. [1] 

   Az egészséges szkepticizmusra több okom is volt. Az 1896-os budapesti nemzetközi vívóverseny tektonikus változásokat okozott a magyarországi vívóéletben. A klubbok egymás után szerződtették az olasz vívómestereket. Erről így írt Gerentsér: „Utána egyhangúan Santelliben állapodtak meg, aki még ez év őszén, szeptember 15-én megkezdte a Magyar Athletikai Clubban működését. A Budapesti Torna Club Frederico Giroldinit szerződtette, a Fodor-Rákosi-iskola pedig Artur Gazzerrát. Ettől kezdve évről-évre több olasz mester jött be hazánkba,  elözönlötték a vidéket is, s a sok kiváló között bizony akadt nem egy olyan is, aki pedagógiai szempontból nem állta meg a helyét, s harmad-, sőt negyedrangú mesternek bizonyult.” Később további olasz mesterek is érkeztek: Volpini, Gennari és Angelo Toricelli (1869-1944). 

  Aztán volt egy generációváltás is: a Magyarországra települő itáliai vívómesterek sikerre éhes fiatalemberek voltak, a 20-30-as éveikben jártak, komoly verseny-eredményeket tudtak felmutatni, miközben a Keresztessy-iskola vezető mesterei épp kiöregedtek. Keresztessy József 1895-ben, Sándor fia 1897-ben halt meg, 1903-tól kezdve már nem oktatott a betegeskedő Vay Lajos (1854-1908), akinek maga Keresztessy adott vívómesteri oklevelet, pont úgy, mint a fiának. Sztrakay Norbert ~63 éves korában - 1905 környékén - hagyja abba az oktatást. Szóval minden adva volt, hogy a Keresztessy-iskola teljesen eltűnjön.

  Most viszont találtam egy izgalmas adatot arra nézve, hogy a régi szablyavívó iskolák 1900 után is továbbéltek, pl. a Kolozsvári Egyetemen. A forrás címe: Beszédek, a melyek a Kolozsvári m. kir. Ferencz József Tudományegyetem 1909/1910. tanévi rectora és tanácsának beiktatása és a tanév megnyitása alkalmával 1909. évi szeptember hó 19.-én tartattak. [2]

„37. Függelék: A Kolozsvári Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem 1908/9 tanév 1. félévében teljesített testgyakorlati oktatás eredményei

 Az egyetemi torna- és vívóteremben heti 9 órán át felváltva a kezdők (3 csapatban 48 egyén); haladók heti 9 órában (2 csapatban 28 egyén); képzett vagy versenyzők heti 15 órában (1 csapatban 21 egyén) csoportjai tornázásban és vívásban működtek. [...] Összesen heti 60 órában tornázott és vívott 139 egyén. A kard-, tőr- és ökölvívásban, a katonai rendgyakorlatokban, szabad és füzér gyakorlatokban, szertornázásban és a birkózás különböző nemeiben iskolaszerű oktatás adatott és pedig a kardvívásban heti 27 órában a Keresztessy magyar V., az olasz iskolában a Radaelli-Girolamo és Masieillo D; a vitőrvivásban heti 18 órában felváltva franczia és olasz Cz. (Lyoni- és Páduai iskola); az ökölvívás pedig angol és hollandi rendszerben (Oxfordi és Leawardeni iskola) ; heti 3 órán át gyakoroltatott. A vívóteremben összesen bele számítva a tanár urak heti 6 óráját is, hetenként 54 vívó óra tartatott.”

  A függelékben találunk egy táblázatot: Táblás kimutatás a Kolozsvári M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem testgyakorlati óráin részt vett egyetemi hallgatók létszámáról az 1908/9. tanév 1. felében. Ebből mutatnék pár adatot.

Magyar kardvívás: ......... 94 fő

Olasz kardvívás: ............ 29 tanítvány

Tőrvívás: ........................ 21 fő

Ökölvívás: ......................  5 fő

Birkózás: ........................ 21 fő"

  Ebből jól látszik, hogy az 1908/09. tanévben Kolozsvárott mennyivel népszerűbb volt a régi, Keresztessy-féle kardvívás, mint az olasz sportvívás. A régi vívást gyakorló egyetemisták száma több mint háromszor (3,24) meghaladta az olasz kardvívás tanuló diákok létszámát. (A többi adat csak összehasonlításként szerepel.) [3]

További adatok az évkönyvből.

