Vívótermek (1926)

Már csattog a kard, harsog a vezényszó valamennyi vívóteremben.

Körséta a nyári álmából felébredt vívóélet munkahelyein. 

 „Az elmúlt esztendő gyönyörű vívósikerei után, amelyekre az Európa-bajnokság tette fel a koronát, az égész magyar sporttársadalom érdeklődése egy csapásra a vívás felé fordult. A vívás általános beszédtéma lett, már előre latolgatták az amsterdami esélyeket, s ha a nyári szünet következtében a nagyközönség érdeklődése látszólag el is csendesedett és más sportágakat tüntetett ki kegyével, mégis mindenki kíváncsian várija, mikor ébred fel nyári álmából a vívósport és miképen indul a magyar kard újabb világhódító útjára. 

  A vívósport ébredezik. Sorra benépesednek a vívótermek; fiúk, leányok, kezdők, haladók veszik fel a vívócipőt és mozognak serényen a mesterek pattogó parancsszavára, csiszolva a hibákat, fokozva a gyorsaságot, hogy a jövőben ők szolgálhassanak a magyar vívósport hinterlandjául [1], ahonnan leendő bajnokokat és bajnoknőket kiválogatják. A klubok is megkezdik működésüket, vívni kezd a másodklasszis és lassankint tréningbe állanak a tavalyi késői szezonzárás miatt tovább pihenő krekkek [2] is. 

 Tartsunk szemlét a vívótermekben, azokban a nagy erjesztőkamrákban, ahol gondos vívómester-gazdák felügyelete alatt forr, pezseg a magyar vívósport mustja, hogy a versenyszezon kezdetére kifejlődjön a tiszta vívóművészet színborává.

 Fodor mester termében, 

 a Petőfi Sándor-utcában kezdtük a szemlét, mert tömegnevelésével és óriási apparátusával elsősorban ez a vívóterem van hivatva képet nyújtani a magyar vívósport terjedéséről. A páratlan organizáció, az amerikai arányok tették lehetővé, hogy ma Budapesten évről-évre újabb 1500—2000 aktív híve támad a vívásnak és Fodor Károly érdeme, hogy szélesebb rétegeket nyerve meg, az egészséges fejlődés útját ilymódon megteremtette. 

 A nagy vívótermen kívül négy kisebb teremben folyik az oktatás. A tanítványok által bálványozásig szeretett „Károly bácsi“-nak és István fiának, a magyar hölgyvívósport megteremtőjének irányítása mellett tizenhat mester gyúrja reggeltől késő éjszakáig a tanítványok seregét. A magántanítványokon kívül az NVC, a Vén Fiúk, MTK, FTC, Royal VC, BVC, KAOE és a minden vívóklubok legkedvesebbjének, a Magyar Női Vívó Clubnak versenyzői is itt treníroznak. 

 A magyar mesterek között ott sürög-forog Siniscalco és Tizelli. a két clasz mester, akiket Fodorék egyenesen azért hozattak Itáliából, hogy a tör- és különösen az épévívást arra hivatott oktatókra bízhassák. A versenyvívókkal Fodor Istvánon kívül, Canulli, Gausmann mesterek és az olaszok foglalkoznak. Hogy a Fodor-iskola az úgynevezett egészségügyi vívók mellett a versenyvívás terén sem tétlen, elég utalnom az elmúlt év eredményeire, Petschauer Európa-bajnoki és magyar bajnoki helyezései, Rozgonyi tőrbajnoki második helye. Duránci Zsuzsi első és Fodorné Orbán Böske második helye a női bajnokságban, minden dicséretnél ékesebben beszél. A gyermekek és középiskolások képzését egyenesen monopolizálja a Fodor-iskola. Minden este vív itt 8—10 olyan diák, aki a középiskolai versenyeken a legelsők között szerepel. 

 Santelli mester portáján,

ahova következő utunk vezet, a Fodor-féle tömegneveléssel, szemben az egyéniség képzése az uralkodó elv. Az ősz maestro terme a versenyvívók igazi tanyája. Korát meghazudtoló hatalmas energiával és ambícióval fékszik neki minden egyes tanítványa kiképzésének. Fia elutazása óta segéderőt sem tart, csupán honfitársa, Falchetto segít neki délelőttönként. Santelli maga foglalkozik minden egyes emberrel és lankadatlan buzgalmával kihoz tanítványaiból minden vívóképességet, bármily mélyen szunnyadjon is az. A magyar vívósport fejlődése nyújtja Santelli Italo működésének igazi kritikáját. A Tisza István VC vívói, a két Európa-bajnokkal az élen, már mind tréningben állnak, a mester keze alatt készülve az eljövendő nagy összecsapásokra, de itt vívnak sok más egyesület versenyvívói is s az öreg emellett még ahhoz is időt talál, hogy a VAC fiatal vívóit trenírozza. [3]

 Gerentsér doktor birodalma, 

ahol a tudományos vívás professzora tanít, a Lónyai-utcai régi Vizy-féle vívóterem. [4] A nagy tudású egyetemi vívómester, nagy alapossággal foglalkozik tanítványaival, nem sajnálja az időt és a fáradságot, amíg a legkisebb hibát is ki nem küszöbölte. Elméleti előadásaiból többet okul a tanítvány, mintha százszor csinálna meg egy gyakorlatot — rosszul. A tudományegyetem vívói mellett — kiknek idei szerepléséhez a mester nagy reményeket fűz — itt vív a TTC, a KIT, az egyesületen kívüli vívók között találjuk Palotai-Kovács Károly dr.-t, a békeidők kiváló versenyzőjét. 

 És itt vív reggelenként a magyar és az egész vívóvilágnak két év előtt még legelső hőse, a világbajnok Posta Sándor is. A vívásnak ez az örök jegyese attól már sohasem fog tudni elszakadni, mikor szeretett mesterével dolgozik, elfelejt mindent, ami történt, csak a vívást látja, és annak él. Bizonyára még benne is él a remény, ami titkon mindnyájunk szívét megtölti, hogy ő és a vívósport még nem vesztek el egymás számára. Aki ennyire szereti a vívósportot és ennyire egybeforrott vele, annak idővel mégis csak vissza kell kerülni arra a helyre, ahová való, a magyar vívósport legelsői közé. 

