Úgy éreztem, hogy a 2024-es egyetemi sportnapon szerzett élményeket nem nagyon lehet felülmúlni, de szerencsére tévedtem. A tavalyi rendezvény kimondottan pocsék időjárási viszonyok mellett lett megrendezve, így nem meglepő, hogy sokkal kevésbé volt élvezetes számomra, mint a korábbi alkalmak.
A 2026-as sportnap viszont felülmúlt mindent!
Tökéletes volt az időjárás, most voltunk a legtöbben – konkrétan öten – ezen a rendezvényen. Ákos és Marci már régi motorosnak számít a vívócsapatban, a többieknek ez teljesen új élmény volt. Mint eddig, most is nagyon hatékony volt a szervezés: kaptunk saját sátrat, székeket, kipróbálhattuk, hogy milyen élmény felállítani egy kisebb lengyel sátrat. Kimondottan sok volt az érdeklődő és meglepően sok fénykép készült rólunk. [1]
Először BSZ-5 szablyákkal vívtunk a srácokkal, amolyan bemelegítésként. Később ezeket a vívóeszközöket használtam, amikor játékosan vívtam az érdeklődőkkel, lehetőséget adva nekik, hogy biztonságos környezetben kipróbálhassák a szablyavívás és megismerhessék annak izgalmas elemeit. Rólunk, az érdeklődőkről majd egy kicsit később.
Marcival asszózunk
Miután sikerült kellőképpen ráhangolódni a vívásra, felvettem a fémszablyákhoz szükséges védőfelszerelést. [3] Ezekről a vívószablyákról érdemes külön szólni: a könnyebbet (654 g) még tavaly szeptemberben vettem, az idén meg egy nehezebbet (733 g) sikerült beszerezni két másik vívótársammal – Szabolccsal és Lóránttal – kooperálva. [2] Csak rajtam volt olyan védőfelszerelés, ami elég ahhoz, hogy lazán, fokozott odafigyeléssel lehessen vívni ezekkel az eszközökkel. Általában engem támadtak a srácok, én pedig csak nagyon óvatosan támadtam vissza, főleg a fejvédre vágtam, meg a védőkesztyűre, a szúrásokat szinte teljesen mellőztük.
Kezdő vívóállás: nálam a nehezebb, Marcinál
a könnyebb vívószablya
Kezdődnek az akciók
Koncentráció!
Az egésznek az volt a célja, hogy végre kipróbáljuk milyen érzés igazi HEMA-szablyákkal vívni. [4] A csupán érdeklődők ilyen eszközzel nem vívhattak, mert az túl veszélyes lett volna. Egyébként még a párnázott eszközzel is csak velem vívhattak, mivel így tudtuk biztosítani, hogy a lehető legkisebb legyen a közös mozgás kockázata.
Elégedett vívók!
Az egész egy végtelenül kellemes élménnyé állt össze:
- rengeteget vívtam: ~9:50-től ~12:20-ig, változatos eszközökkel;
- kimondottan jó volt a társaság: a vívócsapat is, az érdeklődők is;
- nem történt semmilyen előre nem látott dolog;
- kellemes volt megtapasztalni, hogy még mindig jó a kondim, ami persze nem annyira meglepő, mert egy hosszabb isztriai „úszóedzőtábor” (napi 2 x 1 óra úszás, pihenőnapon egy 23 km-es túra és egy rövid úszás) után érkeztem a sportnapra.
Köszönöm a srácoknak a hatékony közreműködést. A szervezőknek meg azt, hogy munkájukkal megvalósították ezt a kiváló rendezvényt. Mindenkinek csak ajánlani tudom a sportnapról készült 804 db fénykép átböngészését. Érdemes rászánni az időt!
________________________________________________
- Még a Miskolci Egyetem Sportközpontjának FB-oldalára felkerült 15 db fénykép közé is belefért egy vívókép. További képek: Egyetemi Sportnap 2026
- A könnyebb vívószablya súlypontja 125 mm-re van a kosártól, a másiké meg 135 mm-re. Nekem a könnyebb határozottan jobban tetszik. Valahogy pont jó ez egésznek a tömege és a súlypontja, olyan kis kezes eszköz.
- Kicsi túlzással ez a védőfelszerelés majdhogynem „történelmi”. Már vagy 17 éve megvan és ebben vívtam, amikor Sohajda Gyula 4 danos kendóssal asszóztam 2009-ben. (Akkor még nem volt meg az egész kart védő rész.) Az erről készül videó meglehetősen jó nézettségi adatokkal rendelkezik, jelenleg 2 millió 13 ezer megtekintésnél jár.
- Ez tényleg egy „történelmi” pillanat volt, mert már évek óta tervezzük az ilyen fém vívóeszközök beszerzését, de csak most teljesült az álom és végre ki lehetett próbálni őket. (Az igazi próba szombaton volt, amikor Szabolcs felvette a saját hagyományőrző gambeson-ját és akkor már nekem sem kellett visszafognom annyira a támadásaimat, mint a sportnapon.)