„1909. februárius havában pedig vívóink a dési vívóakadémián jelentek meg s szereztek pompás vívásukkal sok hívet a művészi vívásnak. Ezen kívül tárgyalásokat folytattunk egy Marosvásárhelyen rendezendő vívóverseny és a Dési Athletikai Clubbal egy athletikai verseny rendezése tárgyában, azonban a nem elégséges érdeklődés a terveinknek útját vágta.

Vívás:

Elnök: Hoór Egon, előadó: Posta Sándor. E sportág hatalmas lendületet vett. Engedve ugyanis a közszükségnek, bármennyire is terhelte ez anyagilag Clubunkat, az idei tanévre vívómestert szerződtettünk Cenker Béla úr személyében. A hatás hamar meg is látszott, mert vívótagjaink száma meghaladta az 50-et s házi vívóversenyünkön 14 verseny vívót voltunk képes kiállítani. Vivássportunk legkiemelkedőbb eredménye 1909 márcz. 6. és 7-én az egyetem aulájában megtartott országos tör- és kardvívóversenyünk volt. A verseny a legimpozánsabb keretekben folyt le. A „Magyar Athletikai Club", „Budapesti (Budai) Torna Egylet", „Szegedi Vívó Egylet", „Szolnoki Vívó Egylet", „Nagyszebeni Vívó Egylet", „Marosvásárhelyi Vívó Kör“ tagjainak részvétele valóban országos jellegűvé tette azt. A versenyen megjelent a „Magyar Athletikai szövetség" képviseletében Halász Gyula koronaőr százados, mely tény mutatja, hogy versenyünket a Szövetség is igen fontos sporteseménynek tekintette. Az aulát teljesen megtöltő díszes közönség igazán művészi vívásban gyönyörködhetett. A verseny magas színvonalát mi sem mutatja jobban, minthogy Krencsey Géza, kardversenyünk győztese alig pár hét múlva Magyarország bajnokai viadalából is győztesen került ki. A verseny befejezése volt az országos vívó akadémia, melyen a versenyzőkön kívül mint vendégek: Gr. Teleki Domokos, Filótás Ferencz huszárkapitány és Santerini olasz vívómester urak is megtisztelték Clubunkat részvételükkel. Végül említem meg, hogy e verseny hozta meg Clubunk egyik legszebb diadalát, ugyanis Posta Sándor alelnökünk a tőrversenyből országoshírű ellenfeleivel szemben, mint győztes került ki s a kardversenyben is harmadik lett.

Eredmények:

Házi handicap kardverseny 1908. deczember 13.

1. Posta Sándor   KEAC (előny nélkül).

2. Szikes László  KEAC (3 tuss előny).

3. Kozma György   KEAC (3 tuss előny).

Pozsonyi nemzetközi vívóverseny.

4. -dik Posta Sándor KEAC

Főiskolai kardvívó bajnokság (Budapesti EAC versenyén).

2.-dik Posta Sándor KEAC

K. E. A. C. orsz. tőr- és kardvívóversenyén 1909 márczius 6. és 7.

Tőrversenyben:   első Posta Sándor KEAC

Kardversenyben:  3.-dik Posta Sándor KEAC; 5.-dik Hoór Egon KEAC; 6.-dik Szecsey István KEAC

Dési vívóakadémián 1909 február havában részvettek: Szikes László és Denk Arnold tagjaink.”

____________________

1. A nomád harcművészetek Kistarcsán. Teljes szöveg, elemzés.
2. Évkönyv (1909)
3. Akkoriban összesen 139 hallgatója volt az egyetemnek: 106 jogász, 11 orvos, 9 bölcsész, 5 gyógyszerész.