 Schlotzer Gáspár: 

 a vívósport csendes és a feltűnést kerülő munkása, Semmelweiss-utcai termében oktatja tanítványait. Nem keresi a reklámot és a hangos dicsőséget. Egyetlen óhaja, hogy minél több és jobb vívót neveljen a magyar vívósportnak. Ezt a célját azután teljes mértékben eléri. Alig van olyan neves magyar vívó, aki ne élvezte volna legalább egy-két éven keresztül Schlotzer mester félóránál rövidebb ideig soha nem tartó iskoláinak jótékony hatását és ma is első pillanatra megállapítható az ismeretlen fiatal vívó precíz mozdulataiból, ha versenyre kiáll: ez Schlotzer-tanítvány! 

 Jelenleg a Wesselényi Vívó Club versenyvívóin kívül, akiknek már évek óta szeretett és becsült mestere, a MAC hatalmas vívógárdája is a keze alatt dolgozik. Ez évben csatlakozott tanítványai sorába a Spárta (?) AC és az Angol-Magyar Bank legénysége is, kik Schlotzer keze alatt szép fejlődésnek néznek elébe. Munkájában eredményes társa vitéz Nádudvardi (Neumer) mester.

 A Lovass-féle vívóteremben 

 az Andrássy-úton, a szomszédos Teréz- és Erzsébetváros ifjúsága ismerkedik meg a vívás örömeivel. Az örökké jókedvű Lovass mester harminc év óta neveli maga köré a vívókat, kik a másodklasszis versenyein még a boldog békeidőben, de éppúgy most is állandóan előkelő szerepet töltöttek és töltenek be. Törzsklubjának, a Hungária Vívó Clubnak a neve Lovass mesterrel már egybeforrt és az ő mosolygó accal, de erélyesen és határozottan adott iskoláinak hatása az asszók-nál mutatkozik. Sok a szebbnél-szebb hölgy a vívók között, akik a múlt évben egyesületté alakulva, a stilszerű Amazon Vívó Club nevet vették fel. Lovass mesternek nagy segítségére vannak fiai, valamint Krúdy és Bereczky mesterek.

 Ezúttal csak a termekben folyó munkát és a mesterek működését kívántam ismertetni, legközelebb a kluboknak a versenyszezonra való készülődéséről számolok be. D. I.” [5]

Summary:

 A newspaper article about the start of autumn fencing season in 1926. The journalist visited several fencing schools in Budapest, among them Santelli's salle, the fencing establishment of dr. Gerentsér („the professor of scientific fencing” as the author describes him) etc.

________________________________________________________

1. Hinterland = (a front mögötti) hátország.
2. Krekk = (sportnyelvben) nagyágyú, élvonalba tartozó, kiemelt versenyző.
3. 1925-től Duronelly volt az ingyenes gyakornoka, 1928-ban kapta meg a vívómesteri oklevelét.
4. Ez volt a Sztrakay-féle vívóterem.
5. Sporthirlap, 1926. október 21. / 166. szám. Forrás.
6. Vajon kit takar a D.I. újságírói álnév?

Tolnai (1930)

A Tolnai új világlexikona Vívás szócikke [1]:

 „Vívás. A néprajzi tudomány írásos adatai szerint a V. története visszanyúlik az emberiség őskorszakába. Az ősember a kard primitív formáját alkalmazta embertársai és a vadállatok ellen vívott harcaiban. Az olasz Capoferro 1640. megjelent művében az asszírok királyának, Ninus-nak tulajdonítja a vívás feltalálását, viszont az indusok szerint Brahma nevéhez fűződik a V. föltalálásának dicsősége, míg a múzeumokban található feljegyzések szerint Kr. e. a XVIII. sz.-ban már virágzó testnevelő-iskolákban oktatták a vívást. 

 A görög hitregékben olvasható hoplomachia tisztán katonai természetű gyakorlat volt és mint ilyen, ki volt zárva az atlétikai gyakorlatok sorából. A rómaiaknál találjuk meg az első vívóintézmény nyomait. A gladiátoriskolákban valósággal művészetté emelték a rövid, de éles kard forgatását. 

 A középkor a lovagvilágban élte ki magát. Az egyéni nézeteltérések fegyveres úton való elintézésének módját az északi törzsek után a spanyoloknál találjuk és a lovagi intézményben csúcsosodott ki nálunk is az akkori idők erkölcse. A perdöntő bajvívások fontos szerepet játszottak az igazságszolgáltatásban és e ,,bajok”-at bírói jogérvénnyel, a bíró által kijelölt küzdőtéren intézték el. A modern vívás korszakát a lőfegyverek elterjedésétől számítják. A vívóművészet a németek által bevezetett hosszú, keskeny, hegyes és ruganyos pengével (centille) indult el hódító útjára. A XVI. sz.-ban már Olaszország mesterei oktatják a vívás tudományát és a francia főurak is az olasz úttörők iskoláiban forgatják a pengét. Németországban III. Frigyes császártól a kard mesterei szabadalmat (Privilegiumsbrief) nyertek. Különösen a frankfurti híres vívóiskola indult virágzásnak.

 A V. nemes sportja bennünket, magyarokat különösképpen kell, hogy érdekeljen. Nemcsak azért, mert a világ egyetlen nemzetének históriájában sem játszik oly nagy szerepet a kard, mint a magyarság ezeréves történetében, hanem azért is, mert az 1908. év óta Magyarország áll az első helyen a világ vívónemzeteinek sorában. A magyar vívósport története a magyar vitézeknek a törökökkel a XVI. sz.-ban vívott párharcaival kezdődik. A XIX. sz.-ban, 1825. alapították meg Pesten a „Pesti Nemzeti Vívóintézet”-et. Friedrich Ignác, az egykori porosz gárdatiszt tanította vívni az akkori magyar közélet kitűnőségeit, közöttük Kossuth Lajost, Széchenyi Istvánt és Wesselényi Miklóst. Az első magyar vívóintézet megszűnése után, 1849. Keresztessy József nyitott vívótermet a magyar fővárosban. Később Sztrakay Norbert (akinek vívóterme Gerentsér László egyetemi vívómester vezetése alatt ma is fennáll), Halász Zsiga, Vay Lajos gróf, Fodor Károly, lovag Arlow Gusztáv, Rákossy Gyula, Leszák Károly, Lovas Gyula és Gerentsér László vezették be az ifjúságot a vívás művészetébe. 