Torricelli

  This Italian fencing master - graduate of the prestigious Scuola Magistrale Militare di Roma - exerted great influence on Hungarian sabre fencing in the first decades of the last century. He was three years younger than Italo Santelli (1866-1945), and from the Southern Italy (Palermo). Torricelli arrived in Hungary in 1898, two years after Santelli won the millennial competition in 1896, and settled in Budapest. [1]

Angelo Torricelli in 1892

 Before 1898 he served as Company-Sergeant-Major, fencing instructor of the 3rd Regiment of Cavalry in Italy. Angelo Torricelli participated at the well publicised fencing exhibition at the Agricultural Hall (London) in 1892:

Italian Fencers at the Royal Military Tournament

Among the various performances at the Agricultural Hall has been the display of fencing with foil and sabre by representative instructors of the Italian army, under the direction of Cavaliere Masaniello Parise. Company-Sergeant-Major Agesilao Greco of the Field Artillery, is a master in the use of the foil, and his method illustrates the characteristics of the Italian style. With the sabre, Regimental-Sergeant-Major Vincenzo Drosi, Instructor of the 5th Regiment of Infantry, and Company-Sergeant-Major Angelo Torricelli, Instructor of the 3rd Regiment of Cavalry, gave a capital exhibition. 

Illustrated London News, Saturday, June 4, 1892

  

 In 1899 the Szeged Fencing Association invited Torricelli to teach in Szeged (now the third largest city of the country, is situated near the southern border of Hungary). The association's statute was approved on October 31, 1899, so he arrived somewhere in the last months of 1899. After having spent some time at Szeged he returned to Budapest.

 Fencing master Gerentsér wrote in 1941 that he was the student of famous Torricelli between 1897 and 1898 in his hometown, Szeged. So from this we can be sure that in 1897 Torricelli was already in this Hungarian city. Gerentsér sang the praises of Torricelli's teaching abilities and flatly stated that Torricelli was the best pedagogue he ever met. In his book - A modern kardvívás (Modern Sabre Fencing, published in 1944) - Gerentsér wrote very warmly about Torricelli:

„Toricelli mester eszményi tanár volt. Mindama mesterek között, akikkel életem folyamán itthon és külföldön találkoztam, őt tartottam a legértékesebb pedagógusnak. Tőle tanultam a legtöbbet, kérlelhetetlen pontosságot a tanításban és a tanulásban egyaránt. De nemcsak a legtökéletesebb oktató és rendkívül rokonszenves egyén volt, hanem egyúttal az olasz vívás klasszikus hagyományainak féltékeny őrzője is. Az ő oktatása, tanítványaira gyakorolt lelki befolyása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy később mint mester és szakíró, én is egész életemen keresztül megőriztem a klasszikus hagyományokhoz való szigorú ragaszkodást.”

 Angelo Torricelli died in 1944 and was buried in Palić (part of Subotica, Serbia; Hungarian: Szabadka, Palics). [1]

Italian fencing masters who went to London

and participated at the fencing displays (1892) [2]

__________________________________

1. From an article, published in 1975 about László Gerentsér by László Klell, amateur researcher of the history of fencing. 
2. The name of Italo Santelli is competely misspelled (Idalo Sanselli).
3. Scuola Magistrale Militare di Roma = Central Military Fencing School of Rome

Radaelli

  A modern olasz kardvívás - értsd szablyavívás - megszületésében közreműködő Radaelli mestert nem szükséges bemutatni a XIX. századi vívás iránt érdeklődőknek. Az ő nevével fémjelzett gyakorlót szeretném ismertetni pár kép segítségével.

1868-ban még így nézett ki a Radaelli-féle  katonai gyakorlószablya.

Olasz vívószablya

(Modello di Sciabola per la Scherma)

  A képet Del Frate százados könyvében (1868) találjuk meg, jól látszik, hogy itt még igen vastag a kard markolata, alig különbözik a tényleges lovassági szablyától, amit a felette lévő képen ábrázolt a szerző (lásd a könyvet). Már a jellegzetes oldalgyűrűvel van felszerelve. Korábban már bemutattam 1-2 db rosszabb minőségű képet a Radaelli-féle vívókardról.

Masiello és Radaelli vívószablyák

(Lásd Szablyamarkolatok)

  Szerencsére sokkal jobb minőségű, részletgazdagabb képet is találhatunk a neten.

A legfelső R. mester vívóeszköze,

a következő Parise mester 

által kifejlesztett kard (M2) [1]

  Egyszer érdemes lenne alaposan megvizsgálni ezeket a vívószablyákat, de most következnének a modern másolatok. Pl. a Darwood Armory kardján - a jobb oldali gyakorlón - jól látszik a kosár merevítő gerince, az oldalgyűrű rögzítése, meg az, hogy milyen könnyen szétszerelhető az egész, ami nem mellékes szempont egy pengecserénél. [2]

 A CAS-Hanwei termékén szintén jól kivehető a kosár merevítése és nagyon jól elemezhető a markolatgerinc recézettsége: külön a hüvelykujjnak és a tenyérnek. [3]

CAS-Hanwei

  Ha az ember veszi a fáradságot és begépeli a 3. képen található francia szöveget („8434 Sabres modele Radaelli, garde acier nickelée, avec fils de renfort (garantis d'origine italienne) ... ”), akkor további érdekességet talál, de erről majd egy másik bejegyzésben lesz szó.

______________________

1. Eredeti kép.
2. DA eredeti kép. Apró hiba a képen: Radaellian guard.
3. Eredeti kép.

30000 ;-)

Egy szép olasz falchion (~1490) [1]

30000!

 Hát, ezt is sikerült elérnünk. Köszönöm az érdeklődőknek - a rendszeres olvasóknak, a vissza-visszatérő vendégeknek meg a véletlenül idetévedőknek is -, hogy látogatásukkal megtisztelték a blogot, ami lassan az egyik leglátogatottabb magyar vívóbloggá izmosodik.

 Önmagában ez a szám nem jelent túl sokat, viszont kimondottan kedvet csinál ahhoz, hogy folytassam a rendszeres kutakodást, a bejegyzések írását, az érdekességek megőrzését. A tényleges vívás mellett - számomra - ez teszi teljessé a vívóélményt: a sok száz éves európai vívókultúra XXI. századi megélését.

Thank you for visiting my blog!

Спасибо за посещение моего блога!

__________________________________________________________

1. Egy velencei kard a Metropolitan Museum of Art gyűjteményéből. A kép eredetije a Wikipédia Commons állományában található.
2. A kard tömege: 981 g; hossza: 91,4 cm.

Parise-fejvédek

  Néhány kép egy 2006-os torinói kiállítás katalógusából: Dal duello allo sport - „Il Tocco della Spada”: két fejvéd, egy sportkard és egy régebbi vívótőr. 

Masaniello Parise-féle fejvéd kardvíváshoz

 (1. sz. típus; XIX. sz. vége vagy a XX. sz. eleje) [1]

M. Parise (1850-1910)

Parise-féle fejvéd kardvíváshoz

 (2. sz. típus; XIX. sz. vége)

Olasz sportkard, Pessina-Pecoraro kosárral

(XX. sz. eleje)

Végül egy ráadás... Egy kedves fórumozó tőrvívónak 😉

Régi típusú nápolyi vívótőr (fiorettone)

(XIX. sz. eleje vagy közepe)

__________________________________________________________

1. Ritka fejvéd kardvíváshoz. A Parise-fejvéd 1. típusának egy ritka változata.

Tercállás

  A topikban pont ez a téma került terítékre. A felső képen a két véglet látható: a teljesen nyújtott karú terc vívóállás Del Frate 1868-as könyvében és egy másik változat Parise 1884-es művéből. Az alsó kép pedig azt mutatja, amikor az olaszok már kialakították az egységes kardvívásukat, és azt kezdték el tanítani világszerte: Britanniától a cári Oroszországig.

  Két kép szemből mutatja a terc vívóállást (Fig. 3), valamint terc meghívást (Fig. 19). Az ábrák Barbasetti 1899-es könyvéből lettek kiollózva. (Érdekes, hogy a 19. ábra teljesen megegyezik a 24. ábrával, ami tercvédést mutatja). A kicsi képeken Leszák (1906), Arlow (1902) és Barbasetti (1899) könyveiben bemutatott tercállás látható oldalról. Határozottan meglepő, hogy milyen mértékben azonos a könyök és a törzs közötti távolság ezekben a könyvekben.