 1893. folyt le Budapesten az első vívóakadémia, amelyet olaszok rendeztek. Egy év múltán a Magyar Atlétikai Club-nak a Nemzeti Lovardában rendezett akadémiája már oly nagy erkölcsi sikerrel végződött, hogy 1895. már megrendezhette a MAC a Vigadóban az első nemzetközi vívóversenyt, amelynek az osztrákok részvétele adta meg a nemzetközi jelleget. Győztese a magyar Iványi Gyula volt, de a többi versenyszámot, közöttük a mesterversenyt az osztrákok nyerték, akik a bécsújhelyi K. u. K. Akademie der Fechtkunstban elsajátították az egész világon korlátlanul uralkodó olasz stílust.

 Az olasz fegyverek diadalmaskodtak abban az időben nálunk is és ennek befolyása alatt a MAC olasz mestereket szerződtetett. Első helyen áll ezek között Santelli Italo, a millenáris kardverseny győztese. A mai napig is az ő iskolájából kerül ki a magyar vívók java. Giroldini Frederico és Toricelli Angelo volt a másik két olasz mester, akiknek útmutatása nyomán indult el a magyar vívósport a mai dicsőség felé. Az olasz vívórendszer technikája, párosulva a magyar faj kitűnő tulajdonságaival, megteremtette a magyar vívórendszert, amelynek Gerentsér László iskolája volt a megtestesítője, szellemi vezére pedig Nagy Béla. És ezzel megindult a magyar vívósport renaissance-a. 1900 óta egész Európában a magyar kard győzedelmeskedik. A londoni olimpiász egyéni karddöntőjébe öt magyar került, a stockholmiba hét, a párisiba és az amsterdamiba 3—3. Londonban és Stockholmban Fuchs Jenő, Párisban Posta Sándor, Amsterdamban vitéz Tersztyánszky Ödön nyerte az egyéni kardvilágbajnokságot. Londonban, Stockholmban és Amsterdamban a kardcsapatvilág-bajnokság is magyar kézre került. 

 1925 óta európai vívóbajnokságokat is rendez a nemzetközi vívószövetség. Az elsőt Ostende-ban tartották meg, ahol Garay János nyerte meg a kardbajnokságot. 1926. Budapesten, 1928. Vichy-ben rendezték meg az Európa-bajnokságot. Mindkét helyen Gombos Sándor, Santelli mester tanítványa lett az európai kardbajnok 1929. még egy Európa-bajnokot adott a Santelli-iskola Glykais Gyula személyében. 

 A leghasználatosabb vívófegyverek: a vívótőr (fleuret, rapier, fioretto), a kard (sabre, sciabola, Säbel), a párbajtőr (epée, spada, Degen) és végül a szurony (bajonette). A vívás céljai a következők: tanulás, begyakorlás, barátságos mérkőzés, akadémiai vívás, versenyvívás és párbaj. A tanulás és a begyakorlás a mester felügyelete alatt történik és a versenyvívás alapfogalmainak elsajátítását célozza. A barátságos mérkőzésen két vívó próbálja ki képességeit és gyorsaságát. Az akadémiai vívás a vívóművészet szépségeinek bemutatása meghívott közönség előtt, ünnepi keretek között. A versenyvívásnál többen mérkőznek egymással és itt a versenybíróságnak az a feladata, hogy megállapítsa, vájjon a résztvevő versenyvívók között melyik a legjobb. A mérkőzésnek assaut (asszo), a kapott és adott találatoknak touche (tuss) a szakkifejezése. A versenyvívásnál a küzdő felek négy tussra, nemzetközi és bajnoki versenyeknél öt tussra mérkőznek. E két utóbbi esetben tisztán az adott és a kapott tussok arányát mérlegelik a versenybírák, akik azt figyelik, hogy hol esett tuss és ha mindkét fél érintve lett, hol esett érvényes találat. Aki ellenfelének előbb adott négy, illetve öt tusst, az győzött. A verseny győztese viszont az lesz, aki a legtöbb győzelmet aratta ellenfeleivel szemben. 

 A párbajvívás két félnek lovagias ügyből keletkezett mérkőzése sebzőképes fegyverekkel, az előre megállapított feltételekkel, két-két megbízott és egy-egy orvos jelenlétében. 

 A versenyen megjelent összes bírák együttesen alkotják a versenybíróságot. Az ítélőbiróság (zsűri) az a három v. öt zsűri tag, amely a mérkőzéseknél éppen bíráskodik. A versenyen a szükséghez képest fellebbezési bíróság (jury d’Appel) alakulhat, amelynek feladata a verseny közben emelt óvások felett határozni.”

 Per pillanat még nem tudni teljes bizonyossággal, de ezt a szócikket -- valószínűleg -- Siklóssy László művelődéstörténész írta, mivel szerepel a lexikon szerkesztői között. [3]

__________________________________________________

1. Tolnai Új Világlexikona 18. Vég-Zs (Budapest, 1930), 104-106. Forrás.
2. A szócikkben található képek.
3. Tolnai Új Világlexikona 1. (Bp., 1926)

Torzítás

 Kimondottan érdekes megfigyelni, hogy bizonyos keresőmotorok milyen eltérő eredményeket produkálnak egy igen egyszerű keresés során. Konkrétan a szablyavívás volt a keresőszó, a könnyebb kiértékelés miatt a témával kapcsolatos képanyagot vizsgáltam [1], hiszen így azonnal szembetűnő a találati eredmények eltérése. 

 Lássuk az első versenyzőt: DuckDuckGo. (Ha egy kép nincs külön nevesítve, akkor az a Szablyavívás blogról való.)

DuckDuck...

1. sor: 5 db -- a blogom 3 db képe,  2 db MSZVI [2]; 

2. sor: 7 db -- 1 db barantás, 1 db Szegedi Várvívás, 1 db Schundi;

3. sor: 7 db -- 2 db MSZVI (Kard Napja);

4. sor: 7 db -- 2 db MSZVI (díszes kardmarkolat, udvar).

  A következő keresőmotor a microsoftos Bing.

Bing

1. sor: 5 db -- 1 db MSZVI;

2. sor: 7 db -- 1 db valamikori Ősi Tűz (szablyavivas.hu);

3. sor: 6 db -- 1 db Szablya Iskolája (a könyv címlapja).

  Nem maradhat ki az orosz Yandex sem, hiszen őket aztán végképp nem lehet(ne) elfogultsággal vádolni. Az orosz keresőmotor főleg barantás képeket mutat.

Yandex

1. sor: 5 db -- 1 db MSZVI; 

2. sor: 5 db -- 1 db Szablya Iskolája (könyv), 2 db Bajvívó Magyarok; 

3. sor: 5 db -- 1 db Schundi, 1 db MSZVI.

 Az előző három képlistához hasonló eredményt produkál a Yahoo is, meg a bónuszként kipróbált Ecosia, viszont a legismertebb keresőmotor -- a Google -- látványosan más képhalmazt mutat a felhasználóknak. Erről mindenki saját maga is meggyőződhet ;-))

Summary:

  In this short entry I just wanted to compare search results of different engines: DuckDuckGo, Bing, Yandex etc. As a search word szablyavívás (sabre fencing in Hungarian) was used, and almost every single picture was identified and attributed to a particular Hungarian fencing group. Less known search engines provided a fairly uniform and representative picture lists, but Google showed a very different list of Hungarian pictures.

________________________________

1. Elmentett képernyők.
2. MSZVI = a 2012-es alapítású Magyar Szablyavívó Iskola.

Swedish

 Among HEMA enthusiasts it is relatively well-known fact that some really strange headgear can be found in Swedish fencing manuals, e.g. this fencing mask. [1] But even armed with this knowledge I was really surprised when I saw this.

A damaged specimen [2]

 At first it isn't even clear that we see an incomplete and heavily damaged headgear. Even after reading... well translating the Swedish text the situation hasn't changed too much. Fortunately some additional search has provided much needed photos showing better preserved specimens from the Swedish Royal Armoury. [3]

The best preserved specimen
(LRK 6446)

  The museum provides some useful data on these masks, e.g. weight 2667 g (LRK 22427), 1819 g (22426) and 3043 g (6446). And finally the absolute favorite!

The maximum protection!!! [4]

______________________________________________________

1. Instruktion i sabelfäkting till fots (1893) Source.
2. Livrustkammaren 58997.
3. Sabre fencing masks from Livrustkammaren (LRK 22427, 22426, 6446). Source: Wikimedia.
4. LRK 6486.

Bonaventura

 There is relatively little information about the founder of modern Italian sabre fencing, Giuseppe Radaelli (1833-1882). So I was pleasantly surprised when I found this article from 1838, about his  elder brother, Bonaventura, who was also a renowned fencing master in Milan.

Termometro, September 22, 1838

 From this Italian article we learn that a young, but experienced fencer (Bonaventura Radaelli) participated at the academic display of fencing skills, with foil and sabre, on 9th September 1838. He showed a great dexterity in the handling of sabre, during bouts with several amateurs and a talented fencing master Giovanni Villalonga. Some other masters were mentioned in the article. Unfortunately we don't know at what age Bonaventura took part at this event, also his actual status isn't completely clear: Was he just a talented amateur fencer, or probably an assistant fencing master? (The term esperto supports the latter.) Also we don't know the name is his fencing teacher, maestro Villalonga would be a good guess. Anyway it is interesting to know that in 1838 his name is already mentioned in a local newspaper. At that time little Giuseppe is just 5 years old, and later he would learn fencing from his brother, and at the age of 26, he would have his own fencing salle.

  

  Let's read the complete article with GoogleTrans' help: „My dear friend. Milan, 12 September 1838. Without spreading in vain and mostly artificial preambles, here I am ready to satisfy to your inquiry. So I will tell you briefly what were the results of the Academy of sword and saber, which took place in the Sunday, 9 of the current month, in the Ridotto hall of the I. R. Teatro alla Canobbiana. What has been promised to public in the invitation notice, was faithfully maintained. In the different exercises of sword and saber, all, some more, some less, they sufficiently distinguished themselves. The expert young man Bonaventura Radaelli gave a good test of himself, and several amateurs have explained great energy, and a lot of dexterity in the handling of the saber, coming to each other by comparison, and also supporting against the talented master Mr. Giovanni Villalonga very difficult assaults. But what I will tell you about the uncommon merit of the shrewd one Maestro Signor Fortunato Citterio? He showed a lot of prudence and skill in the use of fencing opposing the most valid defense against the repeated assaults of his very well trained competitors. He was unable to enter arringo to give new evidence of his great perspicacity and expertise the emeritus master cav. Mr. Thurs. Batt. Rossi, for a strong bruise he received at the straight shoulder, having been knocked over to the ground by a horse who had fled, and for this injury the spectators were unable to enjoy the most interesting entertainment. This did not therefore result in the Academy being extremely satisfactory, and for good order deriving from the wise direction of the good other master mr. Antonio De Andrea who chaired you, and for the variety of brilliant show, made even more pleasant by the various musical concerts, with much performance and precision performed by the Band of the invitation I. R. Infantry Regiment Count Haugwitz. Therefore praise the aforementioned Misters. sword and saber masters, who don't they left the most suitable means intent on satisfying a respectable and cultured meeting, and did not fail to procure with greater attend to the public other such valuable amusements, which induce height and strength in the minds, nor serve, like so many others, to weaken them, you proclaim idleness making them and softness. But here I make a point, leaving nothing else to add in this regard, I cordially greet you...”