BA:  távolság a könyök és a felsőtest között pont 1 talpnyi (legyen 1 talp = 25+ cm), 1899
AR:  némileg - 5-6%-al - több, mint egy talpnyi távolság, 1902
LE:  ~1 talp, nem lehet pontosan kimérni, a vívóruha miatt nem azonosítható a könyök
GE:  pontosan 1 talp (68. ábra, Gerevich Aladár terc vívóállásban), 1944

Világrangadó

  Egy korabeli láp - a Sporthirlap - egyszerűen világrangadónak nevezte az 1940-es Terstyánszky-emlékversenyt, hiszen az akkori olimpiai kardvívás két legjobb csapata küzdött meg egymással.[1] Az akkori újságcikkek rövid átfutása után teljesen világos, hogy miért volt ilyen fontos az emlékverseny. Javában tombolt a II. vh, abban az évben nem volt se olimpia (előző 1936, következő 1948), se vb (előző 1938, következő 1947), se Eb, tehát  1940-ben semmilyen komolyabb nemzetközi versenyt nem rendeztek. Továbbá azért nevezhette - teljes joggal - világrangadónak az emlékversenyt a Sporthirlap, mert előtte három, egymást követő olimpián (1928, 1932, 1936) a magyar és az olasz kardcsapat küzdhetett az aranyéremért.[2]

A verseny során született eredményekről korábban már írtam egy bejegyzést (Bay & kard).

  A VMH topikban egy kollega az alábbi módon próbálta magyarázni Bay Béla bekerülését a hátfős csapatba: „A Terstyánzsky emlékversenyen győztes magyar kardcsapat tagjait, például tilos volt az országhatáron kívülre küldeni katonai szolgálatra. És ez a parancs többek között azt a Bay Bélát entette meg vívósportunk számára, aki a legnagyobb ellenlábas a BEAC egyik vezetője "polgár" volt.”[3] A kollega így folytatja: „Így már érted [...], hogy miért került be a kardcsapatba Bay O Béla??????? Hát ahogy elnézem a védelem utolsó palánkfala már csak a Horthy Kupa maradt, de azt nem akarom megírni. Valami maradjon neked is.” 

  Ezzel a magyarázattal csupán az a gond, a verseny 1940 márciusában volt, még előttünk van Észak-Erdély visszafoglalása (szeptember), Jugoszlávia német lerohanása és Teleki Pál öngyilkossága (1941 áprilisa). Szóval, kimondottan nehezen értelmezhető „az országhatáron kívüli katonai szolgálat”, ami általában háború esetén jelenik meg lehetőségként. De képzeljük el egy pillanatra, hogy Piller György katonaemberként felmérte az egyre fokozódó geopolitikai helyzetet, és már jó előre védelmet akart biztosított Baynak a csapattagsággal.

  Viszont a történetnek itt még nincs vége! 

  Bay Béla sokat kritizált könyvét olvasgatva rábukkanhatunk arra a részre, ahol Bay bá' Piller hihetetlen taktikai érzékét illusztrálja két példával: „Mindkettő az 1935-ös cremonai Terstyánszky-emlékversenyen történt. (...) Pintonnak azon a versenyen nagyon jól ment, már öt győzelme volt, én következtem ellene. Egy többcseles támadásába én elővágtam, találtam...”[4] A szerző részletesen leírja, hogy mit tanácsolt neki Piller. Az egészben az az érdekes, hogy Bay megemlíti saját szereplését az 1935-ös emlékversenyen. Ezt a korabeli újságcikkek is teljes mértékben igazolják.

  „A magyar csapat nyerte az első olasz-magyar Terstyánszky emlékversenyt” - számolt be a cremonai versenyről a Pesti Hírlap 1935. április 9-én. És közli a magyar csapat eredménylistáját:

„1. Kabos _________________ 5 gy., 1 v.
 2. Rasztovics ______________ 4 gy., 2 v.
 3. Bay __________________ 3 gy., 3 v. [5]
 4. Kovács ________________ 2 gy., 4 v. [6]
 5. Rajcsányi ______________ 2 gy., 4 v.
 6. Erdélyi ________________ 2 gy., 4 v. ”

Összegzés

  Jelen ismereteink szerint Bay Béla kétszer vett részt a Terstyánszky-emlékversenyen: 1935-ben és 1940-ben.[7] Mindkétszer határozottan jól szerepel (1935: 3 gy., 3 v.; 1940: 4 gy., 2 v.), ezzel a magyar eredménylista 3. helyezettjeként bizonyította kardvívói képességeit egy rangos nemzetközi versenyen. Így - véleményem szerint - nem helytálló az a feltételezés, hogy Bayt szánalomból, netalán haveri alapon, vagy csupán a külhoni szolgálattal szembeni védelemből vették be a csapatba.
_____________________________________

1. „A csapatot egyébként mindenki jónak tartja. Ennél jobbat jelenleg nem tudnánk kiállítani” - írta a Nemzeti Sport 1940. március 8-ai száma.