____________________________________

1. Italian text: „ACCADEMIA DI SPADA E SCIABOLA -- All'1. R. Teatro alla Canobbiana. --- Mio caro amico. Milano, li 12 settembre 1838. Senza diffondermi in vani e per lo piu artificiosi preamboli, eccomi pronto a soddisfare alla tua iuchiesta. Ti diro dunque in succinto quali siano stati i risultamenti dell'Accademia di Spada e Sciabola, ch'ebbe luogo nel giorno di domenica, 9 del corrente mese, nella sala del Ridotto dell' I. R. Teatro alla Canobbiana. Quanto e stato promesso al pubblico nell'avviso d'invito, venne fedelmente mantenuto. Nei diversi esercizi di Spada e di Sciabola, tutti, chi piu, chi meno, bastantemente si distinsero. Ha dato un bel saggio di se l'esperto giovanetto Bonaventura Radaelli, e diversi dilettanti hanno spiegata grande energia, e molta destrezza nel maneggio della Sciabola venendo fra loro al paragone, e sostenendo anche a fronte del valente maestro signor Giovanni Villalonga assai difficili assalti. Ma che ti diro intorno al merito non comune dell'accortissimo maestro signor Fortunato Citterio? Egli fece prova di molta avvedutezza ed abilita nell'uso della scherma opponendo la piu valida difesa contro i replicati assalti degli assai bene addestrati suoi competitori. Non ha potuto entrare nell'arringo a dar novelle prove della sua grande perspicacia e perizia l'emerito maestro cav. sig. Gio. Batt. Rossi, per una forte contusione da lui ricevuta alla spalla diritta, essendo stato rovesciato a terra da un cavallo datosi alla fuga, e per questo infortunio gli spettatori non poterono godere del piu interessante dei divertimenti. Cio non pertanto l'Accademia ha sortito un esito oltremodo soddisfacente, e per il buon ordine derivante dalla saggia direzione del bravo altro maestro sig. Antonio De Andrea che vi ha presieduto, e per la varieta del brillante spettacolo, reso ancor piu gradevole dai diversi concerti musicali, con molto iutendimento e precisione eseguiti dalla Banda dell'inclito I. R. Reggimento d'infanteria conte Haugwitz. Abbiansi quindi lode i suddetti sigg. maestri di Spada e Sciabola, che non lasciarono intentati i piu acconci mezzi per appagare una rispettabile e colta adunanza, e non manchino di procurare con maggiore frequenza al pubblico altri simili pregevoli divertimenti, che in- ducono elevatezza e nerbo negli animi, ne servono, come tant'altri, a fiaccarli, proclivi all'ozio rendendoli ed alla mollezza. Ma qui faccio punto, non rimanendomi altro a soggiungere in proposito, e cordialmente ti saluto: sono” [2]
2. Giovanni Battista Margaroli: Termometro mercantile e d'industria ... compilato da G. B. Margaroli. Nervetti, 1838, p 304. [Source]

BSZ-5

 Még tavaly ígértem, hogy lesz majd egy bejegyzés az ajándék vívószablyákról. Itt az ideje, hogy alaposabban megismerjük ezeket a barantás vívóeszközöket.

Vívószablyák (BSZ-5) az idei óbecsei versenyen [1]

  Pár kép az eszközről. (A fotók a tavaly decemberi szétszereléskor készültek.)

1. kép: Az egyik egyetemi szablya

  Jól látszik, a mostani modell csupán 2 dologban tér el az előző változattól: a) más színű és anyagú a „penge” külső védőrétege, ami korábban valami kék farmeranyagból készült; b) másképpen -- konkrétan műanyag gyorskötözővel -- lett rögzítve ez a védőréteg. 

  Konstrukciós problémák: a) csupán egyetlen facsavar tartja a rétegelt lemezből készült hárítólapot (1A. kép); b) a műanyag cső végében nincs dugó, az egész lezárás nem túl esztétikus (1B. kép). Ez a rögzítési pont nem sokáig -- 4-5 edzés -- bírja a terhelést, és utána a hárítólap egyszerűen el kezd forogni a műanyag cső körül, ezzel nehezítve a rendes hárítást. A második képen (1B) bemutatott megoldás nemcsak esztétikai szempontból nem túl szerencsés, hanem a vívásbiztonság miatt sem jó: nem különösebben kellemes, ha pont az alig levédett cső peremével szúrják meg az ember bordáját (megtörtént eset).

   Szerencsére ezeket a kisebb hiányosságokat nagyon egyszerű orvosolni.

2. kép: A megoldás

  Az egyetlen facsavar (4x35) ki lett váltva egy 40x40x15 mm-es sarokvassal, amely sziklaszilárdan rögzíti a 6 mm-es hárítólapot a műanyag csőhöz (25 mm-es vízvezeték cső (kék csík)). Egy ilyen korrekciós „műtét” során érdemes megvizsgálni a hárítólap peremének állapotát, és némi további reszeléssel stb. teljesen lekerekíteni a peremét (a művelet eredménye jól látszik a fényképen). Munkaigényesebb művelet a fadugó elkészítése, de a bemutatott csőlezárás gyakorlatilag örök életű!

  Ezek után már csak a polifoam réteget (csövet) kell visszahúzni a műanyag csőre, a dugónál 3-4 cm ráhagyva, és korrekt módon elkészítve a nagyobb biztonságot polifoam „pengehegyet”. Én szigetelő szalagot használok előbb a polifoam réteg, majd a textil védőréteg rögzítéséhez. Az elkészült szablya teljes tömege 773 g.

  Néhány adat a hárítólapról. Rétegelt lemezből (6 mm) készül, korábban viszonylag könnyen tört, így 20 mm-es bükkfa kerítéslécből késztettem ilyet (BSZ-4-20M), illetve vasalatokkal erősíttem meg (BSZ-4V). Úgy tűnik, hogy a sarokvas alkalmazása bőven elég, igaz 1-1,5 év utána számítani lehet arra, hogy a hajlítási ponton eltörhet a sarokvas, és akkor ki kell cserélni. Maga a hárítólap megközelítőleg ellipszis alakú (58x120 mm (2015); 72x125 mm (2019)), a közepén van 25 mm-es lyuk. A lyuk elhelyezkedése néha szimmetrikus (17 mm az egyik oldalon, 16,3 mm a másikon (2015)), néha meg nem annyira (belső oldal: 22 mm, külső: 27 mm).