2. Olimpiai eredmények (kard, csapat):

1908: HUN, ITA, BOH
1912: HUN, AUT, HOL
1920: ITA, FRA, HOL
1924: ITA, HUN, HOL
1928: HUN, ITA, POL
1932: HUN, ITA, POL
1936: HUN, ITA, GER
1948: HUN, ITA, USA

3. Dávid Sándor Arany évtizedek c. munkája, 72. o.

4. Páston és páston kívül (1979), 55. o.

5. Marzi ellen 5:3-ra, Pinton ellen 5:3-ra, Purcaro (?) ellen 5:3-ra nyert;
   Gaudinitől, az olasz óriástól pedig 5:2-re kikapott. Annál nagyobb fegyvertény, hogy 

   1940-ben nyerni tudott vele szemben.

6. A későbbi sokszoros olimpiai bajnok Gaudinitől 5:2-re, Marzitól 5:4-re, 

   Pintontól 5:3-ra kapott ki.

7. Bay nem szerepelt az 1938-as velencei emlékversenyen.

Santelliről

  „The Hungarians combined the spectacular Italian saber style with the older Hungarian wrist-fencing, creating an economical, simple, and fast athletic, rational approach to fencing. Halasz, Locas, Visy, Arlow, and Rakossy were the outstanding masters at the beginning of the century. Rakossy's pupil Fuchs won the first Olympic title in saber fencing for Hungary in 1908, and repeated his feat in 1912.

After World War I, Santelli, Borsody, Geller, Gerentsér, Gerevich, Schlotzer, and Tusnády were the top masters. The most remarkable of these men were Santelli and Borsody whose pupils long dominated saber fencing in the Olympics and World Championships. Santelli, the most distinguished of all masters, was adaptable enough to adjust his Italian style to the Hungarian temperament. He taught for almost fifty years in Budapest and was beloved by all with whom he came in contact. His service to Hungarian fencing was recognized with the award of knighthood.” [JPA, 21-22. o.]

Julius Pálffy-Alpár: Sword and masque (1967) 

alias Pálffy Alpár Gyula (1908-2001) katonai vívómester

Olasz vívófelszerelés

Vivófelszerelés Antonio Guglielmo Sunto ed innovazioni sulla scherma di spada e di sciabola: sistema Napolitano, normale d’Italia (1888) című könyvében. (Ha jól értem, akkor ez az olasz kardvívás nápolyi változatát mutatja be. A könyv - per pillanat - sehova sincs feltöltve, eléggé ritkaságnak számít.)

Forrás: hroarr.com blogszemléje

Ui.:

Érdemes megfigyelni, hogy milyen minimális mértékben védte az akkori vívómaszk a sportoló torkát. Konkrét balesetekről is tudunk, amikor Arlow vívómester nyakát szúrta meg egy törött penge, a 1900-as évek elején (1906). A vívóteremben mindenki ledermedt a sok vér láttán, szerencsére maga Arlow kellő hidegvérrel kezelte a veszélyes helyzetet, és túlélte a balesetet.

"Baleset az Arlow féle vívóteremben

Az Arlow-féle vívóteremben, a mult héten történt baleset, élénk beszéd tárgyát képezte a vívókörökben. Ez az eset is bizonyítja, hogy a legnagyobb gondosság mellett is, mily nagy szerepe van a véletlennek és a lélekjelenlétnek. Bár a legkifogástalanabb felszereléssel voltak ellátva mester és tanítvány – mégis a véletlen utat talált magának. Amint a tőr eltört, törés helyén támadt szilánkszerű finom hegy, a kifejtett erő következtében áttört a fejvéd alatt s a torkába hatolt. Szerencse volt, hogy Arlow-mester abban a pillanatban elkapta fejét, mert ellenkező esetben végzetessé válható sebet kap.