  Összegzésként elmondható, hogy BSZ-5 vívószablya -- a kisebb konstrukciós problémák ellenére -- egy kimondottan jó gyakorlóeszköz a kezdők számára, illetve azoknak, akik ilyen-olyan okok miatt nem tudják beszerezni a HEMA-víváshoz szükséges védő- és vívóeszközöket.

  Csak gratulálni tudok a kifejlesztőknek (OBSZ) és a gyártónak!

Summary:
 A detailed overview of a good training sabre (Baranta Sabre Model 5), which is widely used in Hungary by novices or people who cannot afford full HEMA gear & steel training weapons, especially at the Hungarian Baranta Association (OBSZ in Hungarian). I have pointed out some design problems with this particular model, and also described the ways how these issues can be corrected.

______________________________________________________

1. TV BEČEJ: Közel 100 versenyző Óbecsén a XIII. Balassi Kupán (YT, 0:18).
2. A védőréteggel kapcsolatban nem tértem ki olyan apróságokra, hogy mennyi idő alatt kopik el a penge hegye körüli rész, vagy azzal, hogy talán érdemes a fok felé fordítani az összevarrás helyét.

Hussar masks

  In 1557 a so-called Hussar tournament was held in Prague, during such an event one group of fighters usually wore Hungarian garments, and other wore Turkish clothing. In order to empasize racial features, „Turkish warriors” were provided with special steel masks. [1] These mask-visors were important props of Hussar tourmanents, and fortunately many of them can be found in museums.

  

  „Two helmet-visors survive from the court of Holy Roman Emperor Ferdinand I. (See Figure 1. [...]) Similarly, two illustrations showing post-tournament festivities—in a manuscript compiled (a half-century earlier) at the request of Emperor Maximilian I—show, respectively, men in very dark or netted face-masks plus black caps with a feather (i.e., sub-Saharans?) and men wearing clothing and masks apparently meant to make them look like Turks (they wear broad turbans and the masks have medium-dark skin and hooked noses).” 

Fig. 1 -- B62 & B65 (?)

  „Two helmet-visors made in Prague, made in Prague, ca. 1555. The one of the left was designed to resemble a sub-Saharan “Moor” with dark skin, broad nose, untrimmed whiskers, and some gold teeth. The one on the right was designed to resemble the face of a “Turk,” with light-brown skin-tone and a somewhat hooked nose. A visor (sometimes spelled vizor) was attached to a helmet to protect a fighter’s eyes during a joust or battle; it could be raised when not in use to reveal the individual’s identity and facilitate breathing. The visors shown here were constructed from iron (painted), leather, and horsehair. Multiple small holes in the painted “eyes” allowed the fighter to see what was directly in front of him. Both visors were—according to the Vienna museum that owns them—property of Archduke Ferdinand II of Austria (1529-95), son of Emperor Ferdinand I. The straight ridge along the top of the “skull” of each visor was presumably intended to help deflect attack by an opponent’s weapon. It bears some resemblance to the ridge seen in illustrations of certain traditional helmet shapes, e.g., those widely associated with Varangians. For higher-resolution image, go to http://www.khm.at/objektdb/detail/373597/.(Hofjagd- und Rüstkammer, Kunsthistorisches Museum, Vienna, inventory nos. B65 and B62.)” [Exotic]

Fig. 2 -- WA 248 & WA 284 (Ambras) [2]

A Hussar mask has typically the following dimensions:  

   height -- 29cm, width -- 22cm, depth -- 23cm.

_______________________________________________

1. „Wechselvisier zum Husarischen Turnier Erzherzog Ferdinands II. -- Nach dem Türkenfeldzug von 1556 hielt Erzherzog Ferdinand II. zur Fastnacht 1557 ein Husarisches Turnier in Prag ab, bei dem eine Gruppe als christliche Ritter und Ungarn verkleidet war, während die Mitglieder der anderen Partei als Türken und Mohren auftraten. Die Ambraser Sammlung beinhaltet zwölf Mohren- und Türkenmasken, die Wiener Sammlung sieben Stück, die für Husarische Turniere dieser Art angefertigt wurden.” [KHM] Altogether 12 Hussar masks are in the Ambras Collection (Ambras Castle, Innsbruck), and 7 masks can be found in Vienna (KHM).
2. „Mohren- und Husarenmasken -- Die Maskenvisiere - in zeitgenössischen Turnier-beschreibungen werden sie auch "Larffen" genannt - waren wichtige Requisiten für das sog. "husarische" bzw. "ungarische" Turnier. Bei diesen Verkleidungs- bzw. Maskenturnieren stand eine Partei in Husaren-Aufmachung einer anderen als Osmanen und Mohren verkleideten gegenüber. Die Husaren, eine ungarische Elite-Einheit des Reichsheeres, waren als Verteidiger des Reiches im Osten gegen die Osmanen anerkannt; sie traten in den ungarischen Farben Rot-Weiß-Grün auf und trugen ungarische Säbel, lange Sporen, Flügeltartschen sowie die langen, hohlen Reiterspieße der osteuropäischen oder türkischen Lanzenreiter, so genannte "Copi". Erzherzog Ferdinand II. veranstaltete in der Zeit seiner Statthalterschaft in Böhmen (1547-1564) zahlreiche husarische Turniere, die vor dem realpolitischen Hintergrund der aus dem Osten drohenden Türkengefahr als Mittel der politischen Propaganda dienten. Verstärkt wurde diese Aussage durch die "visuelle Imagination" mittels Maskierung und Verkleidung. Die aus Eisen gefertigten und mit Ölfarbe bemalten Wechselvisiere imitierten die Physiognomie der "Mohren" und "Husaren" beim Turnier. Ausgeschnittene Augenbrauen dienten als Sehschlitze, die gemalten Augen der Masken sind mit Luftlöchern versehen. Ein angenietetes Lederband oberhalb der Mundöffnung war zur Anbringung des charakteristischen langen Schnauzbartes der Husaren gedacht; er besteht hier aus Rosshaaren. Seitlich und oben sind Reste von angenieteten Lederschlaufen erhalten, an denen Helm, Turban oder der "ungarische hut" befestigt werden konnte. Angefertigt wurden die Masken in der Prager Hofplattnerei Erzherzog Ferdinands II., der übrigens selbst bei Turnieren häufig in der Rolle des Husaren aufgetreten ist.”
3. Mask visors used in Hussar tournaments (Innsbruck, 1582). Armoury of the Ambras Castle.

Gárdonyi

  Valahogy kedvem támadt utánanézni Gárdonyi Géza második párbajának [1], hiszen korábban már említettem az esetet az egyik bejegyzésben, igaz csak mellékesen [2]. Nézegettem a régi hozzászólásokat, és megakadt a szemem egy kendós srác szövegén, aki egy hasonló eset kapcsán megjegyezte: „Éles karddal vérző sebig? Ugye viccelsz? Ha rendesen vívnak, akkor nem vérző seb lesz a legnagyobb gond, hanem hiányzó végtagok, és halálos sérülés. Ha vérző sebig vívnak, az max. cicaharc éles karddal.”

  Cicaharc lett volt a XIX. század végén egy hasonló küzdelem?? 

 Akkor nézzük a tényeket, és a fellelhető adatok alapján próbáljuk rekonstruálni a „cicaharc” körülményeit. Az élő Gárdonyi című kötetben ezt olvashatjuk: „1890. július 19-én délelőtt 10 órakor mérte össze a két jó barát ellenséges kardját. A kitűnő vívó Gárdonyi szembeállott a mérsékelt kardforgató ellenféllel. Ujlaki az első összecsapásnál a oldalán megsebesült, és sebe fájdalmától félrerándulva, Gárdonyi második vágása a vállperecét érte. Ujlaki összerogyott. Közben a kardja bizonytalanul hadakozva a száján megsebezte a feléje kapó Magyar Endre mérnököt [3], és megsértette a kardját leeresztő Gárdonyi kezét is. A párbajt beszüntették. Ujlakit hordágyon szállították kórházba […] Négy napig a halál küszöbéről pillantgatott Szeged felé. Gárdonyi kardja átvágta a két vállcsontot, és lesikamlott a szívcsúcsig.” [4]

  Első ránézésre azt gondolná az ember, hogy Gárdonyi fia biztosan jól ismerte a párbaj lefolyását, amiről édesapja valószínűleg sokszor mesélt neki. Viszont a részletek valahogy nem álltak össze: a) mitől lett volna kitűnő vívó az író? (Semmi ilyesmit nem olvastam róla); b) némi anatómiai nonszensz: „kardja átvágta a két vállcsontot, és lesikamlott a szívcsúcsig” (Milyen 2 vállcsontot? Hol van a váll és hol találjuk a szívcsúcsot? Közte van még pár borda stb.) Tehát folytattam a nyomozást, hiszen a könyv 44 évvel az eset után került kiadásra.

  Egy irodalomtörténeti szakmunka már sokkal szikárabban fogalmaz:

„1890. – Május elején kilép a Szegedi Híradó szerkesztőségéből és átmegy a Szegedi Naplóhoz. (Júliusban súlyos kimenetelű párbajt vív a Szegedi Híradó munkatársával, Újlaki Antallal. Hírlapíró-kollégája sértőnek találja egyik cikkét, a párbajsegédek elmérgesítik a helyzetet, a fegyveres elégtételadás az egyik szállodában történik. Egyik fél sem tud vívni, Gárdonyi azonban olyan elszántan vagdalkozik, hogy még a segédeket is megsebesíti, Újlakit eszméletlen állapotban szállítják a kórházba. A szegedi törvényszék ezért a párbajért egy hónapi államfogházra ítéli. Büntetését a következő évben tölti ki.)” [5] Szóval, az író nem igazán tudott vívni, csupán vadul vagdalkozott - kezd alakulni a történet...

  Kézenfekvő volt megnézni a korabeli újságok beszámolóit az esetről. Azokban ilyeneket találtam: „Ujlakit az a malheur érte, hogy elcsúszott a síkos padlón. Amint így egészen oldalt fekvő helyzetben, védtelenül volt, Gárdonyi rárohant s dacára a segédek és a vele szemben levő, szintén veszélyben forgó orvosok többszörös „Megállj!” kiáltásának, több vágást mért Ujlakira. Ezen vágások közül egy a bal vállon nemcsak az összes izmokat, véredényeket átmetszette, hanem a csontot is mélyen behasította. A seb 20 cm hosszú és 6 cm mély. Ezután még egy vágást mért Gárdonyi a földön vérben fekvő ellenfelére s ez a vágás a mellkasát érte s ott egy 8-10 cm-es sebet okozott. A segédek rögtöni közbelépését az egész eset előre nem látható volta, pillanati gyors lefolyása s a felek helyzete tette lehetetlenné: de a segédek közül is közbelépéskor a két premiére-segéd [6] megsebesült -- A súlyosan sebesült Ujlakit a közkórházba szállították s az orvosok szerint a sebesülés kimenete végzetes lehet.” [7]

 A Budapesti Hírlap kimondottan hasonló részletekről számolt be július 20-i cikkében: „Az adott jelre Gárdonyi támadott és vadul rohant ellenfelére. Ujlaki hátrálás közben megcsúszott és végigterült a földön. A segédek rögtön megálljt kiáltottak, de Gárdonyi ennek dacára földön fekvő Ujlakira még 2 csapást mért. Olyan dühvel történt a támadás, hogy még a közbelépő segédek is megsérültek.” A sérült vállán 20 cm hosszú, 6 cm mély sebről tudósít az újság, meg arról, hogy a kard átvágta a kulcscsontot, illetve „a másik seb a mellkasán van és szintén jelentékeny”.