Ez az eset indokolja ama törekvést, hogy fejleszteni kell a felszerelést a teljes sértetlenségig. Saját kárán tanul az ember; ugyanazért Arlow-mester ezentul egy oly a fejvéddel kapcsolatos nyakvédőt fog alkalmazni, mely a hasonló véletlentől megkíméli, illetve védi a vívót. Megemlítésre méltó még az a körülmény, hogy mennyire megbénultak a vér láttára a jelenlevők. Senkinek eszébe sem jutott, hogy segítségére siessen a sebesült mesternek s orvost hívjanak. Magának a sebesültnek kellett kérnie, hogy orvost hívjanak s azután jajveszékeljenek. Lélekjelenlét a baj legnagyobb ellensége. Használni kell."

http://www.huszadikszazad.hu/1906-december/sport/baleset-az-arlow-fele-vivoteremben

Sport? Párbaj?

Az orosz honlap szerint a képen két párbajkard látható. Sajnos, a fénykép nem mutatja a pengék hegyét, így csak a leírás alapján állítható, hogy a kardokat tényleg párbajozásra használták.

Egy német (bal oldali) és egy olasz párbajkard

Német párbajkard a XIX. század harmadik negyedéből

Enyhén ívelt penge, egyetlen pengevájattal, egyélű. A harci hegye fokéles. A penge felső része növényi mintákkal díszített. A pengetükör bal oldalán csiszárbélyeg: "WEYERSBERG & STAMM SOLINGEN". A markolat alsó részén markolatgyűrű található. A markolatgerinc recézett, a felső részen keresztirányban. A kosár pereme vissza van hajlítva. A kard 1939-ben került a múzeumba egy katonai csapattesttől.

Adatok:
Teljes hossz: ................... 1012 mm
Penge: ............................ 846 mm
Penge szélessége: ........... 16 mm
Tömeg: ........................... 700 g

Olasz párbajkard a XIX. század második feléből

Enyhén ívelt penge, egyetlen pengevájattal, egyélű. A harci hegye fokéles. A penge felső része növényi mintákkal díszített. A penge jobb oldalán "SEIL CUOR TI MANCA" felirat, a bal oldalán pedig "NON TI FIDAR DI МЕ" felirat látható. [2]

A pengetükör jobb oldalán csiszárbélyeg: SFG, a bal oldalán "К ASANIELU PARISE" szöveg olvasható. Recézett fa fogantyú, acél kosár. A kosár pereme vissza van hajlítva. A kard 1935-ben került a múzeumba.

Adatok:
Teljes hossz: ................... 1028 mm
Penge: ............................ 857 mm
Penge szélessége: ........... 19 mm
Tömeg: ........................... 630 g
_________________________________________
1. Készülnek a honlap eladására. Kétséges annak megmaradása.

2. Ha hiányzik a szíved, akkor ne bízd magad rám. (Ha nem vagy elég bátor, akkor ne bízd magad rám.)

Szekszt-védés

Az első képen Del Frate (Radaelli tanítvány) 1868-as könyvéből látható a kvintvédés és a szekszt. A másik kép Barbasetti könyvéből 1899-es könyvéből való.

Látszik, hogy kb. 30 év alatt mennyit változott a védés.

Szablyamarkolatok

Masiello- és Radaelli-féle vívószablyák markolata

Bruno és Rossi vívószablyájának markolata

Parise 1 (Primo) és 2 (Secondo) változatok

A képek egy 1904-ben kiadott olasz katalógusból vannak, és Chris Holzman töltötte fel őket a FB-ra.

Olasz vívás (6.)

Olasz vívószablya

(Modello di Sciabola per la Scherma)

Del Frate százados könyvéből (1868). A penge hossza: 890 mm, markolat: 135 mm. 

Tömeg: 720 g  (ebből a penge: 370 g)

Összehasonlításként a 920 mm pengével szerelt lovassági kard, szintén a Del Frate könyvben szereplő adatok szerint, 985 g volt (ebből a penge: 485 g).