 A párbaj következményeiről annyit tudhatunk meg a korabeli újságcikkekből, hogy a sérült Ujlaki öt hétig volt kórházban, és „most már teljesen fölépült, csak bal kezét nem fogja még sokáig használhatni”. [8] Ujlaki rokonsága beperelte Gárdonyit, egy cikkben idézett beadványban újra felleljük a korábban már megismert részleteket: 20 cm hosszú, 6 cm mély, „életveszélyes sebet ejtett, mely keresztül metszette az összes véredényeket és ereket, sőt a vállcsontból is lefaragott egy darabot”. [9]

 Ezekből a híradásokból kiválóan látszik, hogy Gárdonyi fia egy igen pontatlan és erősen elfogult leírást adott az esetről, amiben nem említi sem apja vad támadását, sem a segédek többszöri „Állj!” kiáltása utáni ismételt, súlyos sérüléseket okozó vágásait, sem azt az egyértelműen lovagiatlan viselkedést, amikor a földön fekvő, védekezésre képtelen ellenfelet kaszabolta a neves író. Sőt, a párbajsegéd sérülését is Ujlaki „ügyetlenségének” tulajdonítja Gárdonyi József, teljesen alaptalanul. A neves párbajszakértő Clair Vilmos könyvében is erősen kiszínezve jelenik meg a történet: „...sőt bal karját szinte tőből levágta”. [10] Mint láthattuk erről szó sem volt!

 A párbaj további elemzését a vívótopikban folytatjuk.

Summary:
 A detailed description of the famous sabre duel of Géza Gardonyi, during which he almost killed his best friend in 1890.
_____________________________________________

1. Ezt 1890. július 19-én vívta Szegeden. Az első párbajában nem volt semmi különleges: a kor szokásos újságírói „kakaskodása”, pár karcolás, szóval semmi olyan, ami kiemelné az adott évben megvívott pár tucat (?!) kardpárbaj közül.
2. „...lásd Gárdonyi Géza esetét a barátjával, eredmény: egy majdnem levágott bal kar, két megsérült párbajsegéd.” [Arlow-határ]
3. Gárdonyi egyik segédje.
4. Gárdonyi József: Az élő Gárdonyi. I–II. Bp., Dante, 1934. (Az egyik fia jegyzi a könyvet.)
5. Pintér Jenő: Magyar irodalomtörténet. [Online]
6. Első párbajsegédek.
7. Párbaj vagy gyilkosság? Pesti Napló, 1890. július 21.
8. Budapesti Hírlap, 1890. augusztus 26.
9. Pesti Hírlap, 1890. szeptember 10.
10. Clair Vilmos: Magyar párbaj. Budapest, Osiris, 2002, 324. o.

Revisited

  In 2016 -- based on the information from a Russian homepage -- I wrote a post entitled Sport? Duel?, about two nice sabres, which are shown below. 

Duelling sabres?!

 The Russian text claimed that they are duelling sabres: German (left) and Italian; also it provided a fairly detailed description of swords, and their specifications (overall length, blade length, width, weight). During past years much more information has been available on different training swords, so with a certain level of confidence I would say that these two sabres are Parise type swords (Model 1 and Model 2). 

  Let's start with the second sword: an Italian duelling sword from the second half of the 19th century, according to the Russian description. It has a manufacturer's marking (SFG), [1] and an inscription can be read on the left surface of the blade „К ASANIELU PARISE”. This is a corrupted form of Masaniello Parise (1850-1910), famous Italian fencing master, director of Scuola Magistrale in Rome. This is his second model of fencing sabre.

 An excellent table [2] provides us with the very detailed information :

(108) 

Hilt type: ............................ Parise 2nd model
Blade type: ......................... Parise Curved 13 mm
Country: ............................. Italy

Owner: ............................... Sam Campbell

Blade length: ....................... 85.5cm
Overall length: ..................... 101.5cm
Fuller length: ....................... 51.5cm
PoB: ................................... 4.4cm

Total weight: ....................... 441g
Blade ................................. 169g
Guard ................................ 178g
Backstrap ........................... 0 ........ (because this grip doesn't have a backstrap)
Grip ................................... 38g
Ferrule ............................... 2x18g
Nut .................................... 24g

Curvature: ......................... 15mm
Width: ............................... 13.6mm (at ricasso)
Tip: ................................... 6mm
Thickness: .......................... 6.5mm (at ricasso)
Tip .................................... 0.6mm
Halfway.............................. 3.5mm

The Russian source gave us the following: overall length: 1028mm,  blade length: 857mm, width (presummably at ricasso) 19mm, total weight: 630g. So a sturdier blade with a Parise Mod. 2 hilt could have been used as a duelling sabre. [3]

  The first sword is said to be a German duelling sabre. The German origin is fully supported by marking „WEYERSBERG & STAMM SOLINGEN”. By studying different resources it is obvious that this hilt is Parise 1st model.

(7) 

Hilt type: ............................ Parise
Blade type: ......................... 18 mm
Country: ............................. Italy

Owner: ............................... Kevin

Blade length: ....................... 86.5cm
Overall length: ..................... 102.2cm
PoB: ................................... 12cm

Total weight: ....................... 596g
Blade .................................. 300g
Guard ................................. 205g
Backstrap ............................ 55g
Grip .................................... 26g
Ferrule ................................ 6g
Nut ..................................... 4g

Curvature: .......................... 15.22mm
Width: ................................ 18.67mm (at ricasso)
Tip: .................................... 12.43mm
Thickness: ........................... 5.39mm (at ricasso)
Tip ..................................... 1.53mm
Halfway............................... 3.95mm

  The Russian source gave us the following: overall length: 1012mm,  blade length: 846mm, width (presummably at ricasso) 16mm, total weight: 700g.

  So based on the above date we cannot exclude that these swords are indeed duelling sabres, but it is also quite clear that both hilts are Parise type hilts.

___________________________________________

1. Italian manufacturer: SFG = Serafino Fratelli e Gnutti (A catalogue page.)
2. Sabre Measurements. (Table.)
3. In the table there is another Parise 2nd model -- owned by Stephen Fisher -- manufactured by Horster, which weights 635g.